Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-12 / 101. szám, szombat

TÁRSADALMUNK MEGBECSÜLI A TANÍTÓT Húsvét keddjén kopogtattam a csízi ötéves magyar tannyelvű iskola ajtaján. Kollár Lászlónét kerestem, akit az idei tanítók napján a példás tanító jelvénnvel és elismerő díszoklevéllel tüntettek ki. — Egy kicsit rosszkor jött — mondja a tanítónő bemutatkozás után. — Ma még tart a szünidő. Gyerekeim valahol a húsvéti tojásokat számolják... Pedig ha munkámról akar írni, én akkor örülnék legjobban, ha tanítás közben látna és tanítványaimról is ima. Milyen boldogak lennének a kicsinyeim... Magam is sajnálom, hogy elszámítottam magam, s a példás tanítónővel csak házimunka közben beszélgethetek. De ha tanítás közben nem is láthattam, mindent megtudok iskolájukról s arról a munkáról, amelynek elismeréséül és megbecsüléséül a kitüntetést j kapta. Mielőtt azonban erről beszélgetnénk, kíváncsi vagyok, mióta \ tanít, hogyan került jelenlegi munkahelyére, s a tanításon kívül mit # csinál, mint magánember? ' J Kollár Lászlóné a szerény ember típusa. Nem szeret magáról beszélni, s legkiválóbb eredményeit is úgy emlegeti, mint a legtermészetesebb dolgokat. Magáról most is csak enynyit mondott: - Jelenlegi helyemen 1950-től, egyébként 1931-től tanítok. Ez idő alatt úgyszólván mindig az első osztályosokat tanítottam. Szerettem tanítványaimat, és mindig örömet szerez, mikor az iskolába került emberkékkel megismertethetem a betűvetést és az olvasást. Fáradságos munka, nem mondom, de mindenért kárpótol tanítványaim szeretete, igyekezete és az a tudat, hogy a kis nebulókból az írni-olvasni tudás ismeretében egyszer okos, művelt emberek lesznek. Kollárné magánéletéről inkább környezete beszél. Háztartást vezet és gyerekeket nevel. Két gyermeke van: Zsuzsika és Péter. A kislány negyedik, a kisfiú ötödik osztályba jár. A két gyermeket anyai szeretettel és a legnagyobb gondossággal veszi körül. Kollárné magánéletét a háztartás vezetésén kívül gyermekeinek nevelése tölti ki. Ami szabad ideje akad, azt olvasásra fordítja. Több száz kötetes könyvtáruk van, amelyben a régebbi és új írók müvei egyaránt megtalálhatók. Rengeteg a gyermekkönyvük is. Ezekfőként a tizenegyéves Péterke szükségleteit szolgálják. A kisfiú amellett, hogy kedveli a zenét és jól hegedül, nagyon szeret olvasni. Legutóbb egy a jövő század életéről szóló könyvet olvasott A könyv megnyerte tetszését. Az anya főként a szépprózát szereti, de nem fog addig könyvolvasásba, mig a napi sajtót át nem olvasta. — Aludni se tudnék, — mondotta, — ha az újságokat nem nézném át. Főként azokat a cikkeket szeretem, amelyek az iskolákról és a tanításról szólnak. Férje szintén az .iskolában tanít. Kommunista, s a különféle tömegszervezetekben végez tevékeny szervező és irányító munkát. Emellett tudása továbbfejlesztésére törekszik, rendszeresen tanul. Tavaly decemberben nyerte el a másodfokra biológiából és földrajzból a képesítést. Jelenlegi munkakörével azonban annyira elégedett, hogy magasabb végzettsége ellenére is megmaradt Csízen, ahol csak ötosztályos iskola van. Kollár Lászlóné családi életének megismerése után a kitüntetésre terelődött a szó: — Mit érzett, amikor értesült, hogy kitüntetik? — Először nagyon meglepődtem, aztán boldog voltam. A besztercebányai kerületben öt tanítót tüntettek ki, s nekem jólesett, hogy a kitüntetettek egyike lehettem. A kitüntetést úgy vettem, hogy abban benne van mindaz a gondosság és megbecsülés, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártja és kormánya a tanítók munkája iránt tanúsít. Talán elcsépelt