Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-11 / 42. szám, kedd

Aktivizálódnak A hat mezőgazdasági törvény körüli vita, melyben döntő szerepet játszott a földtulajdon kérdése, a földreform felülvizsgálása stb., országszerte nagy port vert fel. A nemzeti szocialista és néppárttal szövetkezett hajdani agrár reakciósok — akiknek zöme az ügyben érdekelt földbirtokos /olt — görcsösen ragaszkodtak a föld magántulajdonának megőrzéséhez, de mivel nyíltan nem léphettek fel, az 1945-ös forradalom vívmányainak meghiúsítására, a parlamenten belül a törvény egyes pontjai körül megindított felesleges meddő vitával akarták meghiúsítani vagy e idázrji e döntő fontosságú intézkedések életbeléptetését. A parlamentet naponta felkereső parasztküldöttségek — melyekben az összes akkori politikai pártok képviselve voltak — azonban a kommunistáktól támogatott javaslatokban látták a paraszttömegek követeléseinek megvalósítását és a burzsoázia hajthatatlanságát látva szembefordultak saját pártvezéreikkel. Megbizonyosodva arról, hogy ilyen körülmények közepette lehetetlen a Nemzeti Frontban való további együttműködés, a parasztküldöttsr-ek elnökei elhatározták, hogy február 28-ára és 29-ére összehívják a mezőgazdasági dolgozók konga népi tömegek resszusát, mely dönt a mezőgazdasági törvények kérdéséről. A reakció a parasztkongresszust megelőzve végső leszámolásra készült a néppel. A reakció egyik népellenes lépése a Legfelső Közigazgatási Bíróságnak az a döntése volt, mely szerint az Orion-csokoládégyálr államosítását megszüntette, és a 800 alkalmazottat foglalkoztató gyárat visszaadta a német megszállókkal cimborált részvényeseknek. Szándékos népellenes eljárását azzal igyekezett igazolni, hogy 1938. január l-ig a gyár csak 496 embert foglalkoztatott, mig az államosítási törvény értelmében csak az 500 alkalmazottal dolgozó gyárakra vonatkozik az államosítás. Az Orion-gyár dolgozói — s mivel az államosítási törvény végrehajtásának szabotálásátan nem ez volt az egvedüli eset — a hasonló helyzetben levő többi gyárak dolgozóival egyetemben hatalmas tiltakozó gyűlésen mondtak nemet a reakciósak tervei ellen. Az Orion-gyár dolgozóinak 1948. február 6-án rendezett tiltakozó gyűlése intőjel volt a reakciós pártok vezérei számára, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának reális és a nép éidekeit egyedül követő politikája mellett a becsületes emberek, a dolgozó nép tömegei állnak. (L) Az akció-programterv teljesítésének eredményei a verebélyi járásban Amikor egy évvel ezelőtt a verebélyi járásban a nemzeti bizottságok jelöltjei bemutatkoztak a nyilvános gyűléseken és választóikkal az akció-programterv jelentőségéről és célkitűzéseiről beszélgettek, kevesen hitték, hogy alig egy év leforgása alatt annyi szép eredményről adhatnak ismét számot. — Igen nehezek és túl merészek a mi terveink — mondogatták egyesek. Valóban nem könnyű célkitűzések megvalósítását foglalta magában az akcióterv, hiszen 4000 hektár terület beszervezéséről és csaknem kétezer kis- és középparaszt bevonásáról az EFSZ-ekbe, volt szó. A választások után azonban összedugták fejüket a nemzeti bizottság tagjai s a kommunistákkal együtt mérlegelték a lehetőségeket és keresték a megoldás különféle módozatait. A választások után a nemzeti bizottság tagjai egyre jobban bekapcsolódtak az aktív tömegszervezőnevelő munkába s a választókörzetekben élénk tevékenység kezdődött el. Az őszi