Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-25 / 56. szám, kedd

Huszonheten kezdték SZLOVÁKIA SZOCIALISTA IPAROSÍTÁSA keretén belül számos új üzem épült. A lubenlki új tűzálló magnezittéglákat gyártó üzem is az utolsó tíz év alatt épUlt. Az Orlíki vízierőmü turbinája számára Vitkovicén késztilt hatalmas forgôtengely, mely 240 tonna súlyú és 12 méter hosszú. ŕ — Ä múlt már a múlté Ülünk a szövetkezet irodájában. Idebenn kellemes a meleg, kint terhes felhőkkel játszadozik a csípős északi szél, s olykor sűrű cseppekben hull az eső, hópelyhekkel keverve. — Télvégi időjárás — állapít ja meg az agronómus. A többiek bólintanak ... A tavasz azonban már a küszöbön áll, s maholnap a tőreiek is megkezdhetik a vetést. Az agronómus is ilyetén gondolja. S hogy ne érje őket felkészületlenül a tavaszi napsugár, a lágy tavaszi szellő, erre volt gondja Füri Józsefnek. Kis favályúkban próbavetést csinált: vajon csíraképes-e és milyen mértékben csíraképes a vetőmag. A friss hajtások ugyan még gyengécskék, halványzöldek, de azt mégis megmutatják, hogy a vetőmag jó. Ötven elültetett szem közül 45— 48 életnek indult. Üj, zsenge hajtások... Alig éri őket a nap sugara, de fejlődnek, élnek, s hogy elnézem őket, arra gondolok: Tíz esztendővel ezelőtt még itt, ebben a faluban is ilyen gyenge hajtása volt a szövetkezeti gondolatnak. „Napsugár" nélkül is, de azért hamarosan erőre kapott a „jó földbe" elhintett mag... De hogy is volt csak ? Furinda Rezső neve már ismeretes, hiszen ö volt Szlovákia első szövetkezetének, a tőrei szövetkezetnek első elnöke. Olyan ember ő, hogy nem szeret kérkedni semmivel, de emellett végtelenül igazságos, őszinte. Most, hogy a szövetkezet első lépéseiről mond el egyet-mást, egy pillanatra elmereng, gondolkodik s aztán beszél, igen sokat beszél. Mert nem olyan egyszerű dolog volt ám megértetni azzal a huszonhét volt cselédemberrel, akiknek mindig más földjén szakadt a nyakuk, hogy a közösben végre a maguk emberei lehetnek. A kezdet kezdetén bizony nem egy odavágta az elnök fejéhez: „Azelőtt dr. Steiner kutyái voltunk, most pedig a te cselédeid lettünk", s úgy vélték, hogy a közösben sohasem lehet megértés, no meg, hogy nincs annak jövője. Mi tagadás, az > első esztendő szívós munkát, szorgalmat követelt a kis szövetkezet minden tagjától és sok álmatlan éjszakát az elnöktől s attól Az EFSZ alakító tagjainak egy része. Balról: Bálint István, Szobonya József, Boros Eszter, Raskó Rozália, Furinda Rezső, Bálint Istvánné, Raskó László, Boros János és Dudás József a néhány kommunistától, akik a szövetkezetben voltak. A föld is kevés volt, hiszen a huszonhétnek együttvéve sem volt egy négyszögöl szántóföldje. A „puskás paraszt" földje (puskás parasztnak hívták ár. Steinert; a 200 holdja után kapta ezt a jelzőt, mivel abban az időben csak az olyan parasztember kaphatott vadászati, illetve fegyvertartási engedélyt, akinek 209 holdja volt) ugyan elég lett volna, csakhogy az üj hajtás kezdett bokrosodni, fejlődni és szükség volt több szántóföldre. Nem könnyű e szövetkezet múltjáról írni azért, mert sok helyet foglalna el az írás, ha a küzdelmes évek minden mozzanatát fel akarnók eleveníteni. Nehéz azért