Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-13 / 72. szám, csütörtök

HRUSCSOV: Ä nemzetközi kommunista mozgalom rendíthetetlen egysége az utóbbi években különösen megszilárdult (Folyiatis a 3. oldalról.) Válasz: A kommunista-és mun­káspártok közötti kapcsolatok az utóbbi két évben éppúgy, mint az­előtt is, a proletár nemzetköziség elvei alapján fejlődnek és szilárdu nak. A kommunista pártoknak kell egyesí­teniük a nemzeteket a békéért és a szocializmusért vívott harcban. Ezért a kommunista pártok szoros kölcsö­nös kapcsolatokra és akciőegységre törekszenek. Ezzel egyidejűleg azon­ban mindegyik 'oárt politikailag és szervezetileg teljesen önálló, kifeje­zi munkásosztályának és a dolgozó népnek érdekeit, országának nemzeti érdekeit. A munkásosztály, valamint az őszes dolgozók nemzetközi és nemzeti érdekei nem állnak szemben egymással, hanem ellenkezőleg, har­monikus összhangban vannak. A nem­zetközi proletár összetartás megszi­lárdítását a kommunista pártok min­dig kötelességünknek tartották és erélyesen harcoltak a nemzetközi munkásmozgalom egységének meg­oyengítésére irányuló mindennemű kísérlet ellen. Marx már a nemzet­közi munkásegyesülés alakjlő kiált­ványában megírta: „A múlt tapaszta­latai mindig azt bizonyították, hogy bármilyen elhanyagolása e testvéri szövetségnek, melynek a különböző országok munkásait egybe kell fűznie és arra lelkesítenie, hogy a saját fel­szabadulásukért vívott harcaikban mindig szilárdan egymás "lellett áll­janak, mindig könyörtelenül valameny­nyi nem egyesített törekvés közös kudarcát eredményezi". A kommu­nista és munkáspártok kölcsönös kapcsolataikban mindig e bölcs inte­lemből indulnak ki. Most megelégedéssel mondhatjuk, hogy valamennyi ország munkásai testvéri szövetségének legfőbb vo­nása a nemzetközi kommunista moz­galotn rendíthetetlen egysége, amely az utóbbi években különösen megszi­lárdult. Ez az egység nem jött létre magától. A kommunista és munkás­pártok kovácsolták azt az imperialis­ta reakciósok és revizionisták azon kísérletei ellen folytatott harcukban, amelyekkel szakadást akartak előidéz­ni a kommunista világmozgalomban. A munkásosztály ellenségei arra szá­mították, hogy „bonyodalmakat" okoz­nak a testvérpártok, főleg a szocia­lista országok pártjai közötti kapcso­latokban. Ezért megkísérelték eltú­lozni a szocializmus építésében felme­rülő nehézségeket és kihasználni a szocialista országok közötti kölcsönös kapcsolatokban felmerülő egyes félre­értéseket és súrlódási felületeket. Ilyen félreértések természetesen fel­merülhetnek, mert a kapcsolatok egészen új típusa alakul ki, amelyet a történelem még nem ismert. Amint azonban a tapasztalatok mutatják, a szocialista államok közötti tapaszta­latok összes kérdései megoldhatók elvtársias tárgyalások útján a prole­tár nemzetköziség elveinek rendít­hetetlen betartásával. Ez az ellenségnek természetesen nem tetszik. Azt szeretnék, ha a szo­cialista országok népei nem férné­nek meg egymással. Ez megkönnyí­tené számukra álmaik megvalósulását — a tőkés rendszer felújítását a népi demokratikus országokban. Ismeretes például, hogy az imperialista reakció saját céljaira igyekezett felhasználni a magyarországi eseményeket és azo­kat a nehézségeket is, amelyek a szo­cialista országépítés útján Lengyel­országban felmerültek. Ezenkívül tevékenyen beavatkozott a magyaror­szági eseményekbe. Az ellenforradal­mi erők oda öűönlöttek, hogy megfojt, sák a szocialista Magyarországot és az országban fasiszta rendet újítsa­nak fel. A magyar nép egészséges erői azonban ellenállásba tömörültek a fasiszta reakció ellen s a Szovjet­unió és a többi szocialista ország segítségével szétzúzták az ellenforra­dalmi puccsistákat. Ha azelőtt egyes emberek kételked­tek abban, hogy a magyarországi ese­mények az imperialista erők műve-e, ma mindenki előtt világos, ki buzdí­totta és ösztökélte a magyarországi fasiszta elemeket. A szocializmus ellenségei mindig nagy lármát