Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-23 / 112. szám, szerda

H munkásosztály és az összes dolgozók érdekei elleni harc képezte a ludák ideológia alapját A Hlinka-gárda rohamosztagosai elleni bűnper Banská Bystricán ' (ČTK) - A Banská Bystrica-i kerületi bíróság tanácsa előtt kedden, április 22-én megkezdődött a bűnper B Hlinka-gárda rohamosztagának egykori 12 tagja ellen. A vádlottak: Leonard Sliačan, szül. 1901. okt. 27-én, Pavol Parničan, szül. 1896. jan. 29-én, Ondrej Šepitko, szül. 1895. júl. 26-án, Július Krajci, szül. 1911. ápr. 22-én, Ľudovít Laco, szül. 1916. május 29-én, Ernest Osvald, szül. 1924. áprjlfs 16-án, Pavol Zauška, szül. 1924. nov. 17-én, Alois Koprda, szül. 1924. júl. 20-án, Štefan Tóth, szül. 1924. júl. 3-án, Jozef Stolár, szül. 1924. febr. 24-én, Ferdinand Mikšík, szül. 1923. nov. 12-én és Štefan Masaryk, szül, 1927. febr. 24-én, a második világháború befejezése előtt segítséget nyújtottak a német fasisztáknak abban, hogy elnyomják népünk harcát, melyet a fasiszta járom alóli felszabadulásáért vívott és részt vettek a Szlovák Nemzeti Felkelés néhányszáz részvevőjének, demokratikus gondolkodású polgároknak, közöttük számos nőnek és kiskorú gyermeknek meggyilkolásában. A bíróság főtárgyalását a Nemzeti Ház nagytermében tartják, Szlovákia valamennyi kerületéből a tárgyalásra érkezett több mint 500 dolgozó, valamint a csehszlovák sajtó, rádió, film és televízió képviselőinek jelenlétében A tárgyalás délelőtt röviddel 9 óra után kezdődött meg, A bíróság tanácsának elnöke a bűnperrel kapcsolatos adatok megállapítása után átadta a szót a kerületi ügyésznek, aki felolvasta a vádiratot. Kivonat a vádiratból ' Á kerületi ügyész 1. Leonard Sliačant, szül. 1901. okt. 27-én, 2. Pavol PárniSant, szül. 1896. jan. 29-én, 3. Ondrej Šepitkát, szül. 1895. jún. 26-án, 4. Július Krajőit, szül 1911. ápr. 22-én, / 5. Ľudovít Lacot, szül. 1916. máj. 23-én. 6. Ernest Osvaldot, szül. 1924. ápr. 16-án, 7. Pavol Zauškát, szül. 1924. nov. 17-én, 8. Alois Koprdát, szül. 1924. júl. 20-án, 9. Stefan Tóthot, szül. 1924. júl. S-án, 10. Jozef Stolárt, szül 1924. febr. 24-én, 11. Ferdinand Mikšíkot, szül. 1923. nov. 12-én, 12. Stefan Masarykot, szül. 1927. febr. 24-én a következőkkel vádolja: Amint azt a részletes vizsgálat megállapította, az összes vádlottak a ludákságnak mint a legreakciósabb burzsoá ideológiák közé tartozó ideológiának buzgó hívei és propagálód voltak. Hazánk dolgozó népe ezen káros ideológia reakciós és népellenes voltát a közelmúltban igen fájdaJmasan tapasztalta és a vádlottak szintén jelentős mértékbea hozzájárultak ehhez. Mindnyájan, mint a klerofasiszta rendszer exponensei és a Hlinka-gárda rohamosztagának tagjai részt vettek a német fasiszta megszállók elleni szlovák nemzeti szabadságharc elnyomásában, valamint a Krupina és Kremnička közelében elkövetett töimeggyilkosságokban, melyek során embertelen módon meggyilkolták több száz polgártársunkat, közöttük nőket, gyermeksket és aggokat is. A Szlováik Hlinka Néppárt által képviselt legsötétebb reakció, mint a demagóg Hlinka, az irredenta és hazaáruló Tuka. a háborús gonosztevő Tiso, a nemzetközi kalandor Ferdinand Ďurčanský és a hozzájuk hasonlók által megvalósított ludák klerofasiszta ideológia mindig a haladás, valamint a dolgozó nép természetes követelményei és jogai ellen fellépő reakciós erőket támogatta. Már fiinak