Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-05 / 95. szám, szombat

Fiatal költők bemutatkozása Nem hirdették városszerte plakátok, csak néhány meghívót küldött szét a rendezőség, mégis vagy kétszázan jöttek öszsze kedden délután, a bratislavai Pedagógiai Gimnáziumban, hogy találkozzanak a fiatal költökkel, elbeszélgessenek velük, meghallgassák verseiket, kérdezzenek, vitatkozzanak a költészetről és az életről. Bevezetőt Dobos László, az írószövetség magyar tagozatának titkára mondott. A bevezetőben rámutatott a költői vajúdás, a költői megnyilvánulás problémáira, majd méltatta a fiatal költők "munkásságát. Ezután Cselényi László három versét hallgatta meg a közönség Fukári Valéria ös Kovács Piroska tolmácsolásában. Cselényi költeményeit Fecsó Pál, majd a parasztszármazású Gyüre Lajos versei követték. Simkő Tibor műfordításai és eredeti versei megnyerték a hallgatók tetszését. Napy Lajos letisztult lírai hangja figyelemre méltó. A fájdalom című versét Vass Ottó kitűnő átérzéssel izavalta. Utána Petrík József két költeménye következett." Értékelve a fiatal költők bemutatkozását, megállapíthatjuk, hogy ez nemcsak egyszerű bemutatkozás volt, hanem baráti meghitt beszélgetés is, amit legjobban a műsor után meginduló élénk vita bizonyított. Reméljük, hogy [iatal költőink a közeljövőben a nagyközönség előtt is bemutatkoznak. Csikmák Imre tgt szerezhetnek, hogy összhangba ; hozzák elméleti tudásukat a gyakorlattal. Végül azt írja, hogy igen üdvösnek tartja a fiatal tanítóknak ezt az előkészítő munkáját, mert sok fölösleges fáradságtól és buktatótól kíméljük meg óket ezáltal. Nagykapos Schmiedt István közii velünk, hogy a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Nagykaposon megalakította kultúregyüttesét. Az együttesben szlovák, magyar és ukrán dolgozók korra való tekintet nélkül tömörültek. Az együttes eddig Kelecsényen lépett fel a februári ünnepségek tízesztendős évfordulóján, ezenkívül Kri/anyban is bemutatkozott s nemzetközi nőnap alkalmából. A két községben szívélyesen fogadták a kultúregyüttest. A bratislavai Cérnagyár Deák Árpád azt írja, hogy a cérnagyáu műkedvelők március végén brenneri kultúrház helyiségében sikerrel adták elő Barta Lajosnak, a nálunk is jól ismert kiváló írónak Szerelem című színművét. Összegezve a színmű eddigi vidéki előadásait is, ez már a 10. előadás, amit a cérnagyári kultúregyüttes fáradhatatlan munkával színre vitt. Legutóbbi előadásuk egyúttal a kultúrbizottság előtti vizsga is volt, mert beneveztek a járási kulturális versenyre. A, kultúrbizottság ítélete szerint a cérnagyári műkedvelők tovább juthatnak és így részt vehetnek az országos versenyben. Szilice Schindler Pál tudósításában arról ad hírt, hogy Szilice kultúrcsoportja kétévi hallgatás után újra színre lépett. A Csemadok helyi szervezete a CSISZ-szervezettel együttműködve ez év elején nagy lendülettel fogott hozzá a község kulturális életének fellendítéséhez. A csoportnak e munkában nagy segítségére volt Horácsek elvtárs, a helybeli nyolcéves iskola igazgatója és Bilik elvtársnő, a Csemadok helyi szervezetének elnöke. Az elvtársak kezdeményezésének köszönhető, hogy a szilicei kultúrház újra megtelt a község dolgozóival, akik élvezték a Pettyes című vígjáték derűt keltő, színvonalas előadását. Az előadás valamennyi szereplője dicséretet érdemel. A siker arra ösztönözte a Csemadok és a CSISZ helyi szervezeteit, hogy újabb vígjáték bemutatására készüljenek. (sz.) I Tornaija i Németh János a tornaijai 11 éves * iskola kulturális életével kapcsolatot san többek között azt írja, hogy az ' iskola XI. osztályának növendékei { dicséretet érdemelnek, mert