Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-22 / 53. szám, szombat

Kiállítás a Februári Győzelem emlékére Ha összehasonlítunk egy évtizeddel ezelőtti s egy mai kiállítást, lényeges különbséget állapíthatunk meg a kettő között. Más a formanyelv, mások az elgondolások, és mindenekelőtt teljesen más a képzőművészet tárgya napjainkban. Az alkotások mondanivalója sokrétűbb, mint valaha, az élet minden megnyilvánulását felölelő és mindenkiért, mindenLadislav Guderna: Béke / 1954, tempera ban az emberek és a folyam egyazon boldogító érzésben találkoznak. A grafikák legtöbbje eszmeileg s formailag színvonalas. Legszebb művészi eredményt szobrászaink érték el. A kiállított 51 plasztika elismerésre méltó törekvés és tehetség bizonyítéka. A nagy technikai felkészültségű Bártfay kitűnő tanítványa a modern franciáknak, elsőrendű megfigyelő, Čičátka vörösréz reliéfjében remek anyagismerettel, árnyalatos finomsággal ábrázolja a Bányászok munkáját. Goga sok és jő plasztikával szerepel. Gibala érzékenyen, finoman mintáz, lovas vázlata erős, lendületes. Kulich tudással, érzéssel formálja alakjait. Duklá-ja jelentékeny, komoly érték. Kosztka Szovjet katonája mélyen emberi, — jelképpé emelkedik. Trikihez szóló, — mindannyiunkat ér- szi őket, így társadalmi hivatásukat zulják Bányászinasa, Hegesztője a deklö. is inkább betöltik. Ilyenek pl. Ábel munkának méltó formában való értéHonnan indul ki ez a gyökeres sajátos megvilágítású Hidroccntrálé- kelése. Pribiš a Vérátömlesztő állováltozás? — A kiindulópont az 1948- ja, Alexy kulturált színű pasztelljei, más díszítésére szolgáló bronzreliéf as Februári Győzelem, mely kezdetét Medvecká életteljes Beszolgáltatása, vázlatai a legnemesebb reneszánszjelenti a módszeres és céltudatos Drexler kiválóan komponált tájképe hagyományokból kiindulva mesterük szocialista ország- és társadalom- éf ipartelepe, Guderna művészien életszemléletének, igaz emberi érzéépítésnek. Népköztársaságunknak egyszerű megoldású Békegalambot sének kifejezői. Ugyanezt állíthatjuk ebből az építésből folyó hatalmas fejlődése nem csupán politikai és gazdasági jellegű, hanem kulturális is. A művészek alkotómunkájukkal szintén bekapcsolódtak az építő folyamatba. A februári események 10. évfordulójának ünneplésére megnyílt Šafarik-téri kiállítás neve: „A felszabadított nép építő törekvései". Ez a jelszó érezteti a 90 képzőművész 170 müvének eszmei és elvi tartalmát. Lelkesen és lendülettel tanúskodnak arról az átalakulásról, amely Szlovákiát újjá formálta. A 40-es évek végén dokumentáris lelkiismeretességgel mutatják be a közlekedés fejlesztését, a mezőgazdaság gépesítését, az ipar és technika előretörését, a magasépítkezés óriási méreteit. Ezek a még mereven értelmezett szocialista realizmus módszerével alkotott művek előfutárjai az elkövetkezőknek. Ennek az időszaknak tényleges művészi megnyilatkozásai elsősorban Bazovský egyéni felfogású, remek színezésű Vág hídja, meg V. Cmel átérzett, kifejező Éjszakai szántása és az ipari fejlődést jelző rajzoló leánykája. Figyelemre méltó a Slavín-emlékmü kapujának domFekete Hold. A kiállítás látogatói Ján Kulich: Dukla elnevezésű bronzszobra előtt (L. Roller — ČTK felvételei) Ilavský igényes kompozíciója: A ge- borműterveiről. Az 50-es évek közepe táján művé- reblyéző nők. Elragadóak Greiner Sy- Feltételezhető és remélhető, hogy szeink a szocialista realizmus mód- bil pasztelljei, élnek, lüktetnek. Le- a

z elkövetkező tíz esztendő Szlová, szere mellett továbbra is kitartva, hotský Handlovai tája ideális akva- kiának továbbra is tekintélyes fej- megtalálják azt a szabadabb ki- rell. Šimerová Munka után hazatérő "lődőképességét foqja igazolni s ezfejezési formát, mely egyéniségüknek hatalmas, izmos férfiának pillangó- zél'párhuzamosan képzőművészetünk .jobban'megfelel Ennek folytán mű- Mbbenésfce!' karjai kőzé siet5 "kisl5- i