idején, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom magasztos eszméi és a nemzetek önrendelkezési jógáinak érvényre juttatása megrengette az imperialista világrendszert, és megmutatta az elnyömott népeknek a szabadsághoz, az önátlósághoz, és a kapitalista kizsákmányolás alól való felszabaduláshoz vezető utat, a ludák mozgalom képviselői a sötét imperialista erők oldalán állottak, arra törekedve hogy Szlovákéban fenntartsák és megszilárdítsák a töke uralmát. Amikor pozdorjává zúzták ( , romba dőlt a közép-európai nemzetek börtöne, az Osztrák-Magyar Monarchia, a néni sségre és a tőkésekre támaszkodó államrendszerével egyetemben, és megalakult a Csehszlovák Köztársaság, amikor e fiatal köztársaság dolgozó népe arra törekedett, hogy megkezdje igazságos szocialista alapokon az új állam felépítését, a ludákság a hazai és az idegen Kizsákmányolók — a bankárok, földbirtokosok — oldalén állott, akiket a nyagati tőkés, uralmon levő körök támogattak a csehszlovák népnek szabadság, haladás és demokrácia utáni vágya ellen. Ezeket a lényegbevágó történelmi tényeket bebizonyítja ,a ludákság egyik legfőbb képviselőjének - Hlinkának tevékenysége, akivel Sliačan vádlott róm. kat. pap már régebben, a Csehszlovák Köztársaság fennállásának első éveiben közeli, személyes kapcsolatokat tartott fenn. Hlinka egyik beszédében egyértelműen kijelentette: ,,Nem hagyom fel addig a küzdelmet, nem pihenek meg addig munkámban, amíg ezt a vörös Szlovákiát nem változtatom át fehér Szlovákiává" Ez a munkásellenes és népellenes vallomás az egész ludák mozgalom politikai hittételévé vált. Tehát a munkásosztály és az összes dolgozók érdekei elleni harc, főleg a Csehszlovákia forradalmi Kommunista Pártja elleni harc képezte a ludák ideológia alapját. Ugyanúgy, mint Leonard Sliačan ludák pap esete, további hasonló esetek is arról tanúskodnak, hogy már a ludák mozgalom megindulásakor a sötét klerikalizmus volt e mozgalom fontos kísérőjelensége és jellegzetessége. Számoss történelmi jelentőségű dokumentum arról tanúskodik, hogy a Vatikán kommunistaellenes és szovjetenenes hadjárata során igen nagy figyelemmel érdeklődőt a ludák mozgalom lrant, mely segítséget nyújtott neki hatalmi-politikai tervei megvalósításában és az egyházi nagybirtokok megmentésében. Á Vatikán különösen szívesen látta a ludák mozgalomban megnyilvánuló szeparatista irányzatokat, melyeknek az volt a céljuk, hogy Szlovákia szakadjon el a Csehszlovák Köztársaságtól. A Vatikán reakciós politikája mindmáig és állandóan arról győz meg bennünket, hogy a Vatikán a mai napig sem adta fel minden értelmet nélkülöző terveit. A ludák mozgalom politikájában a magas papi uralomra és a Vatikánra támaszkodott, mely kiadós anyagi és erkölcsi támogatásban részesítette ezt a mozgalmat. A szlovák katolikys papság bizonyos része, mely vakon | engedelmeskedett a magas papi ura- " lomnak és a Vatikánnak, mint ahogyan erről a Vojtašák, Buzalka és más áruló püspökök elleni perek is tanúskodtak, visszaélt a nép vallásos érzületével és azt a ludák mozgalom kimondottan politikai céljaira használta ki. A ludák jelszavak demagógiája megnyilvánult a nemzetiségi kérdés értelmezésében s megmagyarázásában is, valamint az ebből eredő ludák szeparatizmusban és autonomizmusban, ami a múltban többször a Csehszlovák Köztársaság területi egységének szétverésére irányuló kísérletekben nyilvánult meg és végső soron a Szlovák Hlinka Néppárt nyílt hazaáruló