Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-06 / 65. szám, csütörtök

Kemény sors űzte el őket, és ma boldog otthon várja E

gy jó félévvel ezelőtt találkoztam egyik osztálytársammal, Ivan Kardolával a mezőlaborci járásból. Mindig azt hittem róla, hogy árva. Egészen meglepett, hogy így fordult hozzám: — írtam szüleimnek Kanadába és hívom őket haza. — Élnek a szüleid? — Hogyne. 1930-ban vándoroltak ki Amerikába, majd onnan Kanadába. — Engem itthagytak négyéves koromban a nagynénémnél, mert nem tudták, kapnak-e idegenben munkát, megélhetést. — De olvasd el, mit ír apa — és kezembe nyom egy gondosan összehajtott levelet. Átfutottam nehéz munkáskézzel megírott sorait. Ez állt benne: „Drága fiam, a szívünkhöz szóltál, amikor hazahívsz bennünket. Ez volt nekünk mindennap és minden órában a leghőbb vágyunk. Viszontlátni téged, falunkat, szülőföldünket. Az útiköltségre már réqen összekuporgattuk a pénzt, de a hatóságok lebeszéltek bennünket a hazatérésről. Az újságokban is azt olvassuk, hogy ott nálatok nincs munka, nincs megélhetés; csak éhség és nyomor. De ha így is lenne, akkor is hazavágyik szivünk, mert jobb otthon a keserű kenyér, mint idegenben a kalács. írd meq fiam, igaz-e, amit az itteni újságok írnak. Szakember vagyok, de elvállalok akármilyen munkát, csakhogy öreg napjaimat hazámban tölthessem." — Megírtad ? — Márciusban jönnek végleg haza. — válaszolja és örömteli arccal szorít velem kezet búcsúzóul. É

s most engedje meg a hazájába visszatérő kivándorló, akit a nehéz sors űzött el otthonából, hogy megírjam az igazat egykori szülőföldjéről, mintha csak tőlem kérte volna a választ. Hazánkról a propaganda azt híreszteli, hogy az éhség, nyomor és a munkanélküliség hazája vagyunk. Semmi kétség, hogy valamikor ez tényleg igaz is volt. Emiatt kellett sok tízezer embernek kivándorolnia, többek között maguknak is. De ma már büszkén mondhatjuk, hogy örökre megszüntettük hazánkban a kizsákmányolást, a munkanélküliséget, amely az Egyesült Államokban és Kanadában még ma is a munkásság legnagyobb réme. Tizenhárom évvel ezelőtt léptünk az új útra és számoltunk le végleg a kapitalista múlttal. 1948-ban pedig jött a Februári Győzelem és azóta egyre javul dolgozó népünk élete, rohamosan emelkedik az életszínvonal. De hogy tényekkel is bizonyítsam ezt, nézzük annak a prešovi kerületnek múltját és jelenét, ahonnan csaknem harminc évvel ezelőtt vándoroltak ki és ahová ma vissza akar 1 riak térni. Menjük végig azokon a he. lyeken, ahol húsz évvel ezelőtt még nyomortanyák voltak. ^alán még emlékszik Sninára, a kis járási mezővároskára a Cirocha-folyó partján. A Maguričhegy tövében keskeny krumpliföldek kapaszkodtak az erdő felé. Ma ezen a helyen emelkedik a magasba KeletSzlovákia egyik legnagyobb, legkorszerűbb nehézgépipari gyára, a Vi horlát. És nem messze tőle új lakótelep, kultúrházzal, áruházzal, négyemeletes középiskolával, internátusokkal, tanonciskolával és más épületekkel. A gyárat, amely 1949-ben épült fel, tavaly egy újabb hatalmas csarnokkal bővítették, amelyben 3000 munkás talált alkalmazást. És az üzemben egyidejűleg gyors ütemben épülnek a munkások összkomfortos, központi fűtéses lakásai is. A 182 lakás mellé most újabb 122 sorakozott. A gyár több ezer