Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-13 / 44. szám, csütörtök

ITT AZ IDEJE, HOGY A HATÉKONYSÁG KÉRDÉSE IS NAPIRENDRE KERÜLJÖN a Handlovai Nagybányában •

Czép, de nehéz mesterség a bányászat. Nem hiába ^ becsüli meg hazánk népe a töb•

bi szakma közül legjobban. Nemcsak a kifejtett szénért A tiszteljük őket, mely iparunk ^ vére, hanem a férfias önfeláldo9 zó munkáért is, mely gyakran a gg hősiességgel határos. Könnyű 2 elképzelni, de annál nehezebb ^ a gyakorlatban a szénfejtés. •

Sötét, szűk, alacsony folyosókon, ahol ki sem egyenesítheted háA t adat, kell nehéz baltával erőst•

teni a támaszfákat, végezni a fúrást, robbantást, lapátolást, A miközben az izzadtság fekete [ patakokban folyik végig szén0 porral belepett testeden. Nem •

nyúlszívű, de egész embereknek váló munka ez. Ilyenek a hand^ lovai bányászok, bátrak, önfel^ áldozók, szavatartók. Az Üj Nyugati tárnában Hat kilométert utazom a föld alatt, hogy megtekintsem az új nyugati részleget. Végtelennek tűnik a sötét, ho'sszú kőfolyosó, melyről jobbra is, balra is kisebb mellékfolyosók nyílnak, piros vagy zöld fénnyel jelezve a keskeny vágányú földalatti vasút számára a tilos, vagy a szabad utat, A végállomásról faajtón át lépünk be az alacsony mélyrevezető folyosóra, melynek végén már hallani az acélszállító zörgését. Ez az „Üj nyugati" bányarészleg, amely nemcsak idő előtt teljesítette a tavalyi tervet és fejtett 16 000 tonnával többet, hanem az idén is a versenyzők élén halad, mivel már február 4-ig 2455 tonna szénnel adott többet, mint amennyit a terv előírt. Az 1408-as falon most František Fraňo élvájár csoportja szorgoskodik. Az acélszállító zúgása hirtelen megszűnik. Mi az, mi történt? — kérdik egyszerre többen is. — Elszakadt egy lánc — hallatszik a villanymotortól. És az élvájár már kalapáccsal a kezében ott szorgoskodik a szállítószalag körül. — Amig készen leszünk, végezzétek az alátámasztást — adja ki az utasítást társainak. Közben elbeszélgetünk a problémákról. — Tudja elvtárs, ha lenne elég csillénk, bizony jobban is teljesíthetnénk a fejtési tervet. Tegnap is egy óra 20 percet álltunk, mert nem volt. S így megy ez állandóan. Vagy csille nincs, vagy fát nem kapunk eleget. Néha pedig olyan fát küldenek, amit fűrészelni is kell, mert nem olyan hosszúak, mint amilyent megrendeltünk. — így mondja az egyik. — Sok a kisiklott csille a folyosókon. Nincs pótalkatrész, nem javítja őket senki. — Csak úgy röpködnek a megjegyzések, amikor látják, hogy írok. S bizony a megjegyzésekben több a valóság, mint a túlzás. De sokban maguk a bányászok is hibásak, amit maguk nem szívesen látnak be. Hogy állnak a szocialista munkaversennyel? — kérdem tőlük. — Jóval túlteljesítjük kötelezettségvállalásunkat, — válaszol az élvájár. — A novákyi Béke-bánya, amelylyel versenyben göttünk kullog. állunk, jóval mö... És a hatékonyság ? Ügy tudom, hogy a fejtési terv túlteljesítése mellett teljesen megfeledkeztek a hatékonyságról. A bányafa, a szerszám, a lőszer fogyasztása jóval normán felüli és ez növeli az önköltséget. A száz tonna szénre eső 24,24 kg lőszer helyett a fogyasztás 30,79 kg volt. A fából is hasonló a helyzet. A jövőben a szocialista munkaversenyt a hatékonyság növelésére is ki kellene^ terjeszteni. Nemde? Kérdésem után hallgatás következik. A csoport tagjai nagyokat bólogatnak, de szólni egyik sem szól. Ügy látszik belátták, náluk sem megy minden a legjobban. Pedig hát ezt az új nyugati részleget a legjobbnak tartják. Itt vezették be azt, hogy új szerszámot csak a régi elhasználtért kapnak cserébe. Az objektív okok mellett mégis beismerik becsületesen, hogy