Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-15 / 133. szám, csütörtök

Rágalmazás és főrféneiemhamísítás Bukarest (CTK) — Bunaciu román külügyminiszter az USA bukaresti nagykövetének átadta a román kormány határózott tiltakozását az államok közötti rendszeres kapcsolatok legelemibb elveinek megsértése, valamint a román nép és állam belügyeibe való beavatkozás miatt. Ezt a tiltakozást azzal kapcsolatban tolmácsolta, hogy az amerikai Az EDA nyilatkozata a görögországi választásokról Athén (ČTK) - Az Egységes Baloldali Demokrata Párt (EDA) irányító bizottsága a vasárnapé görögországi parlamenti választások eredményeivel kapcsolatban nyilatkozatot adott tó, amelyben örömmel fogadja a baloldali erök átütő sikerét. Az EDa irányító bizottsága a többi között megállapítja, hogy a görög nép jelentős része ellenzéki szavazatával eMték az amerikai támaszpontok létesítésére irányuló politikát, mert ez a külföldtől való függőség, a nyomor és a perzekúciók politikája, amit elítélnek azok a választók is, akik más pártokra szavaztak, azonban őket megtévesztették sajtó közölte az USA külügy minisztériumának jelentését. Ez a jelenté® szándékosan elferdítve számol be Románia állami függetlenségének 81. évfordulójáról, megmásítja a román nép függetlenségi harcának történelmi igazságát, rágalmazza a Román Népköztársaság állami rendszerét és sértő módon kétségbevonja a román nép nemzeti függetlenségét. Luigi LongÓ torinói választási beszéde Róma (ČTK) — Luigi Longo. az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának helyettese » torinói választási gyűlésen Olaszország politikai helyzetéről beszélt. Kijelentette, hogy amennyiben a kereszténydemokrata pártnak sikerülne abszolút parlamenti többségre szert tennie, ez a klerikális pártnak lehetővé tenné, hogy befejezze » demokratikus állam bomlásának folyamatát és feliszámolja az alkotmányban foglalt vívmányokat. Longo beszédében figyelmet szentelt valamennyi népi és demokratikus erő eöyiHtmüködésénjek és a kommunisták és fleoeiafosták közötti akcióegységnek. Szaratov vidékén hatalmas vegyi kombinátokat építenek Szaratov (ČTK) - A szaratovi terület a legutóbbi két évtized alatt kőolaj és földgáz jelentős termelőjévé vált. A kőolaj fejtésénél és feldolgozásánál nyert gázok felmérhetetlenül értékes nyersanyagot képeznek a szintetikus szesz előállításánál, amely viszont kiváló nyersanyag a szintetikus kaucsuk gyártásánál. Szaratovbam nagy, korszerű szintetikus szeszgyárat építettek. Ez a szovjet népgazdaságnak hatalmas mennyiségű gabonát és burgonyát takarít meg. mert eddig a szeszt ebből állították elő. A japán választások előtt Csehszlovák siker Milánóban A milanói nemzetközi mintavásár Európa egyik legnagyobb mintavására. 59 állam volt az idei vásáron képviselve. Többek között Csehszlovákia, a Szovjetunió és Magyarország is. Ez országoknak saját nagy pavilonjuk volt. A Csehszlovák pavilon, amelyet az olasz államelnök is meglátogatott, a kiállítás egyik legszebb része volt Ismert exportgépeinken kívül a Ligna Jablonex, Keramika, Koospol, Chemapol és Skloexport exportvállalataink bemutatták gyártmányaikat. A legnagyobb érdeklődés a csehszlovák kristályáruk iráni volt, Nagy forgalmat értünk el a jabloneci díszműárukban (bizsutéria) is. De nem kisebb volt az érdeklődés hangszerkészítményeink után. A Rieger-Kloss krnovói hangszergyárunk különös sikert aratott új típusú 47X79X25 cm nagyságú harmóniumával, amely minden eddigi hasonló hangszert felülmúl. K. P. ALIG 13 ÉV TELT el azóta, hogy a japán imperializmus a második világháborúban összeroppant, s ma ez az ország gazdasági, és főképpen politikai szerepével újból előretört és — sajnos, nem nemes tetteivel — magára vonja a figyelmet. Japán önálló ország, minden lépését azonban az Amerikai Egyesült Államok diktálja