Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-12 / 101. szám, szombat

Gyemjan Bednij : Hiszek népemben Ha veszélyes is lett a küzdelem, csak lejtse táncát a fantaszta Hitler, az ellent visszaverjük, üzenem: hiszek népemben ezredéves hittel. Mit szenvedett e nép! Az útján hány tövis... Am nem ezért mondja szentnek hazáját, t hogy most a vaď fasiszta betörés mellére rakja szennyes, nagy patáját. A zord időkben e nép szünleien mily dús? erőnek adta száz jelét, 1 mily vészek közt mutatta erejét, X s győzött, ha jött a döntő küzdelem! A fasiszta sziszegő, rút fejét levágja most is — nem lesz kegyelem! Nehéz harc. De hiszen nem állunk egyedül. Az ellenség mögött ezernyi fény röpül. r Lángol a harc. Teljes erővel ég. Az ellen porba hull. Nincs messze már a nap, ľf. mikor reája csap a nép s kimondja végítéletét. i Villanó szurony hegye írja föl majd a fasiszta vadállat homlokára: „Széttiportuk e rút. e fertőző bajt, hogy ne hozzon több diigvészt a világra!" | HIDAS ANTAL fordítása X Saljapin, az énekművészet koronázatlan fejedelme A hatalmas Volga folyó mentén fekszik Kazan ősrégi város. Hat versztre Kazantól, Ometovo községben született 1873. február 1-én Fjodor Saljapin. Apja írnok volt a kazani járási főigazgatás levéltárában. Szerette az alkoholt, minek következtében az egész család sokat szenvedett. Fjodort nem taníthatták s ezért előbb cipésztanonc lett, majd ácsmesterségre adták. Önszorgalomból megtanult írni és olvasni és egyideig szintén mint írnok kereste meg keserves kenyerét. Mint statiszta kezdett dolgozni a kazani színházban, majd kisebb szerepet is rábíztak, de szerencsétlenségére felsült. Tifliszbe került, ahol a kocsmákban csavargókkal jött össze és ezek megdicsérték szép hangjáért. 16 éves korában leszerződik egy ufai filmtársulathoz. Itt már több szerencséje volt. Tulajdonképpen 1890-ben kezdődik művészi pályafutása. Sokat éhezik. Egy Truffi nevű karnagy segíti őt Pétervárra. Amikor a Hoffmann-meséiben szerepelt, fedezték fel gyönyörű basszus hangját. Több sikeres fellépés és hangverseny után felfigyeltek Saljapinra és utána Moszkvába szerződik. 1899-ben jön a moszkvai cári Nagyszínházba. Csakhamar 19 repertoárjából 15 volt orosz tárgyú. Az orosz népdal volt Saljapin számára a legértékesebb forrás. Az ő kezdeményezésére vették programba Muszorgszkij és Rimszkij-Korszakov szerzeményeit. Érdekes, hogy Saljapin, ez az orosz őstehetség honnan vette azt a finom zenei ízlést. Az orosz művészek, írók, nagy orosz festők és zeneszek, tudósok sugallották és tanították őt. Egy szerencsés órában megismerkedett Makszim Gorkijjal. Ez a barátság évtizedekig tartott. Saljapin művészi karriérje állandóan felfelé ívelt. Az egész külföldön, különösen az igényes olasz közönségnél is óriási sikereket ért el. Bejárta Európát, Amerikát, Ausztráliát, Ázsiát és sikert sikerre halmozott. Nemcsak mint énekes, de mint színész is kiválót alkotott. 1938. április 12-én halt meg hazájától távol, Párizsban. Jó barátját, Gorkijt két' évvel élte túl. Dicsőség a nagy ének?