Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-13 / 72. szám, csütörtök

HRUSCSOV: A nemzetközi ko egysége az utóbbi év sta mozgalom rendíthetetlen ben különösen megszilárdult (Folytatás az 1. oldalról) SZKP XX. kongresszusát megelőző évben. Az acéltermelés e két év alatt 5,8 millió tonnával növekedett, a széntermelés 72 millió tonnával, a kőolaj fejtés 27,5 millió tonnával, a cementgyártás 6,4 millió tonnával, a villanyáram termelése 39 milliárd kilowattal. Hogy jobban felmérhessük e számadatok jelentőségét, meg kell mondani, hogy a termelésnek ezen utolsó két év alatti növekedése a forradalom előtti Oroszország 1913. évi egész termelését az acéltermelésben csaknem 1,5-szeresen, a szénkitermelésben 2,5-szeresen, a kőolajfejtésben csaknem háromszorosan, a cementgyártásban több mint négyszeresen és a villanyáramtermelésben húszszorosán haladja meg. Az egyik fő intézkedés, amely országunkban ezen idő alatt megvalósult, az ipar és az építkezés irányításának átépítése volt, ami joggal nevezhető forradalmi intézkedésnek. Az ipar irányításának átszervezésével és az ipari minisztériumok megszüntetésével — amelyek egy bizonyos időszakban pozitív szerepet játszottak — szélesebb működési tér nyílik a munkások és a termelés vezető dolgozói kezdeményezésének tökéletesebb érvényesülésére. A vállalatok és az építkezések irányítása ma a népgazdasági területeken összpontosul és e területeken létesült népgazdasági tanácsok útján valósul meg. A központi tervezés összhangja az irányítás demokratikus módszereivel — ez a szocialista gazdasági rendszer előnyei jobb kihasználásának útja. Iparunk munkájának az ipar átszervezése után elért első eredményei már nagyon jó gyümölcsöket hoznak. Nemrégen folyt le a népgazdasági tanácsok elnökeinek, valamint a párt és szovjet szervezetek vezető dolgozóinak össz-szövetségi értekezlete, amely megmutatta, mily hasznos és megfelelő volt az ipar és az építkezés irányításának átalakítása. A szovjet ipar ma sokkal magasabb színvonalon dolgozik és sokkal tökéletesebben kihasználja tartalékait, mint azelőtt. Kétségtelen, hogy a jövőben az ipar irányítása átépítésének pozitív oldalai még nagyobb mértékben megnyilvánulnak és ez az ipari termelés újabb gigantikus növekedésére vezet a szovjet országban. Meggyorsítjuk annak a fő gazdasági feladatnak teljesítését, hogy a legrövidebb időn belül elérjük és túlszárnyaljuk az egy lakosra eső ipari termelésben a legfejlettebb tőkés országokat. Jelentős sikereket értünk el a mezőgazdaságban is. A kolhozrendszer lehetővé tette a szovjet paraszt részére a mezőgazdaság alapjaiban való átépítését és a szovjet falu egész életének átalakítását. Ma hazánkban sokkal több gabonát, gyapotot, cukorrépát, húst, tejet, vajat és más mezőgazdasági terményeket termelünk, mint bármikor azelőtt. Elegendő rámutatni arra, hogy az 1913-as évhez viszonyítva a hús piaci termelése kétszeresére, a tejé több mint háromszorosára és a gyapjúé szintén háromszorosára emelkedett. A Szovjetunió szarvasmarhaállománya csupán a legutóbbi két év alatt 7,9 millióval, a sertésállomány 10,3 millióval és a juhállomány 16,8 millióval gyarapodott. Vegyünk például olyan tényt, mint a vetésterületek kiterjesztése. A parlagon heverő és a szűzföldek megművelésével a Szovjetunióban a vetésterület csupán négy év alatt 36 millió hektárral növekedett, ami még a tavalyi kedvezőtlen időjárás mellett is lehetővé tette, hogy sokkal több gabonát takarítsunk be, mint a forradalom előtti Oroszország bármelyik legtermékenyebb évében. Természetesen még sok munka vár ránk, hogy a XX. pártkongresszus határozatainak megfelelően a Szovjetunió