Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-11 / 42. szám, kedd

TEGYÜK HATÉKONYABBÁ a beruházási építkezéseket Fejlődő mezőgazdaságunkban a beruházási építkezést nem lehet elszigetelni a termelés növekedésétől. Mindkettő kölcsönösen függ egymástól s bármely szakaszon pangás áll be — ez mezőgazdaságunk fejlődésének kárára megy. Ebből kifolyólag • a beruházási építkezések tervének teljesítése olyan feladat, melyei egész mezőgazdaságunk érdekében kell valóra váltani. S ha megvizsgáljuk a beruházási építkezések múlt • évi tervének teljesítését — annak ellenére, hogy egyes kerületekben szép eredményeket értek el —, meg kell mondanunk, hogy általában nem értük el sem a terv teljesítését, sem pedig a maximális hatékonyságot. S bár az önsegéllyel való építkezések terén valamivel jobb a helyzet — itt sem értünk el olyan eredményt, mint terveztük. Legérdemlegesebb munkát ezen a téren a bratislavai kerület végzett, amikor is TERVÉT 109,9 SZÁZALÉKRA TELJESÍTETTE. Viszont a libereci kerület csak 76,6 százalékos tervteljesítést mutat fel a múlt évben. Ebből következik az a tapasztalat, hogy az önsegéllyel való építkezésbe a szövetkezetek, állami gazdaságok, traktorállomások egész sora nem kapcsolódik be teljes mértékben, nem használják ki a helyi anyagforrásokat. A múlt évben például a szövetkezetek alig több, mint negyven százaléka segédkezett a beruházási építkezéseknél. Ma, amikor a szövetkezeti mozgalom már lényegesen kibővült és megerősödött, nem lehetünk megelégedve az ilyen állapottal s ebben az évben az önsegéllyel való építkezések terén nagyobb aktivitást, részvételt kell elérnünk. Az országos pártkonferencia határozatának tudatában fontolóra kell vennünk, mit jelent a szántóföld 4,5 százalékkal való növelése. Ha ezt tudjuk, tudjuk azt is, hogy az állatállománynak sokkal nagyobb, GYORSABB ÜTEMBEN KELL SZAPORODNIA, MINT EDDIG. Ezért szükséges, hogy megkeressük a beruházási építkezések helyes útját, gyorsabbá és olcsóbbá tegyük az építkezéseket. S ha valamelyik szektorban alkalmazzuk a szovjet tapasztalatokat, a Szovjetunió példaképünk lehet a mezőgazdasági termelés növelésében is. Mint ismeretes, az egyes mezőgazdasági termékek termelésében már túlszárnyalta az Egyesült Államokat. És erre ná • lünk is megvan minden lehetőség, csak jobban ki kell használnunk a beruházási építkezésekben is. Vonatkozik ez nem utolsósorban az állam által előirányozott összeg kimerítésére. A múlt évben a beruházási építkezésekre irányzott összeget nem merítettük ki, és a terv nem teljesítésének egyik oka éppen ebben mutatkozik meg. Ha a gépesítés kérdését kapcsolatba hozzuk a termelés fokozásával — mely alapjában véve döntő funkciója —, felvetődik a kérdés: miért nem használjuk ki jobban a gépeket? Hisz a gépek iránt tanúsított bizalmatlanság megbosszulja magát — erre bőven van példa a múltból. Tudjuk, hogy a gépek kihasználásával munkaerőt nyerünk, ám a gyakorlatban sokszor ezzel ellentétben cselekszünk. Vegyük például a fejőgépet, melynek bevezetésével A MUNKAERŐ HARMINCÖT SZÁZALÉKÁT MEGTAKARÍTHATJUK. Azonban ennek alkalmazására a termelésben kevés súlyt fektetnek. Vannak esetek, hogy csak azért nem használnak fejőgépet, mert nem tartják érdemesnek vele „bajlódni", mivel a tehenek kevés tejet adnak. Szem elől tévesztik, hogy a tejhozamot nem az határozza meg, milyen módon fejnek: géppel-e, vagy kézzel — bár a különbség itt is kimutatható —, hanem valami más. Ebben az esetben hangsúlyoznunk kell: az állatok hasznosságát végeredményben nem az határozza meg, hogy milyen istállóban vannak elhelyezve, hogy az az istálló háromszázezer, vagy egymillió koronába került-e, hanem az állatok hasznosságában a takarmányozás a döntő, tehát a takarmány biztosítása. És ezzel elértünk egy másik kérdéshez, mely