Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-05 / 95. szám, szombat

Ukrán polgártársaink kulturális élete Köztudomású, hogy Szlovákia keleti ré­szeben, a prešovi kerületben élnek ukrán polgártársaink. A többi lakossággal együtt szenvedték évszázadokon keresztül a ma­gyar feudális urak elnyomását. A nemze­tek öntudatra ébredésének tavaszán, a for­radalmi 1948. év után, a szlovákiai ukrá­nok is öntudatra ébredtek. Ök is végigszen­vedték a fasiszta leigázást és most váll­vetve velünk építik a szocializmust közös hazánkban. Ukrán polgártársaink a marxi-lenini nemzetiségi politika elvei alapján rendel­keznek a szükséges feltételekkel kulturá­lis életük kibontakoztatására és hazánk fel­szabadulása óta e téren jelentős munkát is végeztek. Ukrán polgártársaink kulturális életét az Ukrán Dolgozók Kultúregyesülete irányítja. Az egyesület Prešovon, ukrán polgártársaink e központjában székel es i kiadja számukra a „Druzsno vpered" című képes kulturális folyóiratot. A prešovi ke­rület járásaiban levő valamennyi Mkrán lakosságú faluban működnek a szóban for­gó egyesület tagozatai és irányítják az ukrán lakosság körében a művelődési mun­kát. E munkára legjobb alkalom nyílik az állami ünnepek, a legkimagaslóbb ukrán írók, valamint más helyi vonatkozásban kiváló ukrán egyéniségek jubileumai során. Az ukrán élet fontos központjai közé tar­toznak Szlovákiában Prešovon kívül Me­dzilaborce, Svidník, Bardejov, Snina és Stropkov városok, valamint más községek is. A burzsoá rendszerek a múltban el­nemzetlenitették Szlovákia ukrán lakossá­gát, melynek ma már rendelkezésére állnak a legkülönfélébb iskolák, kezdve az óvó- | dáktól és nemzeti iskoláktól egészen a ti­zenegyéves és a főiskolákig. Ukrán pol­gártársaink gyermekei ezekben az iskolák­ban dallamos ukrán anyanyelvükön tanul­nak. A prešovi bölcsészeti tagozat pedagó­giai főiskolája keretében az ukrán nyelv és irodalom tanszékei működnek, ahol uk­rán tannyelvű nyolcéves középiskoláink és tizenegyéves iskoláink részére készítik elő a szükséges kádereket. Ukrán polgártársaink kulturális életében fontos szerepet játszik a prešovi Ukrán Színház, mely fennállásának ideje alatt már jelentős sikereket ért el és országos vi­szonylatban Is kitüntetésben részesült. Mű­sorában a klasszikus ukrán írók és szovjet szerzők színdarabjain kívül méltó helyei foglalnak el a cseh, a szlovák és a ma­gyar, valamint a legkiválóbb egyéb kül földi drámaírók inűvei is. Második ukrán művészi kollektívánk — az Ukrán Népi Dal- és Táncegyüttes — szintén magas színvonalon áll. Ez az együttes rendszere­sen lép fel a svidnfki fesztiválokon, ahol Marx Károly életéről színdarabot írt Scseglov. szovjet író. A Lett mü­vészszínház együttese készül a be­mutatójára. A színdarab címe: „A vi­lág polgára" lesz. Suprafon név alatt nyílt meg Bra­tislava legújabb érdekessége, a leg­korszerűbb elvek alapján tervezett és berendezett gramofonlemez üzlet, (d. f.) A Humenné járásbeli Koškovce köz­ség dolgozói elhatározták, hogy min­den állami támogatás nélkül 600 ezer korona értékű korszerű kultúrházat építenek. (ČTK) A kell évente megrendezik ukrán polgártársaink népművészeti alkotásának szemléjét. Szá­mos ukrán lakosságú faluban működnek a népművészeti alkotás körei, valamint mű­kedvelő színjátszó körök is. Amikor ukrán kultúrtársaink kulturális életéről beszélünk, nem hagyhatjuk emlí­tés nélkül az ukrán írók Prešovon székelő körét, mely szervezésileg a Szlovák