Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-13 / 131. szám, kedd

A marxista-leninista pártok egysége és összeforroffsága: a szocialista világrendszer további győzelmeinek záloga (Folytatás a 6. oldalról.) — arra ítéltetett, hogy „egy helyben topogjon". Más szónokok, például Petrovics, a JKSZ Központi Bizottságának tagja, még tovább mentek, amikor kijelentették: „Sokat hallunk a kollektív marxista-leninista nézetekről, amelyeken bizonyos pártfórumok határozatait értik. Ráadásul bizonyítják, hogy nem szabad kételkedni a pártfórumok nézeteinek helyességében. Ennek semmi köze a marxizmus-leninizmushoz". Valójában éppen a kommunista testvérpártok ellen irányuló efféle kirohanásoknak nincsen semmi közük a marxizmus-leninizmushoz. A marxizmus-leninizmus, a szocialista gondolat fejlődik, előrehalad, gazdagodik a szocializmusért harcoló milliók eleven tapasztalatai révén, az összes kommunista és munkás testvérpártok óriási és sokoldalú tevékenysége révén, s oly módon, hogy ezek alkotó szellemben alkalmazzák és fejlesztik a marxista-leninista elméletet az új történelmi viszonyok között, számolva minden ország konkrét sajátságaival. A marxista-leninista elmélet stratégiai és taktikai fejlődését jelentősen előmozdítják a kínai, a francia, az olasz, a csehszlovák, a német demokratikus köztársaságbeli, a lengyel, a román, a bolgár, a magyar, az albán, a nagy-britanniai, a spanyol, a latin-amerikai, az indiai, az indonéziai, a finn kommunista párt és más országok kommunista pártjai. A kommunista és munkáspártok kollektív tapasztalatait általánosította e pártok nyilatkozata, amely az egész nemzetközi kommunista mozgalom fontos marxista-leninista programadó okmányává vált. A szocialista országok testvéri kommunista és munkáspártjainak nyilatkozata a marxista-leninista elmélet alkotó alkalmazásának és fejlesztésének alapján elemezte a jelenlegi korszakot, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakát. A nyilatkozat a Szovjetunió és a többi szocialista ország tapasztalatai alapján igazolta a marxista-leninista elmélet ama tételeinek és következtetéseinek helyességét, amelyek szerint a szocialista forradalom és a szocialista építés folyamatában több igen fontos törvényszerűség nyilvánul meg, s minden olyan országra érvényesek, amelyek a szocializmus útjára léptek. A JKSZ programtervezete a Nyilatkozat fontos tételeit semmibe veszi és a marxizmus-leninizmussal ellentétes értékelésekkel és következtetésekkel helyettesíti. A Kommunyisztnak a JKSZ programtervezetéről szóló cikke kimutatta, hogy ez a tervezet alapvető marxista-leninista tételeket revideál. Az osztályharcról és a proletárforradalomról szóló tanítást felcseréli a kapitalizmusnak a szocializmusba való békés átnövéséről hangoztatott opportunista elmélettel. Lebecsüli a marxista-leninista pártnak, mint a kommunizmus győzelméért vívott harcban a dolgozók szervezőjének és vezetőjének szerepét. Tagadja a szocialista államnak a szocializmus és a kommunizmus építésében betöltött szervező, alkotó szerepét. A JKSZ programtervezetének a szocialista államról szóló minden kijelentése lényegében a szocialista állam gyengítésére irányul. Kinek használ ez? Az összes szocialista országok történelmi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az átmeneti időszakban, amikor még létezik a kapitalizmus visszaállítására törekvő agresszív imperialista tábor, a szocialista állam bármiféle gyengítése csak a szocializmus ellenségeinek, az imperialistáknak használ. A JKSZ-nek programtervezete eltorzított formában mutatja be a szovjet szocialista állam fejlődését és a szovjet elméleti gondolkodás fejlődését, a szovjet állam