Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-01 / 120. szám, csütörtök

ŐSIDŐK ÖTA HARCOL az ember a makacs természettel, hogy verejtékes munkája árán kicsikarjon tőle valami hasznosat az emberiség javára. E hosszú küzdelemnek mintegy koronázó sikere, s egyben az emberi lángész kiapadhatatlan alkotó erejének kifejezője az atomenergia felfedezése. E hatalmas erőforrás ésszerű felhasználásával az ember legyőzhetné s szolgálatába állíthatná a természetet — paradicsomot építhetne a Földön. De ha ez a találmány felelőtlen kezekbe kerül, az egész világot szörnyű pusztulás fenyegeti. Sajnos, a nyugati államokban olyan kezekben van ez az erő, amelyek nem az emberiség javát, hanem saját egyéni érdekeiket akarják vele elérni, kockáztatva így sok millió ember életét, s a nehéz munka árán megalkotott értékeket. A világ tudósai, jól látva a helyzet veszélyességét, s a józan ember felelősségével és komolyságával már nemegyszer figyelmeztettek az atombomba pusztító erejére: A radioaktív sugárzás megsemmisít minden élőt, elpusztít mindent és mindenkit, tekintet nélkül arra, hogy férfiről vagy nőről, öregről, vagy csecsszopóról van szó. Sőt, még a meg nem született magzat is ki van téve veszélyes hatásának. E veszélyességet tudatosítja az egész világ közvéleménye is, s nem engedi, hogy az atomerő felhasználása kérdésében a döntés joga felelőtlen embereké legyen. Világszerte tüntetések, népgyűlések, felvonulások és röpiratok tanúskodnak arról a mozgalomról, amely az atomerő békés felhasználását követeli. Ennek lehetőségére már számos példát mutatott a szovjet tudomány, s a világ tudósainak együttműködésével még gyorsabban haladna előre. Ezt tudja, látja és követeli az egész világ népe: szolgálja az atomerő a békét és a haladást, s ne veszélyeztesse a világot. Háborús zsarátnok EURÓPA SZÍVÉBEN A hirosimai Vöröskeresztkórházban felkerestem Toshiko Sawahara nevű asszonyt, aki 23 éves fiatal lányként élte át azt a „bizonyos napot". Pontosan visszaemlékezik borzalmas élményének minden részletére, amikor a ház összedőlt a feje felett, és ő kétségbesésében minden erejével ásta ki magát a romok közül. Szerencsére — 1200 méternyire volt a robbanás középpontjától, úgy hogy, jóllehet akkor egy hétig élet-halál között lebegett, utána hamarosan szemmel láthatólag összeszedte magát és miután egy ideig rokonainál falun élt, megint „egészen egészséges" • lett, legalább is azt hitte. Angliában, Franciaországban, de magában Nyugat-Németországban is óriási tüntetéseken követelik, fogadják el a Szovjetuniónak az atomfegyverkísérletek beszüntetésére tett javaslatát és üljenek zöldasztalhoz a nagyhatalmak*Még egyszer jobbrafordult Toshiko Sawahara állapota. Még egyszer felcsillant benne a reménység, de amikor egy esztendőig, kettőig, tovább hurcolta bajait, hirtelen vége lett erejének. Az orvosok magasfokú vészes vérszegénységet állapítottak meg, nincs többé mentség számára, csak lassú kínlódás, míg hamarosan elkövetkezik utolsó órája. Tizenkét évig várt az atomhalál, kínozta, kétségben tartotta ót, állandó félelemben és reményben az élet és a halál között. Láttam a kétségbeesett asszonyt halálos ágyán. Megkérdeztem az orvost: „Gondolja, doktor úr, hogy van még remény?" Az orvos nem válaszolt. Hóna alatt a kórlapok paksamétájávai búcsút szomorúan búcsút intett. Azonban az sem ritkasag. hogy a rendőrség úgy bánik e! azokkal, akik fel merik emelni tiltakozó szavukat, mint Ruislip angol városban ezzel az amerikai rakétatámaszpont ellen tüntető fiatallal. AHOGY NÖVEKSZIK a tömegek tiltakozása az atomfegyverkezés ellen, a háborús előkészületek hivei annál dühödtebben, elkeseredettebben harcolnak ellenük. A londoni rendőrség öszszegyűjti a tiltakozás szervezőinek névjegyzékét, Franciaországban fasiszták támadnak a tüntetőkre, Nyugat-Németországban, az európai béke legnagyobb veszedelmének fészkében pedig brutális intézkedések sorát akarják foganatosítani azok ellen, akik elítélik a Bundeswehr atomfelfegyverzését. A