Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-18 / 167. szám, szerda

Á tekintély és bizalom nem hull magától o falusi kommunisták ölébe Tíz esztendővel ezelőtt bontotta ® ki szárnyait hazánkban az egységes íöldművesszövetkezeti mozgalom. Üj utakon jár azóta a falu s másképp él a parasztember. Menynyi változás ment végbe azóta a gazdálkodási formában is és az emberek gondolkodásmódjában. Pedig tíz esztendő nem hosszú idő és különösen arra nem, hogy a különféle rétegeződésű s a múlt átkos szellemével átitatott falu népét ennyire megváltoztassa. Azt mondjuk kurta ez a pár esztendő ilyen nagy átalakulásra, akkor mi volt az a mozgató erő, ami mégis a szövetkezeti gazdálkodás útjára térítette a dolgozó parasztságot? A szocializmus építésének a törvényszerűsége, a parasztság jövőjének a biztosítása. Furcsán hangzik ez így, ilyen röviden megfogalmazva, hiszen a szövetkezeti mozgalom elterjedésének a kezdeti éveiben az egyéni parasztok elégedettek voltak az akkori helyzettel, s úgy vélekedtek: Jól van így, ahogyan most van és ez maradjon. Többet akarunk, hiszen szocializmust építünk, de a mezőgazdaságban hagyjunk mindent a régi módon." Mindennemű kérdés feltevése nélkül megmondhatjuk, hogy az efféle okoskodás helytelen volt, s ezt a szövetkezeti mozgalom immár terebélyes fája a napnál is fényesebben bizonyítja. Szocializmust építő állam nem járhat olyan úton, amelyben két szövetséges osztálynak, a munkásosztálynak és a parasztságnak eltérő céljai lennének. Ha egy szocialista országban a gyárak, a bányák és az ország minden kincse a nép tulajdonát képezi (a dolgozó parasztságét is) a mezőgazdaság sem maradhat a régi múdon. Hát hogy nézne ki az olyan szocialista ország, amelynek gyáraiban a legmodernebb technika vívmányai segítségével dolgoznak, a faiu határában meg lófogatú ekékkel művelnék a földet? Vagy milyen szövetség volna az a két osztály között, ha az egyik fél, mondjuk a munkásosztály a legkülönfélébb ipari termékekkel látná el a falut, a földműves pedig a régi gazdálkodási módjával csak annyit termelne, ami saját szükségletét jedezné csupán? Milyen sok bonyodalmas kérdés —, s mindezt a falu népének mielőtt a közöst választotta, meg kellett, értenie. És ez sem ment műról holnapra, hiszen a parasztember gondolkodásában legmélyebbre hatoltak a maradiság gyökerei, és ebből eredően benne talált legjobb talajra az -új+ól való félelem, az újhoz való bizalmatlanság. ~ l^ettős harc várt tehát a falusi kommunistákra. Az emberekből türelmes, meggyőző munkával ki kellett irtani a maradiságot, s megszerettetni a falusi emberekkel az újat a haladót. De hát a kommunisták is emberek, nekik is megvannak emberi gyengeségeik, hát ki segít azok leküzdésében? Ki vezeti, irányítja a kommunistákat, hogy a falu bonyodalmas életében eligazodjanak és mindenkor megtalálják a helyes utat? A párt mindig arra tanította és tanítja a kommunistákat, hogy aszerint éljenek és munkálkodjanak, hogy a nép megszeresse őket, mert a tekintély és a bizalom nem hull magától egyetlenegy kommunista ölébe sem, ezt helyes magatartásukkal kell kiharcolniok. A falusi kommunistáknak bizony nem volt könnyű ezt a bizalmat és a tekintélyt megszerezni, mert éppen a szövetkezeti mozgalom kezdetén és a későbbi években is sok nehézséget kellett leküzdeniük, de a türelmes meggyőző munka révén a parasztság követte és követi a párt politikáját, hallgat a kommunisták szavára. S hogy ez a politika helyes, azt a szövetkezeti mozgalom nagyszerű eredményei igazolják. Kiváltképpen az utóbbi 2 — 3 évben mérföldes lépésekkel halad előre a nagyüzemi gazdálkodás. A mai eredmények még jobban bizonyítják, hogy a falusi kommunisták, szembeszállva a nehézségekkel, a reakció szövetkezetellenes aknamunkájával, kiharcolták a bizalmat, a