Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-09 / 128. szám, péntek

SZABADSÁG Az emberiség évezredes álma ölt testet e szóban: szabadság. Szabadság után vágyódott a rabszolga, a jobbágy, a töke igája alatt nyögö proletár. E mindennél legszebb, legszentebb fogalmat azonban hét lakat alatt őrizte a zsarnokság, az elnyomók parányi csoportja. Fogoly volt a szabadság, rab volt a nép évszázadokon keresztül. Ez az életet, jólétet, az embernek emberré való válását jelentő fogalom a földkerekség egyhatodán negyven évvel ezelőtt vált élő valósággá. Tizenhárom évvel ezelőtt lett szabad az ostravai bányász, a füleki vasmunkás, a csallóközi paraszt. Ma e szó: szabjdság, itt él közöttünk, nincs hét Iákat alá zárva, mert rabtartóit pártja vezetésével eltiporta a nép. Szabad az ország, boldogan él, épít a nép. A régi álom ma már valóság. Lépten-nyomon találkozunk vele, csak meg kell nevezni, szavakba kell foglalni. Ezt éreztem, ezt gondoltam, amikor leszálltam a vonatról Mihályfán, a Csallóköz egy kis falujának állomásán ... Három évvel ezelőtt jártam Mihályfán, ebben a nyolcszáz lelket szám'áló falucskában. Már akkor is híres volt jól gazdálkodó szövetkezetéről. Emlékszem rá, hogy amíg az állomásról a faluba vezető úton ballagtam, a villanyoszlopokat számlálgattam. Hogy miért? Magam sem tudnám megmondani, tálán szórakozásból. S most, hogy újból it járok, úgy tűnik, mintha közelebb iött volna a falu az állomáshoz. Szép, új házak sorakoznak az út mindkét oldalán. A tzélső házak már-már elérik az állomás épü'etét. Az 1 új házak mellett újabb kő- és téglakupacok emelkednek, hirdetve, hogy a fejlődés nem á'lt meg. Tovább épül a falu, növekszik a jólét. Port kavar a szél, s megcibálja az egyik félig kész épület csücskére tűzött zöld ágacska fonnyadt leveleit. Még csak a falakat húzták fel, de néhány hónap múlva talán a tágas ablakok mögött boldogan él majd egy család, s ha megkérdeznéd tőle, tudja-e, mi a szabadság, biztonsan, takaros családi házára mutatna: — Ez! Most, hogy a falu felé ballagok, a meztelenül ágaskodó villanypóznák helyett a katonás rendben sorakozó házakat számlálom ... Egy, kettő ... tíz ... tizenöt... Az utcasor végefelé tartok, ahol valójában a régi Mihály f a kezdődik, amikor a többitől is szebb házon akad meg a tekintetem. Friss még rajta a meszelés, készülő betonlépcsöjét még falépcső helyettesíti, de az ablakát már csipkefüggöny takarja, s bentről rádió hangja szűrődik ki a utcára. Kié lehet ez a ház? Nem tudom. A szövetkezet irodájában mint régi, rég nem látott ismerőst fogadnák. Amikor az új utcasorról esik szó, úgy tesznek, mintha eddig észre sem vették volna. Nem is csoda, hisz náluk mmár nem újság, ha egyik vagy másik szövetkezeti tag épít. Miért is ne építenének? Az ó aranybányájuk, a szövetkezet egyre gazdagabbá teszi a falu lakóit. A frissen meszelt, csipkefüggönyös hčzról is szó esik. Ismerőseim egy zöld munkásruhába bújtatott szőke, piros arcú fiatal emberre hunyorognak. Az meg csak mosolyog, úiia hegyével játékosan dobol az asztalon, aztán halkan így szól: — Az a ház az enyém, amelyikről az >mént beszéltek1 Hogy ne „húzzuk" fölöslegesen az időt, röviden bemutatom új ismerősömet, az ízléses családi ház boldog tulajdonosát. Viedermann Bélának hívják, 31 éves, két gyerek apja és mint lakatos dolgozik a szövetkezetben. — Szeretném az idén teljesen befejzni — folytatja. — Hogy szép? Hál én is arra törekedtem, hogyha már építek, jó is meg szép is legyen. Mondom neki, a falu már lassan „kimegy" az állomásra. Ö meg csak mosolyog, úgy mint ahogyan azok az enberek szokták, akik valami meglepetést tartogatnak a másik számára, majd hirtelen így szól: — Tudja mennyi ház épült az utolsó években? No, lássa! Maga csak a vasúti utcát látta. Jól figyeljen! Tekintete egy pontra szegeződik. Látszik rajta, hogy gondolkodik, aztan számlálni