Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-13 / 44. szám, csütörtök

Ahol nincs Dicsérni a cikkírónak is jobban esik, mint bírálni. Az utóbbi időben mégis többször írtunk bírálólag olyan városról és faluról, ahol van művelő­dési otthon, kulturális berendezés, kulturális tevékenység azonban alig valami. A napokban megtaláltuk en­nek ellenkezőjét, s most olyan hely­ről számolunk be, ahol még nincs kultúrház, nincsen kulturális berende­zés, de van kulturális élet. Bármilyen furcsának tűnik, egy 1896 lelket számláló falu, név szerint Nyitragerencsér az a hely, ahM (le­pipálva nagyobb, „kulturáltabb fal­vakat, sőt városokat) művelődési ott­hon nélkül is tudnak élni tevékeny, minden elismerést megérdemlő kul­MI M Mt M <i mt»W «tWWW MI MH t» MW M>M A műkorcsolyázó Európa­bajnokság bélyegen ISMM M; de van kulturális élet vtatmmí t u<M*»tttmvtS A bratislavai műkorcsolyázó Eu­rópa-bajnokság alkalmából a Cseh­szlovák Posta művészi rajzú bélye­geket adott ki. Képünkön a 30 fillé­res értékű bélyeg. (L. Nebor - ČTK. felvétele). turális életet. S hogy ez így van, csak súlyosbítja azok mulasztását, akik sokkal kedvezőbb feltételek mellett fele annyi eredménnyel sem dicseked­hetrck, mint a nyitragerencsériek De nézzük: mit csinálnak Nyitra­gerencséren, mi az, amit kulturális életnek nevezünk. Azzal kell kezdenünk, hogy Nyit­ragerencsér kulturális élete sokfelé ismert. Ez késztetett minket is arra, hogy ellátogassunk a faluba és meg­nézzük: mit, hogyan ósinulnak. S ami­kor Nyitrán a kerület falvainak kul­turális életéről érdeklődtünk, min­denki Nyitragerencsért emlegette: — Nyitragerencsér a legjobb, a nyitragerencsérieknek vannak a leg­szebb eredményeik, vendégszerepelni lassan az egész környéket bejárják ... Ez a tény tehát, hogy Nyitragsren­csérnek híre van, s a faluról a hiva­talos szervek is a legjobbat mondják, magában is arról tanúskodik: itt a kulturális élet nemcsak „jó lenne, ha lenne." A valóságban van. A magunk részéről kulturális élet­nek nevezzük, hogy a falu fakói nem gubóznak be, rem várják, hogy mások látogassanak falujukba és elhozzák a kultúrát, a szórakozást. Ezt ma­guk teremtik meg, kultúrát ók visz­nek a környező falvakba. Tánccsoportuk tavaly jelentős si­kert aratott a Csemadok által Zse­lízen rendezett országos dal- és tánc­ünnepélyeken. Most színjátszóik arat­ják a szebbnél szebb sikereket. Az elmúlt hetekben ugyanis lanka­datlan szorgalommal, a falu fiatal­jainak és idősebbjeinek együttes tö­rekvésével betanulták Tajovský „Üj élet" című színdarab iát, amellyel a környék, sőt más iárások falvaiba is ellátogatnak. A színművet eddig már tizennyolcszor játszották. így anyagi sikereik is jelentősek. S ami szintén említésre méltó: Nyitrage­rencséren ezen a téren is példát mu­tatnak. A bevételből a legkorszerűbb televíziós készüléket veszik meg, hogy ezzel is hozzájáruljanak életük sell láľiuok egperzseit laviijo A prágai Realisztikus Színház be­mutatta Gian Paolo Callegari olasz író Megperzselt lányok című darab­ját. A bemutatót nagy érdeklődés előzte meg, mivel Callegarit Olasz­országban a neorealista műfaj mes­terének tartják. Ezt a címet a Krisztus ölt című első színdarabjá­val érdemelte ki. A darabot Olaszor­szágon kívül Londonban és Párizsban is átütő sikerrel játszották és 1948­ban a velencei