Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-26 / 85. szám, szerda

A ® ĽS2SÍ| A Szovjetunió emlékirata az USA kormányának. 65. születésnapja alkalmából Tisztelt Elvtárs! Ö Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Csehszlovák Köztársaság egész W dolgozó népe nevében a legszívélyesebb elvtársi üdvözleteket küldjük H 65. születésnapja alkalmából. f: Pártunk ez alkalomból megemlékezik az ön fáradhatatlan tevékeny­f ségéröl, melyet az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának élén, • a nemzetközi forradalmi mozgalomban, az olasz munkásosztály és az egész dolgozó nép jogaiért, valamint a békéért és az új háború veszélyé­nek elhárításáért vívott harcban kifejtett. Jó egészséget kívánunk Önnek, Togliatti elvtárs és további sikereket a békéért, az olasz sdolgozó nép boldogabb jövőjéért, a szocializmusért végzett munkájában. CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Üzenet az algériai szabadságharcosoknak (ČTK) — A békeharcosok szövet­sége kerületi bizottságainak elnökei és tagjai március 24-én és 25-én Prágában ülést tartottak, melyen megvitatták a jelenlegi nemzetközi helyzet egyes lényegbevágó kérdé­seit. Az ülés résztvevői többek között állást foglaltak amellett, hogy támo­gatják a Szovjetunió újabb javasla­tait a csúcsértekezlet egybehívására. Az ülés résztvevői foglalkoztak az afrikai nemzeti szabadságharc kérdé­seivel, és az „algériai nap" alkalmá­ból a következő üzenetet küldték az algériai békeharcosoknak: „Drága algériai barátaink! Március 30-a, „az algériai nap" alkalmából szívből jövő harcos üd­vözleteinket küldjük önöknek. Hazánk népének évszázadokon keresztül kel­lett küzdenie szabadságáért és ezért teljes mértékben megértjük az ázsiai és afrikai nemzetek nemzeti szabad­ságharcát, Gondolatban önökkel va­gyunk, küzdelmükkel, melyet a fran­cia támadók ellen vívnak, akik hiába törekednek arra, hogy továbbra is fenntartsák szétbomló gyarmati ural­mukat. Csodálatunkat fejezzük ki Dzsamila Buhired, a Guerroudjo há­zaspár, Anderhaman Taleb és más algériai hazafiak hőstettei felett, akik bátran szállnak síkra az algír nép ügyéért. Annak ellenére, hogy sok ezer kilométer választ el bennünket önöktől, megszorítjuk kezüket és szi­lárdan hisszük, hogy győzelmet arat­nak igazságos harcukban, melyben a világ békeszerető nemzetei kivétel nélkül támogatják önöket. A csehszlovákiai békevédők". Elegendő munkalehetőség mindenki számára (Folytatás az 1. oldalról) Magasépítészeti Vállalat és a ČSAD (ČSD) szállító vállalatai jelentése szerint 1600 dolgozóra van szükségük. Ezzel kapcsolatosan érdekes számada­tokkal szolgált az építészetben alkal­mazott nők nemrég lezajlott országos aktívája: Építészetünk még 30 ezer szabad munkahellyel rendelkezik a nők számára. Ezek a munkahelyek megfelelnek a nők munkabeosztásá­nak. Az ostravai, a Karlovy Vary-i és az ústíi kerületben sok tízezer dol­gozóra van szükség, mert második ötéves tervünk éveiben főképpen itt összpontosul beruházási építkezési te­vékenységünk. Végső soron elegendő az is, hogyha lapjainkban nézzük át az apróhirdetéseket és ezzel is meg­győzően tájékozódhatunk arról, hogy mennyi a szabad munkahely s hogy elegendő munka van hazánkban min­denki számára. A rendelkezésre bo­csátott dolgozók munkabeosztását illetőleg azonban emellett természe­tesen érvényre kell juttatnunk az egész társadalom érdekét, a szocia­lizmus építése mielőbbi betetőzésének érdekét. Az olyan dolgozóknak, akiket nem káderokokból bocsátottak el, különö­sen az esetben, ha a szervezett to­borzás keretében helyezkednek el vál­lalatokban, számos anyagi előnyt