k?zd. Már kétszer számlálta végig mindkét kezén az újjakat, de még midig újból kezdi. — Hát, ha jól számláltam, negyvenen építkeztek az utóbbi évek sor-ín — mondja hosszabb szünet után. Ebből a negyvenből 25—26 olyan ember, akinek a múltból csak a két keze maradt meg a jelennek. Napszámosok, Automatikus szállító eszközök gyára Medzilaborcén megkezdték egy új üzem, a Transporta Gépgyár építését. Az új különleges gépgyár nagy üzem lesz, kb. 1000 munkást fog foglalkoztatni és különféle automatikus szállító eszközöket és automatikus lapátokat fog gyártani, főleg export célokra és bányák számára. A gyár tervezője Dobiáš bratislavai építész és a gyárépület felépítését a Chemostav n. v. fogja elvégezni. Az építési költségek kb. 43 millió koronát tesznek ki. A gyárban előállított szállító és lapátológépek kapacitása meghaladja a 10 000 tonnát. K. P. részaratók voltak, nem házuk, de sokszor még betevő falatjuk sem volt. A fiat 'l géplakatossál járjuk a falu utcáját. Melegen, éltetően önti sugarait a májusi nap. A kertekben, mint ifjú lányok, hajladoznak a rózsaszínbe öltözött barackfák. Viedermann Béla szavai is megerednek. Hol magáról, hol pedig a falujáról beszél. — A múlt évben — mondja többek között — kértem felvételemet a pártba. Most tagjelölt vagyok, de rövidesen sor kerü' már az átigazolásomra. Tudja, milyen érzés az, tagja lenni a pártnak? No lássa! Hát, hogy ne örülnék, hisz azoknak a soraiba kerülök, akik fáradhatatlanul küzdöttek és küzdenek ma is azért, hogy szabad legyen az élet és ember legyen az ember... Azt már tudja, hogy néhány év alatt negyven új ház épült a faluban, de még mást is mondok. Egy pillanatra megállunk, s Viedermann Béla újból számlálni kezd. — Rádió ma már minden házban ven. A múltban csak kettő volt a faluban, Ugye, ez már nem is érdekes? No, de mondok mást. Van ám a faluban vagy harminc olyan rádió is, amely egyben gramofonnál is fel van szerelve. Mi csak úgy közönségesen gramofonos rádiónak hívjuk. Pirosra festett „jáwa" motorkerékpár segít a szélnek megkeverni az út porát. Kísérőm bosszankodást színlel. — A fene... micsoda port csinál. Halkan, mintha csak magának mondaná, továbbszövi gondolatát. — Ebből is van vagy tizenöt. A vasúti utca felöl áktatáskás lányok, fiúk közelednek. Jókedvűek, pirosak. — Ezek már nem tudják, mi a szegénység — bök feléjük Viedermann Béla. Tanulnak, élnek. A mi falunkból a múltban csak két nagygazda gyermeke tanult. Mot meg... már két tanító került ki a faluból, egy tanárnak, egy meg gépészmérnöknek készül. Rövidesen két katonatiszt is lesz a falunkból. Valamennyien kisemberek gyermekei. A helyi nemzeti bizottság épülete felé tartunk, de mielőtt belépnénk, Viedermann Béla belém karol. — Jöjjön, mutatok valamit. Többszobás orvosi rendelőbe vezet. — Lássa, ez is a miénk. Dr. Noga Emánuel az orvosilňk. Míg az orvosi rendelőt mustrálgatjuk, furcsa zúgásra leszünk figyelmesek. , . ; — Mosógép — mondja a lakatos teljes meggyőződéssel. Van vagy negyven a faluban. Járhatnánk napestig a falut, még mindig sok minden olyanra akadnánk, ami szebbé, könnyebbé teszi a mihályfaiák életét, ami fennen hirdeti, hogy él, virul a szabadság, szabad a nép, s boldogan építi jövőjét. SZARKA ISTVÁN ŰJ FEJEZETE* NYITOTT a szlovákiai szénbányák történetében az a nap, amelyen képünk készült. A handlovai bányák dolgozói egy nagy plakátot erősítenek fel a bejárattal szemben levő faliújságra: „Ma kezdi meg a fejtést a Május 1. Bányában az első Donbasz szénkombájn. Megkezdjük a nehéz fizikai munka felszámolását." Azóta számtalan korszerű gépet kaptak bányászaink. Nemcsak kombájnok, hanem új rendszerű rakodógépek, szállítóberendezések és réselőgépek teszik könnyebbé a bányász munkáját. Tízéves a csehszlovák alkotmány A

