Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-20 / 79. szám, csütörtök

Baráti országok. BULGARIA _ m Uhm BRrrr |S s i : Így fest ma Dlmitrovgrád, a felszabadulás után egyik utcája. épült szocialista város zm'JSTO^íÄMxmw/icMiaw A Szovjetunió hajói segítenek Indonéziának Dzsakarta (ČTK) - Nazir, Indo­nézia tengerhajózási minisztere már­cius 18-án közölte, hogy a Tandjung Priok indonéz kikötőbe március 17­én tiz szovjet hajó futott be, ame­lyeket a Szovjetunió a hitelegyez­mény keretében szállított Indonéziá­nak. A szovjet hajók Indonéziának se­gítséget nyújtanak a közlekedés és összeköttetés problémájának meg­oldásában a több mint 3000 sziget között. Indonézia közlekedésében a KPN holland társaság akciója köve­keztében kritikus helyzet állott be, mert a holland-indonéziai ellen­tétek kirobbanása után a holland társaság kivonta hajóit Indonézia vi­zeiről, ahol addig nagyobb részt ezekkel tartották fenn a közlekedést. Indonéz felkelők támaszpontokat ígérnek a SEATO-nak Dzsakarta (ČTK) — Amint a „Suluh Indonésia" című lap jelentette, az indonéz kormány kezébe olyan dokumentumok ke­rültek, amelyek leleplezik Sumual felkelő vezér piszkos tárgyalásait a SEATO agresz­sziv tömb vezető képviselőivel. Sumual a SEATO vezetőinek bálája „kezdeteként" az Észak-Sulawesiban levő Minahasa teriiletet Ígérte katonai támaszpont létesítésének. Megígérte továbbá, hogyha a felkelőknek slkerlil Indonéziában átvennlök a hatalmat, megengedi a SEATO tömbnek, hogy Indo­nézia valamennyi stratégiai pontját fel­használják haditámaszpontok építésére. Indoii^ kormánycsapatok leverték az észak ­szumatrai puccskísérletet Dzsakarta (ČTK) — Az indonéziai hadsereg tájékoztató osztálya jelen­tette, hogy az észak-szumatrai tisz­tek egy csoportja március 16-án közép-szumatrai lázadók támogatá­sára államellenes puccsot kísérelt meg. W. F. Nainggolan őrnagy, az első katonai körzeti vezérkari főnö­kének helyettese egy tiszti csoport­tal és a vezetése alatt álló katonai egységgel megkísérelte Medan váro­sának Észak-Szumatra székhelyének megszállását. Az észak-szumatrai első katonai körzet csapatai meghiúsították a medani puccskísérletet és a felke­lőket megfutamították. A. H. Nasution vezérőrnagy, az in­donéz hadsereg szárazföldi erőinek vezérkari főnöke március 17-én ki­adott nyilatkozatában rámutat arra, hogy az első katonai körzet vala­mennyi parancsnokával állandó kap­csolatot tart fenn, akik pontosan teljesítik a rájuk bízott feladatokat. Kössenek egyezmény? a kozmikus térről New York (ČTK) — A Szovjetunió ENSZ-beli kü'dött'ége sajtótájékozta­tót küldött szét az ENSZ tagjainak, amely A. A. Szoboljevnek, a Szovjetunió ENSZ-beli állandó képviselőjének D. Hammarskjöldhöz, az ENSZ főtitkárához intézett levelét tartalmazza. Szoboljev levelében kéri, hogy a közgyűlés 13. iilés .dkanak napirendjére tűzzék „A kozmikus tér katonai célokra valő felszámolásáról és a kozmikus tér ta­teriileten levő katonai támaszpontok felszámolásáról és a kozmikus tér ta­nulmányozásában való nemzetközi együttműködésről" szóló kérdést. A levél mellékletében rámutat, hogy ezt a kérdést a szovjet kormány azért javasolja a közgyűlés napirendjére, hogy ezzel kapcsolatban általános nem­zetközi egyezményt dolgozzanak ki, amelyben részt venne valamennyi ál­lam. ""fvy^-r.