Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)
1958-02-06 / 37. szám, csütörtök
Baráti országok: BULGÁRIA v i Bulgária ipara nagy lendülettel fejlődik. Képünk a burgaszi Vaszü Kolárov kábelgyár egyik részlegét ábrázolja. Kínában harc folyik a pazarlás ellen Peking. (CTK) — A munkastílus megjavításáért folyó mozgalom keretében a Kínai Népköztársaság egész területén széleskörű harc bontakozott ki a pazarlás ellen, a gazdaságosság betartásáért. A munkastílus megjavításáért folyó mozgalom 1957. májusában kezdődött. Ez a mozgalom átment a problémák és fogyatékosságok leleplezésének, a jobboldali eihajlók elleni küzdelemnek korszakán és a harmadik időszakba lépett, amelyben a nyomatékot a munkában és a munka stílusában mutatkozó fogyatékosságok kikü. zöbölésére helyezik. Ezen időszak elején helyrehozták az általános fiiányosságokat, s az időszak végén a helyreigazítás éle a fő és lényeges kérdésekre irányul. Ezek közé tartozik a többi között a káderdolgozók áthelyezése a falvakra, a gyárakba és az alsóbb munkahelyekre, a jobboldali elhajlók eseteinek megoldása, az ésszerűtlen rendelkezések és határozatok helyreigazítása, az adminisztratív apparátus korlátozása, az adminisztrációs szervek átszervezése, a párt és nép kapcsolatának megjavítása, a vezető dolgozók munkastílusának javítása, az ideológiai bírálat fejlesztése, a rossz elemek eseteinek megoldása és a pazarlás elleni harc. A következő két hónap folyamán a munkastílus megjavítására irányuló mozgalom elsősorban ezekre a kérdésekre összpontosul. Áprilisban a mozgalom a negyedik időszakba lép, amikor fő tartalmát az okmányok tanulmányozása, minden egyes dolgozó politikai és eszmei színvonalának emelése, a bírálat és önbírálat fogja képezni. Májusban a munkastílus megjavításáért folyó mozgalom véget ér. A pazarlás elleni harc az egész országban nagy méreteket öltött és gyakorlatilag mindenki részt vesz benne. A mozgalom még folyamatban van, eddig még nem ismeretesek a végső eredmények. A mozgalom hatalmas terjedelméről arra lehet következtetni, hogy jelentős mértékben meggyorsítja Kína szocialista építésének és iparosításának ütemét. Tovább tartanak a kubai felkelők összetűzései a kormánycsapatokkal Havanna (ČTK) — A nyugati hírügynökségek szerint Kuba válamennyi részében naponta összetűzésekre kerül sor a Fidélo Castro vezette felkelő csapatok és Batista diktátor kormánycsapatai között. A felkelők január végén levegőbe röpítették az Esso amerikai kőolajcég havannai raktárát. N. A. Bulganyin Eísenhowerhez intézett új üzenetének külföldi visszhangja A ZSYCIE WARSZAWY: A vitás kérdések fokozatos megoldásának legreálisabb módszere AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK New York (ČTK) — N. A. Bulganyinnak D. Eisenhowerhez intézett üzenetével kapcsolatban a Fehér Ház kiadott nyilatkozatában azt állítja, hogy ez az új üzenet „a Szovjetunió előző javaslatainak ismétlése" és benne Eisenhower elnöknek január 12-i levelében ismertetett javaslataival kapcsolatban negatív álláspont jut kifejezésre. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy „a szovjet üzenetet tovább tanulmányozzák". A New York Times washingtoni levelezője azt állítja, hogy „az USA külügyminisztériumát decemberben élesen bírálták a Bulganyin üzenetére adott elsietett válaszért és ezért a külügyminisztérium elhatározta, nem kelti azt a benyomást, hogy ezt a legutóbbi részletes okmányt tüzetes áttanulmányozás nélkül utasítja viszsza." NAGY-BRITANNIA A burzsoá lapok kommentárjai arról a szándékról tanúskodnak, hogy a Szovjetuniót megvádolják azzal, hogy „nem lehet megállapodásra jutni vele", s ezzel igazolják azt a tényt, hogy a nyugati hatalmak nem akarnak reagálni a szovjet kormánynak a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló konkrét javaslataira. A Times például hangsúlyozza, hogy a szovjet kormány elutasította Eisenhower elnök azon javaslatát, hogy megrendezzék a külügyminiszterek értekezletét a kérdések lényegének megtárgyalására. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG A Neues Deutschland és a Berliner Zeitung külön kiemelik, hogy a szovjet kormány elsőrendű feladatának tartja az atomfegyverkísérletek beszüntetését. A Neue Zeit megállapítja, hogy a szovjet kormány a némzetközi problémák fokozatos megoldása mellett foglal állást. A lapok hangsúlyozzák a Szovjetuniónak a német kérdésben elfoglalt álláspontja egyértelműségét. Rámutatnak arra, hogy a szovjet kormány N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Eisenhower amerikai elnökhöz intézett új üzenete világszerte nagy figyelmet keltett. A sajtó és a rádió beszámolóikban a csúcsértekezlet távlataiból indulnak ki, amely értekezletet Bulganyin elvtárs már előző levelében is konkrétan javasolt. teljes mértékben támogatja a Német Demokratikus Köztársaság kormányának a német szövetség megteremtésére irányuló javaslatát. Az NDK rádiója több ízben közvetítette N. A. Bulganyin üzenetének tartalmát. FRANCIAORSZÁG A jobboldali francia lapok szokásuk szerint siettek, hogy a Szovjetunió új békekezdeményezését „propaganda manőverezésnek" minősítsék. A konzervatív Figaró észrevehetően elutasító álláspontot foglal el a csúcsértekezlet azonnali összehívására vonatkozó szovjet javaslattal szemben és ezzel kapcsolatban megkísérli a legmagasabb színvonalon történő tanácskozás gondolatának beszennyezését. A lap például azt állítja, hogy a miniszterelnökök 1955. évi genfi értekezlete „a süketek megbeszélése" volt, habár ismeretes, hogy ez az értekezlet a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülésére vezetett. Az ľHumanité a szovjet okmány részletes kivonatát első oldalon e címen közölte: „Bulganyin azt javasolja Eisenhowernek, hogy már most kezdjék meg diplomáciai úton az értekezlet előkészítését". LENGYELORSZÁG A Trybuna Ludu „Bulganyin azt ja.vasolta Eisenhowernek, hogy a KeletNyugat értekezletén kilenc kérdést tárgyaljanak meg. A szovjet kormány hajlandó részt venni több állam képviselőjének összejövetelén vagy szélesebb körű értekezletén" címen közölte N. A. Bulganyin üzenetének tartalmát. A Zsycie Wafszawy e címen írja beszámolóját: „A kilenc legsürgősebb kérdés. A vitás kérdések fokozatos megoldásának legreálisabb módszere." A Glos Pracy hangsúlyozza, hogy amennyiben megállapodás jön létre a csúcsértekezlet összehívására, az ezen egyezmény realizálását érintő sok kérdést minden nehézség nélkül a szokásos diplomáciai úton lehet megoldani. OLASZORSZÁG Az Unitá rámutat arra, hogy a szovjet dokumentum nyugodt, békeszerető és megnyugtató hangú, és érvelését egészséges gondolat hatja át. Az Avanti részletesen magyarázza az üzenet tartalmát és felszólít, hogy a csúcsértekezletet mielőbb hívják öszsze. ARGENTÍNA A Democracia hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió ismét felszólít a Kelet és Nyugat országai miniszterelnökei értekezletének