Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-26 / 85. szám, szerda

Világ proletárjai, egyesüljetek ! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1958. március 26. szerda 30 fillér XI. évfolyam, 85. szám Ez az ország a dolgozóké Ez az ország a dolgozóké! A munkásoké, a földműveseké, azé az értelmiségé, amellyel együtt a szocializmust építjük. A dolgozó nép — és senki más — hivatott arra, hogy ebben az országban mindenben határozzon, minden döntésben részt vegyen, hogy a párt vezetésével formálja meg sorsát, jelenét, jövőjét. Min­den tevékenységet ebben az or­szágban a dolgozók érdeke irányít. A dolgozók demokráciája a népi demokrácia, az ő számukra és csakis az ő számukra mélyítjük el, bővítjük ezt a demokráciát. Éppen ilyen nyíltan mondottuk mindig, hogy fokozatosan meg akarjuk törni a volt kapitalista­urak befolyásának utolsó maradé­kát is, a volt vállalkozókét, föld­birtokosokét és minden úgyneve­zett régi úrét. Fel akarjuk szá­molni nemcsak az említettek be­folyásának maradékait, hanem mindazokét, akik velük egy húron pendülnek. Persze egyáltalán nem vagyunk „vérszomjasak". Ezért sohasem jutott eszünkbe úgy bánni velük, mint ők bánnának velünk, ha ha­talomra juthatnának. (Lásd azt a néhány napot Magyarországon, amikor lehetőségük nyílt erre). Mi ezzel szemben rábírtuk őket — és azt a maradékot hiánytalanul szin­tén rá fogjuk bírni —, hogy saját munkájukkal keressék meg a ke­nyerüket. Azt akarjuk, hogy vég­érvényesen elmenjen a kedvük a mi szocialista viszonyaink közepet­te is mások kárán könnyű meg­gazdagodásra igyekezni; befészkel­ni magukat több elég fontos pozí­cióba; ártani nekünk. Ilyen javíthatatlan „volt urak­nak" nincs semmi keresnivalójuk a megbízotti hivatalokon, a fonto­sabb helyeken, ahol megkapasz­kodtak, ahol érvényesíthették régi panamista tehetségüket, ismeret­ségeiket, összeköttetéseiket, min­den hájjal megkent ravaszságukat, alkalmazkodó képességüket. Egyik magasépítészeti vállala­tunkban dolgozó elvtársaink mondták el, hogy az ő vállalatuk­ban megmaradt néhány volt ma­gánépítész. Olyan helyeket fog­laltak el, mint műszaki ellenőrök stb. De voltak köztük nagyvállal­kozók is, igazi milliomosok, akik annakidején, 10 évvel ezelőtt szé­pen fizették a milliomos adót. Ezek az egyének mindnyájunk ká­rára a régi úri módszereket alkal­mazták, ahol tudták. Egyikük még a kommunista párt tagjainak so­rába is bejutott. Ez és több ilyen példa arról tanúskodik, hogy a volt kapitalisták egy része igyek­szik megkapaszkodni az úgyne­vezett jó helyeken. Tény, hogy egyes káderdolgozók a múlt évek során gyakran meg­feledkeztek az osztályszempont­ról. Néha nem is tudták, kit al­kalmaznak fontos funkciókban, mert az illető úr papirosain sze­mérmesen elhallgatta múltját, — és senki nem nézett utána. De megtörtént olyan eset is, hogy többen és az igazgató is tudott a dologról, csakhogy megszokták vagy olyan „megnyugtató elmé­letet" alkottak maguknak, amely szerint „tudunk róla, szemünk előtt van, nem csinálhat semmi bajt." Tény továbbá az is, hogy az igazgatókkal és a káderdolgozók­kal együtt gyakran pártszerveze­teink és azok bizottságai is szemet hunytak. Szemet huny­tak — vagy nem volt elég erejük és befolyásuk ahhoz, hogy kiharcolják valamilyen „régi úr" és „kenyeres pajtás" elbocsá­tását olyan helyről, ahová nem való. Az eredmény mindkét eset­ben egyforma volt. A volt kapitalisták, az osztály­os politikai szempontból megbíz­hatatlan elemek nem biztosíthat­ják számunkra a dolgozók ügyé­nek becsületes intézését, a szo­cialista építés betetőzésében a szorgalmas igyekezetet. Nem engedhetjük meg, hogy még elvétett és ritka esetekben is megtörténjék, hogy ilyen ele­mek kommunista pártunk soraiban maradjanak. Teljesen érthetetlen volna, ha valaki osztály- és