Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-09 / 40. szám, vasárnap

Képünkön a CSISZ magyar nepi együttesének női énekkarát láthatjuk, amely a napokban nagy sikerrel lépett fel a Bratisíavában megrendezett irodalmi-zenei esten. (J. Sugár felvétele.) Irodalmi kör bemutatkozása Losoncon Nagysikerű irodalmi est színhelye volt február 1-én a Losonci Helyi Nemzeti "Bizottság nagyterme, ahol a harmincas években Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, majd az erdélyi írók, vajamint több más neves író és költő lépett fel. Itt mutatkoztak be a nyilvánosságnak a Csemadok losonci iárási vezetősége mellett működő irodalmi körben tömörült fiatal írók és költők. Az alig féléves működésre visszatekintő losonci irodalmi kör január 1-én már kiadta Indulás -ímű irodalmi szemléjének első számát, s alig egy hónapra rá a kör már irodalmi est keretében lépett a közönség elé. A gondosan, szakértelemmel összeállított műsorszámok nagyban emelték az est színvonalát. Ocsovay Imre, a kör elnöke nyitotta meg a kultűrestet, bemutatta az rodalmi kör tagjait. Az elbeszéléseket, költeményeket részben a szerzők, részben a Csemadok szavalói és a helybeli nyolcéves magyar iskola növedékei adták elő. Az irodalmi est keretében bemutatkozó írókon kívül felléptek a zeneiskola és a balettiskola növendékei, valamint Péter Sándor, a Csemadok szólóénekese is. A gazdag műsorszámok után Egri Viktor államdíjas író értékelte az estet, sikeres munkára buzdítva az irodalmi körbe tömörült kezdő írókat. S. L. Farsang a hegyek között Vidám farsangi mulatságot rendezett a CSISZ seninkai csoportja, amely szorgalmas munkájáért már a múlt évben is elismerő oklevélben részesült. A mostani rendezésben segítségükre volt a falu apraja-nagyja, hogy aztán együtt ropják a táncot fiatalok, öregek. A farsangi estet humoros népi játékokkal tették változatossá. S ha már a népi játékoknál tartunk, meg kell említeni egy érdekes népi szokást, amely az itteni lakosság körében dívik. Farsang utolján, húshagyó kedden lakodalmas jelmezbe öltöznek a fiatalok s egy „medve" kíséretében zeneszóval járnak házról házra, ahol menyecskékkel, lányokkal perdülnek táncra, akik aztán vendégül kötelesek látni a „lakodalmas" menetet s együtt búcsúztatják a farsangot. J anák £va Kórházi kulturális élet A kassai katonai kórházban méltó módon gondoskodnak a beteg kulturális életéről. Hetente három-négy; egész estét betöltő filmet, vasárnap pedig több rövid filmet vetítenek. A filmestéken kívül egyszer-kétszer hetenkint orvosi előadásokat is tartanak. Ezeket az előadásokat vita követi. Van eigy szabad esténk is, amelyen a betegek többnyire sakkot, biliárdot játszanak, továbbá könyveket és képeslapokat olvasnak. Minden nap olvassuk a Pravdát és az Új Szót is, hogy tájékozva legyünk a hazai eseményeikről. A kassai katonai kórházban a betegek jól érzik magukat, mert a vezetőség és az orvosok mindent elkövetnek, hogy a betegek egészségi állapota minél előbb javuljon. Gottlieber Ferenc, hadnagy Jelentés Péterfaláról ' Említést érdemel e hegyvidéki falu kulturális élete. Bálint Lajos igazgatótanító önfeláldozó munkája meghozta gyümölcsét az ifjúság nevelése terén. A téli estéket felhasználva az ifjúsággal betanította Szigligeti Ede „Cigány" című 3 felvonásos színművét, amelyet először helyben adtak elő nagy sikerrel, majd Sőregen, Détérben és legutóbb Almágyon. A csoportot mindenütt a legnagyobb elismeréssel és megelégedéssel fogadták. Jól játszottak Illés Aladár, Béres József, Pápista Teréz, Pelíe Ilona, Sándor Mária és a többiek