inkább a beruházási építkezéssel kapcsolatos. Az a tény, hogy egy tehén istállózása igen sokba kerül, kedvezőtlen hatást gyakorol egész mezőgazdaságunk fejlődésére. Mi ennek az oka — tesszük fel a kérdést, s válaszként újabb kérdés következik: mit jelent az, HA AZ ISTÁLLÓKAT A FALUTÖL MESSZE ÉPÍTJÜK? Röviden válaszolva: míg egy 98-2 típusú istálló felépítésénél egy tehénre 9230 korona esik, addig a falutól messze épült egyazon típusú istállónál ez az összeg megkétszereződik. Holott az egy tehénre eső összeg az első esetben is túl magas. Ezt pedig a mező- és erdőgazdálkodási építkezések tipizálásának és fejlesztésének állami intézete által több helyen végzett elemzése mutatta meg. Természetesen, ha most azt bíráljuk, hogy a falutól messze épülnek a gazdasági épületek, ez nem jelenti azt, hogy a ló másik oldalára essünk. A termelés összpontosítását ezek után is figyelembe kell vennünk. Mert az, hogy AZ ÉPÍTKEZÉSEK SOKBA KERÜLNEK, nemcsak ennek a következménye. Káros gyakorlat az is — s ilyen is bőven található —, hogy amikor már felépült az istálló, azután építenek utat, azután ásnak kutat — szóval pontosan fordítva, mint kellene. Nem szólva azoknak a munkáknak a megfizetéséről, amit a vízvezeték- és villanyszerelők végeznek el. Kézzelfogható tehát, hogy az ilyen gyakorlatból nagyméretű kiadások születnek — feleslegesen. Vagy mennyi idő, pénz vész kárba, amikor az építkezés elhúzódik, mondhatnánk; sokszor hanyagságból, szervezetlenségből. Minek, ha nem szervezetlenségnek nevezhetjük azt, hogy a különféle építkezési szektorok egymástól függetlenül dolgoznak. Ebből pedig nemcsak a fent említett hibák következnek. Megmutatkozik ez abban is, hogy sok esetben az építkezések nem felelnek meg a helyi viszonyoknak, adottságoknak és követelményeknek. NEM HASZNÁLJÁK KI A HELYI ANYAGFORRÁSOKAT, nemcsak a beruházási építkezéseknél, de az önsegéllyel végzett építkezéseknél sem. Holott ma éppen ezen van a hangsúly. Gyorsabban és olcsóbban építeni! Ezt pedig akkor érjük el, ha kiküszöböljük az építkezések körül fennálló hibákat, ha jobban kihasználjuk a helyi anyagforrásokat, a régi épületeket — mindig szem előtt tartva a gazdaságosságot. Azok az intézkedések, melyeket a Mező- és Erdőgazdálkodási Minisztérium április elsejével foganatosít — ezek közé tartozik a járási mezőgazdasági építkezési vállalat létesítése is —, elsősorban a beruházási építkezések hatékonyságát tartják szem előtt. És ez a fontos .., (ks) Jó példát mutatnak Melléte a tornaijai járás egyik legeldugottabb faluja. Sokat emlegették, mert itt alakult meg a járásban legutoljára a szövetkezet. — Alig 4 hónapja — mondja Berentz elvtárs, a szövetkezet elnöke —, majd hozzáteszi: — Eddig sem tétlenkedtünk, 52 szarvasmarha és 100 sertés részére készítettünk istállót. A járás szövetkezetei az évzáró gyűléseken szép részesedést fizetnek a tagságnak. Jövőre a mellétei szövetkezetesek is kapnak részesedést, addig azonban fel kell építeniök egy nagy T-18-as istállót, tyúkfarmot és juhaklot. Nejnrég kapott a szövetkezet traktort is, így már nem kell a fuvarért fizetni. Ezenfelül a faluban meg* kezdték a villany bevezetését is. Nem kell sötétben ülniük télen sem és az emberi munkát felváltja a gép. — A faluban még 32-en vannak a szövetkezeten kívül 22 hektár földdel. Hisszük azonban, hogy jó munkánk meggyőzi őket is a szövetkezet előnyeiről — mondotta Berentz elvtárs. Németh János, Sajószárnya Modern bútor lesz a részesedésből Biacskó József aránylag fiatal ember, de a bolyi szövetkezetben példás munkájáért sűrűn emlegetik. "Mint fogatos soha ki nem maradt a munkából. Nem azt nézte, hogy hamarabb teljen a nap, hanem rendes beosztása mellett még a takarmányosoknál is dolgozott. Most, amikor megkapta szorgalmas munkája gyümölcsét, a