tevékenységében csúcsosodott ki. így volt ez különösen az 1938 októberi müncheni súlyos és a köztársaság számára sorsdöntő napokban, valamint 1939 márciusában a hitleri megszállás idején is. A történelem megcáfolhatatlanul leleplezte az autonómiáról és a ludákoknak a szlovák nemzet iránti „szeretetéről" hangoztatott szeparatista jelszavainak demagógiáját és álnokságát. Megmutatkozott, hogy mily messze mehetett a ludák nacionalizmus. Nemcsak a Henlein-féle nácistákkal, a magyar nagybirtokos irredentistákkal paktált, gyilkos fegyverét nemcsak az összes szláv nemzetek ellen és a Szovjetunió ellen fordította, hanem oly messzire ment, hogy Szlovákia területére hívta és felhasználta a vérengző hitleri hordákat saját nemzete gyilkolására. A vádlottak, mint ezen elfajult ludák klerofasiszta ideológia neveltjei és hívei, akik véres és gonosztevő mészárlásokat követtek el népünkön, szintén megerősítik ezt a szomorú történelmi valóságot. A szlovák klerofasizmus áruló képviselői, a hírhedt német fasizmus csodálói nem törődtek azzal, hogy Hitler „Mein Kampf" (Harcom.) című könyvében nyíltan és leplezetlenül programja egyik legfőbb pontjaként kijelentette: „Ha meg akarjuk alakítani nagy német birodalmunkat, elsősorban ki kell szorítanunk és ki kell pusztítanunk a szláv nemzeteket, az oroszokat, a lengyeleket, a cseheket szlovákokat, bolgárokat, az ukránokat és a fehéroroszokat." A hitleri fasisztáknak a szlávok fizikai felszámolására irányuló őrült terveiről világosan tanúskodik a Hitler, Göring és más náci vezérek közötti tanácskozás lefolyásáról szóló dokumentum, amelyet a nürnbergi bíróság elé terjesztettek. „Németország egyik fő feladata az lesz, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel megakadályozza a szláv faj gyarapodását. Én ezzel — mondotta Hitler — egész fajok kipusztítását gondolom. Jogom van arra, hogy kipusztítsam az alacsonyabb rendű fajokhoz tartozók millióit, akik úgy szaporodnak, akár a legyek." A történelem bebizonyította, hogy Hitler az utolsó betűig ragaszkodott ehhez a programjába foglalt kijelentéséhez a szlovák nemzetet illetőleg is— ami főleg a Szlovák Nemzeti Felkelés részbeni elnyomása után mutatkozott meg. Amikor Németország ban a fasiszta hitleri diktatúra került uralomra, a ludákság áruló képviselői nyílt és szégyenletes támadásokat indítottak a köztársaság ellen és a német, valamint a magyar Esterházyféle párttal szövetkezve közös fasiszta tömböt alapítottak, hogy Hitler utasításainak megfelelően meggyorsítsák a Csehszlovák Köztársaság szétbomlasztását. Mivel az akkori reakciós burzsoá kormány, mely politikájában a nyugati kapitalista kormányok utasításait követte, nem volt hajlandó szembehelyezkedni a fasizmus ezen áruló támadásaival, hazánkban tárvanyitva voltak az ajtók a szlovák klerofasizmusnak, a dolgozó nép e legádázabb ellenségének. Dolgozó népünk saját bőrén érezte meg akkor az áldatlan klerofasiszta diktatúra következményeit. A szlovák nemzet legjobb fiaival és leányaival, Szlovákia illegális Kommunista Pártjának tagjaival és más hazafiasan, demokratikusan gondolkozó polgárokkal zsúfolásig telt koncentrációs táborok, az állatias kínzások, az embertelen csehellenes megtorlások és üldöztetések, a fajellenes őrjöngés, a deportációk, hazánk gazdasági kiszipolyozása, hadianyag és katonai támaszpontok átadása Hitler hódító céljaira, a polgári és demokratikus szabadságok felszámolása, Csehszlovákia