Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-09 / 68. szám, vasárnap

Több mint ötmillió munkanélküli Amerikában New York (ČTK) - Az amerikai kormány képviselői március 7-én a sajtó képviselői előtt nem hivatalosan kijelentették, hogy a munkanélküliek száma az Amerikai Egyesült Államokban ez év februárjában elérte az 5100 000-t. Ez a legnagyobb munkanélküliség a legutóbi 16 év alatt, 600 000-eI több mint januárban volt. Az Associated Pre-s hírügynökség közlése szerint a munkanélküliség állandó emelkedéséről a jövő hét elején adnak ki hivatalos jelentést. A munkaügyi minisztérium március 7-i jelentése emellett teljesen hivatalosan megállapítja, a munkanélküliség ellen biztosított munkanélküliek „rekordszámát". A biztosított munkanélküliek száma február 17-től 23ezer személlyel több, és a hét végén elérte a 3 268 000-t. Az Associated Press megjegyzi, hogy a munkanélküliség február havi emelkedésének mérve meglepte még a kormányköröké* is, amelyek ugyan ig az előző héthez viszonyítva 137 | számítottak „bizonyos emelkedésre". Washinqtonban előkészítik a szükséges és kívánatos terveket, amelyek megvalósítását azonnal megkezdik, mihelyt megállapítják, hogy a gazdasági tevékenység várt fellendülése a tavaszi hónapokban nem következik be Az a vélemény terjedt el, hogy Eisenhover a munkanélküliségről szóló legu.óbbi adatok alapján még intenzívebben fogja kérni a kongresszus jóváhagyását egyes intézkedések foganatosítására a gazdasági tevékenvség fokozása érdekében. OLVADÄS (A Neues Deutschland karikatúrája) 4000 kilométer a Déli-sarkvidéken Moszkva (ČTK) — A Mimij délisarki obszervatóriumba visszatért mesz. sze útjáról <a szárazföldi expedíció, amely szánokon és traktorokon •• 60 nap alatt megtette a Mimij — Komszomolszkaja — Vosztok — Komszomolszkája — Szovjetszkája — Komszomolszkája — Mimij közötti, öszszesen 4000 km-nyi utat. Az expedíció részvevői a Mirnijob szervatóriumtól 1420 km-re 3700 méter tengerfeletti magasságban az Antarktisz világrész belsejében Szovr jetszkája nevű kutatóállomást létesítettek. Az expedíció a Komszomolszkája és Vosztok állomásokra ISO tonna felszerelést és készleteket vitt. Az expedíció rendkívül nehéz feltételek között járta meg ezt az utat. A Valikán a világ második legnagyobb pénzügyi hatalma Róma (ČTK) - Az Unita olasz lap szerint a New Yorki Reserve Bank trezorjaiban van elhelyezve a Vatikán 7500 milliárd lírát érő aranykészlete. Ezzel az aranykészlettel a Vatikán a világ második pénzügyi nagyhatalma, mindjárt az USA után. A Vatikán egyúttal a legnagyobb kapitalista társaságok közé tartozik, mert a legnagyobb olasz üzemek részvényeinek tulajdonosa. A Vatikán részvénytőkéjét 550 milliárd lírára becsülik. Építkezési telkekben a Vatikán 450 milliárd lirát fektetett be. Az egyházi birtokok több mint 640 ezer hektárt tesznek ki. fl Siovletuníó új békekezdeményezése A szovjet kormány emlékirata az USA kormányához (Folytatás az 1. oldalról) békés együttműködése feltételeinek megteremtésére. A nemzetek ezen történelmi feladat megoldását a jövő csúcsértekezlettől várják. Az üzenetcsere a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és az Amerikai Eo^esült Államok elnöke között, amely az utóbbi időben folyt, azt mutatja, hogy a két állam kormányai állást foglaltak a csúcsértekezlet megtartása mellett. Fennáll azonban a csúcsértekezlet előkészítésével összefüggő kérdések egész sora, amely kérdéseket további halasztás nélkül meg kell oldani, hogy az értekezlet összehívását meggyorsítsák. A szovjet kormány nézete szerint az e kérdések elintézésére irányuló