Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-06 / 37. szám, csütörtök

* ZjftJ SZÓ P06lAlABňlgfr A nemzeti vagyon megkárosítói ellen A Lévai Helyi Nemzeti Bizottság tanácstermében januárban kiállítás volt, amelyet a Belügyminisztérium nyitrai kerületi közbiztonsági igaz­gatása rendezett.^ A kiállítás bemu­tatta a leleplezett spekulánsok, a szocialista tulajdon kártevőinek, élős­ködőinek bűntetteiről szóló anyagot. A kiállítás bizonyságot tett arról, hogy társadalmunkban akadnak még bűnös elemek, főleg a volt kizsák­mányolók soraiból, akik irtóznak a becsületes munkától és élősködő módra lopások és különféle üzelmek útj'án szeretnének a tisztességes dol­gozók rovására élni és népi demok­ratikus rendszerünk alapjait aláásni. Ezek az elemek nem tudnak belenyu­godni abba és nem elégszenek meg azzal, amit a mi népi demokratikus állami berendezésünk minden polgár részére nyújt, mégpedig azért nem, mert a kapitalista rendszer és a burzsoá köztársaság idején meg­szokták a munkanélküli jövedelmet, melyet a dolgozók kizsákmányolásá­val szereztek. A kiállításnak több mint 9000 lá­togatója volt, akik a kiállítás meg­tekintése után felháborodással beszél­tek a spekulánsok és a nemzeti va­gyon tolvajainak üzelmeiről. Ilyen kártevő például Rozenberger Sándor, a lévai Mototechna volt vezetője, aki visszaélt beosztásával és megkárosí­totta azokat, akik motorkerékpárt vásároltak, hasonlóképpen Simovics Sándor, a Karpatia n. v. lévai ecet­gyárának volt vezetője, aki köztár­saságunk különféle helyeiről speku­latív módon hordókat rendelt, ame­lyeket azután lényegesen magasabb áron adott el, s a további spekulán­sok és tolvajok, akik az előbb em­lítettekhez hasonlóan működtek, mint például Danihel, Černický, Le­šická, Kusá és mások. A kiállítás befejezéseként nyilvá­nos beszélgetés folyt az üzemek és hivatalok dolgozóival és a város más polgáraival, amelyen több mint 170 részvevő jelent meg. A nyilvános beszélgetés során el­hangzott hozzászólások igazolták, hogy minden becsületesen gondol­kodó polgártársunk elítéli a különféle spekulánsokat és a szocialista va­gyon tolvajait, akik jogtalanul, min­denféle mesterkedéssel megkárosít­ják dolgozóink becsületes munkájá­nak gyümölcsét. Nyilvánvaló, hogy a dolgozók nem tekintenek közömbö­sen a kártevők mesterkedésére, ha­nem segítségére vannak közbizton­sági szerveinknek az ezen elemek elleni harcban. A hozzászólásokból kiviláglott az a kívánság is, hogy a kártevőket bíróságaink a legszigo­rúbban megbüntessék. Demény László, Léva Addig jár a korsó a kútra... míg össze nem törik — tartja a jő magyar közmondás. Addig lopkodta a királyhelmeci péküzem három al­kalmazottja dolgozó népünket, míg hűvösre nem kerültek. A bűnhődést egyetlen bűnőző sem kerülheti el; ismét bebizonyosodott, hogy aki dol­gozó népünket megkárosítja, elnyeri méltó büntetését. Terebesy Lajos, a pékség üzemve­zetője, Illés Gyula raktárnok és Had­házy Imre könyvelő hónapokon ét lopkodták a közvagyont. A nyomozás során kiderült, hogy közel 30 ezer korona értékkel károsították meg államunkat, rövidítették meg a dol­gozókat. Nagymennyiségű lisztet és tüzelőanyagot tulajdonítottak el, ezenkívül 50 kg élesztőt, 50 kg mar­garint, 50 kg mákot loptak. Az el­lopott árut Rigó László és Sztanko János orgazdák értékesítették. A kártevők méltó büntetést kap­tak. A királyhelmeci népbíróság Te­rebesy Lajost 