Kassai Kormányprogram kikiáltásától a februári győzelemig három év telt el. Ez idő alatt a reakció mindent elkövetett, hogy visszafordítsa a történelem kerekét, hogy meghiúsítsa a kormányprogram célkitűzéseit. Ez a törekvése természetesen nem sikerült. Amikor 1948 februárjában a nép vette át a hatalmat, azonnal kinyilatkoztatta szilárd elhatározását, hogy a maga szabad államát népi demokráciává építi ki, amely majd zavartalan utat biztosit számunkra a szocializmushoz. Ennek első megnyilvánulásaképpen 1948. május 9-én hatályba lépett a Csehszlovák Köztársaság új alkotmánya. amely népi demokráciánk jogrendjének alapvető okmánya és vezérfonala. Megállapítja, hogy államunk a népi demokrácia állama lesz, melyben a nép saját képviselői útján nemcsak törvényeket hoz, hanem azokat képviselői által egyszersmind maga hajtja végre. Hangsúlyozza a nép akaratát, hogy államunk olyan legyen, amelyben az egész gazdasági élet a nép javát szolgálja. Ezen az úton akartunk olyan társadalmi rendhez, a szocia' lizmushoz eljutni, amelyben ^eljesen meg1 szűnik az embernek ember által történő kizsákmányolása és érvényesül a munka mennyisége és minősége szerinti jutalmazás szocialista elve. Ebben a szellemben fogamzottak meg az alkotmány alapvető cikkelyei, melyek hivatottak voltak szilárd alapot teremteni népi demokráciánk jogrendje számára. Dicső,, haladó és humanisztikus hagyományok "eléfeték meg ezt, amíg népünk''elérkezett a fejlődésnek erre a fokára, Európában elsőkként írták népeink a huszita forradalom alatt zászlaikra a véleményszabadságnak;' a népuralomnak és a szociális igazságosságnak gondolatait. Ezek után évszázadokon keresztül harcoltak nemzeteink szociális és nemzeti felszabadulásukért, Az első világháború idején népeink ellenállásukkal éš a Nagy Októberi Forradalom példájától lelkesítve 1918-ban megalakították a polgári demokratikus Csehszlovák Köztársaságot. Népünk már akkor — a szovjet nép nagy példája által irányítva — egy jobb társadalmi rend, a szocializmus után vágyakozott, de azt a jobboldali szociáldemokrata vezetők árulása miatt nem si2r^r^srar&SöíQíSS!^^ „Mert az igazi élet tizenhárom évvel ezelőtt kezdődött a faluban, akkor, amikor Csurgó felől megérkeztek a szovjet katonák, a dolgozó emberek szabadságának zászlóvivői." Az Oj Szó egyik levelezőjének, Bartók Jánosnak Nénye község fejlődéséről írt leveléből idéztük a fenti sorokat. Lapunk régi példányaiba belelapozva, a szerkesztőségünkbe érkezett leveleket olvasva láthatjuk igazán, mennyire összeforrott népünk tudatában a szabadság szó jelentése a szovjet katonáknak, a nagy Szovjetunió hős fiainak áldozatkész küzdelmével, mennyire egyet jelent a rohamos fejlődés, a szebb, boldogabb élet szavak jelentése pártunk és kormányunk igyekezetével. A jelenleg katona idejét töltő Szabó Lajos írja: „Mint országunk minden faluja, Tornagörgő is óriási változáson ment át a felszabadulás óta eltelt tizenhárom év alatt. A kommunista párt vezette rendszerünk lehetőséget adott községünk dolgozóinak arra, hogy eltüntesse a régi világ nyomait. Tizenhárom év alatt több lakóház épült a faluban, mint azelőtt félszázad alatt, új utcasorok nőttek ki a földből, villany váltotta fel a petróleumlámpákat, helyi leadó a kistáró dobját, új vasút-'onal szelt ketté a Bodva völgyét. Mindezt a kommunista párt vezetése és a nép kormánya tette lehetővé, az a történelmi változás, hogy a dolgozó nép lett az ura hazánknak, amelyet odaadó munkával épít és amelynek minden kincse, gazdagsága a dolgozó népet szolgálj:-." Igen! A dolgozó nép kommunista pártunk vezetésével a felszabadulás utáni években gazdaggá, erőssé tette hazánkat, lelkes országépítő munkájává", példátlan ütemben fejlesztve tovább népgazdaságát, szüntelenül fokozva lakosainak életszínvonalát. Pártunk minden tette kezdettől fog13 md ezdett kezdődött... va a dolgozó nép érdekében történt, azért hogy hazánk népe békében, boldogságban és egyre szebben élhessen, hogy