Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-17 / 106. szám, csütörtök

I N. Sz. Hruscsov fogadta V. Dividoi Külügyminiszterünk az Ukrán és a Bjelorusz SZSZK-ba látogat Moszkva (ČTK) — N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Jizottságának első titkára és a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke április 15-én fogadta Václav Dávidot, a Csehszlovák Köztársaság külügyminiszterét és baráti beszélgetést folytatott vele. A beszélgetésen jelen volt A. A. Gro­niko, a Szovjetunió külügyminisztere, J Vošahllk, a Csehszlovák Köztársaság moszk­vai rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vete, valamint A. I. Gorcsakov, a Szov­jetunió külügyminisztériuma IV., európai osztályának főnöke. A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügymi­lisztere április 15-én fogadta Václav Dá­vidot. a Csehszlovák Köztársaság külügy­miniszterét, akivel eszmecserét folytatott. Andrej Gromiko. a Szovjetunió külügy­minisztere Václav Dávid csehszlovák kül­ügyminiszter tiszteletére április 15-én ebé­det adott. A vendégek között megjelent Jaromír Dolansky, a Csehszlovák Köztársaság mi­niszterelnökének első helyettese és Jaro­mír Vošahllk,' a Csehszlovák Köztársaság moszkvai nagykövete. Szovjet részről az ebéden részt vett A. Arisztov. A. Mikojan, N. Patolicsev, N. rriub'n (•-• mai hivatalos személyiségek. Moszkva (ČTK) — Václav Dsvid külügy­miniszter és kísérete szerdán repülőgépen Moszkvából elutazott az Ukrán és Bjelo­russz SZSZK meglá­togatására. A külügy­miniszter e látoga­tással a szövetségi köztársaság külügy­minisztere meghívá­sának tesz eleget. Václav Dávid kül­ügyminiszter kísére­tében van N. T. Fir­jubin, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese és dr. I. Kopecký, a Csehszlo­vák Köztársaság •romiko elvtárs fogadja külügyminiszterünket, Václav moszkvai nagykövet­ségének tanácsosa. )avid elvtársat K. J. Vorosilov t ívirita A FÜGGETLEN AFRIKAI ORSZÄGOK ÉRTEKEZLETE ELNÖKÉNEK Moszkva (ČTK) — A szovjet Saj­óban közölték K. J. Vorosilov azon áviratának szövegét, amelyet az af­•ikai független államok' értekezlete ilnökéhez intézett. A távirat a többi cözött így hangzik: Az afrikai független országok első irtekezlete megnyitásának alkalmából iz afrikai országok nemzeteinek — ímelyek képviselői Akkrában jöttek issze —, őszinte jókívánataimat fe­ezem ki és kérem, tolmácsolják a izovjetunió népeinek üdvözleteit és ókívánatait ezen országok nemzetei­tek. Az értekezletnek kívánom, sikere­en oldja meg feladatait aa afrikai íemzetek, valamint a világbéke érde­lében. j Az Eisenfcovnr-chktrna Cibanoni hatása Damaszkusz (ČTK) —.Az A1 Ifa li­banoni lap április 14-i számában kö­zölte Adel Oszejrannak, a libanoni parlament elnökének nyilatkozatát, aki bírálta a jelenlegi libanoni kor­mányt és Kamii Samun elnök politi­káját. Megállapította, hogy az úgy­nevezett Eisenhower-doktrina semmi jót nem hoz Libanonnak és Kamii Samuvnak, az elnöki tisztségben való megerősítése ellentétben állana Liba­non érdekeivel. Az Eisenhower-doktrina komoly kárt okozott Libanonnak, már azért is, hogy kettészakította Libanon népét és az országban vérfürdőt és elége­detlenséget ok%zott. Az Eisenhower­doktrina ezenkívül Libanont elszige­telte arab testvéreitől és az arab államok elleni összeesküvések támasz­pontjává tette. A mindennapi kenyér BRAUER, hamburgi polgármester lemrégen kijelentette, tjogy Ham­iurgnak „mindennapi kenyere" a Ke­3t-Európa országaival folytatott ke­eskedelem. Ogy véljük, hogy ez nemcsak lamburgra és Nyugat-Németországra rvényes. A kapitalista országok ke­eskedelmi