Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-29 / 88. szám, szombat

fiflRKI. i ®

s a szocialista realizmus Gorkij születésénak 90. évfordulójára Amikor ma megemlékezünk Gorkij születésének 90. évfordulójáról, nevével szoros összefüggésben rá kell mutatnunk a szocialista társadalom egyedül helyes, legcélravezetőbb művészi alkotómódszerének, a szocialista realizmus módszerének kialakulására és gyökereire. Ennek legjobb szemléltető pédája éppen Gorkij alkotása, hisz -kevés olyan nagy alakja van a világirodalomnak, aki mélysége.. humánus és merész forradalmi művészetével a száziadiorduló időszakában, a két világrend erőinek összecsapása előtt és után annyit tett ' volna az új ügyéért, oly nagy hévvel és szenvedélye' készítette volna elő a talajt az űj győzelmére. Gorkij méltó folytatója volt a nagy orosz kritikai realisták (Tolsztoj, Csehov) stb. hagyomártyainak. Alkotásának első időszakában nyomdokaikon haladt. Művének forradalmiságaban azonban túlszárnyalta őket. Gorkij az élettől kapta iskoláit. Hányatott ifjúkori élete, örömtelen gyermekkora egész életére kiható leckét adott. S mivel a proletársorsot örökölte osztályrészül, a forradalmiságban is messzebb tudott menni a kritikai realistáknál. A polgári származású kritikai realisták a mély humánum és az erőszak gyűlöletének szellemében leleplezték, ostorozták a polgári társadalom kizsákmányoló rendszerét, felfedték szemforgató, álerkölcsös lényegét, de az elesettek szánalmánál, a meddő kesergésnél tovább már nem jutottak. Tolsztojnál például ez a világszemlélet ebben az ismert megfogalmazásában nyert kifejezést: türelem, erkölcsi tökéletesedés és nem kell erőszakot alkalmazni a gonosz ellen. Nem, Gorkij nem maradt meg az egyszerű bírálatnál. Tovább ment ós felfedezte az az erőt, mely képes megdönteni a gonoszságot — a tőkés rendszert és ez az erő a forradalmi proletariátus volt. Gorkij a forradalmi valóság művészi ábrázolását tökélyre emelte. Művészi kifejezőképességének ereje világnézetének kialakulásával egyidejűleg növekedett. Gorkij a 90-és években írt műveiben híven feltárta az akkori társadalmat jellemző ellentmondásokat, azt az eszmei harcot, melyben közéleti tevékenységében és műveiben is a marxisták oldalára állott a reakciós narodnyikok és ökonomisták ellen. Ugyanazokat az elveket fejtette ki művészi alkotásaiban, Makszim Gorkij melyekért politikai téren Lenin harcolt. Gorkij művészi és politikai fejlődésénél rá kell mutatnuk a párt és Lenin nevelő erejének döntő hatására. Nevezetesen Lenin volt az, akinek befolyásával és eszmei útmutatásával Gorkij azzá lett, ami volt. Az első orosz polgári demokratikus forradalom idején (a forradalomba való bekapcsolódása miatt sokáig rejtőzködnie kellett s azután is állandó rendőri felügyelet alatt állott) már világosan látta és vallotta a művész és a művészet, az irodalom, társadalomban betöltött szerepét, úgy, amint azt Lenin A pártszervezet és a pártos irodalom című művében kidolgozta. Gorkij olyan eszmei vezérfonalat kapott Lenintől, hogy útjának egyedüli helyességéről meggyőződve szenvedélyesen folytatta harcát a proletariátus felszabadításáért. Gorkij ismerte az életet. Állandóan a tömegek között élt. ismerte minden társadalmi réteg problémáit, ezért tudott művészileg oly hiteles és erős hatású képet adni koráról. Az első orosz polgári demokratikus forrada1 )m eseményeinek hatása alatt írta meg Az anya című regényét, amely a szocialista realista alkotás iskolapéldája lett. Ebben a művében Gorkij már nem csupán bírálja és ostorozza a kapitalizmus, az elhaló feudalizmus jellegzetes figuráit, alkotásában előtérbe kerül a pozitív hős, a születendő társadalom hőse, akit a történelmi fejlődés törvényszerűen állít előtérbe, aki, ha ideiglenesen el is