is, mert habár itt ülnek az alakító tagok közül Boros, Furinda, Füri, Benyó, ők inkább a mostani életről, a 10 esztendő alatt elért sikerekről, de leginkább a jövőről beszélnek. Nem dicsekvésből teszik azt sem, ha összehasonlítják az akkori hektárhozamokat a mostanival, de büszkék erre nagyon. Jogosan lehetnek büszkék a megtett útra. Mert az, hogy 1948-ban 20 mázsa búzát, 90 mázsa cukorrépát vagy csak 28 mázsa kukoricát tudott a tőrei paraszt kicsikarni egy hektár föiavol, az idén meg 32 mázsa búzát, 452 mázsa cukorrépát és 71 mázsa kukoricát adott hektárja a közös földnek, nem égi csuda és nem is csupán a kedvező időjárás tette lehetővé. Ebben már benne van a tagok szorgalma, a nagyüzemi gazdálkodás fejlődése, a szakszerű gépesített földművelés. És még más is! Mégpedig az, hogy a tőreiek ma már sok gabonát, húst, tejet adnak az országnak terven felül is. Ha „Kiváló dolgozó" kitüntetés Ebben az évben a mezőgazdaság dolgozói közül a legérdemesebb munkásokat a „Kiváló dolgozó" jelvénnyel tüntetik ki. A kitüntetettek között 367 EFSZ-tag, 164 gépállomási dolgozó, az állami gazdaságok 292 derék munkása, az iskolai birtokok 26 érdemes dolgozója szerepel. Képeink a „Kiváló dolgozó" elismerő jelvényt ábrázolják. Balról a mezőgazdaságban, jobbról jedig az erdőgazdaságban dolgozókét. ezt pénzértékben akarjuk kifejezni, háromnegyed millió koronáról beszélhetünk. A tíz esztendővel ezelőtt elhintett kis magból terebélyes, dús gyümölcsöt hozó fa nőtt. A semmiből — mert az első esztendőben a föld bevetését is kölcsönkért igavonóval végezték el — gazdag, milliomos szövetkezet lett. A szó szoros értelmében értendő ez, hiszen a közös vagyon értéke ma már kilenc milliót tesz ki. A sok-sok nélkülözést, nyomort átélt volt cseléd pedig felemelkedett, de a volt középparasztoknak is jobban megy a sora, mint azelőtt. Ez érthető is, hiszen a jól gazdálkodó közösben a tagok bőséges jutalomban részesülnek. Hát nem megy jól a sora Hlinka Józseféknek? Négyen dolgoznak a családból a közösben. A múlt esztendei jövedelmük 42 500 korona és 102 mázsa gabona. Antal Andrásék jövedelme sem sokkal kisebb, hiszen Antal András harmadmagára csaknem 80 mázsa gabonát és közel 30 ezer koronát kapott a múlt évi munkájáért. A jó élet jelei meg is mutatkoznak ebben a 450 lakost számláló faluban. Tíz esztendő alatt 23 család épített új házat, s csaknem ennyien megtoldották a régit egy-egy szobával, verandával vagy. kamrával, tizen meg az idén szeretnének új házba költözni. S ha mindazt a sok jót, amit a falunak adott a Győzelmes Február óta eltelt tíz esztendő, szép sorjában felsorolnánk, egy egész újságot kellene a tőreiek részére szerkeszteni. De mivel ottlétemkor is — habár azzal a szándékkal mentem Tőrére, hogy legfőképpen a szövetkezet múltjáról, a tíz esztendő fejlődéséről írok — több szó esett a jövőről, hadd mondjuk el, hogy a tőreieket nem szédítették meg az elmúlt tíz esztendő sikerei. Tudják, érzik, hol szorít még mindig a csizma, s arra is gondolnak, hogy a közös gazdálkodás jövőjének egyedüli biztosítéka a szövetkezet fejlesztése, gyarapodása. A szövetkezet vezetése, irányítása is könnyebb, hiszen nagy tapasztalattal rendelkező, harcedzett 30 