­Nasszer elnök részt vesz az afrikai államok ghanai konferenciáján Accra (ČTK) - Accrában, Ghana fő­városában március 18-án közölték, hogy Nasszer elnök részt vesz a füg­getlen afrikai államok áprilisban Acc­rában tartandó értekezletén. Az értekezleten részt vesznek Huggenann Libéria elnöke, Habib Bur­giba tuniszii elnök, valamint Etiópia, Líbia, Marokkó és Szudán miniszterel­nökei. Az értekezlet a független afri­kai államok gazdasági és külpolitiká­ját érintő kérdésekről fog tárgyalni. A Szovjetunió kórházat épít Kambodzsában Hanoi (ČTK) — Kambodzsából ér­kezett hírek szerint szovjet szakértők befejezték egy 500 férőhe'yes kórház terveit, amely kórházat a Szovjetunió segélyakció keretében épít fel Phnom Penhuban, Kambodzsa fővárosában. Az építkezés helyén már megkezdték az előkészítő munkálatokat. A gyógyintézetet korszerűen ren­dezik be különös tekintettel a rádió­grafiai gyógymódra, a sebészetre és a gyermekbetegségek gyógyítására. A Szovjetunió Kombodzsának támo­gatást nyújt egy rendelőintézet épí­tésében, amely naponta 500 beteg ke­zelésére lesz képes. Medan és Pakanbar élete visszatér a normális mederbe legcsekélyebb za­Dzsakarta (ČTK) — Észak-Szumatrából érkező hírek szerint Medanban, ahol már­cius 16-án a tisztek egy csoportja állam­ellenes puccsot kísérelt meg, az élet Is­mét normális mederbe terelődik. Az in­donéz fegyveres erők képviselője március 18-án közzétett nyilatkozatában megerő­sítette, hogy a felkelés a hadsereg szűk | köreire korlátozódott Medanban és a pol­gári közigazgatásban var sem állott be. Közép-Szumatrából, ahol a kormánycsa­patoknak a múlt hét végén sikerült be­törniök a Pakanbar városban levő Caltex amerikai kőolaj társaság központja körül levő fő felkelési területre, hírek érkeznek arról, hogy a felkelő csapatok tagjai át­állnak a kormányegységek oldalára. v - Az albán népi gyűlés üté se A baráti országok Albánia fejlődéséi Tirana (ČTK) — Az Albán Népköz­társaság Népi Gyűlésének VII. ülés­szakán Sami Baholli képviselő már­cius 17-én törvényjavaslatot nyújtott be az alkotmány két cikkelyének megváltoztatására, amely a népi gyű­lés egy képviselőjére eső választók számát 8000-re csökkenti és a népi gyűlés elnöksége egy alelnökkel bő­vül. A két módosításról szóló törvény­javaslatot egyhangúlag jóváhagyták. A délutáni ülésen Spiro Koleka, az Állami Tervbizottság elnöke, a mi­nisztertanács elnökének első helyet­tese benyújtotta az 1958. évi nép­gazdaság fejlesztési terv javaslatát. A tervjavaslat szerint az idén az ipari nyerstermelés 7 százalékkal ha­ladja meg az ötéves tervben kitűzött feladatot és 18 százalékkal lesz ma­gasabb a tavalyinál. Az idén az Albán Népköztársaságban jelentősen bővítik a földtani kutatómunkálatokat, hogy további szén, kőolaj, króm. réz, vas és nikkel érckészleteket tárjanak fel. Beszámolójának végén Spiro Koleka rámutatott arra az óriási önzetlen segítségre, amelyben az albán népet a Szovjetunió és a népi demokrati­kus országok részesítik. Augusztusban lesz az első amerikai kiállítás a Szovjetunióban Moszkva (ČTK) — Amint már jelentet­ték, augusztus 1-én a moszkvai Gorkijról elnevezett Kultúra és Pihenés Parkjában amerikai kiállítás nyílik meg. Hogy e ki­állításnak milyen fontosságot tulajdonit Amerika, arról a New York Herald Tribúne nemrégen közölt cikke tanúskodik. Ezt írja: Ha a kiállítás rossz lesz, ez az Egyesült Államok számára rosszabb propaganda, mint a szputnyik.