csaptak és még ma is csapnak a Lengyelországban folyó állítólagos különleges bűnperekről, Lengyelországnak a szocialista úttól való állítólagos eltérése irányzatairól. Erre egy népi közmondással vála­szolhatok: „Éhes disznó makkal ál­modik". Vajon a dolgozók önként kiadhat­ják-e szocialista vívmányaikat az el­lenségnek és megengedhetik-e, hogy a szocialista országokban felújítsák a tőkés rendszert, hogy a gyárak és üzemek újból a tőkések egy csoport­jának tulajdonává váljanak, és hogy a földet visszaadják a nagybirtoko­sok és kulákok kezébe? Vajon ezen országok dolgozói meg­engedhetik-e, hogy újból felüsse náluk fejét a munkanélküliség, a mun­kások és parasztok kegyetlen kizsák­mányolása és hogy a tőkések és föld­birtokosok a dolgozókat ismét igába hajtsák? Teljesen világos, hogy illuzórikusak és teljesíthetetlenek a nemzetközi reakció képviselőinek álmai arról, hogy a tőkés rendszert felújítják a szocialista országokban. Világos, hogy a lengyel dolgozók soha sem engedik meg a tőkések és nagybirtokosok uralmának visszatérését. A lengyel dolgozók, akik szorosan tömörültek a Lengyel Egyesült Munkáspárt köré és minden nehézséget leküzdenek, továbbra is biztos léptekkel haladnak a szocialista országépítés útján. Nem lehet feltartóztatni annak az ország­nak fejlődését, amelynek népe a szo­cializmus útjára lépett és új társa­dalmat épít, amelyben nem lesznek gazdagok, sem szegények, és amely­ben nem lesz az embernek ember ál­tali kizsákmányolása, munkanélküliség és nyomor. Ez annál is lehetetlenebb most, amikor mindegyik szocialista ország az egész hatalmas szocialista tábor segítségére és támogatására támaszkodik. Az egyes szocialista országok dol­gozói őszintén érdeklődnek minden iránt, ami a többi baráti testvéror­szágokban történik. A szocalizmus tábora szüntelenül növekszik és szilárdul. Erről tanús­kodnak a kommunista- és munkás­pártok képviselőinek nemrég tartott moszkvai tanácskozásai. E tanácsko­zások eredményei az egész világnak megmutatták* 1^ imperialista propa­gátorok állításának értelmetlenségét a „kommunizmus válságáról". Ezek a tanácskozások a kommunista és myn­kás-világmozgalom nagy eszmei és po­litikai győzelmét jelentik. A deklará­ció és a Békekiáltvány, amelyet a testvérpártok képviselői egyhangúlag jóváhagytak, óriási mozgósító erejű dokumentumok s a kommunista- és munkáspártok egységéről és felzár­kózottságáról tanúskodnak a szocia­lizmusért, a világbékéért vívott harc­ban. Kérdés: Mit mondana Hrus­csov elvtárs a Trybuna ludu olva­sóinak arról, milyen új momentu­mokat lát ön a Lengyelország és a Szovjetunió közötti barátság és együttműködés fejlődésében? Válasz: Mindenekelőtt hangsú­lyozni kell, hogy a népi Lengyelország és a Szovjetunió barátsága és együtt­működése mindig a proletár nemzet­köziség és a kölcsönös segítség lenini elvei alapján fejlődött és fejlődik, mindkét ország teljes egyenjogúsá­ga és érdekeinek kölcsönös tisztelet­bentartása alapján. Más kapcsolato­kat soha még el sem képzelhetünk. Nemzeteink barátságát a cári ön­kény ellen, a tőkések és nagybirto­A csehszlovák parlamenti küldöttség találkozott a lengyel kormány képviselőivei kosok s a második világháborúban a német fasiszta támadók elleni közös harcban kiontott vér szentesítette. A szocializmus ellenségei, akik minden téren fenntartani igyekeznek a múlt vil­longásait, országaink kölcsönös kapcsola­tainak történetében olyan oldalakat ke­resnek, amelyek nemzeteink barátságát megzavarták. Emellett a nacionalista érzé­sekre számítanak, igyekeznek ezeket az érzéseket felszítani. Ki előtt ne volna vi­lágos. hogy miért teszik ezt? Ellenségeink­nek a Lengyel Népköztársaság és a Szov­jetunió barátsága aláásására irányuló ösz­szes kísérletei azonban kudarcra vannak ítélve, mert országaink népei nagyon jól tudják, ha Lengyelországot és a Szov­jetuniót nem fűzi egybe barátság, ezáltal csak ellenségeink nyernek. A Szovjetunió kormányának 1956. október öO-i