dolgozója közül 4—5 évvel ezelőtt sokan még favágással foglalkoztak. Köztük van Ond rej Šiba mester, Suranics József esztergályos és még mások. Az említettek itt tanulták meg a gépkezelés bonyolult mesterségét. Családjuknak 2—2 szobás szépen berendezett lakása van. Suranicsék 15 évvel ezelőtt még tizenketten szorongtak egy kis kuny hóban, még akkor is, amikor már felnőttek a gyerekek. Ma szép tágas otthonuk van. És így járhatnánk sorban a Vihorlát sok száz dolgozójának boldon otthonába. monnán is hiába kerestem elmúlt diákéveim boldog perceire emlékeztető találkahelyeket. Pedig csupán tíz év múlt el azóta, hogy e kis városból elköltöztem. Helyette három-négyemeletes lakóházak negyede és odébb egy nagy korszerű kórház épületei néztek rám ismeretlenül. Mi az, mi történt? — csodálkozom. Semmi. Csak itt is gyár épül, a Kapron gyár, amely háromezer munkásnak ad kenyeret. A munkásoknak pedig lakás is kell. Tehát a gyárral egyidejűleg épülnek a lakótömbök is, jnelyek H szinte felismerhetetlenné változtatják a város arculatát. Hány lakás? Sok, több száz. 1960-ban az egykori mezővároskának már 18 ezer lakosa lesz. Az új Kapron-gyárba kormányunk 350 millió koronát fektetett be. A lakások építése pedig ugyancsak sok millióra rúg. Az egész prešovi kerületben csak az elmúlt három év alatt 4200 lakás épült fel és még ugyannyit építünk 1960-ig. A kerület iparosítására és a lakosság jólétének növelésére a kormány és a párt minden lehetőséget megad. Három év alatt egymilliárd 306 millió koronát fektettünk be az új üzemek építésébe. És az országos pártkonferencia határozata alapján 1960-ig, a második ötéves terv befejezéséig még három és fél milliárd koronát irányozunk elő a kerület gazdasági fellendítésére. Ennyi összeget azelőtt 200 év alatt nem kapott a vidék. Nem messze Homonnától már dolgozik egy hatalmas vegyi kombinát, a Chemko, amely ugyancsak nemrég épült fel. És ebben az üzemben dolgoznak Zbudská Béláról is többen. Ott hagyták a kis viskót, a favágást, a szegényes életet és eljöttek a tiszta, korszerű lakásokba, hogy új életet kezdjenek. Köztük van Sotak Iván is, akinek népi demokratikus rendszerünk lehetőséget nyújtott arra, hogy vegyészmérnök legyen. Biztosan emlékeznek még a Sotak családra, hisz szomszédjuk volt. Olyan szegények voltak, mint a templom egere, de annál több gyermekük volt. S most mindegyikük már felnőtt ember, az egyik tanár, a másik mérnök, a harmadik technikus és ott dolgoznak nem messze falujuktól. Nem kell a szülőktől most már messze menni munkáért, mert itthon is van elég munka. A Chemkotól nem messze van pl. a hencovcei fafeldolgozó-üzem és a cellulozegyár és egy pár kilométerrel odébb a Topolya-folyó partján a bystréi cementgyár, amely csak 1957-ben 181 ezer tonna cementtel gyártott többet, mint amennyit a terv számára előírt. És az említett új gyárakban úgy kell a szakember, a tapasztalt munkás, mint az ételbe a só. Hisz akik ma itt dolgoznak, azok favágókból, vályogvetőkből, napszámosokból lettek munkások, akik amúgy „menet közben" sajátították el a gépkezelést és tanulják esti iskolákon a mesterséget. Ott van pl. Demčak Pál. Munka közben végezte el az ipariskolát és a főiskolát. Az isten háta mögötti kis falucskában Bystrén már minden második munkás tanul, mert nem lehet építeni ipart, tudás és szakképzettség nélkül. Nem kell tehát félni, kedves hazatérő, hogy mint szakember nem talál nálunk elhelyezkedést. S