* A kiállítás iránt óriási az érdeklődés el­sősorban az amerikai kereskedelmi körök­ben. „A kiállításra gyakorlatilag az egész kereskedelmi Amerika készül jelentette ki Neuburger az America Abroad Associates társaság elnöke. „Számos kereskedő ugyan­is a kiállításon szerződést akar kötni árui­nak eladásáról és t szovjet árucikkek vá­sárlásáról és világosan akarja látni, mi­lyen árukat adhatnak el a szovjet keres­kedelmi szervezetek." „Én személyesen úgy vélem — jelenti ki Neuburger, — hogy a kiállítás jelentősen megjavítja az országaink közötti keres­kedelmi kapcsolatokat". A magyar dolgozók búcsúznak felszabadítóiktól Budapest (ČTK) — Vas megye lakossága elbúcsúzott a szovjet kato­náktól, akik a szovjet kormánynak a Szovjetunió fegyveres erői létszáma további csökkentéséről hozott határozata értelmében visszatérnek hazájuk­ba. Ebből az alkalomból március 16-án Szombathelyen a dolgozók nagy­gyűlést tartottak. A szombathelyi üzemek, hivatalok és iskolák képviselői a szovjet katonákat búcsúzóul virágokkal ajándékozták meg. m *" > í >>•*•— ~ * ' f äiJlSf? 1 1; jf PS! j:, , ™ I - $ k jr •* * íü * ^ÉM '-é II jJ 1 jü HHP » * • /^viy.-ľV. • > v . i 1 jflte , k jn IIMH iK? |r-v • m mmm ^ 1 i % • -v* ­,.<•••:•••• • < 1 / mmm f í Győr lakossága búcsúzik a hazainduló szovjet katonáktól. A csúcsérfe tezlet iratcsomó­ja — van-e még a normálisan gon­dolkodó emberek között olyan, aki kételkednék az értekezlet megtartá­sában — a külügyminisztériumok író­asztalain egyre jobban gyarapszik. Ki tudná felsorolni a hivatásos diploma­tákon kívül, mennyi jegyzék és levél­váltás, mennyi lényegbevágó beszéd hangzott el az elmúlt félévben ebben a kérdésben. Mégis az irdatlan iratcsomó és be­szédözön ellenére is a józan szemlélő megállapíthatja a csúcsértekezlet elő­készítésének nehéz, bonyolult harcá­ban, hogy van ezeknek az események­nek egy közös alapvonásuk, amely végigvonul a csúcsértekezlet előké­szítésén. Ez az alapvonás az, hogy az egyik fél, a Szovjetunió, a szovjet kormány, a szovjet államférfiak szün­telenül, szinte makacs kitartással, szí­vósan keresik a megegyezés felé, te­hát a csúcsértekezlet megtartása felé vezető utat. Ugyanakkor az imperia­lista hatalmak kormányai, államfér­fiai és a szolgálatukban álló „közvé­leménycsináló gépezet" kifogyhatat­lan ötletekben, ürügyekben és fondor­latokban, hogyan akadályozza meg vagy legalább is hogyan odázza el a csúcsértekezlet megtartását. Hogy ez így van, azt meglepő nyílt­sággal vallja be a Daily Herald mina­pi cikke, amely a csúcsértekezlet elő­készítésével kapcsolatban szó szerint a következőket írja: „A nyugati államférfiak úgy kerül­getik a csúcsértekezlet kérdését, mint macska a forró kását. Senki sem tud­ja tulajdonképpen, mit akarnak. Dul­les kifogásokat keres, Macmillan pe­dig kitér. Miért nem mondják meg nyíltan a nyilvánosságnak, mit akar­nak ? Mindössze olyan fegyverkezési versenynek vagyunk tanúi, amely máris kikerült az