Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-08 / 127. szám, csütörtök

A munkabérrendezés néhány kérdése A kitüntetett usem (Folytatás az 5. oldalról.) hozni egymáshoz és egyesíteni kell. Ezenkívül nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a munka megszervezésének és termelékenységének különböző színvonala következtében mutatkozó bizonyos keresetheti különbségek indokoltak és a jövőben is fennállnak. Ami a díjazásban mutatkozó indokolatlan különbségekre vonatkozik, ugyanaz vonatkozik a díjazási előírásokkal összefüggő kérdésekre vonatkozó előírásokban megnyilvánuló indokolatlan különbségekre és egyenlőtlenségekre is, mint pl. az útiszámlák, különélés! díjak fedezésére, stb. Itt is érvényes az, hogy az egyesítés csak fokozatosan, főként aszerint hajtható végre, amilyen gazdasági lehetőségeink nyílnak. Helyénvaló azonban megjegyezni hogy a kiegyenlítendő indokolatlan különbségeken kívül vannak még olyan különbségek is, melyek a munka különböző minőségéből, mennyiségéből, nehézségéből és társadalmi jelentőségéből erednek. Ezek a különbségek természetesen megmaradnak. Hisz éppen ezek révén érvényesül az anyagi érdekeltség, a szakképzettség fokozására irányuló törekvés és a kulcsfontosságú ágak munkája iránti érdeklődés. A kereseti színvonal megállapításakor nevezetesen a munka társadalmi jelentőségét kell teljes mértékben méltányolnunk. Ezért nem ismerhetjük el helyesnek a járási nemzeti bizottságok egyes építészeti vállalatai dolgozóinak azt a követelését, hogy kereseti színvonalukat a kulcsfontosságú beruházási építkezésben részt vevő fő építészeti termelés színvonalára emeljük. Ellenkezőleg, az építészeti kapacitásnak az Ostrava, Üst! nad Labem és Karlovy Vary kerületekben folyó beruházási építkezés kulcsfontosságú feladatainak összpontosítása érdekében éppen ezeknek a kerületeknek döntő fontosságú beruházási akcióit kell előnyben részesítenünk. Bérpolitikánk fő feladata, hogy maximális segítséget nyújtson a szocialista építés betetőzéséért folyó küzdelemben. Ezért fontos figyelmünket és eszközeinket a munkásbérek átszervezésének döntő problémájára összpontosítanunk. Csupán így teremtjük meg a többi problémák fokozatos megoldásának feltételeit, mégpedig a népgazdaság általános fellendülésének és a termelékenység tartós fokozódásának alapján. A bérezési gyakorlat egyes kérdései Nem kevés hozzászólás foglalkozott a vállalatok bérezési gyakorlatával A hozzászólásokból kitűnik, hogy a bérezési gyakorlat lassú orvoslásának egyik oka a gazdasági apparátus munkájának fogyatékosságaiban keresendő. Ezért előfordul, hogy a jóváhagyott bérintézkedések, mihelyt bevezetésük a munka megszervezésének javításához és a nagyobbfokú gazdaságossághoz van kötve, nem mindig érvényesülnek következetesen. Ezért csak lassan teremthetünk rendet a normákban, itt sem mindig hiba nélkül, ezért még mindig előfordulnak bérelőirások megszegésének, a személyes önkényeskedésnek vagy protezsálásnak tűrhetetlen esetei. A bérkérdések megoldása helyenként még mindig elszakad a termelési kérdésektől és a díjazás kérdései a vállalatok egész sorában csupán a munka és bérosztály dolgozóinak ügyét képezik. E nézetek és módszerek maradványai komolyan akadályozzák a bérezési gyakorlat javulását. Gazdaságunk irányítása színvonalának általános emelkedésével és hatékonyságának fokozódásával egyidejűleg a bérek terén is lényegesen tökéletesítenünk kell az irányító munka módszereit és stílusát. A népgazdaság tervezésének és pénzellátásának új rendszerére való áttérés után lényegesen tovább növekednek a bérek megszervezésével szemben támasztott igények. Hogy e feltételek közepette a bér betölthesse megillető funkcióját, fontos, hogy a díjazás kérdéseivel való törődés a szó szoros értelmében a gazdasági irányítás valamennyi fokán az Irányító munka oszthatatlan, szerves részét képezze. Az a fontos, hogy teljes mértékben kihasználjuk a vállalatok új jogkörét és a munkafegyelem egyidejű