szép ta1 nulmányi eredményeik mellett táncJ csoportjukkal részt vettek az ifjúsági | alkotó versenyen és ott az első he| lyezést érték el. így a kerületi ver( senyen is részt vesznek. j Persze, arra is gondolnak, ha a XI. I osztály diákjai leérettségiznek és elJ távoznak, ne maradjon az iskola ' tánccsoport nélkül. Pótlásukról ezért < a X. osztály gondoskodik. Kudlák ' Erzsébet, a tánccsoport vezetője és ' Csernovszký elvtársnő, az osztályfőnök ! már olyan színvonalra fejlesztették ' csoportjukat, hogy a járási alkotó| versenyen a második helyre került, f Németh János azzal fejezi be leJ veiét, hogy sok-sok sikert kíván t mindkét csoportnak és külön a XI. osztálynak az érettségi vizsgákhoz. I Méhészke { Slaninka Pál tanító Méhészkérő! » azt írja, hogy a tanítók értekezletén J arról értesült, hogy a pedagógiai isI kólából három hallgatót küldenek { hozzá kétheti gyakorlatra. Miután i biztosította számukra a lakást és | élelmezést, azon töprengett, miképp i vezesse majd be óket a nevelőinunka J gyakorlati részébe. Az elméleti tudás i átvitele a gyakorlatba különösen az J oktatói munkában eleinte nem jár , mindig a várt sikerrel. A helyzet az, I hogy a tanító bármilyen jártas az elÍ

* méletben, tudásának a gyakorlatban való érvényesítésekor komoly akadá» lyokba ütközik. • Közben arra is gondolt nem bizo* nyuinak-e elégtelennek eddig szerj zett tapasztalatai ? Ilyen gondolatok* kai küszködött, amíg megérkeztek, t Ekkor a tanítás első napján zavara • rejtélyes módon hirtelen eltűnt, mun) kájukban rögtön önmagát ismerte fel. > A tapasztalatlanságból eredő vívódá' sok és megtorpanások előtte sem voi1 tak idegenek. Persze az adott hely' zetben azonnal segíteni tudott és gyakorlati tanácsokkal útbaigazította őket. Ezt annál is könnyebben tehette, mert mint kezdő tanító néhány > évvel ezelőtt olyan faluba került, ahol i egyedül öt osztályt kellelt tanítania • és bizony nagyon is érezte annak hiányát, hogy sok nehéz helyzetben, nem volt akitől tanácsot kérjen. Slaninka Pál a továbbiakban azt írja, hogy e két hét alatt a fiatal ta| nítőnövendékeknek módjukban volt i betekintést nyerni a nevelőmunka \ gyakorlati módszereibe és a tanév i végéig még sok értékes tapasztalaC Sietve öltözött Sttnyika S tüstént felhívta kis barátját, — Bár telefonja csak játékszer — S elmondta néki boldog álmát. — Jó szüleimtől ajándékba Hófehér hintalovat kaptam. S csákóban, sarkantyús csizmában Nyargaltam véle kinn a parkban . .. Míg így beszél, az ajtórésen Be-bekukucskál édesanyja: Édes dalt muzsikál szívébe A gyermek csengő tiszta hangja. S magában szól: veszünk mi néked Hófehér csikót nemsokára, Hogy légy te boldog, boldogabb mint Apád s anyád gyermekkorába. Petrik József Három cseft festő müveit mulatjuk be. Sorrendben: Emil Eilla önarcképét, Vilém Nowak: Barátnők című festményét és Václav Spála Baru'se című olajfestményét. (F. Jezerský felvételei). Látó Anna: Szolgálni mentünk Angliába Minap Látó Anna romániai magyar írónő „Szolgálni mentünk Angliába" című könyvét hozta a posta. A szerző a műben megrázó módon írja meg saját élményeit. Arról szól, hogy a fasizmus elöl menekülve Angliába érkezik cselédnek. Ezzel a keserű gondolattal távozik hazájából, ül a vonatra, majd a hajóra . mert útlevelébe be van írva, pecséttel ellátva, hogy csakis háztartásbeli munkát vállalhat. Amikor Londonba érkezik, még csak dadog angolul, de később az emigráció hányatott évei alatt nemcsak hogy elsajátítja az angol nyelvet, de megtanul ott magyarul káromkodni is. Látó Anna könyve ennek a mostoha cselédsorsból eredő káromkodásnak fojtott visszhangja és tömény párlata... A maró gúny, amely feltárja