okáig lehetne még sorolni, mi minden új ezen a vidéken, mi minden változott meg az elmúlt rövid tíz esztendő alatt. Prešovon két nagy gyár, egy ruha- és egy elektromosipari gyár, Drienovská Nová Vesen egy korszerű téglagyár, Bardejovon cipőgyár, stb. Oj utak, hidak, vasutak, iskolák épültek. Mindezt leírni is sok volna, Nincs olyan festő, aki hűen tudná ecsetelni a valóságot, ezt látni és tapasztalni kell. Tavaly háromezer egykori honfitárs látogatta meg hazánkat, szülőföldjüket, rokonaikat. Eljöttek az Egyesült Államokból, Kanadából, Belgiumból, ahová munka után vándoroltak ki. Mikor megtudták, hogy az egykori vidékükön 311 új ukrán iskola nyílt, mikor látták az új gyárakat, a jól öltözött lakosokat, kórházakat, csak azon csodálkoztak, hogyan lehetséges ez a hatalmas változás ily rövid idő alatt. De mi már nem csodálkozunk azon sem, hogy a következő években újabb gyárak épülnek a prešovi kerületben. Prešovon pl. egy új autójavítóüzem, Podolinec és Orlov között egy új vasút, Szobráncon szénbánya, Stropkovón, Medzilaborcén és Svidníken szállodák, fürdők, üzemek. És 1960-ig az összes falvakat villamosítjuk. Nincs se vége, se hossza mindezeknek az új esemé nyeknek, mert nálunk rohanva folyik az élet. A múlthoz viszonyítva most egy év alatt száz évet élünk. Tlyen ma nálunk az élet a prešovi kerületben, ahová nemsokára egy kivándorló család vissza tér. Kemény sors űzte el őket, de ma boldog otthon várja. S ha majd vi szontlátja szeretett szülőföldjét, Zbudská Belát, rokonait, csak egyre kérem, üzenje meg, írja meg az ottmaradt honfitársainak, mi az igaz és mi a hazugság abból, amit ma tengerentúli rosszakaróink rólunk híresztelnek. Mert tudják, hogy még sok egykori honfitárs lelkében él a távoli haza kitörölhetetlen emléke. És a haza ma tárt karokkal, boldog élettel fogadja hazájába visszatérő fiait. Horváth Sándor A királyh

elme

ci íárás szövetkezet

i kon

ferenciájáról Az eddigi eredmények megsokszorozásával a kitűzött feladatok megvalósításáért A királyhelmeci járás idei szövetkezeti konferenciájához két nagy esemény fűződik. Az egyik, hogy éppen a Februári Győzelem jubiláris 10. évfordulója napján tartották meg, a másik pedig az, hogy ezen a konferencián bejelentették: a járás szocialista járás lett. Mind a konferencia beszámolója, mind pedig a hozzászólások ékesen igazolták, hogy a múlt évben a nagyüzemi gazdálkodás nagy útját tették meg a járás szövetkezetei. Az elért eredmények világosan igazolják pártunk és kormányunk politikájának helyességét. Ma már bebizonyult, hogy a mezőgazdasági termelésnek egyedüli helyes útja a szövetkezeti gazdálkodás. Mind ennek szemmellátható bizonyítéka az is, hogy a járás egyre több terméket juttat közélelmezésünk részére, miáltal szövetkezeteseink életszínvonala is állandóan emelkedik. A JNB elnöke, Iván elvtárs beszámolójában felsorolta mindazokat az eredményeket, amelyeket a járás szövetkezetei az eltelt gazdasági év folyamán elértek. Ugyanakkor nem hallgatta el mindazokat a fogyatékosságokat sem, amelyek egyes szövetkezetekben még igen sok esetben gátolják