nyújtanak. így például megkapják egész eddigi fizetésüket a ki nem használt felmondási időért arra való tekintet nélkül, hogy mennyi a kere­setük az új munkahelyükön. Azok a dolgozók, akik a szervezett munka­erőtoborzás keretén kívül lépnek vállalatokba, ki nem használt felmon­dási idejükért igényt tarthatnak az eddigi keresetük, valamint az új mun­kahelyen elért keresetük közötti különbözetre az esetben, ha az új kereset kisebb az előzőnél. Az a dolgozó, aki a szervezett munkaerőtoborzás keretében lép mun­kába valamely gazdasági ágazatunk­ban, további előnyökben is részesül. Pótlékot kap munkafelszerelés beszer­zésére 600—1800 korona erejéig, egyszer s mindenkorra toborzási pótlé­kot és az esetben, ha családjától kü­lön kell élnie, családi segélyben is részesül. A határvidéken munkát vál­laló dolgozóknak előnyös hitelt nyúj­tanak pénzintézeteink, hogy megve­ttessék a gazdálkodáshoz szükséges eszközöket. Fiatal házasok ingyen kaphatnak bútort 7000 koronáig ter­jedő árban és sokan közülük igen előnyös vételárért családi házat is vehetnek. A felsorolt néhány tény is arról tanúskodik, hogy az ügykezelési dol­gozók létszámának szükséges csök­kentését s e dolgozóknak más mun­kaszakaszokra való áthelyezését oly módon valósítjuk meg, hogy figye­lembe vesszük az egész társadalom érdekeit és emellett maximálisan te­kintetbe vesszük a dolgozók egyéni érdekeit s szükségleteit is. (Pravda) A LENGYEL NÉPKÖZTÁRSASÁG NAGYKÖVETE BEFEJEZTE SZLOVÁKIAI LÁTOGATÁSÁT (ČTK) — Franciszek Mazur, a Len­gyel Népköztársaság prágai rendkí­vüli és meghatalmazott nagykövete március 25-én befejezte egyhetes szlovákiai baráti látogatását. A len­gyel vendégtől Prágába utazása előtt elbúcsúztak a szlovák nemzeti, kerü­leti, valamint Szlovákia fővárosa szerveinek képviselői. ® „Az 1958. évi prágai tavasz" nemzet­közi zenei fesztiválon fellép a Szófiai Fil­harmónia kiváló bolgár zenekara is, me- ( lyet Konstantin Iljev vezényel. ** ******* ********** *** **** ** Ez az ország a dolgozóké (Folytatás az 1. oldalról) alább keresni". A látszólag nép­szerű, de alapjában véve elveink­kel szemben álló eljárás ma ma­guk a dolgozók ellen irányul, épp úgy,-mint a lopás, a bürokratikus nehézkesség. A tervvel való min­denféle csalások, a nem megérde­melten kifizetett prémiumok ma már a munkások ellen irányulnak mindnyájunk számlájára. Lehet, hogy az ilyesmi átmenetileg vala­(Folytatás az 1. oldalról) Az atom- és hidrogénfegyver-kísér­letek haladéktalan beszüntetése; a Szovjetunió, az USA és Nagy-Bri­tannia lemondanak az atomfegyverek alkalmazásáról; atom- és rakétafegyvermentes öve­zet létesítése Közép-Európában; megnemtámadási egyezmény kötése az Északatlanti Tömb és a Varsói Szer­ződés tagállamai között; a Németország és más európai álla­mok területén elhelyezett külföldi csa­patok létszámának csökkentése; a váratlan támadás elhárításával kap­csolatos kérdésekre vonatkozó egyez­mény kidolgozása; a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kibővítését szolgáló intézkedések; a háborús propaganda beszüntetése; a közel- és közép-keleti feszültség enyhítésének módjai. Van-e talán valamilyen alapja annak az állításnak, hogy e kérdések pozitív megoldása csupán a Szovjetunió érdeke és hogy más országok, köztük az USA népei szempontjából e kérdések cseké­lyebb jelentőséggel bírnak? A szóbanforgó kérdéseket maga az élet és az államok kapcsolatainak utóbbi években kialakult fejlődése veti fel. Ha a béke megszilárdításának érdekeiből indu­lunk ki, nem létezhet két nézet azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy a rakéta- és atomháború veszélyét