eddig a hatékonyság kérdése mindig a második helyre szorult. Első a fejtési terv, mert tavaly a handlovai bányászok 34 400 tonna szénnel maradtak adósai népgazdaságunknak s ezt mielőbb le szeretnék törleszteni. „Nemcsak tőlünk függ" — Hát a szocialista munkaverseny és a kötelezettségvállalások körül eddig sok hiba volt, mert csak formálisan vettük — mondja a csoport legöregebb és legtapasztaltabb tagja, Štefan Manik, aki már bejárta Belgiumot és más vidékeket is. Idős kora ellenére társai dicsérik munkáját, szorgalmát. — Az volt a hiba, — mondja — hogy mi a falakon tettünk ugyan értékes kötelezettségvállalást és teljesítettük volna is, ha tőlünk függ, de azok, akiknek ezt elő kellett volna segíteniök, a forgalmi, az előkészítő részlegnek, a raktárnak és a többieknek, azok nem törődtek felajánlásunkkal. Ehhez talán csak ennyit: Štefan Manik fején találta a szöget. Aki nem közénk való, az menjen Az 1408-as falon jó kollektíva alakult ki. Vannak itt Kelet-Szlovákiából, Bratislaváből, a déli járásokból, szlovákok, magyarok nagyobb részük fiatal fiú. Még sincs köztük semmilyen nézeteltérés, mert a nemzetiség itt nem számít. Fő az, hogy jól dolgozzék valaki. A lógós, vagy lusta itt nem talál barátra, mert hamar kiebrudalják a csoportból. így volt ez Borbély Mihállyal is, akinek végül is megmondták, hogy nem közéjük való. — Nálunk munkacsoport és nem nemzetiségi csoport van. — így mondják Jánsky Eduard, Milan Gavlik, bratislavai brigádosok, vagy Árendás Gyula, a nagytőrei szövetkezetből jött brigádos. Nemcsak munkában tehát, hanem öntudatban is megacélosodtak ezek a derék bányászok. A munkaproblémák az 1407-es falon is ugyanazok, mint az előző helyen: nedves a bányafa, kevés a csille, akadozik a munkaszervezés. De a fa-, szerszám-, lőszer- és kábeltakarékoskodásról ők sem mondanak nyíltan véleményt. Csak a többi részlegek hibáit emlegetik. Pedig magam láttam félredobott lapátot a beomlasztott részlegen. Mit mond a párt- és a szakszervezeti bizottság ? A felszínen újra előveszem a jegyzeteimet és egyenkint vesszük át a problémákat Karol Dobiaš-sal, a pártszervezet elnökével. — Igaz, hogy eddig figyelmen kívül hagytuk a hatékonyság kérdését, mert főleg a fejtésre összpontosítottuk erőinket. így a Februári Győzelem 10. évfordulója és a XI. pártkongresszus tiszteletére 45 kollektív kötelezettségvállalás alapján összüzemi kötelezettségvállalást dolgoztunk ki, hogy az első negyedévi tervet 5400 tonna szénnel lépjük túl. És büszkén leszögezhetjük, hogy már az első hónapban túlteljesítettük. Az első hónap végén a Handlovai Nagybánya 5963 tonna szénnel fejtett többet, mint amennyit a havi terv előírt. Ezzel korántsem elégedünk meg. Versenyre hívtuk fel újra a novákyi Béke-bánya dolgozóit és ezt a versenyt a második negyedévben már főleg a hatékonyság növelésére fogjuk irányítani. Ezzel akarjuk csökkenteni a ma még elég magas termelési költségeket. A mi hibánk tehát, hogy ez a kérdés még máig sincs megoldva. A csillékkel nem egészen úgy van, mint ahogyan hallotta. Mert sokszor maguktól a bányászoktól függ, hogy meggyorsuljon a csillék forgalma. Ha helyreállítanák a kidőlt, kisiklott csilléket, és meggyorsítanák a forgalmat, úgy nem lenne olyan nagy a csillehiány. Ennek ellenére azonban már intézkedtünk, a munkaszervezés megjavítására, új kocsikat rendeltünk, kijavítjuk a hibás csilléket, de mindehhez a bányászok segítségére is szükség van. Ami a nyers bányafát illeti, abban teljesen igazuk van. A bányafában iš nagy a fogyasztás. Ez azért van, mert nem szedik ki a beomlasztők az egészséges bányafákat, habár a keleti bányában főleg azon kerestek a