és szigorúan ellenőrzi. Ezt az amerikai befolyást számos egyenlőtlen kétoldalú szerződés biztosítja, s csaknem hétszáz amerikai katonai támaszpont megerősíti. Japánt az amerikai sajtó képletesen ..a Távol-Keleten lehorgonyozott anyahajónak" szokta nevezni. Innen indult az Amerikai Egyesült Államok agressziója Korea ellen, s Washington egyre fokozza igyekezetét, hogy militarizálja az országot, sőt bevonja az atomfegyverkezésbe is. Japán tehát a békét veszélyeztető zsarátnok, amerikai támadó katonai célok megvalósítója és kiszolgálója, tehát olyan dicstelen szerepet tölt be a Távol-Keleten, mint Nyugat-Németország Európa szívében. Amerika Japánnal kapcsolatos céljairól, a Fehér Ház 1945. augusztus 22-1 közleményében ez áll: — „Biztosítani kell, hogy Japán többé ne veszélyeztethesse Amerikát, s olyan kormányt kell alakítani az országban, amely támogathatja majd az Amerikai Egyesült Államok céljait'

1. Az évek során bebizonyosodott, liogy a Fehér Ház a „veszélyeztetésen" nem valami katonai támadást értett, hanem mindent, ami nem szolgálná az amerikai érdekeket, s az ..Amerikai Egyesült Államok céljai" pedig az amerikai imperializmus politikai programját jelentették. Amerika igyekezett Japánt teljesen elszigetelni a szomszédos országoktól. McArthur, a megszálló hadsereg főparancsnoka 1947. február 20-án ezt jelentette az amerikai kongresszusnak: „Intézkedéseink folytán betiltották Japán összes kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatait minden országgal, úgy, hogy ez fékezi gazdasági fejlődését. Ilyen körülmények között Japánban a mi segélyünk nélkül milliókat fenyeget éhség .. ." Ezek után az Amerikai Egyesült Államok adott is „segélyt", amelynek árát McArthur azzal a joggal kívánta biztosítani. hogy fejében rátehesse a kezét bármilyen vagyonra Japánban. így aztán az ország adóssága hamarosan kétmilliárd dollárra rúgott. Ez még tovább növekedett, amikor az Amerikai Egyesült Államok megtiltotta Japánnak, hogy Kínával kereskedelmi kapcsolatokat tartson fenn s a Szovjetunióval való kapcsolatait is szigorú feltételekkel korlátozta. Ezek után egészen megváltozott a japán külkereskedelem. 1934—36-ban például Japán vasércszükségletének 34 százalékát kínai importból fedezte, s az Amerikai Egyesült Államokból egyáltalán nem vásárolt vasércet. 1951-ben az USA vasércimportja már 33,6 százalékra ugrott, a kínai vasércszállitás pedig csak 1,3 százalékot tett ki. Japán szénbehozatala Kínából a háború előtt 68,4 százalék volt, 1955-ben 2,9 százalékra csökkent, ellenben az amerikai szénimport 0-ról 85,5 százalékra ugrott fel. Az amerikai szállítás természetesen költségesebb volt, s különféle gazdasági és politikai feltételeket szabott meg. Ennek következtében a japán nyersvas ára több mint háromszorosan növekedett. Mindez gyengítette a japán gazdasági élet önálló fejlődését, s a mérlegen növelte a passzívákat. A háború után az amerikai töke is rendkívül erősen behatolt Japánba. Ez a rendkívül nagy amerikai befolyás áldatlan következményekkel jár a japán gazdaságra nézve s megérezteti terhét minden egyes japán lakossal. Csak természetes tehát, hogy az amerikaiak nem szívesen látott vendégek az országban, s a nép gyűlöli azok hazai kiszolgálóit is. A másik dolog, ami a japán népet nyugtalanítja, a rengeteg katonai támaszpont az ország területén, különösen pedig a legnagyobbak, az Okinava- és a Boniniszigeteken, amelyek a Japán News szerint azért vannak, „hogy háború esetén bombázhassák Japánt és elpusztíthassák iparát." Ezt az amerikai szándékot megerősíti az American Political Seience Review is, amely ezt írta: „Okinavát az ellenséges japán elleni bástyának is felhasználhatjuk, elvégre nem biztos, hogy Japánnal való kapcsolataink mindig súrlódás mentesek lesznek." Ez az 1954-ben „elöérzett" súrlódás különösen 