enyhítő, a lázas fegy­verkezést megszüntető és az államok kap­csolataiban „a hidegháború" szülte feszült­séget kiküszöbölő viszályok keletkezésének veszélyét — a világ azon részeiben, me­lyek az ott fennálló feszültségre való te­kintettel különösképpen ki vannak téve e viszályok veszélyének — enyhítő elfo­gadott Intézkedések ugyanolyan mértékben szolgálnák a Szovjetunió, az USA, Nagy­Britannia, Franciaország és a többi álla­st mok javát. A szovjet kormány gondosan felülvizs­gálta az USA kormányának és más nyu­gati hatalmak kormányainak a csúcsérte­kezletre általuk előterjesztendő kérdések­kel kapcsolatban kifejezett kívánságát. Szem előtt tartva a csúcsértekezlet útjá­nak előkészítésére irányuló törekvést és tekintetbe véve a nyugati hatalmak néze­teit. a szovjet kormány kijelentette: Egyet­ért azzal, hogy a csúcsértekezleten meg­tárgyalják a kozmikus térség hadicélokra való felhasználása megtiltásának kérdé­sét és az idegen területen elhelyezett kül­földi haditámaszpontok felszámolását. A szovjet kormány ezenkívül készségét fejezte ki, hogy hajlandó megtárgyalni a német békeszerződés aláírását és az or­szágok közti viszonyok és kapcsolatok fej­lődését. A szovjet kormány által a csúcsértekez­leten letárgyalásra előterjesztett kérdések tehát az USA kormányának azokat a javas­latait Is tekintetbe veszik, amelyekről az ügy érdekében, a nemzetközi feszültség érdekében tárgyalhatnak. Ezért nem ért­hetünk egyet az USA emlékiratának azzal az állításával, hogy a szovjet kormány állítólag Igényt tart a vétó-jogra a csúcs­értekezleten letárgyalandó kérdések köré­nek meghatározásakor és valamilyen kü­lönleges kiváltságokra, vagy teljhatalomra közvetlenül az értekezleten. A nemzetközi értekezlet előkészítésének kérdésében ta­núsított szovjet álláspontnak efféle önké­nyes magyarázata nem fedi a valóságot. Az USA kormánya emlékiratában kijelenti, hogy komoly szándékok vezérlik a csúcs­értekezlet előkészítését érintő kérdések vizsgálásában. Ezt a szándékot természe­tesen csak örömmel fogadnók. Meglep ben­nünket az a tény, hogy az USA kormánya lehetségesnek tartja még a gondolatát ls annak, hogy a csúcsértekezletet afféle színielőadássá változtathassák. Ha a nyu­gati hatalmak egyes körei sötét színben Igyekszenek feltüntetni a csúcsértekezlet összehívására tett javaslatot, akkor fel kell tételezni, hogy ezek a körök nem az USA kormányának álláspontját fejezik ki. Ami a szovjet kormányt illeti, mint már nemegyszer kijelentette, rendkívül naqy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a kormányfők részvételével tartandó érte­kezlet döntő módon befolyásolja az egész nemzetközi helyzet orvoslását és jelentősen hozzájáruljon a béke ügyéhez. A csúcsér­tekezlettel kapcsolatban milyen konstruk­tív álláspontot szorgalmazhat az USA kor­mánya, ha kitart amellett, hogy letárgyal­ják az úgynevezett kelet-európai országok helyzetének kérdését. Alig hihető, hogy az USA kormánya nem tudja, hogy az Ilyen javaslat csak határozott ellenvetést válthat ki a Szovjetunióban és azokban az orszá­gokban, melyek helyzetét meg kellene tár­gyalni a nemzetközi értekezleten. E kér­désnek már a megfogalmazása is sérti ezeket az államokat és a nemzetközi kap­csolatokban megengedhetetlen. Senki sem jogosította fel az USA-t, vagy bármily más hatalmat, hogy a döntőbíró szerepében lépjen fel annak elbírálására, vajon annak a társadalmi és államrendszernek kell-e fennállania bizonyos országban, melyet an­nak népe választott, vagy sem. Aki ma a szocializmussal szemben tanúsított el­lenséges magatartásától vezérelve felveti a kelet-európai országok