Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-11 / 42. szám, kedd

A francia gyarmatosítók gyalázatos légitámadása egy tuniszi falu eiíen Hetvenheten meghaltak, százan megsebesültek Sahied Sidi Jusef tuniszi falu romokban hever Négyszázezer főnyi gyarmati hadsereg írtja az algériai népet a legkorszerűbb fegyverekkel és a nyugati polgári lapok hasábjain egymásután látnak napvilágot a franciák szörnyűségeiről, szadista kegyetlenkedéseiről szóló tudósítások. E megrázó írások a fasiszták kegyetlenségeit idézik fel és a világ egyszerű embereinek ökölbe szorul a keze. A francia imperialisták arcátlansága határtalan. Gyarmati érdekeik védelmében nem rettennek vissza semmitől! sem: Az algériai-tuniszi határ mentén fekvő Sakied Sidi Jusef falu nevét vagy egy hónapja már hallottuk emlegetni. A francia gyarmati csapatok a falu közelében tűztek össze a tuniszi katonákkal „az algériai felkelők üldözése" ürügyén. A tuniszi nép felháborodása határtalan volt, hiszen ezek az incidensek kb. ötvenszer megismétlődtek. A tuniszi kormány követelte az országban állomásozó francia katonák azonnali távozását. A francia gyarmatosítók azonban február 8-án szombaton feltették a koronát gyalázatos tetteikre. Sakied Sidi Jusef tuniszi faluban éppen piac volt, az utcákon összegyűltek az emberek. Sok algériai menekült, a Vöröskereszt elhelyezésére várakozott, amikor megjelentek fejük felett a halálthozó francia repülőgépek. A New York Times tudósítója, aki néhány órával a bombázás után megjelent a színhelyen, így ír erről a megdöbbentő eseményről: „A repülőgépek bombákat szórtak és géppuskával lőtték a falut. Az utcán tartózkodó tömeg kitűnő célpont volt. Egy bomba az iskolára esett és a beomló tető maga alá temetett sok gyermeket. A romokban tankönyvek, táskák és véres táblák hevertek." Korunk szégyene ez a tett. A porig rombolt házak, a beomlott iskola, a kórház, a felszántott utcák, a halottak és a sebesültek hirdetik a gyarmatosítók „segítő készségét" Tunisznak. A helyszínre érkező francia tudósítók és a Tuniszban tartózkodó külföldi diplomaták meghazudtolhatják azt a hivatalos állítást, amit a francia hadügyminiszter úr Bordeauxban mondott beszédében egy szuverén állam területén helyesnek és hatásosnak minősített. A fenyegetést tehát beváltotta a francia imperializmus. Hiszen néhány napja Lacoste az algériai-tuniszi határ ellenőrzése után beígérte ezt. A tunisziaknak azonban más a véleményük. A vasárnapi temetésen Babi Ladham államtitkár példátlan barbár tettnek minősítette a támadást és követelte a francia csapatok azonnali kivonását. A tuniszi kormánypárt lapja így ír: „A kemény valóság megtanított bennünket arra, hogy ha a Nyugattal tartunk, csak hálátlanság, megaláztatás a részünk és az alamizsnával néha bomba is jár". Egyes lapok szemére vetik Amerikának, hogy míg az észak-afrikai kérdésb n semlegességet színlel, a franciák a NATO-tól kapott amerikai repülőgépekkel, lőszerekkel irtják az arabokat. Az ENSZ székházában rendezett sajtóértekezleten Mohammed Jazid, az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front egyik vezető egyénisége kijelentette, hogy az USA anyagilag és diplomáciailag is segíti Franciaországot az embertelen észak-afrikai háborúban és lassan olyan jellege lesz e harcnak, hogy a nyugati hatalmak koalíciója harcol a szabádságukért küzdő nemzetek ellen. A hírügynökségek tudósításai