Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-26 / 85. szám, szerda

Világ proletárjai, egyesüljetek ! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1958. március 26. szerda 30 fillér XI. évfolyam, 85. szám Ez az ország a dolgozóké Ez az ország a dolgozóké! A munkásoké, a földműveseké, azé az értelmiségé, amellyel együtt a szocializmust építjük. A dolgozó nép — és senki más — hivatott arra, hogy ebben az országban mindenben határozzon, minden döntésben részt vegyen, hogy a párt vezetésével formálja meg sorsát, jelenét, jövőjét. Minden tevékenységet ebben az országban a dolgozók érdeke irányít. A dolgozók demokráciája a népi demokrácia, az ő számukra és csakis az ő számukra mélyítjük el, bővítjük ezt a demokráciát. Éppen ilyen nyíltan mondottuk mindig, hogy fokozatosan meg akarjuk törni a volt kapitalistaurak befolyásának utolsó maradékát is, a volt vállalkozókét, földbirtokosokét és minden úgynevezett régi úrét. Fel akarjuk számolni nemcsak az említettek befolyásának maradékait, hanem mindazokét, akik velük egy húron pendülnek. Persze egyáltalán nem vagyunk „vérszomjasak". Ezért sohasem jutott eszünkbe úgy bánni velük, mint ők bánnának velünk, ha hatalomra juthatnának. (Lásd azt a néhány napot Magyarországon, amikor lehetőségük nyílt erre). Mi ezzel szemben rábírtuk őket — és azt a maradékot hiánytalanul szintén rá fogjuk bírni —, hogy saját munkájukkal keressék meg a kenyerüket. Azt akarjuk, hogy végérvényesen elmenjen a kedvük a mi szocialista viszonyaink közepette is mások kárán könnyű meggazdagodásra igyekezni; befészkelni magukat több elég fontos pozícióba; ártani nekünk. Ilyen javíthatatlan „volt uraknak" nincs semmi keresnivalójuk a megbízotti hivatalokon, a fontosabb helyeken, ahol megkapaszkodtak, ahol érvényesíthették régi panamista tehetségüket, ismeretségeiket, összeköttetéseiket, minden hájjal megkent ravaszságukat, alkalmazkodó képességüket. Egyik magasépítészeti vállalatunkban dolgozó elvtársaink mondták el, hogy az ő vállalatukban megmaradt néhány volt magánépítész. Olyan helyeket foglaltak el, mint műszaki ellenőrök stb. De voltak köztük nagyvállalkozók is, igazi milliomosok, akik annakidején, 10 évvel ezelőtt szépen fizették a milliomos adót. Ezek az egyének mindnyájunk kárára a régi úri módszereket alkalmazták, ahol tudták. Egyikük még a kommunista párt tagjainak sorába is bejutott. Ez és több ilyen példa arról tanúskodik, hogy a volt kapitalisták egy része igyekszik megkapaszkodni az úgynevezett jó helyeken. Tény, hogy egyes káderdolgozók a múlt évek során gyakran megfeledkeztek az osztályszempontról. Néha nem is tudták, kit alkalmaznak fontos funkciókban, mert az illető úr papirosain szemérmesen elhallgatta múltját, — és senki nem nézett utána. De megtörtént olyan eset is, hogy többen és az igazgató is tudott a dologról, csakhogy megszokták vagy olyan „megnyugtató elméletet" alkottak maguknak, amely szerint „tudunk róla, szemünk előtt van, nem csinálhat semmi bajt." Tény továbbá az is, hogy az igazgatókkal és a káderdolgozókkal együtt gyakran pártszervezeteink és azok bizottságai is szemet hunytak. Szemet hunytak — vagy nem volt elég erejük és befolyásuk ahhoz, hogy kiharcolják valamilyen „régi úr" és „kenyeres pajtás" elbocsátását olyan helyről, ahová nem való. Az eredmény mindkét esetben egyforma volt. A volt kapitalisták, az osztályos politikai szempontból megbízhatatlan elemek nem biztosíthatják számunkra a dolgozók ügyének becsületes intézését, a szocialista építés betetőzésében a szorgalmas igyekezetet. Nem engedhetjük meg, hogy még elvétett és ritka esetekben is megtörténjék, hogy ilyen elemek kommunista pártunk soraiban maradjanak. Teljesen érthetetlen volna, ha valaki osztály- és