42, Illés Gyulát 30, Hadházy Imrét 18, Rigó Lászlót 12, Sztanko Jánost 5 havi fogházra ítélte. A bűnösöknek elég idejük lesz azon, töprengeni, érdemes volt-e a becsületes útról letérni. Zelenák István, Perbenyik Fiatalok kötelezettségvállalása A CSISZ őrösi szervezetének mű­ködése kiváltképpen az utóbbi idő­ben jelentősen fellendült. Színielő­adások rendezésével nemcsak az őrö­si, de a környékbeli falvak lakóit is szórakoztatják. Az EFSZ évzáró köz­gyűlésén is szép kultúrműsorral lép­tek fel. Az őrösi fiatalok a Győzelmes Február 10. évfordulójának tisztele­tére kötelezettséget vállaltak, hogy a földművesszövetkezetben 300 órát, a kultúrház építésénél pedig 125 órát dolgoznak le. Horosz Arpád, őrös önkiszolgáló üzletet kap Dobsina Dobsina, a kis bányászváros a fel­szabadulás óta nagy fejlődésen ment át. Az azelőtt elhanyagolt vasérc­bánya felvirágzott, az azbesztbánya és feldolgozó gyára nagyot fejlődött, a faipari üzem és a fűrésztelep ki­vitelre is dolgozik. Dobsina lakossá­ga számban is nagyon meggyarapo­dott. Mindez szükségessé tette az elárusítóhelyek hálózatának kibővíté­sét. A legközelebbi hónapokban Dob­sinán is megnyílik a sok helyütt oly jól bevált önkiszolgáló élelmiszer­üzlet, amely minden bizonnyal nagy­ban hozzá fog járulni a lakosság el­látásának megjavításához. Fejér Lajos, Dobsina MEGJEGYZÉS A jó tanács aranyat ér Egy vágsellyei dolgozó a napokban levelet írt szerkesztőségünknek, melyben azzal a jó tanáccsal fordul a szülőkhöz, hogy ne engedjék gyer­mekeiket olyan helyre, ahol esetleg rossz példát látnak. Az említett dol­gozó ugyanis többször megfigyelte, legutóbb a szövetkezeti esten, hogy a szülők gyakran táncmulatságokra, a felnőttek számára rendezett estekre magukkal viszik iskoláskorú vagy még iskolába sem járó gyermekeiket. A jó tanács megszívlelendő. Annál is inkább, mivel az említett jelenség nemcsak egy községre vonatkozik, hanem meglehetősen általános. Bi­zony elég gyakori eset, hogy a szü­lők sok esetben a kelleténél nagyobb szabadságot engedélyeznek gyerme­keiknek. Gyakran nemcsak eltűrik, hogy gyermekeik fiatalok számára nem való helyre menjenek, hanem amint arról az említett levél is be­számol, kézen fogva viszik gyerme­küket oda, ahol ha rossz példát nem is látnak — ámbár ez sem ritkaság —, de jót semmi esetre sem tanulnak. A példaadáson kívül azonban más­ról is beszélnünk kell. A mulatságok dohányfüstös, fülledt levegője aligha van jó hatással a fejlődő gyermek egészségére. Az iskolás gyermekek esetében pedig feltétlenül fel kell tennünk a kérdést, hogyan tanulja meg másnapi leckéjét, ha a szülők jóvoltából nem tölti otthon az estét. A gyermekek tanulmányi előmenete­lével kapcsolatban ugyancsak mérle­gelni kell a szülőknek a gyakori mozi­látogatás engedélyezését is. Sokan azt mondhatnák, hogy kár erre a kérdésre szőt vesztegetni, hi­szen törvény tiltja a fiatalkorúaknak a vendéglőkben, italmérésekben való tartózkodását. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ennek ellenére beszélnünk kell róla. Attól eltekintve, hogy számtalan esetben vendéglátó­üzemen kívül rendeznek mulatságo­kat, tapasztalhatjuk, hogy egyes ven­déglők vezetői, kiváltképpen a falva­kon, nem minden esetben tartják magukat a törvényes rendelkezések­hez. Legutóbb egy faluban jártam, ahol az esti órákban a kocs­ma tenyérnyi, füstös levegőjű helyi­ségében, a felnőttek társaságában tu­catnyi serdülő fiatal ütötte a kár­tyát. Senki nem vette ki kezükből a lapokat, senki nem tanácsolta el őket a helyiségből. Pedig azt sem le­hetne mondani, hogy az ifjak nem ta­láltak volna más szórakozást, mert alig pár lépésre tőlük, az utca túlsó oldalán a kivilágított, tágas kultúr­házban színdarab előadására készül­tek a fiatalok. A jő tanács aranyat ér. Gyerme­keink, legdrágább kincsünk nevelésé­nél a legnagyobb körültekintéssel kell eljárnunk. Fogékony lelküket óvni kell a káros behatásoktól. <gi.) m"b m mm r* g mm m trr U i on mu ko do megmunkáló-gép A Nové Mesto nad Váhom-i Gép­és Automata Kutatóintézetben új önműködő gépet — a legkeményebb fémekből és öntvényekből készülő alkatrészek és gyártmányok külön­féle alakú kivágására alkalmas elekt­rorobotot szerkesztettek. A vágó­szerszám 1 mm vastagságú drőt, amely\ mint mozgó elektród elektro­mos kisülések segítségével megbont­ja az anődmechanikai anyagot. A robotnak programszerű az irányí­tása, a vágóviszonyok beállítása után önműködően dolgozik. A megkívánt formát elektromos fényképborende­zéssel közvetlenül a tervrajzról ve­szik fel. A kísérletezők az elektrorobotot hazai alkatrészekből készítették. A gép egyes részeit teljesen erede­tien oldották meg, úgyhogy ezeket bejelentették a Találmányok és Nor­malizálás Állami Hivatalának. Mint az eddigi próbák megmutat­ták, az elektrorobot növeli a mun­katermelékenységet. Főleg az az előnye, hogy az autogén vágással szemben hevítés nélkül igen jó mi­nőségű felszínt érnek el a kivágott tárgyakon. ŽILINÁN IS LESZ „HÁZGYÁR" m :W* l í pl <, ! ,<. í f ftiut! K M Žilina közelében korszerű, paneleket gyártó üzemet építenek a Magas­építészeti Vállalat dolgozói. Az alapok ásásának megkezdésétől még négy hónap sem múlt el, de a termelési csarnok már — mint azt képünk is bizonyítja — majdnem készen áll. Az új „házgyár" lehetővé teszi, hogy a žilinai Magasépítészeti Vállalat évente 600 lakásegységgel többet épít­sen fel. F . Kocián (ČTK) felv. Egy milliomos szövetkeze! évzáró közgyűlése A A kassai járásban levő kehnyeci szövetkezet vagyoni állaga 5 ' millió korona. A gazdasági év összbevétele 2 367 000 korona. Az B oszthatatlan alapra 191109 korona, a szoc. és kulturális alapra • 97187 korona, a tagoknak a ledolgozott munkaegységek alapján 1 327 276 korona jutott. Nem nagy község, a várostól mint­egy húsz kilométerre fekszik. A ka­pitalista világban a föld területének nagyobb része a Ducsai, Hámorszky földbirtokosok tulajdona, később Peri­mutter ' bérlőé volt. A kehnyeciek híresek voltak arról, hogy az egész környéket bejárták mint kepések és napszámosok. Az embertelen bérek, a nyomor és szegénység miatt már az 1923-as év­ben nagy földmunkás-sztrájk volt a községben. A bérharcot Csehszlovákia Kom­munista Pártja szervezte éš vezet­te. A faluban és környékén a sze­gény parasztság messzemenően tá­mogatta a párt célkitűzéseit. A fel­szabadulás után, mikor a nagybir­tokosok földjét felosztották a föld igazi művelői között, a kommunis­ták, s velük tartó szegény parasz­tok rájöttek, hogy családjuk sor­sának jobbrafordulását nem tudják elérni, ha mindenki külön, egyéni­leg gazdálkodik. Szót értettek a középgazdákkal, hi­szen együtt küzdöttek, s megterem­tették a nagyüzemi szövetkezeti gaz­dálkodást. Itt is kellett küzdeniök, minden kezdet nehéz. — így volt az Kehnye­cen is. — A falu életében