bukik, félelKIÁLLÍTÁS GORKIJ ÉLETÉRŐL ÉS MÜVÉRŐL Makszim Gorkijt ünnepeli az egész kulturális világ a proletariátus nagy írója születésének 90. évfordulója alkalmából. Ez a jelentős jubileum nekünk is szívügyünk, hiszen Gorkij müve közkedveltségnek örvend hazánkban. Ezt fejezik ki a különféle kulturális rendezvények: előadások Gorkij életművéről, előadóestek és kiállítások, amelyek még közelebb hozzák a nagy író személyiségét. Ez a cél vezérelte a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó és az egyetemi könyvtár vezetőségét is, amikor kiállítást rendeztek Bratislavában Gorkij életéről és művéről. Teljes képet adni egy kiállítás keretében Gorkij emberi és írói fejlődéséről — nem könnyű feladat. Az asztaloscsaládból származó, hamar elárvult gyermek Nyizsnyij Novgorod-i bölcsőjét és a szocialista realizmus megalapítójának, a XX. század egyik legnagyobb írójának ravatalát egy üldözött és ünnepelt személyiség pályája, sokat hányatott harcban megedzett élet köti össze. Gorkij érdeklődési köre, tevékenysége annyira sokrétű, annyira gazdag, hogy mindezt visszaadni csaknem lehetetlen. Ezeket tekintetbe véve megállapíthatjuk, hogy a kiállítás rendezőinek qránylag sikerült kiválasztó niok a legjellegzetesebbet, és fényképmontázsok, plakátok révén kidomborítani a nagy író emberi vonásait a nézők előtt. Az első képek felelevenítik Gorkij életrajzi trilógiájának egy-egy részét és alakjait: mesemondó nagyanyját, a hajósokat s köztük Szmirnyij szakácsot, aki a fiúban felébresztette a könyvek iránti szeretetet. A további képek a Gyerenkov-péküzem környezetét idézik fel, ahol Gorkij megismerkedik a for' rodalmi mozgalommal. Hamarosan felfigyelnek rá a cár pribékjei s néhányszor börtönbe is vetik. Gorkij azonban nem mond le eszméiről, amelyek országjáró útjain az emberekkel váló megismerkedés során erősödnék benne. ' Gorkij életének fontosabb állomásaival párhuzamosan írói fejlődését is figyelemmel kíséri a kiállítás. Megtudjuk hol, mikor, milyen sorrendben jelentek meg művei. Számos kép tanúskodik az emigrációban kifejtett tevékenységéről. Ott tálálunk egy olyan leleplező 'fényképet is, amely az első Csehszlovák Köztársaságnak csak szégyenére válhat: 1923-ban Gorkij Németországból gyógykezelés céljából Marianské Láznéba akart utazni. A Külügyminisztérium Gorkij beutazási engedélykérvényével kapcsolatban figyelmeztette németországi követségét, akadályozza meg az író beutazását, mert ez „nem kívánatos". Ugyanazon a lapon van Gorkij levélének fényképmásolata, amelyet a porubyi iskolába küldött megköszönve a tanítók és diákok szíves fogadtatását, mert végül mégis csak eljutott Csehszlovákiába. Ez a két kép szemléltetően beszél arról, kik szerették és kik gyűlölték Gorkijt az új eszmei áramlat, a marxizmus hirdetőjét és alkotó művészét. Végül is egy fénykép, a gyászos jelenetet örökíti meg, azt amikor SZK(b)P Központi Bizottsága tudomásul veszi, hogy a proletariátus nagy írója álnok .trockisták áldozata lett. Ez a kiállítás méltóképpen hozzájárul azokhoz a Gorkij-ünnepségekhez, amelyek országszerte népszerűsítik majd a nagy író életművét. (

P• )•) Az indiai kormány ajándéka A Csehszlovákia és India közötti barátság nem újkeletü. A két nemzet közötti kulturális kapcsolatok, egymás országainak megismerése egyre jobban elmélyül. A kölcsönös barátság számos megnyilvánulásának egyik bizonyítéka az indiai kormány ajándéka a prágai Náprstek Múzeumnak. Egy egész kiállításra való szebbnél szebb népművészeti tárgyat és a kézműipar mesteri alkotásait küldték el hozzánk, hogy lakosságunk megismerhesse az indiai nép ügyességének, művészi ízlésének gyümölcsét. Az indiai kormány ajándékát, mielőtt még végleg helyet kapna a Náprstek Múzeum néprajzi gyűjteményében, a közönség a