múlt emléke vetődik fel lelki szemei előtt. Az egyhektáros szülők fia a régi uradalom éhbéres dolgozója volt. Amióta szövetkezet alakult Bolyban, már házhelyet is vett s az övé a falu egyik legszebb háza. Most újabb vásárlásra gondol. Mert hát mindig van ám venni való. Biacskó tavaly egyedül 821 munkaegységét szerzett. Előlegként 8210 és részesedésre 10 600 koronát vett fel, ezenkívül 24,63 mázsa gabonaféleséget vitt haza. Boldog a Biacskó-házaspár meg a gyerekek is. Mindenük megvan, nem úgy, mint valamikor. A most kapott pénzből az új házba új berendezést, modern bútorokat vásárolnak. Kaszonyi István, Királyhelmec A helyes úton E napokban ellátogattam a kissallói szövetkezetbe, hogy meggyőződjem a közös gazdálkodás fejlődéséről. Odaérkeztemkor a könyvelőnőt találtam az irodában. Többek között elmondta, hogy míg 1956-ban 80 szövetkezetesnek munkaegységenként & természetbenivel együtt 32 koronát fizettek, addig tavaly 86 szövetkezetesnek már 36 koronát fizettek. Beszélgetésünk közben megérkezett Molnár elvtárs, a szövetkezet elnöke. Feltettem a kérdést, hogyan érték el ezt a jó eredményt. Ezt mondta: — Mindenekelőtt jól megszerveztük a munkát, s agrotechnikai határidőben végeztük. Emellett nagy gondot kell fordítani az állattenyésztésre, amely tavaly igen fellendült. Míg a szövetkezet tavaly január elején katasztrofális helyzetben volt a sertéseket illetően, az év folyamán sikerült elérni, hogy hektáronkint 90- kiló sertéshúst termeljünk. Guliš Dezső, Zsellz Péterfalán is befejezéshez közeledik az állatállomány összpontosítása Igen, ez az alapja a szocialista gazdálkodásnak — ismerik be a péterfalaiak is. öt évvel ezelőtt kellett volna kezdenünk — mondják már többen —, akkor volna új gazdasági épületünk. Azzal kell gazdálkodnunk, amink van. Folyik ugyan az építkezés, de addig se lehet várni. A péterfalaiak a marhaállományt már egy hónappal ezelőtt összpontosították. A múlt hetekben közel 300 darab juhot összpontosítottak, most pedig javában folyik a sertések összpontosítása. Bálint Lajos, Péterfala A falu végén, ahol az országút hatalmas vargabetűvé csavarodik, fekszik a tósnyárasdi szövetkezet gazdasági udvara. Oj istállók sorakoznak egymás mellett, jószág ropogtatja valamennyiben a takarmányt. Az istállók és egyéb gazdasági épületek fölé magasan emelkedik az új, modern raktár s nemrégen a szövetkezet új irodája is itt, a szövetkezeti gazdaság szivében épült fel. Anda Sándorral, a szövetkezet elnökével a párás ablaküvegen keresztül fürkészve próbáljuk gondolatban végignyargalni a több millió értéket magába foglaló gazdasági udvart. Az elnök mosolyog s szavából jogos büszkeség csendül ki, amikor beszél. — Hét évvel ezelőtt még búzát termett ez a terület, s amint látja... Igen, hét évvel ezelőtt még búzát termett itt a föld, most több milliós értéket hordoz a hátán. Több milliós értékét, amely döntően fontos szerepet játszik abban, hogy ma elégedett, boldog nép lakja a falut. A kommunisták útmutatását követő tósnyárasdi földművesek alig egymilliós vagyonnal indultak el a szövetkezeti gazdálkodás útján. Apró paraszti gazdaságokból tevődött össze a milliós vagyon s a közös munka során nemcsak a szövetkezők jóléte növekedett, hanem a közös vagyon is évről évre gyarapodott. Bővült az állatállomány, új, modern gazdasági épületek . épültek a faluvégen. Ma már 4 és félmilliós vagyonról beszél az elnök. Négy SS félmilliós vagyon az egymilliós tiqlyén, s ez a megnövekedett vagyon évről évre nagyobb jövedelmet hoz a tagoknak. Röviden szólva, a szövetkezet tagjai az ilmúlt évek során is törődtek jövőjükkel. Nemcsak a mát nézték, hanem a jövőjüket is szem Clőtt tartották. A jövedelemmel gondos gazda módjára saffirkodtak. Az Egyéni jutalmazás mellett a közös včxgpon állandó