béke és a demokrácia legkövetkezetesebb harcosát, a kommunista pártot már betiltották és üldözik a bonni militaristák. De ez nem elég, itt nem állnak meg, a náciktól tanult alapossággal most a többi haladó szervezet elnémításán c sor. A szociáldemokrata pártot nem lehet éppen a legcéltudatosabb harcosok közé sorolni, de most, hogy népszavazást követel az atomfeli egy vérzés kérdésében, Adenauerék útjában áll és a hamburgi Der Spiegel szerint, ha „a szociáldemokrata párt folytatni fogja a népszavazásért indított mozgalmat, Adenauer az alkotmánybíróságnál perbe fogja". A mai Nyugat-Németországban az nem is kérdés, hogy lehetséges-e ez törvényesen, hiszen ha nem, kitalálnak okot, a nyugatnémet parlamentben pedig Adenauer többsége támogatni fogja ezt az intézkedést. A kereszténydemokrata párt hamburgi elnöksége kijelentette, hogy fegyverkezés elleni harcával a szociáldemokrata párt „az államot veszélyeztető párttá válik". Ez pedig nem jelent mást, mint durva fenyegetést és annak kilátásba helyezését, hogyha nem hallgatnak a szociáldemokraták, könnyen a kommunisták sorsára jutnak. Az alkotmánybíróságok pedig szintén megteszik a magukét, hiszen a legtöbb helyen híres nácik kezébe került a vezetés. A nyugatnémet militaristák veszélyes útra tértek. Ennek az útnak a fasizmus a folytatása. Ügy tűnik, mintha megismétlődne a történelem, csak az a különbség, hogy ma már egészen más a helyzet a világon, mint Hitler uralomra jutása idején. Szörnyű tragédiával kezdődött az atomkorszak. A második világháború végén Hirosimára ledobott amerikai atombomba füstoszlopa 18 km magasra tört fel és ... ... a százezres Japán ipari városból csak ez a romhalmaz maradt, a halottak tömege, sebesültek, akik még ma is magukon viselik e szörnyű támadás bélyegét. A földkerekség népei azt remélték, hogy a második világháború után a tömegpusztító fegyvereket betiltják, és lehetetlenné teszik, hogy bármely ország eddig soha nem látott katasztró, fába, atomháborúba sodorja az emberiséget... SSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/S/SSSSSSSSSfSSSSSiYSSSSSSSSrSSSSSSSSSSSS, \ \ |/ikziw\-Hikmť

: | Bolond, idő: esik, havaz $ majd süt a nap. \ Magrobbantások — mondogatják. \ Hull, hull a stroncium 90 fűre, § ^ dús reményre, a tejre és a húsra, \ a szabadságra s vágyainkra hull. % | Magunkkal mérkőzünk most nyíló rózsám, | $ Vagy életet viszünk fel hideg csillagokba, \ \ Vagy reánk hull a sugárzó halál. | 1958. március. 5zász János fordítás

a | s s loshiko Savahara tragédiája Megismerkedett egy fiatal emberrel, férjhezment s két gyermeke született. Öt éven át Toshiko Sawahara boldog feleség és anya volt. 1952 elején a kórházba jött, hogy megvizsgáltassa magát. Körülbelül egy éven át, ahogy mondta „nem érezte egészen jól magát", gyengeségi rohamokat kapott, különösen érzékenyen reagált a nagy hőségre, gyakran fájt a feje, szédült. Az orvos vészes vérszegénységet — a rádioaktivitás egyik késői hatását — állapította meg. Csak egyszeri vizsgálatra jött a kórházba, de egy évig ott kellett maradnia, míg ismét elengedték. 1953-ban kapta a második rohamot. Ólmos fáradságot érzett minden tagjában, a legkönnyebb munkát sem tudta elvégezni. És zokogott, amikor gyermekeiről beszélt. Mindkét gyermek eleinte oly egészségesnek látszott, jól fejlődött, értelmes volt, és most egyszerre baj van velük az iskolában. Olyan „furcsák". A gyermekeket is megvizsgálták, s az orvosok aggodalma beigazolódott. Az anya még magában hordta a gyilkos sugarak hatását, amikor fiait szülte és most — csupán most mutatkoznak meg ennek következményei. Túlnagy a fejük, kitágult a szembogaruk, abnormálisan rövidlátók. ... De Nyugat-Németországban újjáélesztik a militarizmust és amerikai atomfegyverekkel szerelik fel a Bundeswehrt. A nyugat-németországi rakétakilövő-pályákon amerikai Matador-rakétákkal gyakorlatoznak A világ népei azonban nem nézik tétlenül a háborús készülődést, az atomfegyverkezést. Érthető, hogy ez a mozgalom Japánban a