szavakat mondok, de a kitüntetés a további jó és odaadó munkára fog ösztönözni engem és kollégáimat is. — Kollégáit? — Hiszem, hogy kollégáimat is. Az együttműködés nálunk nagyon jó. Magyar és szlovák tanítók közösen beszéljük meg a pedagógiai kérdéseket, közös énekkarunk van, közösen járunk a különféle iskolai versenyekre. A jó együttműködést az is bizonyítja, hogy amikor a kitüntetés átvétele után Besztercebányáról hazajöttem, a szlovák iskola tanítói fogadtak és jókívánságaikkal együtt átadták ajándékukat. (A szlovák tanítók ajándéka, amelyet Kollár Lászlóné legkedvesebb emlékei között őriz, a Szlovák népművészet című értékes könyv.) — Ahol ilyen jó a megértés és együttműködés és ahol ennyire örülnek a kolléga kitüntetésének, joggal %ihetem, hogy kitüntetésem kollégáimra is ösztönzésül fog hatni. Érdekelt, vajon mi van a példás tanító kitüntetés mögött, mivel szolgált rá Kollár Lászlóné erre a jelentős elismerésre ? Erről érdeklődtem, a tanítónő azonban válaszul csak annyit mondott: — A szavak helyett inkább a tettek beszéljenek. Aztán elvezetett a tanterembe, ahol megmutatta azokat a segédeszközöket, amelyekkel az első osztályosokat az ábécé-ra tanítja. A tanterem magában véve is olyan, amely méltán szolgálhatna például számos iskolának. Mindenütt a legnagyobb rend, tisztaság. Nemcsak a padok, de az újságok, a különféle iskolai felszerelések és az ablakok mellett elhelyezett szebbnél szebb virágok is katonásan sorakoznak. A tanteremben első pillantásra megértettem, honnan vezetett az út a példás tanító kitüntetésig. Világossá vált az is, hogy az iskola tanulói a különböző versenyeken miért nyernek jó helyezést és Micsurinkörük kerületi méretben miért van az első helyen. Ami Kollár Lászlóné tanítási módszerét illeti, az külön tanulmányt érdemelne. Igen hasznos lenne, ha a tanítóképzősök legalább néhány órát Kollár Lászlónénál hospitálnának és megnéznék mindazokat a tanítónő által készített segédeszközöket, amelyekkel a betűket tanítja. Az úgynevezett hangot kielemző módszert használja. Minden betűhöz számos felszerelése van, amelyeknek segítségével a gyerekeknek nemcsak a betűk megismerése válik egyszerűvé: így a lehető legjobban és könnyen tágul a gyerekek fogalomköre is. Hogy tanítási módszereinek . mik az eredményei, arról ez az egyetlen adat is beszél: a tizennyolc első osztályos tanuló közül 11-nek van jól megérdemelt egyes a bizonyítványában. Kollár Lászlónét példás tanító kitüntetéssel jutalmazták. Ez azonban csak egy része annak a jutalomnak és elismerésnek, amelyet munkájáért kap. Nagyon sokat jelent számára tanítványainak alapos tudása, s a gyerekek szüleinek szeretete. S hogy ez a szeretet menynyire megvan, azt az a kristályváza is bizonyítja, amelyet tanítványai szüleitől a nők napjára kapott ezzel a felírással: — Szeretetért szeretetet. 1 A hivatalos kitüntetés mellett jő munkájáért ez volt a második kitüntetés. Balázs Béla A nő Szlovákia képzőművészetében Ján Mudroch: Női portré, akvarell A nő Őrök és legváltozatosabb inspirálója a művészetnek. Semmiféle stílus, és semmiféle irányzat nem kerülte ki ezt a témát. Ahány kultúra és ahány művészet az emberrel foglalkozott, elsősorban a nőt ábrázolta. Ez a témakör a legősibb ösztönökből ered. A nő, — mint anya fogalma az életadó és életfenntartó elvvel azonosul. Az ilyen ábrázolásban kifejezésre jut az általános utódi, és az egyéni gyermeki érzés és kapcsolat, a monumentális szimbolizálástól, a gyöngéd, intim vallomásig. A nő mint szerető a művészetben mentve van az obszcén mellékiztől, bármely fokéra van is helyezve a