Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-02 / 121. szám, péntek

Honore Daumler bratisiavai kiállítása Honoré Daumier ma is teljesen időszerű, de nem időleges műveiből, hatalmas grafikai anyagának egy kis töredékéből rendeztek születésének 150. évfordulójára emlékeztető kiállítást a bratisiavai Hviezdoslav téri kis galériában. Daumier művészete a Louvre buzgón tanulmányozott kincseinek és a forradalmi eseményekbe beleremegő párizsi külvárosi utcák életének szintéziséből nőtt ki. — Minden egyes alkotása bizonyítja, hogy a társadalmi összefüggéseknek s azoknak a gazdasági erőknek ismerete, melyek a történelem útját befolyásolják, egyszersmind döntően hatnak a képzőművészet kifejező formáira. Ezek az erők a művészetben is megnyilvánulnak és mindenki szá. mára érthetők, ha van művész, aki megfelelő tehetséggel képes érzékelni s érzékeltetni őket. Daumier alkotása, mety a 19. század osztályharcaival forrott együvé, egészében átfogó képét mutatja a század társadalmi átalakulásának. Korának hűséges és érző krónikása, egyben lelkiismeretes kommentátora. Biztos ösztönnel s tökéletes művészettel alkotott. A rohanó napi történéseket nemcsak tárgyilagosan vette szemügyre, hanem saját helyzetének szemszögéből elemezte. — őt tartják a század legkiválóbb karikaturistájának. Kétségtelenül az, amennyiben a karikatúra a dolgok valódi lényegének kidomborítását jelenti. Daumier ezenfelül monumentális jellemzője a szociális fejlődés talán legellenmondásosabb és legellenszenvesebb jelenségeinek. Kőnyomataiban nyomonkövette a polgár fejlődését és szíve-agya különleges érzékenységével reagált sokféle és ellentétes tulajdonságára. x A Caricatura és a Charivari c. politikai lapokban időrendben szemléltette a feltörekvő polgár harcát a haladó abszolutizmussal és az e.jyházzal. Ezeken az újsághasábokon született mca a modern francia karikatúra, melynek közvetlen hatása hatalmas méreteket öltött. Eddig nem volt ennek a műfajnak ilyen szenvedélyes és tehetséges harcosa. Daumier egyértelmű politikai magatartása, rendíthetetlen republikánus hite és fölényes alkotó készsége, termékeny képzelete formálta művészetét ennyire haté. konnyá. Mert egy bizonyos társadalmi helyzet, jó, vagy rossz cselekedet jellemzése csak akkor erőteljes és meggyőző, ha jövőbe néző szemléletből ered. — Daumier a párizsi utca, a szajnapart, a csigalépcsős keskeny házak s a padlásszobák, a hivatalok, a nyilvános fórumok megfigyelésénél nemcsak mozgásmotívumokat, kompozíciót, a fény és árny változó játékát látja, de a társadalmi funkciót s annak körülményeit. Mindezek a benyomások elraktározódnak tudatában, hogy később, szakadatlan művészi munkával képek alakuljanak ki belőlük. lajos Fülöp és kormánya, kétszínűségük, önzésük, kegyetlenségük, esztelen ellenforradalmi gondolkodásuk éles és vádoló megvilágításban elevenedik meg a Lafayette temetésében. a Sajtószabadságban és a 15. Avril Rue Transnonain-ban. — Thiers. Guizot, Montálembert, III. Napoleon embertelen, pro. fitéhes, haladást gátló sötét politikáját ragyogó szellemességgel és lesújtó gúnnyal jellemzi a Szavazati törvényt példázó alvó óriás, akit az értetlen liliputi tömeg megkötöz, hogy megsemmisítse, — vagy a Nap fényét is kioltani igyekvő államférfiak, akik gyáván rettegnek a vilálágosságtól, a nép teljes öntudatra ébredésétől. — A képviselők nagyfejű. kistörzsű torzképeinek pszichológiai és fizignómiai finomsága és célbataláló iróniája bámulatos. — A legszigorúbb sajtótörvény mellett is állandóan harcol a „klasszikus forradalmár. „Nem képesek tétlenségre ítélni ceruzáját. Ha másképp nem lehet, jelképesen, leleményes célzásokkal közli lapja olvasóival a kuliszszák mögött lezajló politikai eseményeket. — Az Aktualitásokban, a Párizsi erkölcsökben a nagy- és kispolgár bűneit, ferdeségeit támadja. A pénzarisz. tokrácia ragadozóképű, pocakosra hízott kérkedő képviselőit maró szatírával leckézteti, — a kisemberek gyöngéit elnéző, résztvevő iróniával, vagy felszabadító, megértő nevetéssel bírálja. Mihelyt a cenzúra kissé einyhül, — a háború