ismert deklarációja és az ugyanazon év november 18-án kiadott közös szovjet­lengyel nyilatkozat következetes megvalósí­tása alapján teljesen kiküszöbölődtek az országaink közötti kölcsöftös kapcsolatokban a lenini alapelveknek bizonyos megsértései, amelyek a múltban előfordultak. A Szov­jetunió a Lengyel Népköztársasághoz, vala­mint az összes többi szocialista országhoz fűződő kölcsönös kapcsolataiban mindig a tapasztalatban bevált nagy lenini elvek­ből indult és Indul ki. Az országaink kö­zötti testvéri kapcsolatok fejlesztésében or­szágaink nemzetei érdekei teljes tiszte­letbentartásának. a Lengyel Népköztársaság és a Szovjetunió közötti kölcsönösen elő­nyös kereskedelem fejlesztésének, a kul­turális-, sport- és egyéb kapcsolatok sok­oldalú bővítésének, a szocializmusért vívott közös harcban való kölcsönös segítségnek és támogatásnak, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja és a Lengyel Egyesült Mun­káspárt közötti legszorosabb együttműkö­désnek hívei voltunk és vagyunk. A Szov­jetunió és Lengyelország népei jól tudják, hogy minél szorosabb barátság áll fenn közöttük, és a szocialista tábor összes országai között, annál hozzát'érhetetlenebbek lesznek országaink bármilyen ellenség szá­mára, annál szilárdabbak lesznek az új szocialista világ erői, annál tartósabb lesz az egész világ békéje. A szocialista tábor országainak barátságában és egységében rejlik nagy erejük. Ezt mindig jól emlé­kezetünkben kell tartanunk. Sikeresen fejlődik országaink együttmű­ködése a nemzetközi fórumon — a tartós békéért, az új világháború kirobbantásának veszélye ellen vívott harcban. Erről tanús­kodik többek között az a támogatás, amelyben a Lengyel Népköztársaság a Szovjetunió nemrégi külpolitikai lépéseit részesítette és az a szovjet támogatás, amelyben a lengyel -kormánynak a közép­európai atommentes övezet létesítése kér­désében kifejtett értékes kezdeményezése részesül. Az országaink közötti kapcsolatok fej­lesztésére a legközelebbi Időszakban két­ségtelenül nagy jelentőségű lesz az 1958. évre szóló nemrég aláirt kulturális együtt­működési egyezmény, valamint az 1958— 1960-as évekre szóló szovjet-lengyel ke­reskedelmi egyezmény, amelynek alapján lényegesen kibővül a Lengyelország és Szovjetunió közötti árucsere. Engedjék meg, hogy kifejeztem azt a meggyőződésemet, hogy a Lengyelország és a Szovjetunió, valamint az összes többi szocialista ország közötti testvéri barátság, kölcsönös segítség és sokoldalú együttmű­ködés továbbra is még jobban megszilárdul és fejlődik országaink népeinek javára, az egész világ békéjének megszilárdítása ér­dekében. Ebből az alkalomból szeretném az önök lapja útján szívélyes testvéri üdvözleteimet tolmácsolni az egész lengyel népnek és új sikereket kívánni neki a szocialista Len­gyelország építésében. Varsó (ČTK) — A csehszlovák par­lamenti küldöttség egyik része Zde­nék Fierlingernek, a nemzetgyűlés elnökének vezetésével felkereste Piotr Jaroszewiczet, a Lengyel Nép­köztársaság minisztertanácsának al­elnökét. Lengyel részről a találkozá­son több \ miniszter is részt vett. Hosszabb szívélyes megbeszélésükön megtárgyalták a Csehszlovákia és Lengyelország közötti gazdasági együttműködés további bővítésének lehetőségeit. Csehszlovákia parlamenti küldöttsé­A SEATO értekezletén jóváhagyták az agresszív paktumok közötti állandó kapcsolatot Manilla (ČTK) - A SEATO katonai paktum tanácsának értekezletén, amely március 11-én délelőtt kezdő­dött Manillában, a Fülöp-szigetek fővárosában, a többi között megtár­gyalták Dulles amerikai államtitkár azon javaslatát, hogy a SEATO, a NATO és a Bagdadi Paktum nyugati katonai tömbök között állandó kap­csolatot teremtsenek. Az egyhangú­lag jóváhagyott kapcsolat jelenlegi stádiumában főképp a katonai, gaz­dasági és más információk kicseré­lésére vonatkozik. Dulles javaslatát főleg Casey ausztráliai külügyminisz­ter támogatta. Az értekezleten elhatározták, hogy Bangkokban, Thaiföld