megszilárdításával a konkrét helyzet szükségletel szerint rugékonyan és operatívan megoldjuk a bérkérdéseket. Az országos vitában a díjazás terén szerzett egyik legfontosabb felismerés abban van, hogy a bérezési intézkedések végrehajtásakor és a bérezés terén végzett munkával fejleszteni kell a dolgozókkal folytatott aktív és rendszeres együttműködést, a dolgozók részvételével kell előkészíteni, végrehajtani és ellenőrizni a bérezési intézkedéseket. A bérekben naponta gyakorlatilag egyesülnek az egyének és a társadalom érdekei. Ezért az összes bérkérdés megoldása kimondottan politikai feladat, természetesen e téren nem járhatunk el adminisztratív módon, felülről kiadott rideg utasítással, hanem nagyszabású politikai, szervezői, nevelői munkával kell fellépnünk. Éppen ezen a területen, sokkal inkább, mint bárhol, kell ügyelnünk arra. hogy a bérezési intéz. kedéseket minden vállalatban a szakszervezeti szervekkel karöltve készítsék elő, előre alaposan megmagyarázzák, politikailag és szervezetileg biztosítsák, nyilvánosan megtárgyalják a dolgozókkal és nyíltan megindokol- v ják. Intézkedéseink teljes mértékben 3 a dolgozók érdekeit fejszik ki. Semmi okunk sincs leplezésükre. A dolgozók aktív részvétele a díjazás kérdéseinek közvetlen megoldásában természetesen nem jelentheti azt, hogy meghátrálhatunk a helytelen nézetek előtt. A díjazás, a mun- A katermelékenység és a gazdasági eredmények nyílt megtárgyalása a munkahelyeken a legjobb alkalom a helytelen nézetek leküzdésére és az ellenséges nézetek elleni küzdelem megvívására. Fontos, hogy itt is a kommunisták és a pártszervezetek álljanak az élen éppúgy, mint építésünk összes fontos kérdéseinek megoldásában. E téren a nagy és bonyolult problémák sikeres megoldásának alapfeltétele a párt vezető és ellenőrző szerepének teljes érvényesítése a díjazás kérdéseinek megoldásában. Munkásaink, müszakiaink, gazdasági és szakszervezeti szerveink közös erőfeszítésének eredményeképpen a párt vezetésével több pozitív eredményt értünk el a díjazás terén. Tavaly sikerült helyreállítanunk és megszilárdítanunk az átlagkeresetek és a munkatermelékenység növekedése közötti helyes arányt és megszüntetnünk a béralapok egészségtelen túllépését. Az év első negyedének béralapmerítési eredménye is általában erről a kedvező irányzatról tanúskodik. Fokozatosan végrehajtjuk a műszakigazdasági dolgozók díjazási rendszerének átépítését és a munkások bérrendszere átszervezésének előkészítése utolsó fázisába jut. Ám nem szabad, hogy ezek az eredmények egyetlen esetben is a fogyatékosságok figyelmen kívül hagyására és önelégültségére vezessenek. A gazdaság kedvező fejlődéséhez, a tervezés és pénzellátás új rendszerére való sikeres áttéréshez feltétlenül szükséges, hogy a tervnek megfelelően biztosítsuk a bérek alakulását, a bér- és a fizetésrendszerek átszervezése fő feladatainak végleges megoldását. A bérezés terén fennálló feladataink nem elszigeteltek. A termelés és a munka jobb megszervezéséért, az irányítás magasabb színvonaláért, gazdaságunk tartalékainak hatékonyabb mozgósításáért, a nép életszínvonalának további emeléséért folytatott harc oszthatatlan szerves részét képezik. Minél következetesebben érvényesítjük a díjazás szocialista alapelveit, annál jobban fog növekedni a munka termelékenysége. S minél nagyobb lesz a munka termelékenysége, annál nagyobbak lesznek lehetőségeink az életszínvonal további emelésére. Közeleg pártunk XI. kongresszusa. Hazánk szocialista építése betetőzésének távlata nagy mozgósító erővé válik, mely a dolgozók egyre szélesebb tömegeit nyeri meg a szocialista építésben való kezdeményező részvételre. További előrehaladásunk szempontjából legnagyobb erőtartalékaink munkásosztályunkban, népünkben, aktivitásában és a szocializmus iránti hűségében rejlenek. Feladatunk: úgy szervezzük meg a bérkérdések megoldását, hogy elősegítse népünk nagy kezdeményezésének kibontakozását. ÜGY MONDJÁK, minden embernél