szerint, miután Tunisz ENSZ-beli képviselője jegyzékben tiltakozott Hammarskjöld főtitkárnál, Dulles megbeszélésre kérette magához a francia nagykövetet; az amerikai lapok azt írták, hogy Franciaország ezzel a durva lépésével nagyon kényes és bonyolult helyzetbe hozta az USA-t. A marokkói szultán és a szíriai miniszterelnök részvéttáviratot küldött a Tuniszi Köztársaság elnökének és szolidaritásukról biztosították a tuniszi népet. A francia gyarmatosítók újból bebizonyították a világ előtt erőszakos imperialista mivoltukat. A békeszerető emberiség Észak-Afrika népeivel együtt követeli, vessenek véget a franciák a tömeggyilkosságoknak és menjenek haza. A Francia Kommunista Párt súlyosan elítélte a reakciós kormány e gaztettét és harcos felhívását így fejezi be: „A politikai bizottság felhívja a dolgozókat, demokratákat, minden franciát, akik a vérontás beszüntetését követelik — kommunistákat, szocialistákat, radikálisokat, katolikusokat — fejezzék ki szolidaritásukat a tuniszi néppel és támogassák az algériai háború elleni, a tárgyalásokért és a békéért folyó együttes akciókat." . (sz. b.) En-la

i a Kínai Népköztársaság külpolitikájáról Peking (ČTK) — Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke a Kínai Népi Képviselők Országos Gyűlésének február 10-i ülésén részletes beszámolót tartott a nemzetközi helyzetről és a Kínai Népköztársaság külpolitikájáról. Az ülésen nagy számban részt vettek a Pekingben akkreditált diplomáciai képviselők és a külföldi újságírók is. szony a szocializmus táborának javáCsou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke beszámolójában elsősorban azokat a döntő változásokat emelte ki, amelyek a nemzetközi kapcsolatok terén a Kínai Népi Képviselők Országos Gyűlése utolsó ülésétől eltelt hat hónap alatt történtek. Ezek a változások kedvezőek a Kínai Népköztársaság szocialista építésére, a szocialista táborra, a világbékére és az emberiség előrehaladására — mondotta Csou En-laj. Ezen átalakulások következtében fordulat állott be a nemzetközi helyzetben. A nemzetközi kapcsolatok terén lényegesen megváltozott az erővira, — hangsúlyozta Csou En-laj. A kínai kormány — mondotta az államtanács elnöke — teljes mértékben támogatja a Szovjetunió kormányának jelentős békejavaslatait és készen áll, hogy a többi állammal együtt ezen javaslatok megvalósítására segítse. Csou En-laj ezzel kapcsolatban értékelte azt a tényt, hogy India aktívan támogatja a csúcsértekezlet összehívását és megerősítette, hogy Kína népe egyetért Nehru indiai miniszterelnök azon javaslatával, hogy kibővítsék az atomfegyvermentes övezetet. Csou En-laj nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az USA agresszív köGoll

an: Nagy-Britanniának tárgyalnia kell a Szovjetunióval London (ČTK) - Február 9-én, a Daily Workei megalapításának 28. évfordulóján az Albert Hallban, London legnagyobb csarnokában „Semmiféle amerikai rakétát Nagy-Britanniának" jelszó alatt tiltakozó gyűlést tartottak. A gyűlésen több mint négyezer olvasó vett részt. Viharos lelkesedéssel hagyták jóvá azt a határozati javaslatot, amely valamennyi amerikai katona azonnali eltávolítását követeli Nagy-Britanniából, az amerikai bombavető repülőgépek támaszpontjainak felszámolását és az irányítható lövedékek új támaszpontjainak kiépítésére irányuló tervek elutasítását. John Gollan, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkára kijelentette, hogy amennyiben Dulles nem akar tárgyalni a szovjet államférfiakA nyugatnémet közvélemény elítéli Adenauer politikáját New York (ČTK) — Handier, a New York Times bonni tudósítója beszámol a nyugatnémet közvélemény növekvő •llenszenvéről a nyugatnémet kormánynak Németország egyesítése kérdésében elfoglalt álláspontjával szemben. Valamennyien tudják, — hangsúlyozza a tudósító —, hogy Adenauer kancellár tervei és Németország egyesítésének kérdésében érvényesített módszerei nem voltak eredményesek, és aligha aratnak sikert. Az ellenzék kijelenti, hogy a kancellár programját nem lehet megvalósítani, és ezért e program nem képezheti tanácskozások tárgyát. Az eHsiaŠk arra az á'IásNiemöller közismert német evangélikus lelkész, a német béketársaság elnöke Wattenscheid ban a Német Szövetségi Köztársaságban határozottan állást foglalt a bonni kormánynak Nyugat-Németország atomfegyverekkel való felszerelés politikája ellen, és az atomfegyvermentes övezet megteremtéséért. Képünkön a wattenscheidi békegyülést láthatjuk. A Zentralbild felvétele pontra helyezkedik, hogy Európa és a Német Szövetségi Köztársaság atomfelfegyverzésére vonatkozó washingtoni tervnek elfogadása minden reményt meghiúsít az ország egyesítésére. Handier hangsúlyozza, hogy a NATO tanácsának párizsi értekezlete után Adenauer politikájával szemben még azok is elégedetlenségüket nyilvánítják, akik azelőtt támogatták programját. Bonn (ČTK) — Mende, a Szabad Demokrata Párt parlamenti frakciójának elnöke. valamint Döring, a Szabad Demokrata Párt egyik vezetője a westfáliai pártszervezet düsseldorfi értekezletén élesen bírálta a nyugatnémet kormány politikáját és Adenauer álláspontját Németország egyesítésének kérdésében. Döring kijelentette, Hogy Adenauer pártja „Németország kettéosztottsága számIájának terhére él". Mende és Döring hangsúlyozták, hogy a nyugati hatalmak nem akarják Németország egyesítését. Mende ezzel kapcsolatban idézte a francia politikusoknak Németország egyesítése elleni nyilatkozatait. Varga Jenő professzor az amerikai válságjelenségekről Varga Jenő professzor, iz ismert marxista közgazdász, a Szovjet Tudományos Akadémia tagja, nyilatkozott a Neues Deutschland moszkvai tudósítójának. KÉRDÉS: Mi a véleménye az Egyesült Államok konjukturális fejlődéséről és mi a helyzet ma ebben a kérdésben? VÁLASZ: Az Egyesült Államokban kétségtelenül túltermelési válság kezdődött, amely az utóbbi hónapokban elmélyült. Az ipari termelés csúcspontját 146 ponttal (1947—1940 = 100) már 1956 decemberében elérték. Ezt követően azonban még teljes kilenc hónapon át hozzávetőleg azonos szinten mozgott az ipari termelés. A ténylegesen már meglevő túltermelés így ellepleződött. A már fennálló túltermelés ellenére az ipari termelés szintjét az Egyesült Államokban 1957 első kilenc hónapjában a következő módszerekkel tartották fenn: 1. az áruraktárak növelésével. 1956 szeptemfierétöl 1957 szeptemberéig a feldolgozóipar raktárkészletei 50,8 milliárd dollárról 54,1 milliárd dollárra, azaz 6.5 százalékkal emelkedtek. A nagy- és kiskereskedők áruraktárai viszont azonos szinten maradtak, mert a kereskedők a válságra számítva megkezdték raktáraik csökkentését; 2. a közszükségleti cikkeknek hitelre való eladásával, ami azt jelenti, hogy a jövő vásárlóerőhöz és a társadalom jövőbeli bevételeihez nyúltak. Az ilyen részletvásárlási hitelek összege 1956 szeptemberében 40 miliárd, 1957 szeptemberében 43 milliárd dollár volt. Ez 7,5 százalékos emelkedést jelent: 3. a kivitel erőszakolásával. 