társadalmi rend­szere megváltoztatásának kérdését, az a nemzetek közötti ellenséges érzület szí­tásának útjára, a háború útjára sodorja a világot. Ebben az esetben azonban en­gedjenek meg eqy kérdést: Mi köze ehhez a nemzetközi feszültség enyhítése érde­keit szolgáló nemzetközi tárgyalásoknak és csúcsértekezletnek? A szovjet kormány már nemegyszer fi­gyelmeztetett arra, milyen veszélyes lehet a béke szempontjából az Ideológiai ellen­tétek átvitele az államok kapcsolataiba. . ,. . , . ... - si E né/etet egyre szélesebb nemzetközi téren a szocializmust — csakis ok fog- " ® A „Buffo", a varsói Szatíra Színház liúsztagú művészi együttese április 10-től 30-lg a Csehszlovák Köztársaságban ven­dégszerepel. # A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövet­ség dolgozóinak 25-tagú csoportja, mely 3 hétig az Ukrán Szovjet Szocialista Köz­társaságban tartózkodott, március 25-re virradó éjszaka visszatért Prágába. © Alekszander Melik-Pasajev, a Szovjet­unió nemzeti művésze, a moszkvai Nagy­színház főkarmestere hétfőn este Prágába érkezett. í© A Nyitrai JNB nagytermében hétfőn ünnepi estet rendeztek a világifjúsági hét alkalmából. Az ünnepi esten 5Ö0 fiatal vett részt. ® A Janáček vonósnégyes, a kiváló morva kamaraegyüttes március 25-én Finnország­ba utazott. kit nagyobb bevételhez juttat, de már holnap nagyon is ráfizethet nemcsak saját maga, de mindnyá­jan. Ez az ország a dolgozóké. Ez az ország elég lehetőséget és erőt ad a dolgozóknak, hogy szilárd és nyugodt kézzel rendet., teremtsenek a maguk országában i saját maguk számára. Ök építik f) ják élvezni annak gyümölcseit. H is elismerik Megnyilvánult ez többek kö­rt zött az ENSZ közgyűlésének XII. ülés­szakén az államok békés egymás mellett élésének kérdéséről egyöntetűen hozott határozatban is. Az USA kormánya emlék­iratában mégis az ideológiai ellentéteken nyargal, miközben azt állítja, hogy a fe­szültség fő oka állítólag „a nemzetközi kommunizmus". Ha az egyik vagy másik társadalmi rend­szer közötti alapvető összeegyeztethetetlen ellentéteket, ha a kapitalizmus és a szo­cializmus közötti ellentéteket kellene meg­tárgyalnunk, akkor felmerül a kérdés, hová vezetne ez és az államoknak miféle köze­ledéséről lehetne szó. Kétségtelen, hogy ily módon még mélyebb szakadék keletkez­ne a keleti és nyugati államok között és ezzel csak azok nyernének, akik a viszály és gyűlölet magvát hintik el a nemzetközi kapcsolatokban. A jelenlegi nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszültség igazi okát illetően min­denki tudja, hogy ez az ok a nyugati nagy­hatalmak által folytatott „hidegháború" po­litikája, agresszív katonai tömbök létesí­tésének politikája és az állandóan fokozódó lázas fegyverkezés, melynek következtében napról napra növekszik az államok fegy­verzete és már óriási romboló gépezet ala­kult ki. Ki tagadhatná manapság, hogy ha ez a gépezet működésbe lép, hallatlan gyötrelmeket okoz az emberiségnek? A csúcsértekezleten az NDK és az NSZK egységes állammá egyesítésének kérdése sem tárgyalható meg, mivel ez a kérdés teljes mértékben a két német államra tarto­zik. Ha az államok kapcsolatainak kiélező­déséről lenne szó, akkor lenne érthető e kérdésnek a nemzetközi értekezleten le­tárgyalásra való előterjesztése. A szov­jet kormánynak azonban az a nézete, hogy az értekezlet részvevőinek a siker érde­kéből kell klindulniok és nem szabad fel­vetni olyan kérdéseket, melyek veszélyez­tethetnék az értekezlet összehívását. A szovjet kormány nagy jelentőséget tu­lajdonít annak, hogy a közel jövőben meg­egyezzenek a csúcsértekezlet előkészíté­sével kapcsolatos