^neK, aki művészetét áldozatkészen ajándékozta az emberiségnek. g-k Hetvenöt évvé! azelőtt szu'etet A.Y. Aiekszadrov Mór sokszor járt hazánkban a szovjet hadsereg Vörös Zászló — Alekszand- í rov Ének- és Táncegyüttese. Gyönyörű A művészetével, temperamentumával í< mindig bámulatba ejtette a közönsé- >• get. Felejthetetlen élmény volt min- , denki számára, aki az Alekszandrov- f együttes tagjait látta s hallotta. Az eyyiittes a szovjet hadseregben létesült és organikusan vele együtt ^ fejlődött. Az együttes dalai kifejezik ,. a hadsereg hangját, annak bátorságát, > optimizmusát, s felkészültségét az >. utolsó csepp vérig védeni a hazát. Az A együttes sokat tett a katonai tömeg - M dalok és népi táncok fejlesztése érde- ^ kében. Csaknem 30 éves fennállása fl alatt az együttes bejárta az egész" Szovjetuniót és a külföld legtöbb or- > szágät. f Alapitója Alekszander Vasziljevics. r Alekszandrov 18 évig vezette az . együttest. Jj A. V. Alekszandrov 1883. április 13- it ári született a rjazani cári guberniá- p, ban. Apja szegény földműves volt. Gyermekéveiben feltűnt szép hangjával, valamint pontos és gyors zenei emlékezőtehetségével. A 9 éves Alekszandrov Pétervárra jön, ahol éneket tanul és 1900-ban már beiratkozik a konzervatóriumba. Szerencsére Rimszkij Korzakov és Glazonov keze alá keriil. Az 1905-ös forradalom után a konzervatóriumból elbocsátják Rimszkij Koszakovot. Tiltakozásuk jeléül a tanárok és diákok közül sokan kilépnek az iskolából, köztük Alekszandrov is. Néhány évre megszakítja tanulmányait és 1908-ban megy újból a moszkvai konzervatóriumba, ahol mint zeneszerző és énekes végez. 1922-ben a jnoszkvai konzervatóriumban tanít, ahol megalapítják a katonai karmesterek fakultását. 1928-ban alakítja meg a Vörös Zászló Együttest. Itt néhány száz népdalt írt át. Mint zeneszerző kitűnt: a Bolsevik párt himnusza, Sztálin-kantáta, Szent Háború, A Szovjet Hadsereg Dala, Katinka, Amikor Csapajev az Uraiban járt stb. című szerzeményeivel, ö a szerzője a Szovjetunió himnuszának is, mellyel neve örökre bekerült a történelembe. Halála előtt írta egyik legnagyobb müvét: a Győzelmi Kantátát. Mint karnagy a legnagyobb tökéletességgel vezette együttesét és a szovjet hazának sok elsőrangú művészt nevelt. Érdemeiért a kormány sokszor kitüntette a legmagasabb kitüntetésekkel. A Szovjetunió nemzeti művésze címet is megkapta é« róla nevezték el az együttest. 9-r Kileste a farkas, ho^y a kecskemama friss fiiért az erdőbe ment. Gondolta, itt az alkalom, most aztán felfalom a kis kécskegldákat. De ... \ ... az okos kis gidák túljártak az ordas eszén. Egyikük egy jó nagy köcsöggel felmászott az ajtó fölé. a többiek pedig elbújtak. S mikor a farkas megnyomta az ajtót.. — bi/üiiy megiepOilöii, nogy nyitva találta. De az igazi meglepetés csak ezután következett. Amikor az ajtó felett üló gida fejére dobta a köcsögöt, a többiek odafutottak és egykettőre megkötözték. Mikor a kecskemama ha?atért a friss ennivalóval, szinte tátva maradt a szája a csodálkozástól, ahogy meglátta e gúzsba kötött