megrendezésére. A La Prensa és Carin, valamint további lapok foglalkoznak azokkal a kérdésekkel, amelyeket a Szovjetunió a csúcsértekezleten való megtárgyalásra javasol. Uj távutal épít a jugoszláv ifjúság Belgrád (ČTK) — A jugoszláv népi ifjúság hatodik kongresszusán, amelyet 1958. januárjában tartottak Belgrádban, elhatározták, hogy Jugoszlávia dolgozó fiatalságát új széleskörű munkaakcióra hívják fel a Ljubljanából Gevgelijébe vezető 1092 km hosszú országút építésében. A Belgrád és Zágráb közötti 380 km szakaszt már kiépítették. 1958. november 29-én a jugoszláv államiinnepig befejezik a Ljubljana és Zágráb közötti 78 km-es útszakaszt, amely Jugoszláviát Trieszttel, Olaszországgal, Ausztriával és Nyugat-Európával köti össze. A Belgrád és Gevgelija közötti utolsó útszakaszt 1963-ig fejezik be. Ez év márciusában 700 fiatal szlovén a munkahelyen felépíti a brigádok barakkjait és a szükséges berendezést. Április elején az ország minden tájáról 6000 ifjú és leány mégy a munkahelyre és megkezdi „a testvériség és egység" távút további szakaszának építését. • • MMMHHHMMHMMHMUHH H« Mm M« HMMM M4 MHMMMMMHHMMmHHmMMMHMMHM H« Mt M H« MHHHmHMHMM Ml HHHM M* M« HM A világpolitika központi kérdése egyre inkább a Kelet és a Nyugat közötti tárgyalás. Ha meggondoljuk, hogy az ilyen tárgyalások megtartásáért folyó szovjet offenzíva kezdetén a mértékadó imperialista körök álláspontja teljesen nemleges volt, máris bizonyos eredményekről beszélhetünk. A merev imperialista álláspontnak megpuhulását bizonyítja az első fecske: a napokban megkötött szovjetamerikai kulturális egyezmény. Ugyanakkor a korábban létrejött szovjet-angol hasonló egyezménynek első, széleskörű kiható eredménye is megmutatkozott: a múlt héten a szovjet és az angol televíziók kölcsönösen közvetítették sok millió néző előtt azokat a dokumentumfilmeket, amelyeket szovjet operatőrök Angliáról és angol szakemberek a Szovjetunióról forgattak. Ha máson nem is, de a körülöttünk húzódó imperialista kultúra-vasfüggönyön a szovjet kezdeményezés következtében már jelentős hasadások mutatkoznak. Ebbe a folyamatba, a KeletNyugat közti tárgyalások megindításáért folyó küzdelembe szervesen beletartozik a Široký miniszterelnök vezette csehszlovák kormányküldöttség öt ázsiai országban tett látogatása. Ezekben az országokban több mint fél milliárd ember, a Föld lakosságának egyötöde él. Hazánk miniszterelnökének délkelet-ázsiai útjára éppen abban az időben került sor, amikor egyre jobban látható a nemzetközi kapcsolatok fejlődésének két lehetősége: N. A. Bulganyin és a szovjet kormány által javasolt, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését célzó tárgyalások útja és ezzel szemben az imperialisták által szorgalmazott út, amely a NATO párizsi és a Bagdadi Paktum ankarai tanácskozásán mutatkozott meg leplezetlenül: a további lázas fegyverkezés útja, rakétatámaszpontok létesítése világszerte a hírhedt „erőpolitika" jegyében. így tehát a mi szocialista hazánk miniszterelnökének és kormányküldöttségének látogatása a tőlünk oly távol fekvő, életmódjukban, társadalmi berendezésükben annyira különböző délkelet-ázsiai országokban rendkívül nagy jelentőségű, példamutató fontosságú volt. Megmutatta, hogy a világot érintő létfontosságú kérdésekben — a békéért víVott harc, I az atom- és hidrogénfegyverek betiltása, a vitás kérdések rendezése tárgyalások útján, a gyarmatosító politika elutasítása, a gazdasági és