Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-15 / 74. szám, szombat

A Szovjetunió a lehető leggyorsabb leszerelés mellett N. Sz. Hruscsov levele a News Statesman angol hetilapnak London (ČTK) — A News Statesman munkáspárti he­tilap közölte N. Sz. Hruscsov nak, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja első titkárának a leszerelés problémáiról szóló további levelét. A leszerelésről, főképpen pedig a nukleáris fegyverekről szóló vitát a folyóirat hasáb­jain Bertrand Russel angol filozófus indította el, aki november végén közölte N. Sz. Hruscsovhoz és Eisen­hower elnökhöz intézett nyílt levelét. Elsőnek N. Sz. Hruscsov válaszolt a múlt év decemberében. Dulles Eisenhower elnök megbízásából cikket küldött. A heti­lap pénteki számában közölt levélben, amely válasz Dul­les levelére, N. Sz. Hruscsov kijelenti: „Elérkezett az ideje annak, hogy a szavakat tettekre váltsuk. Mi az egyenjogúság alapján akarunk és fogunk eljárni diktátum nélkül — nem az erőpolitika, hanem az ész politikájának alapján." Hruscsov a továbbiakban ezeket mondotta: „Ma a világon annyi gyúj­tóanyag halmozódott fel, hogy egy szikra is elég a katasztrófa előidézé­séhez. A világ abban a helyzetben van, hogy egy értelmetlen, váratlan ese­mény, vagy az operációs berendezés hibája hidrogénbombát hordozó egyetlen repülőgépen, vagy a pilóta lelkivilágának legcsekélyebb kizökke­nése bármelyik nap kirobbanthatja a háborút. Mialatt az angol nép nyu­godtan alszik, a szörnyű halál az em­berek feje felett lebeg. Ezt a halált nem ellenséges repülőgépek, hanem az amerikai atom- és hidrogénbombát hordozó bombavetők jelentik." Hruscsov a továbbiakban utal a kommunista párt világtörténelmi je­lentőségű győzelfnére, és amint a nép a hatalmat és a kormányt a cári Oroszországban kezébe vette, ugyan­az következik be a jövőben a többi országokban, az USA-ban és Nagy­Britanniában is. „Megmondottuk és továbbra is azt hangoztatjuk, hogy a Szovjetunióban élő kommunisták ro­konszenveznek a kapitalista államok munkásainak harcával, mely felszaba­dulásukért folyik a kapitalizmus jár­ma alól, azonban soha senkire sem kényszerltettük és nem is fogjuk rá­kényszeríteni ideológiánkat és főkép­pen nem tesszük ezt fegyverrel. Dulles úr mindezt nagyon jól tudja, azonban mégis ennek ellenkezőjét ál­lítja. A Szovjetunió hajlandó a lesze­relés problémáját olyan gyorsan meg­oldani, amennyire az a nemzetek bé­kéjének és biztonságának érdekében gyakorlatilag lehetséges. Támogattuk és továbbra is támogatjuk a leszere­lési problémák radikális megoldását: állást foglaltunk és továbbra is síkra szállunk az atom- és hidrogénfegyve­rek teljes és feltétlen betiltásáért, e fegyverek gyártása és a velük való kísérletek beszüntetéséért, a meglevő készletek elpusztításáért és a fegy­veres erők, a fegyverzet és katonai kiadások lényeges korlátozásáért — mindezt ésszerű nemzetközi ellenőr­zés mellett. Nem mi vagyunk azok, akik ezt az ügyet késleltetik. Meg vagyunk győződve arról, hogy a Nyugaton egyes emberek elfogult álláspontra helyezkednek a Szovjet­unió leszerelési javaslataival kapcso­latban, bár azok gondosan tekintétbe veszik a Nyugat álláspontját; ezek az emberek a szovjet javaslatokra már előre gyanúval és aggodalommal te­kintenek, mintha időzített bombáról lenne szó. Egyetértünk a kozmikus