megállapodás elérésére meg kell ragadni minden eszközt és utat, hogy a dolog halasztást ne szenvedjen. Az értekezlet előkészítésének egyes kérdéseit diplomáciai úton haladéktalanul meg lehet tárgyalni és elintézni. Számos állam, — a többi között az USA — kormánya kifejezte azt a nézetét, hogy az előkészítésnek nem szabad csupán a diplomáciai útra korlátozódnia és hogy bizonyos stádiumban hasznosnak mutatkozik a külügyminiszterek értekezletének összehívása. E kívánságra való tekintettel a szovjet kormány egyetértését fejezi ki a külügyminiszterek értekezletének megrendezésével, hogy meggyorsítsák a legmagasabb szintű, a miniszterelnökök részvételével tartandó összejövetel előkészületeit. A szovjet kormány javasolja, hogy a külügyminiszterek értekezletét 1958 áprilisában tartsák meg. Mivel a miniszterek ezen értekezletének célja az, hogy a minimumra korlátozza a miniszterelnökök összejövetelének előkészítésére szükséges időt, a szovjet kormány nézete szerint azon kérdések körét, amelyekkel a minisztereknek foglalkozniok kell, szigorúan azokra a kérdésekre kell korlátozni, amelyek a legmagasabb szintű értekezlet előkészítésének szervezeti részére vonatkoznak. A szovjet kormány úgy véli, hogy a külügyminisztereket fel kellene hatalmazni, dolgozzák ki a csúcsértekezlet napirendjét, határozzák meg a résztvevők összeállítását, az összejövetel idejét és helyét. A külügyminiszterek értekezlete résztvevőinek összetételét illetőleg a szovjet kormány nézete szerint megközelítőleg ugyanazoknak az országoknak kellene magukat "képviseltetniök, amelyek részt vesznek a csúcsértekezleten. A szovjet kormány már megvilágította az ezen értekezlet összetételére vonatkozó nézetét. Részt vehetnének rajta az Északatlanti Szövetség és a Varsói Szerződés valamennyi tagállamának képviselői és egyes, a katonai tömbökben részt nem vevő államok, például India, Afganisztán, Egyiptom, Jugoszlávia, Svédország és Ausztria megbízottai. Amennyiben bármilyen okból is kívánatosnak fogják tartani, hogy a külügyminiszterek értekezlete szűkebb körben történjék, úgy a szovjet kormány nézete szerint azon a következő államok vehetnének részt: Az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, India, Jugoszlávia és Svédország. A külügyminiszterek értekezletén résztvevők összeállítása ezen esetleges korlátozásának egyáltalán nem szabad befolyásolnia a csúcsértekezlet összeállításának kérdését. A szovjet kormány kifejezi egyetértését azzal, hogy a külügyminiszterek értekezletét olyan helyen tartsák, amely elfogadható ezen értekezlet többi résztvevői számára. A szovjet kormánynak a csúcsértekezlet napirendjére vonatkozó álláspontját az USA kormánya már ismeri. A szovjet kormány javasolja, hogy ezen az értekezleten a következő sürgős nemzetközi kérdéséket tárgyalják meg: Az atom- és hidrogénfegyverek haladéktalan beszüntetését; A Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia kijelentését, hogy lemondanak az atomfegyverek alkalmazásáról; a közép-eurőpai atomfegyvermentes övezet megteremtését; az Északatlanti Szövetség és a Varsói Szerződés tagállamai közötti megnemtámadási egyezmény megkötését; a Németország és más európai államok területén elhelyezett külföldi haderők létszámának csökkentését; a hirtelen támadás elhárításával összefüggő kérdésekről szóló egyezmény kidolgozását; a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kibővítésére irányuló intézkedéseket; a háborús propaganda beszüntetését; a Közel- és Közép-Kelet térségében uralkodó feszültség enyhítésének módját. Ezenkívül a szovjet kormány, ahogy azt