író­szövetséghez tartozik és maga köré tömö­ríti a helyi ukrán költőket, próza- és drámaírókat, valamint irodalmi kritikuso­kat is. Ez a kör kiadja a „Dukla" einrii irodalmi-művészeti évkönyvet. Az élenjáró prešovi ukrán írók — mint Michalo Smajda prózaíró több kiváló regény szerzője. Ivan Macinszkij költő, a szlovák költészet mes­teri fordítója, — már túlszárnyalták a he­lyi kereteket. Smajda műveivel már több­ször elnyerte a Szlovák írószövetség díjait. A helyi ukrán tudományos káderek is kellő tevékenységet fejtenek ki. Andrij Slepeckí a prešovi politikai főiskola asszisztense nemrég úttöró tanulmányt írt azokról a kárpátaljai férfiakról, akik az ottani ukrán lakosságot ébresztették nemzeti öntudatra. A tanulmány az Ukrán Dolgozók Kultúr­egyesületének kiadásában jelent meg. helyi képzőművészet munkái közül meg említenünk Eva Biss-Kapisovszka te­hetséges festőnő képeit, melyek közül több koztarsasági elnökünk irodájának helviséaét is díszíti. A Csehszlovák Rúdió is hozzájárul ukrán polgártársaink kutturális életének kibonta­koztatásához. Prešovon működik az ukrán stúdió, mely rendszeresen sugároz prog­ramokat ukrán dolgozóink számára. Prešovon a „Druzs­no vpered" c. lapon és a „Dukla" évköny­vön kívül megjelenik az SZLKP kerületi bizottságának urkán nyelvű folyóirata, a „Nové zsittya" is. A helyi ukrán írók mü­veinek kiadásáról a Szlovákiai Szépirodal­mi Kiadóvállalat uk­rán szerkesztősége gondoskodik. Ukrán szerzők tollából ed­dig több mint 50 könyv jelent meg. A felsoroltakból látható, hogy ukrán polgártársaink szoros baráti szövetségben élnek és dolgoznak a cseh, a szlovák és a magyar dolgozók­• . •• « *•* : v <*; *• • kL. Cľ­jp* fjrj'.:^ i * r* 4ft»v Tí TJÄfifeČfV? i Prága búcsúzik a téltől MILAN LAJČIAK: Vers a visszatérésről Hogyan térjünk ismét vissza a napos tájra, virágos kertekbe? Hisz szívembe magát a zordság beleitta, s a te szemedben gyűlöletet látok, derűs hogy is lehetne. Hogyan térjünk ismét vissza a német táborokból tépázott hazánkba? Füstszag és fájdalom terjeng falvainkban, alélt, csupa seb ma az ország, hamu és rozsda minden gyár m». kai Mindnyájuk számára meg vannak a kellő feltételek nemzeti kultúrájuk sokoldalú kibontakoz­tatására. Ezeket a jo. gokat teljes mérték­ben érvényesítik is és velünk együtt építik a szocializmust közös hazánkban, a népi demokratikus Cseh­szlovák Köztársaság­M. NEVRLÝ Hogyan térjünk vissza ismét a kertekbe, hol lepke libben? Hiszen mindnyájunknak szívét az ösz tüze lángragyújtotta s elégett az harcban és hitben. Talán egyszer mégis rálépünk mezitláb a kert gyepszőnyegére, ismét a szeretetnek élünk. De a műltra nem dobunk fátyolt, nem felejtjük el, kik haltak értünk: a béke sosem jön magától. (1945) Fordította : Fügedi Elek j ban. A moszkvai Nagyszínház balett­együttesének egyik művészcsoportja, köztük 0. Lepesinszka, Egyiptomban szerepéi. Április elején Japánba uta­zik a Leningrádi Filharmónia. (OTK) Már hírt adtunk arról, hogy a bra­tislavai Nemzeti Színház drámai együttese áprilisban Budapestre uta­zik. A vendégszereplés pontos műso­ra: K. J. Tyl: Vérbíróság, Peter Zvon: Sírva vígadunk és V. Shakespeare: A Windsori víg nők. (ČTK) A csallóköznádasdi Sokol szervezet rendezésében már négy ízben adták elő Móricz Zsigmond háromfelvonásos népi színművét, a Sári bírót. (d. f.) Március 30-án Zvolenban befejező­dött a jelenkori színművek fesztivál­ja. A városban nyári színházi feszti­válok rendezését tervezik. (ČTK) Prágában