munkák megkezdése előtt Kalászon, Nagyhinden, Ahán és még néhány községben megtört a jég, a kis- és középparasztok tömegesen jelentkeztek a szövetkezetbe. Azóta a tervben megállapított 75 százalék helyett a járás földterületének 95 százalékát szervezték be a közös gazdálkodásba mintegy 2600 kts- és középaraszt meggyőzésével. A tervet tehát ezen a szakaszon túlszárnyalták, s most az új szövetkezetek megszilárdulásáról beszélhetünk. Ezt az állításunkat főleg a középparasztok belépése támasztja alá, akik mesterei a földművelésnek. Az ahai EFSZ-ben például kezdettől fogva a középparasztok vették kezükbe a közös gazdálkodás ügyét s oly eredményeket értek el az építésben, mely dicséretére válhatnék sok régebbi szövetkezetnek is. A munkásosztály támogatását gazdaságosan és okosan felhasználták. Gazdasági épületeiken a leg, elemibb munkától kezdve a nagyobb Jzaktudást igénylő tevékenységig, 'csaknem minden munkafolyamatot .saját maguk végeztek el. Idejében felszántották a mezsgyéket s az őszi 'munkák elvégzésével biztos alapot teremtettek az idei gazdag termésnek. A szövetkezetben egyébként igpn bi•zakodó a hangulat, hiszen a közös gazdálkodás alig hathónapos ered'ményei után most a zárszámadáskor .35 koronára szökött fel a munkaegység értéke. Elmondhatjuk tehát, hogy a járás mindent elkövetett a mezőgazdasági termelés szocialista átépítéséért, de a nemzeti bizottság tagjai munkájának ez csak az egyik része. Ugyanis, a komolyabb feladat most kezdődik: meg keli tanítani szervezni, száz és száz hektárokban számolni a volt kisés középparasztokat. Ezenkívül figyelembe kell venni azt a hatalmas átalakulást, mely a falvakban a szövetkezetek megszervezésével végbement. Az irányító tevékenységnek újabb formáit szükséges alkalmazni, hogy a lakosság igényeit még jobban kielégítsék, mint azelőtt. Dicséretére legyen mondva a járásnak, működésében most a közigazgatás újabb és újabb formáit keresi, hogy a gazdasági felemelkedés egyben a művelt falu kifejlődésére vezessen. Erről tanúskodnak többek között az akciótervben lefektetett célkitűzések, melyek a kultúrházak építését, a helyi nyersanyagforrások felhasználását helyezik előtérbe. Tekintsük át az erről szóló feljegyzéseket. Első helyre kívánkozik megemlítenünk a villamosítás oly fontos és eddig annyira akadozó kérdését. A folyó évben a járás valamennyi községében, tanyáján r kigyullad a villanyfény s ezzel jelentős gazdasági és kulturális érdekű kérdések oldódnak meg. Hasonló eredményekről beszélhetünk a helyi gazdálkodás ágazatában, ahol a lakosságnak nyújtott szolgáltatások megjavítását és kiszélesítését tapasztalhatjuk. Újfalun, Nagymányán a közelmúltban borbélyüzem, Mihályon mosoda létesült. A járási székhelyen fürdőt helyeztek üzembe, a lakosság megrendeléseinek kielégítésére pedig fürésztelepet létesítettek. Egyre nagyobb mértékben terjed a nyersanyagforrások kihasználása. Csiffáron, Rohožnicán kő- és homokbányák nyíltak, melyek amellett, hogy gazdag jövedelmet nyújtanak, növelik a lakosság foglalkoztatottságát. És ami a legfontosabb, ezek az üzemek csaknem mindenütt betársultak a szövetkezetekbe és mintegy külön melléktermelési ágat képviselnek. Nézzük most meg kulturális vonatkozásban és más építkezés terén, milyen, irányban halad a járás fejlődése. Azt hisszük elég, ha ezt nagyvonalakban érzékeltetjük. Kalászon, Zsitvagyarmaton új kultúrház épül, Tajnán nemzeti iskola, Nemespann-Verebély között bekötő