több ízben kijelentette, hajlandó az értekezleten általános egyetértés mellett a hidegháború beszüntetésére irányuló más olyan konstruktív javaslatokat is megtárgyalni, amelyeket az értekezlet többi résztvevői előadhatnak. A szovjet kormány gondosan áttanulmányozta D. Eisenhowernek, az USA elnökének N. A. Bulganyinhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökéhez intézett üzenetében foglalt nézeteket, és a csúcsértekezleten hajlandó a következő kérdéseket is megtárgyalni: A kozmikus tér katonai célokra való használatának betiltása és az idegen területen létesített külföldi haditámaszpontok felszámolása. Az ezen jelentőségteljes kérdésről szóló egyezmény nagymértékben csökkentené a háború gyors kirobbantásának veszedelmét és hatalmas lépést jelentene a nemzetek nyugodt és békés élete feltételeinek biztosítása felé. A német békeszerződés megkötése. A szovjet kormány javasolja, hogy e kérdés megtárgyalására hívják meg a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kormányát. A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság egy államban való egyesítésének kérdése természetesen teljes mértékben a két német állam hatáskörébe tartozik és nem képezheti a csúcsértekezlet tanácskozásának tárgyát. Az országok közötti kapcsolatok fejlesztése. A szovjet kormány rendíthetetlenül törekszik e kapcsolatok sokoldalú fejlesztésére. Osztja az ezen kapcsolatok fontosságát hangsúlyozó nézeteket, amint azt Eisenhower elnök ez év február 15-i üzenetében kifejezi. A szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonit az államok vezető képviselői között fentartott rendszeres személyes kapcsolatoknak az időszerű nemzetközi kérdésekről szóló eszmecserének, valamint a kölcsönös bizalom megszilárdításának és a világbéke megerősítésének érdekében. A szovjet kormány, amint azt már több ízben hangsúlyozta, egyszersmind teljesen lehetetlennek tartja, hogy a csúcsértekezleten, vagy bármilyen más nemzetközi összejövetelen olyan kérdéseket tárgyaljanak meg, amelyek az egyes államok belügyeit képezik. Ebbe a csoportba tartozik a kelet-európai országok helyzetének kérdése, amelyet az USA kormánya vetett fel. Az ilyen kérdések megtárgyalása a szuverén államok belügyeibe való meg nem engedett beavatkozást jelentene és ehhez a Szovjetunió semmi esetre sem járul hozzá. A szovjet kormány egyáltalán nem tudja megérteni, miért javasolják, hogy megtárgyalja olyan országok belügyeit, amelyek szuverén államok és amelyekkel mind a Szovjetunió, mind az USA kormánya rendes diplomáciai kapcsolatokat tart fenn. Az ilyen kérdések előterjesztése a szovjet kormány nézete szerint az államok közötti kapcsolatok szándékos kiélezését, a hidegháború felszámolása halaszthatatlan kérdéseiről szóló egyezmény elérésének és a nemzetközi feszültség enyhítésének szándékos veszélyeztetését jelenti. A szovjet kormány úgy véli, hogy a legmagasabb szintű értekezlet sikerének biztosítására szükséges, hogy az értekezlet résztvevői figyelmüket olyan kérdésekre összpontosítsák, amelyek megoldása valóban hozzájárul a nemzetközi' feszültség enyhítéséhez, az államok közötti bizalom megszilárdításához és a béke megerősítéséhez. A szovjet kormány kifejezi azt a reményét, hogy az USA kormánya az említett nézetek tekintetében pozitív álláspontra fog helyezkedni. Moszkva, 1958. február 28. OÖ33G Ausztrália történelmében azt olvashatjuk, hogy — őslakóin kívül — fegyencek voltak az első európai származású lakosai. Amikor megkezdődött a rendes bevándorlás, újabb nehézségek merültek fel: kevés volt a nő. Az angol kormány tízezrével