valóra váltsa a szocializmus építését, hogy teljesítse internacionális kötelességét. A párt és a dolgozó nép egyé forrott, pártunknak, a dolgozók érdekeit kifejező politikája megvalósítására egy emberként sorakozott fel a haza népe. És ez az egység, a dolgozók országépítő munkája gazdag gyümölcsöket termett egész hazánkban, eredményei pedig még kifejezőbben nyilvánulnak meg Szlovákiában. Szlovákia gazdasági és kulturális fejlődése 1945-től 1957-ig címmel a Szlovák Statisztikai Hivatal összefoglaló gyűjteményt adott ki Szlovákiának a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban megtett tizenhárom éves útjáról. A könyvben lapozgatva a büszkeség érzése tölt el bennünket. Előrehaladtunk, mégpedig olyan lépéssel, amelyre dagadó kebellel tekinthetünk vissza. Itt élünk, jól ismerjük hazánkat, látjuk a körülöttünk történő változást, a saját életünkben végbement fordulatot, az épülő gyárakat, vízierőműveket, lakóházakat, kórházakat, iskolákat, a vásárlókkal teli üzleteket, a jól öltözött embereket, a vidám gyermekeket, a lakásokban az új bútorokat, villanyberendezési cikkeket, egyszóval az egész fejlődést ismerjük, hiszen saját szemünk előtt játszódik le, munkánkkal, tehetségünkkel mi is részt veszünk benne így egy csokorba foglalva azonban még jobban tudatosítjuk az eredményeket, melyeket Szlovákia nélpe a cseh munkásosztály áldozatkész segítségével ért el. Szlovákiában, melynek gazdasága a múltban mintegy 80 évvel maradt a cseh országrészek gazdasági fejlődése mögött, az elmúlt évtized alatt az országos átlagnál sokkal gyorsabb ütemben fejlődött a népgazdaság, hogy mielőbb egy szintre kerüljön a cseh országrészekkel. Az 1948-as évet 100 százaléknak véve, 1957-ben egész köztársaságunkban 270 százalékra növekedett az ipari termelés terjedelme, Szlovákiában pedig 346 százalékra. Egész sor olyan terméket gyártunk ma, közöttük nehézgépipari gyártmányokat, magas szakmai képzettséget megkívánó gépeket, műszereket, golyóscsapágyakat stb., amelyeket azelőtt nem gyártottunk. Az ipari termelés gyorsabb növekedését, az alkahnaztatottság fokozódását elsősorban a beruházások nagyobbfokú növekedése tette lehetővé. A cseh kerületekben 1956-ban 1548-hoz viszonyítva 96 százalékkal növekedett az ipari beruházások terjedelme, ugyanakkor Szlovákiában 196 százalékkal. Külön meg kell emlékeznünk a legfontosabb i arág, a gépipar fejlődéséről, amely Szlovákiában 10 év alatt 7,2-szeresére növekedett. Az 1949 —1956-os években üzembehelyezett 178 új ipari üzen. közül 79 nehézipari üzem volt és a 133 átépített, vagy lényegesen kibővített üzem közUl 68 szintén a nehéziparra esik. Sok mindent fel kellene sorolnunk, ha csak megközelítően is hű képet akarnánk adni az elmúlt évtized fejlődéséről, a tíz vlzierőmű létesítéséről, vasutak, utak építéséről, arról a nagy lendületről, amellyel Szlovákia dolgozói legyőzték azokat a nehézségeket, amelyeket egyes igényes gyártmányok előállítása követelt meg, mint például nagy személyszállító hajók gyártása, műanyagok termelése, gyógyszerek, elektrotechnikai műszerek, golyóscsapágyak, vegyiipari berendezések, stb., gyártása. Hazánk dolgozói, a munkások, parasztok, műszaki dolgozók és értelmiségiek büszkék lehetnek a felszabadulás óta megtett útra, szocialista építőmunkánk eredményeire, amelyek mind a nép egyre jobb életét szolgálják. Az életszínvonal emelkedésének mércéjeként rendszerint a dolgozóknak a felszabadulás előtti életét vesszük alapul. Ma már azonban gyakran úgy érezzük, hogy szinte képtelenné válik az összehasonlítás a kapitalista viszonyok és a mi viszonyaink között. Gazdasági, szociális és kulturális téren elért eredményeink hovatovább túlhaladják az összehasonlíthatóság mércéjét. A felszabadulás óta megszűnt nálunk a munkanélküliség veszélye, a válság réme, minden embernek biztosítva van nemcsak a munkához való