Kommunista Pártjának betiltása, több mint százezer szlovák embernek a hitleri Németországba küldése súlyos és veszélyes munkákra és végső soron a Szovjetunió nemzetei elleni szégyenletes testvérgyilkos háború, sok ezer szlovák fiatal kioltott élete — ez csak a legrövidebb mérlege azoknak az áldozatoknak, amelyeket a Tiso-Tuka-rendszer követelt meg. Hazánk dolgozó népének legsúlyosabb és legsötétebb pillanataiban Csehszlovákia Kommunista Pártja volt egyetlen reméAycsillaga, az a párt, mely mindig megingathatatlanul az elnyomott és a haladó nép oldalán állt, mindig megmutatta az utat, amelyen elindulva népünk felszabadulhat a fasizmus rabigájából. Csehszlovákia Kommunista Pártja, úgy mint a München előtti köztársaság idején, az egyetlen politikai párt volt, mely a dolgozó nép igazi érdekeit vette védelmébe, megalkuvás nélkül harcolt a burzsoázia és a fasizmus ellen, az elnyomatás idején és az illegalitás súlyos feltételei között a legdühöngőbb megtorlásokat és üldöztetéseket a klerofasiszta rendőrapparátustól elszenvedve megszervezte népünk harcát a gyűlölt fasizmus ellen. Szívósan meggyőzte, nevelte és vezette a népi tömegeket és megerősítette bennük a hitet abban, hogy a haladó demokratikus erők győzedelmeskedni fognak az embertelen hitleri és szlovák fasizmus felett. A párt a fasizmus ellen előkészítette, megszervezte a nyílt fegyveres harcot. A néptömegek hamarosan meggyőződtek arról, hogy a valóságban mi rejtőzik a fasiszta jelszavak mögött. A néptömegek meggyőződése és érzésvilága kimondottan fasisztaellenes volt. A nép határozottan, elvetette a fasiszta Szlovák Állam koncepcióját és az elnyomott dolgozó nép mindén reményével a Szovjetunió felé és felszabadító Vörös Hadserege felé fordult. A néptömegek gyűlölete a fasiszta betolakodók és kiszolgálóik ellen oly mértékben fokozódott, hogy a szlovák nép 1944 augusztusában Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével és a Szovjetunió hatékony segítségével egyöntetűen és nyíltan fegyverrel a kezében lépett fel a fasiszta megszállók ellen a dicső Szlovák Nemzeti Felkelés sorén és azért, hogy új, szocialista alapokon felújítsa a Csehszlovák Köztársaságot. A szlovák partizánok, az első csehszlovák hadtest katonái, valamint a szabadságharc összes részvevőinek hőstettei alkotják a szlovák történelem legdicsőségesebb korszakát. A klerofasiszta kormány azonban eldöntötte, hogy betetőzi a nemzeten elkövetett véres gonosztettét. Tiso, az akkori államelnök, aki mindig farizeus szavakkal a szlovák nemzet „vezérének" és megváltójának adta ki magát, felszólította Hitlert, hogy katonai gépezetével fojtsa el a szlovák nemzet szabadságharcát és némítsa el a szabad, demokratikus élet utáni vágyait. A klerofasiszta kormány, élén Tisóval, az akkori elnökkel a szlovák nemzet számára e sorsdöntő pillanatokban játszotta legszégyenletesebb szerepét. Sürgősen összetákolta és felfegyverezte a klerofasiszta ideológia gyalázatos és fanatizált híveiből és neveltjeiből regrutálódó fasiszta rohamosztagait, különösen a Hlinka-gárda és j Szlovák Hlinka Néppárt soraiból, továbbá a legkülönbözőbb kalandorokból és egyéb gonosztevő elemekből. Durva és embertelen megtorlások a kommunista párt tagjai ellen, a partizánok, a Szlovák Nemzeti felkelés részvevői, a forradalmi nemzeti bizottságok tagjai, a haladó szellemű és a faji okokból üldözött polgárok ellen, koncentrációs táborok, tömegsírok, nők, gyermekek