vitte ki a lányokat Ausztráliába, hogy leküzdje a nőhiányt, hogy elősegítse a népesedés természetes fejlődését. Hasonló volt a helyzet a Délafrikai Unióban, sőt Dél-Amerika számos államában is. Hogyan alakult ugyanakkor az a A nők jelentősége a szocialista társadalomban kérdés Európában? Az állandó háborúskodás bizony megtizedelte a férfilakosságot. Ha hazai statisztikánkat böngésszük, sok érdekes adatra bukkanunk, sokat mondanak e számok, érdemes velük foglalkoznunk. EGY ÜJ NAGYHATALOM így Csehszlovákiában 1920 óta mind a mai napig túlsúlyban a nők vannak, mégpedig: a lakosság száma milliókban: ebből nők „ férfiak' több nő 1920 12,9 6,7 6,2 0,5 1937 14,4 7,4 7,0 0,4 1956 13,3 6,8 6,5 0,3 1960-ban, amikorra a becslések szerint a lakosság száma eléri a 13,8 milliót, a nők száma 7 millió 078 ezer lesz; 1975ben pedig a 15,6 millió lakosból 7,9 millió. Tehát még mindig 180 ezerrel több nő lesz, mint férfi, annak ellenére, hogy hazánkban — mint Európában általában — rendszeresen vagy 6—7 százalékkal több fiú születik! Egyszóval nemcsak nálunk, de az egész föld kerekségén a nők igazi nagyhatalmat képeznek, amelyet — főleg a férfiaknak — nem szabad lebecsülni. Sajnos, csak az 1950. évi népszámlálás adatai állnak rendelkezésünkre (a legközelebbi népszámlálás jövőre lesz), amelynek alapján megállapíthatjuk a férfiak és a nők számát az egyes korcsoportokban és hogy hány nőtlen, hajadon, özvegy, elvált, nős és férjezett van. Ezek is sokatmondó számok, melyeket érdemes boncolgatni. AGGLEGÉNYEK, VIGYÁZZATOK! Mindenekelőtt a megrögzött agglegények fognak felhördülni. Mit mutat ugyanis a statisztika? 1930-ban még ezer 15 évesnél idősebb férfi közül 534 volt nőtlen. És mi a helyzet 1950-ben? A nőtlenek száma már 469-re csökkent. Alaposabb elemzéskor azt látju^ hogy a házasulók legerősebb csoportjában, a 20—24 évig tartó korban 1930-ban ezer férfi közül még 883, 1950-ben már csak 782 volt nőtlen. Ez természetesen befolyásolja a nők statisztikáját is. Amíg 1930-ban ezer 15 évesnél idősebb nő közül csak 409 került főkötő alá, 1950-ben már 468 mondta ki az anyakönyvvezető előtt a boldogító igent. Sajnos, ennek a fejlődésnek van egy árnyoldala is. Míg 1930-ban 1000 nő közül 7,2 nő volt elvált, 1950-ben már 13,3 nő hagyta el a közös családi tűzhelyet. MIT FEJEZNEK KI A FENTI SZAMOK? Mindenekelőtt azt, hogy az életszínvonal rohamosan emelkedett és továbbra is állandóan emelkedik. Nálunk nincs munkanélküliség, a fiatalembereknek olyan kereseti lehetőségeik vannak, hogy családot alapíthatnak. Igaz, sok esetben fiatal, tapasztalatlan fejjel, az első fellángolásban házasodnak és hamarosan jön a meg nem értés, a csalódás, esetleg a válás. Ha a cseh országrészek és Szlovákia adatait hasonlítjuk össze e tekintetben, a különbség elég szembetűnő. A cseh országrészekben a múltban, sőt részben még 1950-ben is kedvezőbbek voltak a foglalkoztatási és kereseti lehetőségek, ami kedvezően befolyásolta a házasságkötések számát Szlovákiában viszont mind a múltban, mind 1950ben — tehát Szlovákia nagyarányú iparosítása előtt — ezek a számok a cseh országrészekkel szemben ebben a tekintetben kedvezőtlenebb képet mutattak. NÖVEKEDIK A FOGLAÍ.KOZTATOTTSÄG Viszont a két ötéves terv alatt ez az arány Szlovákia javára rohamosan megváltozott. Köztársaságunkban 1953 és 1956 között a lakosság száma 3,2 a népesedési többletből háztartásbeli nők toborzása révén csökkent munkaképességű személyek toborzása alapján az egyénileg gazdálkodók köréből százalékkal növekedett, de még gyorsabb ütemben, azaz 7,1 százalékkal — tehát több mint • kétszeresével — növekedett a foglalkoztatottság. Mi az oka ennek a gyors ütemnek? Elsősorban az, hogy több háztartásbeli nő kapcsolódott be a munkába, azonkívül ismételten leszállítottuk a hadsereg létszámát. Érdekes képet mutat az alanti táblázat azokról a forrásokról, amelyekből pl. az 1956/57. évben sikerült a foglalkoztatottságot fokozni: 38,1 %-ot, 39,6 %-ot. 12,4 %-ot, 9,9 %-ot szereztünk. Amint látjuk, a legfőbb forrás még mindig a háztartásbeli nők toborzása. A nők foglalkoztatását, illetve százalékarányát az összes alkalmazottak közül érzékelteti grafikonunk. Ez az arányszám állandóan emelkedik, de hozzá kell számítani még az EFSZekben, s a mezőgazdaságban foglalkoztatott nők számát is. Ebben az esetben ez 41,6 %-ot tesz ki. 1953 54 55 56 1957 DOLGOZZANAK-E A NŐK? A nők foglalkoztatásával kapcsolatban felmerül gyakran a kérdés, nem lenne-e helyesebb, ha a családnak csak egy tagja, azaz a férj dolgozna, aki eltartaná a család többi tagját, ami által a feleségnek nem kellene alkalmazásban lennie. Ez a felfogás természetesen helytelen. Mégpedig több okból. Először is a háztartásbeli nők foglalkoztatása növekedésének mély társadalmi jelentősége van. Ennek a történelmi folyamatnak a magva a nőnek a háztartási munkától való felszabadítása. Célja a nő lelki és fizikai képességeit teljes mértékben kifejleszteni és ezzel elérni a két nem egyenjogúságát. Azt, hogy milyen eredményeket értünk el ezen a téren, mutatja az alábbi érdekes táblázat, mely megadja a nők foglalkoztatását a háború előtt és .most. A foglalkoztatott nők arányszáma a különféle ágazatokban: (százalékban) 1930 1956 26.2 35,0 2,3 9,8 1,9 15,0 32.1 61,8 49,6 72,0 41.2 62,2 nincs adat 54,2 ipar építészet közlekedés kereskedelem egészségügy iskolaügy mezőgazdaság A megejtett statisztikai kutatások azt mutatják, hogy egy családban a foglalkoztatottak száma most 1,4, míg a háború előtt csupán 1,1 volt. Ezen látszólag kis eltérés mögött azonban jelentős strukturális változások rejtőznek. A háború előtt alacsony volt a foglalkoztatottság a munkás, és a hivatalnokcsaládokban. Ezzel szemben magasabb volt a földműves- és iparoscsaládokban. A háború utáni fejlődés az említett csoportokban ellenkező irányt mutat. A második ok, ami elősegíti a nők foglalkoztatását, iskolarendszerünkben rejlik. Emelkedik a nők átlagos képesítése, nyitva áll előttük minden pálya. A nők igyekeznek is állandóan növelni képesítésüket. Az 1956/67. iskolaévben az összes főiskolások közül 29 százalék, a távtanulásban 25 százalék volt a nő. Ezenkívül — nem utolsó okként — megemlíthetjük még, hogy emelkednek a lakosság igényei és ezek teljes kielégítésére szükséges, hogy a család több tagja dolgozzék. Az csak természetes, hogyha több családtag dolgozik, úgy jobban növekedik az egész család és az egyes családtagok életszínvonala. MEGBECSÜLIK A NŐK MUNKÄJÄT A legjobb bizonyíték, hogy Csehszlovákiában értékelik a nők munkáját, az, hogy 1946 —1956-ig összesen 582 nőt tüntettek ki, köztük a legnagyobb érdemrendekkel. 18-at például a Köztársasági Érdemrenddel, 68 nőt a Munkaérdemrenddel és 135 nőt az építésben elért érdemekért. A nők egyenjogúságának elérésében még nagyon sokat kell tenni. Nem elég epvedül a szociális és gyermekvédelmi berendezések hálózatának további kiépítése s hogy a nőket tehermentesítjük a házimunkában, hanem szükséges a sok-sok előítéletet és elavult nézetet leküzdeni, melyek még — sajnos — mindig elterjedtek a nők, sőt a férfiak egy része körében is. Ezért a nők közötti nevelőmunkának is nagy a jelentősége! Grek Imre ÚJ SZÓ 4 * 1958. március 12.