az angol kispolgári családok jámbor alattomosságát és udvarias magatartásuk mögött rejlő kegyetlenségüket, mint élénk vörös szál vonul végig a könyv lapjain. Éppen ez a gúny teszi közvetlenné, ugyanakkor tárgyilagossá és Hitelessé a mű mondanivalóját. Az olvasó gyakran úgy érzi, hogy a szerző tanító módján kézen fogja és bevezeti a körülkerített, kényelmesen beren. dezett, de hűvös családi házakba, ahol az összhangot megrögzött kapitalista szokások és szabályok mállasztják és bontják fel. Innen az elhagyott fiatalok nevelő intézetébe vezet, ahol a korrupció úgy bűzlik, mint az odaégett tej és az elhagyott fiatalok több verést kapnak, mint eníti. Ezután szemléltetően bemutatja az aggok házának pokoli légkörét is, majd a gyárba vezet. Itt az angol munkások között talál a szerző először magára, az emigráció, a hazátlanság kalváriája enyhül, feloldódik abban a bizalomban, amellyel az angol öntudatos munkások megajándékozzák. Látó Anna könyve nem regény, inkább irodalmi riportok sorozatának lehetne nevezni, de hangja, választékos szép magyarsága, a riport műfaja fölé helyezi. Mindez azonban nem is fontos, tény, hogy az olvasó számára tanulságos élményt jelent ez a könyv, szinte tö'bbet mond, mintha elolvasná Anglia tízkötetes történelmét. Kár, hogy ez az értékes mü nem jelent meg a magyar ellenforradalom előtt. Azok, akik annyira bíztak a nyugati demokráciában, bizonyára sok csalódástól kímélhették volna meg magukat. Az alábbi részlet a szerző első tapasztalatairól ad meggyőző módon számot. Noémit reggelenként szeretném megkímélni a hosszas imádkozástól, mert gyenge, fázós és a szobában hideg van. De tervem sohasem sikerül, mert Mrs. Burton, ahogy meghallja a gyermekek hangját, katonás léptekkel bemasírozik a szobába, kiparancsolja őket az ágyból, engem pedig leküld a konyhába reggelit készíteni. Hálóingben, mezítláb, a házioltár előtt megkezdődik a lelkigyakorlat. Noémi riadt szemmel, akadozó nyelvvel dadogja anyja után az ima szavait, a hangja el-elcsuklik, fojtogatják a feltörő könnyek. Mrs. Burtonnak szigorú, sőt könyörtelen nevelési elvei vannak: Noéminak, ha törik, ha szakad, meg kell tanulnia a Miatyánkot. Már tizedszer ismétlik az ima szavait, a kislány egyre több hibát ejt, egészen belezavarodik az érthetetlen szövegbe. Lám, Mary milyen szépen fújja; zsoltárokat is énekel, de ez az engedetlen, rossz gyermek ... — Hát nem érted — rivall rá az anyja — miképpen mi is megbocsájtunk —, de Noémi nem érti, pösze kis nyelve végleg összegabalyodik, csak sír, szipog és remeg. Készítem a reggelit. Milyen egyszerűen hangzik ez, és milyen bonyolult Angliában. A reggeli nem csupán étkezés, hanem szertartás. Hagyományosan beidegzett műveletek változhatatlan, szent sorrendje. Mikor Burtonné először meglátta, hogy én hogyan forrázom a teát, úgy sikoltott fel, mint akibe beleszúrtak. Mit képzelek, a főző vizet egyszerűen ráöntöm a teafűre, miféle íztelen, színtelen lötty lesz abból. Először is a víznek nem szabad forrnia, csak éppen a forrpontra jutnia, ezt a pillanatot kell elkapni és akkor hirtelen kiöblíteni vele a kannát, beledobni az előre kimért teát, hogy átjárja a gőz és csak azután leforrázni. Megtanultam a kínai és az indiai keverékek közötti különbséget, hogy mennyi k$ll az egyikből és mennyi a másikból, mert nem csak ízre, de színárnyalatra is kényes ital a tea. A csészébe előbb öntjük a tejet és csak azután a teát, mert ha a sorrendet megfordítjuk, megváltozik az íze is. Jó ideig tartott, amíg megértettem, hogy reggelihez csak és kizárólag narancsbefőtt illik, epret például csak az Ötórai teához szabad fogyasztani, hogy milyen eljárással és milyen