és aggok embertelen meggyilkolása — ez a szlovák klerofasizmus igazi, valódi arculata. EL Leonard Sliačan és társai bűntettének kivizsgálása megmutatta, hogy a vádlottak a Szlovák Nemzeti Felkelés részben való elnyomása után részt vettek a Hlinka gárda rohamosztagainak b Öntevékenységében. A klerofasiszta kormány határozata alapján Otomar Kubala, a Hlinka-gárda vezérkari főnöke, akit a népbíróság halálra ítélt és akin az ítéletet végre is hajtották, Tiso-rendszer neveltjeiből regrutálódó önkéntesekből megszervezte a Hlinka-gárda rohamosztagainak néhány élosztagát. Egy ilyen mintegy 150 tagból álló rohamosztag parancsnokául Jozef Nemsllát, helyetteséül Ľudovít Laco vádlottat nevezték ki. E szakasz tagjai Ernest Osvald, Pavel Zauška, Alois Koprda, Štefan Tóth, Jozef Stolár, Ferdinand Mikšík és Štefan Masaryk vádlottak voltak. Az összes vádlottak a nép megátalkodott ellenségeinek soraiból regrutálódnak. La' co a múltban a klerofasizmus buzgó híve és a Hlinka-gárda neveltje volt. Mint a Hlinka-gárda tisztjei számára 1943-ban rendezett tanfolyam részvevője megtanulta azokat a legbrutálisabb módszereket, hogy miként kell elnyomni a munkásosztály és dolgozó nép harcát, amelyet a fasiszta rabságból való felszabadításáért vívtak. többi vádlott is, akiket szintén klerofasiszta szellemben neveltek, hajlandók voltak a legsúlyosabb gonosztettek elkövetésére és mélyen az emberi színvonal alá süllyedtek. A Hlinka-gárda rohamosztagának Nemsila és Laco parancsnoksága alatt levő százada 1944. szeptember 15 és október 25-e között Bratislavában különleges kiképzésben és előkészítésben részesült, hogy úgynevezett tisztogató akciókat valósíthasson meg a felkelés területén. A Hlinkagárda rohamosztagainak tagjai ezen előkészítésük idején Bratislavában faji jellegű üldözésekben vettek részt. Osvald, Tóth, Stolár és Mikšík vádlottak részt vettek az ilyen akciókban. Ezen akciók során először 60, másodszor pedig mintegy 9 polgárt tartóztattak le. A Hlinka-gárda rohamosztagának tagjai, közöttUk Osvald és Tóth vádlottak, a szeredi koncentrációs táborba szállították a letartóztatottakat. 1944 októberének végén Nemsila Hlinkagárda rohamosztagának századát Banská Bystricára vezényelték. A rohamosztag tagjainak a bratislavai pályaudvarról való elutazásakor az egység elvonult a volt elnöki palota előtt, ahol a rohamosztag tagjaitól Tiso volt elnök vett búcsút. Banská Bystricára való érkezésük után a rohamosztag parancsnoksága kapcsolatba lépett a megszálló német katonai szervekkel, főleg a Slcherheitsdiensttel és a Tiso rendszer ún. kormánymeghatalmazottjaival, Ján Durčansky, Bukový árulókkal és másokkal. A Hlinka-gárda rohamosztagának egysége ezután úgynevezett tisztogatási akciókat kezdett Banská Bystricán, a környező községekben és hegyekben. Az úgynevezett tisztogatási akció keretében a Hlinka-gárda rohamosztagának tagjai támadó akciókat végeztek a partizánok ellen és nyomoztak a Szlovák Nemzeti Felkelés tagjai után azzal a céllal, hogy felszámolják a partizánmozgalmat. Az egyik ilyen akció során Zauška, Tóth, Koprda, Masaryk vádlottak Laco vezetésével 15 személyt letartóztattak, közöttük több nőt és gyermeket, akik a Panský diel alatti barlangban rejtőzködtek. A letartóztatott személyeket Banská Bystricára kisérték, ahol bebörtönözték őket. Ezeket a letartóztatott, személyeket később a Hlinkagárda rohamosztagának Nemsila vezette százada tagjai