kommunista van a közösben (1948-ban heten voltak). A falusi pártszervezet minden egyes gyűlésen foglalkozik az EFSZ ügyes-bajos dolgaival. És ez nagy segítséget jelent. Huszonheten kezdték 1948 szeptemberében, s azóta, röpke 10 év után más lett a falu, mások az emberek, ha külsőre talán nem is változtak. Hiszen az akkori tagok, Füri, Furinda, Dudás, Boros és a többiek, bár öregebbek lettek tíz esztendővel, ez nem látszik meg rajtuk. És a következő gazdasági esztendő? Nagy tervei vannak az EFSZnek. Az eddigieknél magasabb fokú gazdálkodási móddal kezdték az 1958as évet. S ha tervük megvalósul, akkor nem fér kétség hozzá, hogy az elkövetkezendő zárszámadáson arról számol majd be az elnök, hogy elérték a 24 koronás munkaegységet, természetbeniekkel együtt 32,50 koronát. (A múlt évben 8 korona volt az előleg és 7,50 korona jutott a részesedésre.) A tőrei szövetkezet tagjai 10 év alatt bebizonyították, hogy szeretik a földet, tudnak gazdálkodni, minden bizonnyal az idén úgy munkálkodnak majd, hogy ne essék csorba a 10 esztendővel ezelőtt alakult első szlovákiai szövetkezet jó hírnevén. MÉRY FERENC UJ SZÖ 8 * 1958. február 8. W

arázsa van a szülői háznak, szülőföldem határának, a Gömör peremén húzódó hegyeknek, völgyeknek, erdőknek és mezőknek. Gondolatom visszavisszatér s valahányszor a füleki járás határára lépek, beszélgetek az emberekkel, az az érzésem: btiszke vagyok, hajlamos a dicsekvésre. Am, ki nincs ezzel így? — Régi Ismerősök, barátok, vagy diáktársak találkozása régi emlékeket elevenít fel s ezek akarva, nem akarva a jelen mellé sorakoznak, mint törpék az óriások mellé. Emlékszem... Ha a Gortva völgyében elsírták magukat a mezítlábas, cafatos ruhájú, koplaló gyerekek — a medvesalji röghöz kötött emberek ivadékai visszhangként hallatták szavukat: Sokan vagyunk. S a vl'rös Fülek ezt tudta, tudta és harcolt, hogy ez a szó ne a nyomor, hanem az elszánt harcosok, a jobb életért küzdők visszhangja legyen: Sokan vagyunk. Nehéz idők voltak ezek, még a felszabadulás utáni években is. A múlt rányomta bélyegét a falvak, az emberek életére. Sok fáradságba került, míg a bélyeget lekaparták — míg a mag szárba szökött. De a fáradozásnak eredménye lett, mert a munkás, paraszt magának dolgozik. És azok az emberek, akik akkoriban rettegtek, mikor szakad fejükre a zsúpfödeles, kis rácsos ablakos viskó, — a tíz év alatt ezekhez a törpe viskókhoz hasonlítva, óriás kastélyokat építettek. Várgedétől — Galsáig, Tajtitól — Nagydarócig a munkások és parasztok majd másfélezer takaros otthont építettek. S ez a rövid tíz évnek nem kis eredménye. Egy-egy ilyen családi otthon a felemelkedést mutatja s elválaszthatatlanul kapcsolódik szocialista társadalmunk gazdagságához. Ha nem is szólnánk az emberek mai életéről, ezek az otthonok saját magukért beszélnek. i e mi minden beszél még saját magáért! Vagy talán nincs értelme ennek a szónak: a járásban 186 lakásegység épült fel. Értelme van ennek, s nagy értéke. Az emberről való gondoskodást fejezi ki — s minél tovább, annál jobban. És hogy mit jelent a jelen az iskolák fejlődése terén, azt legjobban az apák és anyák tudják, akik a múltban élték ifjú éveiket. Akik szülőfalujuktól