gyakorlati kérdésekről. Eisenhower, az USA köztársasági elnöke 1958. január 12-i üzenetében kijelentette, hogy kész találkozni a szovjet vezetőkkel, hogy megtárgyalják a csúcsértekezleten a szovjet kormány által Is letárgyalásra elő­terjesztett javaslatokat. Mint már mon­dottuk, a szovjet kormány készségét fejezte ki, hogy hajlandó a csúcsértekezleten le­tárgyalni az USA kormánya által előter­jesztett kérdések egész sorát. Az USA kormányának emlékirata azonban sajnos nem ad választ a szovjet kormány február 28-án kelt, a csúcsértekezlet tárgyalási programjának kérdésével kapcsolatos ja­vaslataira. Az USA kormánya csupán ki­jelenti, hogy a kormányfőknek semmilyen úiabb értekezlete nem veheti tekintetbe az előző értekezleteket és hoqy az új csűcs­értkezletnek ott kell kezdenie, ahol a kor­mányfők genfi értekezlete abbahagyta. Tudatosítani kell azonban, hogy a kérdésnek ily módon való megfogal­mazása egyáltalában nem veszi fi gyelembe azt a körülményt, hogy a genfi értekezlet óta hosszú idő telt el és jelentősen megváltozott a nem­zetközi helyzet. A szovjet kormány a jelenlegi világhelyzet tekintetbe­vételével éppen ezért javasolta az időszerű nemzetközi problémák meg­oldásának új mődját. A szovjet kor­mány tekintettel van arra, hogy a jelenlegi helyzetben nehéz lenne a csúcsértekezleten megegyezni az összes időszerű nemzetközi problé mákról. Javasoljuk, hogy az érte­kezlet figyelme elsősorban a halasz­tást legkevésbé tűrő kérdésekre irányuljon, melyeknek megoldása az egész nemzetközi helyzet orvoslásá­nak alapját képezhetné. A további problémákat az államok között foly­tatott tárgyalás következő szaka­szában tárgyalhatnák meg. Tekintet­tel a múlt tapasztalataira és a nem­zetközi feszültség enyhítésének biztosítására törekedve tehát a megoldatlan nemzetközi problémák megoldásának új módját javasoljuk s a legreálisabb és legmegfelelőbb módszerként folyamatos megoldá­sokat indítványozunk. A szovjet kormány úgy véli, hogy a csúcsérte­kezleten általa tárgyalásra javasolt kérdések megoldása teljesen megfe­lelne a népek vágyainak és jelentős lépés lenne abban a törekvésben, mely a nemzetközi helyzetben el­érendő alapvető változásra és a „hidegháború" beszüntetésére irá­nyul. Tekintettel arra, hogy az USA kor­mányának emlékirata nem objektíven világítja meg a lefegyverzés problé­májának ENSZ-beli tárgyalásával összefüggő helyzetet, megjegyzendő, hogy az ENSZ közgyűlésének XII. ülésszakán éppen a nyugati hatalmak utasították el az ENSZ olyan lefegy­verzési bizottságának létesítésére tett javaslatot, amely kellőképpen tekintetbe venné az ENSZ tagálla­mainak nézeteit. A kölcsönösen el­fogadható megoldások türelmes ke­resése helyett szemmel látható nyo­másra olyan határozatot hoztak a közgyűlés ülésszakán, amely úgy ha­tározza meg a lefegyverzési bizottság összetételét, hogy a nyugati hatal­mak katonai csoportosulásának hí­vei abszolút többséget alkossanak benne. A nyugati hatalmak tehát a sza­vazatok többségét nyilván esztelen célokra használták fel és tulajdon­képpen vétót emeltek a lefegyverzés problémájáról folyó további tárgyalás ellen, lehetetlenné téve pozitív ered­mények elérését. S valóban elérhető-e haladás a le­fegyverzés problémájában, ha olyan határozatokat kényszerítenek ki, amelyek csak az egyik félnek, csak az államok egyik csoportosulásának jelentenek előnyt, és ártanak a másik fél törvényes érdekeinek? Nyilván­való, hogy egyetlen állam sem egyez­het bele nemzeti érdekeinek meg­nyirbálásába, bárhogyan is akarnák a nyugati katonai csoportosulás résztvevői többségükkel élve rákény­szeríteni a legelfogadhatatlanabb