történetét valamiféle „bürokratikus-etatista irányzatnak" próbálja feltüntetni, azt az eszmét pedig, hogy a szocialista államot a kommunizmus felépítésének eszközeként kell felhasználni, „a marxizmus etatista pragmatikus revíziójának" -nyilvánítja. Mint ismeretes, Marx „A gótai program kritikájában" „a kommunista társadalom jövendő államiságáról" beszélt. Lenin rámutatott, hogy „az állam teljes elhalásához teljes kommunizmus szükséges". Marxnak és Leninnek ezeket a lángeszű megállapításait igazolják a szocializmus építésének nemzetközi tapasztalatai. Jogosan lehet tehát megkérdezni: ki revideálja Marxnak és Leninnek az államról szóló tanait? A jugoszláv vezetők harcolnak a bürokratizmus ellen, de ezt a szocialista országokban működő valamilyen „társadalmi erőnek" fogják fel. Minden társadalmi erő elsősorban osztályerő. Hogyan is fejlődhet a bürokratizmus a szocializmusban „társadalmi erővé" ? Erre a' kérdésre csak két válasz lehet. Vagy az előző társadalom maradványa, csökevénye a bürokratizmus, amelyet az ellene vívott állhatatos harccal a szocializmus építése folyamán sikeresen legyőznek, s amely nem válhat külön „társadalmi erővé", vagy valamilyen „új osztály

1' megjelenéséről tanúskodik, mint ahogyan azt a rágalmazó és renegát Gyilasz állítja. Itt harmadik, középső utat keresni, mint ahogyan Kardelj teszi, meddő fáradozás. A jugoszláv vezetők nyilatkozataikban a szocialista állam fejlődésével gyakran szembeállítják a szocialista demokrácia fejlődését. Amikor ezt a kettőt így szembeállítják, nem törődnek Leninnek azzal az útmutatásával, hogy éppen a szocialista állam fejlődése: a szocialista demokrácia fejlődése. A szovjet szocialista állam tapasztalata, főképp a legutóbbi években, a szocialista demokrácia széleskörű fejlődésének ragyogó példája. A társadalmi élet szférájában mind nagyobb súlyt kapnak az olyan kérdések, mint a termelés fejlesztése, a szó tágabb értelmében, beleértve a technikai fejlesztéssel és a káderek képzésével való törődést is. Ezek a kérdések fokozatosan kitöltik majd a társadalom egész fő tevékenységét. Lenin azt mondta, hogy csupán a népgazdasági tanácsoknak „kell megtartaniok szilárd helyüket az összes állami intézmények közül". Emellett „a szó igazi szoros értelmében vett igazgatási apparátusnak, a régi állam apparátusának el kell halnia, míg a legfelső népgazdasági tanácshoz hasonló apparátusnak növekednie, fejlődnie és erősödnie kell, betöltve a szervezett társadalom egész legfőbb tevékenységét". A Szovjetunió Kommunista Pártja a XX. kongresszus történelmi jelentőségű határozatait megvalósítva, a legutóbbi időben a gazdasági igazgatás átépítésének valóban nagyszabású tervét dolgozta ki és valósítja meg a Lenin megjelölte irányban, a szocialista demokrácia irányában. A szovjet állam törvényszerű fejlődése a demokratikus centralizmus elvének mind mélyrehatóbb megvalósításában van, amely a legszélesebb teret nyitja meg, hogy a tömegek alkotó tevékenysége érvényesülhessen és ez egyformán ellentétes a bürokratizmussal és az anarchizmussal. Azok az intézkedések, amelyeket hazánkban a legutóbbi években az ipar és az építés igazgatásának átszervezése, a kolhozrendszer továbbfejlesztése és a gépállomások átszervezése, a szakszervezetek, a Komszomol és a többi társadalmi tömegszervezet szerepének növelése céljából végrehajtottak, fontos szakaszok a szocialista demokrácia fejlesztésében, gyarapítják a szocializmus és a kommunizmus építésének tapasztalatait, jelentősen gazdagítják a marxizmus-leninizmus kincsestárát. A jelenlegi körülmények között minden kommunista és munkáspárt számára az a legfontosabb kérdés, milyen a viszonya az egész nemzetközi