Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-19 / 78. szám, szerda

EGY ORSZÁGRÉSZ ÚJJÁSZÜLETIK Egy évvel előbb épül fel a gyár jyem messze Prešovtói Svábv | feldolaozó üzemet, a vrešovi faayasz­" lfmxénhen A-niil hrľrfinlr len. t-nmiŕiml- á* wiéir. t-nhh il^omot községben épül hazánk leg­korszerűbb autójavító üzeme. Neve egyelőre még nincs. Majd jövőre, amikor kitárul az új üzem vaskapuja, hogy 800—1000 munkásnak nyújtson kereseti lehetőséget, gondolnak a név­re is. Most nagyobb gondok állnak az üzem építői előtt: Néha hiányzik az anyag, vagy valamilyen alkatrész későn érkezik ... Mégis jól halad min­den részlegen az építkezés. Az ide­gennek már nemcsak a magasba szökő gyárkémény, a két hatalmas csarnok és melléképületei, hanem a hét hek­tár bekerített gyárterület túloldalán levő fürdő is szemébe ötlik. A nagy szerelőcsarnok belsejében még va­kolnak, a vezetőség épülete felett még nincs tető... Es ebben a ma még sáros, malteros környezetben lót-fut Jaromír Beringer csehországi építész­mérnök, akit álig lehet a többi mun­kástól megkülönböztetni. Neki is sá­ros a csizmája, malteros a kabátja, mint a kőműveseknek, munkásoknak. Soha sincs megelégedve semmivel. Pedig az építés tempója aligha lehetne gyorsabb. Hisz az építészek egy teljes évvel rövidítették le a gyár befeje­zésének határidejét. 1960 helyett már jövőre megindulhat a termelőmun­ka, felcsendülhet az első kalapácsütés. £s mégis elégedetlen az építészmér­nök önmagával, embereivel, az épít­kezés menetévél. Tíz éve járja már Kelet-Szlovákia vidékeit, de sehol sem marad egy-két évnél tovább. Otthon nélküli ember így mondják róla a többiek, de sza­vukban van valami melegség, amikor vezetőjükről beszélnek. Tavaly jött ide, akkor még csak cövekek jelez­ték, hol fog állni a gyár. És lám azóta mekkorát nőtt az irányítása alatt. így építette fef a hencovcei fa­togyárat és még több más üzemet. Tíz év nem sok idő, de ha összeszá­molnánk munkájának eredményét ez idő alatt, nagyon soknak tűnne fel számunkra a valaha elhagyatott vidéken felépített üzemek száma. S ha majd itt is befejezik a szocializmus újabb emlékművét, ahogy ő nevezi az új gyárakat, lehet, hogy megint egy ma még puszta helyen veti meg lábát, hogy Kelet-Szlovákia népének újabb gyárat építsen. Megszerette a vidéket, az itteni szorgalmas népet. Nézzünk körül az épülő üzemben Az építők alacsony barakkja mellett fényes acélekével buldózer egyengeti a lágyra felolvadt földet, odébb vago­nok állnak a. mellékvágányon. A cseh­országi TOS gyárból érkezett a gépi­berendezés, onnan küldik Prešov új gyára számára a legkorszerűbb esz­tergapadokat, marógépeket, préseket. Minden lépésen a cseh nép testvéri segítségével találkozunk, mely Kelet­Szlovákia iparosítását viszi előre. Az üzem egyetlen alkalmazottjá­val járom végig a csarnokokat. Út­közben beszél, magyaráz, de olyan lelkesen és olyan meggyőzően, hogy szavai alapján szinte már hallom a gépek zakatolását. — Ez lesz hazánk legkorszerűbb autójavító üzeme, melynek évi kapaci­tása 800—1000 teherautó generálja­vítására van tervezve. A szerelőcsar­nokban (91x70 méter) futószalagon történik majd a szerelés, éppen úgy mint egy autógyárban. Középen lesz a mozgódarú és a futószalag, melyen