a termelés nagyobb mérvű kibontakozását. A legszebb eredmények közé sorolhatjuk a múlt évben azt is, hogy 979 kis- és középparaszt mintegy 5275 hektár mezőgazdasági területtel választotta a közös gazdálkodást. Megszűnt az egyéni gazdálkodás és valamennyi földműves egy síkon haladva építi a boldog holnapot. Mindez arra kötelezi a járás dolgozóit, hogy a jövőben fokozottabb gonddal lássanak hozzá a szövetkezetek megerősítéséhez. figyelembe véve az adott lehetőségeket és kihasználva a helyi forrásokat. Ha figyelemmel kísérték a konferencián elhangzottakat, azt tapasztalhattuk, hogy csak az elmúlt év alatt óriási fejlődési folyamaton mentek át szövetkezeteink. Vegyük például a növénytermelést, ahol az 1956. évhez viszonyítva igen nagy a különbség. Míg 1956-ban őszi búzából a járási átlag 13,3 mázsa volt hektáronként, addig 1957-ben 23,16 mázsa, vagyis 9,86 mázsával több. Hasonlóan magasan túlszárnyalták a hektárhozamokat a többi terményeknél is, például őszi árpából 76, tavaszi árpából 44, zabból 32, cukorrépából 18, hüvelyesekből 109, réti szénából 54, egyéb takarmányokból szintén 54 százalékkal termeltek többet, mint 1956-ban. Lemaradás volt a kukoricában és a burgonyában, ahol szintén sok még a behozni való. Mindez abból ered, hogy a szövetkezetek a takarmánytermesztés kérdésének megoldását leginkább az árpa, zab és nem a kukorica meg a burgonya termesztésében látják. A növénytermesztésben a cukorrépában a kisgéresi EFSZ 417, a perbenyiki 384 mázsás hektárhozammal érték el a legjobb eredményeket. A kukoricában Bacska 48, Bély 45 és Kisgéres 40 mázsás hozamokat ért el. A burgonyatermesztésben a legjobb szövetkezetek a perbenyiki, Zétény 180 és Kistárkány 144 mázsas hektárhozammal. Ami az állattenyésztés számbeli és hasznossági növekedését illet, még igen sok hiányosságról beszélhetünk. Járási méretben 100 hektár mezőgazdasági területre még csak 10,6 tehén jut, a tejHozam járási átlaga pedig 1458 liter tehenenként. Ezt nagyban befolyásolja a takarmányalap elégtelen biztosítása. Borkó Bertalan, a nagygéresi szövetkezet elnöke ezzel kapcsolatban igen helyesen rámutatott, hogy a jövőben csökkenteni kell a tagok természetbeni jutalmazását, miáltal lényegesen növelni lehet a takarmányalapot. Noha a királyhelmeci járás szövetkezetei évről évre több és jobb takarmánykészlettel rendelkeznek, ez még mindig nem kielégítő. E téren igen komoly feladatok várnak a járás szövetkezeteire. 1958-ban a szántóterület 26 százalékát kell takarmányok termesztésére beállítani. A sertéstenyésztés általában kielégítő, azonban egyes szövetkezetekben nagy az elhullás. Kisújlakon például csak 1,6 malacot neveltek fel anyakocánként. A legjobb e téren a szolnocskai és a zétényi szövetkezet, ahol minden anyasertéstől 14 malacot neveltek fel. Az elért eredmények mellett nagy súlyt kell helyezni az állandó csoportok megalakítására. Kistárkányban és Nagygéresen, ahol már évek óta bevezették, ennek előnyét az elért gazdasági eredmények igazolják. Természetesen erről nem elég beszélni — ahogy Pecsko elvtárs mondotta Kistárkányban — hanem cselekedni kell és tettekkel bizonyítani a feladatok megvalósítását. A tenni akarásról és a cselekvésről beszélt hozzászólásában az őrösi Tokárcsik elvtárs, aki