politi­kai szempontból nem dolgozhatna az állami apparátusban, valamely Zdroj vállalat igazgatóságában vagy másutt, — és amellett a CSKP tagjának nevezhetné magát. Kommunistának lenni bizony töb­bet jelent, mint egy kísérleti in­tézet vezetőjének, vagy egy építé­szeti vállalat ellenőrének lenni. Kommunista csak öntudatos mun­kás vagy más dolgozó ember, a szocializmusért küzdő igazi harcos lehet. Ez azonban csak az első, a leg­természetesebb, a legkisebb dolog, amit tennünk kell. Egyidejűleg szükséges, hogy pártszervezeteink tanuljanak ed­digi hibájukból. A munkásosztály élcsapata va­gyunk, mindig és mindenütt osz­tályszempontot vallunk, minden kis és nagy dologban azt valósít­juk meg, ami a munkásosztály számára előnyös. Szemben állunk a régi kizsákmányolókkal, szem­ben állunk a régi urakkal. Ez minden dolgozónk előtt világos kell, hogy legyen, nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is. A másik oldalon a leghatározot­tabban el kell ítélnünk a meggon­dolatlan és felelőtlen túlzásokat. A túlzásokkal többet árthatnánk, mint használhatnánk közös ügyünknek. Egyeseknek feleslege­sen ártanánk, sokakat pedig feles­legesen megtévesztenénk és nyug­talanítanánk. Főleg arról a sokat emlegetett származásról van szó. Valóban a származás az egyik szempont, amelyből az embert meg kell ítélni. De csak az egyik. Mindig az egész embert kell lát­nunk. Azt, milyen ő maga, mit tett az elmúlt évek során és mi­lyen fejlődést feltételezhetünk ná­la. Jó érzékkel és figyelmesen kell tekintenünk a régi értelmiségre. Mondjuk, az olyan orvosra, aki már a München előtti köztársa­ság idején is ismert, jó specialista volt. Az természetes, hogy nem úgy élt, mint egy munkás és gyakran más környezetben is megfordult. Tudását azonban ma a mi új társadalmunknak adja át. Még akkor is, ha némely régi szokását megtartotta, végül is azt kell látnunk, hogy becsületesen velünk tart. Hogyan ítéljük meg tehát ? Természetesen tisztelettel és köszönettel azért, hogy segít meggyógyítani a mi embereinket, és új specialistákat nevel fiatal­jainkból. Felületes gondolkozásra vallana, ha az igazi osztály- és politikai szempontból megbízhatatlan ele­mek eltávolítása után a fontosabb helyekről azt hinnénk, hogy egy­szeriben megszűnik a reakció mű­ködése. Sajtónk már többször tudósított azokról a lopásokról, feketézésekről, amelyeket az ilyen elemek végeztek, arról, hogy ép­pen ezek az elemek éltették a bürokráciát. Hozzá kell tennünk, hogy az ő munkájuk eredménye a gyakran megnyilvánuló úgyne­vezett „népszerű politika". Éppen ők, a magánkapitalista tulajdono­sok, akik valamikor kés nélkül is meg tudták nyúzni az embert, éppen ők a szocialista vállalatok­ban az állam pénzén gyakran „a jó főnök" szerepét töltötték be és azt a nézetet terjesztették maguk­ról, „ez jó ember, ez hagy leg­(Folytatás a 2. oldalon) A Szovjetunió emlékirata az USA kormányának A jelenlegi nemzetközi feszültséget a nyugati hatalmak hidegháborús politikája okozta Milyen kérdések szerepeljenek a csúcsértekezleten? ® A Szovjetunió minden ésszerű javaslatot elfogad, de elutasítja a megegyezést lehetetlenné tevő pro­vokációt © Adjon Amerika végre határozott választ az időpont és a hely kérdésében Moszkva (TASZSZ). — A sajtó közölte, hogy a Szovjetunió külügyminisztériuma február 28-án az USA moszkvai nagykövetségének átnyújtotta a szov­jet kormány emlékiratát. Az emlékirat a kormányfők részvételével tartandó, a halasztást nem tűrő nem­zetközi problémák egész sorának megtárgyalására hivatott csúcsértekezlet összehívásával foglalkozik. Az USA külügyminisztériuma március 6-án elküldte az USA kormányának válaszát a Szovjetunió washing­toni nagykövetségének. A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere már­cius 24-én fogadta L. Thompsont, az