politikai szempontból nem dolgozhatna az állami apparátusban, valamely Zdroj vállalat igazgatóságában vagy másutt, — és amellett a CSKP tagjának nevezhetné magát. Kommunistának lenni bizony többet jelent, mint egy kísérleti intézet vezetőjének, vagy egy építészeti vállalat ellenőrének lenni. Kommunista csak öntudatos munkás vagy más dolgozó ember, a szocializmusért küzdő igazi harcos lehet. Ez azonban csak az első, a legtermészetesebb, a legkisebb dolog, amit tennünk kell. Egyidejűleg szükséges, hogy pártszervezeteink tanuljanak eddigi hibájukból. A munkásosztály élcsapata vagyunk, mindig és mindenütt osztályszempontot vallunk, minden kis és nagy dologban azt valósítjuk meg, ami a munkásosztály számára előnyös. Szemben állunk a régi kizsákmányolókkal, szemben állunk a régi urakkal. Ez minden dolgozónk előtt világos kell, hogy legyen, nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is. A másik oldalon a leghatározottabban el kell ítélnünk a meggondolatlan és felelőtlen túlzásokat. A túlzásokkal többet árthatnánk, mint használhatnánk közös ügyünknek. Egyeseknek feleslegesen ártanánk, sokakat pedig feleslegesen megtévesztenénk és nyugtalanítanánk. Főleg arról a sokat emlegetett származásról van szó. Valóban a származás az egyik szempont, amelyből az embert meg kell ítélni. De csak az egyik. Mindig az egész embert kell látnunk. Azt, milyen ő maga, mit tett az elmúlt évek során és milyen fejlődést feltételezhetünk nála. Jó érzékkel és figyelmesen kell tekintenünk a régi értelmiségre. Mondjuk, az olyan orvosra, aki már a München előtti köztársaság idején is ismert, jó specialista volt. Az természetes, hogy nem úgy élt, mint egy munkás és gyakran más környezetben is megfordult. Tudását azonban ma a mi új társadalmunknak adja át. Még akkor is, ha némely régi szokását megtartotta, végül is azt kell látnunk, hogy becsületesen velünk tart. Hogyan ítéljük meg tehát ? Természetesen tisztelettel és köszönettel azért, hogy segít meggyógyítani a mi embereinket, és új specialistákat nevel fiataljainkból. Felületes gondolkozásra vallana, ha az igazi osztály- és politikai szempontból megbízhatatlan elemek eltávolítása után a fontosabb helyekről azt hinnénk, hogy egyszeriben megszűnik a reakció működése. Sajtónk már többször tudósított azokról a lopásokról, feketézésekről, amelyeket az ilyen elemek végeztek, arról, hogy éppen ezek az elemek éltették a bürokráciát. Hozzá kell tennünk, hogy az ő munkájuk eredménye a gyakran megnyilvánuló úgynevezett „népszerű politika". Éppen ők, a magánkapitalista tulajdonosok, akik valamikor kés nélkül is meg tudták nyúzni az embert, éppen ők a szocialista vállalatokban az állam pénzén gyakran „a jó főnök" szerepét töltötték be és azt a nézetet terjesztették magukról, „ez jó ember, ez hagy leg(Folytatás a 2. oldalon) A Szovjetunió emlékirata az USA kormányának A jelenlegi nemzetközi feszültséget a nyugati hatalmak hidegháborús politikája okozta Milyen kérdések szerepeljenek a csúcsértekezleten? ® A Szovjetunió minden ésszerű javaslatot elfogad, de elutasítja a megegyezést lehetetlenné tevő provokációt © Adjon Amerika végre határozott választ az időpont és a hely kérdésében Moszkva (TASZSZ). — A sajtó közölte, hogy a Szovjetunió külügyminisztériuma február 28-án az USA moszkvai nagykövetségének átnyújtotta a szovjet kormány emlékiratát. Az emlékirat a kormányfők részvételével tartandó, a halasztást nem tűrő nemzetközi problémák egész sorának megtárgyalására hivatott csúcsértekezlet összehívásával foglalkozik. Az USA külügyminisztériuma március 6-án elküldte az USA kormányának válaszát a Szovjetunió washingtoni nagykövetségének. A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere március 24-én fogadta