tér ellenőr­zése kérdésének megtárgyalásával, ami a valóságban az interkontinentális ballisztikus lövedékek kérdése. Ezt a kérdést azonban a leszerelés általános problémájának részeként kell vizsgál­ni, amely magában foglalja a nukleá­ris fegyverek betiltását és a Szovjet­uniót körülvevő amerikai katonai tá­maszpontok megszüntetését. A Szovjetuniónak természetesen vannak fegyverei ezen támaszpontok ellen. Interkontinentális, ballisztikus lövedékekkel is rendelkezik. Habár a Egyesült Allamok jelentős távolságra fekszik a Szovjetuniótól, a Szovjet­uniónak megvannak az eszközei az USA elleni harcra, hogyha az USA úgy döntene, hogy ellenünk háborút rob­bantson ki. Ogy vélem, ha az imperializmus há­borút kezd, elpusztul benne. Az em­berek nem fognak akarni beletörődni egy olyan rendszer létezésébe, amely nem állhat fenn háború nélkül, sok millió ember elpusztulása nélkül, azért, hogy a monopolisták maroknyi hada gazdagodjék." Angol lapok a hidrogén­bombák ellen és a csúcs­értekezlet megtartásáért London (ČTK) - A Tribúne an­gol munkáspárti hetilap legújabb számában rámutat arra a tényre, hogy amennyiben Nagy-Britannia le­mond a hidrogénbombáról, megköny­nyíti a világproblémákról szóló tár­gyalások útját. A Daily Mirror, a leg­elterjedtebb angol lapok egyike már­cius 14-i számában egyenesen fel­szólítást intéz, hogy Nagy-Britan­nia mondjon le a nukleáris fegyver­kísérletekről, tiltsa be a hidrogén­bombákat hordozó repülőgépek légi­útjait és utasítsa vissza az amerikai rakétatámaszpontok építését. A lap szerint nyilvánvaló, hogy a csúcsértekezletnek nagyobb remé­nye lesz a sikerre, ha Nagy-Britan­nia a jóakarat és bizalom tanújelét adja. Radhakrisnan az USÁ-ba utazott Delhi (ČTK) — Dr. Szarvapaili Rad­hakrisnan, India alelnöke március 14-én Delhiből repülőgépen négyheti látogatásra az USA-ba utazott. Az alelnök visszatérőben rövid látoga­tást tesz Nagy-Britanniában és áp­rilis 12-én hazautazik Indiába. Indiai politikai megfigyelők Rad­hakrisnan amerikai látogatásának nagy jelentőséget tulajdonítanak főképp azért, mert alkalma nyílik eszmecse­rére a nemzetközi helyzet fő kérdé­seiben. Ezek közé tartozik a csúcsér­tekezlet összehívása, a két állam ál­láspontjának megvilágítása további kérdésekben, mint például Kasmír problémájában. Megtárgyalják az In­diának nyújtandó amerikai gazdasági segítség kérdését is. Felrobbant két amerikai bombavető Washington (ČTK) - A DPA hír­ügynökség jelentése szerint március 13-án két B —47 típusú amerikai bombavető felrobbant a levegőben. Az egyik repülőpép a floridai Homes­tead katonai repülőtér felett, a má­sik az Oklahoma állambeli Tulsa vá­ros közelében robbant fel. A hírügynökség megjegyzi, hogy a dél-karolinai Florence város köze­lében lezuhant bombát vivő repülő­gép ugyancsak B—47 típusú. Ismere­tes, hogy az USA légierői e típusú repülőgépeket gyakorló és „felde­rítő" repülésekre használják fel az US/* és Nagy-Britannia felett. BONNBAN március 13-án a Ma­gyar Népköztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság között az 1958. évre árucsereforgalmi egyezményt írtak alá. (ČTK) A délkarolinai figyelmeztetés Az egész világ közvéleményét meg­rendítette az a hír, hogy e napokban az amerikai reaktív bombavetőröl: „a záróberendezés üzemzavara következ­tében" nukleáris bomba esett le a