sorban fognak majd elhaladni a te­herautók, és teljesen újként kerül­nek ki a javításból. Az üzem fejlesz­tési üzem lesz, mivel már a munka SZÉP ELHATAROZAS Kommunista pártunk XI. kongresz­szusának előkészületei a komjáti szö­vetkezeteseket is mozgósítják, hogy növeljék a mezőgazdasági termelést. A kongresszus tiszteletére 930 485 ko­rona értékű felajánlást tettek. A nö­vénytermesztési csoport vállalta, hogy cukorrépából hektáronként 10 mázsá­val termelnek többet a tervezettnél, ami összesen 850 mázsát jelent, kuko­ricából pedig hektáronkint 32 mázsát fognak termelni. Azonban a kötele­zettségvállalásba utólag bevették, hogy a tervezett eredményekkel nem elégednek meg, még két mázsával fognak többet termelni. Dohányt is két mázsával többet termelnek a ter­vezettnél. A csoportvezetők és az agronómus Új strandfürdő Bratislavában Bratislava város nemzeti bizottsá­ga sürgős intézkedéseket tett, hogy a tervezett dunaparti váraljai strand­fürdő munkáit minél előbb fejezzék be. A Priemstav n. v. dolgozói máris megkezdték a strandfürdő építését és minden remény megvan arra, hogy a fürdőt a jövő évben üzembe helyezik. A fürdő úszóterülete kb. 1000 m nagyságú lesz. Gyermekek ré­szére egy külön nagy fürdőmedencét építenek. Az új strandfürdő korsze­rűen lesz berendezve és minden te­kintetben megfelel a fürdőközönség Igényeinek. MEGJAVÍTOTTÁK, de nincs köszönet benne Mészáros Lajos a dunaszerdahelyi rádiójavítóba vitte el gramofonját, mert a belső szerkezete mozgott. Amikor átadta a gramofont, külön megkérte az átvevőt, hogy rögzítsék a belső szerkezetet, mert ez a leg­főbb hibája. Megjavították a gramo­font, de nincs köszönet benne. A bel­ső szerkezet éppen úgy mozog, mint azelőtt és a kapcsolókat -.em javítot­ták meg. Ezt azzal indokolják, nogy nincs csavarszegük. Az átvételnél mégis 48 korona javítási díjat fize­tett. A dunaszerdahelyf rádiőjavítő üzem vezetőjének tudnia kellene, hogy az emberek nem azért viszik javításra tárgyaikat, hogy javftatlanul kapiak vissza, hanem azért, hogy jó állapot­ban kapják meg. Ezért a jövőben kér jük. hogy a javításoknál necsak a mennyiségre fordítsanak gondot, hanem a javítás minőségére Is. Szloboda József. Bős is nagyobb gondot fordít a trágyate­lepek helyes elhelyezésére és kar­bantartására. Ezzel 20 000 koronát takarítanak meg. Ezt az összeget mű­trágyavásárlásra fordítják. A szőlé­szeti csoport is vállalta, hogy nö.eli a hektárhozamot. 13 mázsa szőlőt ad be terven felül. A sertésgondozók 133 malacot vá­lasztanak ei terven felül, a hizlaldában 5 dekával növelik a napi súlygyara­podást, s elérik a 2400 literes évi tej­hozamot. Egy fejőstehén hozama így 150 literrel emelkedik. A juhászok vállalták, hogy terven felül 0,25 kilo­gramm gyapjút nyírnak le egy-egy juhról. Buda Ferenc megkezdésétől új munkamódszereket fogunk alkalmazni. a futószalagon történő szerelés és javítás ugyanis az autójavításban eddig még újdonság­nak számít. Ezenkívül bevezetjük még a csererendszert is, vagyis a gene­ráljavításra behozott teherautó he­lyett a gumiabroncsokon kívül nyom­ban teljesen kijavított kocsit szol­gáltatunk vissza a tulajdonosnak. — Honnan toborozzák a munkáso­kat? — kérdem fiatal kísérőmet. — Ez a legkisebb