démonitól a szentségig terjedő skálának. Inspirál a nő mint élettárs, mint a férfi egyenrangú partnere az emberiség életfeltételei kialakításának küzdelmében. Az egyes korok, amikor a nőhöz való kapcsolatukat öntötték művészetbe, egyben a világhoz való kapcsolatukat is kifejezték. A nőt száz és száz arcában, száz és száz szerepében mutatja be a Szlovák Nemzeti Galéria kiállítása. A tárlat a ma és az elmúlt ötven év aszszonyáről beszél, a nőről mint szimbólumról, és nőkről, mint konkrét egyénekről, szlovákiai férfiak és nőktolmácsolásában. Ha időrendben igyekszünk bemutatni a kiállítás anyagát, elsősorban Gustáv Mallý őszinte érzéstől fűtött müveivel kell kezdenünk, melyek a líamis idealizálástól mentesen mutatják be a falusi anyákat és a parasztlányokat. pQlkoráb a szlovák festőművészet másik kiemelkedő tagja, szintén a falu asszonyát örökítette meg vásznain. Alexy és Bazovsky képein összesűrítik a lényeget néhány színfoltba, Martin Benka pedig erősen egyéni stílusával a szlovák aszszony szimbólumát alkotta meg, amely szorosan összefügg a szülőföld fogalmával. A modern szlovák festőművészet nagy alakja Cyprián Majerník, Mikuláš Galanda, Ľudo Fulla, — a saját véleményüket, - a nőhöz mint egyénhez, és a nőiességhez fűződő kapcsolataikat fejezték ki olyan módon, amely mentes minden epikai körülírástól, mégis világos, és érthető a modern ember számára. Weiner Kráf álomsterű vízióival a nővel kapcsolatos gondolatait komponálta művészi alkotásba. Szerephez jutott a szlovákiai festőgárda egyik legfiatalabb tagja, — Rudolf Krivoš is, akinek a „Model" elnevezésű képe indokolttá teszi azt a reményteljes várakozást, amely a fiatal művész személyéhez fűződik. A grafikusok közül elsősorban Szabó Gyula mély érzéssel, és mésteri tudással elkészített fametszetet vonják magukra a figyelmet, melyeket a „Nők" elnevezésű ciklusából válogattak ki, Müveiből drámai feszültség árad, amikor asszonyalakjait a Bazovský: Falusi asszony (J. Suchý felvételei) legmegrendftőbb lelkiállapotokban ábrázolja. („A halott gyermek", „SzQlési fájdalmak".) Vincent Hložník a dolgozó nőt mutatja be rajzaiban, akvarelljeiben. A kiállításon szerepelnek a szobrászok is, többek között Csicsátka, Dráškovič, Gibala, Kôstka, Snopek, Pribiš, Trizuliak, Uher a tárlat eszmei tartalmának megfelelő plasztikáikkal. Jankovich Imre Einar Christiansson: ÁLMATLANSÁG ENYHE, ZSONGÍTÓ álmosság fogja él Thomas Halvdanarssori városi tanácsost, amint barátságos ebédlőjének puha karosszékében üldögél. Mintha minden összefogott volna, hogy álomba ringassa ezen a téli estén. Az egész házban csend és nyugalom. A Demokratikus Ojság végig a megszokott hangnemben ir, mely annyira közel áll a tanácsos nézeteihez és érdekeihez, hogy a legkevésbé sem izgathatja. A rádió sem mond egyebet, mint a már sokszor ismételt háborút ígérgető híreket s ezek a hangok, mint altatódal csengenek a fülébe. A városi tanácsos kosszem, jóízüeií ásit. — Az idő: északkeleti szél, havazás, esetleg havas eső ... Orgonaszó zeng fel, mindjárt kezdődik az esti ima. Kapcsoljuk ki a rádiót — habár nem ártana mégis egy-két strófát meghallgatni. Valaki tompa, síri hangon belekezd az esti zsoltárba: „Békésen gyűjtsd a világi javakat, Mert a kapzsiság mételyez. Istentől kérd mindennapidat, S érd be a magadéval". Na tessék! Nem megyünk azért kissé túlmessze az igénytelenségben? Lehet, hogy afféle éhenkórászoknak ez teljesen elegendő, de az illető körülmények között élő embereknél egészen más a helyzet. Igazán nem ítélhetők el, ha megengedik maguknak, hogy valamicskével többjük legyen, mint ami