ellenőrzés alól. Mi tudni akarjuk, mit tesznek politiku­saink, hogy megakadályozzák a hábo­rút! Az emberek attól félnek, hogy politikusaink egyáltalán semmit sem tesznek ebben az irányban." Kellenek-e ennél világosabb, ennél őszintébb szavak? Egyre szaporodnak a jelek, hogy már a halvérü angol közvélemény is elveszti nyugalmát és egyre határozottabban követeli a két­színű, sehová sem vezető, semmit meg nem oldó, imperialista politikának az állandó fegyverkezésnek, az atomfö­lény látszatához valő görcsös ragasz­kodásnak a felszámolását. A csúcsértekez et előkészí­tése terén ismét jelentős lépés tör­tént a múlt héten, amikor a szovjet kormány további békelépést tett a kozmikus térség katonai célokra való felhasználásának eltiltására vonatko­zóan. A dolog megértéséhez tudni kell, hogy ilyen irányú javaslatot elő­ször, még a múlt év végén Eisenho­wer elnök vetett fel Bulganyin elv­társ december 10-1 üzenetére adott válaszában. Mondanunk sem kell, ez a javaslat éppen olyan volt, mint a töb­bi imperialista javaslat, s csak a köz­vélemény félrevezetését célozta. Eisenhower ugyanis — a két szput­nyik megrendítő hatása alatt — tény­leg javasolta a kozmikus térség azon­nali pacifikálását, de ezt mint egysze­ri és teljesen különálló intézkedést ajánlotta. Mi az igazi értelme ennek a látszó­lag békés jellegű javaslatnak? Az az egyszerű katonai meggondolás, hogy a Szovjetunió mondjon le egyoldalúan és ellenérték nélkül a távolba hordó rakétákról, mert ezek magas röppá­lyájuk és óriási hatósugaruk követ­keztében már kozmikus fegyvereknek minősíthetők. Ezzel szemben az Egyesült Államok, amelynek legjobb esetben is csak közepes, egy-két ezer kilométer hatósugarú rakétái vannak, amelyek nem minősíthetők kozmikus fegyvereknek, ezekről a fegyverekről természetesen nem mond le. így visz­szaállna az az egy év előtt fennállott helyzet, miszerint az imperialista ha­talmak a Szovjetunió körüli támasz­pontjaikról elérhetnék annak katonai­lag fontos pontjait, a Szovjetunió viszont azt a fegyvert, amivel az Egyesült Államok területén vissza­vághatna, a távolbahordó rakétákat nem használhatná. Hruscsov elvtárs emlékezetes ja­nuári minszki beszédében azonnal vá­laszolt erre a turpisságra és rámu­tatott az Eisenhower-féle javaslat igazi jelentőségére. No, de nincsen olyan imperialista mesterkedés, amelyben a Szovjetunió — miután tényleg a leszerelést és a békét akar­ja — meg ne találná az emberiség érdekeit tényleg szem előtt tartó lényeget. így született meg a kozmi­kus térség katonai célokra való fel­használásának eltiltása körül a leg­újabb szovjet javaslat, amely magáé­vá tette Eisenhower ötletét, de al­kotó módon továbbfejlesztette, hogy ez a gondolat tényleg az egész em­beriség közös érdekét, a békét szol­gálja. Az ui szovjet javaslat szerint be kell tiltani a kozmikus rakéták használatát katonai célokra, de ezt — teljesen logikus módon — az idegen államok területén létesített amerikai katonai támaszpontok megszünteté­sétől kell függővé tenni. Elsősorban a Nyugat-Európában, a Közel-Keleten és az Észak-Afrikában levő ilyen tá­maszpontokat kell megszüntetni. A fentebb elmondottakból már vilá­gosan következik, miért köti a szov­jet javaslat a kozmikus