Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-27 / 86. szám, csütörtök

A Szovjetunió ENSZ-képviselojének nyilatkozata A Szovjetunió ENSZ-képviselője március 25-én az alábbi nyilatkozatot tette közzé: Az utóbbi időben olyan hírek láttak napvilágot az amerikai sajtóban, amelyek félremagyarázzák a Szovjetuniónak a lefegyverzési tárgyalás felújításéval kapcsolatban elfoglalt álláspontját. E sajtóhírek alapját az USA külügyminisztériuménak március 15-i nyilatkozata és az USA KNSZ-beli missziója hivatalos képviselőjének későbbi kijelentései képezték. E nyilatkozatban szándékosan és felelőtlenül kapcsolatba hozzák a Szovjetunió külügyminisztériumának március 14-i nyilatkozatát A. A. Szoboljev, a Szovjetunió állandó ENSZ-beli képviselője és J. Wadszworth nagykövet márciusi tárgyalásával. E hírek megjelentek az amerikai sajtóban, bár a szovjet fél egyáltalán nem adott erre tápot. A Szovjetunió ENSZ képviselője nem kívánja értékelni az USA külügyminisztériumának nyilatkozatát és az amerikai misszió képviselőjének kijelentéseit. ennek ellenére szükségesnek tartja felhívni a figyelmet arra, hogy ez a nyilatkozat szándékosan kiforgatja a valóságot. A Szovjetunió külügyminisztériumának március 14-i nyilatkozata, amely megmagyarázza a szovjetkormánynak a lefegyverzési tárgyalás felújítása és a probléma elsimítása módjaival és reális lehetőségeivel kapcsolatban elfoglalt álláspontját és értékeli az Egyesült Államoknak a lefegyverzési bizottság összehívására és a lefegyverzési kérdéseknek a Biztonsági Tanács elé terjesztésére irányuló terveit, számos külföldi sajtóhírre, főként az amerikai sajtóügynökségek közleményeire épült. Ezek a hírek még A. A. Szoboljev és J. Wadswrorth tárgyalásának megkezdése előtt láttak napvilágot. A nyilatkozat célja kifejteni a szovjet kormány álláspontját e tervekkel kapcsolatban és felhívni a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok által javasolt eljárás nem segítheti elő a halaszthatatlan lefegyverzési kérdések hatékony letárgyalása és megoldása feltételeinek megteremtését. E tények fényében nyilvánvaló, hogy az USA külügyminisztériumának ama kísérletei, hogy a Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozatét kapcsolatba hozzák A. A. Szoboljevnek. a Szovjetunió ENSZ-beli képviselőjének és J. Wadsworth nagykövetnek, az USA képviselőjének titkos tárgyalásával, teljesen indokolatlanok és céljuk a nyilvánosság figyelmének elterelése a kérdés lényegéről. Részletes tájékoztatás a világűr első utasáról Topcsijev akadémikus, neves szovjet tudós mácius 25-én a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának évi közgyűlésén az érdekes részletes ismeretek egész sorát közölte a világűrbe feljutott első élőlényről, a Lajka kísérleti kutyáról. A Lajka megfigyelésének előzetes eredményei azt megmutatták, hogy a mesterséges hold világűrbe bocsátásakor és a mesterséges holdnak pályájára való áttérésekor a gyorsulás a melltől a hátig terjedő irányban hatott az állatra. Topcsijev megjegyezte, hogy a mesterséges hold mozgása meggyorsult és hogy ez a gyorsulás néhányszorosan felülmúlta a föld vonzóerejét. Megállapították, hogy a gyorsuláson kívül a rezgés és egy bizonyos ideig a rakéta motorjának zaja is ha_ tott az állatra. Az adatok feldolgozása után kiderült, hogy a szívizom összehúzódása mindjárt a felszállás után az eredeti állapothoz visszonyítva háromszorosára fokozódott. Midőn azután a gyorsulás tovább hatott, sőt fokozódott, az érverés száma csökkent. A szív