mindennapi kenyérnek nevezhető — de mértékkel, természetesen, csak mértékkel. „Aki a szegénytől egy garast is elvesz. Törvénytelent tészen. Fohászkodj Istenhez, hogy szent kese E bünt'ól óvjon téged." Hát ez meg mi? Lehetséges volna, hogy ez a két strófa Hallgrimur Szenvedélyes zsoltáraiból való? Hisz ez tisztára úgy hangzik, mint a legroszszabb fajta propaganda. Ördög tudja, hogyan lehet ennyire tapintatlan a rádió szerkesztősége! Miért nem húzták ki ezt a részt, mielőtt odaadták volna a bemondónak felolvasásra. Az emberek még azt hihetik, hogy a megboldogult Hallgrimur kommunista volt. Habár ezt a szent embert ilyesmivel gyanúsítgatni csak tán nem jut eszébe valakinek? Sajnos, ezekben a költőkben sohasem lehet egészen megbízni. Hallgrimur is kovácssegéd volt egy időben, s igazán nem várható, hogy ebből valami jó süljön ki. Világos, kifizetődött volna ilyen kiváló költőt jobban ellátni. Nagy szamárság volt Seirbairba, a Hvalfjord-part nyomorult kis falujába kergetni. Aligha írt volna ilyen zsoltárokat, ha bőven lett volna gabonája, hala, takarmánya, lúdpelyhes dunnája. v Ima után, orgonaszóval ért véget až álomba ringató este. Thomas Halvdanarsson városi tanácsos egyre mélyebben süppedt karosszékébe. Kezét térdére ejti, a Demokratikus Ojság a padlóra hull. Minden lefelé tart: a feje a mellére kókad, szemüvege az orrára csúszik, pillája lecsukódik, orcái megereszkednek, vonásai elernyednek, egy pillanat és Thomas Halvdanarsson már az igazak álmát alussza. HAMAROSAN A RÁDIÓ kellemetlen recsegésére, undorító üvöltözésére riad fel. Ijedten ugrik, hogy kikapcsolja a készüléket. Na, ma már nincs mit csinálnia, ideje lefeküdni. Eloltja a lámpát és bemegy a hálószobába. .4 felesége már ágyban van s olvasás közben elaludt. Könyve, a Gyilkosság Mexicóban, nyitva hever a dunyhán. A tanácsos gyorsan levetkőzik s mikor felemeli a dunyhát, hogy alábújjon, látja, hogy vajmi kevés hely maradt számára a hitvesi ágyban. Az asszony szinte szögbe hajolva fekszik; közte és az oldaldeszka között nagyon keskeny sáv maradt, túlságosan keskeny ilyen jól megtermett férfiú számára. Különös, mennyi hely kell neki! A tanácsos sajnálkozva gondolt arra, miért nem vett már az elején kettéválasztott, kétrészes ágyat. De azokban az években szűkebben éltek s noha később megszabadultak a zsúfolt lakástól, nem volt szivük megválni ettől a bútordarabtól, amelyhez, hiába na, oly sok kellemes emlék fűződött. A tanácsos befurakodik az ágy széle és a felesége közé, s a deszkának feszülve sikerült nejét annyira eltolni, hogy kinyújtózhassék. Aztán eloltja a villanyt és aludni készül. De gondolatai rögtön a holnapi teendőkre terelödnek. ELHATÁROZZA, hogy először is telefonál néhány nagykereskedőnek. Mit is kell a legsürgősebben beszereznie üzlete számára? .,. Aztán írnia kell a Demokrata Párt központjának a jelölésével kapcsolatban; a városi tanács is ülésezni fog, -csak el ne feledkezzék róla. Ott majd megtanácskozzák a városbeli munkanélküliség kérdését. .4 vörösök nem szégyenlősek, ők munkát követelnek mindenkinek, akinek nincs mit csinálnia, és a Demokrata Pártnak nehéz lesz ilyen javaslatok ellen szólni éppen most, köz-, vetlenül a választások előtt, Könnyű nekik — mindent másoktól követelnek, s ha nem fogadják el összes szemtelen követelésüket, mindent kiforgatnak, s mindenkit befeketítenek. Vitathatatlan, hogy ások, akik a legcsekélyebb mértékben is szem előtt tartják a társadalom javít, a legokosabbnak tartják, ha a munka mennyiségét ésszerű korlátok közé szorítanák — s ezrei együtt, persze, a béreket is. Következésképp: azok a munkások, akikre nem volna szükség a városban, elköltöznének, vagy valami más foglalkozás után néznének. Hisz ezek az emberek igazán megtehetik ... Hát nem utazott el őmaga is tavaly kereskedelmi ügyekben több mint három hónapra. Hiába minden, meg kell találni a módját annak, hogy csökkentsék a munkások számát a városban. Még akkor is, ha most a dolgok helyesebb irányba fejlödnek, Qťľll ftČTľl utolsó sorban a Demokrata Párt érdeme, annak köszönhető, hogy a párt kitartóan szembeszáll a vörösök követeléseivel. És mégis, — bár azok a módozatok, amelyeket a párt javasolhatna egyszerűek és ésszerűek — kínos lenne hivatalosan képviselni őket. Konzervativizmusnak, korlátoltságnak, a munkásosztály elleni merényletnek neveznék őket, mint különben mindent, amit az egész város javáról gondoskodó, ésszel élő, felelősségük tudatában határozó férfiak valóra akarnak váltani. A jutalom mindezért a munkásújságok szidalmazó, sértegető hadjárata lenne, meg a Demokrata Pártra adott szavazatok csökkenése. Azoknak pedig, akikben mákszemnyi felelősségtudat sincs, gazdag aratásuk lenne, a választók őket támogatnák, népszerűségük növekedne. Hát igazság ez? Ronda dolog, hogy az emberek ennyire ostobák és vakok, amikor a köz javáról van szó! Thomas Halvdanarsson, városi tanácsos oldalára fordult. Felesége ismét kezdi kiszorítani. Ez az ágy igazán túlkicsi két ilyen tekintélyes termet számára. Úgy van ez már, eleinte senki se gondolná, hogy idővel szűkké válhat a hitvesi ágy. A tanácsos — nagy bosszúságára — megállapítja, hogy sehogyse jön álom a szemére, alaposan felhergelte magát. Nem kellett volna elalvás előtt a város ügyein töprengenie. Igen, ha az ember ezeket a dolgokat valamennyire is józanul nézi, mindjárt látja, hogy minden 'napra, egész évre teljes foglalkoztatottságot követelni — lelkiismeretlen pimaszság, Ahogy vannak emberek, akik megtehetik, hogy a nyár folyamán pár hónapig semmit se csináljanak, miért ne tehetnék rrveg a munkások is, hogy télen át otthon üljenek. Vigye el őket az ördög, egyáltalán nem tudják használni az agyukat. Hát nem találhatnának ók is valamüyen kereseti forrást maguknak, mint annyian mások. KITŰNŐ VOLNA, ha például a munkások valami más, új dologgal foglalkoznának olyan időszakban, amikor nehéz munkát kapni. Kétségtelen, az ember szabad idejében könnyen talál magának valamelyes hasznos elfoglaltságot. Lám, nem vezet például 5 is egy nagy kereskedelmi vállalatot azikban a szabad órákban, amelyek állása, sőt két állása mellett maradnak? Miért élnek 'egyesek jobban, mint mások? Azért, mert ki tudják használni az időt és az alkalmat. Igen, igen. Ezért engedhetné meg ö is maiának, hogy kényelmes ágyat vegyen, amelyben háromszoros munkája után tisztességesen kipihenhetné magát. Igazán, meg keltene tennie. Annyi hely keá.1 mostanában az aszszonyolchak. Nem igen lá

1 ni, hogy a sok séta, szük diéta, torna lefogyasztotta volna. Nem. Éppen ellenkező eredményre vezetett. A séta élénkítette vérkeringését, a diéta duplájára fokozta étvágyát, a torna megkeményítette izmait. Hányszor mondta már, hagyja abba ezt a hülyeséget. Igen, ezeknek a munkásoknak, mint más embereknek is, éppen elég lehetőség kínálkozna, ha elég akaraterő t: kitartás volna bennük. Nem foglalkozhatnának-e például mindenféle házi eszközök — sajtárok, vödrök, sodrófák, málhanyergek, csákány-nyelek készítésével? Habár, ha minden oldaláról megvizsgáljuk a kérdést, talán mégse kellene a csákány-nyelek tömeges termelését ösztönözni. Verekedésnél az ilyesmi kitűnő fegyver s nem éppen UJ SZÖ 7 * 1953. április 1Ä,