probléma. Na­gyobb részüket Prešov környékéről, a szakembereket pedig a testvérüze­mekből. Munkaerőkben nálunk nincs hiány. Inkább szaktudásban A falvak­ból toborzott munkások számára szak­tanfolyamokat szervezünk, ahol majd fokozatosan sajátítják el a sokféle mesterség csínját-bínját. Hisz üze­münknek sok szakképzett mun­kásra lesz szüksége. Nagyobb részüket itt magában a gyárban akarjuk kine­velni. Már májusban 40 lakásegységet adnak át számukra az építők és ősz­re további száz lesz kész. Büszkén mondja mindezt úgy. mint­ha az övé lenne ez az új gyár. Azzal is eldicsekszik, hogy az autókat lak­kozás után ultravörös sugarakkal fog­ják szárítani. — Mennyibe kerül az üzem felépí­tése? — 32 millió korona gépek nélkül. Egyidejűleg az üzem csarnokával, hő­erőművel, épül az üzemi konyha, az egészségügyi központ, az öltöző, a sportpálya, a fürdő. Már kész is van egy 25x15 méteres betonmedence és mellette lesz a röplabda- és kosár­labdapálya. Tehát üzemünkben a mun­kások minden szórakozást megtalálnak. — Milyen az elvtárs beosztása? — Én gépészmérnök vagyok és gépi­berendezések szállítására és szerelé­sére ügyelek. Tavaly végeztem el a gépészmérnöki főiskolát és ez az első munkahelyem. Később azt is megtudom tőle, hogy 1950-ig még ő is az ekeszarvát fog­ta, s csak később, munka közben érettségizett le egyéves előkészítő tanfolyamon. Innen került a főiskolá­ra. A sorsa olyan ismerős és megszo­kott, hogy itt Kelet-Szlovákiában nem is tűnik fel az embereknek. Öccse most végzi a főiskolát, bátyja, mint géplakatos dolgozik. S jövőre a három fiútestvér éppen ebben a sr.ép üzemben találkozik egymással munka közben. František Skvára gépészmérnök új­ra lelkesen magyaráz, mély meggyő­ződéssel és jövőbe vetett hittel, mert éppen ez az új gyár beszél a legvilá­gosabban, minden szónál ékesebben a prešovi kerület dolgozó népének jö­vőjéről. Horváth Sándor AZ ÉRSEKÚJVÁRI ELEKTROSVIT SIKERÉNEK EGYIK TITKA Kövesse minden üzem az érsekújváriak példáját: engedjék kibontakozni a fiatalok tudását már egy hűtőszekrény belsejét, tudja, hogy ott rengeteg cső van. Ezeket a csöveket a megkívánt formára kell hajtogatni, hogy a lehető leggazdasá­gosabban ki legyen használva a hűtő­tér. Régebben a 4 —5 méteres csöve­ket kézierővel kellett hajtogatnunk, mondja Košťál Josef az újonnan ké­szített csőhajlító félautomata kezelő­je. Minden munkafogás jelentékeny időt vett igénybe, mert minden haj­lítás után újra kellett állítani a sab­lont. Mióta Fábry technikus elkészí­tette ezt az új gépet, két ember he­lyett egyedül és sokkal gyorsabban, pontosabban végzem rajta a csőhajlí­tást és emellett a gép kezelése nem kíván erőfeszítést. — Fokozatosan korszerűvé tesszük a gyár valamennyi műhelyét, — di­csekszik Drenka mérnök. — Készítet­tünk például egy csavarkészítő auto­matát is, amelynek óriási hasznát vesszük az üzemben. Az ilyen gépek készítésénél nem csak a tervező mér­nököknek vannak érdemeik. Vannak a gyárban idősebb munkások, akik­nek a véleményére sokat adnak még a mérnökök is, mert ők, a munkások, évtizedek alatt művészeivé váltak mesterségüknek, Ilyen például Suchan Pavel elvtárs is, akit sokévi jó mun­kájáért a Februári Győzelem 10. év­fordulója alkalmából magas kitünte­tésben