is. Jelenleg újabb előadásra készülnek és jövedelmüket zenekari felszerelés vásárlására fordítják. Illés István, Péterfalva Min dolgoznak a szovjet írók? Vera Inber nemrégen Olaszországban járt és most útiélményeit dolgozza fel. Katajev az idén fejezi be Fekete-tenger című regényét. Marsak gyermekkori emlékeit gyűjti novellákba. (U) A szovjethatalom éveiben Csehov színdarabjait százhuszonkét kiadásban, összesen kétmillió nyolcszázezer példányszámban jelentették meg. (U) A szovjet művészek nagy számmal vendégszerepelnek az idén külföldön: Emil Gilelsz az Egyesült Államokba, Belgiumba. Csehszlovákiába, Dávid Ojsztrah P ilába és Ausztráliába, Leonyid Kogan az Egyesült Államokba és Japánba, Anoszov karmester Lengyelországba, Szvjatoszlav Rihtyer Romániába és Magyarországra utazik. (U) A CSISZ Örsi szervezetének tagjai a szövetkezet évzáró gyűlésén Gulyás Péter és Szokol András tanárok vezetésével kultúrműsorral szórakoztatták a tagokat. Nagy Margit, Erdélyi Júlia, Horosz Éva és Feke Katalin szerepeltek a legeredményesebben. (h. á.) Megdöbbentő adatot közöl az UNESCO az emberiség műveltségi fokáról. Adatai szerint jelenleg az emberiség 44 százaléka írástudatlan. (V\ Egy nemrég kötött kulturális egyezmény alapján a moszkvai Nagyszínház balettegyüttese az idén Párizsban és Brüsszelben vendégszerepel. (U) André Stií Holnap szeretjük egymást című új regénye nagy sikert aratott a francia dolgozók körében. (U) Norvégia Állami Operája — több évi előkészítő munka után 1958 őszén megkezdi működését Oslóban. Eddig külföldi együttesek vagy hazai műkedvelő csoportok tartottak operaelőadásokat Norvégiában. (N) Lengyelországban tavaly fejezték be Lenin műveinek 35-kötetes kiadását. 1958-ban megjelennek a kiegészítő kötetek. (E. H.) A Csemadok bátorkeszi csoportja a napokban sikeres Petőfi-estet rendezett. A helyi csoportnak ez a megmozdulása hinni engedi, hogy a bátorkesziek felébrednek „álmukból" s az immár két éve alig-alig működő Csemadok-csoport ismét tevékennyé válik. (h. b.) Paul Verlaine Pablo Casalshoz írott leveleit adta ki nemrég az egyik párizsi kiadó. (U) r 7 P Ül j^fitj^fll J Aki Mács József Téli világ című el- j beszéléskötetét elolvassa, nyomban j észreveszi, hogy a szerző figyelemre méltó gonddal arra törekedett, hogy, isten őrizz, ne legyen sematikus. E téren nagy körültekintéssel dolgozott. Ez a törekvés vezette aztán arra, hogy amikor szoknyavadászra volt szüksége az egyik elbeszélésében, akkor az illetőt traktoros rangra emelte és Latyak Pali névre keresztelte el „a hét völgyön híres szoknyavadász traktorost". A könyvben kerestünk egy másik traktorost is, aki nem szoknyavadász, és aki rendesen végzi el a munkáját, de ilyet nem találtunk, mert Mács kerülte a sematizmus vádját. Ezt až állítást bizonyítja Csákó István is, a „ravasz róka", aki Horthyék alatt több kommunistát rejtegetett. Akkoriban a falu szolgája volt, de a felszabadulás után rangot kapott. A faluban ő lett a nemzeti bizottság elnöke. Nos, ha valaki azt hiszi, hogy a Csákó István hatalmas, tagbaszakadt ember volt és kipödrött magyar bajuszt viselt, akkor az téved. Nem kérem, a Csákó az kérem egy törpe, pufók, tűzpiros emberke, ezenkívül a ballába is rövidebb, tehát sántít, illetve biceg is, mert „az első világháború csípett le belőle", mármint a lábából egy darabot. Fontos itt megjegyezni, hogy a cselekmény szempontjából nem lényeges, Csákó törpe-e vagy sem, az sem lényeges; sántít-e vagy sem, de a sematizmust szem előtt tartva nagyon lényeges az, hogy a HNB elnöke eros-e vagy törpe. Aki_ nek egy kis érzéke van a „szocialista realizmushoz", az feltétlenül megérzi a fenti tulajdonságokban rejlő „mély ábrázolási művészetet". Hasonló okból kellett Bohosnak, a szövetkezet elnökének pöttömnyi emberkének lennie, akinek torkára fonódott Dömény markos keze, így került aztán a levegőbe, ahol az apró emberke más tennivaló híján, rugdalózott, kapálódzott. Ez a fenti kép, amint láthatjuk, sematizmus-mentes; ha az ember elolvassa, az izgalomtól egyenesen eláll a lélegzete, mert nagyon sok szövetkezeti elnököt ösmerek, aki ha Mácsot vagy engem torkon ragadna, akkor igen élénken, és sematizmusmentesen kapálózhatnánk a levegőben. A könyv méltatását még folytathatnám ebben a hangnemben, de nem teszem, mert Mács Józsefet értékes írónak tartom és feltétlenül szükségesnek látom megmondani róla az igazat, hogy ne szédelegjen a felelőtlen dicséretektől. A felsorolt esetek a traktorossal, a nemzeti bizottság és a szövetkezet elnökével olyan példák, amelyek azt bizonyítják, hogy Mács mellékútra tévedt. A fenti elbeszélések legalább olyan értékesek lettek volna, ha történetesen nem ábrázolja az alakjait az említett negatív tulajdonságokkal. Az ábrázolásnak ez a módja Mács Józsefnél azonban a hitelességet akarja szolgálni: így akar a sematizmustól menekülni, holott e menekülés révén olyan hibákba esik, amelyek a jellemábrázolásnak, néha a valóságábrázolásnak a rovására mennek. Ha nem ismerném az igazi Mácsot, ha csak a jobbra-balra való kacsingatását látnám, hajlandó lennék elhinni, hogy a sematizmust és a szocialista realizmust, sőt magát a szocializmust is egy kalap alá veszi... De mert ismerem és e kiönyvében is az említett fonákságokon kívül látom becsületes törekvéseit, hogy valóban az igazat, a jövőt akarja ábrázolni és szolgálni, feltétlenül rá kell mutatnom hibáira. Bevallom, senki a fiatal írók közül nem tudott engem annyira magával ragadni egyes jól sikerült írásaival, mint éppen Mács Jóžsef. Sohasem felejtem el egy riportját, amely az Oj Szóban látott napvilágot, és amely arról számolt be, hogy egy középgazdát annyira megsértenek a szövetkezetben, hogy kénytelen kilépni. A kilépés után jön a bánat, a honvágy a szövetkezet után. Ezt a bánatot és honvágyat remek művészi érzékkel teszi hitelessé. Nem mond el nagy dolgokat, csak egy kitaposott ösvényről ír, amely a gazda félreeső portájától egyenesen a szövetkezetig vezet. Ez az ösvény olyan eleven, annyira szívbe markoló és megrázó, hogy olvasója soha el nem felejti és .teljes határozottsággal merem állítani, hogy ez az áldott ösvény nemcsak az én emlékezetemben maradt meg kitörülhetetlenül, hanem számos magángazdát, aki ezt a riportot olvasta, megérlelt arra, hogy elinduljon ezen az ösvényen a szövetkezet felé. Ogy tetszik, Mács József akkor még nem félt annyira a „sematizmustól". Noha íráskészsége és meseszövése Mács József elbeszélései azóta is határozottan fejlődött, de céltudatossága, helyzet- és jellemábrázolása valahogy mintha zsákutcába tévedt volna. Természetesen ezt az állítást is bizonyítani kell tényekkel. Nézetem szerint a kötet legszebb elbeszélései a könyv elején találhatók. A Téli világ, Nagyapám igazsága, Örök villongás és Ősi bűn, továbbá a Hímes tojás. Ha Mács megmaradt volna e szerény és nemes hang mellett, amely ezeket az elbeszéléseket színesíti, fűti és jellemzi, akkor a Téli világ kitűnő könyv lett volna és el lehetett volna tekinteni azoktól az apró, jelentéktelen hibáktól, amelyek itt is zavarják az olvasót. így azonban ezekre is rá kell mutatni. A kötet címadó novellájában olvashatjuk, hogy