dél-karolinai Florence (Egyesült Ál­lamok) város peremén. A lakosság a nyugati államokban a letagadhatatlan tény alapján meggyőződhetett arról, milyen is az a „védelem", amelyet az amerikai haditechnika akar biztosítani nekik: fejük fölé bocsátva atombom­bákkal terhelt repülőgépeket, amelyek korántsem biztosak a levegőben. Ha­marosan nyilvánosságra került ugyanis, hogy a karolinai eset nem első a maga nemében. Róbert S. Allén ame­rikai újságíró elárulta azt az eddig titokban tartott tényt, hogy 1954. óta már hat amerikai atombombával ter­helt repülőgép zuhant le Amerika területén. Az eset hírét Angliában fogadták a legnagyobb felháborodással. Nem is csoda, immár több hónapja hallgatni a levegőben húzó nehézbombázók mo­raját, nem tudva, melyik pillanatban zuhan le egy atombomba vagy netán egy gép hasonló „üzemzavar" mfatt — ez egy kissé angol hidegvérnek is sok. Még inkább fokozódott a sziget­országban az Amerika-ellenes hangu­lat, amikor a Daily Worker „Miért várjunk a katasztrófára? — című cik­kébén közölte, hogy február 5-én két atombombával megrakott amerikai repülőgép összeütközött és a pilóták­nak csak nehezen sikerült a tenger fölé szállniuk, hogy oda szórják le a bombarakományt. Közölte továpbá, hogy február 28-án Greenham Com­monban, március 3-án pedig Wiltshire közelében égő benzines hordót dobtak le az amerikai bombázók. Az ilyen véletlen „üzemzavarok" kétségessé te­szik azt az állítást, hogy az ame­rikai repülök védelmet és biztonságot jelentenek Anglia számára, sőt joggal keltik azt a félelmet a lakosságban, hogy veszélyeztetik a biztonságot. Es nem csupán Angliáét. A karolinai esettel kapcsolatban akaratlanul is eszünkbe ötlik N. Sz. Hruscsov figyelmeztetése, amelyet a múlt év november 21-én mondott W. R. Hearst amerikai újságírónak adott interjújában. A nyugati háborús pszichózis, amely a levegőben, eset­leges támadásra készen tartja légiere­jének csaknem felét, egy véletlen fél­reértés következtében, a pilóta téve­dése esetén szörnyű háborúba sodor­hatná az egész világot. Csak most, amikor nyilvánosságra került, hogy az amerikai repülőgépek korántsem mentesek a veszélyeztető „üzamzava­roktól", most látszik meg, mennyire reális és előrelátó volt ez a figyel­meztetés. Jelenleg azonban szerencsére még nem „nagy dolog" történt: „csupán" egy bomba esett le, amely fel sem robbant. Ez azonban a véletlen műve s kell, hogy a nyugati politikai kö­rök tanuljanak belőle. Legyen ez szá­mukra figyelmeztetés, hogy jobban gondolják meg, milyen veszélyes já­tékot űznek a háborús pszichózis fo­kozásával. Figyelmeztetés, hogy töre­kedjenek a feszültség enyhítésre és a világ egész népe legforróbb óhaját, a béke ügyét szolgálják. - trik ­Ez sem leh' tétlen... Anglia felett atombombákat hordozó amerikai bombázógépek cirkálnak állandó készenlétben (Újsághír) Műszaki hiba folytán az Egyesült Allamok Florence városára egy ameri­kai atombomba esett, amely ha felrobban, elpusztítja a 30 ezer lakosú vá­rost (Újsághír) Anglia „védelme" egy műszáki hiba előtt... C ( ( (C \\<sii ,.. és egy műszáki hiba után. (Vil) A Szovjet-Csehszlovák Barátsag Társaságának 1 működése A Szovjetunióban a Szovjet-Csehszlovák Baráti Társaság további helyi szervezetei alakulnak Moszkva (ČTK) — A Szovjet-Cseh­szlovák Barátság Társaságának címére Moszkvába már több hete