1957-től, amikor is Isibasi, Japán önállóságára törekvő miniszterelnök helyébe Kislt ültették, egyre inkább jelentkezik. A japán politikai életben egyre erőteljesebb a demokratikus erők hangja, amelyek szembeszállnak az uralkodó liberális demokrata párt és a Kisi-kormány népellenes amerikabarát politikai vonalával. Követeléseik fő pontja az, hogy újítsa fel Japán hagyományos kapcsolatait a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal, éljen barátságban minden országgal. lépjen fel az atomfegyverkezés ellen, s indítványozza, hogy váljék Japán a Távol-Kelet atomfegyvermentes övezetévé. Az ellenzéki kommunista és szociáldemokrata párt ennek alapján követelte április 25-én a japán alsóház feloszlatását. amellyel kapcsolatban a Kol:kajdo Szimbuna kijelentette, hogy ,,a hiiború utáni egyetlen alsóház sem veit olyan népszerűtlen, mint a mostani." A? uralkodó párt és a tömegek által támogatott ellenzék közti ellentétet még üikább növelte az a botrány, amely a nn~ pokban tört ki. Kisi kormánya ugyanis kénytelen volt, ha korlátozottan is, engedélyezni a Kínai Népköztársasággal a negyedik kereskedelmi egyezmény mejkötését. a miniszterelnök azonban közvetlenül a megegyezés napjai előtt sťrtően nyilatkozott a Kínai Népköztársasrg-EÓI. s egyes provokátorok ezen felbuzdulva Nagaszakiban összetépték a kínai zászlót. A kínai képviselők ezek uvln megszakították a tárgyalást és elhagytrk Japánt. A Kínai Népköztársaság, amint sok jel mutatja, a japán üzlet nélkül s képes felépíteni országát, s ebből a botrányból inkább a japán gazdasági életnfk van kára. Ez meg is mutatkozott már. Japán kereskedők és gyártulajdonosuk körében ellenszenvet váltott ki a miniszterelnök provokációja. Ez a hangulat villószínüen megmutatja hatását a május 22-re kitűzött általános választásokon is, s a liberális demokrata párt még nagyobb aggodalommal tekinthet azok elébe. A Japán Kommunista Párt Közporti Bizottsága választási felhívásában leleplezi a Kisi-kormány sáfárkodó poli tiká jut, s az ország gazdasági és politikai céljául a szocialista államokkal való barátságot és együttműködést, a fegyverkezés korlátozását. az amerikai támaszpontok felszámolását és a távol-keleti atomfegyvefmentes övezet létesítéséjt tűzi ki. Ezek a követelmények magukba foglalják a legszélesebb rétegek forró óhaját, s I|y bizonyosan nagy befolyással lesznek a választások eredményeire. Petrik Jóuet Míg Dél-Vietnamban az ifjúság a legsúlyosabb körülmények között él és ha elvégzi az iskolát, legtöbbje nem kap munkát, addig a Vietnami Demokratikus Köztársaságban nagyon ihegbecsülik az új értelmiséget. Képünkön a hanoi egyetem új, korszerű laboratóriumában a fiatal orvostanhallgatókat látjuk. A koppenhágai NATO-tanácskozásnak ugyanakkor volt egy másik határozata is, amely jellemző fényt vet a NATO-szövetségesek közötti „egyetértésre". A NATÖ-nak tagja ugyanis az európai közös piachoz, az európai acél- és szénközösséghez tartozó hat állam is, amelyek — mint tudjuk — egymás között fokozatosan meg akarják szüntetni a gazdasági határokat és „a szabad versenyt korlátozó intézkedéseket", vagyis területükön lehetővé akarják tenni a legerősebb monopóliumok szabad érvényesülését: Ezt a fejlődést természetesen nem nézik jó szemmel a NATÖ-nak a közös piachoz nem tartozó tagállamai. Érthető, az aggodalom, mert amíg például Nyugat-Németország a jövőben Franciaországba valő kivitele esetén nem fog vámot fizetni, addig Ausztria, vagy Dánia, melyek nem tagjai a közös piacnak, kénytelenek lesznek az egyes árucikkeknél sokszor igen magas vámtételeket magukra vállalni. Ez a kérdés is felmerült a NATO koppenhágai tanácskozásán, sőt burkolt formában kifejezésre jutott a zárójelentésben is, amely álszent módon „aggodalmát fejezi ki a közös piac államainak gazdasági elzárkózásával