ordast és a vidáman körülötte táncoló gidákat. Örült, hogy kicsinyei Ilyen ügyesek, leleményesek, (Veszolije Kartylnki; fukar gazda es egvefűrí szolgája (Cseh népmese) Egyszer Honzo elszegődött egy gazdag, de fukar falusi paraszthoz. Alighogy megalkudtak, a gazda máris kiadta a parancsot: — Menj csak Honzo, szelj egy darab kenyeret magadnak, aztán hozzál rőzsét az erdőből. — Jó mondja a legény és nagy karéj kenyeret szel le. — Nono, nem annyit, te! Ahogy látom, nagy kenyérpusztító vagy! Vágj csak kisebbet. — Jól van, no! — válaszol Honzo és nyomban kétfelé vágta a karéjt. — Nono, Honzo, vágj csak kisebbet. — Rendben van, akkor kisebbet vágok — egyezett bele Honzo és újból megfelezte a kenyeret. — No látod, neked ennyi is elég! Aztán mielőtt- enni kezdenél, mártsd a kenyeret a folyóvízbe. Meglásd; Fejtörőnk jó ha efféle tárgyak a munkások kezeügyébe esnek. A málhanyereg se annyira szükséges tárgy ma minden házban, mint vd'amikor. Dehát akad még egyéb is amiről szó lehet. Teszem azt. gyapjú és lószőr készítmények, ecsetek, hevederek, széna kötözéshez kötelek és ehhez hasonlók. Bár ezzel kapcsolatban némi nehézségek merülhetnek fel, minthogy az országban egyre kevesebb a ló, esetleg nem lesz elég lószőr. De semmi akadálya annak, hogy külföldről hozzunk be lószőrt. Miért ne importálnánk lószőrt ugyanúgy, mint más ipari nyersanyagot? A fene egye meg, micsoda disznóság, hogy nem tud elaludni! A világ már így van megalkotva, hogyha az emberben egy csepp felelősségérzet van, egész éjjel nem képes lehunyni a szemét a város gonjai miatt. Bezzeg nem veszik el az ilyen gondok a bolsik álmát, ők másokra hagyják, hogy küszködjenek a nehézségekkel és hosszú álmatlan éjszak (kon keressék a megoldást. Hát ez mi? Most meg már horkol. Mintha minden ellene esküdt volna ezen az éjszakán! i ÓVATOSAN MEGBÖKI 3 könyökével az asszonyt, mire a horkolás megszűnik. A tanácsos elhatározza, hogy nem foglalkozik többé ezekkel a problémákkal, de a gondolatok ismét nyüzsögni kezdenek fejében s nem hagyják nyugodni. ... Aztán lehetne még fűzfavesszőből béklyókat fonni a lovak lábára. Ezt mindenki csinálta gyerekkorában, legeltetés közben. Ügyes embernek semmi se volna naponta néhány béklyót megfonni és a mai árak alapján ez kitenne százötven koronát. Egész csinos summa. Igazán nem rossz olyan embereknek, akilcnek nem kell helyzetüknél fogva költséges egyesületekbe belépni, mint például a szabadkőműves páholy vagy a horgászegylet, és nem kell a gyerekeikért külföldi intézetekben drága tandíja' fizetniük, meg a feleségük nyaralási költségeit fedezni, szóval nem terheli őket mindaz, ami magasabbrendű állampolgárnál elengedhetetlen. Eh, hogy idegissít ez az asszony, már megint elkezdett pöfögni. Meglehetősen türelmetlenül oldalra fordul s közben udvariatlanul oldalba böki nejét. Űjra teljes csend áll be. Igen, ez az ötlet a béklyókkal cseppet sem elvetendő. Csak hát, ha az ember minden oldaláról vizsgálja a dolgot, nehézségek merülhetnek fel az áru elhelyezése körül. És megint oda lyukadunk ki, hogy