a napokban ünnepélyes keretek között bemutatták A világ teremtése című csehszlovák, egész estét betöltő színes rajzolt filmet. A premieren jelen volt Jean Effel, ki­váló francia karikaturista is. (ČTK) Pavel Kohout Ilyen szerelem című drámáját a napokban bemutatta a ri­gai orosz drámai színház. (ČTK) momra, amelynek keresztülvitelében azután maga akadályozott meg. A hét minden napján nagytakarítást kellett csinálnom valamelyik szobában, vagy a konyhában, de mikor már felfordí­tottam mindent, asszonyom bevihar­zott, és új ötlettel új feladatot jelölt ki. A mondat mindig így kezdődött: Volna olyan szíves —. vagy: megten­né-e a kedvemért —.tiltakozni sem lehetett ellene, le kellett tenni a sep­rőt, és menni például porcelánt ren­dezni a konyhába. Persze, a szoba sem maradhatott felfordulásban, arra is időt kellett szorítani száz tornyo­suló feladat között. Lakásunkban nem tisztaság, hanem csillogás uralkodott... Ez hazai fü­leknek ellentmondásnak tűnhetik, de Angliában, az angol polgári otthonban, ez a szabály. Szüntelenül, reggeltől estig fényezni kell a padlót, a linó­leumburkolatot. bútorokat, tükröket, az óra lapját, képek üvegét, mindent, ahol a levegő páratartalma megtele­pedhetik. A padlót például hazai mód­ra, egyik talpam alatt a kefével, a másik "alatt a törlővel, tánclépésben kezdtem vixelni. Mrs. Burton szokásos szívélyességgel azonnal beavatkozott. — De kedvesem — kiáltott fel olyan hangon, mintha örömhírt kö­zölne —, hogy is képzeli, így a padló sohasem lesz fényes. Ne vegye rossz­néven, de fényezni csak térdre eresz­kedve lehet. így! — kiáltott fel, és mint aki nem rest, nem lusta, nem átalja négykézláb, dereka és karja minden erejével suvickolni azt a pad­lót, másfélperces tüntető tűzijátékot rendezett, csapkodta a kefét, lobog­tatta a törlőt — így, látja, ugye mi­lyen szép, csillog, mint a tükör! — és ezzel kivörösödve, izzadságtól t'énvlö homlokkai kezembe nyomta a kefét. Én tovább keféltem, négy­kézláb. De már nem olyan elhagyot­tan, mert Burtonné bokros teendői között sem feledkezett meg rólam és átlag húszpercenként keresztülfutott a szobán. Ha éppen térdreereszkedve talált, sohasem mulasztotta el, hogy bíztató mosollyal oda ne szóljon: — Ogy, úgy kedvesem, ez a friss munka, jó munka! A falon renaissance-mesterek sötét olajnyomata mellett Gauguin jávai leányai sárgállottak, cirádás aranykeretből nagyapa és nagyanya szigorú tekintete intett a mértékletes életre. Sok volt a dísz mindenfelé, csak a gyermekek szobája ásítozott dísztelenül. Hűvös, naptalan szoba, benne két faágy és egy fiókos szek­rény. Burtonné szigorú princípiumai között a legszigorúbb gyermekeinek puritán szellemű nevelése volt. Állí­totta, hogy kiskorúak csakis kocka­cukorral ihatják a teát, fűtetlen szo­bában kell aludniok, továbbá, hogy május 15-től szeptember 15-ig, ha fúj a szél, ha esik az eső, fürdőtri­kóban kell járniok és más hasonló szabályokat vallott, melyeknek az volt a cél j ük, hogy Mary és Noémi kemény angol jellemekké váljanak. A macská­ra nem terjedtek ki Mrs. Burton el­vei. Hedzsi, Luki és Miki tejben-vaj­ban fürödtek, reggelire szardíniát kaptak és húsadagjukat asszonyom vitaminos olajjal kenegette. Egyízben megemlítettem, hogy Noémi lábacskái­nak is jót tenne a vitamin, mire az arca megkeményedett, mosolya eltűnt, és kurtán ennyit mondott: — Nem nevelek puhányok^t. Szó, ami szó, Mrs. Burton belőlem is puritán angol jellemet akart fa­ragni, dicséretesen óvott