biopotenciájának (elektrokardiogram) elemzésével semmilyen beteges tünetet nem észleltek. A szívverés meggyorsulásának tipikus kéipéről, az úgynevezett szins-tachirkardiáról volt tehát szó. Az állat látszólagos súlynövekedésének arányában lélegzése gyorsabbá és felületesebbé vált. Abban a pillanatban, amikor a gyorsulás hatása elérte tetőfokát, a lélegzések száma 3 —4-szeresen haladta meg eredeti számát. A mesterséges hold pályáján való további mozgása során az állat a dinamikus súlyvesztés állapotába került. A) lélegzetvételek száma csökkent. Hasonlóképpen a szívizom összehúzódásának száma is tovább csökkent és egyre jobban megközelítette eredeti állapotát. A súlyvesztés szokatlan állapota ellenére az állat nyugodtan viselkedett. A Lajkával folytatott kísérlet bebizonyított egy komoly tényt: A vérkeringés és lélegzetvétel funkciós mutatóinak normalizálódása a súlyvesztés feltételei közepette azt bizo- I nyitja, hogy ez a tényező önmagában semmilyen lényeges és tartós változást nem idézett elő az állat fiziológiai funkcióinak állapotában. Készülnek a híres Volga-személygépkocsik a Gorkij Autógyárban A kasseli munkások tüntettek az atomfegyverkezés ellen Kassel (CTK) — A kasseli munkások március 25-én délután a Henschel-Werke konszern üzemében beszüntették a munkát, felsorakoztak és a város központjába vonultak, hogy tiltakozzanak Adenauer terve ellen, mely romlásba dönti Németországot. Az egyik tüntető munkás az összegyűltek lelkes egyetérése közepette szenvedélyesen vádat emelt a bonni kormánynak és parlamenti többségének atomfegyverkezési törekvései ellen. A kasseli rendőrséget mozgósították, azonban sem a kordon, sem a rendőrautók nem tudták megfélemlíteni a tüntetőket. Utolsó simítás a brüsszeli világkiállítás csehszlovák pavilonján Brüsszel (ČTK) — A brüsszeli világkiállításon március 25-én megkezdődött a főbiztosok ötödik ülése. EZ a kiállító államok képviselőinek utolsó ülése a kiállítás megnyitása előtt és három napig fog tartani. Az első öszszejövetelt Motz belga gazdaságügyi miniszter jelenlétében báró Moens Fernig belga főbiztos irányította. František Adameket, a világkiállítás csehszlovák részének főbiztosát a központi zsűri alelnökévé választották. A zsúri elnökét a belga kormány nevezi ki. Az első összejövetel napirendjén a választáson kívül a sajtó, a rádió és a televízió munkájának megszervezésére vonatkozó általános információk, protokolláris és szervezési ügyek szerepeltek. Az ülés második napján megtekintik az egyes pavilonokat, köztük a csehszlovák kiállítási csarnokot is, melyen 300 csehszlovák dolgozó az utolsó simításokat, szerelő munkákat végzi. Angol kommunista pártküldöttség Magyarországon Budapest (ČTK) — Március 24-én Budapestre érkezett az Angol Kommunista Párt küldöttsége: John Gollan főtitkár, R. R. Dutt, a Központi Bizottság alelnöke és G. Mathews, a Daily Worker helyettes főszerkesztője. A vendégek megismerkedtek a magyar fővárossal, meglátogattak üzemeket és beszélgettek a dolgozókkal. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára az angol vendégek tiszteletére vacsorát adott. S jugoszláviai választások eredményei Belgrád (ČTK) — A Tanjug sajtóügynökség közlése szerint március 23-án egész Jugoszlávia területén a választásra jogosultak 94 százaléka, tehát 11328 085 személy közül 10 645 556 személy vett részt a parlamenti választásokon. A jelöltekre 10 296 239, azaz a választók 96,7 százaléka szavazott. A választásokon a legtöbben — 94,7 százalékban Horvátországban vettek részt. A 307 jelölt közül 301 képviselőt választottak a Szövetségi Népi Szkupstina Szövetségi Tanácsába. A Szövetségi Népi Szkupstina második kamarájába — a Termelők Tanácsába szerdán tartották a választásokat. Sztrájk Barcelonában Párizs (ČTK) — A barcelonai munkásokat illegális röpiratok szólították fel, hogy március 25-én kezdjenek általános sztrájkot, melynek célja a béremelés és a • munkafeltételek megjavításának kivívása. A barcelonai munkások március 25-én reggel a szokásos időben munkába léptek. Délelőtt 10 órakor azonban az öt legnagyobb vállalat, köztük a több mint 3000 munkást foglalkoztató Hispano—Olivettigyár beszüntette a munkát. A sztrájkolókhoz a kisebb vállalatok munkásai is csatlakoztak. A legnagyobb mesterséges robbantás Moszkva (ČTK) <— A Szverdlovszki terület Pokrovszk-Uralszkij faluja közelében kedden végrehajtották a Szovjetunióban eddig legnagyobb mesterséges robbantást, melynek eredményeképpen 1150 méter hosszú, 53 méter széles és 25 méter mély csatorna képződött. Dulles ismét ellenzi a kormányfők értekezletét Kedden a szokásos sajtóértekezleten Dulles. az USA államtitkára kijelentet" te, hogy ha a kormányfők értekezlete „destruktív célokat" követne, jobb lenne, ha egyáltalán meg se valósulna. Ha a szovjet javaslatok szerint tartanák meg az értekezletet, állítólag „túl magas árat fizetnének" a Szovjetuniónak, Ez az „ár", melyet J. F. Dulles nem hajlandó megfizetni, szavai szerint az alábbi öt feltétel teljesítése: 1. „Egyes kelet-európai kormányok, pl. csehsziovák és román kormány egyenjogúsága a nyugat-európai kormányokkal, azaz Anglia, Franciaország és Olaszország kormányaival." 2. Az NDK kormányának elismerése. 3. Egyetértés azzal, hogy Németország egyesítéséről maguk a németek döntsenek. 4. Igazságos képviselet azokban a szervekben, amelyek az ENSZ-ben olyan problémákkal foglalkoznak, amilyen a lefegyverzés. 5. Olyan szovjet javaslatok napirendre tűzése, amelyeket a Nyugat eluta%ít (mint az atomfegyver-kísérletek beszüntetése, az atomfegyver-gyártás és alkalmazás megtiltása stb.). Amikor az egyik újságíró megkérdezte Dullest, mi a véleménye a Németországgal való békeszerződés és a Kelet- és Nyugat közötti megnemtámadási egyezmény megtárgyalására tett szovjet javaslatról, Dulles azt válaszolta, hogy „ezek a szovjet javaslatok bezárják az ajtót olyan tárgyalások előtt, amilyeneket a nyugati szövetségesek óhajtanak". A bonni Bundestag, a nyugatnémet állam parlamentje közel tíz évi fennállásának legviharosabb napjait éli. A Német Szövetségi Köztársaság atomfegyverekkel való felszerelése, az, ország területének amerikai rakéták támaszpontjává való változtatása a végsőkig felizgatta nemcsak az egész német közvéleményt, hanem még a Bundestag kormánytöbbségének és szociáldemokrata ellenzéknek különben csendes, nyugodt köreit is. A történelmi véletlen úgy akarta, hogy a Bundestag viharos vitája éppen negyed évszázados évfordulóján kezdődött annak a parlamenti „vitának", amely 1933. március 23-án a berlini Reichstagban zajlott le, s amely hattyúdala volt a német parlamentarizmus első világháború utáni történetének. Ezen a gyűlésen a nemzeti szocialisták meghatalmazási törvényjavaslatot nyújtottak be, amelyet Hitler adott elő. E meghatalmazási törvény értelmében Hitler kormánya négy év tartamára a parlament együttműködése nélkül törvényeket, sőt alkotmánymódosító törvényeket hozhatott minden ellenőrzés nélkül. A német polgári demokrácia tragédiája, hogy ezt a meghatalmazási törvényt a szociáldemokratákon