változást igazán csak a szövetkezeti gazdálkodás ho­zott — így beszél erről Szemko György 58 éves paraszt: „Voltam éle­temben kepés, cseléd, a felszabadulás után kisgazda. Soha olyan jól nem éltem, mint most. A feleségem beteg, a Tátrában gyógyítják. Mikor enged­hette ezt meg magának a magamfajta ember? — Azért tömörültünk szövet­kezetbe, hogy a népnek jó dolga legyen. Nem csalódtunk. Tudjuk, hogy ezentúl még jobb lesz. Az utóbbi esztendőben 22 szövet­kezeti tag épített magának új házat, 12 családban vásároltak új bútort, minden második házban van mosó­gép. A szövetkezet 96 tagja 722 ha föl­dön gazdálkodik. A kultúrházban, ahol az évzáró gyűlés folyt, nagy felirat jelzi, a kehnyeci szövetkezet a máso­dik ötéves tervet négy év alatt fogja teljesíteni. Tóth Imre elnök beszámolójában többek között ezeket mondotta: — Munkálkodjunk úgy, hogy 1958­ban minden munkaszakaszon fokoz­zuk termelésünket. A mi szövetkeze­tünk jó munkájával járuljon hozzá hazánkban a szocializmus betetőzésé­hez, hogy békében, boldogságban él­jen a nép, városban és falun egy­aránt. A szorgos munka eredménye, hogy a szövetkezet teljesítette kitű­zött tervét. Búzából 24 mázsa, árpából 26 mázsa, zabból 25 mázsa átlaghoza­mot értek el, egy tehéntől átlag 2150 liter tejet fejtek. Addig, amíg a múltban a tenyészálla­tok közül csak ötöt tudtak eladásra nevelni, ma már 25-öt nevelnek. Ser­téshúsból ha-ként 95 kg-ot termel­nek, s a juhtenyésztésben is szép eredményeket értek el. Az évzáró gyűlés felszólalói tapasz­talataikkal támasztották alá a párt és a kormány reális célkitűzéseit a me­zőgazdasági termelés növeléséért. Nem maradhat el ott az eredmény, ahol harcokban megedzett kommunis­ták jó példát mutatnak a többi szö­vetkezeti tagnak, szorosan együttmű­ködnek a falu legfőbb tényezőivel, a párt, a nemzeti bizottság és a szö­vetkezet vezetőségével. A járási párt­bizottság évközben a falusi párt­szervezet jelenlétében "többször fog­lalkozott a szövetkezet problémáival, s a helyi viszonyokhoz mérten útmu­tatást adott a problémák megoldásá­ra. Mindenki meg van elégedve, hogy a szövetkezetben megoldották a gyer­mekpőtlék fizetését. A zárszámadás­ból kitűnik, hogy Kehnyecen 40 000 koronát fizetettek ki a tagoknak gyermekpótlék címén. A munkaegység 20 koronát tett ki, amit minden tag maradéktalanul meg is kapott a természetbeni járandó­sággal együtt, aminek az értéke to­vábbi 6 korona volt. Takács József 12 gyermekes apa, azelőtt 6 hektáros gazda, az egyik gyerekével 34 000 koronát kész­pénzben, Csabala István, azelőtt földnélküli kepés, feleségével együtt 24 000, Kalapos István volt 2 hek­táros gazda 23 600 koronát, Prekop László, azelőtt 8 hektáros gazda 15 000, özvegy Szenyák Mária 50 éven felüli voit kepés asszony 6500, Puzder és Császár 70 éves szövet­kezeti tagok 8000 koronát keres­tek. A kehnyeciek az ötéves tervet 4 év alatt akarják teljesíteni. A járási nemzeti bizottságnak sietnie kell az óvoda megépítésével, hogy az asszo­nyok is jobban kivehessék részüket a munkából. , Az éghajlatnak legjobban megfelelő kukorica- és burgonyavetőmagot kell beszerezni. Meg kell értetni a szövet­kezet tagságával a takarmány idejé­ben való betakarításának fontosságát. 