Színházi Fesztiválon a nemzeti díjjal tüntették ki. Calle­gari neve nemcsak mint színdarab­íróé, hanem mint filmrendezőé, for­gatókönyvíróé, regényíróé is ismert. Haladó szellemű gondolkodásának nem egy művében adott kifejezést. Második színdarabjának megírásá­ra a tavaly oly óriási feltűnést kel­tett Montesi eset ihlette. A világ­sajtó annak idején a „század bűnté­nyének" bélyegezte Montesi Vilma tragikus halálát. A vádlottak padján a leggazdagabb, legtekintélyesebb családok aranyifjai voltak kénytelenek vallani és vallomásukkal megrendí­tették a keresztény-demokrata párt­ban magas funkciókat viselő atyáik pozícióját. Maguk az atyák, neves politikusok, arisztokraták, miniszte­rek, még egy rendőrfőnök is beleke­veredett a Montesi pörbe. A vizsgá­lat során kiderült, hogy a fiatal lány meggyilkolása csak egy láncszem volt a kábítószereket csempésző és élvező társaság bűntettei sorában. A Megperzselt lányok tartalma ha­sonló. Egy szemfüles újságíró a titok­zatosan meggyilkolt fiatal lány ha­lála körülményeinek feltárása során leleplezi, hogy a mit sem sejtő könyvelő „tiszteletreméltó" felesége romlott kerítőnő, alA a fiatal lányok könnyű kereseti lehetőségek, szép ruhák iránti vágyát arra használja ki, hogy lakásán tömött zsebű ipar­mágnások karjaiba hajtja őket. A meggyilkolt fiatal lány szintén áldozatai közül való, a gyilkos pedig a legelőkelőbb római társaság tag­ja, akinek a neve hallatára a vizsgá­latot vezető rendőrtisztviselő elsápad a rémülettől. Ennyit a darab tartalmáról. El­hisszük Callegarinak, hogy darabjá­ban a kapitalista társadalmat akarja pellengérre állítani és bebizonyítani, hogy a mai Olaszországban az úgy­nevezett magasabb körök világa re­ménytelen útvesztő, amelyben a bűn már megszűnik bűn lenni és életfor­mává válik. A gyilkos, aki a bűntet­tet elkövette, nem jelenik meg a színen, de ez nem is lényeges, mert hiszen bűnös mindenki és minden, az uralmon lévő osztály erkölcstelen­sége, a pénzben dúskáló fiatalembe­rek cinizmusa, egyszóval a társada­lom, amely tűri ezt az életformát, söt táptalaját képezi. Sajnos, az írónak ezt a mély er­kölcsi mondanivalóját, amely vádirat akar lenni nemcsak Olaszország, ha­nem Európa tőkés társadalmának ' életmódja ellen, nem sikerült olymó­don formába öntenie, ahogy azt a sokatígérő első felvonás után vártuk. Még csak izgalmasnak sem mondható detektívtörténetbe fullad a darab, amely végül akadozva, nehézkesen csupán akörül forog — ki a gyilkos. Olaszországban a darabot még szín­rehozása előtt betiltották, ami bizo­nyítéka annak, hogy érzékenyen érintett bizonyos köröket — már a Montesi-eset miatt is. Ott többet is jelenthetett a darab a néző számára, mélyebb tanulságot vonhatott volna le belőle, mint mi. A Realisztikus Színház rendezése ahelyett, hogy a darab szerkezeti hibáit próbálta volna áthidalni, na­gyobb figyelmet szentelt a külső ha­tásoknak, a neorealisztikus légkör megteremtésének, ami kétségtelenül szintén fontos, de nem a lényeg. Különösen a harmadik felvonásban, amikor a drámai kibontakozásnak tetőfokát kellett volna elérnie, a hosszadalmas jelenetek-^ellaposították, majdnem unalmassá tették a befe­jezést. A szereplőknek nem volt nehéz feladatuk, hogy Callegari élő, húsból­vérből való alakjait jól játsszák meg. Eva Klepáčová temperamentuma, Ve­ra Kubánková