tekintélyt. Lehetne-e jobb bizonyítvány a kommunisták áldozatos munkájáról mint az, hogy ma már hazánkban a szövetkezetek az állami gazdaságokat beleértve a földterület 70 százalékán gazdálkodnak? Hát nem fényes bizonyítéka a falusi kommunisták iránti bizalomnak és tekintélynek, hogy ennek az országnak 124 járásában minden faluban közösen művelik a földet? Sorolhatnánk még tovább is ** azokat az eredményeket, amelyek a kommunisták áldozatos harca, a néppel való türelmes munkája árán születtek és tekintélyt, bizalmat szereztek nekik az ország népe előtt, de nincs szükség erre, mert aki nyitott szemmel jár ebben az országban az láthatja, hogy óriási új üzemek, gombamódra szaporodó lakóházak, a . határban dübörgő traktorok, az országutakon suhanó „Spartakok" nem szolgálnák a dolgozó nép jólétét akkor, ha nem a kommunista párt kezében volna az ország kormánykereke. Kétségtelen, a kommunisták vezetésével, irányításával a falu népe méltó szövetségesévé vált a munkásosztálynak, de ahhoz, hogy befejezhessük hazánkban a szocializmus építését, még jobb munkával, több termeléssel kell hozzájárulnia a földművelő embernek, a szövetkezeteknek. Hazánk népének a vásárlóképessége gyors ütemben növekszik; ez természetesen magával hozza azt, hogy egyre több mezőgazdasági termékre van szükség. S hiost az a kérdés hogyan, milyen formában fokozzuk a mezőgazdasági termelést. A CSKP XI. kongresszusi tézisei erre is megadják a feleletet: Ügy kell gazdálkodnunk, hogy néhány esztendő alatt elérjük a legfejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országok termelési színvonalát. Ez pedig továbbra is a szövetkezeti mozgalom állandó fejlesztésével, illetve a szövetkezeteken belül a közös gazdálkodáshoz való viszony elmélyítésével valósítható meg. tí tekintetben is a falu élenjáró harcosaira vár az a feladat, hogy tekintélyükkel, bizalmukkal, amelyet az évek során megszereztek úgy munkálkodjanak, hogy megoldják a közös és a háztáji gazdálkodás közt még most is fennálló súrlódásokat. Miről van itt szó? Legfőképpen arról, értessék meg a szövetkezeti tagokkal, hogy a szövetkezeteken belül a fő kereseti forrás nem a háztáji gazdálkodás, hanem a k'izös. Természetesen mindennek az előfeltétele a közös gazdaság állandó fejlesztése, a különféle alapok állandó növelése, és a szövetkezeti tagok közös szellemben való nevelése. A szocialista gazdálkodási formának a teljes győzelme a mezőgazdaságban csakis úgy érhető el, ha a korszerű technikával párhuzamban új embereket, gondolkodásukban megváltozott kulturált, müveit embereket nevelünk falvainkon. A nehezebbjén már túl vagyunk, hiszen ma már a falu népe büszkén tekinthet vissza az elmúlt esztendőkre, mert ezalatt az idő alatt a párt vezetésével igen sokat tett a közös ügyért. S mivel a jövő sokat igérő, s mert ebben az országban minden dolgozó tudja, hogy amit teszünk, saját jobb létünkért tesszük, s mert amiért a kommunista párt vezetésével küzdünk, harcolunk az a közeljövőben megvalósul: befejezzük a szocializmus építését. MÉRY FERENC KÉT KONGRESSZUS KÖZÖTT Négy év telt el Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa óta. Négy év sokat jelent egy békében szocializmust építő nép életében. Hangsúlyozzuk, hogy békében, mert az építéshez nyugalom kell és nem háború, mely rombol, és pusztít. Az államhatalom átvétele után a nép legfontosabb feladata volt nagyban növelni a termelőerőket és ebből kifolyólag magát a termelést is. Ennek a politikának a megvalósításával olyan eredményeket értünk el, amelyek révén köztársaságunk a legiparosítottabb országok közé került, melynek dolgozó népe magas életszínvonalat ért el. Ha összehasonlítjuk" az eredményeket, azt látjuk, hogy a legfejlettebb tőkés államokban — az ipari konjunktúra idején is — az ipari termelés évi növekedése 4—6 százalék volt, míg köztársaságunkban minden évben 12 százalékkal, Szlovákiában pedig 15 százalékkal növekszik az ipari termelés. 