kulturális kapcsolatok bővítése terén s még számos kérdésben — teljes egyetértés uralkbdik közöttünk. Ez újabb, megcáfolhatatlan érv azokkal a nyugati imperialista körökkel szemben, amelyek még mindig csökönyösen tagadni igyekeznek a békés egymás mellett élés lehetőségét. Az ilyen bizonyítékokra rendkívül nagy szükség van ma, amikor világszerte fokozódik a különböző országok népeinek az a követelése, hogy üljenek egy asztalhoz a Kelet és a Nyugat vezető államférfiai. Ebben> a békés rendezésért folyó küzdelemben a szocialista világtábor mellett egyre nagyobb szerepet játszanak a délkelet-ázsiai országok, elsősorban India, amely a Kínai Népköztársasághoz fűződő baráti kapcsolataival, a múlt évek nemzetközi konferenciáin megnyilvánult határozott fellépésével jelentősen hozzájárult Ázsia és az egész világ békéjének megőrzéséhez. A két felfogás : Szovjetunió békepolitikája és az imperialista háborús politika közötti éles különbségeket világosan megmutatta a Bagdadi Paktum ankarai értekezletének lefolyása. Dulles személyesen ment Ankarába, hogy jelenlétével öntsön életet e haldokló szervezetbe., Dulles határozott célja az volt, hogy ezt a kommunistaellenes tömböt jobban összekovácsolja és aktivizálja. Ezzel szemben az értekezleten megmutatkozott, hogy a résztvevő országok azzal a céllal mentek oda, hogy elsősorban saját problémáikra nyerjenek megoldást. Főleg a törökök vártak határozott segítséget Ciprus kérdésében, ahol véres török-angol viszály alakult ki az utóbbi időben. Irak, mint arab állam viszont abban reménykedett, hogy érvényesítheti Izrael elleni panaszait és támogatást nyer Franciaország ellen Algéria kérdésében. Pakisztán Indiával szemben támasztott igényeinek kielégítését remélte Kasmírt illetőleg. Valamennyi résztvevő pedig elsősorban pénzt, hatalmas gazdasági segítséget várt az amerikaiaktól. Ebben elsősorban Törökország volt érdekelve, amely már három éve nem kap gazdasági kölcsönt, jóllehet az amerikai imperialisták által megkövetelt erős hadsereg és hatalmas fegyverkezés egyre elviselhetetlenebb terheket ró az országra. Törökország kap ugyan katonai segélyt az USÁ-tól, de ennek fejében saját költségvetéséből ugyanakkorra összeget kell fordítania fegyverkezési célokra, ami meghaladja gazdasági erejét. Ezeket az óriási ellentéteket a Bagdadi Paktum országainak ankarai értekezlete nem volt képes megoldani és így Dulles, látva e katonai tömb reménytelen sorsát, a várt többszáz milliós összeg helyett — a török lapok pl. közvetlenül az ankarai értekezlet kezdete előtt háromszáz, sőt ötszázmillió dolláros amerikai kölcsönről írtak, — potom öszszeget, tízmillió dollárt ajánlott fel a Bagdadi Paktum valamennyi tagállama számára együttvéve ezen országok távösszeköttetési hálózatának kiépítésére... Ugyanakkor, amikor közzétették az ankarai értekezlet záróközleményét, Moszkvában egy hónapos tárgyalások után Egyiptom és a Szovjetunió között kétszáz millió dolláros kölcsön-egyezményt írtak alá. Ezt az óriási összeget a Szovjetunió békés külpolitikájához híven minden politikai feltétel nélkül bocsátja a volt Egyiptomi Köztársaság rendelkezésére, hogy így elősegítse az ország gazdaságának fejlesztését. Az eseményeknek e „véletlen" öszszejátszása az egész nyugati sajtót felbőszítette, amely nyíltan írja, hogy ilyen politikával a Nyugat csak veszíthet, mert a Szovjetunió konkrét tettekkel szerez magának barátokat a Közel- és a Közép-Keleten. Fontos