kommunista mozgalomhoz, azokhoz a programadó okmányokhoz, amelyek a marxizmus-leninizmus alapján általánosítják a tapasztalatokat és meghatározzák a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harc feladatait. Ebben a korszakban, amikor a világ két rendszerre: a szocialista és kapitalista rendszerre, két táborra oszlik, a nemzetközi kommunista mozgalomnak, valamint minden marxistaleninista pártnak az a feladata, hogy helyesen lássa a közös ellenség, az imperializmus elleni harc távlatait, fokozza a munkásosztály pártjainak erejét, egységét, és összeforrottságát a reakciós mesterkedések visszaverésére, a szocialista világrendszer erősítésére és fejlesztésére. Ilyen körülmények között a marxizmus-leninizmus elveitől való legkisebb eltérés, az elkülönülésnek vagy a szektás magatartásnak bármely megnyilvánulása elkerülhetetlenül a revizionizmus mocsarába vezet. Minden marxista-leninista párt elszántan küzd a revizionizmus, mint főveszély ellen. A nemzetközi kommunista mozgalomnak a szocialista világtábornak hatalmas és megtörhetetlen életereje a marxizmus-leninizmus elveire épülő egységében és összeforrottságában van. Vigyázzunk erre az egységre, mint a szemünk fényére, erősítsük minden eszközzel ezt az egységet a közös ellenséggel, az agresszív imperializmussal szemben, mert ez minden kommunista és munkáspártnak szent kötelessége. A szocialista országok kommunista és munkáspártjai nyilatkozatukban kijelentették: „Az imperializmusnak a kommunizmus úgynevezett „válságáról" szóló ostoba állításai ellenére, a kommunista mozgalom növekszik és erősödik. Az SZKP XX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai nemcsak az SZKP és a Szovjetunióban folyó kommunista építés számára nagy jelentőségűek, hanem új szakasz kezdete a nemzetközi kommunista mozgalomban is, előmozdítva annak továbbfejlődését a marxizmus-leninizmus alapján. Kína, Franciaország, Olaszország és más orázágok kommunista pártjainak az utóbbi időben sikeresen megtartott kongresszusai meggyőzően demonstrálták a párt sorainak egységét és összeforrottságát, hűségét, a proletár nemzetköziség eszméi iránt." Ami a Szovjetunió Kommunista Pártját illeti, a marxizmus-leninizmus zászlajához híven harcolt és harcol a jövőben is a szocialista tábor, az egész kommunista világmozgalom további tömörítéséért. A kommunista és a munkáspártok engesztelhetetlenül harcolnak a revizionizmus és a dogmatizmus ellen, védelmezik a marxista-leninista elmélet tisztaságát, szorosra zárják soraikat, és ezen az alapon tömörítik a munkásosztályt és a világ dolgozóit, így hárítanak el minden akadályt az előrehaladás útjából, s aratnak új győzelmeket a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért vívott harcban. A prágai Karolíntimb

an hét ország küldötteinek részvételével megnyitották az 1958. évi Prágai Tavaszt Otakar Jeremiás ünnepi harsonajeleivel vasárnap délelőtt a prágai Karolínumban megnyílt a hagyományos idei legnagyobb zeneéleti eseményünk — az 1958-as Prágai Tavasz. E nemzetközi zenei fesztivál munkabizottságának ünnepélyes közgyűlésén hét ország — a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Románia, Magyarország, Finnország, az Egyesült Arab Köztársaság és a Csehszlovák Köztársaság küldöttei vettek részt. A XIII. Prágai Tavasz alkalmából dr. František Kahuda, az iskola- és kulturális ügyek minisztere mondott megnyitó beszédet, melyben hangsúlyozta a fesztivál fő küldetését, mely abban van, hogy a zene segítségével céltudatosan szolgálja azt, ami az emberiség számára a legdrágább — a népek közötti béke és megértés ügyét. Kahuda miniszter továbbá hangsúlyozta, hogy az idei Prágai Tavasz célja, hogy