út, Nagyhinden tűzoltószertár és egyéb közhasznú épületek körvonalai rajzolódnak szemeink elé. E müvek egyrészt az állam segítségével és a helyi lakosság rendkívül aktív társadalmi munkájával épülnek. Az akcióterv fent említett fejezetei teljesítéséhez bizonyára nem kell külön megjegyzést fűzni, hiszen az építő munka üteme túlhaladta a folyó évre feltételezett eredményeket. A programterv azonban az egészségügyikereskedelmi és más fontos kérdésekre is kiterjed s számol fejlesztésükkel, hálózatuk bővítésével. Ebben az ágazatban már kevésbé beszélhetünk szép eredményekről. Gyenge például az orvosi rendelők hálózata, söt az orvosok jelenlegi létszáma sem kielégítő. Ezenkívül a falvak áruellátása is sok javítani valót követel, amiről az akciótervek teljesítésénél szintén nem szabad megfeledkezni. A nemzeti bizottságok tagjai azonban felismerik a fogyatékosságokat, mert a nép között élnek, s igyekeznek kiküszöbölni ezeket. Többek között ennek köszönhetők a sikerek, mert a funkcionáriusok, a HNB tagjai a lakosság javaslataira támaszkodva, észrevételeiket, bírálatukat figyelembe véve oldják meg a feladatokat. Szombath Ambrus A nemzetkőzi nőnap előkészületei Évek óta megünnepeljük március 8-át, a nemzetközi nőnapot. Ünnep már ez a nap nemcsak • hivatalosan, de a legbensőségesebb családi életben is. Emlékezzünk vissza, tavaly e napon nem találkoztunk olyan férfivél, vagy gyer, mekkel az utcán, akinél legalább ; pár szél virág ne lett volna a feleség, az édesanya számára. Az idei nemzetközi nőnap jel|; szava: „Csehszlovákia asszonyai harcba a szocializmus betetőzéséért hazánkban, az egész világ békéjéért." A Februári Győzelem 10. évfordulójára és pártunk XI. kongresszusára készül az ország. A nemzetközi nőnap előkészületei 'is ennek jegyében folynak Or1 szágszerte értékes kötelezettségvállalásokat tesznek a dolgozók a \ nagy évforduló és a XI. párt1 kongresszus tiszteletére. Ez évben i szeretnénk felhívni a dolgozó nők | figyelmét arra, hogy felajánlásai- kat főleg szakmai képzettségük ;! növelésére irányítsák. A szocíaliz' mus betetőzésének időszakában képzett szakemberekre van szük; ség. A nők egyenjogúsága — a 1 férfiakkal egyforma munkabeosz! tása és kereseti lehetősége — ; | csak akkor valósulhat meg teljes egészében, ha a nők szakképzett\ sége a férfiakéval egyenlő fokú. ' ' Az Idei nemzetközi nőnappal < kapcsolatos akciókat a Szlovákiai | Nőbizottság, a Szlovák Nemzeti | 1 Front és a Megbízottak Testülete 1 készíti elő. A kerületekben hason- < ; ] 16 összetételű bizottságokat alaki- ] 1 tanak. A falvakon a HNB és a < ! nőbizottság végzi e munkát. Az i ' idén a nőnappal kapcsolatban nem j . az ünnepélyességre fektetjük a i \ fő súlyt, inkább - főleg az üze-! mekben — beszélgetéseket rendezünk, melyeknek célja, hogy a nőkről való gondoskodás tartóssá váljék, ne merüljön ki a március ! 8-i ünneplésben és ajándékban. De ' azért ajándék is legyen. Valami < figyelmesség: virág, oklevél, emléktárgy, amivel szeretetünket,! ; tiszteletünket, elismerésünket fejezzük ld. | Február 26-án látogatják meg először az agitációs párok a családokat, hogy ünnepségre meghlv; ják a háziakat és elbeszélgessenek < velük, fií házi agitáció március 8-ig folyik. A kerületekben, járásokban ;! és üzemekben a nők értekezleteit rendezik meg. Március 7-én a prágai Várban! ' lesz az Idén is a nemzetközi nő! nap legszebb akciója, ahol a köz' társaság elnöke hazánk legkiválóbb