kívül minden polgári párt, köztük a jelentős pozíciókkal rendelkező Katolikus Centrumpárt is megszavazta és ezzel saját maga halálos ítéletét írta alá. A náciknak ugyanis a törvény alapján első dolguk volt, hogy minden más pártot - a polgári pártokat is — feloszlatták* és bevezették az emberi történelem eddig legvéresebb és legvégzetesebb diktatúráját. A bonni Bundestag mostani vitájában ismételten kísértett a negyed évszázad előtti Reichstag-ülés szelleme. Az ellenzék gyakran utalt erre az eseményre, amely a totális parlamentből egyenesen vezetett a totális háború és majdnem a német nép totális megsemmisülése felé. Amikor a szociáldemokrata Erler képviselő rámutatott arra, hogy a nyugatnémet atomfegyverkezés elkerülhetetlenül a biztos megsemmisüléshez vezet, Adenauer kereszténypárti többségének képviselői tiltakozásképpen egy emberként elhagyták a termet. Érthető ez az érzékenység, hiszen a CDU soraiban nem egy olyan képviselő ül, aki 25 évvel ezelőtt a nemzeti szocialista párt soraiban szavazta meg a totális rendszert és vele a totális háborút. A parlamenti kisebbségben levő ellenzék helyzete mindamellett nehéz. Szükségszerűen adódik az a követelés, hogy az atomfegyverek elleni harcot parlamenten kívüli fórumokra vigyék át, ahol érvényesül a német nép többségének a békevágya. A bonni parlamenti vita félidejében, vasárnap, hatalmas tömeggyűlések zajlottak le Frankfurtban, Stuttgartban, Münchenben és másutt „Harc az atomhalál ellen" jelszó jegyében. Az ellenzéki pártok képviselőin kívül a nagy tömegszervezetek, elsősorban a szakszervezetek kiküldöttei is jelen voltak. A gyűlések általános sztrájk kikiáltását, népszavazás megtartását, tehát parlamenten kívüli eszközök mozgósítását követelték Adenauernek a nemzeti szocialistákra emlékeztető módszerei ellen. A német dolgozók politikai érettségétől, tisztánlátásától és elszántságától függ, hogy a múlt év őszén a szavazások alkalmával könnyelműen elkövetett hibát a széles néptömegek harci mozgósításával ellensúlyozza. « Bármennyire is a világ érdeklődésének a középpontjában áll a 25 év előtti Reichstag-gyűlés árnyékában olyan nagy szimbolikus jelentőséget nyert bonni vita, bármennyire is jelentős a világ további sorsának alakulása szempontjából az a körülmény, hogy felfegyverzik-e a revansista szellemben vezetett nyugatnémet hadsereget atomfegyverekkel avagy sem, mégis a világ békéjéről az amerikai imperialisták további állásfoglalása fog elsősorban dönteni. A világreakció fő fészke ma kétségen kívül az Egyesült Államokban van, s annak Adenauer kormánya csak Európában előretolt' főhadállása. Most is, a bonni vita előtt is Strauss nyugatnémet hadügyminiszter egyenesen Washingtonban kapta meg az utasításait, sőt határidőt is szabtak neki, mikorra kell a Bundestagnak, a német hadseregnek atomfegyverekkel való felszerelését jóváhagynia. Ezért a békéért küzdő világnak fokozott figyelemmel kell kísérnie mindent, ami az Egyesült Államokban történik. Ilyen elsősorban a gazdasági válság alakulása, amely az Egyesült Államok politikájának központi kérdésévé vált. Eisenhower elnök hónapról hónapra, sőt hétről hére ígérgeti a gazdasági válságjelenségek megszűnését, sőt új csúcskonjunktúra, a monopóliumok új aranykorszakának kezdetét. Mondanunk sem kell, hogy az események, az ipari termelés csökkenése, a beruházások összezsugorodása, de főleg a teljes és nem teljes, a nyilvántartott és nyilván nem tartott munkanélküliek számának állandó emelkedése meghazudtolja az elnök