részesítettek. Kezdem érteni, mi a titka annak, hogy az Elektrosvit most már több éve kitűnő eredménnyel teljesíti a számára előírt tervet. A vezetők és a többi dolgozók között olyan viszony alakult ki, ami máshogy nem is vég­ződhet, mint állandóan javuló mun­kaeredményekkel. Hiszen kiben bíz­hatnánk jobban, mint a munkásosz­tályból kikerült úgyszólván a munka­pad mellől a műegyetemre került mérnökökben. Azokban, akik saját bőrükön tapasztalták, mi a különbség régimódi gépek és a modern automa­ták között, K. T. M. Drenka Dániel, az érsekújvári Elektro­svit fiatal mérnöke és Pavel Suchen, az üzem egyik legrégibb dolgozója kiegészítik egymás tapasztalatait. Ké­pünkön az üzemben szerkesztett új csavarkészítő automatát vizsgálják, melyet Fábrí technikus szerkesztett. — Menjen Drenka mérnökhöz a mechanizációs osztályra, ő vezeti a gyárban elkészítendő új gépek szer­kesztését, mondja az érsekújvári Elektrosvit pártszervezetének elnöke. A tervező irodában legnagyobbrészt harmincon aluli fiatalok vannak, így zavarban vagyok, mert komoly dol­gok — például a géptervezés elvégzé­sére alkalmas mérnököket az igazat megvallva deresedő halántékúaknak képzeltem. Drenka mérnököt vonalzók, meg egyéb rajzszerszámok között találtam meg. Lehet olyan 27 esztendős. A fé­lig kész rajzot nézegeti. Bemutatkozik. Csakhamar kiderül róla, hogy nem a legideálisabb riport­alany. Nem szívesen beszél magáról. Inkább meghívott az egyik műhelybe, ahol a gyárban eddig tervezett és ki­vitelezett gépeket használják. Útköz­ben megtudom tőle, hogy 7 évvel ez­előtt még munkás volt a partizánskéi üzemben. Innét mint jó munkást el­küldték szakiskolára, ahonnan érett­ségi után a műegyetemre került. Az egyetemet tavaly végezte el, s mivel már ott is jó eredményei voltak, az Elektrosvit vezetősége nem félt őt felelős beosztásba helyezni. A csőhajlítóban vagyunk. Aki látta Fáradhatatlanoknak | kell lennünk! $ Az igazság az, hogy felvilágosító^ mnkánkhan knvptkp7í»tpsplfnplí As ^ Séta a tornaijai járás szövetkezeteiben A minap érdekes elbeszélést hallottam a rádióban a kopogtatásról. Egy kocsmáros fia a pincében a hordók között játszadozott és megfigyelte, másképpen hangzik, kong az üres hordó, mint a borral teli. Később, mint orvos, ezt az észrevételt különféle betegségek felismerésénél használta és az orvosok azóta kopogtatnak. Ugyancsak kopogtatással tudja meg a fák orvosa, a harkály, melyik fa férges és melyik az egészséges. Kopogtatunk mi is a tornaijai járás szövetkezeteiben, most, amikor már megvoltak a zárszámadások és az elért eredmények további munkára ser­kentenek. Több helyen új elnökkel, új utakra lépnek. Tekintsünk hát szét a járás néhány szövetkezetében. A BEJEI SZÖVETKEZET a járás leg­utolsó szövetkezete volt. Amióta Ta­más László volt téglagyári munkás, majd kisgazda lett az elnök, a szö­vetkezetben minden megváltozott. Minden munkát idejében elvégeznek, a jövedelem egyre gyarapodik. Erre a gazdasági évre 22 koronát terveztek munkaegységenként. Tavaly a legna­gyobb bevétel az állattenyésztésből volt. Munkájáért dicséretet érdemel Károly elvtárs is, Hiányzik még egy jól képzett agronómus a növényter­mesztésnél. Találkoztunk a szövetke­zetben Barankai László traktoros