határozatokat. A jelen körülmények — két társadalmi rendszer fennálása — közepette nem létezhet más poli­tika, mint a kölcsönösen elfogadható megoldások keresésének ésszerű po­litikája, mely senkinek sem nyújt kiváltságos helyzetet és egyik fél biztonsága érdekeinek sem árt. Szükségtelen tehát a lefegyverzés kérdéseinek részleteivel foglalkozni, mivel a szovjet kormány már elég világosan kifejtette nézetét az USA kormányának tett kijelentéseiben. Az USA kormányának emlékirata kell, hogy csalódást okozzon mind­azoknak, akik a csúcsértekezlet tár­gyalásában a jelenlegi feszültség enyhítésének és a „hidegháború", —• mellyel a nemzetek már torkig van­nak —, megszüntetésének biztos eszközét látják. A szovjet kormány a csúcsértekezlet előkészítése lehető leggyorsabb befejezésének szüksé­géből kiindulva azt óhajtaná, hogy az USA kormánya fejtse ki álláspont­ját azokkal a kérdésekkel kapcsolat­ban, amelyeket a Szovjetunió a csúcsértekezleten letárgyalásra java­sol, mint ahogy ezt az USA kormá­nyának javaslatait illetően a szovjet kormány tette. A szovjet kormány szintén szükségesnek tartja, hogy már a közeljövőben megegyezzenek a csúcsértekezlet összetételének kérdéséről, időpontjáról és színhe­lyéről. A szovjet kormány, szem előtt tartva a csúcsértekezlet össze­hívása gyorsított előkészítésének óhaját és kiindulva abból a nézet­ből, hogy a megegyezés lehető leg­gyorsabb elérését lehetővé tevő minden eszközt és utat fél kell hasz­nálni, beleegyezett a külügyminisz­terek értekezletének összehívásába, mely előkészítené a kormányfők ta­lálkozóját, és azt javasolta, hogy 1958 áprilisában hívják össze a mi­niszterek értekezletét. A szovjet kormány abból a nézetből indult ki, hogy a miniszterek által megtárgya­landó kérdések köre a csúcsértekez­let előkészítésének szervezési részét érintő kérdésekre, a tárgyalás prog­ramjának kidolgozására, a csúcsér­tekezlet résztvevőinek, időpontjának és színhelyének kijelölésére szorít­kozzék. A szovjet kormány nézete szerint az előterjesztett kérdések letárgya­lása a kormányfők részvételével összeülő csúcsértekezletre tartozik. Aligha hozható fel bármilyen ellen­vetés azzal szemben, hogy az álla­mok ilyen esetekben szokásos nagy­szabású jogkörrel, vagy utasításokkal ellátott vezető tényezőinek összejö­vetele a legszebb kilátásokkal ke­csegtetne a sikerre, főként akkor, ha arról van szó, hogy fordulatot kell elérniök és új irányt kell szabniok a nemzetközi kapcsolatok fejlődésé­nek, hogy felszámolják az eddigi feszültséget. Ezzel szemben, ha a kérdések lényegének megtárgyalásá­val a külügyminiszterek értekezleté­nek kellene foglalkoznia, jogos vol­na az az aggodalom, hogy ez nem könnyíti meg, sőt ellenkezőleg el­odázza a csúcsértekezlet összehívását és bonyolulttá teszi a megegyezést a tárgyalt kérdésekről. Nem tehetjük ezt anélkül, hogy ellentmondásba ne kerülnénk a logika követelményeivel, hogy ne ismerjük el a csúcsértekez­let összehívásának szükségét és hasznosságát és ugyanakkor úgy cse­lekszünk, hogy az értekezletet minél tovább elodázzuk, vagy azzal az ürüggyel, hogy az előkészületek fo­lyamán a külügyminiszterek találko­zóján nehezen áthidalható ellentétek merültek fel, meghiúsítjuk a csúcs­értekezlet összehívását. A szovjet kormány azt a reményét fejezi ki, hogy az USA kormánya gondosan felülvizsgálja a kifejtett nézeteket, melyek szerint további halogatás nélkül meg kell kezdeni mind a miniszterek értekezlete, mind a csúcsértekezlet előkészíté­sével és összehívásával összefüggő kérdések konkrét megtárgyalását. í"] 1 1 * 1958. március 26.

Next

/
Thumbnails
Contents