kevesebb lett az 'országban a ló és csökkent a béklyó-szükséglet. De miért ne lehetne exportálni az árut? Kivihetnénk, úgyis mint emléktárgyat, úgyis mint béklyót, rendeltetésének megfelelóeň. Persze, itt már szem előtt kell tartani az izlandi és a külföldi lovak termete közötti különbséget, a külföldi lovaknak nagyobb béklyók szükségesek; semmi baj, van eléa fűzfa Izlandban, persze persze ... A városi tanácsos kezd megnyugodni és elálmosodni. Talán sikerül végre elaludnia, ideje, mindjárt három óra. Meg kéne próbálni számolni, így: egy-kettő, egy-kettő. Erejét megfeszítve igyekszik semmi kellemetlenre sem gondolni, nem ngedni, hogy izgató kérdések megzavarják nyugalmassá . váló hangulatát. Valahogy úgy érzi, mintha a pillanatok zsongító zümmögéssel röpülnének át a sötétségen — és nemsokára álomba süllyed. TUDATA ALATT pedig tovább kattog az egyenletes számolás: egy-kettő, egy kettő ... Zavaros álomkép lesz belőle: a kattogás óriási tömeg láb• dobogásává erősödik: egy-kettő, egyVettő ... Mi ez, munkástüntetés? Nem murikástüntetés, hanem a város színe-javának ünnepélyes processziója. Kezükben nem zászlókat és plakátokat, hanem sajtárokat, sodrófákat és seprűnyeleket tartanák. Utánuk nagy csoportban jönnek a notabilit ások feleségei, — de mi ez? j Mindnek málhanyereg van a hátán. J Majd elegáns férfiak sora következik J s ő rögtön felismeri bennük a De- j mokrata Párt tagjait, élükön az el- J nőkkel. A járásuk nagyon furcsa ... I nini: valamennyiüknek, egytől egyig I fűzfabéklyó van a lábán. és így szökdécselnek hosszú sor- • ban, csoportokban, ünnepélyes komoly j képpel, és lábukat újdonatúj, külföldi j l •vak számára készült fiizfabéklyó > szorítja. Egyszercsak ö is közöttü}: van, az I S lábán is béklyó, és ő is taktusra j kezd uí/rálni. Most észreveszi, hogy még egy, az ! övékhez egyáltalán nem hasonló me- ' netbszlop közeledik. Az csupa mun- j kásból áll, élükön egy kommunista j halad. Teli torokból énekelnek egy J részt a Szenvedélyes zsoltárokból: / Aki a szegénytől egy garast is el- j vesz... Istenem, könyörülj rajtunk! Mindenkinek vadonatúj csákány-nyél a I vállán. Halálos rettegés fogja el, kia- j bál ni kezd: „Jönnek, jönnek!" Ré- J mületében rohanna, de nem bír, a) béklyó nem engedi, lába rogyadozik, j Mind hangosabban kiabál: „Jönnek, jönnek, jönnek!" Arra riad fel, hogy felesége teljes j erejéből rázza és szólongatja: — Mi bajod, Thomas? Oristen, mért; kiabálsz olyan borzasztóan, szívem

f j Thomas . Halvdinarsson, városi ta- j nácsos eleinte nem tud felelni, aztán , magához tér, boldogafl lélegzik fel és álmosan mormolja: — Semmi, semmi. Biztosan valami ostobaságot álmodtam, s te is annyira nekem feszülsz. AZ ASSZONY felsóhajt és szó nél- : kül, alázatosan, amennyire csak tud, elhúzódik az ágy másik szélére. Thomas Halvdanársson, városi ta- 1 nícsos kényelmesen elhelyezkedik és tovább élvezi az alvást és a pihenést. Széfes hátán fekszik, amely sohase görnyed meg a köteleség és felelősség súlya alatt. Szántó Irén fordítása. MILYEN IDOMOT tudtok összerakni