vitéz Szilas Gáspár kidobja a boltból Kín bácsinak, a cselédnek a feleségét. Ekkor Mács ezt a szégyenteljes helyzetet azzal „fokozza", hogy azt írja „Az asszony a fagyos hóra huppan" és ha valaki nem tudná, hogy mit jelent ez a finom „huppan" kifejezés, akkor ajánlatos, hogy elolvassa a 38. oldalon a következő tájleírást, „a röpdöső falevelek puhán huppannak a földre". Tehát az a szegény öregasszony, akit erőszakkal és szégyenteljesen kidobtak a boltból, egyszerűen „huppant", 7semmi baja nem történt, még csak arra sem volt szükség, hogy Kín bácsi kifusson utána és felemelje, mert hiszen csak huppant, mint a fenti falevél. Nem hisszük, hogy Mács ezzel a huppanással humort akart belevinni ebbe a drámai helyzetbe. Mert ez a kifejezés csak vitéz Szilasnak használt, nem pedig Kín bácsinak, s amellett lerontja az egész elbeszélés drámai mondanivalóját. Emellett el kell ismerni, merészen nyúl a témákhoz és nem riad vissza a mindennapok drámai helyzeteinek, az ellentéteknek feltárásától. Ha ez a merészség emberismerettel és jellemábrázolással párosulna, ha több elmélyüléssel merülne el alakjainak életébe, akkor írásművészete tömör és megrázó lenne, mint ahogy kötete legjobb írásai azok is. így azonban mondanivalója sokszor kényelmes puhaságba „huppan". Itt van G

fta, a cigánylány, aki a faluba, új állomáshelyére érkezik. A színes, valóban élvezetes tájleírás után, — amely egyébként Mács erőssége és minden elbeszélését jellemzi — azt írja Gitáról, hogy „bátran lépkedett, feszélyezettség, az ismeretlentől való félelem régen nem lakik már a szívében. Gyakran változtatja helyét", így, ezzel indokolja Mács Gita félelemmentes jellemét. Itt szükséges megjegyezni, hogy Gitának azért kell gyakran állást változtatni, mert cigánylány. Most, az új helyén, amikor emiatt az ok miatt kell távoznia, Mács a 74. oldalon azt írja róla „a lány szemében a várakozás rémülettel vegyes". Nyilvánvaló tehát, ha valakiben ilyen rémület él, akkor az fél is. És ez az utóbbi a helyes megállapítás. Gita valóban félt, hogy leleplezik a cigányságát, mint ahogy már számtalanszor megtörtént. És itt vétette el Mács Gita helyes, reális jellemábrázolását. Ez a félelem lehetett volna valójában a magva, a lényege ennek az egyébként igen értékes, de elhibázott elbeszélésnek. Ez a félelem a leleplezéstől annál indokoltabb lett volna Gitánál, mert „sírni, toporzékolni kellett, a nedves földön csúszni, mászni, nem enni, nem aludni... úgy kerülhetett az iskolába, elvégezte a kereskedelmit és a postahivatal alkalmazta." Tehát Gita egy öntudatos harcos valaki, akinél teljesen indokolt a félelem, mert félti ama eredményeket, amelyeket heves harcok árán elért. Erről a félelemről persze egyetlen szó sincs Gita jellemzésében, noha Mács bámulatra méltő megrázó helyzeteket teremt, a lány igazi jellemét azonban elsikkasztja abban a kiagyalt mondatban, amellyel a novellát befejezi: „nehéz egy fajta nevében újra embernek lenni". Kiagyaltnak hat egyébként Dömény magatartása is, az Egyedül clmü elbeszélésben, amikor éhségsztrájkba kezd, és vállalni akarja inkább ezt, mint a szövetkezetet. Ez a gondolat ai. éhségsztrájkkal többször kisérti Mácsot. így a Gita című elbeszélésben, a 70. oldalon is előfordul egy földesúr, aki „éhségsztrájkkal oltotta el az életét, mert agglegény lévén, nagybirtokát elmenyecskézte, elitta". Az éhségsztrájk mindenesetre naiv elképzelés Mács részéről, mint ahogy a sematizmus-mentes elképzelése és annak megoldási módja is sok naívságot, ugyanakkor tájékozatlanságot árul el. Naivságára vall