messze jártak iskolába, mezítláb, rongyosan — sovány tarisznyával a vállukon. Azok, akik nem járhattak iskolába a csikorgó télben ... ök, mint a múlt tanúi, ma boldog gyermekmosolyt látnak. De nem látnak rongyos gyereket az útszélén andalogni, aki fogvacogtatva érkezne a távoli iskolába. Hisz hét nyolcéves és két tizenegyéves iskola létesült a járásban, ezenkívül egy új 14-osztáIyos 11-éves iskola épült Füleken, amihez hasonló a múltban nem volt. S akinek ma messze esik az iskola — nem Jár gyalog. Még a legfélreesőbb faluban is autóbusz közlekedik — öt vonalon nyolc autóbusz — s összeköti őket a járási székhellyel. Bezzeg valamikor, még tíz évvel ezelőtt is gyalogolhattak az emberek ... I

últ és jelen összevetve. Micsoda óriási a különbség. Az emberek kulturális élete a múltban és ma — a szomorú fűz és a jegenye egymás mellett. Kultúrház a faluban? — Az fehér varjú volt, s ahol ilyen megjelent, annak se szárnya, se farka nem volt. Bizonyára még emlékeznek Balogfalán, Korláton, Várgedén és még abban a négy faluban, ahol ma már szép kultúrház van — a régi „kultúrházakra". Milyenek voltak ezek? — Ma talán még a szövetkezetek istállóival sem lehetne összehasonlítani őket. És ezek a vityillók voltak hivatottak a falu kulturális szomját oltani. Igaz, még ma sincs minden faluban emeletes, szép kultúrház, de hát egyszerre nem lehet sokat markolni. Äm, a múlt után hamarosan elvégzik a nagytakarítást. |jB ármi történt a 10 év alatt, MW az ember érdekében történt. Kulturális és életszínvonalának felemelkedése — ez volt és ma is ez pártunk célja. Kiragadni az embert a sötétségből — világosságot adni az életnek. S ez hozta magával, hogy 13 falu dolgozói mint régiséget sutba dobták a petróleumlámpát, mert villanyfény szórja ékesen fényét. Ennek a törekvésnek a gyümölcse a járási egészségügyi központ létesítése, a szépen és jól berendezett szülészeti intézet, az Ajnácskőn létesített körzeti egészségügyi központ és a járás több falvában berendezett anya- és gyermektanácsadó. Vak, rókamájú az az ember, aki mindezt nem látja, aki mindezt nem becsüli. Látnunk kell ezt, még ha vannak ls kielégítetlen igényeink. Mert ezek lesznek, mindig újabbak és nagyobbak. S ez így van rendjén. A múltban az „enyém", ma a „miénk" — ez jellemző nemcsak társadalmunk, hanem az emberek fejlődésére is. S ennek messzemenő értelme, értéke van. Oj szocialista viszony ez, mely egyre gazdagabb termést hoz. Igen, a szövetkezetekről van szó. Harmincegy szövetkezet van a járásban s a járás földterületének 77 százaléka tartozik a szocialista szektorhoz. A szocialista szektor immár teret hódít — bővül a nagy család. S mit hoz ez magával? — Tegyünk egymás mellé két számot s járási méretben is képet alkothatunk a további fejlődésről. 1947-ben a kiskereskedelmi áruforgalomból egy lakosra 3670 korona esett, ezzel szemben 1956-ban már 5222 korona. Természetesen, ez a kép még örömteljesebb lesz, ha az egyénileg gazdálkodó parasztok is részt vállalnak ebből a közös törekvésből s a nagy családdal ülnek közös asztalhoz. múlt a jelennek tanúja. S bár a múlt a múlté — nem árt, ha kihallgatjuk. Ebből csak okulhatunk — ebből értékelhetjük, mit jelent a ma. KEREKES ISTVÁN