1957 januárjától szeptemberéig az Egyesült Államok mintegy 16 milliárd dolláros exportot mutat ki, szemben a kereken 10 milliárdos tovább szűkíti. A munkások és alkalmazottak — minthogy megélhetésük bizonytalanná vált — tartózkodnak attól, hogy nélkülözhető cikkeket vásároljanak hitelbe. A tőkések, akiknek profitja már 1957-ben, az ,elöző évhez viszonyítva nem jelentéktelen módon csökkent, korlátozzák beruházásalkat, ami a termelés további csökkenébehozatallal. Az Egyesült Államok hatalmas séhez és a munkanélküliség növekedéséhez exporttöbblete ismét akut dolláréhséget váltott ki a tőkés országokban; 4. a régebbi megállapodások alapján lekötött áruk erőszakoltan gyors szállításával. A szállítások túlhaladták az új rendelések mértékét, úgyhogy a rendelések állománya hónapról hónapra csökkent. 1957 januárjában az amerikai iparnak 64 milliárd dollár összegű megrendelése volt. Ugyanez év szeptemberére ez az ös$zeg 56 milliárdra csökkent. Tavaly októbertől kezdve ezek a módszerek sem tudták többé megakadályozni a válság nyílt kitörését: az ipari termelés 1957 decemberében 136 pontra esett, azaz 10 ponttal, vagyis 7 százalékkal csökkent 1956 decemberéhez viszonyítva. Az újságok naponta közöltek jelentéseket a legkülönbözőbb iparágakban történt termelésbeszüntetésröl. A munkanélküliség növekszik é$ a jelen pillanatban az ötmilliós határ körül lehet. Azok a módszerek, amelyekkel a termelést mesterségesen fenntartották, jelenleg a válság elmélyítésének irányában hatnak. A munkanélkülivé vált munkások az esedékes részleteket (például gépkocsi és egyéb tartós közszükségleti cikkek) nem tudják többé törleszteni. A gépkocsikat most elveszik tőlük és visszakerülnek az autókereskedőkhöz. A gépkocsipiac összeomlik. Hasonló a helyzet a televíziós készülékek, rádiók stb. esetében. A kereskedők, akik most kezdik érezni a válságot, csökkentik raktáraikat: eladnak piélkül, hogy vásárolnának, ami az ipar eladási lehetőségeit vezet. így kapcsolódnak egymásba a fogaskerekek, amelyek elmélyítik a válságot. KÉRDÉS: „Konjunkturális tényezőként" fog-e hatni az amerikai költségvetési tervezet? VÁLASZ: Az amerikai nagytőkések azt remélik, hogy a katonai kiadások növelése rövidesen lezárja a válságot. De ez a remény megalapozatlan. A szűkebb értelemben vett fegyverkezési kiadások összege (azaz a külföldnek adott segélyek nélkül, milliárd dollárban számolva) 1955-ben 39,1, 1956-ban 40.4 és 1957 első kilenc hónapjának alapján 44-re emelkedett. Mint látjuk a válság kitört, bár a katonai kiadások 1957-ben 4 milliárd dollárral, vagyis 10 százalékkal voltak nagyobbak, mint az előző évben. Hogyan képes tehát véget vetni a válságnak a fegyverkezési kiadásoknak néhány milliárddal való növelése? A munkások és alkalmazottak jövedelmének 1 százalékos csökkenése a társadalom vásárlóerejének 2 milliárd dollárral való csökkenését vonja maga után! E tekintetben 10 százalékos csökkenést érhetnek el néhány hónapon belül. Mit jelent ezzel szemben a katonai kiadásoknak néhány milliárddal való növelése? Arról már nem Is beszélünk, hogy a háborús kiadások növelése a lakosság vásárlóerejének további megfelelő csökkenéséhez vezet. Ilyen körülmények között nem látunk lehetőséget