közvetlen közreműködésével tömegesen Ielődözték Kremničkán. in. 1944. november 11-én a Hlinkagárda rohamosztagának Nemsila vezette századát áthelyezték Krupinába. Nemsila és Laco mindjárt Krupinába való érkezésük után szoros kapcsolatba léptek a Sicherheitsdienst parancsnokságával és a klerofasiszta rendszer helyi exponenseivel és szorosan együttműködtek velük a Szlovák Nemzeti Felkelés tagjai ellen a forradalmi nemzeti bizottságok tagjai és a demokratikus gondolkodású személyek elleni megtorló intézkedések és üldözés megvalósításánál. A Hlinka-gárda rohamosztagainak parancsnoksága hatásos segítőtársakra talált Leonard Sliačan, Pavel Párničan. Ondrej Šepitko éis Július Krajči vádlottak személyében, akik ÍZ aljas besúgó szerepét töltötték be. A Hlinka-górda rohamosztaga századának parancsnoka és helyettese. Laco vádlott mindjárt Krupinába való megérkezésük után a Hlinka-gárda rohankrsztagának parancsnokságán közös tanácskozást tartottak Sliačan, Párničan, Šepitko, Krajči vádlottakkal és másokkal és ezen a tanácskozáson ismertették előttük a Hlinka-gárda rohamosztaga egységének feladataitEbből az alkalomból Sliačan, Párničan, Šepitko és Krajči vádlottak tájékoztatták Nemsilát ép Lacot a Szlovák Nemzeti Felkelés lefolyásáról Krupinám és felsorolták húsz személy nevét, akik tagjai voltak a forradalmi nemzeti bizottságoknak, részt vettek a partizán-mozgalomban és az ellenállási tevékenységben. Ezután a krupdnai lakosok nagyméretű letartóztatására került sor a Hlinka-gárda rohamosztaga Nemsüa századának tagjai által. A közös tanácskozáson megtárgyálták a Hlinka-gárda és Hlinka-félo Szlovák Néppárt tevékenysége felélénkítésének lehetőségét és a Hlinkagárda rohamosztaga saját alakulatai megalapításának lehetőségét a helyi fasisztákból. Sliačan, Párničan, šepitko és Krajči vádlottak megígérték segítségüket a Hlinka-gárda rohamosztag-parancsnokságának. Néhány nappal e találkozó után Nemsila századába mintegy húsz személy lépett be Krupdnából és környékéről. November végén, vagy december elején a Hlinka-gárda rohamosztagparancsnokságán Nemsila és Laco Sliačan, Párničan, Šepitko és Krajči vádlottakkal folytatott további tanácskozásán 15—20 letartóztatott személy tevékenységéről tárgyaltak és elhatározták, hogyan kell eljárni velük szemben. A letartóztatott személyeket a felszabadító harcban folytatott tevékenységük alapján három csoportba osztották: az első csoportba azokat, akiknek valamely szlovákiai koncentrációs táborba kellett menniök a második csoportba azokat, akiket deportálni kell nehéz munkákra németországi koncentrációs táborokba, a harmadik csoportban azok voltak, akiknek visszatérése nem kívánatos, vagyis akiket meg kell gyilkolni. A letartóztatott és csoportba osztott személyeket ezután átadták a Sicherheitsdienst német parancsnokságának, vagy a Banská Bystrica-d börtönbe vitték. A letartóztatott személyek közül sokat németországi koncentrációs táborokba hurcoltak, ahonnan többeken kívül Ján Kvas és Pavel Beňovič, Csehszlovákia Kommunista Pártjának tagjai többé nem tértek vissza. IV. Amint megállapítást nyert, a vádlottak kru pinái működésűk alatt főleg a következő akciókat végezték, "illetve ezekben vettek részt: 1. Nemsila és Laco a Sicherheitsdienst parancsnokságán és a helyi fasiszta exponensekkel folytatott előzetes tárgyalások után megszervezték és megvalósították (Folytatás ä 3. oldalon.) ÜJ SZÖ 2 * 1953. április 23.