joga, hanem teljes mértékben a lehetősége, a rendszeres keresete is. Míg a kapitalista Nyugaton főleg az 'utóbbi időben milliók vesztették el mindennapi kenyerüket, egyre több dolgozó kerül az utcára, addig nálunk a munkanélküliség, a nyomorgó családok szavak jelentősége a felnőttek előtt csak a múltból Ismeretes, a felnövekvő ifjúság pedig már került megvalósítani. A München előtti köztársaság 20 éves fennállása alatt a tőkéseknek és nagybirtokosoknak népellenes politikájukkal sikerült a kapitalizmust győzelemre vinniök és hazánkat veszedelembe sodorniok. A szégyenletes müncheni döntés rabigába döntötte népünket. Csak a szovjet hadsereg felszabadításával, majd a februári győzelemmel fejeződött be ez a hosszú és göröngyös út. A szocialista forradalom és az országépítés 13 évének fejlődése nálunk igazolja a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti időszaknak eredményeit, melyek a marx-lenini tanok alapján valósultak meg. Ragadjunk ki csak néhány alapvető cikkelyt alkotmányunkból, melyek államunk fő pilléreit képezik. r I

gy például a III. cikkely többek között azt mond.ja, hogy valamennyi polgárnak .joga van a művelődésre, a munka utáni pihenésre, továbbá a nemzeti biztosítás a polgároknak ellátottságot biztosít munkaképtelenség esetén. Az első ' fejezet 11. paragrafusában szó van a gyer- -i mekeknek az állam által való különleges gondoskodásáról és védelméről, s hogy az állam az Ifjúság számára a teljes testi és « szellemi fejlődés minden lehetőségét biztosltja. , 1 Ha ma, 10 év távlatából vizsgáljuk az J elért eredményeket és mérleget készítünk, I mit látunk? | A februári győzelem után befejeződött * a nemzeti és demokratikus forradalomnak szociálist^ forradalommá való átfejlődése. > Következetesen teljesítettük až alKotmányban Itfektetett alapelveket és megvalósítottuk a párt fő irányvonalát. A politikai- J lag elnyomott, kizsákmányolt és a Kultúrában csuk korlátolt mértékben részesülő 1 osztályból uralkodó osztály lett. Az isko- I laügy átszervezésével biztosítottuk a mű- | velődésre való jogot és a további demokkratlzálást szorgalmazzuk. * Az elmúlt tíz esztendő bizonyság arra, , hogy alkotmányunk adta jogokkal és köte- 1 lezettségekkel pártunk bölcs vezetése m.->l- t lett helyesen éltünk s aránylag igen rövid idő alatt eljutottunk a szocializmus bete- , tőzésének időszakába. g. k. 1 egyáltalán nem ismeri rettenetes jelentését. Hogy lehetne kulturális életünk óriási fejlődését összehasonlítani a felszabadulás előtti állapotokkal, mostani iskolarendszerünket a régivel. 1937-ben 300 ezer nézője volt a színelóadásoknak, 1957-ben pedig 2 millió 111 ezer, a mozielőadásokon 1937-ben 6,5 millió látogató volt, 1957-ben 38,3 millió. Könyv, újság, rádió nélkül ma már szinte elképzelhetetlen a dolgozó ember családjának élete, a televíziók számát illetőleg pár év alatt Európa legelső államai közé kerültünk. Milliárdokat fordítunk az iskolaügyre, új iskolák építésére. A tanulás lehetősége adva van minden tehetséges ifjú számára. Betegsegélyzésünket, az ingyenes gyógykezelést, a szanatóriumi üdülést, az anyákról, a csecsemőkről való gondoskodást, amelyet államunkban a dolgozók élveznek, össze lehet-e hasonlítani a valamikorival? Milliók nyugdíját, békés öregségét az azelőtti néhány tízezerével, lakásépítésünk ütemét a felszabadulás előttivel, a városok, ipari központok hatalmas új lakónegyedeit a valamikori munkásbarakkokkal, a rozsnyói bányászok, a füleki, árvái munkások mai szép otthonát a múlt szegényszagú munkáslakásaival? Az összehasonlítás minden téren egyre nehezebbé válik. A mi mai életünk egyáltalán nem hasonlítható össze a régivel, mert mi szocialista állam polgárai vagyunk, ahol minden érték megteremtője, a dolgozó ember részesül annak előnyeiből, ahol minden a dolgozó ember érdekében történik. GÁL LÁSZLÓ SZÖ 6 * 1958. május 9.