USA szovjetunió­beli nagykövetét és átadta a szovjet kormánynak a csúcsértekezlet összehívásával kapcsolatos emlék­iratát, valamint az USA kormányának március 6-án kelt emlékiratára adott válaszát. A szovjet lapok március 25-i számukban közölték az USA kormánya március 6-án kelt emlékiratának és a szovjet kormány március 24-én kelt emlékira­tának szövegét. A szovjet kormány március 24-1 emlékirata így hangzik: A SZOVJET KORMÄNY gondosan felülvizsgálta az Amerikai Egyesült Államok kormányának 1958. március 6-i emlékiratában kifejtett nézeteit. Ez a memorandum válasz volt a szovjet kormány február 28-án kelt, a csúcsértekezlet összehívásának előkészületeivel foglalkozó emlékira­tára. Mint tudvalevő, a szovjet kor­mányt nyugtalanítja a nemzetközi helyzet veszélyes alakulása, és ezért 1957 végén javaslatot tett az egyes államfők konferenciájának összehí­vására, amely megoldhatná a halasz­tást nem tűrő problémák egész sorát és közös erőfeszítés alapján meg­szabná a nemzetközi feszültség eny­hítésére és a hidegháború megszün­tetésére vezető hatékony utakat. A szovjet kormány megállapítja, hogy az USA kormánya említést téve emlékiratában a csúcsértekezlet cél­jairól, kijelenti: óhajtja, hogy a szó­ban levő értekezlet olyan jelentős döntéseket hozzon, melyek alapul szolgálnának legalább egyes komoly politikai problémák megoldására és elősegítenék a nemzetközi együtt­működés és jóakarat légkörének ki­alakítását. Meg kell azonban állapítanunk, hogy míg a szovjet kormány a csúcs­értekezlet összehívására tett javaslat előterjesztése után több konkrét lé­pést tett, hogy eleget tegyen az USA és más nyugati hatalmak kormánya óhajainak mind a csúcsértekezleten letárgyalandó kérdéseket, mind az értekezlet előkészítésének folyama­tát illetően, az USA kormánya, mint ez emlékiratából kitűnik, a valóság­ban a csúcsértekezlet egész kérdését ismét vissza akarja vetni kezdeti stádiumába. Mint ismeretes, a szovjet kormány azt javasolja, hogy a csúcsértekezle­ten olyan időszerű nemzetközi kér­déseket tárgyaljanak meg, amelyek­ről már ezen az értekezleten is megegyezhetnek és amelyeknek meg­oldása az államok jobb kölcsönös megértésének és további fontos nemzetközi kérdések megoldásának alapját képezhetné. Ezen nagy nemzetközi jelentőségű és előnyös megoldást igénylő kérdések kőzé a szovjet kormány mély meggyőződése szerint a .következő kérdések tar­toznak: (Folytatás a 2. oldalon) :Hi:::::i:ü:U:UU> Kooperáció helyett VÁLLALATON BELÜIÍMUNKAMEGOSZTÁS Az átszervezés kézzelfogható eredménye a dolgozók magasabb keresete és a beruházások jobb kihasználása lesz (t.) Az országnak talán nincs olyan ipari üzeme, melyet nem érintene kisebb-nagyobb mértékben az átszer­vezés. Az újabb irányítási elvek mind a káderek elhelyezésénél, mind a be­ruházásoknál rengeteg újat hoznak, melyek javára válnak az ipari terme­lésnek. Valamennyi üzemben lehetővé válik az adminisztratív dolgozók létszámának csökkentése, s így a produktív dolgozók keresete jelentősen emelkedik. Három jelen­tős ágazatból egy-egy példát hozunk az alábbiakban. A gépiparban A piesoki gépgyár vezetői éppen most tárgyalnak a jövőbeli főüzemük­kel, a komáromi hajógyárral, hogyan fognak az egyesítés után közösen dol­gozni. A két üzem egyesítése nem volt véletlen lépés, hiszen a piesoki üzem gyártmányainak 20 százalékát a komáromi hajógyár használja fel. Az egyesítés legkézzelfoghatóbb eredmé­nye a beruházási eszközöknek az ed­§ nagyobb tudományom központja ^ ^ lesz. Az intézetben a két alapvető ^ § A Prága melletti Husinec-Rež-ii ^ intézetben e két fökészülék körül ^ \ Wf/n-í/i/íf 1 rt1tr\fri4-twt n o t-tn í í o tr rt ^ didinél jobb elosztása lesz. A pieso­kiak mostantól kezdve például töké­letesebben berendezkedhetnek a fe­délzeti mechanizmusok készítésére. Nem