kapcsolatai a szocialista ábor országaival „mindennapi ke­yérként" szükségesek a bizalom 'gkörének megteremtésére Európá­an, a „hidegháború" felszámolására s a különböző társadalmi rendszerű rszágok békés egymás mellett élése altételeinek létrehozására. Ez irány­án új jelentős lépés a Szovjetunió s a Német Szövetségi Köztársaság özött megkötött áracsereforgalmi gyezmény, valamint a két ország özötti általános kereskedelmi és sngerhajózási megállapodás. Ezeket az egyezményeket a múlt éten parafálták Moszkvában hosz­zas, több mint nyolchónapos tár­yalások után, amelyek nem egy kri­kus pillanatot éltek át. Azok a kő­ik, amelyeknek érdekük „a hideg­áború" felszínen tartása, meg akar­ik akadályozni, hogy a két ország özött a gazdasági kapcsolatok kibő­ítésére kerüljön sor. Nyugat-Német­rszágnak más szerepet szántak, lint amilyen a Szovjetunió kereske­elmi partnerének szerepköre. Nyu­at-Németországban a Szovjetunió s a szocialista tábor elleni európai atonai fő támaszpontot akarják lét­shozni. Ezért kísérleteket tettek ar­ä, hogy a Német Szövetségi Köztár­sság és a Szovjetunió közötti moszk­ai tanácskozásokat oda nem való robiémák felvetésével akadályozzák. Végül azonban megállapodás jött *re a repatriácíó kérdésében is, ami­sr ä Német Szövetségi Köztársaság üldöttsége kénytelpn volt azon német emzetiségű szovjet polgárok „re­atriálási" provokatív követelését sszavonni, akikre a Szovjetunió egy iszének a fasiszta katonaság részé­>1 történt ideiglenes megszállása éjén német állampolgárságot kény­;erítettek. A szovjet-nyugatnémet kereskedelmi jyezményt, amelyet Bonnban a szovjet kormány tagjának jelenlétében e napokban fognak aláírni, bizonyos amerikai körök nagyon kedvetlenül fogadtak. A nyugatnémet gazdasági körök azonban örömmel és hálával köszöntik az egyezmény parafálását. A HOSSZÚLEJÁRATÚ kereskedelmi egyezmény feltételezi, hogy 1960-ban a két ország közötti árucsereforgalom eléri az 1 milliárd 200 millió rubel összeget, ami a tavalyinak kétszerese. Ez tehát jelentős emelkedés. Azonban távolról sem érték el -azt a szintet, amelyet a német-szovjet kereskedelmi kapcsolatok mutattak Hitler uralom­rajutása előtt, amikor a német kivi­tel 11 százaléka a Szovjetunióba irá­nyult. A kereskedelmi korlátozások politikája, amellyel az USA reakciós körei a Szovjetuniót akarták sújtani, a korlátozások kezdeményezőit és követőit érte. Az embargo politiká­jának következménye a szocialista tá­bor országai közötti gazdasági együtt­működés megszilárdítása, valamint ezen országok kereskedelmi kapcso­latainak csökkenése volt a nyugat­európai államokkal. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kö­zötti kereskedelmi egyezmény azon­ban megmutatja, milyen nagyok a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem fejlesztésének lehetőségei, amely kap­csolatok nemcsak a részt vevő ál­lamok, hanem az európai béke javára válnak. A Frankfurter Rundschau vélemé­nye szerint ez az egyezmény „kikény­szerítette, hogy a keletellenes agresz­szív német politikának előretolt állá­sait messze visszavonták." Megmutat­kozott, hogy az erőpolitika szemszö­géből nem lehet tárgyalni a Szovjet­unióval. ÉS IGY, MIALATT a bonni és wa­shingtoni atomstratégák a nyugatné­met lakosság körében igyekszenek elhinteni a gyűlölet magvát a Szov­jetunió irányában, a hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény nagy lépés a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti jobb kapcsolatok megteremtéséhez, amilyen kapcsola­tokra igazán szükség van Európában a bizalom légkörének megteremtése és a béke