asszonyait látja vendégül. Szlovákiából 60 nő megy e fogadásra. A Nemzeti Front a kerületi j nemzeti bizottságok javaslatai alapján jelöli ki azokat, akik e nagy kitüntetésre a legérdemesebbek. Ez évben kerül sor első ízben a sokgyermekes anyák kitüntetésére. E tiszteletéremnek három fokozata van. Az idén minden ki- ; tüntetett az első fokozatot kap- , ja. Minden kerületből kb. 10 olyan' anyát ér e kitüntetés, aki tíz vagy! ' ennél több gyermeket nevelt fel. [ összesen 200 anya mellére kerül i március 7-én e kitüntetés. 1958. június elején Bécsben tart- ! ja meg a Nők Nemzetközi Szö-' vétségé IV.'kongresszusát. A kongresszus programja két főpontból áll. ! 1. A nők feladata és felelőssége ma. 2. fit nők Nemzetközi Szövetségének feladatai. A nemzetközi nőnap előkészüle\ tei a nők IV. nemzetközi kongresz1 szusára is kiterjednek. Asszonyaink, lányaink a falvakon és vá- ; rosokban szorgos munkába kezd- tek. Apró térítőkét, könyvjelzőket; kendőket hímeznek, amelyeket a latin-amerikai nőknek küldenek el. ' így a nemzetközi szolidaritás szel- ! lemében segítik Csehszlovákia asz- 1 szonyai a latin-amerikai nőket, \ hogy minél több küldöttel képviseltethessék magukat a nemzetközi nőkongresszuson, hogy velünk együtt kiállhassanak a békéért, a szovjet javaslatok megvalósításáért és az európai atommentes övezet létrehozásáért. S. K. A múlt Jcvagjai

1 Dolgozóink a CSKP KB levelével kapcsolatos vitában ismételten követelték a szocialista tulajdonban levő vagyon fokozott védelmét. Nyugtalanítja őket, hogy a szocialista tulajdont képező vagyonnal nálunk nem mindig bánnak kellő felelősséggel, gyakran különféle szélhámosok, spekulánsok s egyéb deklasszált elemek gazdagodnak belőle, olyan elemek, akik megszokták, hogy mások munkájából éljenek. A dolgozók többsége tudatában van annak, hogy a társadalmi tulajdon a nép tulajdonát, jólétének forrását képezi. Hiszen aszerint, hogyan fejlődik, terjed és mélyül el gazdasági életünkben a tulajdon szocialista formája, halad előre társadalmunk szocialista átszervezése s emelkedik népünk anyagi és kulturális színvonala is. Minden támadás a szocialista tulajdon ellen, e vagyon mindennemű szándékos vagy felelőtlen szétlopkodása és megrongálása tulajdonképpen társadalmi rendszerünk alapja elleni támadásnak minősíthető. A szocialista tulajdonnak, mint társadalmi rendszerünk alapjának megvédése, a szocialista tulajdon szétlopkodói elleni harc a szocializmus építésének mostani szakaszában nálunk az osztályharc egyik igen fontos kérdését képezi. Gondoljuk meg, hogy a legyőzött burzsoázia mindenféle úton-módon állandóan a szocialista építőmunkának ha nem is megállítására, de legalább is fékezésére törekszik. Ezek az elemek nem tudják elfelejteni kizsákmányoló életmódjukat, minden munka nélkül szerzett nyereségeiket és azt, hogy a múltban miként lopták meg a dolgozókat. Mint kártevők elsősorban rendszerünk alapját, a szocialista tulajdont igyekeznek aláásni. Ezért szervezik meg a nemzeti vagy szövetkezeti vagyon nagyméretű, jól álcázott szétlopkodását vagy megrongálását E célra aknázzák ki a kapitalizmusnak az emberek tudatában megmaradt csökevényeit. Felhasználják azokat a különféle pozíciókat, melyekbe befurakodtak s amelyekben a nemzeti vállalatok vagy szövetkezetek egyes funkcionáriusainak elégtelen politikai és szakmai felkészültsége következtében tartják is magukat. Nem csekély az olyan esetek száma, hogy egykori