a Csalódásban Béni és a tanítónő házasságának a története, amikor Béni drámai házasságát a következőkkel akarja elmélyíteni: „Mit szólnak a házasságához? Jónevű iparos, a szövetkezet * ragaszkodik hozzá, pártgyűléseken minden szava számít, mérvadó. S a felesége gyereket szült, és a gyerek nem az övé." Az egész kötetben alig esik szó a pártról, vagy pártgyűlésről, de itt feltétlenül szükség volt megemlíteni, noha nincs komoly funkciója, nincs sok értelme, csak ott van, mert Mács odaírta. Egyszóval, amitől menekülni akart, éppen abba belesüpped, mert hiszen a másik oldalon is vannak olyan buktatók, amelynek a neve sematizmus. E hibákon csak bosszankodni lehet, valahogy úgy hatnak rám, mint azok a foltok, amelyek a gyermek fehér ruháján tarkállnak. A gyermek ugyan vigyázott a fehér ruha tisztaságára, de a nagy óvatosság közepette odatámaszkodott a kocsi kerekéhez. A Harangzúgás című szép, megindító elbeszélésében a nagyanya ezeket mondja unokájának: — Ha csak egy cseppet is rossz lennél, nem bocsátanék meg. így se nagyon... Ezeket a szavakat kell idéznünk, mert nagyon is helytállók, nagyon is találóak. Nincs senki a fiatal írók közül, aki oly szépen érzékeltetni tudja a tájat, a falu légkörét, mint Mács. Zengővé válik a hangja, ha a falusi hajnalról, a délről, az alkonyatról, vagy az estéről ír. Nemes, őszinte lírai hangot üt meg, a költői képei révén elevenné válik az ég meghitt kékje, a bárányfelhő, a párolgó köd, az eső, a hó, meg a fagy. Az olvasó, amikor a tájleírásokat olvassa, úgy érzi, hogy a falu Mács József tulajdona, minden zugot, kerítést, fát, követ úgy burkol be Mács szeretete, akár a felejthetetlen drága élményt az emlékezet. Valamennyi képén érezni, hogy szive mélyéből fakad. A táj leírásánál Mácsnak nem voltak aggodalmai, iťt simán fut a toll, szavai maradéktalanul feltárják a falu, a szülőföld iránt érzett hűségét és szeretetét. A mondatok, a jelzők leheletkönnyűek, világosak, szinte áttetszők, olyan elevenek, mintha arany napsugarak táplálnák őket. A tájleírás a gyerekkori élményekkel szinte szervesen egybekapcsolódik. És rejtélyes módon, ott ahol a gyermekkori élmények átforrósodnak az elbeszéléseiben, ott nemcsak a táj, de ember, állat egyfajta hitelességgel, mély ábrázoló művészettel térhez, levegőhöz jut. Az a benyomásom, ha Mács egyebet nem tett volna, mint azt, hogy leírja a szövetkezeti boltban a történteket, ahol „percenkint nyílik az ajtó, percenkint nyitnak be a vásárlók, nagyon sokan jönnek, nagyon sokan mennek, néhányan a sarokban itt maradnak megtanácskozni ország-világ dolgát és a háborút megvitatni", akkor sikerült volna valóban megragadni a falu meghitt téli világát. A kötet első elbeszélései, amelyekhez a Hímes tojás és a Harangzúgás is tartozik^ erről tesznek tanúságot. Az emberek, állatok, házak, fák, ég és föld, a nap, a csillagok és a felhők mind, mind egyenkint és együtt leleplezik és bizonyítják a kizsákmányoló hatalom átkos bűneit, minden mozzanat, szó és kép egyaránt a nép, uraság elleni haragjáról és gyűlöletéről tanúskodik. És ez a tanúságtétel, egyben a megdönthetetlen ítéletet is hordozza magában, akárcsak a nép igazság- és szabadságszeretetét. Annak a kitaposott ösvénynek az igazsága, amely a gazda portájától a szövetkezetig vezet, keresztül-kasul szövi e meghitt, nemes, humánus írásokat. Hinni merjük, hogy sikerült rámutatnunk arra az ösvényre, amelyen Mácsnak haladnia kell, ha valóban újat akar alkotni, ha valóban szolgálatot akar tenni a népnek, szocialista hazánknak. Szabó Béla. ÜJ SZO 5 $ 1958. február 13,