felsorolta azokat az eredményeket, amelyeket a szövetkezetnek köszönhetnek. A 45 új és 20 tatarozott szövetkezeti ház, a modern lakásberendezések mind-mind a közös gazdálkodás előnyeit hirdetik. További törekvésük, hogy még jobb anyagi jólétet biztosítsanak maguknak. Igazán megható és kiemelkedő része volt a konferenciának a nagykövesdi Bodnár András, régi harcos felszólalása. Bodnár elvtárs már nem fiatal ember, tavaly abban a kitüntetésben részesült, hogy elmehetett a Szovjetunióba. A konferencián a szovjet kolhozparasztok testvéri üdvözleteit tolmácsolta a királyhelmeci járás szövetkezeteseinek. Géresi István, a kisgéresi szövetkezet elnöke felszólalásában versenyre hívta fel a járás valamennyi szövetkezetét a magasabb termelékenység elérésére. Kilenc éve, hogy elindult ezen az úton a királyhelmeci járás parasztsága - mondotta záróbeszédében Cap István elvtárs, a KNB alelnöke. A megtett út nem volt könnyű, de annál örömteljesebb. Elsők voltak, akik lerakták az alapkövét a nagyüzemi gazdálkodásnak s ezt az elsőséget azóta is ťartják, országos méretben. Jó példákért nem kell meszszire menni - hangsúlyozta Cap elvtárs — itt vannak a járásban, csupán a szaktudás további elmélyítésével és a szövetkezeti mintaalapszabályzat pontos betartásával tovább kell növelni az elért eredményeket. Kaszonyi István A nagyüzemi gazdálkodásból sarjad a jobb, boldogabb élet Miről beszéltek a párkányi járás EFSZ-konferencián Hrčko Cyril elvtárs, a JNB alelnöke a fő beszámolóban a múlt évi kedvező eredmények mellett olyan problémákat is felvetett, amelyek nagymértékben befolyásolják a járás szövetkezeteinek további fejlődését. Rámutatott arra, hogy — sajnos — a múlt évben csak egyetlen szövetkezet alakult a járásban — Kicsinden. Amellett Garamkövesden, Kéménden és részben Szőgyénben Dővült a szövetkezet. Egy év alatt tehát 2150 hektárral bővült a járás szövetkezeteinek földalapja. Természetes, ez bizonyos fejlődést jelent, de távolról sem olyan arányú fejlődést, amilyenre megvannak a lehetőségek. Fokozottabb és türelmesebb politikai nevelőmunkával, a parasztok helyes felvilágosításával sokkal kedvezőbb eredményeket lehetett volna elérni. A járás szövetkezetei a múlt évben 11 000 000 koronával nagyobb jövedelmet értek el, mint az előző évben. A kisgyarmati és lelédi szövetkezeten kívül a járás 22 szövetkezete nyereséggel zárta a tavalyi gazdasági évet. Ez olyan eredmény a múlt évekhez viszonyítva, amelyre méltán büszke lehet a járás valamennyi becsületesen dolgozó szövetkezeti tagja. Nem kell tehát messzire menni jó példákért. S ha ezeket az eredményeket helyes formában felhasználnánk a közös gazdálkodás népszerűsítésére, bizonyára nem lenne a járásban szövetkezet nélküli község. Márpedig pártunk és kormányunk határozatának szellemében minden eszközzel azt kell szorgalmazni, hogy mielőbb megszűnjön a kisparcellás gazdálkodás, helyet adva az idők szavának és az ember akaratának, hogy a parasztság gürcölése örökre a múlté legyen és a szocialista nagyüzemi gazdálkodásban sarjadjon ki a jobb, a boldogabb élet, egész dolgozó népünk elégedettebb jövője. Mindez pedig csakis az embereken múlik, azok kötelessége és érdeke, hogy ez mielőbb megvalósuljon. 