gyárosok, vállalkozók, földbirtokosok, .nagyiparosok, — a múlt egykori „lovagjai" — még ma is fontos helyeket töltenek be gazdasági életünkben. A bratislavai népbíróság előtt lezajlott több per alkalmával, valamint közbiztonsági szerveinknek 1957 december havában rendezett kiállításán meggyőződhettünk a szocialista tulajdon szétlopkodásának társadalmi veszélyéről. Meggyőződhettünk arról is, hogy a bűnözök jórészt a múlt hatalmasainak sorából kerülnek ki. Ezek az egyének vagy vezetik a szocialista vagyon szétlopkodóinak egyes csoportjait, vagy az ellopott vagyon eladásával foglalkoznak, s a háttérből irányítják és buzdítják ilyen tettekre az elvetemedett embereket. A szocialista tulajdon szétlopkodásának módozatai igen különbözők. Mostanában ezek a kártevők a leggyakrabban úgy fejtik ki kártevő tevékenységüket, hogy egyes nemzeti vállalatok funkcióiba furakodnak be, és ezekben a pozíciókban szervezik meg a szocialista tulajdon szétlopkodását. íme néhány példa: Pavol Krátky, egykor egy építkezési vállalat tulajdonosa, aki mintegy 600 munkást zsákmányolt ki a múltban, egy bratislavai építészeti-karbantartó szövetkezet elnöki pozíciójába furakodott be és e funkciójában az 1954 — 55. években hamis számlák és bérlisták alapján nagy összegeket fizettetett ki magának. Ebben a szövetkezet pénzével lekenyerezett személyek voltak segítségére. Ezenkívül fekete-alapokat létesített a szövetkezetekben és ezzel adócsalást követett el. Ily módon majdnem egymillió koronával károsította meg a nemzeti vállalatot és az államot. Bűntevékenységébe több mint 30 embert, túlnyomórészt más nemzeti vállalatok funkcionáriusait is bevonta. Ezt a tevékenységet csak azért fejthette ki, mert rokonait elhelyezte a szövetkezet könyvelői és pénztárosi funkcióiba, akik persze szemet hunytak a visszaélések felett. De a nemzeti bizottság sem ellenőrizte kellőképpen a szövetkezetet. A szocialista tulajdon szétlopkodásának igen elterjedt formája az, amikor a múlt díszes „lovagjai" mint állítólag nélkülözhetetlen „szakemberek" működnek egyes nemzeti vállalatokban vagy szövetkezetekben. íme egy példa: Július Trnovec mérnök, spekuláns a dunacsúnyi EFSZ vezető pozíciójába furakodott be mint úgynevezett szakember és ebben a funkcióban munkaszerződés alapján 42 egykori kisiparost — volt tehergépkocsi-tulajdonost — kapcsolt be a szövetkezetek melléktermelési részlegének tevékenysé' a kártevők élén gébe. Ezek kavicsot és homokot szállítottak a Bratislavai Kavics- és Homokfejtő n. v. számlájára. Az 1955—

J 1956. években például több mint 3 millió koronát számláztak a nemzeti vállalatnak, de ebból az összegből 90 százalékot zsebrevágtak, az EFSZ-nek csak 10 százalékot juttattak. Emellett a Kavics- és Homokfejtő n. v. egyes funkcionáriusaival megegyezve hamis fuvarlevelek alapján számlázták a teljesítményeket, a ténylegesnél nagyobb szállítási távolságokat számítottak fel, olyan összegeket, amelyekre nem volt joguk, minek következtében mintegy 400 ezer koronával károsították meg a nemzeti vállalatot. Ilyen kiterjedt búntevékenységet csak azért fejthettek ki, mert lekenyerezték az EFSZ és a nemzeti vállalat illetékes alkalmazottait, valamint egyéb funkcionáriusait. Az illetékes nemzeti bizottság sem ellenőrizte kellőképpen a dunacsúnyi EFSZ melléktermelési részlegének tevékenységét. A bratislavai Chema nemzeti vállalat üzemanyagkészletének szétlopkodása példaképe annak, hogy a múlt „lovagjai" köréből származó bűnözők hogyan tudják a háttérből megszervezni a szocialista tulajdont képező vagyon nagymérvű szétlopkodását. Štefan Bartovič, az említett vállalat hivatalnoka, a vállalat további tizenkilenc alkalmazottjával és körülbelül harminc egykori benzinkút-tulajdonossal, valamint több fuvarossal szövetkezve az 1952 — 1956. években hatalmas mennyiségű különféle üzemanyagot és kenőolajat lopott a bratislavai Chema nemzeti vállalat 8. számú értékesítési központjából. A raktárból üres hordók között teli hordókat csempésztek ki. E célból hamis vételező utalványokat használtak, minden nyilvántartás nélkül üzemanyagot vételeztek, fuvarlaveleket hamisítottak, fekete készleteket halmoztak fel, stb. Ily módon nagy .mennyiségű benzint, kőolajat, olajat és petróleumot loptak el s csaknem 300 ezer koronával károsították meg a nemzeti vállalatot. A lopások ebben a raktárban csak azéťt voltak lehetségesek, mert a nemzeti vállalat nem tartotta be a Vegyiipari Minisztérium raktárkezelésre vonatkozó irányelveit. Hasonló volt Karol Hahn esete is, aki a Tvar nemzeti vállalatot körülbelül 1 millió 20Ö ezer koronával károsította meg. Dr. Ľudovít Trenčiansky és társai több mint 500 ezer koronával károsították meg a Svätý Jur-i EFSZ-t, Štefan Géry és társai több mint 300 ezer koronával károsították meg a központi nemzeti bizottságot és több nemzeti vállalatot. A burzsoázia soraiból származó bűnözőkkel egy szintre állíthatjuk — társadalmi veszélyességük miatt — a visszaeső bűnözőket, a tolvajokat, élősködőket és egyéb deklasszált elemeket is. Ezek olyan egyének, akik rendszerint az osztályellenség tartalékát képezik. így Eduárd Janlček, 1951 óta negyvenszer büntetett egyén, akit a szocialista tulajdont képező vagyon szétlopkodásáért is elítéltek, a Bratislavai Szénraktárak szenei fiókjának volt a vezetője. E funkciójában további tizenegy alkalmazott segítségével a tüzelőanyag kezelésére, eladására, szétosztására, szállítására, ellenértékének beszedésére, a bevételek leadására vonatkozó előírások be nem tartásával, fuverlevelek, számlák és egyéb mellékletek hamisításával társaival együtt különféle tüzelőanyagot adott el feketén. Ezek az egyének zsebrevágták az eladásból származó bevételt, el nem végzett munkákat tüntettek fel a munkakimutatásban, amelyekért bért vettek fel, stb. A nemzeti vállalatnak ezzel majdnem 100 ezer korona kárt okoztak. E bűntevékenység szintén a kellő ellenőrzés hiánya következtében volt csak lehetséges. A vállalatban évente csak egyszer végeztek ellenőrzést és azt is oly felületesen, hogy a vádlottak mindig leplezhették a hiányt. A Bratislavai Szénraktárak szenei fiókjának raktárnyilvántartását fiatal munkaerőkre bízták, akiknek nem volt semmilyen szakmai tudásuk a raktárnyilvántartás vezetésére. A fuvarozást a fiók vezetőjének rokona, egy tizennyolcszor büntetett ember végezte. Igaz, hogy biztonsági szerveink, ügyészségeink és bíróságaink szigorú megtorló intézkedéseket foganatosítanak a bűnözők ellen. Ez azonban önmagában nem elegendő, Olyan helyzetet kell teremtenünk, hogy többé ne

1 fordulhassanak elő ily nagy számban a szocialista vagyon elleni veszélyes támadások és károk. Éppen úgy, mint ahogyan saját tulajdonunkat meg tudjuk védeni- a tolvajok elől, meg kell tudnunk védeni a szocialista tulajdont is, m^ly mindnyá;unk jólétének a forrása. (Dr. Király Pálnak a Predvojban megjelent cikke nyomán.) ÜJ SZO 1958. február 11.