szemben." Mondanunk sem kell, hogy mindez puszta szemfényvesztés, hiszen a közös piac megteremtése elsősorban az amerikai monopóliumok érdekeit szolgáló nyugatnémet vezető gazdasági körök érdeke. Mint látjuk, a tjzenhat NATO-külügyminiszter koppenhágai határozatát kettős veszély fenyegeti. Az egyik külső: a legszélesebb néptömegek békevágya, ellenállása az atomháború politikája ellen. A másik belső: a kapitalizmus lényegéből fakadó áthidalhatatlan és kibékíthetetlen gazdasági és politikai ellentét a tőkés verseny következtében. A széles néptömegek hatásos tömegmozgalmán múlik, hogy ezeket az ellenálló erőket felhasználva megakadályozza a békeellenes imperialista törekvések megvalósulását. Sz. Ľ. Ha vegso következményeiben nem volna olyan tragikus, a távoiról. • valahonnan a Marsról figyelő ember egyenesen komikusnak tarthatná azt a nagy tülekedést, helyezkedést, csurést-csavarást, ami manapság dúl az imperialista táborban a világpolitika jelenlegi központi kérdése, a tárgyalás vagy nem tárgyalás, a megegyezés, vagy meg nem egyezés, az atomhalá! vagy a békés együttélés problémája körül. Ennek a nagy tohuvabohunak karmestere a legérdekeltebb, az Amerikai Egyesült Államoknak a kormánya, amely minden kérdést, tehát a Kelet-Nyugat közötti tárgyalások kérdését is, saját osztályérdeke, a maximális profit fenntartásának szempontjából ítéli meg. E vonatkozásban viszont az amerikai gazdasági válság alakulása a legfontosabb mozgató erő, vessünk tehát erre rövid pillantást. A látható, a széles dolgozó tömegek szempontjából közvetlenül és oly fájdalmasan tapasztalható válság Amerikában immár féléves múltra tekinthet vissza. Ezalatt az ipari termelés kb. 10 százalékkal, a beruházások terjedelme 15-20 százalékkal, a tőzsdei árfolyamok szintén ugyanilyen arányban estek vissza. Még pontosabb fokmérője az amerikai válság mélységének az acélipari kapacitás kihasználása, amely mindössze a fele a lehetségesnek, illetve az amerikai proszperitás legfőbb barométerének, az autóiparnak pangása, amely egyharmadával termel kevesebb kocsit, mint egy évvel ezelőtt. Ugyanakkor az eladatlan — 1957 és idei gyártású - autók száma eléri a 900 000 darabot. A döntő mérce azonban a dolgozók szempontjából — végeredményben az egész gazdaság szemszögébői is — a munkanélküliség alakulása. A hivatalos statisztikai adatok szerint március közepén a nyilvántartott munkanélküliek száma elérte az ötmillió kétszázezret. Azóta — legalábbis a hivatalos adatok szerint — ez a szám alig változott. Mégis Amerikában senki sem beszél a válság megtorpanásáról, mert mindenki jól tudja, hog.y tavasszal, elsősorban az építkezések és a mezőgazdasági munkák megindulása következtében minden évben több százezerrel szokott csökkenni a munkanélküliek száma. Nos, az idén ez a csökkenés elmaradt. Mi után, — ha korlátoltabb terjedelemben is — ezek a tavaszi, idény jel legű munkálatok természetesen ebben az évben is megkezdődtek, világos, hogy az egyéb iparágakban foglaltkoztatottak számának ugyanannyival, tehát ismét több százezer fővel kellett volna csökkennie, mint ameny nyien a szezón-iparágakban munk'iba álltak. Hogy az amerikai válság el mélyülésében nem következett be semmi néven nevezendő fordulat, azt bizonyítják az egyéb fontos mutatók, elsősorban a beruházások távlati mutatójának alakulása is. Ilyen körülmények között, vagyis akkor, amikor már a hivatalos amerikai kormánykörök is csak az év végére várják leghamarább az új konjunktúra megindulását, természetesen nem kívánatos jelenség számukra mindaz, ami a világban a feszültséget csökkentené, ami korlátozhatná legfőbb profitforrásukat: az óriási méretű és igen költséges atomfegyverkezést. Erre az állandóan ható tényezőre vezethető vissza az Amerika vezette és irányította imperialista körök makacs küzdelme a békés