özönlenek a levelek és táviratok Csehszlovákiá­ból. A Szovjetunió cseh és szlovák barátai üdvözlik a Szovjet-Csehszlo­vák Baráti Társaság megalakítását. A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövet­ség üzemi és iskolai szervezetei e társasághoz fordulnak támogatást kérve a szövetségi kapcsolatok fel­vételében. így például a ČKD Sztálin­grád üzemben működő Csehszlovák­Szovjet Baráti Szövetség szervezete kérte a kapcsolatok közvetítését a leningrádi Metalicseszkoje üzemmel. A ČKD Sztálingrád üzem dolgozói javasolják hét öntőmunkás 2—3 havi időtartamra szóló kölcsönös kicseré­lését. A társaság titkársága azonnal telefonösszeköttetésbe lépett Lenin­gráddal, tolmácsolta a prágai üzem kívánságát és kérte az ügy mielőbbi megvitatását az üzemi kollektívával. A Szovjet-Csehszlovák Barátság Társaságához jelentések futnak be a társaság további helyi szerveinek megalakulásáról a Szovjetunióban. A Lengyel Egyesült Munkáspárt varsói bizottságának plénuma megvitatta a párt Központi Bizottsága XI. plénumának határozatait Varsó (ČTK) — A Lengyel Egyesült Munkáspárt varsói bizottságának már­cius 13-i plenáris ülésén Wladyszlaw Gomulkának, a párt Központi Bizott­sága első titkárának jelenlétében Wi­told Jaroszinszki, a bárt varsói bi­zottságának első titkára tartott be­számolót a varsói gazdasági helyzet­ről, valamint a pátszervezetek feladatairól. A plenáris ülés vitájában a szóno­kok rámutattak a varsói üzemek je­lentős termelési tartalékaira, az egyes üzemekben előforduló gyakori kima­radásra a munkából, a gyártmányok minősége javításának szükségére és más problémákra. A vitában visszhan­got keltett a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága plénu­mának a fiatal munkások szakkép­zettségének fokozásáról szóló határo­zata. A plénum vitáját W. Gomulka fog­lalta össze. Beszédében főképp a leg­égetőbb gazdasági problémákkal fog­lalkozott. Az amerikai szakszervezetek az USA gazdasági válságáról Washington (ČTK) — Az amerikai szakszervezetek küldöttségének tag­jai március 13-án felkeresték Eisen­hower elnököt és követelték a kor­mány határozott intézkedéseit a nö­vekvő munkanélküliség meggátlásá­ra. A küldöttség Eisenhowernek még emlékiratot is küld, amelyben hang­súlyozza, (minden jel arra mutat, hogy a gazdasági helyzet még tovább rom­lik és a munkanélküliség emelkedni fog. D. MacDonald, a kohászati, ipari, szakszervezetek képviselője hangsú­lyozta, hogy februárban 114 ezer ko­hómunkás volt munka nélkül és 53 ezer rövidített munkaidőben dolgo­zott. Kijelentette, ha a kohómunká­sok bármikor is sztrájkolnak életszín­vonaluk csökkentése elleni harcuk támogatására, a munkaadók nagy zajt csapnak, rámutatva a termelési vesz­teségeikre és bírósági beavatkozást követelnek a sztrájkolok ellen. Mac­Donald rámutatott arra, hogy a je­lenlegi válságban beállott munkanél­küliség okozta kár már túllépte a kohászati iparban folytatott sztráj­kokból eredő veszteségek teljes ér­tekét. Dulles manilai sajtóértekezlete Manilában, a Fülöp-szigetek fővárosában a SEATO értekezletének befe­jezése után Dulles, az USA államtitkára sajtóértekezletet tartott. A nyu­gati hírügynökségek jelentése szerint főképpen két kérdéssel foglalkozott, — a csúcsértekezlet előkészítésével és az indonéziai helyzettel. Dulles elsősorban megkísérelte, hogy vádat