minden, még oly kenetteljes jóslatát is. Így aztán nem csoda, hogy a nagytőke kezén levő és annak érdekeit szolgáló Gailup-féle közvéleményku tató intézet adatai szerint is Eisenhower elnök népszerűsége, a kormányon levő Republikánus Párt befolyása szemmel láthatóan csökken. Eisenhower és kormánya idegesen kapkod a válságjelenségek közepette, De akármilyen kapkodó intézkedéseket is hoz, nem feledkezik meg közvetlen uráról és parancsolójáról, a monopóliumok érdekeiről. Adócsökkentést javasolnak oly módon, hogy az a nagy vállalatok helyzetén javítson: a fegyverkezés további fokozásáról beszélnek, ami természetesen megint csak a monopóliumok profitját növeli. A közvélemény egyre többet emlegeti Roosewelt elnököt, aki az első világválság mélypontján, 1933-ban ha nem is szocialista, de mégis a legjobban sújtott rétegek érdekeinek szemmel tartásával, a farmerek támogatásával, minimális felvásárlási árak meghatározásával igyekezett a válságból kivezető utat megtalálni. Az amerikai vezető gazdasági és politikai körök azzal vigasztalják magukat, hogy szó sem lehet az 1929—1933. években lezajlott gazdasági válság megismétléséről, hiszen a mostani „depresszió" kísérőjelenségei egészen mások, mint 1929-ben voltak. Bár a nyersanyagok árai, a részvények árfolyamai huzamosabb idő óta állandóan esnek, mégis kétségtelen, hogy ezúttal az első világválságot bevezető tőzsdei fekete péntek, a mezőgazdasági termékek árának katasztrofális zuhanása mindeddig nem következett be. A válság megítélésében azonban nem az a döntő, hogyan alakul ki, hanem az, mi a hatása. Az ipari termelés az Egyesült Államokban tíz százalékkal kisebb mint egy évvel ezelőtt. Ez vonatkozik a beruházásokra is. A válság mélységének legmegbízhatóbb fokmérője azonban a munkanélküliek száma, amely hivatalos kimutatás szerint március közepén elérte az 5,2 milliót. A valóságban azonban már régen meghaladta a 6 milliót, sőt a szakszervezetek jelentése szerint március közepén a munkanélküliek száma már túllépte a 7 milliós határt. Ez a szám, a teljesen munkanélküliek és a részben foglalkoztatottak száma a döntő a válság fokának megítélésében, és ez ha még nem is katasztrofális, máris igen súlyos következményeket rejt magában. A válságjelenségek nem korlátozódnak csak az Egyesült Államok területére. Elsősorban a vele gazdaságilag szorosan összefüggő Kanadában jelentkeznek, ahol a munkanélküliek száma közel egymillió. Tekintettel arra, hogy Kanada lakosságának száma az USA lakosságának alig egy tizede, a munkanélküliek aránya ebben az országban még ijesztőbb. Angliában február végén félmillió munkanélküli volt, ez a legmagasabb szám hosszú évek óta. A gazdasági csoda hazájában, Nyugat-Németországban a múlt hó végén egymillió 325 ezer munkanélkülit tartottak nyilván. Belgiumban a dolgozók 5,5 százaléka keres hiába munkát, míg Olaszországban 2 millió körül jár állandóan a tartósan munkanélküliek száma. Folytathatnánk ezt a felsorolást Ausztriával, a skandináv államokkal, Ausztráliával, jóformán valamennyi tőkés országgal, ahol a munkanélküliség mindenütt ijesztően emelkedik. De a gazdasági válság nemcsak gazdasági kérdés. Hatása az uralkodó körök fasizálódására, a dolgozók radikalizálódására egyelőre beláthatatlan. Annyi azonban kétségtelen, hogy az 1958-as év további külpolitikai eseményeinek fejlődésére, a csúcsértekezlet megtartására, a béke kilátásainak megerősödésére a tőkés rendszer jelenlegi válsága igen jelentős mértékben hatni fog. Sz. fi, ÜJ SZÖ 4 * 1958. március 27. 1