1 A z idén immár hatodszor jöt** tek össze a párkányi járás szövetkezeti tagjai, hogy értékeljék az előző évi gazdasági eredményeket. Nem véletlen, hogy a szövetkezeti tagokon kívül egyénüeg dolgozó parasztok is megjelentek a konferencián. Számukra a konferencián elhangzott beszámolók és felszólalások a jövőre nézve világos távlatokat nyitottak új életformájuk megalapozásához. Az egyes szövetkezetek küldötteinek felszólalásai számos olyan problémát tártak fel, amelyek megvalósítása bizonyosan elősegíti a szövetkezetek jobb gazdálkodását. Ezek egyike a termelés gazdaságosabbá tétele, a termelési költségek csökkentése. A múlt évben 333 mázsa volt járási méretben a cukorrépa átlagos hektárhozama. Ez kitűnőnek mondható eredmény. Csupán a cukorrépából származó jövedelem 4,5 millió koronával volt nagyobb, mint az előző évben. Meg kell jegyezni, hogy pl. a bátorkeszi szövetkezet 252 korona értékű műtrágyát használt minden hektárra. Ezzel szemben a kisgyarmati szövetkezet csupán 88 korona értékű műtrágyát szórt el hektáronként. Ebben a szövetkezetben csak 16 korona átlagárat értek el a cukorrépa mázsájáért. A gazdaságosságot tehát nem úgy kell értelmezni, hogy elvonjuk a földtől a szükséges tápanyagot, mert ezzel csökken ugyan egy-két százalékkal a termelési költség, de viszont óriási, szinte hihetetlen arányban csökken a jövedelem is. Az önköltségcsökkentést tehát másutt kel! keresni. A gazdaságosság titka a gépek és az igaerők, a helyi anyagforrások és a termelési mellékágazatok helyes kihasználásában rejlik. A takarmányozási tervek betartása, a súlygyarapodás rendszeres ellenőrzése; a haladó módszerek segítségével ugyanannyi vagy még kevesebb takarmánnyal nagyobb súlygyarapodás elérése, saját vetőmagok használata — ezeken keresztül jut el a szövetkezet a termelési költségek csökkentéséhez és a gazdaságossághoz. Szó esett arról is, hogy talán helyesebb lenne, ha a járási szervek előbb a még gyenge szövetkezetek megszilárdítását szorgalmaznák. Ahol van szövetkezet — ha egyelőre gyenge is -, ott már megvan a fejlődés alapja. Csak törődni kell az új szövetkezettel, gondozni és támogatni kell, mint a fiatal gyümölcsfát. Egy szövetkezet megalakítása még nem befejezett alkotás. Az igazi munka zöme még csak azután következik. S ha a járás meglevő 24 szövetkezete már megszilárdult, akkor lehetne gondolni az újabb szövetkezetek alakítására. Mindenesetre úgy, hogy 1960-ig a párkányi járás szocialista járás legyen. Ezt a kérdést Soőky elvtárs, a búcsi EFSZ elnöke vetette fel és egyben azt is leszögezte, hogy mindenhol és minden időszakban lehet szövetkezetet alakítani. Különösen figyelembe kell venni azt a megjegyzését, hogy ahol szövetkezetet akarunk alakítani, ott előbb helyes politikai munkával át kell formálni az emberek gondolkozásmódját és megfelelő közgazdasági feltételeket kell teremteni a gazdálkodás új formája számára. Ezt bizonyítják és igazolják az eddigi ťäpasztalatok. **• Mindent összegezve elmondhatjuk, hogy a párkányi járás szövetkezeteinek hatodik konferenciája teljesítette küldetését. Szükséges azonban, hogy az elhangzott értékes javaslatok necsak elméletben létezzenek, hanem gyakorlatban megvalósítva rendületlenül vigyék előre a szocializmus ügyét falvainkon. TAMÄS VINCE ÚJ SZÓ 5 * 1958. március 12.