tisztelettel adózzon a cseh zeneművészet nagy géniuszának, Leoš Janáček zeneszerzőnek; ugyanis halálának 30. évfordulójáról éppen az idén emlékezünk meg. Janáček alkotásában kifejezte korának emberi és egyenesen'osztálykonfliktusait, szilárdan a népre támaszkodott, melyből származott, s amely mellett mindenkor szilárdan állt. Az ünnepi ülés további részében dr. Ludvik Kundéra, a brnói Janáček Zeneművészeti Akadémia rektora előadásában behatóan méltatta Leoš Janáček zeneszerző életét és gazdag müvét. Az ünnepség végén a brnói Janáček-négyes előadta a szerző II. vonósnégyesét. Vasárnap este a Smetana-teremben Smetana „Hazám" című szimfonikus köteményének hagyományos bemutatásával — a prágai fővárosi zenekar dr. V. Smetáček vezényletével rendezett előadásában — megkezdődött az idei XIII. Prágai Tavasz művészi része. A nagysikerű hangversenyen részt vettek közéletünk képviselői és a külföldi küldöttségek tagjai. Az 1958-as Prágai Tavasz művészi műsora hétfőn Leoš Janáček Jenufa című ismert operájának a prágai Nemzeti Színházban tartott bemutatójával folytatódott. A Švejk Amerikában: OPERA! f Hašek világhírű müve előbb könyv alakban jelent meg, aztán filmre dolgozták fel, majd legutóbb színpadra vitték. Mindhárom formájában megérdemelt sikert aratott. Most arról értesülünk, hogy — nagyon ötletesen, tématikáját más oldalról megközelítve, — két felvonásos operának dolgozták fel. A szerző: Róbert F. Kurka ugyan Chicagóban született, de szülei csehszlovák származásúak és így érthető, hogy lelkes híve volt Jaroslav Hőseknek, a Švejk szerzőjének. Eddigi művei elismerést szereztek neki, számos kamaraművet, (többek között öt vonósnégyest) és Shakespeare „Julíus Caesár"-jához komponált nyitányát is játsszák. , Az oyera vázlatával már évekkel ezelőtt bemutatkozott, amennyiben zenekari szvitet állított össze belőle, amit a műértő közönség elismeréssel fogadott. Sajnálatos, hügy müvének hazai előadását nem érhette meg, mert a sikeres múltú, fiatal, harmincötéves művész nemrégen halt meg egy New York-i kórházban. (D-d.) 111 filme A Bratislavai Zenei Tavasz mepy

;ió hangversenye Május 8-án és 9-én a Szlovák Filharmónia hangversenyterme ünnepélyes zenei esemény színhelye volt. Kezdetét vette a muzsika hónapja, a Bratislavai Tavasz néven ismert zenei esemény-sorozat, amelyet minden évben élénk érdeklődés'sel vár a zenekedvelők nagy tábora. Az idei Zenei Tavasz két részre oszlik és összesen tíz hangversenyből áll. .A megnyitó hangversenyen František Jílek vezényletével a brnói Állami Filharmónia vendégszerepelt. A brnói Filharmóniát már tavalyról ismerjük. Múlt évben ugyancsak a Zenei Tavaszon játszottak nálunk, akkor még Bfetislav Bakala karmesteri pálcája alatt. Ezzel kapcsolatban szenteljünk egy gondolatot a hirtelen elhunyt dirigens emlékének. Bakala évek hosszú során át állt a brnói Állami Filharmónia élén, és a ma már kiforrott zenekar valóiban első karmestere céltudatos, kitartó munkájának köszönheti magas színvonalát. Bratislava hangversenyközönsége is mélyen fájlalta, hogy Bretislav Bakala, érdemes művész ez idén már nem állhatott a karmesteri pult előtt Leoš Janáček kitűnően hangszerelt szvit jellegű öttételes Szimfoniettája után alkalmunk nyílt megismerkedni a zeneköltő számunkra eddig ismeretlen művével. A program második felében Leoš Janáček ö-szláv miséje került előadásra a Vach énekkar és az APS Moravan közreműködésével. A brnói Állami Filharmónia a szokott jó és megbízható teljesítményt nyújtotta. Különösen az Ö-szláv misét játszották szépen, éreztük, hogy Janáček nagyszabású kompozíciója közel ál! a zenekar tagjaihoz. František Jílek, a 'brnói Állami Opera dirigense