megszilárdítása szempont­jából. Gailfard rosszul számított Megbukott a francia kormány GAILLARD A BOURBON­PALOTÄBAN a Gaillard-kormány sorsa a nemzet­gyűlésben múlt év novemberétől ez év áprilisáig 11­szer forgott koc­kán. Gaillard ed­dig mindig átju­tott a bizalom kérdésének kő­szirtjei között, mert a burzsoá pártok többsége beleértve Mollet szocialistáit is azt állította, hogy Franciaország jelenleg nem engedhe­ti meg, hogy kormányválságba ke­rüljön. Amikpr azonban Gaillard kormá­nyának létezését a nemzetgyűlés rendkívüli ülésén 12. ízben tette koc­kára, — a tét nem sikerült. Még­pedig nem azért, hogy Franciaor­szág már „megengedhetné ma­gának a kormányválságot", hanem azért, mert á kormány és a nemzet érdekei között fennálló ellentétek­hez hozzájárultak még a kormány­pártok közötti vitás kérdések. Ami­kor a nemzetgyűlés Gaillardnak a francia-tuniszi kapcsolatokról szóló interpelláció elhalasztására vonatko­zó határozatáról szavazott, amelynek a bizalmi szavazás jellege volt, — a francia kormány megbukott. A kormány kebelében nyílt ellen­tétekre került sor már azelőtt az angol-amerikai „közvetítéssel" kap­csolatban. Murphy és Beeley közve­títők segítségével kellett volna meg­oldani a francia-tuniszi konfliktust, amely a Szakiét Szidi Jusszef tuniszi falu bombázása folytán keletkezett. A közvetítéssel meg akarták könnyí­teni a Franciaország és Tunisz kö­zötti közvetlen tárgyalások megkez­dését. A francia burzsoázia, főképpen azonban gyarmatosító körei a „köz­vetítés" köpenyege alatt a közvetí­tők azon törekvését sejtették, hogy a franciákat kiszorítsák Észak-Afrí-' kából, Franciaország hasonló tapasz­talatra tett szert már Dél-Vietnam­ban is. Ez a gyanúsítás különösen akkor vert erősebb gyökeret, amikor közölték „a közvetítési jó szolgála­tok" eredményét. Ez a többi között abban rejlett, hogy a francia-tuniszi kapcsolatok újrafelvételének alapját a francia haderők eltávozásának kel­lett volna képeznie, Tunisz vala­mennyi területéről Bizertán kívül. Ezenkívül feltételt képezett a tuniszi repülőterek „semleges" ellenőrzése, amely repülőtereket eddig a francia haderők tartják kezükben. Franciaor­szág közvéleménye „a tárgyalások ezen alapjában" a pozíciók kiüríté­sének előkészítését látja, hogy azo­kat az amerikaiak vegyék át. A kormány kebelében az ellentétek akkor értek tetőfokra, amikor a „jó szolgálatok" eredményét közölték. A függetlenek pártjának miniszterei lemondással fenyegetődztek, ha a kormánytöbbség elfogadja az ameri­kai-angol tárgyalási alapot. A GAILLARD KORMÁNYA három Hazugságok a tiszta bombáról 1954. MÄRCIUS 1-ÉN a Csendes-óceáni Bikini szigeten hidrogénbombát robbantot­tak, amelynek következtében 150 kilomé­ternyire a ..tilos övezettói" 23 japán ha­'lászra rádioaktív hamu hullott. Most is, négy év után a Csendes-oceánon továbbra is vannak tiltott vizek, mert az USA újból hidrogénbomba robbantási sorozatra készül. De e tilalom ellenére, a japán halászok egyikének halála ellenére dacolva az atom­háborús uszítók őrületével a Marshall-szi­getek felé ismét útra kelt egy hajó, a Golden Rule yacht. Azért megy oda, hogy az amerikai kormányt kényszerítse, hagy­jon fel végre a nukleáris fegyverkísérle­tekkel, tovább folytatja útját annak elle­nére. hogy a hírhedt amerikai atomenergia­ügyi bizottság bejelentette, hogy a yacht legénységét letartóztatják. Kis és nagy tettek történnek az atom­fegyverkezes e|leni tiltakozásul. Nincs or­szág, s talán már város sem, ahonnan ne hangzana el határozat és felhívás a kísér­letek betiltására. Nincs ország, talán már nincs város sem, amelynek