gabonatermelését évi 11 milliárd púdra emeljük. Ezt a kongresszus által kitűzött feladatot azonban bizonyosan teljesítjük. Ami az állattenyésztési termelés fejlesztésének kilátásait illeti, feladatunk az, hogy a legközelebbi években elérjük az Amerikai Egyesült Államokat az egy lakosra eső hús, tej és vaj termelésében. Ez azt jelenti, hogy a lakosság jelenlegi száma mellett a hústermelést 20-21 millió tonnára, a tejtermelést pedig 70 millió tonnára emeljük. Minden előfeltételünk megvan ahhoz, hogy ezt feladatot is feltétlenül teljesítsük. Még a következő tényeket szeretném felsorolni: Három évvel ezelőtt, 1955-ben az SZKP KB januári teljes ülésén számos feladatot tűztünk ki az állattenyésztési termelésnek a legközelebbi hat évben való növelésére. E feladatok közül néhányat, pl. a kolhozokban a tehenek tejhozamának növelését és a tejbegyűjtés fokozását három év alatt, a kitűzött határidő előtt 1,8-szeresen teljesítettük. A Szovjetunióban már 1957

rben mintegy 55 millió tonna tejet termeltünk, vagyis az USA tejtermelésének mintegy 95 százalékát és a Szovjetunió vajtermelésének teljes terjedelme már túlszárnyalta az Egyesült Államokét. Amint a Trybuna ludu olvasói már bizonyára tudják, az SZKP Központi Bizottságának nemrégen tartott teljes ülése megtárgyalta a kolhozrendszer további fejlesztését, valamint a gép- és traktorállomások átszAvezését a Szovjetunióban. Most országos vita indult a párt Központi Bizottsága által javasolt intézkedésekről. A GTA-k átszervezésére irányuló intézkedések megvalósítása nagy forradalmi lépést jelent majd a Szovjetunió mezőgazdaságának fejlesztésében. Ha a szovjet dolgozók életkörülményeinek megjavításáról akarunk beszélni, elsősorban hangsúlyozni kell népünk életszínvonalának emelkedését és a szovjet emberek szüntelenül növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek egyre tökéletesebb kielégítését. A nép jólétének legáltalánosabb mutatója a nemzeti jövedelem növekedése. Egy lakosra átszámítva a Szovjetunióban a nemzeti jövedelem az 1913-as évhez viszonyítva 14-szeresére emelkedett. Ezen idő alatt az .Egyesült Államokban az egy lakosra eső nemzeti jövedelem még kétszeresére sem, Angliában és Franciaországban pedig csak mintegy 1,6-szorosára emelkedett. A XX. pártkongresszus határozatai alapján olyan intézkedések valósultak meg nálunk, mint az alacsony fizetési osztályba tartozó munkások és alkalmazottak béreinek felemelése, valamint a munkaidő lerövidítése a munkaszüneti napok előtt. Megvalósul a hétórás munkaidőre való átmenetről, a szén- és ércbányák földalatt végzett munkáinál pedig a 6 órás munkaidőre való áttérősről szóló határozat. Jelentősen fejlődött hazánkban a lakásépítés. Csupán a legutóbbi két év alatt a Szovjetunió városaiban és munkástelepein összesen 85 millió négyzetméter lakóterület épült. Ezenkívül a kolhozp^rasztok és a falusi értelmiség tagjai a legutóbbi két év alatt 1 millió 420 ezer családi házat építettek. -> Államunk évente óriási eszközöket fordít a szociális biztosításra, segélyekre, nyugdíjakra, tanulmányi ösztöndíjakra, az ingyenes tanításra, az orvosi gondoskodásra és más intézkedésekre. Tavaly pl. az e célra fordított kiadások összege meghaladta a 201 milliárd rubelt, vagyis a Szovjetunió állami költségvetési kiadásainak egyharmadát. Ha a nép életszínvonalának emelkedéséről beszélünk, meg kell emlékeznünk az állami és szövetkezeti kereskedelem kibővítéséről is. Ezt a bővülést pl. a következő adatok jellemzik: 1957-ben az állami és szövetkezeti termelés útján 3,5-szer több hús került eladásra, mint 1940-ben, 3,6-szer több vaj, tej és tejkészítmény, valamint