átélt alakítása minden bizonnyal megfelelt az író elképze­lésének. Kiválóan játszott Jarmila Májová, Klement Gottwald-államdíj­jal kitüntetett színésznő, aki Mast­ropaoloné asszony szerepében töké­letesen személyesítette meg a hírne­vére vigyázó, finomkodó feleséget s ugyanakkor az izig-vérig rom­lott, lelkiismeretlen kerítőnőt. Emlí­tést érdemel Josef Vinklár, a gazdag fiú, Ivo Gübel, az iparmágnás és Li­buše Pešková, Mastropaoloné cseléd­lánya szerepében. Végeredményben Callegari darabja, ha nem is nyújt mélyebb művészi él­ményt, gondolkodásra kényszeríti azokat, akik a nyugati életformát még mindig követendő példának tart­ják. Kis Éva színesebbé tételéhez. Nyitragerencsé­ren a tevékeny kulturális élet felté­teleit a falu lakói kettőzött szorga­lommal teremtik meg. A művelődési otthont például az iskola helyettesíti. Ide járnak esténként, itt tanulják a színdarabokat és a különféle kulturá­lis műsorokat. Nyitragerencsér tehát példát mutat. Ezért a példamutatásért a legtöbb dicséret a Csemadok helyi szervezeté­nek tagjait illeti. A Csemadok tagjai azok, akik kezdeményezői és tevé­keny szereplői Nyitragerencsér kul­turális életének. A Csemadok tagjain kívül azonban elismerés illeti a falu minden lakóját. Hiszen, amint az il­letékesek ezt büszkén közölték, itt a kulturális életből foglalkozásra és korra való tekintet nélkül úgyszólván mindenki kiveszi a részét. Pista Józsefen és feleségén kívül, akiknek legnagyobb érdemük van 'a színjátszó csovort munkájának fellen­dítésében, Varga Vince, Matyó Mik­lós, Tóbi Flórián, Szombath Matild és Szetei Ilona nevét és még sok más nevet kellene említeni, akik aktív segítői és résztvevői Nyitragenrencsér kulturális életének. A teljes felsoro­lás helyett azonban inkább a kollek­tívát dicsérjük. Először a Csemadok tagjait, aztán a többieket. Az egész falut. Sokak elismerését megnyerő munkát végeznek. Ebben az egész falunak része van. Akinek pedig még nincs, azok a jövőben biztosan igye­kezni fognak. Mert az egész falunak kijáró elismerést senki sem kaphatja méltatlanul. A falu kultúrmunkásainak most újabb terveik vannak, újabb feladatok le­gyűrésére készülnek. A falunak rend­kívül gazdag népművészeti hagyomá­nyai vannak. Számos feledésbe merült népi táncot, éneket kellene felújíta­ni, az utókornak tovább adni. Legkö­ze'ebbi cél ezért: a tánccsoport fel­újító a, énekkar szervezése ... Ha mindezt megteszik, s könyvtá­rukra is több gondot fordítanak, Nyitragerencsér ma is tevékeny kul­túrális élete a jövőben még több el­ismerést megérdemlő lesz. BALÁZS BÉLA. Barbara Hésse-Bukowska Chopin estje FINOM, hangulatos hangversenyt hallottunk a múlt héten: Barbara Hesse-Bukowska, két Chopin díj nyertese és ezenkívül is többszörö­sen kitüntetett lengyel zongoramű­vésznő Chopin estet adott. A fiatal művésznőnek már gazdag hangversenytevékenység áll a háta mögött. Kulturált, kiegyensúlyozott játéka is elárulja hangversenygya­korlatát. Műsorának első száma: Chopin hu­szonnégy Praeludiuma. „Romok, egyes sasszárnyak színes és vad ösz­s'zévisszaságban. De finom gyöngy­írással ott áll mindegyiken: írta Fryderyk Chopin" — íqy jellemezte Schumann e törékeny vázlatok, fel­villanó hangulatok, impressziók köl­tői sorozatát. Tiszta öröm így cso­korba fűzve együtt hallani a hu­szonnégy prelüdöt, amelyekben