kibontakozás, a legmagasabb szinten való tárgyalások megindítása ellen. Dullesék — látva az atomhalál elleni tömegmozgalom elterjedését még legmegbízhatóbb európai szövetségeseiknél, Nyugat-Németországban is, félve attól, hogy a küszöbönálló különféle választások (Olaszországban, Belgiumban, Görögországban), valamint a franciaországi kormányválság beláthatatlan következményekkel, az imperializmus tervei számára esetleg teljes földcsuszamlással járhat — tovább fokozták intrikáikat a békés megegyezés politikája ellen. A NATÖ-nak, az amerikai imperializmus ezen európai, a Szovjetunió ellen kinyújtott öklének e hó elején Koppenhágában megtartott ülése előtt Dulles kiterjedt külpolitikai intrikákba, vagy ahogyan ó maga mondta, „propagandisztikus támadásba" fogott a Szovjetunió ellen. Ennek fő célja az volt, hogy megakadályozza a NATÖ-beli partnerek körében a tanácskozások iránti kedvező hangulat továbbterjedését, hogy szabad kezet kapjon európai szövetségeseitől a legmagasabb színvonalon való tanácskozások további elamerikázására. E célból a Szovjetunió és Amekai Egyesült Államok közötti legrövidebb, az Északi-sark, területén átvezető légi útvonalak kölcsönös ellenőrzésének tervét vetette fel. Jól értsük meg, az amerikai javaslat, amelyet az ENSZ biztonsági tanácsában is előterjesztettek, csak az e 1lenőrzésre vonatkozott, de nem beszél egy szóval sem a provokációs amerikai atombomba-repülések betiltásáról a Szovjetunió határai irányában. Joggal mondhatta erre Hruscsov, hogy a Szovjetunió nem látja semmi értelmét annak, miszerint kölcsönösen fényképezgessék az Északisarkvidék jegesmedvéit. Dulles masinériája a Biztonsági Tanácsban többséget szerzett ennek a szemkitörlő javaslatnak úgy, hogy a Szovjetunió azt megvétózni kényszerült. Evvel a propagandafogással a tarsolyában jelent meg aztán Dulles Koppenhágában a NATO-hatalmak értekezletén és erre a manőverre való utalással indokolta a Rapackytervnek a fő imperialista hatalmak részéről történő elutasítását és szerezte meg szövetségeseinek hozzájárulását a csúcsértekezlet eltaktikázásához. A koppenhágai NATO-értekezlet ugyanis azt mondotta ki, hogy a csúcsértekezlet megtartását továbbra is „kívánatosnak tartja, de ugyan akkor — Dulles intenciói értelmében — az a véleménye, hogy „nem tartja a csúcsértekezlet megtartását a nemzetközi feszültség csökkentése egyedüli avagy legjobb eszközének." A meztelen igazságot azután Spaak, az imperializmusnak ez a szocialista mezbe burkolt egyik európai főügynöke mondotta ki, amennyiben szerinte a „NATO tanácsában uralkodó nézet szerint a bizalmas diplomáciai tanácskozások módszere feltétlenül előnyben részesítendő a látványos csúcsértekezletekkel szemben." A hivatalos megfogalmazás és a Spaak-féle magyarázat közérthető nyelven annyit jelent, hogy a NATO tanácsa szabad kezet ad Ďulleséknak arra, mikor, hogyan, milyen keretek között és milyen kérdésekről kezdje meg — vagy jobban mondva, ne kezdje meg — a tárgyalásokat a Szovjetunióval. A világ imperialista körei ezt a koppenhágai „eredményt" természetesen nagy hallelujával fogadták. A kérdés az, elég-e ez manapság terveik megvalósítására, amikor a világ egyharmadán szervezett, politikailag és gazdaságilag igen erős, szocializmust építő, következetes békepolitikát folytató tömb áll fenn, amikor a világ egy másik harmadán volt gyarmati népek egyre határozottabban imperializmusellenes, tehát háborúellenes politikát folytatnak, amikor magukban a vezető tőkés államokban is egyre jobban terjed az atómhalál, vagy a békés megegyezés hamleti alternatívájának felvetése, amikor az egész világon egyre többen. egyre nagyobb tömegek ismerik fel: hová vezethetnek a provokációs, atombombás repülések, a koppenhágaihoz hasonló határozatok imperialista politikája. ,ÚJ SZÖ '4 * 1958. május 15.