legtöbbet, hogy a beépített fáknak 20 százalékát kiszedték. A lőszerrel sem takarékoskodunk eléggé. Ezek lesznek tehát a legfontosabb feladatok a következő negyedévben. Szépek a fejtési eredmények a handlovai Nagybányában. Erről szerzel tudomást a városban lévő plakátokról, a kapu felett minden nap égő vörös csillagokról és az újságokban levő napijelentésekből. Az egyes kollektívák kötelezettségvállalásait is ki lehetne még emelni, többek között Majerský Matej, Martin Tršo, Dienes Zoltán, Vagány István, Pszota Géza, Mácsai János, Martin Bilik élvájárok csoportjainak értékes kötelezettségvállalásait. Ök már teljesítették adott szavukat. Ma azonban ez már nem elég. Nem elég csak fejteni és közben nem számolni, mennyibe is kerül egy tonna szén. Horváth Sándor A Győzelmes Február és a CSKP XI. kongresszusának tiszteletére Terven felül 50 hízott növendékszarvasmarha • Több mint 400 literrel növelik a tejhozamot e Beadnak 100 mázsa sertéshúst Štefan Kubík, a hodyi EFSZ elnöke az alábbi hírrel lepett meg bennünket; A mezőgazdasági termelés növelése céljából kötelezettséget vállaltak a februári események 10. évfordulója alkalmából és a CSKP XI. kongreszszusának tiszteletére. Tavaly a hodyi EFSZ tehenészei 2014 liter átlagos tejhozatrtot értek el, ebben az év pedig 2500 litert akarnak elérni. Ilyen tejhozam lehetőséget ad arra, hogy szabad áron 60 000 liter tejet adhassanak el. Kötelezik magukat arFiataljaink is szorgoskodnak A Runyai Állami Gazdaságban az elmúlt év folyamán az ifjúsági munkacsoport majd 50 000 korona értéket termelt terven felül. Mivel a CSISZ tornaijai járási vezetősége versenyre hívta ki a Banská Bystrica-i kerület összes CSISZ járási vezetőségét a mezőgazdasági termelés fokozása érdekében, e nemes. versenyből ők is ki akarják venni részüket „ a következő kötelezettséget vállalják: — 184 hektár réten és legelőn elvégzik a javítási munkákat, — öt hektár krumplit, 9 hektár cukorrépát, 8 hektár takarmányrépát és 10 hektár kukoricát ültetnek, ületve vetnek el és kapálnak meg, — az említet termékek betakarításán kívül 214 hektár rétről betakarítják a takarmányt, — 157 hektáron elvégzik az aratási és cséplési munkákat. Nagy súlyt fektetnek a hektárhozamok túlteljesítésére, hogy a tavalyi eredményeknek a kétszeresét érjék el. Közeleg a tavasz és a mintegy 40 fiatal szorgoskodik majd, hogy vállalásuknak eleget tegyenek. ; «• Németh János ra is, hogy szerződéses hizlalás alapján kihizlalnak és beadnak 50 növendékmarhát. Az egyes darabok súlya eléri a 430 kilót. Sokkal jobban meghízlalják a sertéseket is. Az év végéig 100 mázsa sertéshúst adnak majd be állami felvásárlásra. Nem akarnak lemaradni a növénytermesztés terén sem. Cukorrépából hektáronként legalább 50 mázsával akarnal: többet termelni a tervezettnél. Növelni fogják a gabonafélék, a takarmánynövények és a többi termék hozamát is. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta Szlovákia iparvidékein önkiszolgáló boltokai létesítenek Tekintettel arra, hogy Szlovákia nagyobb városaiban az élelmiszer-önkiszolgáló boltok igen jól beváltak, a belkereskedelem az önkiszolgáló boltok számát az év folyamán, a kétszeresére emeli, üj önkiszolgáló boltokat olyan vidékeken is felállítanak, ahol ipari vagy mezőgazdasági központok vannak. így többek között rövidesen Byskupicén, Szencen, Dunaszerdahelyen, Rimaszombatban, Léván és a Léva melletti Tolmácson létesítenek ilyen üzleteket. Az új élelmiszer-önkiszolgáló boltok hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a vidéki gyárakban és a mezőgazdaságban dolgozókat az eddiginél gyorsabban és jobban kiszolgálják. K. P. oonooonooogxxxxxxxxxxxxxxxxxx^ f engeteg rosszmájú anekdota keletkezett Zvolen, Losonc meg Fülek környékén és valamennyi történet csattanója a vasútat szapulta. Az emberek már megszokták a 60—80-perces késéseket, idejét mindenki úgy osztotta bé, hogy a vasúti menetrenden feltüntetett időhöz hozzáadott még 30—40 percet s úgy ment ki az állomásra. Nagyon pórul járna azonban az, aki ezen a vasúti szakaszon még ma is így számítaná ki idejét. Mert megtörtént valami két hete a szinte csodálatos esemény. Először a Losoncról 11,11-kor Zvolen felé induló vonat ejtette bámulatba az utasokat és talán magukat a vasutasokat is. Pontosan érkezett és a menetrend szerint indult ki az állomásról, meg további útja során Zvolenba is idejében érkezett. A ritka eseményt hitetlenkedve fogadták az emberek, de aztán megszokták, mert a továbi szerelvények, köztük a gyorsvonatok is pontosan járnak azóta, akárcsak az óra. A kassai körzetbe tartozó vasutasok megsejtették, hogy a többi körzetben lázas munka folyik, hogy elérjék azokat a követelményeket, amiket a párt támaszt velük szemben. Munkához láttak ők is. Megkeresték, hol nyomja őket legjobban a csizma, mi okozMindnyájunktól függ munkájuk sikere Már Losoncon is betartják a vasúti menetrendet • Becsületes emberek, a gépesítés helyes kihasználása és a szén biztosítása — ez a vasutasok munkájának alapfeltétele • Harcoljunk mindnyájan a vasúti szarkák ellen za a már szinte idültté vált lemaradást. Azt mondták: a vasutaknak három dolog kell: szén, gépesítés és nem utolsósorban emberek. Szénben, hála bányászainknak, nem kellene hiányt szenvedniük. Az aztán már a vasutasok szégyene, ha önmagukat nem tudják ellátni fűtőanyaggal. Körülnéztek saját portájukan és rájöttek, a gépesítéssel sem állnak olyan rosszul, mint azt sokan éppen a vasutasok között képzelték. Mozdonyparkunk kielégítő, kocsink is van elég, egy kis jó akarattal, leleményeséggel, embereink segítségével / — amiben szintén nincs hiány — rövid időn belül biztosan beáll a javulás. Legnagyobb figyelmet a rendelkezésükre álló berendezések, gépek, mozdonyok kihasználására kellett fordítaniok. Elsősorban erélyesebben intézkednek, ha a jövőben is megtörténik az, ami a zvolení mozdonycsarnokban eddig dívott: a gépjavítóból rosszul kijavított gépeket küldenek vissza. Első tekintetre talán figyelemre sem méltó dolog, de mégis kellemetlen: a javítóból kerék javítás után visszaküldött személykocsikban éppen úgy nem égett a villany, mint a javítás előtt. Az utas, természetesen nem tudja, hogy a kerék az rendben van, hanem az ilyen kis dolgok szerint ítéli meg a vasutasokat, bizalmatlan lesz velük szemben. A ki- és berakodás is fájós pontja volt a vasutaknak. Talán a „fenti" intézkedésre vártak, hogy majd megparancsolják: hozzatok az állomásra mozgó autódarukat, majd azok segítségével könnyebben megy a rakodás. Sajnos, vannak még emberek, akik azt várják, hogy valahol magasabb helyen, talán majd a miniszter gondoskodik helyettük. Most azonban már minden nagyobb állöfnáson lesz egy vagy több autódaru. Losoncon és Zvolenben eddig azzal érveltek, hogy az ő állomásukon annyiféle áru megfordul, hogy azok számára valami speciális rakodógép kellene. Arra nem gondoltak, hogy Zvolenban meg a környéken mindenütt nagy építkezések folynak és a torlódást éppen az ezekre szállított, nehezen kirakható betonrészek és más nehéz tárgyak okozták. A jövőben ezeknél majd kiválóan ki le^et használni a most betervezett gépeket. — A megbízható vállalatok is engedhetnének valamit kényelmükből — mondja Gábor János, a losonci állomás főnökhelyettese. — Sokszor hiába kérjük őket, nem hajlandók vasárnap