tényező a kelet-nyugati tárgyaiásók megindítása szempontjából az első amerikai szputnyik, pontosabban „szputnyik-fióka" útnak indítása. Eddig ugyanis a csúcsértekezlet ellen Washingtonban főleg azzal érveltek, hogy nem ülhetnek le a tárgyaló asztalhoz a „gyengébb helyzetében". A Fehér Ház hivatalos szószólója már szombaton sietett kijelenteni, hogy „elmaradásunkat a rakétatechnikában már sikerült legnagyobbrészt behozni". Nem fontos megvizsgálni, indokolt-e ez a nagy önbizalom. Kétségtelen, hogy az amerikai mühold-fióka méreteiben messze elmarad szovjet elődjei mögött, s a szovjet tudomány még korántsem mondotta ki e téren az utolsó szót. Lényeges az, hogy az amerikai propaganda maga veri szét a tárgyalások megkezdése ellen hangoztatott legfőbb érvét. Az angol sajtó - amely kezdettől fogva óvatosabb volt — gúnyosan meg is jegyzi: „Ugyan mitől félnek jobban Washingtonban: a szovjet rakétafölénytől-e, vagy pedig a Kelet-Nyugat közti tárgyalások megkezdésétől?" Ez az eset is igazolja, milyen fonák helyzetbe kerül az, aki nem folytat őszinte politikát! Végül meg kell emlékezni a francia burzsoázia megmentésére nyújtott új amerikai kölcsönről is. A második világháború óta szüntelenül folyó borzalmas gyarmati háborúk az amerikaiak több ízben adott pénzügyi injekciói ellenére a pénzügyi összeomlás szélére juttatták a francia burzsoá kormányt, annak ellenére, hogy a háborús költségek jó részét az infláció, az árak szüntelen emelése formájában — amit a bérek csak egyre jobban lemaradva követnek — a francia dolgozókkal fizettették meg. A francia burzsoázia létéért, döntő gyarmati pozícióinak megtartásáért, Észak-Afrikáért küzd, amihez legalább 500 millió dolláros azonnali kölcsönre volt szüksége. Ezért a kölcsönért hajlandó volt mindent feláldozni. Beleegyezett abba is, hogy az amerikai imperialisták az ország területén rakétatámaszpontokat létesítsenek, amelyek az országot, — ahogyan a kis francia nebulók tanulják az elemi iskolában — „Európa virágos kertjét" - végveszélybe, teljes megsemmisülésbe sodorhatják. De ezen a döntő katonai és politikai engedményen kívül még számos más kötelezettséget is magára vállalt a minden gátlást levetett francia burzsoázia. Ezek gúzsba kötik a francia kormány kezét a költségvetés összege, a francia kivitel támogatása és számos más hasonló feltétel tekintetében. Nem nehéz kitalálni, hogy kinek fontosak ezek a feltételek. Az angol és a nyugatnémet tőke érvényesíti így érdekeit a kellemetlen, s most megszorult francia versenytárssal szemben. A kölcsön összege ezért valamivel magasabb az eredetileg kért ötszáz milliónál. Nyíltan megírja ezt a Le Monde, a francia kormány félhivatalos lapja február 1-i vezércikkében: „Ne ringassuk magunkat abban a hiú reményben, hogy mindezt (a 655 millió dolláros kölcsönt) Európa és az Egyesült Államok csak szép szemeink kedvéért adják. Azzal, hogy elfogadtuk ezt a 655 millió dolláros kölcsönt, olyan nemzetközi kötelezettségeket vállaltunk magunkra, amelyek messze meghaladják á „jó szándék" egyszerű ígéretét." A francia példa szemléletesen mutatja az imperialisták kettős arculatát: kegyetlen kizsákmányolást saját s gyarmati népeikkel szemben, de ugyanakkor késhegyig menő harcot egymás között a nagyobb koncért. Remélhető azonban, hogy a francia nép szeme is egyre jobban kinyílik. A legutóbbi dél-franciaországi helyi választások eredménye erre látszik utalni. —cs— n ÜJ SZO 4 # 1958. február 6.