1957-ben az egy lakosra eső vasgyártásban 73 kilogrammal hagytuk el Svédországot, 48 kilogrammal Ausztráliát és csak 5 kilogrammal maradtunk el Franciaország mögött. Viszont acélból egy főre számítva 387 kilogrammot gyártottunk és túlhaladtuk Svédországot 47 kilogrammal, Franciaországot 67 kilogrammal, Ausztráliát 86 kilogrammal. Ugyancsak 1957-ben az egy lakosra eső cementgyártás 270 kg, s Angliában csupán 236 kg, megközelítettük az Egyesült Államokat, ahol 291 kg-ot gyártottak. Kitartunk a békés verseny mellett, termelésünket pedig állandóan fokozzuk. Pártunk XI. kongresszusa bizonyára még merészebb célokat fog kitűzni, melyek teljesíthetők és amelyek még jobban fogják növelni életszínvonalunkat. Mit tapasztalhattunk például az elmúlt négy év alatt a kereskedelmi forgalom terén? 1953-ban — tehát a jegyrendszer megszűnése évében — a lakosság 67 milliárdért vásárolt árut, ebből 39 milliárd volt az élelmiszerek és 28 milliárd az iparcikkek értéke: az egy lakosra eső kiskereskedelmi * forgalom pedig 5241 koronát tett ki. Tavalyig már olyan gyorsan növekedett az összforgalom, hogy ebből 49 milliárd volt az élelmiszerekre, 40 milliárd pedig az iparcikkekre 1954 1957 1958 ná/u> >.J 061 S r"'\!<í' MMMfi' r fffZ tm

9ök i 1954 It <9coootag h « 195fe ümummtur 1957 mmummmmm Mí 395 «(8JS hűbben tükrözi vissza az emelkedő életszínvonalat. Az egy lakosra eső kiskereskedelmi forgalom 1957-ben 6668 korona volt. A szöveg között levő diagramok bemutatják néhány iparcikk eladásának növekedését. A lakosságnak egyre növekvő bizalmát a csehszlovák koronához a bankbetétek és életbiztosítások s az egyéb biztosítások szüntelen növekedése bizonyítja. 1954-ben még csak 6,1 millió a bankbetétkönyv, 1957-ben már 8,7 millióra, a bankbetétek pedig 3,4 milliárdról (1954) 11,6 milliárd koronára növekedtek. A takarékossági mozgalom ily mértékű terjedése azt eredményezi, hogy a lakosság jövedelmének egy részét a bankba teszi, hogy azon háztartása kiegészítésére bútort, illetve más berendezést, gépjárműveket vásároljon, vagy családi A mezőgazdasági földterület és ebből házakat, garázsokat, víkendházakat a szocialista, valamint egyéni gazdái- építsen. kodók szektora. A diagram a földte- De ha akármelyik statisztikai adarületet ezer hektárban adja meg. tot is boncolgatunk, minden szám A diagram további része az EFSZ-ta- csak a szocialista rendszer előnyét gok számának növekedését jelzi. bizonyítja. A mezőgazdaságban, amint az alanti diagramokból látjuk, a szövetkezeti tagok száma és a szocialista szektor terjedelme gyors ütemben növekedik. Az állatte, nyésztésben, a hústermelésben, a X. kongresszus által kitűzött felMi adatokat teljesítet™ tük. 195ő-mal szemben 1957-ben 28,7 százalékkal, azaz 900 ezer tonna hússal többet termeltünk. Sertéshúsból és zsírból 52,6 , százalékkal. Egyes iparcikk eladása: (darabszám). Az életszínvonal Habár tejből sokemelkedését mutatja ez az állandóan emelkedő irány- kai többet termelzat. tünk, mégsem értük el a kongreszkiadott összeg. Ez a két csoport köz- szus által kitűzött emelkedés ütemét, ti nagyarányú eltolódás az iparcik- Az év elején hazánkban már a kek irányában mutatja legjobban azt, községek 95,6 százalékában volt behcgy a lakosság amellett, hogy job- vezetve a villanyvilágítás, ban táplálkozik, jobb minőségű élei- Mindinkább közeledünk a szociamiszereket fogyaszt, egyúttal több lista építés befejezése felé. Ebben iparcikket, ruházatot, bútort, háztar- pártunk XI. kongresszusa fogja megtási gépeket vásárolhat, ami a leg- adni a helyes irányvonalat! g-k fWi A KÖHÍDGYARMATI PUSZTA felé vezető úton, amely alig egy