a lenti figurákból? Hogy könnyebb I leayen a megfejtés, eláruljuk, hogy mindegyik oldala egyforma. Próbáljátok összerakni. (Beküldte: Rákóczi Arpád, Gúta) úgy megdagad, hogy. egész nap kitart. Estefelé Honzo visszatért az erdőből. Kérdi a gazda: - No, Honzo, vágtál-e sok rőzsét? - Egy köteget - feleli Honzo. - Egész nap csak egy köteget: — förmedt rá a gazdag paraszt. Nen akart hinni a fülének. - Igen, igen - folytatta Honzt nyugodtan -, de én ezt a kötege; a folyóba tettem. Ott majd jól megázik, megdagad-'é.s ha fűteni' akarna! vele, egész télen át kitart. (Beküldte: Sztankó Mária] Tesmag) ^""ss'wss'ssssssss/sssssssssrsssssrssssrsfss* X A KIS BŰVÉSZ j 5 NEMRÉG meglátogatott! bennünket Frici, a kis > bűvészinas, és megígér-1 te. hogy szemkápráztató | mutatványaiból elárul! néhányat a Gyermekvij lág olvasóinak. Szaván! fogtuk és legelőször a> törhetetlen gyufával mu- ! tat be egy trükköt. Le- j terít az asztalra egy I , zsebkendőt, a jelenlevők J § valamelyikétől egy szál gyufát kér, be- ! ^ lecšomagolja a zsebkendőbe, (de először j ^ megjelölteti a gyufaszálat, nehogy azt! 5; higyjék, hogy közben kicseréli) és j fc megkér valakit, hogy törje el a zseb- ! ^ kendőbe csomagolt gyufaszálat. Utána j ^ kibontja a zsebkendőt és kihullik a ! % sértetlen gyufa. j ^ A kis bűvész elárulta nekünk, hogy 1 ^ ennek a trükknek a magyarázata na- j >5 gyon egyszerű. Előzőleg ugyanis, hogy; ^ senki ne tudjon róla, a zsebkendő sze- j S gélyébe gyufaszálakat rejtünk, és mi- 1 § kor ódaadjuk valakinek eltörni a gyu- \ Ä fát, akkor ezt a szegélybe rejtett gyu- j § faszálat töretjük el, nem pedig azt, j § amelyiket a jelenlevők§ tői kértünk, fc Próbáljátok meg csak ^ ti is, meglátjátok, hogyan ^ fognak ámulni barátai^ tok. Azért nem árt, ha S egyszer-kétszer gyako- j ^ roljátok, hogy kézügyes- jf ^ ségre tegyetek szert. * S *~SSSSSSSSSSSSS/SS/ffSSfSS/SSSfSSSSSSSSSSS/SSSSSfS: wMsmssm Az elmúlt heti rejtvények megfej téséért könyvjutalmat nyert WÄLD MANN ANNUSKA, Vágsellye. KALA ZI MÁRIA, Dvory nad Žitavou. Dicsé retet kapnak: Zapletál Anna, Pár kány, Vass Ilona, Gúta, Szilvás! Ka talin, Bély és Tinta Anna Bodrog vécs. HÁROM TESTVÉR ellátogat a nagymamához, akitől egy nagy kosár szép almát kaptak. Mikor osztoszkodásra került a sor, a legidősebb testvér kivette magának az alma egyharmadát. A középső testvér a megmaradt almának az egyharmadát, a legfiatalabb pedig a maradéknak az egyharmadát, s ami még így is megmaradt, úgy el tudták osztani, hogy egyetlen almát sem kellet kettévágni. Hány alma jutott mindegyik testvérnek? Beküldte: Madarász Jenő VII> o. t., Gúta. MÚLT HETI fejtörőnk megfejtése: A cica egy csészét tört össze. A találós kérdések megfejtése: 1. Amií kor megfagy. 2. Az ágy a dunnáj val. 3. Egy ember ment Piripócsra, I a többivel csak találkozott. KOI.LÄR BÉLA írja Felsőszemerédből: Ezelőtt tíz évvel községünkben nem tudott hová menni az ifjúság szórakozni^ művelődni. Ma máivillannyal kivilágí tott utcákon járun' szép kultúrházunkba.' f UJ SZÓ 8 * 1958. április 12. ' ' * > \