jobban halad a munka, ha szívesen végzi, s ha érzi, hogy az állam és ő maga látja hasznát. A Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett bratislavai Dimitrov Jüzem eredményeinek is mindenekelőtt az a nyitja, hogy a dolgozók túlnyomó része magáénak érzi a gyárat. Természetes ennek eléséréhez, az üzem kommunistáinak évek fáradságos munkájára volt szükség Elsősorban azzal kezdték, hogy a hatékony politikai agitációs munka mellett minden területen biztosították az állandó, folyamatos, zökkenő nélküli termelést s ennek nyomán megfelelő kereseti lehetőséget. — Nem is tudnánk másképpen eredményeket elérni — mondja Ján Šimko, az üzemi pártbizottság elnöke. — Nem engedjük, hogy anyaghiány miatt lézengjenek a dolgozók. így gyakran ők maguk tesznek javaslatokat, hogyan hasznosabb, gazdaságosabb és könnyebb a munka. Nem szeretik az üres, haszontalan járatot. Bizonyára ezekből következik, ami minden munkahelyen megfigyelhető, hogy nem irigykednek egymásra az emberek, mindenki mindig szívesen támogatja társait a munka megszervezésében és a gépek jobb kihasználásában. Nem látni üresen járó, vagy álló gépet. Mindenki sürög-forog, szorgalmasan dolgozik. Minden üzemrésziegen, minden műhelyben azzal büszkélkednek, hogy nemcsak valóra váltották, de túlteljesítették ígéretüket. Az első negyedévben ugyanis 571 ezer korona értékű árut készítettek terven felül és 997 ezer koronával csökkentették az önköltséget. A SIKEREKBEN BŐVELKEDŐ felszabadulási verseny megteremtette az előfeltételeit annak, hogy a második negyedévi terv teljesítésében is hasonló lelkesedéssel és erővel folyjék a harc. Már el is határozták, hogy a második negyedévben pártunk XI. kongresszusa tiszteletére több mint félmillió korona értékű terméket gyártanak terven felül. — Érdemes jól dolgozni a felszabadult hazában — erről beszélnek az agitátorok. A munka varázsolta széppé, korszerűvé üzemüket'. A sok dolgos kéz néhány év alatt csodákat művelt a gyárban. Az üzem munkásai nem feledkeznek meg arról sem, hogy mennyi mindent köszönhetünk a test véri szovjet népnek. Szép számban vannak a gyárban régi harcosok, kommunisták, akik lekes, hosszú történeteket mesélnek munkatársaiknak arról az őszinte barátságról, segítőkészségről, amelyben az üzem a felszabadulás első napjától részesült. Erről tanúskodnak az előbb említett számadatok. De fontos és szükséges beszélni a pártszervezet munkájáról is, hogy mások is okuljanak belőle. Az egészüzemi pártbizottság ugyanis mindenekelőtt a szakszervezetre, az üzem legnagyobb tömegszervezetére támaszkodik. Az egészüzemi pártbizottság nagy figyelemmel kíséri a szakszervezeti üléseket és értekezleteket. mert azokban a népnevelői tömegmunka fontos eszközét látja. Bebizonyosodott, hogy a szakszervezet alkalmas eszköz a dolgozók kezdeményezésének fejlesztésére. Visszatükrözi a tömegekre gyakorolt párthatást megteremti a pártbizottság közvetlen kapcsolatát a pártonkívüli dolgozókkal AZ ÜZEMRÉSZLEGEK pártalapszervezeti bizottságai segítséget nyújtanak a szakszervezeti csoportoknak, hogy havonta rendszeresen termelési értekezleteket tartsanak. Az értekezleteken megvitatják azon elhatározások teljesítésének eredményeit, amelyeket a műhely, vagy üzemrészleg dolgozói a szocialista versenyben vállaltak. Megtárgyalják a munka és a technológiai fegyelem szigorú betartásának fontosságát, a munkatermelékenység és az önköltség csökkentésének jelentőségét. Itt mondják el, hol szorít a cipő, mi akadályozza a termelékenység további növelését, hogyan kell és lehet olcsóbban, jobban és többet termelni. Egyszóval, mindenekelőtt a termelési értekezleteken nyilvánul meg legjobban a dolgozók részvétele az üzem vezetésében. Az üzemi pártszervezet egész agitációs munkájában pártunk alapszabályzatának követelményei szerint jár el. amelyek kimondják, hogy az alapSzervezet legfontosabb feladata a tömegek között kifejtett meggyőző és szervező munka. Az agitáció, a tömegpolitikai munka kérdései