húskészítmény, 3,2szer több cukor és 2,8-szer több ruhaanyag. A kommunista párt és a szovjet kormány fő feladatként tűzte ki azt, hogy továbbra is hazánk dolgozói életszínvonalának minden téren való emelésére törekedjünk. Szilárd meggyőződésünk, hogy nincs messze az idő, amikor a Szovjetunió lakosságának éppúgy, mint az összes többi szocialista ország lakosainak életszínvonala sokkal magasabb lesz, mint bármelyik tőkés ország dolgozóinak. Hisz a nép életszínvonalának emelése a kommunisták fő feladata. A szocialista rendszer a dolgozóknak mindent megad ahhoz, hogy e célt elérhessék. Ezt lehet röviden mondani az önök első kérdésére. Kérdés: A szovjet tudománynak és technikának az utóbbi években elért óriási sikerei általános figyelmet keltettek. Milyen további kilátásai vannak az ön nézete szerint a tudomány és a technika fejlődésinek a Szovjetunióban? Válasz: Igaza van önnek, amiKor azt mondja, hogy a szovjet tudomány és technika sikerei az utóbbi években általános figyelmet keltettek. Ez nem véletlen. A Szovjetunióban épült a világ első atomvillanyműve, ezt a legnagyobb mikrorészecske-gyorsítókkal szereltük fel, a Szovjetunióban bocsátották vízre a világ első atomjégtörő hajóját és egyre nagyobb mértékben alkalmazzák az atomenergiát békés gélokra. A mi tudósaink számoltak be elsőnek nemzetközi fórumon az irányított termonukleáris reakciókkal végzett munkájukról. Elsőnek vezettük be a légi közlekedési vonalakon a gigantikus reaktív repülőgépeket. Általánosan ismertek geográfusaink felfedezései az Északisarkon és hősies kutatásaik a Délisarkon. A Szovjetunióban szerkesztették meg az első interkontinentális ballisztikus lövedéket. A szovjet tudomány és technika sikereinek koronája volt a Föld első mesterséges holdjának megszerkesztése és sikeres felbocsátása 1957. október 4-én, majd pedig a második mesterséges hold felbocsátása. És emlékezzenek vissza, mit mondottak és írtak még nem is olyan régen a Szovjetunió tudományos és kulturális színvonaláról nyugati ellenségeink. Azt állították, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista országok tudományos és technikai téren elmaradnak, mégpedig azért, mert á szocializmusban a tudósoknak és a technikusoknak nincs lehetőségük alkotó munkájuk fejlesztésére. Ma már mindenki tudja, hogy az ilyen elfogult állítások mit érnek. A szocialista rendszer korlátlan lehetőséget ad az emberi képességek és alkotó törekvés minden téren való fejlesztésére. A szocializmus széles távlatokat nyit a tudósok, mérnökök és technikusok előtt, értelmiségünk és minden egyes szovjet ember alkotó munkája előtt olyan távlatokat nyit, amilyeneket a tőkés rendszer sohasem adhat. És ezért most a Nyugaton másképpen kezdtek beszélni a Szovjetunió tudományos és műszaki fejlődésének színvonaláról. És nemcsak erről. A józanabb emberek olyan következtetésekre jutnak, amelyek csaknem felérnek a szocialista alapokon nyugvó tudományos és technikai fejlődés előnyeinek elismerésével. Erről bizonyára önök is olvastak a burzsoá országok sajtójában. Tudományunk és technikánk sikerei a szocialista rendszer fölényének szemléltető bizonyítékai. A szovjet tudomány az egész népgazdaság sikereire támaszkodik és egyúttal hozzájárul annak fejlesztéséhez. A pzovjet nép, amelynek érdeke a tudomány és a technika fejlesztése, a tudomány és technikai fejlődéshez, tudósaink és mérnökeink munkájához minden szükséges feltételt megteremt. A kommunista párt és a szovjet kormány a tudomány fejlesztését fontos államügynek tekinti és sokoldalú támogatást nyújt a tudósoknak, feltalálóknak és termelési újítóknak. Ha a Szovjetunió tudományának és