attól, hogy puhánnyá váljak Angliában. A cukrot, vajat részemre szigorúan kimérte, a közös asztalon külön tányérkán állt a heti vajadagom, mint mondta, azért, nehogy valaki megrövidítsen. A húst is ő mérte ki, és az átlátszóan vé­kony szeletkék a sósvízben kifőtt krumplival és kelkáposztával igazán nem fenyegettek elzsírosodással. Bur­tonék házában — nem tagadom — megtanúltam az evőeszközöknek a legkényesebb igényeket is kielégítő használatát, de azt sem hallgathatom el, hogy asztaluktól nem egyszer áll­tam fel korgó gyomorral. Gondolom, nem túlozok, ha azt mondom, hogy viszonyom Mrs. Bur­tonhoz minden tekintetben korrekt volt. Érzelmekre ebben a fagyos le­vegőjű házban csak Noémi ragadott, szeretni csak ezt a gyengéd, szeretet­re vágyó leánykát lehetett. Lelkese­dés nélkül, * de becsületesen dolgoz­tam. Azt senki sem veheti rossznéven, hogy merő önvédelemből Mrs. Burton száz — csiszolt formában — közölt parancsával szemben, idővel bevezet­tem a „cselédsüketséget". Az egyet­len használható eszközt, szelíemi egyensúlyom fenntartására. Az em­ber lezárja a fülét, kirekeszti a za­varó zörejeket, és végzi a munkáját. De előfordult, hogy már a süketség sem bizonyult elégnek. Hogy a szám­talan, rendkívül tapintatosan közölt kívánság között végleg elvesztettem a fonalat, hogy határtalanul rendet­len asszonyom után mászkálva vég­leg meguntam a szemétlapátos cir­kuszi bohóc szerepét, ilyenkor csak egy használt: a káromkodás. Tudom, csúf, alantas szokás, azelőtt soha­sem káromkodtam: de Angliában, a hűvösen közömbös és előkelően rideg angol otthonban megtanultam károm­kodni — magyarul. Ogy érzem, az a megállapítás sem túlzás, hogy Mrs. Burton viszonya hozzám lényegesen kevésbé volt ki­fogástalan. És ő nem is használt olyan ártatlan módszereket, mint a „cse­lédsüketség". Viszonyunk természeté­ben rejlett, hogy ő nyiltan, a parancs erejével közölhette kívánságait, én pedig — akarva, nem akarva — tel­jesítettem azokat. De Mrs. Burton még ennyivel sem elégedett meg. Ezen túl is éreztette velem, hogy ő az úr a házban, amit pedig sohasem vontam kétségbe. Hazugságokat talált ki, és hazugságon akart rajtakapni. Engem pedig semmi sem tud olyan mélyen felháborítani, mintha kétségbe vonják a szavamat. Egy alkalommal például — engedjék meg, hogy egy ilyen ke­véssé ízléses, de annál jellemzőbb példát mondjak el: a hófehérre súrolt mellékhelyiséget tüzetesen szemügyre véve, az őszinte sajnálkozás hangján kiáltott fel: — ö, milyen piszkos ez a csésze, látja, ott belül, ott lenn, sajnos, bár­mennyire sajnálom, nem maradhat íav. Erőltettem a szememet, de sehol sem láttam piszket. Azért szó nélkül ismét kisúroltam. Ő otr állt mellettem és lelkesen bíztatott. A második súrolás után újabb ki­fogásai támadtak, és most már vö­rösre gyúlt arccál, indulattól remegő hangon rendelkezett. — Sajnálom, nagyon sajnálom, de még egyszer ki kell súrolnia. Nem gondolja, hogy az ember éppen az ilyen munkáért kénytelen cselédet tartani? Felegyenesedtem és nyugodtan vá­laszoltam: — Tudom, mi a kötelességem, Ma­dam, de nem látom be, hogy ez mocs­kos lenne, ön meg akar szégyenítem. A következő pillanatban Mrs. Burton — egészen váratlanul — könnyekben tört ki. Hisztériásán rázkódott, azt állította, hogy táncolok az idegein, tönkreteszem az életét. Én még nyu­godtabb lettem. — Valóban nem értem — mondtam fagyos közönnyel —, hogy miért fi­zet ön heti tizenöt shillinget az ide­gei tönkretételéért. Az utolsó zsilipek