állandóan az egészüzemi pártbizottság és a pártalapszervezctek érdeklődésének központjában állanak. Az egészüzemi pártbizottság közvetlenül irányítja az agitátorok munkáját, egyrészt a pártalapszervezetek bizottságainak segítségével, akik rendszeresen üléseket tartanak a pártcsoport-bizalmiakkal és agitátorokkal, másrészt maguknak az agitátoroknak értekezletekre való összehívása által. Ezeken a gyűléseken oktató-előadásokat és felolvasásokat tartanak, az agitátorok általános tudásának növelése céljából és ugyanitt cserélik ki a tömegek között szerzett tapasztalatokat. Az üzem kommunistái a politikai tömegmunka minden formáját alkalmazzák. hogy a munkához való jó viszony nevelésével az üzem dolgozóit a munkaverseny további kiszélesítésére ösztönözzék. Nagyot fejlődött a gyárban a szakmák szerinti verseny — a legjobb dolgozó, a legjobb mester, a legjobb gazdasági vezető, a legjobb tudományos kutató stb. címért. Csak a verseny tömegjellege tudta biztosítani a termelés ilyen eredményes fellendülését. TERMÉSZETESEN ebben a nagyszerű közösségben is vannak kevésbé öntudatos emberek, akik olykor felületesen végeznek el egyes feladatokat. De még a kiváló munkásoknak is vannak hibáik, szeszélyeik, hiszen ők is emberek. Mindenütt így van ez. E közösség vezetőinek, kommunistáinak éppen az a nagy érdeme, hogy kitűnő nevelő- és szervező munkájukkal, lelkesedésükkel kibontakoztatták az emberek legnemesebb, legszebb tulajdonságait. S ez a kollektíva képessé vált arra, hogy sokszor nehéz feladatokat oldjon meg. Nem egy-egy versenyszakasz fellobbanó hevében, hanem hosszú éveken át kitartóan emelték munkájuk színvonlát, ilyen légkörben fejlődtek a fiatalok, mint például Éva Kostková, Milán Kučera és mások, akik szorgalmas, odaadó munkájukkal érdemelték ki, hogy felvegyék őket a párt soraiba. E kiváló emberek aztán tovább emelik az egész kollektívát példájukkal, szavukkal, segítségükkel, hogy jobbmódúvá, még szebbé tegyék az emberek életét. ERDÖSI EDE Véres harcokban született meg a csehszlovák-szovjet fegyverbarátság i Berlin eleste, a hitleri birodalom bukása győzelemmel koronázta azt a nagy és sok áldozatot követelő szabadságharcot, melyet Csehszlovákia leigázott nemzetei, a testvéri Szovjetunió hadseregeinek oldalán a második világháború csatáiban közösen vívtak köztársaságunk helyreállításáért, a fasiszta megszállók kiűzéséért. A közös harcokban, közös célért, közös ellenség ellen, kiontott vér megalapozta a csehszlovák-szovjet fegyverbarátságot, elmélyítette népeink hagyományos testvéri barátságát. A szovjet fegyverek döntötték el a Csehszlovák Köztársaság létét vagy nemlétét! AMI A KÖZTÁRSASÁG FELDARABOLÁSÁT MEGELŐZTE A csehszlovák nagyburzsoázia 1958-ban a hazaárulás szégyenteljes útjára lépett. Szűk osztáiyérdekeiért feláldozta a köztársaságot, koncul dobta oda Hitlernek, mintsem, hogy elfogadja a felkínált szovjet segítséget. Beneš a köztársaság kitűnő védelmi berendezése és a katonák nagyfokú harci erkölcse, lelkesedése ellenére vakon engedelmeskedett a nemzetközi nagytőke parancsának. Köztársaságunk feladásával utat nyitott Hitlernek a Szovjetunió ellen. Népünk e gyalázatos árulás láttán meggyőződött a csehszlovák burzsoázia tehetetlenségéről, arról, hogy nem képes és nem is akarja megvédeni a köztársaságot. Ugyanakkor látta, hogy a hazafias ügyért lelkesedő katonák az akkori burzsoá tisztikar vezetésével képtelenek az ország védelmét biztosítani. Ezek a momentumok késztették a nemzet legjobb fiait arra, hogy a Szovjetunióból, az egyetlen fasizmus elleni országból, szervezzék meg köztársaságunk népeinek ellenállási harcát a fasiszta megszállók ellen. MEGALAKUL AZ ÖNÁLLÓ CSEHSZLOVÁK KATONAI EGYSÉG Miután a fasiszta Németország lerohanta köztársaságunkat, körülbelül 3000 csehszlovák katona Lengyelországban talált menedéket, ahol eleinte a hivatalok bizalmatlansága fogadta őket. A londoni emigráns kormány igyekezett megakadályozni, hogy ezek a katonák bekapcsolódhassanak