technikájának további fejlődése távlatairól beszélünk, meg kell mondanunk, hogy ezek nagyon örömteli és örvendetes távlatok. Nem kétséges, hogy tudományunk és technikánk továbbra is sikeresen fejlődik, hogy a szovjet tudósok és mérnökök újabb és újabb sikerekkel örvendeztetnek meg bennünket és így hozzájárulnak a kommunista társadalom építéséhez. Amikor a tudomány és a technika további fejlődéséről beszélünk, hangsúlyozni kell az elméleti kutatások elsőrendű jelentőségét, amelyek új utakat nyitnak a tudományban és olyan tudományágakban, mint az automatizálás, a telemechanizáciő, a számolási technika, amelynek alkalmazása a népgazdaságban jelentősen megkönnyíti az emberi munkát. • És a legfontosabb, amit hangsúlyozni szeretnék, az a tény, hogy a szovjet tudomány és technika valamennyi szocialista ország tudományos és technikai fejlődésével szoros együttműködésben fejlődik. Kölcsönös testvéri segítségünk és e téren kifejtett közös törekvéseink tökéletes egybehangolása- a szocialista országok tudományának és technikájának még nagyobb mérvű fellendülését biztosítjaKérdés: A XX. kongresszus megfogalmazta a két rendszer békés egymás mellett élésével kapcsolatos fontos téziseket és a háború elhárításának lehetőségét napjainkban. Hogyan értékelhetők most a nemzetközi helyzet javulásának és a különböző társadalmi rendszerű országok gazdasági, valamint tudományos, kulturális csere—terén való együttműködése fejlődésének kilátásai Válasz: Elsősorban szeretném megjegyezni, hogy a két rendszer békés egymás mellett élésének téziseit első ízben nagy tanítónk, V. I. Lenin hirdette, aki nemegyszer rámutatott, hogy a szocialista és a tőkés rendszer békében élhet egymás mellett, ha nem avatkoznak be egymás belügyeibe. Az SZKP XX. kongresszusa Lenin tanításából indult ki, általánosította a nemzetközi kapcsolatok terén szerzett sokéves tapasztalatokat és hangsúlyozta, hogy ma, amikor két világrendszer — a szocialista és a tőkés világrendszer létezik, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése létszükségletté vált. Ezzel ellenkező nézet hirdetése a háború kirobbantására való irányzatot jelenti, amely a katonai technika jelenlegi fejlődési fokán a legborzalmasabb és legpusztítóbb háború volna, amilyet az emberiség valaha is ismert. A helyzet a következő — vagy békés egymás mellett élés vagy háború. Az SZKP XX. kongreszszusa hangsúlyozza azt is, hogy tekintette! a békés erők megnövekedésére a világ valamennyi országában, ma lehetséges a háború elhárítása. Ha ezek a békeszerető erők éberek lesznek s megszilárdítják valamennyi békeszerető nemzet törekvéseit a békeharcban, képesek megfékezni minden új háborús gyújtogatót. Teljes bizonyossággal meg kell mondani, hogy bár az imperialista országok bizonyos körei továbbra is görcsösen ragaszkodnak a csődöt mondott „erőpolitikához", ma a nemzetközi feszültség enyhítésének és a különböző társadalmi rendszerű országok gazdasági téren, valamint a tudományos és kulturális téren való együttműködése fejlődésének kilátásai sokkal kedvezőbbek. Vegyék például a Szovjetunió és az USA közötti kulturális kapcsolatok fejlesztéséről kötött egyezményt. Ez nagy lépést jelent előre. A szocialista országok bizonyos haladást értek el a tőkés országokkal fenntartott kulturális kapcsolataik fejlesztésében. Az összes szocialista országok ma mindent megtesznek, ami erejükben áll a többi országokkal fenntartott kulturális kapcsolataik bővítésére. E téren sokat tett a Lengyel Népköztársaság is. A nemzetek közötti együttműködésnek és baráti kapcsolatok megszilárdításának ezt a fejlődését csak üdvözölhetjük, mert a béke megszilárdításához