dolgozó népe, értelmisége, ne adna hálát a Szovjetunió kezdeményezésének, amely elsőként szün­tette meg atomfegyverklsérletelt. Ez olyan példa, amelynek azonnal magával kell ra­gadnia mindazokat, akik a tartós világbéke ügyét komolyan veszik. A világ azonban ennek ellenkezőiéről győződik meg. Sem Amerika, sem Nagy-Britannia nem szándé­koznak a Szovjetuniót követni. Az amerikai atomenergiaügyi bizottság gaztettének védelmére kieszelte a ..tisz­ta bombát". Szerényebben mondví „csök­kent rádioaktív hulladékot okozó bombát". A „tiszta bomba" körül támasztott lár­ma nem újság. Olyan régi, mint a nukleá­ris fegyverkísérletek beszüntetésére tett szovjet javaslat, vagyis hároméves. Az amerikaiak a Szovjetunió javaslatára akkor kb. abban az értelemben válaszoltak, hogy nem szüntethetik be nukleáris fegyverkí­sérleteiket, mert ezáltal megfosztanák ma­gukat attól a lehetőségtől, hegy „tiszta bombát" vagyis kisebb ártalmas rádioaktív hulladékot okozó bombát állítsanak elő. Most, amikor a kísérletek beszüntetése oly sürgetővé vált, az amerikaiak ismét erősen hangoztatni kezdték" a tiszta bom­bát. De miről van szó? ..Durva támadás­ról azon törekvés ellen, hogy „józan meg­gondolást vigyenek be a nemzetközi ese­ményekbe" — amint Pauling amerikai tu­dós írta. A tiszta bombával folytatott csalás vé­gül visszatükrözi az amerikai atomener­giaügyi bizottság munkáját is. elárulva e Váilalat igazi küldetését. R. E. Lapp a következőket írja: „Az atomenergiaügyi bi­zottság óriási vállalat, amelynek üzem­költségei meghaladják az évi kétmilliárd dollárt — azt az összeget, amelyet a há­ború alatt az eredeti atombombába fek­tetett összes beruházások képeztek." Az amerikai halálfegyverek gyára e sáfárko­dó hátterének leleplezése nélkül is minden laikus előtt is világos, hogy a tiszta bom­ba értelmetlenség. „Igen. értelmetlenség" — jelentette ki Larocque belga külügymi­niszter — „hisz mindenki tudja, hogy akár­milyen atomháború piszkos volna és nem kímélne meg senkit sem." Lényegében ugyanezt beismerte Eisenhower elnök is, amikor kijelentette: „Teljes nyíltsággal tudatosítani kell, hogy jóllehet e bombákat tisztának nevezik, mégis tartalmazzák bi­zonyos százalékban azt, amit piszkos hul­ladéknak nevezünk." A bomba háborús fegyver, s mint ilyen mindig borzalmas és mindig piszkos s azt semmiféle Csendes-óceáni „tudományos" kí­sérlet sem teszi tisztábbá. Elég a háborús elképzelésekből; más, gyönyörű elképzeléseink vannak, házakat építünk, új városok növekednek fel, kihajt a vetés és dús termést akarunk, felnöve­kednek gyermekeink és továbbiak szület­nek és valamennyinek boldog életet aka­runk biztosítani, ipart és vasutakat épí­tünk, virágot gondozunk és aranyhalakat az akváriumban. Mi, az amerikai, az olasz, a német nép, általában valamennyi ország népe százszorta inkább csodáljuk meg a mesterséges holdakat, az atomvillanymü­veket és jégtörőket, mint az atombomba tisztaságát vagy tlsztátlanságát. Az atom­energia bennünket, közönséges halandókat csak akkor csábit, ha az az ember javát szolgálja. S erre mennyi lehetőség van! Az egész világ használ ia fel úgy. ahogy a Szovjetunió kezdte: a béke és az em­beriség jóléte érdekében. Mister Eisenhower parancsot ad az atomfegyverkísérletek beszüntésé­re, ha ... oldalról jövő nyomásnak volt kitéve. Az USA külügyminisztériuma, amely Franciaország kormányának ez év elején újabb dollárinjekciót adott, hogy ne omoljon össze nemzetgaz­dasága, most takarodót fújt. A bur­zsoá körök, amelyek szorosan ösz­szeforrtak a gyarmatosítással, erős kurzust követelnek Észak-Afrikában, még azon