prágai Nemzeti Múzeum egyik kiállítási termében tekintheti meg. Prága után Bratislavában és Brnóban is bemutatják. A kiállítási tárgyak között szebbnél szebb indiai népviseletek, textilanyagok, gyönyörűen kidolgozott elefántcsont dísztárgyak, agyagfigurák, fametszetek, vázák, kazetták, gyékénytárgyak, vert réztálak, hamutartók, ezüst karkötők, nyakékek, bűbájos gyermekjátékok láthatók. Az indiai kézműiparosok, népművészek a legkülönbözőbb anyagokból — fából, agyagból, elefántcsontból, bőrből, selyemből egyaránt — művészi tárgyakat képesek elővarázsolni. A kiállítás híven visszatükrözi a messze India különböző részeinek sajátosságait, gazdag hagyományait. A közönség nagy tetszéssel fogadta a kiállítást, amelyet India mai életét bemutató fényképek egészítenek ki. -va mes és megfékezhetetlen eröt képvisel, a hatalomért küzdő új osztály, a proletariátus erejét. Ez a szocialista realizmus legfőbb alapvonása. Az igazság művészi tükröztetése az új rendért küzdő pozitív hős tevékenységében. Az igazságot írják — hangzott Gorkij krédója a szocialista realizmusról. Művében az író többé már nem passzív szemlélője a történelmi fejlődésnek. Gorkij regényében együtt küzd, együtt remeg és együtt lelkesedik a szormovói véres események részvevőivel. Pavel Vlaszovnak (Gorkij sokáig személyes jóbarátságot tartott fenn Vlaszov élő alakjával P. Zalomovval) bírósági beszédében maga az író mondatja el saját ítéletét a kizsákmányolt társadalmi rend fölött és fejezi ki a proletariátus jövőjébe vetett hitét, amikor Vlaszov ezt mondja: „Szocialista vagyok, és csak a pártom bíróságát tekintem illetékesnek magam fölött. Ki kell jelentenem, hogy az önkényuralom a mi szemünkben nem az egyetlen lánc, mely ezt az országot lenyűgözi, csak az első, amelyet össze kell törnünk, amelytől meg kell szabadítanunk a népet. Szocialisták vagyunk — ez annyit jelent, hogy elítéljük a magántulajdont, amely megfosztja az embereket és felfegyverzi őket egymás ellen, engesztelhetetlen érdekellentétet szül és hazugságot, amellyel igazolni, leplezni akarják az ellentétet. Gorkij eszméi fejlődésének, világnézete és esztétikai elvei kialakulásának képe híven visszatükröződik levelezéséből. A század elején kelt, kevéssé ismert levelei közé tartoznak kortársához, Leonyid Andrejev íróhoz intíizett levelei, melyek nemréjfen jelentek meg első ízben a Szovjetunióban az Irodalmi Hagyatékok kiadvány egyik kötetében. Gorkij 1901ben például ezt írja: „Bárhogyan is, de forradalom megy végbe Oroszországban — nem olyan, mint amikor az utcán viaskodnak és fejét veszik a királyoknak, — hanem másmilyen, sokkal komolyabb. Bomlásnak indult az a filozófiai és erkölcsi alap, amelyre a polgárság jóléte épült... Üsd tehát Menysikovot, a szeretet,. prófétáját, mert gálád: azért hirdeti" a szeretetet, hogy ne háborgassa őt az élet a maga ellentmondásainak tragikumával. Üsd le a polgárt! Mert előszeretettel határolja el magát mindenütt." Napjainkban, amikor a revizionisták valamennyi országban megkísérelték aláásni a szocialista realizmus, a harcos pártos irodalom alapelvét, aktuális idézni Gorkijt, aki elítélte a pusztán szórakoztatásra írt „szépregényt". „írj elbeszélést, melyben győzzön az erény, hogy diadala hasson a kispolgári olvasóra. Olyan legyen rá a hatása mint a pofoné vagy valami hánytatószeré." Gorkij az élet, a haladás, a győzelmes proletariátus írója volt. Az író feladatát az újnak, az épülőnek segítésében, a régi, az elavult és az épülőt rossz irányban befolyásoló múltbeli csökevények elleni küzdelemben látta. Ebben a szellemben foglalt állást a nyugati dekadens irányzatokkal szemben: „Az orosz író az őt körülvevő személyek vad környezetében kénytelen egy kicsit szanitár'us is lenni. Körülöttünk mocsári szúnyogokhoz