fenyegető árnya ellen küzd. Rajzait most az általános érvényűség síkjára emeli. Prófétai intelmei és vádjai a háború őrületével szemben a hazaszeretet jelképei. A súlyos mondanivalókat, a mélyenjáró gondolatokat logikus képi egységbe szerkesztett sok ezer emberi alak, a környezetet, a légkört jelző apró részletek tökéletes művészi megnyilvánulások. Rajztudása félelmetesen és páratlanul nagyszerű. A vesékig lát, s amit lát, azt hajszálpontossággal tudja ábrázolni. Möveit ötlet, szellem, közvetlenség és egyszerűség jellemzik, a nagy művész és a francia művész sajátosságai. A fehér-fekete ellentéteivel, árnyalásával utolérhetetlen színhatásokat és finomságokat ért el. Ezek sosem öncélúak, hanem a belső történés és kifejezés eszközei. Műveinek mély eszmeisége, humanizmusa, békeés emberszeretete, igazságkeresése azok közé a kevesek közé emelik, akik a lüktető élet folyton áradó megnyilatkozásait időtálló képbe rögzítették. Neve ma Dürer, Rembrandt, Goya, a világművészet legnagyobb grafikusainak neve mellé sorakozik. BÁRKÁNY JENŐNÉ — SZÉLVIHAR — Üj dráma a magyar ellenforradalmi eseményekről 'Örülnünk kell annak, hogy alig másfél évvel a szomorú emlékezetű események után már ' tannak írók, akik n egkísérlik a legnehezebb és legszebb feladatot, drámában közvetítik e korszak problémáit. Sine ira et studio — harag és részrehajlás nélkül — vallották a latin történetírók, ezzel A termelőszövetkezet elnöke meghajszoltan, Csendes Imre házába érkezik. (Görbe János, Gobbi Hilda, Bánhidi László) mintegy programot és mércét állították önmaguk elé mondván: a történelem eseményeiről az igazságnak megfelelően és elfogultság nélkül szabad csak írni. Ha Dobozy Imre drámájáról akarunk beszélni, el kellett mondani mindezt bevezetőként, hiszen ez a nagyhatású dráma az iellenforradalmi időszakból mindeddig megszületett legértékesebb alkotá.i — és azzal győz meg, hogy igaz, elfogulatlan ábrázolást ad arról, a viharról, mely mindannyiunkat felkavart, megdöbbentett. Számunkra a vállalkozás már maga tiszteletre méltó, hiszen itt él idegeinkben ez a korszak, naponta érezzük, vitatjuk emlékeit, jelenségeit; nem múlt ez, bár egyre távolodik, hanem a legélőbb jelen. Mindannyian fokozott igénnyel nézzük hát azokat az ábrázolásokat, amelyek felidézik, hisz úgy érezzük, ezt a szörnyű élményt nem is lehet talán a műalkotást mindenképpen absztraháló, higgadtabb, magyarázó módszerével közvetíteni. Nos, Dobozy Imre igazi drámát írt, a meghökkentő és lelket rendítő élmény hőfokán. Publicisztikai dráma, ha úgy tetszik, mert egy pillanatig -fjem titkolja, hogy a népi hatalom igazságának kíván harsonása lenni az | ellenforradalmi erők hazugságaival, I népbolbndító frázisaival szemben. Emelkedett, tiszta, a dolgozók igazi j állásfoglalását megszólaltató hangon [ beszél, s egy cseppet sem száraz, érj dektelen modorban; ez a mű teljesen I átjár bennünket, kísértetiesen rádöbbent olyan dolgokra, amiket akkor talán nem láttunk ilyen határozottan. Szerencsés területet választott, amikor falusi környezetből veszi a témát, hisz itt talán minden szögletesebben, a probléma egész nyíltságával jelentkezik s a kor, alapvető konfliktusát nagyon hatásosan lehet így kifejezni. A dráma kompozíciója is rendkívül érdékes. Tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy ellenségeink mint használják ki hibáinkat, hogy ránktőrhessenek, s mint szerveződik meg | az erő, amely végül is győzni képes. j Ha szemére is vetjük az írónak, hogy j jelesleges modernkedéssel néha megi állítja a dráma menetét és néha bán. tóan, éppen a legnagyobb erejű ösz! szecsapásoknál beiktat, felidéz múltban történt eseményeket, mégis végig fogva tart bennünket a mű, mert a hősök belső drámáját tökéletes gondossággal bontakoztatja ki. Azt is ' hozzátesszük, minden hősének a m aga külön drámáját. Az is erénye ennek a műnek, hogy itten nincsenek indokolás nélkül színpadon lézengő figurák, minden alak igazolni tudja önmagát, s a középponti konfliktus szempontjából mindegyiknek emberi rangjához méltó helye van. Persze, előtérben a