meg­találjuk Chopin zenéjének minden gazdagságát és minden bensőségét. Mallorca szigetén születtek ezek a csodálatos praeludiumok. Chopin egyre súlyosodó tüdőbajára az eny­he éghajlatú szigeten keresett gyó­gyulást. George Sand kíséretében utazott a spanyol partok közelében fekvő szigetre, de a fogadósok nem akartak szállást adni a nagybeteg embernek, és így Chopin kénytelen volt egy régi, lakatlan kolostorba visszavonulni. Itt öntötte zenébe a tenger hangjait, az eső vigasztalan kopogását, honvágyát, nehéz, fájdal­mas érzéseit és gondolatait. Mintha egy különös, megindító naplótöre­déket olvasna az ember. A fiatal lengyel művésznő a Cho­pin prelüdöket kitűnő technikai fel­készültséggel és stílusos felfogás­ban szólaltatta meg. Előadásából egy finom asszonyi lélek szólt hozzánk. De ... sajnos, a de szócskát nem ke­rülhetjük el, játékát nem hevítette át eléggé a belső átélés tüze és ere­je. Bizonyos színek még hiányzanak a palettájáról. így is mondhatnánk: Barbara Hesse-Bukowska a pasz­tellszínek művésze. Csakhogy néha élőbb, forróbb színkeverésre is szük­ség van. Hiszen Chopin muzsikája csupa élet, csupa melódia, mozgás és költői gondolat. Nem is kell mesz­szire mennünk. Gondoljunk vissza például Chopin IV. úgynevezett „tra­gikus prelüdjére". Technikailag nem igényes kompozíció, minden a bil­lentésen, a hangszínen múlik. A művésznő finoman és érzéssel játszotta, de a tragikum hangja nem szólalt meg a keze alatt. A MŰSOR második részében na­gyon szépen adta elő a g-moll Bal­ladát (Balladáit Chopin állítólag Mickiewicz-költemények hatása alatt írta). Ebben a kompozícióban a mű­vésznő megérezte, hogy Chopin ze­néje néha viharos magaslatokig emelkedik. A nagy Es-dúr Polonaise­ben megcsillogtatta fölényes tech­nikai tudását és amellett voltak őszinte, meleg hangjai. Ezután négy mazúrka következett. Chopin ma­zurkái, amelyek magukba foglalják a lengyel népművészet minden va­rázsát, csak részben nevezhetők tán­coknak, inkább végtelenül gyöngéd és gyakran x melankolikus hangulat­képek. A negyedik mazúrka (a-moll), amely különös, feloldatlan disszonan­ciával végződik, az est ' legszebb perceit jelentette. A fiatal művésznő ezúttal hiánytalanul eltalálta azt a meleg, életteljes, tisztán költői han­got, ami a chopini zongoramuzsika lelke. Az As-dúr Keringővel hatáso­san fejezte be szép műsorát. Havas Márta Tavaly több mint 523 ezer könyvet kölcsönöztek ki a bratislavai egyetemi könyvtárból Az 596 200 feldolgo­zott kötetgyűjteménnyel rendelkező bratislavai egyetemi könyvtár köz­társaságunk harmadik legnagyobb könyvtára. Hatalmas könyvalapja tavaly 40 000 kötettel bővült. A könyvtár kü­lönböző tudományos ágak anyagával foglal­kozó gazdag gyűjtemé­nyeivel értékes szolgá­latokat tesz a 6 brati­slavai főiskola tanárai­nak és diákjainak, a tu­dományos és kulturális intézmények munkatár­sainak és a nyilvános­ságnak. Tavaly 182 000 olvasója volt, akik több mint 253 000 könyvet és folyóiratot kölcsönöztek ki. A legrégibb gyűjte­mények közé 35 eredeti példány tartozik, ame­lyek közül például a Biblia latina 1478-ból származik. -www A Gabiidé-csoport a Fiatalok Galériájában Üj megnyilvá­nulással állunk szemben ezen a kiállításon. Né­hány fiatal művész a Szlovák Képző­művészek Szövet­ségén belül kisebb alkotócsoportba tömörült, hogy a