L. Thompsont, az USA szovjetunióbeli nagykövetét és átadta a szovjet kormánynak a csúcsértekezlet összehívásával kapcsolatos emlékiratát, valamint az USA kormányának március 6-án kelt emlékiratára adott válaszát. A szovjet lapok március 25-i számukban közölték az USA kormánya március 6-án kelt emlékiratának és a szovjet kormány március 24-én kelt emlékiratának szövegét. A szovjet kormány március 24-1 emlékirata így hangzik: A SZOVJET KORMÄNY gondosan felülvizsgálta az Amerikai Egyesült Államok kormányának 1958. március 6-i emlékiratában kifejtett nézeteit. Ez a memorandum válasz volt a szovjet kormány február 28-án kelt, a csúcsértekezlet összehívásának előkészületeivel foglalkozó emlékiratára. Mint tudvalevő, a szovjet kormányt nyugtalanítja a nemzetközi helyzet veszélyes alakulása, és ezért 1957 végén javaslatot tett az egyes államfők konferenciájának összehívására, amely megoldhatná a halasztást nem tűrő problémák egész sorát és közös erőfeszítés alapján megszabná a nemzetközi feszültség enyhítésére és a hidegháború megszüntetésére vezető hatékony utakat. A szovjet kormány megállapítja, hogy az USA kormánya említést téve emlékiratában a csúcsértekezlet céljairól, kijelenti: óhajtja, hogy a szóban levő értekezlet olyan jelentős döntéseket hozzon, melyek alapul szolgálnának legalább egyes komoly politikai problémák megoldására és elősegítenék a nemzetközi együttműködés és jóakarat légkörének kialakítását. Meg kell azonban állapítanunk, hogy míg a szovjet kormány a csúcsértekezlet összehívására tett javaslat előterjesztése után több konkrét lépést tett, hogy eleget tegyen az USA és más nyugati hatalmak kormánya óhajainak mind a csúcsértekezleten letárgyalandó kérdéseket, mind az értekezlet előkészítésének folyamatát illetően, az USA kormánya, mint ez emlékiratából kitűnik, a valóságban a csúcsértekezlet egész kérdését ismét vissza akarja vetni kezdeti stádiumába. Mint ismeretes, a szovjet kormány azt javasolja, hogy a csúcsértekezleten olyan időszerű nemzetközi kérdéseket tárgyaljanak meg, amelyekről már ezen az értekezleten is megegyezhetnek és amelyeknek megoldása az államok jobb kölcsönös megértésének és további fontos nemzetközi kérdések megoldásának alapját képezhetné. Ezen nagy nemzetközi jelentőségű és előnyös megoldást igénylő kérdések kőzé a szovjet kormány mély meggyőződése szerint a .következő kérdések tartoznak: (Folytatás a 2. oldalon) :Hi:::::i:ü:U:UU> Kooperáció helyett VÁLLALATON BELÜIÍMUNKAMEGOSZTÁS Az átszervezés kézzelfogható eredménye a dolgozók magasabb keresete és a beruházások jobb kihasználása lesz (t.) Az országnak talán nincs olyan ipari üzeme, melyet nem érintene kisebb-nagyobb mértékben az átszervezés. Az újabb irányítási elvek mind a káderek elhelyezésénél, mind a beruházásoknál rengeteg újat hoznak, melyek javára válnak az ipari termelésnek. Valamennyi üzemben lehetővé válik az adminisztratív dolgozók létszámának csökkentése, s így a produktív dolgozók keresete jelentősen emelkedik. Három jelentős ágazatból egy-egy példát hozunk az alábbiakban. A gépiparban A piesoki gépgyár vezetői éppen most tárgyalnak a jövőbeli főüzemükkel, a komáromi hajógyárral, hogyan fognak az egyesítés után közösen dolgozni. A két üzem egyesítése nem volt véletlen lépés, hiszen a piesoki üzem gyártmányainak 20 százalékát a komáromi hajógyár használja fel. Az egyesítés legkézzelfoghatóbb eredménye a beruházási eszközöknek az ed§ nagyobb tudományom központja ^ ^ lesz. Az intézetben a két alapvető ^ § A Prága melletti Husinec-Rež-ii ^ intézetben e két fökészülék körül ^ \ Wf/n-í/i/íf 1 rt1tr\fri4-twt n o t-tn í í o tr rt ^ didinél jobb elosztása lesz. A piesokiak mostantól kezdve például tökéletesebben berendezkedhetnek a fedélzeti