legfontosabb probléma áll, helytállni vagy meghátrálni az ellenség elől s ebben természetesen a főszerep azé a Csendes Imréé, aki ugyan hajdan elmondta bíráló szavait a népi hatalom egyes megtévedt képviselőiről, de sohasem fordult magával a népi hatálommal szembe. Csendes Imre amikor baj van, a lelket rendítő és embert próbáló időben, tudja hol a helye, nem úgy, mint Kalló Ferenc, akit saját bűntudata is segít abban, hogy kétségbeesésbe, gyávaságba zuhanjon. S azután itt van az ifjabb Csendes Imre, aki hajdan oly nagy hangon esküdött a vörös, csillagra, amikor katonatiszt lett, s a nehéz időkben megtagadja s zavaros nézeteket prédikál. Az anyja halála kell ahhoz, hogy egy nagy katarzis árán győződjék meg róla, hol is a helye. Igaz, a dráma nyelvezete nChol irodalmiaskodó, disszonáns, , amikor az egyes hősök jellemüknek s a helyzetnek egyáltalán nem megfelelő szóvirágokkal dobálódznak, mégis maga a nyers dráma átizzítja ezeket a gyengébb pillanatokat is. A néző feltétlen állásfoglalásra kényszerül és kénytelen leszámolni néhány itt-ott még mindig lappangó hamis illúzióval,. A Jókai Színház kitűnő előadásban hozta színre a drámát. Simon Zsuzsa rendezése a jó értelemben hatásos, mindvégig forró, izzó drámai hangulatot teremt. Görbe János, aki mindmáig talán legjobb paraszt színészünk, most is egy érdekes parasztfigurával gazdagította színjátszásunkat. Jellegzetes mai parasztot formál, olyan embert, aki minden idegében a mi világunk neveltje, akit ha kétségbeesett tiltakozásra kényszerítenek is azok a hibák, amiket a múltban elkövettünk, a döntő pillanatban tudja hol a helye. Görbe János igaz, néhol talán feleslegesen is nagy hangerővel ábrázol, ha színei nem is elég változatosak, alakítása mégis nagy élmény. Két színészről szólunk még, az egyik Bánhidy László, a másik Gobbi Hilda, Bánhidy Kalló Ferencet, a megszeppent, megfélemlített TSZ elnököt játssza, megdöbbentő hitelességgel. Összetörése, kétségbeesése különösen nagy pillanatokat teremt a nézőtéren. Gobbi Hilda Cserdes Imre feleségét játssza, s a színház vendégeként szerepel csupán ebben a darabban. Eleinte csak mint egy szerető féltő anyát látjuk, a befejező nagy jelenetben, amikor leteríti öt az ellenforradalmárok golyója, haldoklása különösen emlékezetünkbe vésődik. A tragédia beteljesedett, az anya, az ' apa és fia aggódása, fájdalma közepette meghalt. (Görbe János, Gobbi Hilda, Besztercei Pál) Azzal zárjuk ezt a cikket, amivel kezdtük: lehet, hogy a letérése feletti öröm egy kissé megszépíti ezt a drámát számunkra, de nem önálltatásként, hanem meggyőződéssel kell leírnunk, értékes alkotás született. ILLÉS JENŐ, Budapest lllj filme Dani A Dani — megesett parasztlány tragédiája. A Horthy-rendszer éveiben ad életet gyermekének, de az akkori társadalmi viszonyok és álerkölcsök miatt kénytelen tőle megválni... Ďani, a talált gyermek lelete 10 éves koráig jól alakult. A vonatban őt meglelő és megához fogadó elvált, gyermektelen polgárasszony házában nem is tudja, hogy gondviselője nem az édesanyja. A tragédia akkor következik be, amikor az öregedő és férjhezmenni akaró aszszony számára nyűg lesz, főként amikor az maga is gyermeket vár. Danit visszaviszi felfedezett édesanyjához, aki közben férjhez ment és két gyermek boldog anyja. Határtalan öröm hatja át tíz évig nem látott fia láttára, de hallani sem akar befogadásáról, mert fél mit sem sejtő férjétől. Dani kihallgatja a két nő vitáját, rádöbben a valóságra s úgy érzi, senki sem szereti, senkinek sem kell. Ezért a robogó vonat kerekei alá veti magát. A rendező drámai és fordulatokban gazdag jelenetek során át pergeti le a családi tragédiát. Életből ellesett és minden részletükben hiteles élettöredékek ezek. Elsősorban a lélektani hatásra épít. Különösen érezhető ez a Dani nevelőanyját alakító Tolnay Klári játékában. Kállai Ferenc Gézája az önző és polgári erkölcsök hatása alatt álló férfit alakítja megkapó élethűséggel. Szenes Mihály ügyesen oldotta meg a történet végét. Csattanója nem Dani elkeseredett lépésében van. Dani nem hal meg, de állapota