értelmesen vezénylő temperamentumos karmester, de a Szimfonietta előadásában az volt a benyomásunk, hogy nem bánik elég csiszoltán a karmesteri pálcával. A formák útvesztőiben sem közlekedik elég biztonsággal, ami különösen az utolsó tételben vált érezhetővé. Ezzel szemben kisebb zökkenőktől eltekintve jól oldotta meg a nagy és igényes feladatot, amely elé a Glagolit-mise előadása állította. A négy szólóénekes (T. Arsenina, L. Lesmanová, J. Ulrych és J. Halír) stílusosan illeszkedett az együttesbe. Különösen jő volt a szoprán és a bariton-szóló. J. Halír baritonja zengő, értékes hang. T. Arsenina szopránja nagyon frissen, erőteljesen cseng, de a fiatal művésznő előnvére válna, ha hajlékonyabban bánna szép és nagy hanganyagával. Csiszoltabb technika tehetné árnyalatok, színezések érzékeltetésére alkalmassá. A két énekkar is jól és odaadással működött, különösen szépek voltak a női kar finom, szinte átszellemült pianói. A közönség Janáček ö-szláv miséjét szemmellátható érdeklődéssel és figyelemmel hallgatta végig, s a vendégegyüttest megérdemelten szívélyes ünneplésben részesítette. Havas Márta Forró mezők (Horúcé polia) A magyar filmgyártás több mint egy évtizeddel ezelőtt készült alkotását mutatták be a napokban mozijaink, s mivel Apáthy Imre rendezésében a legkitűnőbb színészekkel a szerepekben egy megfilmesített Móricz írásról van szó, megérdemli, hogy az érem mindkét oldaláról bővebben foglalkozzunk vele. A Forró mezők Móricz első s egyben egyetlen kísérlete detektívregény írására. A magyar parasztság életének kitűnő ismerője, a magyar dzsentrivilág félelmes ostorozója számára ismeretlen területre tévedt, nem ismerte ki magát, s művére így nem teÖtödik kerék a kocsiban (Plate kolo u voza) A csehszlovák filmgyártás utóbbi időben bemutatott sikeres alkotásai közé tartozik Boŕivoj Zeman rendező ötödik kerék a kocsiban című alkotása is, mely tartalmával, de főként meseszôveqénp' jS művészien lebilincselő " formájával nyeri meg a néző tetszését. A hálás és művészi alkotá, sokban gyakran viszC

v szatérő „nagymama J történet" keretében ^ időszerű társadalmi problémákat épít be, melyek ugyan az életben néha drámával végződnek, de a filmtörténet komikus jeleneteiben szerencsésen megoldódnak. Egy értelmiségi család életével ismerkedünk meg: a szülők 0 nek, a gyerekeknek is * megvannak a maguk \ egyéni problémái, csak V az időközben hozzájuk költözött, családtagnak kinthet-mk mint valamilyen bűnügyi történetre, hanem mint egy töredékre a letűnt földesúri világ viszonyainak ábrázolásában. Ha a Forró mezőkről, mint átlagon felüli sikeres műről beszélünk, ezt kétségtelenül annak köszönheti, hogy a rendező erősen kidomborítja politikai mondanivalóját, elsősorban az osztályharcot és az úrivilág belső romlottságát, farkaserkölcseit feltáró alkotást csinál Móricz művéből, s így háttérbe szorul a logika és valószínűség szempontjából hézagos bűnügyi história. fogadott, de cselédmunkára fogott, mégis ennek ellenére a család gondjait féltő aggodalommal magáénak valló nagymama hirtelen elszánt lépése, „fellázadása" derít fényt arra, hogy a haladó nézeteket valló szülők sok mindenben csak üres frázisokat csépelnek, -a valóságban pedig kispolgári individualista nézetek és szokások rabjai. S a nagymama tanácsai segítenek: összeforrasztják a már bómladozó házasságot, megértetik a szülőkkel gyermekeik „nagy gondjait" is, legfőképpen az érettségiző bakfis első szívügyét stb. A családban ismét boldogság honol, s mindez a nagymama aranyos szívének köszönhető. A remek szerepalakítások közül külön ki kell emelnünk Zdenka Baldová nemzeti művész remek nagymama alakítását. (L) ÜJ SZÓ 7 * 1958 máj US IS.