kevésbé fontos tényezőt, a szak­munkások képzését is központilag foaják tudni irányítani. Komáromban helyezik el az egyesült üzem hegesz­tőiskoláját. Piesokon pedig a gépé­szeti szakiskola működik majd. így az iskolák hallgatói majd közvetlenül a termelésben ellenőrizhetik elméleti tudásuk helyességét. Az átszervezés a fizetéseken is meg­látszik. Az adminisztratív apparátus 10 %-os csökkenése a dolgozók 9%­os fizetésemelését teszi lehetővé. A vegyiiparban Április l-től a végyiipar irányítása is új alapokra kerül. Habár itt sok­szor csak a területi átszervezés jö­het számításba, mégis elérték, hogy az eddigi 107 nemzeti válla' it helyett ezután 37 termelő-gazdasági egység képezi vegyiiparunkat. Azok az üze­mek, melyeknek különleges termelési feladataik vannak, továbbra is önálló­an fognak működni. A csehországi gumiárukat készítő üzemek viszont a náchodi főüzemben egyesülnek. A plasztikus anyagokat gyártó üzemek is központi irányítás alá kerülnék a Jablonec Nisou-i Plastima vezetésé­vel. A morvaországi papírgyárak viszont jövő hónap l-től a Brnói Pa* pírgyárak néven fognak szerepelni természetesen brnói székhellyel. A vendéglátóiparban Nemcsak az iparban, hanem a ke­reskedelemben is nagy változásokat hoz az átszervezés. A Turista nemzeti vállalat és a RAJ között eddig nem volt legtökéletesebb az összhang, pe­dig közös portán gazdálkodtak. A Tu­rista az utazásokat az elszálláso­lást, a RAJ pedig a vendégek ellátását rendezte. Ha valami hiba volt, akkor rendszerint az egyik vállalat a mási­kat okolta, de az átszervezésnél nera voltak képesek megoldani a problé­mákat. Április l-től a Turista n. v, hatásköre alá tartoznak majd az uta­zások szervezésén kívül az összes Turista szállók és menedékházak, azonkívül az ótátrafüredi vendéglátó üzemek is. Az átszervezés után így egy veze­tés alá kerül Szlovákia valamennyi utazásokat szervező vállalata. Ily módon a jövőben a szabadsá­gukat töltő dolgozók még jobb ellátás­ban részesülnek. ELEGENDŐ MUNKALEHETŐSÉG MINDENKI SZÁMÁRA Nagy előnyök azok számára, akik a szervezett munka­erőtoborzás keretében és határvidéken lépnek mun­kába ® Az építészetnek 30 ezer nőre van szüksége Dolgozóink figyelmének középpont­jában e napokban a népgazdaság irá­nyítása újjászervezésének, valamint annak a kérdése áll, hogy ezzel kap­csolatosan csökkentik a dolgozók létszámát mind a központi, mind az alárendelt hivatalokban. A miniszté­riumokból és megbízotti hivatalokból, melyek több mint 50 százalékkal csökkentik dolgozóik létszámát, ta­pasztalt és kitűnő szakképzettségű dolgozók indulnak a közeljövőben a termelési munkahelyek közvetlen megsegítésére. Magától értetődő, hogy az ügykezelési apparátus létszámának csökkentése során sok ezer rendelke­zésre bocsátott dolgozót kell más munkaszakaszokon elhelyezni. Állan­dóan növekvő termelési feladataink nagy lehetőségeket nyújtanak ennek megvalósítására. 1 Országos jellegű számadatok, va­lamint a nemzeti bizottságok jelen­tései arról tanúskodnak, hogy a szó­ban forgó átszervezés ^ következmé­nyei sem teremtenek olyan helyzetet, hogy teljes mértékben fedezhessük népgazdaságunk valamennyi ágazatá­ban a munkaerők szükségletét. így például csupán két szlovákiai kerü­let — a žilinai és a bratislavai — jelentette, hogy 3600 dolgozót helyez­het el főkénoen az építészetben, a mezőgazdaságban és a helyi gazdál­kodás szakaszán. A prágai központi hivatalokból távozó dolgozók számára már több mint 13 ezer munkahelyet készítettek elő. E dolgozók közül három ezret kell elhelyezni bá­nyáinkban, kohászatunkban, építkezé­seinken és vegyiipari üzemeinkben, a többieket a prágai kerületben és a határvidéken helyezik el megfelelő munkahelyeken. Csak a prágai kerületben működő (Folytatás a 2. oldalog

Next

/
Thumbnails
Contents