valamilyen komoly ellenállási harcba, s ezért szorgalmazták Franciaországba szállításukat. Körülbelül 200Ó-en maradtak vissza Svoboda alezredes vezetésével Lengyelországban s a lengyelnémet háború kitörésekor önálló katonai egységet alakítottak. A németek gyors előrenyomulása miatt azonban már nem kerülhetett sor felfegyverzésükre, keletre vonulva végre összetalálkoztak a szovjet csapatokkal. A szovjet kormány menedéket adott a csehszlovák katonáknak és vendégszeretően bánt velük. Akkor még nem kerülhetett sor csehszlovák ellenállási katonai egység .megalakítására a Szovjetunió területén, mivel a Szovjetuniót a hitleri Németországgal fennálló megnemtámadási egyezménye kötötte. A londoni emigráció mindent elkövetett, hogy megakadályozza az önálló csehszlovák katonai alakulat felállítását. Intrikáiban nagy szerepet játszott Píka tábornok, moszkvai katonai missziójának vezetője. A Nagy Honvédő Háború kitörésekor az 1941. június 10-i csehszlovák-szovjet egyezmény és a szeptember 27-i katonai megállapodás értelmében azonban Buzulukban végre megalakult az önálló csehszlovák katonai alakulat. KÖZÖS HARCOK A párt moszkvai gottwaldi vezetősége nagy figyelmet szentelt a csehszlovák katonák problémáinak. A katonák követelték mielőbbi bevetésüket. A szovjet főparancsnokság eleget tett kérésüknek és az első csehszlovák önálló zászlóalj Ribalko altábornagy harckocsizóinak kötelékében a Mezsa folyón Szokolovo mellett építette ki védállásait. Feladatuk a németek átkelésének megakadályozása volt. A befagyott folyón keresztül könnyű volt a németek útja. Svoboda ezredes zászlóaljának három százada ezért Mirgorod, Artyuhovka és Szokolovo helységekben épített ki védelmi vonalat. Különösen kitűnt Otakar Jaroš főhadnagy százada, mely a szovjet tüzérség támpgatásával 8 — 9 napra feltartóztatta az ellenség előretörését. Ezalatt sikerült Rokosszovszkij marsall csapatait átcsoportosítani. Jaroš főhadnagy, mint első I- Iföldi nyerte el a Szovjetunió hőse címet, 84 csehszlovák katonának magas kitüntetéseket adományoztak, Svoboda ezredest pedig Lenin-renddel tüntette ki a szovjet kormány. A szokolovo! csehszlovák győzelem lelkesítő példa volt a külföldön élő többi csehszlovák számára. Ezért a londoni emigráció aggodalmai nőttön nőttek. A csehszlovák zászlóalj sorai állandóan bővültek úgy, hogy 1943 májusában Novohoperszkben új alakulattá szervezték át 1. csehszlovák önálló brigád elnevezéssel, melynek jelentős részét kárpátukránok képezték. Parancsnoka Svoboda ezredes, vezérkari főnöke, Bohumír Lornský kapitány lett. A brigád különösen a Kijevért vívott csatában tüntette ki magát. Az alakulat létszáma ugrásszerűen megnövekedett, amikor 1943 folyamán 2 800 szlovák katona szökött át az ún. gyorshadosztályok soraiból. A szovjet hadsereg vezérkarának parancsára ezért megalakult a 16 00C főből álló első csehszlovák hadtest, mely népeink proletár nemzetköziségének szellemében politikailag is fejlődött, szovjet kiképzést kapott és a győzelem után az új népi demokratikus hadsereg alapját képezte. Benešék tehát elszámították magukat. A duklai szorosért vívott rendkívül véres és elkeseredett harcok színhelye közös harcok szimbóluma lett. A csehszlovák hadtest Moszkalenkn tábornok 38. szovjet hadseregével karöltve Prešov fels/abadit;isáért küzdött, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés segítségére siessen. 1944 szeptember 8-tól október 6-ig tartott a duklai offenzíva, melynek során 6000 csehszlovák katona vesztette életét. Emléküket a Vyšný Komárnik-i emlékmű őrzi. * * * A közös harci hagvományok szellemében őrzi ma népi demokratikus hadseregünk, a dolgozó nép érdekeinek megbízható védelmezője a közös vérrel megszentelt barátságot. Népeink történelmi sorsa örökre öszszeforrott. S a Reichstagra kitűzött vörös győzelmi zászló intőjel mindazoknak. akik fittyet hányva a történelmi leckének újra megpróbálnának kezet emelni népünk szabadságára. L. L. ÜJ SZÖ 6 * 1958. május 8.