és éjszaka kirakni az árut. Megérthetnék végre, milyen fontos a vasutak jó munkája. — Erélyesebben kellene fellépnünk a vasúti szarkák ellen is — mondják kivétel nélkül a kalauzok. Csak a Losonc környékén közlekedő személyvonatokbői a múlt héten 264 villanyégőt loptak el. Hogy az ilyen állapotok megszűnjenek, azért nemcsak a vasutasoknak, hanem elsősorban minden jóérzésű polgárnak harcolnia kell. Kíméletlenül le kell leplezni az ilyen meggondolatlan elemeket, mert ezek ezrek utazását teszik kényelmetlenné. K. T. M. Példás traktorosbrigád A nagygéresi traktorosbrigádon tizennégy CSISZ-tag dolgozik. A brigádközpont vezetője. Kovács István szintén egyike a legpéldásabb ifjú dolgozóknak. Jó munkájukat bizonyítják a nagygéresi szövetkezet terméseredményei is. Mindezt annak köszönhetik, hogy állandó versenyben vannak. Tavaly például 63 930 korona megtakarítást értek el. A rétek és legelők talajjavítási versenyében szintén dicséretre méltó eredményeket értek el. Mintegy 300 hektáron végeztek felszíni és egyéb talajjavításokat. Ezzel a munkával esélyesek úgy a járási, mint a kerületi győztesek kitüntetésére. A nagygéresi traktorosbrigád a múlt évi tervét 106,46 százalékra teljesítette. Az eredményes munkához legjobban hozzájárultak Hám István, Brezina Béla, Hudák József és Takács József traktorosok. Most a tél folyamán igyekeznek, hogy tavaszra jól kijavított gépekkel, jól felkészülve kezdhessék meg a munkákat. Kaszonyi István, Királyhelmec REGGEL ' *Í

l ril , .,0 az autóbusz tetején A ČSAD terebesi fiókja dolgozóinak van egy gyenge oldaluk: hamar megfeledkeznek a bírálatról. Lapunkban már többször jelent meg címükre bírálat, melyben rámutattunk a ČSAD alkalmazottainak az ezen a vonalon utazó munkásokhoz való rossz viszonyára. A bírálat megjelenése után rövid időre megjavult ugyan a helyzet, de csakhamar minden a régi kerékvágásba került. Jellemző, hogy mindig az események után kullognak és csak amikor már a munkások türelme elfogy, akkor hajlandók kisebb intézkedések megtételére. A reggeli autóbuszjárat, mely Céke környékéről, Csarnohóról, Báriből szállítja a munkásokat Boriba, anynyira zsúfolt, hogy a munkások nem férnek be az autóbuszba és a fagyos hidegben kénytelenek felmászni az autóbusz tetejére és dideregve utazni, hogy le ne késsenek a vonatról. A Csarnohóról és Báriből utazó munkások, akiknek száma meghaladja a 60-at, többször kérték <a CSAD terebesi fiókját, hogy intézkedjenek ezen állapot megszüntetése érdekében, kérésük azonban süket fülekre talált, így még ma is az autobusztetőn jut csak hely a kisbári ':s nagybári munkásoknak. Azt a jogos követelést sem vették figyelembe, amit a 40 csarnohói munkás adott be hozzájuk, hogy az autóbusz járjon be a faluba, legalább tél idejéf, hogy ne kelljen kora reggel a fagyos szélben a keresztútnál várakozniok. Ezt a tűrhetetlen helyzetet a kassai igazgatóság ellenőrző szervei sem látják, mert az említett vonalat nem látogatják. Pedig, ha ismerik a párt és a kormány határozatait a lakosságnak nyújtandó szolgálatok megjavításáról, az emberről való gondoskodásról, úgy azt is be kell látniok, hogy a Céke és borsi vonalon a helyzet megjavítása nem tűr halasztást. A kritika jogos voltának jobb megértéséhez bizonyára hozzájárulna, ha kétszer, háromszor megpróbálnák ők is fagyos kora reggelen 10—15 km-t utazni, az autóbusz tetején. Nincs másra szükség, csak a reggeli autóbuszjáratot sűríteni, hogy a munkások kényelmesen utazhassanak. A munka megszervezésétől és a ČSAD alkalmazottainak jóakaratától függ tehát e kis, de a munkások számára nagy kérdés mielőbbi megoldása. m ÜJ SZO 5 $ 1958. február 13,