hasonlóan repdes a „falánk fiatalság" és mohón faldossa a nyugaton készült üde és ízléses könyveket. Betelve tőlük elrontja a gyomrát, szenved, jajveszékel, „filozófiát szül". — Nem érthetek egyet ezzel. Szeretem a szénét, a merészt, szeretem a szabad embert, s mivel becsülöm őt és magamat is, megkövetelem, hogy alávesse magát a higiénia és az egészségi szabájlyok követelményeinek, hogy az ismert feUrat: „Megállni tilos!" — belső törvény legyen számára. LŐRINCZ LÄSZLÔ A SZÁGULDÓ RIPORTER HA A PRÁGAI ö-város Melantrich utcájában bolyongunk, feltűnik egy gyönyörű reneszánsz stílusú kapu, mely „A két arany medvéhez" nevű ósdi házat díszíti. Itt látta meg 73 évvel ezelőtt a napvilágot Egon Ervin Kisch, az újságírók nagy mestere. Itt az Ó-városban kezdte megismerni maga körül az életet, itt szerette meg szülővárosát, az „arany Prágát", melyet oly szépen irt le a Prágai kalandok. Prágai gyerekek. Prágai utcákból és éjjelekből. Lőportorony c. riportsorozatában. Fiatal korában versekkel is próbálkozott és néhány drámai müvét: Akasztófa Tonka menybemenetele, Az ellopott Prága, Rédl ezredes esete, E Prágából 365 nap alatt Bratisvalába c. dramatizált műveit színpadon is adták, sőt filmezték. 55 évvel ezelőtt kezdte meg Egon Ervin Kisch pályafutását a prágai Bohémia német nyelvű napilapban. Sok évig írta heti fejtónjaikat és vasárnaponként „Prágai csavargásait". Zola és Neruda voltak példaképei. Mindenről közelről akart meggyőződni. Téli napokban a fagyoskodó tömegek között tartózkodott a melegítőkben, együtt várt az éhező proletárokkal a népkonyhákban, levesosztókban, a hajléktalanokkal együtt éjjelezett az éjjeli menedék

1 helyeken s a munkanélküliekkel jeget vágott a befagyott Vltaván, a színházban beállt a statiszták közé, mint hajós jutott el Hamburgba, és elment a többiekkel együtt komlót fésülni, hogy mindent megismerjen és reálisan leírhasson. Élete végéig ezeket a munkamódszereket alkalmazta. Az első világháborúból ismeretesek a lövészárokban írt naplója, melyet „Jegyezd fel Kisch" néven adott kí. Á világháború borzalmaiból és a zsákutcába került tőkés rend vergődéseiből csakhamar megalkotta politikai és szociális meggyőződését s levonta annak következményeit. Felismerte a lenini utat és lándzsát tört a világ első szocialista állama, a Szovjetunió mellett, ugyanakkor küzdve a háború, az imperializmus, a fasizmus ellen, a béke és a szocializmus mellett. Az első világháború utáni első napokban Bécsben a vörös gárda parancsnoka lett. Legelső útja 1925-ben vezet a Szovjetunióba. Innen gazdag élményekkel tér vissza, melyeket „Cárok, pőpák, bolsevikok" címen ad ki. Később, 1932-ben írja meg Ázsia újjászületett című könyvét. Amerikai paradicsom c. könyvében (1928— 1929) már utal a közelgő gazdasági válságra. Eljut Kínába is, megjósolja a vörös Kína győzelmét. A következő évben, a nácik uralomra jutásakor könyvelt már máglyán égetik el a barnaing es barbárok. A birodalmi gyűlés felgyújtása után Berlinben tartózkodott, őt is letartóztatják és csak úgy menekült meg, hogy igazolta csehszlovák állampolgárságát. A száguldó riporter nyugtalan vére az ötödik világrész megismerésére ösztönzi. Egy óceánjáró hajóról kiugrik az ausztráliai kikötő partjára, mert megtiltották beutazását. Ekkor, 1935-ben is már világhíres volt. Eltörött lábával börtöncellába dugták. Az ausztráliai kormány, a világ kapitalista koalíciója rettegtek tollától. Mindent megtettek, hogy elhallgattassák. A spanyof polgárháború idején szintén részt vesz a nemzetközi brigádban a spanyol nép oldalán. Mexikóba emigrál. Itt is több könyvet ír meg, azonban Párizsban a német megszállás alatt két regényének kézirata elveszett, ami pótolhatatlan veszEgon Ervin Kisch r teség volt. 1946-ban tér vissza hazánkba, ahol