színre kell pirítani a kenyeret, és főleg hogyan kell vágni, hogy a vastagsága ne lépje túl a papír méretét. Nálunk, falun azt mondják, hogy a kenyértésztát addig kell dagasztani, amíg a gerenda csepegni kezd. Hát én pontosan addig tanultam az angol élet szabályait. Nehéz, fajdalmas élmény az osztálycsere. Különösen nehéz, ha egyik napról a másikra, könyörtelen brutalitással tör rád. A fokozatosan elszegényedő kispolgár jó ideig hitegetheti magát, sőt el is hiszi, hogy amiért behúzta a nadrágszíjat ő még nem proletár. Életformájában ideigóráig fenntarthatja a jómód látszatát, hazudhat magának és a világnak, görcsös mutatványokkal visszabővülheti a tovatűnő polgári lét kellemeit. Hány ilyen látszat-életet élő kisemberrel találkoztam a nagy válság éveiben! De aki egy idegen városba indul, mint „úrinő", és megérkezik, mint háztartási alkalmazott, többé nem csalhat, nem hazudhat. A képlet világos, az osztálycsere huszonnégy óra alatt megtörtént. Megbirkózni vele annál hosszadalmasabb és egészen csak akkor nyugszik meg az ember, amikor elkezd büszke lenni rá, hogy most már... proletár. De térjünk vissza a Burtonék asztalához, ahol végre minden a helyén van, és ez alkalommal még a lekvárkenö lapátkát sem felejtettem el az asztal felső jobb sarkáról: kezdődhetik a reggeli. Nagy lélegzettel ülünk neki. Aztán csend lesz. Mindenki hangtalanul kanalazza a porridge-nek nevezett zabkását. Csak a petróleumkályha duruszol, az óra él a kandalló fölött és Hedzs, óriás angoramacskánk sétál puha talpakon a tányérok között. A társaság az asztal körül megfagyott. Pedig Mrs. Burton többször is nekiszalad: — Hideg van — mondja. — Igen — válaszolja Burton úr. — Hidegebb, mint tegnap — élénkíti az asszony. — Valamivel — zárja le a ház ura az elmélkedést. A gyerekek elmélyedten táplálkoznak, majd illedelmesen várnak. Kérni még Mary sem mer. Lopva figyelem, milyen hibátlanul tartja a kanalat Noémi, milyen tisztán, szépen eszik. Az ő hároméves kis életében mennyit feláldozhatott ezért a tökéletes evéstechnikáért. Ha egy pillanatra lazul a figyelme, azonnal észreveszi és szigorúan rászól: — Noémi, hogy tartod a kanalat, Noémi vigyázz, csöpög a tej! — Ilyenkor Mrs. Burton arcáról eltűnik az örök mosoly, hideg, kemény kifejezés bújik a szemébe. — Még egy pirítóst, apus — és a mosoly ismét a helyére billen. — Köszönöm, — mondja szárazon apus, és hamis fogsorával diszkréten megropogtatja a pirítós kenyeret. A kifogástalan házaspár tekintete pontosan ott metszi egymást a kandalló fölött az óramutatón. Még nyolc perc, fél kilenckor Burton úrnak indulnia kell. Autóbusszal utazik .minden reggel Bristolba, a bankba, ahol könyvelő. Világosodik. Mary megkapja az utolsó szelet pirítóst. Noémi és én összenézünk, mi nem kapunk semmit. Az óra félkilencet üt. Mintha rugóra járnánk, egyszerre mind felálunk. — Good by mummy, good by daddy, good by ... good by. Kezdődik a munka. Öt szobát takarítok, főzök, mosok, mert ha már lány van, meg lehet takarítani a mosodát, délután sétálni viszem a gyér • mekeket, este stoppolok, varrok, számtalan csésze teát készítek, melegítem a vizet az ágypárnákba, és mindig, a nap minden órájában rakodom rendeiIen asszonyom után. Ö — szaja sarkában cigarettával — szalad, rohan, száguld fel a lépcsőn, le a lépcsőn, ki-be, jobbra-balra, fentről lekiált, lentről felkiált, óhajt, utasít, kinyilatkoztat. És mindig mosolygó, hibátlan udvariassággal. A vendéglátó hangulat harmadnapra elpárolgott, csak a szívélyes mosoly maradt. Asszonyom — nézze Anti, kedvesem felkiáltással, — pontos és bőséges munkatervet készített szá(Folytatás a 7. oldalon) - ÜJ SZÖ 6 * 1958. április 1*