fővárosában technikai iskolát létesítenek. Jól értesült körök beszámolnak arról, hogy Manilla közelében közös amerikai-Fülöp-szigeti katonai aka­démiát alapítanak. Dulles, az USA államtitkára a dél­utáni ülésen elhangzott beszédében „a kommunista államoknak az ázsiai országokba való gazdasági behatolása elleni intézkedésekkel" foglalkozott. Ismeretes, hogy áz ázsiai országok és a szocialista tábor államai közötti gazdasági együttműködés a teljes egyenjogúságon és kölcsönös előnyö­kön alapul, ami az ázsiai országokra rendkívül kedvező, főképpen a nyu­gati „támogatással" való összehason­lításban. Dulles ezzel kapcsolatban éles támadást intézett nemcsak a szocialista országok, hanem a sem leges ázsiai államok ellen is, amelyek elutasítják az amerikai feltételeket. Dulles beszédéből kiviláglik, hogy az USA fokozni akarja katonai és gazdasági „támogatását" a SEATO tagállamaiban és a nyugati irányzatú ázsiai országokban, főképp Dél-Viet namban, Dél-Koreában és a csangkaj­seki Tajvanban. Ez az amerikai politika nyugtalan­ságot kelt a SEATO más tagállamai Nagy-Britannia, Franciaország, Auszt­rália és Üj-Zéland között, amelyek joggal attól félnek, hogy az USA fokozott gazdasági behatolása Dél kelet-Azsiába veszélyezteti ezen tag­államok gazdasági és hatalmi érde­keit. Jól értesült manillai körökben ki­jelentették, hogy az értekezleten „sajnálattal" állapították meg Pa kisztánnak a SEATO iránti érdeklődé­se csökkenését. A Dzsang pakisztáni lap véleménye szerint az USA és Nagy-Britannia kétszínű politikát űz­nek és ígéretükben nem lehet bízni. Macmillan a csúcsértekezletről London (ČTK) — A munkáspárti képviselők március 11-én kérdést in­téztek Macmillan angol miniszter­elnökhöz, mennyiben haladtak előre csúcsértekezlet előkészítésében. Macmillan azt válaszolta, hogy már „jelentősen előrejutottak". Az előké­szítő tárgyalásokat azonban nem lehet előbb megkezdeni,, amíg nem deríte­nek világosságot „bizonyos alapvető kérdésekre". Macmillan ismét hang­súlyozta, hogy a csúcsértekezletet .gondosan kell előkészíteni". J. Grimmond liberális képviselő magyarázatot kért Macmillantól arra nézve, vajon vannak-e eltérések az amerikai és angol álláspont között az értekezlettel kapcsolatban. Macmillan beismerte, hogy „bizonyos eltérések' fennállanak ugyan, azonban a Nyugat „elvben" azonos álláspontra helyez kedik. gének másik része részt vett a föld­művelésügyi minisztérium dolgozóival tartott összejövetelen, amelyen E. Ochab lengyel földmüvelésügyi mi­niszter a lengyel mezőgazdaság hely­zetéről és problémáiról tájékoztatta a csehszlovák nemzetgyűlési képvise­lőket. B. Kozelka, a Központi Szakszer­vezeti Tanács titkára március 14-én felkereste a Lengyel Szakszervezetek Központi Tanácsát, ahol a lengyel szakszervezeti vezetőkkel megtár­gyalta Lengyelország és Csehszlová­kia népgazdasága tervezése és irá­nyítása átszervezésének folyamatát. Wladyszlaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának els"ő titkára március 11-én az esti órákban fogadta a csehszlovák nemzetgyűlés küldöttségének tagjait. A beszélgetés szívélyes, baráti lég­körben folyt. A kínai népi önkéntesek főparancsnokság ának közleménye Phenjan (ČTK) - A kínai népi ön­kéntesek koreai főparancsnoksága március 12-én közleményt adott ki a kínai népi önkénteseknek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból valő hazatéréséről. A közlemény jelenti, hogy 1958 de­cember végéip Koreából valamennyi kínai népi önkéntest három csoport­ban visszahívnak. Az első csoport, amely hat hadosztályt foglal magában, március 15-től április 30-ig terjedő időszakban tér haza. Szukarno elnök az amerikai-indonéziai kapcsolatokról Dzsakarta (ČTK) — Szukarno, Indonézia elnöke március 10-én Jones­nek, áz USA dszakartai új nagykövetének kijelentette, hogy az Indonézia és az USA közötti kapcsolatok attól függnek, mennyiben fogja az USA tiszteletben tartani az indonéz politika fő elveit: a békés egymás mellett