a válság lefolyására. Varga Jenő professzor végül azt fejtegette, milyen hatása lehet az amerikai gazdasági válságnak a többi tőkés országrai kai, Nagy-Britannia maga fog tárgyalni velük. Ha a konzervatív pártiak nem akarnak tárgyalni a szovjet államférfiakkal, adják át helyüket olyan kormánynak, amely hajlandó részt venni a csúcsértekezleten. A kormány politikája további lázas fegyverkezéshez vezet, amely súlyos teherként az angol dolgozók vállaira nehezedik. Hogy több pénzünk legyen a ciprusi lakosság és a gyarmati nemzetek elnyomására, hogy több hidrogénbombát gyárthassunk és hogy Dulles fanatikus szovjetellenes kampányában az olcsó katonák szerepét töltsük be, Angliának fel kell áldozr.ania fejlődését és megbénítani szociális gondoskodását. Az az ár, ame'yet az Amerikával való szövetségért fizetünk, egyenlő a nemzet öngyilkosságával. A KÍNAI Népköztársaság mezőgazdaságának sokoldalú fejlesztésére irányuló törekvéssel egyúttal a vegyiipart, s különösen a műtrágyagyártást fejlesztik. Ez idén a terv szerint a kínai vegyiipar az 1950. évhez viszonyítva 34 százalékkal emelkedik. (ČTK) rei és hívei nem akarnak lemondani a lázas • fegyverkezés és háborús előkészületek "politikájáról és a legkülönbözőbb kifogásokkal kísérlik meg a Kelet és Nyugat közötti tárgyalások meghiúsítását. Azonban már, elmúltak azok az idők, amikor akaratukat más nemzetekre ra tudták kényszeríteni. A béke erői ma világszerte erősebbek, mint bármikor ez-, előtt, és a tartós világbéke biztosításának előfeltételei kedvezőek. Csou En-laj beszámolójában örömmel üdvözölte az egységes arab állam megalakítását, amelyet Egyiptom és Szíria hirdetett ki. A Kínai Népköztársaság népe és kormánya minden erejével támogatni fogja Indonézia népének igazságos harcát. Ma teljesen .világos, hogy az USA Indonéziában Hollandia helyét akarja elfoglalni. Ha Indonézia hazafias és demokratikus erői egységesen kitartanak szuverenitásuk és függetlenségük védelmi harcában, akkor az imperialisták erőfeszítései kudarcot vallanak. A Kína és Burma közötti határ kérdésében nem fér kétség az iránt, hogy Burma és Kína ezt a kérdést a kölcsönös tiszteletbentartás és megértés szellemében oldja meg. Csou En-laj beszámolójának további részében élesen elítélte a koreai fegyverszünetről szóló egyezmény megszegését az USA részéről. Csou En-laj a kínai-vietnami kapcsolatok kérdésében hangsúlyozta, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya teljes mértékben támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak Vietnam egyesítésére irányuló törekvéseit. Csou En-laj részletesen foglalkozott a kínai amerikai kapcsolatokkal, főleg az USA erőfeszítéseivel a két Kína elvének érvényesítésében. Az ilyen lehetetlen nézeteknek nincs létjogosultságuk — hangsúlyozta Csou En-laj. Abszolút koholmányokkal nem lehet megvalósítani Tajvannak az anyaországtól való elszakítására irányuló terveket. Csou En-laj bírálta Nagy-Britannia és Japán kormányát azért, hogy az USÁ-t támogatja „a két Kína" létrehozásában. A két Kína megteremtésére irányuló amerikai tervvel szembehelyezkedik az egész kínai nép — hangsúlyozta Csou En-laj. A' Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke befejezésül hangsúlyozta, hogy Kína élni és fejlődni fog, akár elismeri az USA, akár nem. Macmillan válasza Bulganyin második levelére London (ČTK) — Londonban közölték Macmillan miniszterelnöknek