legerősebb. Nincsen hét, hogy valamelyik városban tömeggyűléseken ne követelnék az atomfegyverkezés betiltását. MÉG ÉLŐ EMBEREK hordozzák gyászos emlékét annak a napnak, amikor a Reichstag Hitlernek hatalmat szavazott, s ezzel megnyitotta a kaput a fasiszta diktatúra előtt, ami később szörnyű háborúba sodorta az egesz világot. S most nemrég, huszonöt évvel a reichstagi szavazás után a bonni parlament szabad kezet adott a nyugatnémet kormánynak, hogy a Bundeswehrt atomfegyverrel szerelje fel. Ez a két „megszavazás" rokon, sőt ugyanaz; hatalomra, világuralomra vágyó békehóhéroknak ad szabad kezet. Az első már okozott pusztítást és rettegést a világon, a másik még csak készül erre — ebben különböznek csupán. A két nagyon is hasonló esemény között világháború pusztított, amelyben a fasizmus teljes vereséget szenvedett. Potsdamot a nürnbergi per követte, amelyen R. H. Jackson, az Egyesült Államok fővádlója személyében Amerika is vádolt és ítélkezni kívánt a fasiszta háborús bűnösök felett. — „A civilizáció nem Ismerhet megalkuvást ezekkel az erőkkel, mert újból hatalmat szereznének, ha nem járnánk el határozottan és egységesen azokkal az emberekkel szemben, akik személyében továbbra is fennáll e sötét erők virulásának lehetősége." Tizenhárom évvel ezelőtt, tehát nem is olyan régen hangzottak el e szavak és mégis — nem időszerűek már. Elkoptak. Meghazudtolták értelmüket. Az Egyesült Államok most már képmutatásból sem ítéli és kárhoztatja a fasizmust, a „sötét erőket", sőt támogatja, ösztönzi őket. És éppen ezzel az ösztönzéssel és támogatással függ szorosan össze a Német Szövetségi Köztársaság parlamentjének döntése arról, hogy hadseregét atomfegyverekkel szerelje fel. Lényegében ugyanis washingtoni kívánságra emelkedett fel Bonnban a többség karja, hogy modern fegyvereket kapjanak kezükbe ugyanazok a tisztek, akik Hitlernél már elvégezték a barbarizmus „felsőbb iskoláját" s így kiérdemelték Nyugatnémet politikusok előszeretettel hivatkoznak arra, hogy az atomfegyverkezés szüksége az NSZK NATO-beli tagságából ered. Pedig i valóság egészen más. Amikor 1954 októberében a NATO tanácsa párizsi ülésén az NSZK-t befogadtál, a NATO-ba, francia kívánságra egj kiegészítést fűztek az egyezményhez arról, hogy az NSZK kormánya kötelezi magát, nem vesz részt aj atomfegyverkezésben és nem gyári biológiai- és rakétafegyvereket Most Adenauer „a béke érdekére' hivatkozik, amelyet „a hatalomn törekvő ellenség veszélyeztet" s kijelenti: „Ha a NATO jelentős tagjí (az NSZK-ra gondol) nem rendelkeznék atomfegyverekkel, nem lenne az Északatlanti Tömbnek semm: értelme." Bonn tehát nem csupát visszaél a kötelezettséggel, hanerr e veszélyes lépését még helyesnek is igyekszik feltüntetni a másik, í békés fél állítólagos támadó szándékára hárítva a megokolást.. Ilyesmi már egyszer előfordult í történelemben, így kezdte Hitler is S mit szól ehhez a német nép' Még nem volt példa rá, hogy egj nép és kormánya érdekei közöti akkora ellentét lett volna, mint jelenleg Nyugat-Németországban Nemrég egy közvéleménykutatái alapján megállapították, hogy s nyugatnémet lakosság 83 százalék! a Bundeswehr atomfelfegyverzés< ellen van, sőt Adenauer választóinak is 71 százaléka tiltakozik ellene. A bonni kormány betiltotta i kommunista párt működését s ígj akadályozza meg, hogy a munkásság élcsapata szervezett harcot vezethessen a nép bizalmával visszaélő kormány ellen. Ám még ígj Is az országszerte megvalósult tömegakciók eov sokat szenvedett békére vágyó nép tiltakozását fejezik kl. A szomszédos államok sem nézi! tétlenül a fasiszta szellem örököseinek felelőtlen és veszélyes lépését, annál kevésbé, mert elmúli keserű tapasztalataik óvatosságrí tanították. A többi szocialista állanr között kormányunk U határozottar elítélte a Bundeswehr atomfelfegyverzését s egyben figyelmeztette 1Í a nyugatnémet kormányt, hogj szükség esetén mindent megtes; hazánk biztonsága érdekében. A hitleri módszerek A FASIZMUSHOZ VEZETNEK ÜJ SZÖ 4 * 1958. május 1.