élés öt elvét, a független politikát és a Nyugat-Irián felszabadításáért fo­lyó harcot. A Merdeka című lap ezzel kapcso­latban kifejezi azt a véleményét, hogy Szukarnonak az új amerikai nagykö­vet előtt tett kijelentése figyelmet érdemel, főképpen most, amikor Ma­nillában a SEATO katonai tömb kül­ügyminisztereinek értekezlete folyik. A Bintang Timur hangsúlyozza, hogy Szukarnonak Joneshez intézett szavai komoly figyelmeztetést jelentenek. A lap utal arra, hogy amikor az új nagykövet átvette hivatalát, Dulles amerikai államtitkár olyan kijelentést tett, amely durva beavatkozást jelen­tett Indonézia bejügyeibe. „Ez az in­donéz népben azt a benyomást kel­tette — írja a lap —, hogy Dulles Jonest azzal bízta meg, hogy foly­tassa az előző amerikai nagykövet tevékenységét." Ausztria a hitleri megszállás áldozataira emlékezik Bécs (ČTK) - Az osztrák dolgozók e napokban emlékeznek meg Auszt­riának a harmadik birodalomhoz va­ló csatolásáról, ami 1938. március 11­én következett be. Az osztrák mun­kások ezen áldozatok emlékét gyű­léseken és az áldozatok sírján koszo­rúk elhelyezésével tisztelik. A politikai pártok bécsi lapjai az Anschluss 20. évfordulójának vezér­cikket szenteltek. A Volkkstimme fel­hívja a figyelmet arra, hogy az oszt­rák nép szabadságát és szuverenitá­sát ma ugyanazok a nyugat-német­országi körök veszélyeztetik, amely?k 20 évvel ezelőtt Hitlert támogatták. Az afrikai és ázsiai nemzetek csoportja az algériai-tuniszi határmenti „tiltott övezet" ellen New York (ČTK) — Az afrikai és ázsiai nemzetek ENSZ-beli képvise­lőinek csoportja március 11-én New Yorkban elhatározta, hogy Hammarsk­jöldhöz, az ENSZ főtitkárához kéttagú küldöttséget küld, hogy tiltakozzék az algériai-tuniszi határ mentén léte­sítendő tiltott övezet francia terve ellen. Magyar párt- és kormány­küldöttség utazik az NDK-ba Berlin (ČTK) - Az ADN sajtóiroda jelentése szerint Németország Szo­cialista Egységpártjának Központi Bizottsága és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya meghívta a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság kormányának küldöttségét az NDK-ba. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a Magyar Népköztársaság kormánya a meghívást elfogadta. A küldöttség március második felében látogat az NDK-ba. Tunisz és Libanon elutasítja a földközi-tengeri paktumot Tunisz (ČTK) — Az al-Amal, a Neodestur Burgiba párt lapja március 11-i számában „Semmiféle együttmű­ködés gyarmati alapon" című vezér­cikkében határozottan elutasítja Félix Gaillard francia miniszterelnök­nek az úgynevezett földközi-tengeri védelmi szövetség megteremtésére irányuló javaslatát, amely paktum a többi között magába foglalná Tuniszt, Marokkót és Líbiát. Bejrut (ČTK) — Az al-Kiffaa liba­noni lap kommentárjában az új föld­közi-tengeri paktum megteremtésére irányuló tervvel kapcsolatban rámu­tat arra, hogy e terv kidolgozása főképpen J. F. Dulles, amerikai állam­titkárnak érdeme. A lap hangsúlyoza, hogy a földközi-tengeri paktum létre­hozása a következő célokat követi: Az imperialista befolyás kiterjesztését a világ új részeire, a Földközi-tenger területe országainak alárendelését az amerikai imperialista uralomnak, egységes katonai stratégiai szervezet megteremtését a Földközi-tenger mentén, valamint az amerikai száraz­földi, tengeri és légi katonai támasz­pontok összpontosítását e területen. Japán nem csatlakozik a SEATO-hoz Tokió (ČTK) — Fudzsijama, japái külügyminiszter március 11-én a par­lament külügyi bizottságában kije­lentette, hogy Japán nem kíván csatlakozni a SEATO katonai paktum­hoz. Fudzsija-.ia hozzáfűzte, hogy Japánnak nincs szándékában észak­keletázsiai oaktum létrehozása a kuo­mintanggal és Dél-Koreával együtt. A SEATO tömb tanácsának jelen­legi manilai ülésével kapcsolatban eoyes kommentátorok, főleg az ameri­kaiak felvetették Japán csatlakozásá­nak lehetőségét a SEATO tömbhöz. ÜJ SZÓ 4 * 1958. március 13. /

Next

/
Thumbnails
Contents