is átszakadtak. Asszonyom magánkívül görcsösen zo­kogott, és kirohant a mellékhelyiség­ből. Én megkövülten néztem utána. Mi történt ezzel az asszonnyal? Ké­pesnek sem hittem ilyen kitörésre, álmodni sem mertem, hogy ekkora szenvedély lakozik benne. Hirtelen kí­nos gondolatom támadt. Vajon így viselkedtem én is, régen, a háztartási alkalmazottal ? Ilyen visszataszítónak látta ő is az én arcomat? A szé­gyennek és az elégtételnek ebben a furcsa kettősségében azt Szerettem volna, ha Burtonné megköszöni nekem ezt az élményt, ha hálás érte, hogy segítségemmel a szenvedélyek eladdig ismeretlen mélységeibe pillantha­tott ... és egy másodpercre — éle­tében talán először — felrémlett előt­te kettőnk viszonyának igazi tartalma. Mert ki tudja, egyszer még ő is úgy emlékezhet vissza a saját arcára, ahogy én az ő arcában döbbentem rá ködbevesző, régi magamra. A párizsi haditörvényszék vizsgál6­bírájának rendelkezése alapján a múlt héten elkobozták Henry Allegnek A kérdés című, a francia csapatok algériai kegyetlenkedéseiről írott könyvét. Az ukrán dolgozók május 31-én «s június 1-én Svidniken tartják meg az ukrán dalok és táncok szemléjét. (ČTK) Vítézslav Nezval, Ján Očenášek, La­dislav Fikar és Zuzka Zguriška cseh" szlovák írők 12 napos olaszországi ta­nulmányújukról visszatértek. (ČTK) Prostéjovban a napokban Jirí Wol­ker, a nagy cseh költő emlékezetére költői estet rendeztek, amelyen szlo­vák szavalók is felléptek. (CTK) A bratislavai Nemzeti Színház ope­raegyüttese a nyári szUnidőig még bemutatja Verdi Othelloját, Debussy Pelléas és Melisanda című operáját és V. P. Szolovjev-Sedi Tarasz Bulba cí­mű balettjét. (ČTK) Jugoszláviában tartózkodik a Cseh­szlovák Zeneszerzők Szövetségének háromtagú küldöttsége. (ČTK) A Német Demokratikus Köztársaság 175 ezer lakosa rendelkezik a statisz­tika adatai szerint televíziós készü­lékkel. (ČTK) Moszkvában megjelent Iszák Bábel válogatott műveinek új kiadása. A kö­tet a Lovas-hadsereg című regényt, két színdarabot, 20 novellát és em­lékirat-részleteket tartalmaz. ( —) Csehszlovákiában vendégszerepel a zágrábi Pionír-színház drámai együt­tese. (ČTK) Alma Ata közelében Kazahsztánban kb. ezer kőbevésett rajzra bukkant egy tudományos expedíció. A tudósok véleménye szerint a rajzok kb. 2500 évvel ezelőtt készültek. (ČTK) A szovjet költészet új kétkötetes antológiája jelent meg Moszkvában. A 214 költő műveit tartalmazó gyűj­temény a legteljesebb az eddig meg­jelent antológiák közül. ( -) Emil Gilels és Leonid Kogan vi­lághírű szovjet művészek befejezték turnéjukat az Egyesült Államokban, jelenleg Kanadában koncerteznek rendkívüli sikerrel. Leningrád utáa a moszkvai Nagy­színház is bemutatta Hacsaturján­Mojszejev Spartakusz című balettjét. Emil Burján, a prágai D 34-es szín­ház igazgatója bejelentette, hogy a következő évadban Hasek-müveket rendez a moszkvai Szatíra Színház­ban. Chopin-évet rendeznek 1960-ban Lengyelországban. A nagyszabású rendezvények főbb eseményei: nem­zetközi zenetudományi kongresszus, nemzetközi Chopin zenei verseny, nemzetközi pályázat Chopinnal kap­csolatos tudományos és képzőművé­szeti alkotásokra, továbbá plakátokra, hangversenysorozat Chopin összei műveiből, és * végül kiállítások Len­gyelországban és külföldön. Az Ukrán SZSZK-táncegyüttes be­fejezte londoni vendégszereplését. Az Albert Hallban rendezett 15 kon« certet több mint 65 ezer ember néz« te végig. ÚJ SZÖ 7. * 1958. április 5,

Next

/
Thumbnails
Contents