vezet. Ismeretes, hogy a szocialista országok gazdasági kapcsolatokat vettek fel számos tőkés országgal. A tőkés országok kereskedelmi körei az utóbbi időben egyre gyakrabban követelik e kapcsolatok kibővítését. Ma már a Nyugaton is aligha hisz valaki a szocialista országok gazdasági blokádja csődöt mondott politikájának hatékonyságában. A szocialista világgazdaság képes mindazt termelni, amire további fejlődéséhez szüksége van és egyes országok uralkodó köréi részéről a szocialista országokkal folytatott kereskedelmet gátló tilalmai nem akadályoznak meg bennünket abban, hogy ugyanolyan sikeresen haladjunk előre, mint ahogy most haladunk. Ha valakit e tilalmak miatt veszteség ér, akkor csakis a nyugati országok vállalkozó köreit. Érdekeik megkövetelik a szocialista országokkal való kereskedelem bővítését. Mi is üdvözöljük a szocialista és a tőkés országok közötti kereskedelem fejlesztését. A szocialista országok az összes többi országgal fenntartott gazdasági kapcsolatok sokoldalú bővítésének hívei voltak és ma is azok. E kapcsolatoknak természetesen az egyenlőség, a kölcsönös előnyök, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás szigorú tiszteletbentartásán kell alapulniok. Tehát a tőkés és a szocialista államok gazdasági kapcsolatai kibővítésének megvannak az objektív feltételei. És ezen objektív feltételek megvalósítása kétségtelenül hozzájárul az egész világ békéjének megszilárdításához. A gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatok további fejlesztésének útján még felmerül és fel is fog merülni számos akadály és nehézség. Kölcsönös jóakarattal azonban e nehézségeket és akadályokat leküzdjük. Kifejezhetjük azt a meggyőződésünket, hogy a nemzetközi feszültség tovább fog enyhülni. Ezt az enyhítést elsősorban a „hidegháború" felszámolásával és az imperialista „erőpolitika" elvetésével, valamint a kapcsolatok felvételével és az államok közötti még tökéletesebb kölcsönös megértés elérésével lehet biztosítani. Amint tudják, a szovjet kormány nemrégen javaslatot tett a kormányfők magasszintű értekezletének összehívására. Ez a javaslat a világ valamennyi országában lelkes támogatásra talált. Teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy hp megvalósulna a csúcsértekezlet, és ha kölcsönös megértés jön létre, ez nagyban hozzájárul a nemzetközi feszültség további enyhítéséhez és a különböző társadalmi rendszerű államok közötti nagyobb bizalom megteremtéséhez. Kérdés: Ma nagyon időszerű a kormányfői értekezlet kérdése. Szeretnők tudni, hogyan fest a helyzet azután, hogy a szovjet kormány elfogadta a francia kormánynak a külügyminiszteri értekezlet megtartására tett javaslatát. Ha válaszolhatna Hruscsov elvtárs e kérdésre, ez olvasóinkat nagyon érdekelné. Válasz: E kérdéssel kapcsolatos nézetünket kifejtettük a szovjet kormánynak Eisenhower úrhoz, az USA elnökéhez intézett legutóbbi üzenetében és emlékiratában Is. Ezeket a dokumentumokat közölte sajtónk. Hogy miért tartjuk lehetségesnek elfogadni Pineau úr francia külügyminiszter javaslatát a külügyminiszterek értekezletének megtartására, amely előkészítené a csúcsértekezletet? Az a nézetünk, hogy minden eszköz jó, ha lehetővé teszi a béke érdekében meggyorsítani a legmagasabb színtű értekezletet. Ezért minden utat jónak tartunk, ha valóban megkönnyíti ezen értekezlet előkészítését. Félünk azonban, hogy a diplomáciai út a végtelen Ievelezgetés vagy végeláthatatlan tárgyalások útjává válhat. Ez .ugyan azt a benyomást keltheti, hogy a csúcsértekezlet előkészületei folynak (amit ma valamennyi ország nemzetei óhajtanak és a sző szoros értelmében követelnek), a