kisebb írásokba kezd bele, amelyeket azonban már nem tudott befejezni. Utolsó nagy cikke a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 30. évfordulójára jelent meg. Rövid betegség után 1948. március 31-én meghal. Éppen, hogy még megérte a Februári Győzelmet. Több mint két évtized telt el az egész világon nagy feltűnést keltő ausztráliai kalandja, s tíz év halála óta. Azóta minden mennyire megváltozott. Berlinben még 25 évvel ezelőtt máglyán égették el könyveit, ma a Német Demokratikus Köztársaságban sorozatosan, hatalmas példányszámokban jelénnek meg érdekes művei. A Csehszlovák írószövetség, valamint az Üjságírószövetség is azzal tisztelik meg Egon Ervin Kisch halálának 10. éves évfordulóját, hogy erre a napra egynapos konferenciát hívtak össze. A PRÁGAI SZÜLETÉSŰ Egon Ervin Kisch aki német nyelven írt, a proletár nemzetköziség megtestesítője volt. Az írók és újságírók jóbarátukat, nagy és termékeny társukat veszítették el benne. Elképzelhetjük, hogy ha most élne, milyen örömmel vett volna részt a szocialista tábor hatalmas fejlődésében és milyen szívóssággal harcolt volna tovább a világbéke tartós megőrzéséért. i A napokban ért véget Pablo Picasso barcelonai képkiállítása. A kiállítást a spanyol hatóságok hosszú ideig nem engedélyezték, minthogy a spanyol születésű Picasso ellensége a Francorendszernek és ezt sok esetben a sajtóban is kifejezésre juttatta. Az uppsalai színház előadta Tolsztoj Háború és béke című regényének színpadi változatát. A világhírű regényből Ervin Piskator írt színdarabot. A darabot' Piskator maga rendezte/<»kl hattgteúlyozta, hogy több évtizeden át dolgozott a mű dramatizálásán és azt élet-e legnagyobb alkotásának tekinti. A svéd sajtó elisnjeri, hogy ez az előadás az év legnagyobb színházi eseménye volt. Nő, akiről sokat beszélnek (Žena, o ktorej sa hovorí) Cesare Zavattini, akit az olasz neorealista filmművészet atyjaként emlegetnek, nálunk bemutatott legújabb filmjében egy nem mindennapi környezet hátterében bírálja a polgári társadalmat. Az olcsó pénzért testüket mutogató modellek, filmkarrierre vágyó, megszédült fiatal lányok világába helyezi a film cselekményének színteret. Fő hőse Lilian, egy jól szituált polgári család lánya, akinek egyetlen vágya önállósulni, híressé válni és a filmhez kerülni. Modellként kezdi, majd a Life-féle képes kiadványokra fényképezteti magát. Természetesen az anyagi síkert pártfogója, Áldó zsebeli be. Hogy kitűnjön, hogy „halljanak rőla", megjátszik egy komédiát — az utca kövezetéről szedik fel, ahol állítólag három erőszakoskodó támadója önkívületi állapotban hagyta. így indul el felfelé ívelő rövid karrierje, mely mégsem hozott neki sok boldogságot. Amikor a rendőrség három bűnbakot talál és szembesíti Liliannal, Lilian — lelki tusa után — presztízsét féltve mégis az ártatlanokra fogja az általa kieszelt erőszakosság elkövetését. Karrierje akkor törik ketté, amikor szépségkirálynővé választása és filmszerződése után az egyik áldozat felesége leleplezi csalását. Reményvesztve összeroskad és vádol... Mind a két nő vádol... Zavattini nem épített igényes szerepekre. A nemrégen felfedezett Virna Lisi főszerepe alapjában véve egyszerű alakítás, csak mindvégig tartó drámai feszültsége teszi naggyá. Érezzük a szabadulni akaró kispolgár tehetetlen vergődését a polgári társadalom béklyói között, ám ebben az esetben nincs mentség. Kár, hogy az értékes alkotás befejező jelenete ellaposodik s ezzel elrontja a filmet. Sokkal drámaiabb, csattanóbb befejezést vártunk volna; ehelyett a szerencsétlenségében (valószínűtlenül) egymásra talált két nő szájából közvetlenül elhangzik a társadalom vádolása, sokkal hatáspsabban érezhető az egész filmcselekmény légköréből, mint így. UJ SZÖ 7 * 1956. március äd>