válságos. Talán túléli sebesülését ... Sokkal hatásosabb a befejezésnek az a része, amikor a mentőorvos felszólítja a gyermek anyját, üljön be mellé a kocsiba. S mindkét nő önkénytelenül, szinte a benső hang parancsára cselekszik. Dani kétségtelenül az új magyar filmgyártás sikereként könyvelhető el. Juha A nálunk kevéssé ismert finn filmgyártás a Karlovy Vary-i fesztiválon bemutatott alkotása került el hozzánk. Egyszerű, de annál drámaibb történetet örökít meg az Ezertó országa lakóinak életéből. Kristálytiszta vizű északi tájak elevenednek meg előttünk. Az elszórtan fekvő települések, tanyák környezetében zajlik le a dráma. Juha, öregedő gazda nagyon fiatal feleségét elcsábítja egy üzleti ügyekben nála járó tanyai földbirtokos. A nőt inkáb anyósa zsarnoksága kényszeríti menekülésre s így megragadja az első . kínálkozó alkalmat. Keserves kiábrándulás követi tettét: csábítója nemsokára otthagyja őt, és újabb zsákmány után vadászik. Egész telepet rendezett be az elcsábított és megejtett lányokból. S 'amikor áldozata megelégelve sorsát, elszökik és visszamegy az elhagyott hit-" ves házába, elveszik tőle gyermekét. Juha visszafogadja feleségét és leszámolásra készül csábítójával, mert szent meggyőződése, hogy erőszakkal rabolta el feleségét. Mikor azonban kiderül, hogy az önként követte csábítóját, lelki kínok marcangolják és pillanatnyi elmezavarodásban csónakját egy nagy vízesés felé irányítja és a hullámok közt leli halálát. A Juha a finn falvak drámája, melyben nem erőltetett, de kendőzetlenül meztelen formában nyilvánul meg az osztályharc, (L) A város és a falu kulturális élete SÄRÔ Hrubják Emil tanító Sáróról küldött tudósításában arról számol be, hogy a járási nemzeti ^bizottság iskolaügyi osztálya a népkönyvtár és a Csehszlovák Szovjet Baráti Szövetség vezetésével a napokban Zselízen olvasókonferenciát tartott, amely során vitát rendeztek Gorkij Gyermekéveim című művéről. A vitavezető Gerő tanár volt. A konferencián 50en vettek részt és sokan felszólaltak, értékelve Gorkij művét. A vitaösszefoglalót Skarba Albin, az iskolaügyi osztály vezetője tartotta. A jól sikerült olvasókonferencia arra késztette a közművelődési dolgozókat, hogy a közeljövőben hasonló olvasókonferenciát rendezzenek Gorkij Emberek között című művéről is. FÜLEK A nagy sikerrel színre vitt Ármány és szerelem című színmű után — írja tudósításában többek között Sólyom László - a fülekiek fiatalokból álló színjátszó csoportja most Nicodémi Tacskó című vígjátékát mutatta be Almágyon. Füleken — mivel a városban jelenleg a Kovosmalt üzemi klubjának színjátszói egy operettet játszanak, — csak később kerül sor a bemutatóra. A Csemadok füleki csoportjának idősebbekből álló színjátszói a Sári bíró című színművet tanulják, amellyel a közeljövőben akarnak bemutatkozni. A bevételből a Tacskó szereplői televíziót, a Sári bíró szereplői pedig zongorát akarnak venni szervezetük részére. LOSONC Innen szintén Sólyom László levelezőnk tudósított s a többek között ezeket írta: — A besztercebányai kerületi ifjúsági alkotóverseny keretében május 11-én a losonci Vigadóban Rimaszombat, Fülek, Kékkő és Losonc járás legjobb CSISZ-helyi szervezeteinek kultúregyüttesei találkoznak. A csoportok különféle műsorral lépnek fel. BART Brida K. levelezőnk abból az alkalomból küldött tudósítást, hogy a CSISZ kétyi szervezetének színjátszói falujukban bemutatták Gárdonyi Géza Fehér Anna című színművét. — A vendégszereplők — írja többek kö_zött levelezőnk — megnyerték a közönség tetszését, amit a bartiak azzal fejeztek ki, hogy a Lakatos Lajos és Szengvi Júlia rendezésében bemutatott színművet nagy tapssal jutalmazták. VÄGSELLYE Április 23-án a Csemadok helyi szervezetének rendezésében Vágselylyén az egykor itt élt Sellyei József íróról emiékeztek meg. Gacsó István levelezőnk ebből az alkalomból küldött tudósításában többek között elmondta, hogy az esten — amelynek köze! 200 résztvevője volt — dr. Csahda Sándor egyetemi tanár tartott értékes előadást Sellyei József életéről és művéről. ' (b) ÜJ SZÓ 5 * 1958 május 2.