gyarapítására is gondoltak. Belátták, hogy a közös vagyon állandó gyarapítása, az oszthatatlan alap bővítése, ha nem is közvetlenül, de közvetve minden egyes tag személyes érdeke is. Az anyagi eszközök állandó és céltudatos bővítésével lehet csak évről évre magasabb termeTósnyárasdon a jövőre is gondolnak lési szintre emelni a gazdálkodást, fokozni a gazdálkodás jövedelmezőségét. Az oszthatatlan alap tervszerű bővítése teszi lehetővé mindenekelőtt az állattenyésztés színvonalának növelését, a hektárhozamok tervszerű fokozását és mindezeken túlmenően a tagok jólétének nem véletlenszerű növekedését. Az olyan szövetkezetek például, amelyek csak arra törekednek, hogy a munkaegység értékét minél magasabbra „srófolják" és ennek érdekében elhanyagolják a mindanynyiuk jólétét biztosító közös vagyon állandó gyarapítását, előbb-utóbb megtorpannak és messze visszamaradnak a tervszerűen bővített újratermeléssel gazdálkodó szövetkezetek mögött Mindahhoz azonban, hogy a szövetkezeti tagok következetesen törődjenek a jövőjükkel — mint ahogy azt a tósnyárasdiak eddig is tették és a jövőben folytatják — bizonyosfokú politikai fejlettségre van szükség. A szövetkezeti tagoknak teljes bizalommal kell lenniök közös gazdálkodásuk iránt. Ezen a téren komoly feladat hárul a falusi pártszervezetekre, a szövetkezetben dolgozó kommunistákra. Mondjuk meg őszintén, akadnak még szövetkezeti tagok, akik — bár bent vannak a szövetkezetben és látják az elért eredményeket — maguk is részesei a közös gazdálkodásból eredő jövedelemnek, mégis némi fenntartással viseltetnek, így nem is nagyon szorgalmazzák a közös alap bővítését, hanem arra törekednek, hogy amit csak lehet, szétosztani igyekeznek. Elég gyakori még a szővetkezetesek között az olyan kijelentés: — Az a biztos, ami a zsebemben van. Az ilyen és ehhez hasonló vélemények elhangzása mindenekelőtt arról ad hírt, hogy a helyi pártszervezet, a szövetkezetekben dolgozó kommunisták kevés gondot fordítanak a szövetkezet pártonkívüli tagjainak nevelésére. A kommunistáknak minden egyes szövetkezetben — úgy, ahogyan azt a tósnyárasdiak tették — állandóan nevel• niök kell a pártonkívülieket s emellett saját maguk politikai továbbfejlődéséről sem szabad megfeledkezniök. A szövetkezőket a közös gazdálkodás iránti bizalomra kell nevelni s tudatosítani kell velük, hogy jólétük növekedésének egyediili biztos alapja a szövetkezet. Hogy a jólét növekedése mennyire biztos alapon nyugszik, az mindenekelőtt tőlük függ. Ha a szövetkezet szilárd gazdasági alapokon nyugszik, s ennek mindenekelőtt az az alapfeltétele, hogy a szövetkezetesek közös bevételüknek — a szövetkezeti alapszabályzat értelmében — legalább 7 százalékát juttassák az oszthatatlan alap bővítésére, és így egyre magasabb szintre emeljék bővített újratermelésüket, ennek végeredményben és elsősorban a tagok látják hasznát. Ez írás kezdetén már említettük, hogy a tósnyárasdi szövetkezet vagyona 4 és félmillió korona körül mozog. Pontos számot az elnök sem tudott mondani, mivel a hatalmas vagyonhoz egyre tapad valami, vagyis azok, akik mlndenddig halogatták a beléríst, most ők is úgy látják jónak, ha kis vagyonkájukkal társulnak a nagyba, az erősbe. — A múlt ősz folyamán négyen, az évzáró gyűlés után pedig heten léptek sorainkba — mondja az elnök. Az elnök szavait még azzal kell megtoldani, hogy rövidesen még több újabb belépővel is bővül szövetkezetük. Ez szinte természetes is, hisz Tósnyárasdon a szövetkezeti gazdálkodás nagyszerűségében már senki sem kételkedik. Azok sem, akik mostanáig vártak, éwől évre figyelték a szövetkezet fejlődését. Nagy részük az idei évzáró tagayülésen is részt vett, s a vezetőség beszámolójából és a tagok beszédéből képet alkotott magának a közös gazdálkodás helyzetéről. Akárki kiszámíthatta