elv­társsal. Tíz évig volt a téglagyár trak­torosa, tavaly belépett a szövetkezet­be. Hattaaú családja van. Kít lánya gimnáziumba jár. Nyíltan és bátran kijelenti, a szövetkezetben megtalálta a számítását. — Van pénzem, kenyerem, zsírom, tejem, mindenem, még eladó hízóm is. A havi jövedelmem kitesz 3000 koronát. Valóban a munka hőse ő. Esőben, szélben, fagyban elsőnek áll ki Zetor traktorával, s munkába hívja a későn kelő tagokat. • * • A TORNALJAI SZÖVETKEZET. Beteg nagyon ez a szövetkezet. Vér szivárog a sebeiből, nem akad orvos, aki a fájó sebekre megtalálná a gyógyírt. Itt nem érvényes az a közmondás, hogy „fejétől bűzlik a hal". Oravec bácsi, az elnök a legnagyobb odaadással végezte munkáját. Lótott­futott, hol itt, hol ott lehetett látni. A baj az volt, hogy csak két lába volt. Amíg ő a tyúkfarmon csodálko­zott, hogy milyen kevés a tojás, a ré­ten elúszott a szénapetrence. A ker­tészetben a dinnye, zöldség lábra kelt. „Urak" itt a tagok, — tisztelet a kivételnek! Szégyellik a munkát, no meg nincsenek is rászorulva. A járá­si nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályának kellene segítséget nyúj­tani, de sürgősen. * • * A FELSŐFALUSI SZÖVETKEZET. Ha­sonló a helyzet a bejeihez. Oj elnöke, a fiatal Tóth Béla minden dicséretet megérdemel. Elmondhatjuk róla, hogy példás elnök. Elsőnek kel fel a falu­ban. Mindenütt ott van, mindent lát és hall. Nem elnéző még a rokonával szemben sem. Szorgalmas és erélyes vezetéssel kivezette a szövetkezetet a kátyúbői. Vejével együtt versenyez az elsőségért a járásban. A szövetke­zetben az új százas istálló az utolsó simításokat kapja. Nemsokára össz­pontosítják a teheneket, lovakat. Nem lesz már annyi felesleges kiadás. Di­cséretet érdemelnek a sertésgondo­zók, az öreg Vityilló János bácsi és ifj. Bráz Béla. A szövetkezetben egyébként a sertéstenyésztés képezte a len mellett a jövedelem fő forrását. Dicséretet érdemel a többi tag is, akik munkájukat szorgalmasan elvégzik. A GERGELYFALVAI SZÖVETKEZET. 100 hektáron gazdálkodnak. Dolgos, emberek. A 6 korona részesedést nem tudták kifizetni, mindössze 4 koronát fizettek. Hol a hiba? Az elnök jó, rendes, szorgalmas, lelkiismeretes ember. A csoportveze­tő, pénztárnok úgyszintén. Hová lett hát a pénz? A kérdésre készségesen válaszol­nak. Elvitte a traktorállomás. Beter­veztek a munkájára 17 ezer koronát és kifizettek 34 ezret. Hogy lehet ez? Ügy kérem, hogy van a 100 hektár­ra 5 pár lovuk és 3 pár ökrük, de azok nem dolgoznak, csak állnak az istálló­ban, esznek, meg abrakot is kapnak és minden munkát a traktorral végez­tetnek. Itt hát a hiba. A három pár lovat azonnal el kell adni, annál is inkább, mert a tavaszon megérkezik a szövet­kezet új Zetor-traktora. De addig is összpontosítani kell a lovakat, mert így több takarmány megy az udva­rokba, mint a közösbe. A közösbe csak a csádé jut. A hibák orvoslásának a módja: a vezetőség a tagsággal együtt teremt­sen igazságot, rendet... Petija Jenő, Tornaija S juk magyarázni a kollektivizálás § ^ szükségességét és helyességét, § 4; akkor munkánkat eredmény koro- Š Šnázza. | $ § >"SSSSSSSMSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS/}> ÜJ SZÖ 3 * 1958. március 28.

Next

/
Thumbnails
Contents