az áron is, hogy az algériai nép elleni háborút kiterjesztik Tu­niszra is ... A baloldali programhoz hú erők, vagyis elsősorban a kom­munista párt nemcsak az ellen száll­tak síkra, hogy a francia kolonializ­must az amerikai váltsa fel, hanem követelik a kormány politikájának alapvető megváltozását, olyképpen, hogy teljes mértékben megfeleljen a francia nép érdekeinek és ne a gyar­matosítók, vagy az amerikai mono­póliumok érdekeit szolgálja. Elsősor­ban azt követelik, vessenek véget az algériai háborúnak, amely állandó fe­szültséqet okoz a francia-tuniszi kapcsolatokban. Követelik az algériai nép nemzeti függetlenségének elis­merését. Ezen erők összecsapásánál a Gaillard-kormány bukása kikerülhe­tetlenné vált. A FRANCIA NÉP legszélesebb réte­gei a Gaillard-kormány bukásáról szóló hírt megelégedéssel fogadták, mert ez a kormány viszonylagosan rövid életében (öt hónapon és 10 napon át) előidézte a dolgozók élet­színvonalának romlását a létfenntar­táshoz szükséges cikkek drágításával és a frank devalválásával. Francia területet bocsátott az amerikaiak rendelkezésére rakétatámaszpontokul és annyira uszályhordozója lett az USA-nak, hogy a Szovjetuniónak az atomháború kiküszöbölésére irányuló javaslatára csupán Washington állás­Dontját ismételte. Éppen abban az időben, amikor a Szovjetunió beszün­tette a nukleáris fegyverkísérleteket, Párizsban cinikusan jelentették, hogy Franciaország rövidesen kipróbálhat­ja saját atombombáját. M. K. K. J. Vorosilov Lengye'országba utazóit Moszkva (ČTK) — Kiiment Vorosi­lov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke április 16-án kíséretével Varsóba utazott. A szovjet állam legfőbb képviselője a Lengyel Népköztársaság államtanácsának meg­hívására baráti látogatást tesz a Len­gyel Népköztársaságban. ... sikerül előállítani a tiszta atombomba' és sikerrel végződnek a kísér­letek (Neues Deatschland karikatúraja). Nemzeti szégyen AZ NSZK-BAN, a nyugati milliókkal megteremtett kirakat-országban egyre kevesebb a pénz a nép érdekét szol­gáló intézményekre, eszközökre. Nem az államkassza ürült ki, csak éppen másra fordítják a súlyos milliókat; az esztelen fegyverkezés mindent fel­emészt. I A legendás hírű, gazdagnak híresz­telt Nyugat-Németországban társadal­mi gyűjtést hirdettek, amelynek ösz­szégéből szívoperációkhoz szükséges különleges készüléket akarnak venni. Az egész berendezés mindössze 160 ezer márkába kerül. De ilyesmire eny­nyi pénze sincs az államkasszának. Ellenben a Matador-rakétákat ész nél­kül vásárolják Adenauerék —* 500 ezer márkáért darabját. Erre futja. Erre van pénz akármennyi. A szociáldemokrata párt sajtószol­gálata „Nemzeti szégyennek" bélyegzi ezt a gyűjtést és így ír: „Akik a fegyverkezés hívei nálunk, elvesztették minden szégyenérzetüket, nem látják a beteg gyermekek és öreg szülök szenvedéseit, szemük előtt csak rakéták, lökhajtásos vadászgépek és sátáni atombombák lebegnek". S míg az orvosi műszerre a gyűjtés folyik, addig a volt fasiszta f ereseknek százezreket fizetnek ki nyugdíj cí­mén. Egy Zind nevű fasiszta, aki azzal kérkedett, hogy Hitler idején a zsi­dókat irtotta és most is szívesen ten­né ezt, és ezért egy évre elítélték „a holtak emlékének gyátázásáért", (tes­sék megfigyelni ezt a megfogalma­zást!) a Baden-Wiirtenberg-i kultusz­minisztérium döntése alapján fizetésé­nek felét fogja kapni a börtönben is. Erre is van pénz, az államkasszá­ban ... csak a szívoperációs műszer megvásárlására kell társadalmi gyűj­tést rendezni. Igen, ez nemzeti szé­Syen. (sz. a.) UJ SZÓ 7 * 1958. április 17. «

Next

/
Thumbnails
Contents