kilométerre, lombsátrak között lap*l, lábam nyomán magasra fröccsen a sár. No, de sebaj, az a fontos, hogy esett, s ezt erősítgeti, a gazdaság vezetőjének helyettese is, amikor az istálló felé kerülgetjük a sarat. Alacsonytermetű, pirosarcú emberre köszöntünk. — Danis István — matatja be kísérőm, — s félreáll, mintha azt mondaná: beszélgessetek, ha nincs más dolgotok. Újdonsült ismerősöm, aki a gazdaság üzemi •pártszervezetének az elnöke, éppen a takarmánnyal bajlódik. Etetésre készülnek. Gyorsan megy az ismerkedés, mert a szavakból ért az ember, Danis István pedig nem fukarkodik a szóval. A betonból készült szénatartónak dőlve fürkészem Danis elvtárs arcát. Az előbb azt mondta, hogy már 56 éves, de arca még mindig fiatalos, szeme töretlen fénnyel csillog. Azt is tudom már róla, hogy serdülő korától itt dolgozik a gazdaságban, hajdan mint cseléd, ma mint gazda. CSAK ÉPPEN, hogy bekukkantunk a múltba, máris visszahőkölünk, mert rideg, szegénységszagú a múlt a ma verőfénye mellett. Danis István is szívesebben forgolódik a mában. így kezdi: JÓLÉTBEN BÉKÉBEN — Ma jólétben, békében élünk. Az ember célt lát maga előtt, ami nem lidércjény, hanem valóság, elérhető valóság, Gondolatban végigjárjuk a gazdaságot. Danis elvtárs kalauzol. Egy pillanatra meg-meg állunk a régi cselédházak pitvarában. Ezek se olyanok már, mint régen voltak. Deszkapadlót kaptak, tágabbra nyíltak ablakaik, s nincsenek összezsúfolva a családok, mint hajdan. De lassan már elszállingóznak a cselédházak lakói. Építkeznek az emberek. —\ Ha nem tévedek, — mondja Danis elvtárs — már húszan, vagy huszonegyen építkeztek a régiek közül. Csak még én vagyok hátra. Szememre is vetették már néhányszor ... No, de ne legyünk titoktartók, hanem mondjuk meg az igazat, hogy Danis István is rövidesen új házba költözik. Ő is búcsút mond örökre a cselédházaknak. Jó lesz majd istállónak a barmok részére ... Az eső újból megered s terepszemlét tartó gondolataink is visszatérnek a takarmány és tejszagú istállóba. Az istálló mester gerendáin kigyullad a villany. Kicsit meglepődtem, mert amikor pár évvel ezelőtt itt jártam, még petróleumlámpa világánál jegyezgettem. • Danis István mintha értené gondolatomat, ráfelel: — Lássa, ez a fejlődés. Az'év elején kaptuk — bök a világító gömbök felé. Rövidesen még a helyi rádiót is bevezetik a gazdaságba. Talán nem érdemeljük meg? MEGÉRDEMLIK, hogyne érdemelnék, hisz szorgalmuk nyomán egyre több kenyér, hús, tej jut a köznek. A gazdaság határa ma is párját ritkítja. De nemcsak a határban találjuk meg a szorgalmas kezek nyomát, hanem az istállóban is. A tavasz folyamán az üzemi pártcsoport úgy határozott, hogy a tejhozamot rövid időn belül növelik. Elhatározásukat pártunk XI. kongreszszusához kötötték. A kommunisták elhatározását a gazdaság minden dolgozója magáévá tette, s most már arról adhatunk számot, hogy a napi átlagos fejés 9 és fél liter. HÁT NEM ÉRDEMLIK MEG az ilyen emberek, hogy jól, kulturáltan éljenek. Megérdemlik Danis elvtárs, mert aki többet ad a köznek, az többet is várhat. SZARKA ISTVÁN A homonnai Kaprongyár építkezésén ezekben a napokban nagy a munkalelkesedés. A Chemkostav dolgzói, akik a Kaprongyárat építik, elhatározták, hogy a XI. pártkongresszus tiszteletére 15 nappal rövidítik fe a ka<4nház építésének ideA Hriňová—Losonc —Fülek közti vízvezeték első és második szakaszának befejezése után a zvoleni Vodostav n. v. dolgozói bágerok segítségével már megkezdték a harmadik 18 km-es hosszú szakaszon a földmunkákat. A felső-vági vízilépcsö második szakaszán a sučanyi 'vízierőmű építésénél a Váhostav nemzeti vállalat dolgozói a szerelökkel karöltve azon igyekeznek, hogy az első két agregát próbaüzemeltetését már a pár tkongresszus napjaiban megkezdhessék. ÜJ SZÓ 4 * 1958. június 18.