100 tehéntől 85 borjút kell elérni. A sertéshústermelésben 7 és fél hó­nap alatt minden sertésnél a 110 ki­logrammos súlyt kell elérni. A ter­melési költségeket gazdaságosabbá és olcsóbbá kell tenni. Ehhez Kehnyecen megvan minden feltétel. Mózes Sándor A z idei év számunkra különösen nagy jelentőségű. Ez idén fog­juk ünnepelni a Februári Győzelem 10. évfordulóját és értékelni az elmúlt 10 esztendő nagy sikereit, melyek népünk szorgalmas munkája nyomán szület­tek. Ebben a történelmi jelentőségű évben ül ösz­sze pártunk XI. kongresz­szusa ls, hogy hazánk né­pe elé tűzze a szocializ­mus betetőzésének felada­tát. A dolgozók lelkesen készülnek a jelentős év­fordulóra hazánk összes üzemeiben, szövetkezetei­ben, amiről számos köte­lezettségvállalás, felaján­lás tanúskodik. A füleki Kovosmaltban is tettekkel bizonyítják a dolgozók hazájuk iránti szeretetüket, ők is, mint számtalan más üzem dol­gozói, kötelezettségválla­lással köszöntik a Februári Győzelem 10. évfordulóját és a XI. pártkongresszust. A sok egyéni felajánlásból született meg az a kollek­tív kötelezettségvállalás, mely a pártszervezet, a szakszervezet és a CSISZ agitációs munkájának eredménye. A füleki Kovosmalt dolgozóinak kötelezettségvállalása Előzőleg a munkahelyeken megtárgyalták a négy ži­linai gépipari vállalat ver­senyfelhívását és az üze­mükben levő lehetősége­ket. Ezeknek alapján ha­tározták el, hogy 1958-ban 800 ezer korona értékű nyersanyagot, tüzelőanya­got, burkolófát takarítanak meg nemzetgazdaságunk­nak, és az 1957-es évhez viszonyítva 490 ezer koro­na értékkel csökkentik gyártmányaik megmunká­lásának idejét. Az anyag­megtakarítás módját több pontba foglalták. így pl. a Péter, Thermo, Ziara, D VB kályhák konstrukció­jának átdolgozásával 215 tonna öntvényt és hengerelt anyagot takarítanak meg egy év alatt 423 600 korona ér­tékben. A bakelit-alkatré­szekre formákat készíte­nek, hogy kooperáció he­lyett az üzemben lehessen ezeket elkészíteni. Ezenkí­vül felhasználják a lemez­hulladékokat, kisebb mé­retű termékek gyártására. Hogy megjavuljon az üzem pénzügyi gazdálko­dása, a fülekiek azt is el­határozták, hogy a normán felüli készleteket 400 ezer korona értékben csökkentik, egy­részt úgy, hogy a terme­léshez felesleges anyagot más üzemeknek eladják, másrészt hogy lehetőséget találnak az anyagok hely­ben való felhasználására. A termékek megmunkálá­sa idejének csökkentését a Meta nevű tűzhely új konstrukciójával akarják elérni. Komplex-brigádo­kat szerveznek, hogy csökkentsék a zománcozott gyártmányok megmunkálá­sának idejét, ami az 1957­es évhez viszonyítva 110 ezer normaórát, azaz 365 ezer korona megtakarítást jelent. Eddig értékes a kötelezettségvállalás, mert a jobb gazdálkodás célját tűzte ki az üzem dolgozói elé. További része azonban már csak formá­lis, mert olyan dolgokra vállalkoznak, ami az üzem dolgozóinak szó szerinti kötelessége. Például kiszá­mítják, hogy 1957-ben a balesetek miatt 2225 mun­kaórát mulasztottak, ami pénzben 407 ezer koronát jelent. Most a kötelezett­ségvállalás szerint a bal­esetek számát a tavalyi­hoz viszonyítva 10 száza­lékkal csökkentik, ami 40 700 korona megtakarí­tást fog jelenteni. így te­hát 360 000 korona vesz­teséget terveztek be a balesetekre. Pedig az üzem vezetőségének, a párt­szervezetnek, a szakszer­vezetnek oda kell hatniok, hogy egy baleset se legyen az üzemben, és ehhez minden lehetőséget, agitá­ciót ki kell használni, s ezért szigorúan be kell tartani a munkavédelmi rendszabályokat. H. S. 0.1 SZÔ 5 6 1958. február 4.

Next

/
Thumbnails
Contents