N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke második levelére adott válaszát, amelyben javasolta a csúcsértekezlet megtartását két-három hónapon belül. Macmillan válaszában részletesen ír ezen értekezlet „keílőképpeni" előkészítésének szükségességéről. Ezen előkészület módjára nézve Macmillan rámutat arra, hogy nézete szerint „a legjobb mód arra, hogyan fogjanak a dologhoz, a külügyminiszterek értekezlete", azonban másik lehetőségként hajlandó volna elfogadni „a bizalmas diplomáciai tárgyalások útján való előkészületet" is. A moszkvai diplomáciai képviselők halogatás nélkül megtehetnék vagy - a miniszterek, vagy pedig további diplomáciai tárgyalások előkészületeit. A Szovjetunió, — mint ismeretes, — szembehelyezkedik a külügyminiszterek előzetes értekezletével, mert logikus az lenne, ha a miniszterek csupán részletesen kidolgoznák a miniszterelnökök elvi határozatait. Ezenkívül, amint arra N. A. Bulganyin mutatott rá Eisenhowerhez intézett legutóbbi üzenetében, fennáll az a veszedelem, hogy egyes résztvevők állásfoglalására való tekintettel a külügyminiszterek értekezlete már eleve meghiúsítana minden reményt a miniszterelnökök értekezletének sikerére. Az USA kormánya, akárcsak Macmillan, a miniszterelnökök értekezletének előkészítésére helyez súlyt, azonban eddig nem közölte, hajlandó lenne-e lemondani a külügyminiszterek előzetes tárgyalásainak követeléséről. Macmillan levelében azt kívánja, hogy tűzzék a miniszterelnökök érte, kezletének napirendjére a szovjet kormány által előterjesztett javaslatokat, továbbá Eisenhowernek Bulganyin első levelére küldött válaszában foglalt javaslatait és minden olyan javaslatot, amelyet valamely érdekelt kormány miniszterelnöke terjeszt elő. AZ OMÁNI IMÁM kairói diplomáciai képviselője közölte, hogy 26 angol repülőgép Vádi es-Samam térségében berepülést végzett és nagy mennyiségű gyújtóbombát dobott Omán területére. A bombázás következtében 12 ember életét vesztette, 10-en súlyosan megsebesültek. (ČTK) A NÉMET Szövetségi Köztársaság hadügyminisztériuma hivatalosan közölte, hogy Nyugat-Németországban területvédelmi egységeket létesítenek. A jelentés rámutat arra, hogy ezek az egységek nem tartoznak majd a NATO fegyveres erőinek kötelékébe, azonban fő feladatuk egyike lesz a NATO egységének támogatása. (ČTK) SZAUD KIRÁLY, Szaúd-Arábia uralkodója Marokkó királyát hivatalos látogatásra hívta meg Szaúd-Arábiába. A marokkói király ez év elején, a muzulmánok hagyományos mekkai zarándok-útjának idejében látogat el Szaúd-Arábiába. (ČTK) KAMBODZSÁBAN megkezdődött a parlamenti választások kampánya. Az új választási törvény szerint a nemzetgyűlésbe 62 képviselőt választanak. (ČTK) SZEMJON BUGYONNYIJ, a Szovjetunió marsallja befejezte emlékiratainak I. kötetét, amelynek címe „Az út, melyen haladtunk". Bugyonnyij marsall ez év áprilisában lesz 75 éves. Neve összeforrott a szovjet fegyveres erők fejlődésével, a polgárháborúval és annak a legendás lovashadseregnek hősi harcéval, melynek élén állott. (ČTK) A KÍNAI Népköztársaságban 1958-ban beruházások az 1957. évhez viszonyít csaknem 20 százalékkal emelkednek. 1 idén 1300 km-nyi új vasútvonalat építenek. (ČTK) AHMED, Jemen királya rövidesen Egyiptomba érkezik, hogy Nasszer elnökkel együtt aláírja az Egységes Arab Köztársaság és Jemen szövetségéről szóló eqvezményt. (ČTK) Hl S70 3 -rr 1958. február LL