emeljen a Szovjetunió ellen, amely szerinte nem törekszik meg­egyezés elérésére, csupán „az érte­kezlet megtartására". Dulles nem ho­zott fel semmi érvet állításának támogatására. A csúcsértekezlet napi­rendjén Dulles nézete szerint a kö­vetkező kérdéseknek kellene szerepel­niök: 1. „A vétójog korlátozása" az ENSZ Biztonsági Tanácsában; 2. „A külső térség békés felhasználása"; 3. Németország egyesítése: 4. Kelet­Európa; 5. a nukleáris fegyverek gyártásának és a velük való kísér­leteknek beszüntetése. A Dulles áltál javasolt első pont nem szerepelt a legutóbbi amerikai tői eltérően első ízben merül fel a nukleáris fegyverkísérletek beszünte­tése amerikai egyetértésének jele, mégha Dulles ezt a hasadó anyagok gyártásának beszüntetéséhez kötötte, amely a további leszerelési eljárás „mélyéből" érkező intézkedés. Dulles többi javaslata nem új. Az USA szá­mára a legfontosabb pontnak Dulles a külső térség „semlegesítését" je­lölte meg. Különös figyelmet keltett Dulles nyilatkozata arról, hogy az amerikai pénzügyminisztérium jogi tanácsadói „tanulmányozzák'.' a közép-szumatrai felkelők „kormánya" elismerésének lehetőségét. Ezt a nyilatkozatot Dul­les legdurvább beavatkozásai egyiké­nek minősítik más szuverén államok emlékiratban és általában azt hitték. I b eiüqyeibe. Dulles így önkénytelenül hogy az USA már nem ragaszkodik i i s megerősítette az USA kapcsolatait hozzá. Az eddigi amerikai javaslatok- 1 a szumatrai lázadókkal. Az angol és amerikai sapó a SEATO tanácsa ülésének eredményéről London (ČTK) — A nyugati bur­zsoá sajtó nagy figyelmet szentel a SEATO tanácsa március 13-án Mani­lában véget ért ülésszakának. A News Chronicle angol liberális lap március 14-i számában elítélte a SEATO ta­nácsának a NATO-val és a Bagdadi Paktummal való szoros kapcsolatok felvételéről szóló határozatát és azt „rossz pszichológiai tévedésnek" mi­nősítette. A lap rámutat arra, hogy „az ázsiai népek nem ülnek fel a hangzatos katonai gesztusoknak és bizalmatlansággal tekintenek rájuk." A New York Times amerikai lap főképpen a SEATO tagállamai kor­mányainak a dél-kelet-ázsiai nemzeti felszabadító mozgalom elnyomására irányuló fokozott erőfeszítését hang­súlyozza. A lap dicsérőleg nyilatkozik a SEATO tanácsának azon határoza­tairól, amelyek lehetővé teszik az USA fokozott gazdasági és kulturális terjeszkedését e paktum ázsiai tag­államainak területén. A lap azonban rámutat arra, hogy a gazdasági és kulturális aktivitás fejlesztése mellett a SEATO fő feladata továbbra is a katonai előkészítés, amely „a paktum eredeti és mindeddig alapvető fel­adata marad." Az angol konzervatív párt választási veresége Glasgowban London (ČTK) - Macmillan kon­zervatív kormánypártja március 13-án további vereséget szenvedett a skóciai keivingrovi választási kör­zetben Glasgow városban megtartott pótválasztásokon. Mary MacLister asszony, munkáspárti jelölt 10 210 szavazatot kapott, míg a konzervatív Dárt jelöltjére csupán 8850 választó szavazott. Az 1955. évi általános vá­lasztásokon e körzetben a konzer­vatív párt jelöltje csaknem 3000 sza­vazati többséget ért el. Gaitskell munkáspárti vezér kije­lentette, hogy a munkáspárt e to­vábbi győzelme világosan mutatja, hogy Macmillan kormánya elvesztet­te az angol nép bizalmát. ÜJ SZÖ 3 * 1958. március 15.

Next

/
Thumbnails
Contents