térségben haladó rakéták betiltását ehhez a fel­tételhez. Ha az Egyesült Államok kormánya jónak látja a leszerelést ezzel a kérdéssel elindítani, amivel le­hetetlenné teszi, hogy a Szovjetunió megtámadása esetén interkontinen­tális rakétákat használjon, úgy csak egészen természetes, hogy a szovjet kormány ezt a különben örömmel üd­vözölt lépést csak akkor valósíthatja meg, ha ugyanakkor megszűnnek a Szovjetunió körül létesített amerikai támaszpontok, megszűnnek minden európai, észak-afrikai és nyugat­ázsiai országban a már elkészült, épü­lőfélben levő avagy csak tervezett rakéta- és más támaszpontok. Mondanunk sem kell, hogy ilyen lo­gikus, végiggondolt forrriájában Dul­lesék nem nagyon lelkesednek „saját javaslatukért". Nem az első eset, hogy amint az immár évek óta húzódó leszerelési tárgyalások folyamán a Szovjetunió magáévá teszi az imperia­listák bármely, rendszerint csak tak­tikai okokból felvetett ajánlatát, és annak konkrét formát kölcsönöz, úgy az imperialisták a leszerelés gyakor­lati megvalósítását abban látják, hogy megtagadják minden alakjában saját javaslataikat. Felvethetjük azonban a kér­dést: meddig folytatható ez a játék? Elméletileg szinte a végtelenségig, mert hiszen mindig lehet valamilyen ürügyet találni arra, hogy „a megvál­tozott körülményekre" avagy a szov­jet fogalmazás egyik vagy másik ki­tételére való hivatkozással megfuta­modjanak saját javaslataik elől. Mégis ez a taktikázás elkoptatja az imperia­lista hatalmak tömegbázisát, egyre jobban felkelti a közvélemény érdek­lődését és maga ellen hangolja azt a kevés rokonszenvet is, amit az impe­rialista hatalmak a tőkés országok polgári köreiben ilyen vagy olyan formában még élveznek. Nem kisebb ember, mint az angol munkáspárti el­lenzék vezére, Gaitskell utalt egyik minapi beszédében erre a veszélyes elhasználódási folyamatra, amit bün­tetlenül sem az imperialista kormá­nyok, sőt még a tőkés államok ellen­zékei sem folytathatnak tömegbázisuk fenyegető elvesztésének konkrét ve­szélye nélkül. Mindezt azért részletezzük annyira, hogy nálunk, a szocialista országok­ban is lássák az emberek: nem célta­lan és értelmetlen diplomáciai jegy­zékváltásról, hanem óriási, világmé­retben folyó pozícióharcról van sző a világ közvéleményének megnyerésé­ért. A Szovjetunió államférfiai nagyon jól tudják, hogy az imperialista kor­mányok soha maguktól le nem ülnek tárgyaló asztalhoz, s ha leülnek is, csak egy lenne a gondjuk, hogyan kelhetnének fel minél hamarabb és minél kisebb eredmény nélkül. Ez el­len csak egy fegyver van: a saját köz­véleményük, saját választótömegeik mozgósítása. A cél, amiért ez a világméretű, szí­vós, mindennapos s a föld minden zu­gára, sarkára kiterjedő harc folyik, megéri ezt az áldozatot. Egész egy­szerűen nincs más kiút az emberiség legégetőbb kérdésének a megoldására, mint a tárgyalások útja, mert a másik — elméletileg lehetséges út — az atomhalál, a megsemmisülés felé ve­zet. Ezért biztos a dolgában a Szov­jetunió pártja és kormánya, amikor semmilyen fáradságtól, áldozattól, erőfeszítéstől vissza nem riadva nap nap után keresi a tárgyalásokon ke­resztül vezető békés kibontakozás útját. Sz. L. ÜJ SZÖ 3 * 1958. március 28.

Next

/
Thumbnails
Contents