mának megfelelő forma- és kifeje­zőeszközök kere­sésében, kísérlete­ikben egymást tá­mogassák. Termé­szetesen közös el­gondolások, meg­egyező esztétikai felfogásuk kap­csolják őket egy­máshoz. Ha egye­sületüket Galan­dáról nevezték el, ez már célkitűzé­süket is jellemzi. F.z azt jelenti, hogy a korral egy­értelmű, új, sza­bad művészet út­ját választják. Példaképük Galan­dán kívül Fulla, Bazovský és Ma­jerník: a hazai modern művészet legjellegzetesebb képviselői, kik egyben nemzetiek s mélyen emberiek. A csoport tagjai valamennyien az érzékelt valóságábrázolásból indul­nak ki. Érzéki benyomásaikat egyé­niséqük, lelkiségük és képzeletük formálja át. A realitás jelenségei­nek műveikben való visszaverődése új, néha szenvedélyes, máskor ér­zéssel vagy akarással telt, színes és változatos képben jelentkezik. Egye­lőre nem mindig meggyőző erejűek ezek a képek, de látjuk bennük a friss formanyelvre és új hangvé­telre való törekvést, érezzük ben­nük a kutatás lázát. Barčík például redukcióval festi fekete, kék, fehér csendéleteit. A levegő és fény lazító és elmosó hatását kikapcsolja és erősen hang­súlyozza a körvonalakat. Tengerpar­ti Tájképe az előtér mozdulatlan csónakjaival erősen emlékeztet Zr­zavý felfogására. J. Štubňa olajké­pén a fák sima, kopár ágai közt sár­gás pásztákban hull a hold fénye a hűvös őszi rét kék-zöldjében tehe­lakóhelyének: Rajecnek híres fafa­ragó hagyománya. Laposan stilizált szobraiban az alak nyugodt egysé­ge, a felépítés biztonsága tűnik szembe, az alig érintett részletek mellett. A fejkendő többnyire kes­keny keretbe fogja a kitűnően tipi­zált arcot. Jellegzetes mozdulattal, életteljesen mintázza meg a derék­ben meghajló Öreg- és az Alló fia­talasszonyt, a Bátyus, meg a Putto­nyos nőt. Határozott tömörs'éggel közli mindegyikük belső énjét, mun­kás életét. Kompánek tehetségétől, művészegyéniségétől sokat várha­tunk. Kér, hogy a többi kiállítónak mű­veiből majdnem teljesen hiányzik a dolgozók küzdelmes, de eredményes építőmunkájának kifejezése. ök in­kább a ma emberének érzés- és gondolatvilágában, élményeiben ke­resik a költőit s törekszenek a bol­dogság mindenkori eszményét meg­valósítani. Reméljük, hogy keresésük nem lesz hiábavaló. Bárkány Jenőné. Krivoš Rudolf: Nő az almával, olaj. net legeltető asszony elmerült alak­jára. M. Laluha expresszív stilizálásra törekszik kis falusi tájképein. — M. Pašteka asszonyainak tágranyílt, gondolkodó szemében töprengés, szájuk vonalában kérdés bújkál. A tömör fiatal testeket nagy vona­lakkal vázolja. — A festők közül R. Krivoš a legtehetségesebb, önarcké­pe művészi érzékenységet, szenve­délyt jelez. A hosszúra nyújtott fej, nyak, keskeny vállak grecoi fogal­mazásúak. — Egyik figurája örök női mozdulattal öltözik a tükör előtt. Egy másik képen természetes és ön­tudatosan bájos fehérruhás nőt, aztán tétova, nyugtalan, beteges kisfiút fest. Egy várandós asszonynak fiata­los karja, almát tartó karcsú keze keretezi súlyos testét. Arca révede- ' ző várakozással néz a jövőbe. A kö­zelgő anyaság problémáit és boldog­ságát finoman érezteti. A kiállítás legértékesebb részét a 30 éves V. Kompánek szobrai képe­zik. Plasztikai érzékének kifejlődé­sét döntően befolyásolja szülő- és Bátyus asszony, patináit gipsz, UJ SZÖ 6 & 1958. február 13.

Next

/
Thumbnails
Contents