mechanizmusok készítésére. Nem kevésbé fontos tényezőt, a szakmunkások képzését is központilag foaják tudni irányítani. Komáromban helyezik el az egyesült üzem hegesztőiskoláját. Piesokon pedig a gépészeti szakiskola működik majd. így az iskolák hallgatói majd közvetlenül a termelésben ellenőrizhetik elméleti tudásuk helyességét. Az átszervezés a fizetéseken is meglátszik. Az adminisztratív apparátus 10 %-os csökkenése a dolgozók 9%os fizetésemelését teszi lehetővé. A vegyiiparban Április l-től a végyiipar irányítása is új alapokra kerül. Habár itt sokszor csak a területi átszervezés jöhet számításba, mégis elérték, hogy az eddigi 107 nemzeti válla' it helyett ezután 37 termelő-gazdasági egység képezi vegyiiparunkat. Azok az üzemek, melyeknek különleges termelési feladataik vannak, továbbra is önállóan fognak működni. A csehországi gumiárukat készítő üzemek viszont a náchodi főüzemben egyesülnek. A plasztikus anyagokat gyártó üzemek is központi irányítás alá kerülnék a Jablonec Nisou-i Plastima vezetésével. A morvaországi papírgyárak viszont jövő hónap l-től a Brnói Pa* pírgyárak néven fognak szerepelni természetesen brnói székhellyel. A vendéglátóiparban Nemcsak az iparban, hanem a kereskedelemben is nagy változásokat hoz az átszervezés. A Turista nemzeti vállalat és a RAJ között eddig nem volt legtökéletesebb az összhang, pedig közös portán gazdálkodtak. A Turista az utazásokat az elszállásolást, a RAJ pedig a vendégek ellátását rendezte. Ha valami hiba volt, akkor rendszerint az egyik vállalat a másikat okolta, de az átszervezésnél nera voltak képesek megoldani a problémákat. Április l-től a Turista n. v, hatásköre alá tartoznak majd az utazások szervezésén kívül az összes Turista szállók és menedékházak, azonkívül az ótátrafüredi vendéglátó üzemek is. Az átszervezés után így egy vezetés alá kerül Szlovákia valamennyi utazásokat szervező vállalata. Ily módon a jövőben a szabadságukat töltő dolgozók még jobb ellátásban részesülnek. ELEGENDŐ MUNKALEHETŐSÉG MINDENKI SZÁMÁRA Nagy előnyök azok számára, akik a szervezett munkaerőtoborzás keretében és határvidéken lépnek munkába ® Az építészetnek 30 ezer nőre van szüksége Dolgozóink figyelmének középpontjában e napokban a népgazdaság irányítása újjászervezésének, valamint annak a kérdése áll, hogy ezzel kapcsolatosan csökkentik a dolgozók létszámát mind a központi, mind az alárendelt hivatalokban. A minisztériumokból és megbízotti hivatalokból, melyek több mint 50 százalékkal csökkentik dolgozóik létszámát, tapasztalt és kitűnő szakképzettségű dolgozók indulnak a közeljövőben a termelési munkahelyek közvetlen megsegítésére. Magától értetődő, hogy az ügykezelési apparátus létszámának csökkentése során sok ezer rendelkezésre bocsátott dolgozót kell más munkaszakaszokon elhelyezni. Állandóan növekvő termelési feladataink nagy lehetőségeket nyújtanak ennek megvalósítására. 1 Országos jellegű számadatok, valamint a nemzeti bizottságok jelentései arról tanúskodnak, hogy a szóban forgó átszervezés ^ következményei sem teremtenek olyan helyzetet, hogy teljes mértékben fedezhessük népgazdaságunk valamennyi ágazatában a munkaerők szükségletét. így például csupán két szlovákiai kerület — a žilinai és a bratislavai — jelentette, hogy 3600 dolgozót helyezhet el főkénoen az építészetben, a mezőgazdaságban és a helyi gazdálkodás szakaszán. A prágai központi hivatalokból távozó dolgozók számára már több mint 13 ezer munkahelyet készítettek elő. E dolgozók közül három ezret kell elhelyezni bányáinkban, kohászatunkban, építkezéseinken és vegyiipari üzemeinkben, a többieket a prágai kerületben és a határvidéken helyezik el megfelelő munkahelyeken. Csak a prágai kerületben működő (Folytatás a 2. oldalog