magának, hogy Kankó Pista családjának 29 908 korona, 61 mázsa szemestermény és majdnem 7 mázsa krumpli volt az évi jövedelme. Ezen felül a ledolgozott egységei után az év során néhány liter híján 700 liter tejet hordott haza. Ahhoz azonban, hogy az eddigi várakozók végül is a szövetkezet mellett döntöttek, nem csupán csak az járult hozzá, hogy ilyen szép jövedelemben részesülnek a szövetkezet tagjai. Nem vitás, vannak szövetkezetek, ahol magasabb a munkaegység értéke, mint Tósnyárasdon, ők egy-egy munkaegység után 22 korona pénzjutalmat terveztek, s ezt ki is fizették. Ebben ma már nincs semmi rendkívüli. A másik dolog, mely talán az előbbinél is nagyobb hatással t volt, az, hogy a szövetkezet szilárd gazdasági alapokon nyugszik, a tagok jövedelme mellett az összeadott közös vagyon is rohamosan gyarapodik és ez mindenekfölött a legnagyob biztosíték arra, hogy a szövetkezet tagjai számára évről évre gazdagabb lesz a zárszámadás. A szövetkezet vezetőségének beszámolójából kiderült, hogy a termelés minden ágazatában túlteljesítették eredetileg megállapított tervüket. Hogy csak néhány példát említsünk: búzából a tervezett 27 mázsa helyett 28-at arattak. Egy-egy hektárról 32 mázsa morzsolt kukoricát vártak és a valóságban 38 mázsa termett. A cukorrépaföld sem volt szűkmarkú, 280 mázsa helyett hektáronként 370 mázsával fizetett. Takarmányrépából pedig átlagosan 900 mázsás hektárhozamot értek el. (Akik a tervezett hektárhozamokat túlteljesítették, a munkaegység után járó jutalmazáson felül még pót jutalomban is részesültek.) Az állattenyészé s terén is kiemelkedők az eredmények. A szövetkezet tehenei egy év alatt átlagosan 3360 liter tejet adtak. Ez anynyit jelent, hogy a tejtermelés terén rövidesen elérik a második ötéves terv végére tervezett mennyiséget. A termelés ilyen magassága mellett a szövetkezet állati termékekből, különösen tejből és tojásból, az állami felvásárlásra tervezett mennyiséget is busásan megtoldta. Száz szónak is egy a vége. A hektárhozamok terven felülire való növekedése és az állatok magas hasznossága azt eredményezte, hogy a szövetkezet a tervezett bevételt majdnem 212 000 koronával túllépte. Itt azonban szólni kell arról is, hogy a nyáron, aratáskor nem tudták kellóképpen kihasználni a gépekét, különösen a kombájnt. Így a tervezett munkaegységeket túllépték s ez rontott a fent említett bevételi különbözeten. Ezt csak azért említettem meg, hogy okuljanak belőle azok a szövetkezetek, amelyek még egy kis előítélettel viseltetnek a gépek iránt. A tósnyárasdiak szerint kombájnnal egy hektár búza aratása mindössze 3 munkaegység értékébe került volna, de mivel a kedvezőtlen időjárás miatt nem tudták hdsználni a gépeket, kézi erővel kellett a termés nagy részét betakarítani. Így pedig egy-egy hektár learatása 32 munkaegységbe került. Ha még tovább számolgatnánk, kiderülne, hogy — ha éppen nagyon akarták volna — valamennyivel, még a tósnyárasdiak is megtoldhatták volna a munkaegységek értékét. Ök azonban megmaradtak az eredetinél. Ahelyett, hogy növelték volna a munkaegységek értékét, úgy döntöttek, hogy az idén bevételüknek már nem 7, hanem 9 százalékát helyezik el az oszthatatlan alapra. Elhatározták azt is, hogy az év folyamán a családos szövetkezeti tagokat gyereksegélyben részesítik, s ezen felül még nagyobb lehetőségek nyílnak meg előttük a termelés fokozása terén. Az a pénz, amit most befektettek, a jövőben gazdagon kamatozik majd a tagoknak. A tósnyárasdiak nagyon helyesen cselekedtek az idén is. Látszik, hogy bíznak a közös gazdálkodásban, nemcsak a mát nézik, hanem jövőjük, sőt gyermekeik jövőjének megalapozására is gondolnak. Végeredményben pedig ez a lépés a falusi pártszervezet jó munkáját igazolja. Szarka István ŰJ SZO i Ä 1958. február 11.