valóságban pedig semmi sem lenne előkészítve. Azon politikusok számára, akik ellenzik a csúcsértekezletet, e diplomáciai tárgyalások nagyon előnyösek, mert a tárgyalások ilyen módszerénél a nemzetek semmiről sem tudnak és a sajtóba semmi sem kerül. Önök tudják, hogy a végtelenségig lehet levelezni és a diplomaták ezt a lehetőséget jól ismerik. Ismétlem, nem utasítjuk el a diplomáciai úton való tárgyalást. Az adott esetben olyan tárgyalás mellett vagyunk, amely a csúcsértekezlet előkészítésére hasznos lesz. Ha azonban azt látjuk, hogy a diplomáciai út és a tárgyalások nem nyilvános formája nem vezet az értekezlet gyors összehívásához, hanem ellenkezőleg, gátolja azt, az embereket megtéveszti és ha e tárgyalások célja a csúcsértekezlet gondolatának csendes eltemetése, akkor ezt az utat elutasítjuk. Ogy véljük, hogy akkor már jobb beleegyezni a külügyminiszterek értekezletébe, mert a külügyminiszteri értekezletet szükségszerűen bizonyos időpontban össze kell hívni és ez az értekezlet a nyilvánosság előtt folyik. Ha a miniszteri értekezlet meghiúsul és ha nem egyeznek meg kölcsönösen elfogadható napirendben és más procedurális kérdésekben, mindenki látja, hogy csupán miniszterek ültek össze s hogy az egyik fél álláspontja ilyen volt, a másiké pedig amolyan. A közvélemény azután megismerheti és értékelheti, hogy ki a kormányfői csúcsértekezlet igazi híve és ki van ellene. Nem védelmezünk semmilyen dogmákat és elvben nem ellenzünk minden miniszteri találkozót. Igaz, nincsenek különös illúzióink, mert e minisztereket ismerjük. Azonban nyilvánvaló, hogy nem lehet kitérni a miniszteri értekezlet elől, össze kell ülni. Ha a miniszterek, — miután összeültek — semmivel sem járulnak hozzá a csúcstalálkozóhoz, mindenki meggyőződik róla, hogy a szovjet kormány képviselői helyesen figyelmeztették a közvéleményt, amikor azt mondották, nagyon kevés remény van arra, hogy a külügyminiszteri értekezlet teljesíti a nemzetek várakozását. Természetesen szem előtt kell tartani, hogy ma a közvélemény nyomása nagyon erős, sőt, ha egyes miniszterek lélekben a „hidegháború" felszámolása ellen vannak, a közvélemény nyomására kénytelenek bizonyos pozitív lépéseket tenni és ha ez a nyomás még erősödik, kénytelenek lesznek számolni a közvéleménnyel. A külügyminiszteri értekezlet természetesen pozitív eredményeket is elérhet. Mi mindent megteszünk, hogy a külügyminiszteri találkozó sikeres legyen. Ogy véljük azonban, hogy a minisztereknek nem szabad megtárgyalniok a kérdések lényegét, az ő kötelességük szervezésileg előkészíteni és biztosítani a kormányfői csúcsértekezletet. Ha valamennyi kérdést érdemlegesen megtárgyalna a külügyminiszteri értekezlet, akkor minek hívnák össze a csúcsértekezletet ? Kérdés: Ogy véljük, mélységes benyomást keltene, ha ön, Hruscsov elvtárs és Bulganyin elvtárs Washingtonba mennének, hogy ott találkozzanak a legfelsőbb képviselőkkel. Válasz: Tudjuk, hogy az USA elnöke több körülmény miatt nehezen hagyhatná el országát. Készek vagyunk vele találkozni az USA területén is. Számunkra a Moszkva és Washington közötti távolság nem jelent valami rendkívülit: otthon reggelizünk, a repülőgépen ebédelünk és az USA-ban vacsorázunk. Készek vagyunk a béke és az együttélés érdekében bárhol találkozni, ha bizonyosak leszünk abban, hogy az időszerű kérdések olyan megoldást nyernek, amilyet valamennyi ország nemzetei várnak. Kérdés: Megmondhatná-e nézetét a komn}unista-és munkáspártok közötti kölcsönös kapcsolatok fejlődéséről a legutóbbi két év alatt az SZKP XX. kongresszusa határozatainak fényében? (Folytatás a 4. oldalon.) ÚJ SZÓ 3 * 1958. március 12.