s jelentős és maradandó értékű áfveik elmélyültebbek. kifejezőbbek, nya mély átéf-zésröl szól. Kudftc fi- fcöiások'káV gazdagítja majd kultúAz átéltség melege meggyőzőbbé te- nom megoldású Felszabadult Dunájá- ránkat. Bárkány Jenőné EGY ISKOLA ÉLETE Nagyon érdekes megvizsgálni az elmúlt esztendők fejlődésének visszatükröződését egy iskola életében. A tíz év előtti Februári Győzelem életünket gyökeresen megváltoztatta. Akkor kaptuk meg az anyanyelvünkön való tanulás és tanítás jogát is, ez volt az alapja a magyar iskolahálózat kiépítésének. A Kassai Magyar Tannyelvű Felsőipariskola legelső Iskoláink egyike, 1950-ben nyOt meg. A kezdeti akadályokat a párt segítségével sikerült legyőzni. Megkapták Kassa legszebb iskolaépületét, s máskülönben is biztosítottak azi intézet számára egy olyan alapot, amelyre fel lehetett épíieni az iskola életét. Az elmúlt években a kisebb-nagyobb hiányosságok kiküszöbölésére törekedtek. Az iskola egészséges életéről tesz tanúságot az is. hogy a tanári kar ebbe a küzdelembe bevonja a CSISZ-szervezetet és a szülői társulatot. Az osztályfőnökök rendszeresen látogatják a tanulók otthonait. Megismerik a tanulók életkörülményeit, s így eredményesebben küzdhetnek a felmerülő hibákkal. A szülők szövetsége negyedévenkint ül össze. Ezekre a gyűlésekre még a távolabb fekvő kerületekből is érkeznek szülők. A gyűlésen egy tanár vagy a CSISZvezetöség tagja számol be a negyedév munkájáról és problémáiról. Az utolsó gyűlésen az egyik CSISZ funkcionárius előadást tartott „Hogyan lettem kitüntetett tanuló?" címmel. Sokszor a szülők mutatnak rá a nevelésben felmerülő hibákra. A gyenge diákok szüleit felkérik az iskolával való szorosabb együttműködésre, rámutatva arra a tényre, hogy az iskola csak akkor tud eredményes munkát végezni, ha az iskolai és az otthoni nevelés összhangban van. A tanárok munkáját elősegíti az iskolában kialakult egységes versenyszellem, A legjobban tanuló osztályt, a legjobb faliújságot vándorzászlóval tüntetik ki. így az egyes osztályok maguk szervezik meg a páros tanulást, az ismétlő órákat stb. Nehéz feladatot ró a tanári karra az a körülmény is, hogy a diákok nem érkeznek az iskolába egyforma előképzettséggel. A diákok zöme magyar iskolából jön. Náluk a legtöbb gondot gyenge szlovák tudásuk okozza. Ennek kiküszöbölésére szlovák nyelvkörbket szerveztek. Szlovák diákokat hívtak meg a kör összejöveteleire és itt beszélgetésekkel igyekeztek szlovák tudásukat növelni. Ezenkívül elhatározták, hogy az újságbeszámolókat minden második héten szlovák nyelven tartják meg. Hasonlóképpen nagy gondot okoz a szlovák iskolákból jövők gyenge magyar nyelvtudása. Ennek leküzdésére szervezték meg a faliújságok versenyét. A tanári kar és a szülői értekezlet igyekszik az iskola keretén belül kielégíteni a tanulók minden igényét. Szakkörökkel, sportolási lehetőségekkel, mulatságok rendezésével töltik ki a diákok szabad idejét. A legtöbb eredménnyel a fényképészeti és dokumentációs szakkör működik, Veres József tanár vezetésével. A felszerelést a kSr lelkes tagjai adták össze. Később a.kerületi nemzeti bizottság és a szülők sz&vetstge is felkarolta a kör munkáját. A szakkör tagjai felvételeikkel minden iskolai eseményt megörökítenek, az iskola díszítéséhez is jelentékenyen hozzájárulnak. A kör műszaki táblázatok és rajzok sokszorosításával is értékes segítséget nyújt az iskolának. Eredményes munkát végez az irodalmi kör is. A közelmúltban megrendezték Ady Endre és József Attila emlékestjét. Minden évben megtartják az iskola szavalóversenyét. Ennek győztesei kerülnek aztán tovább a városi és a kerületi versenyekre. Tavaly irodalmi pályázatot írt ki a kör három témakörre (szabad téma; az iskola életéből; humoros téma). A pályázati munkák zöme a tanárok helves irányú igyekezetéről tett tanúbizonyságot. A diákok élénk levelezést folytatnak a németországi Pravema-üzem ipariskolájával és a pavlovgrádi tízéves iskolával. Az ilyen levelezésnek komoly pedagógiai értéke van. A CSISZ-vezetősége tagjai mellé tanárokat neveztek ki, abból a célból, hogy nö' véljék a vezetőség tekintélyét, segítsék szervező munkájukat. A vezetőség tagjai hozzájuk fordulnak problémáikkal, töltik kérnek tanácsokat. A CSISZ a párt XI. kongresszusának és a Februári Győzelem 10. évfordulójának méltó megünneplésére értékes felajánlásokat tett. Többek között 1500 brigádórát ajánlottak fel, s ebből 1107 órát már le is dolgoztak. A CSISZ minden szombaton megtartja beszámolóját a hét eseményeiről. Az Iskola hangszóróján keresztül számol be az elmúlt hét munkájáról, és ismerteti a jövő hét feladatait. Meg kell még emlékezni a két „felépítményi osztályról" is. Ezekben az osztályokban a középiskolát végzett tanulók műszaki továbbképzésével foglalkoznak. Ez a két osztály az iskola legjobb osztályai közé tartozik. Az iskola kultúresoportja már az 1952— 53-as években is kitűnően szerepelt, bejárta egész Szlovákiát, Nagykapostól Dunaszerdahelyig. Az iskolának jelenleg 50 tagú énekkara és egy tánccsoportja van. Az iskola a sport terén is sikereket ért el. A rendes testnevelőőrákon kívül a diákok rendszeresen látogatják a különféle sportköröket. A legsikeresebbem a vivőszakosztály szerepel. Eredményesen működik az atlétikai szakosztály, is. 1957 júniusában az országos középiskolai bajnokságokon két első helyet és két második helyet harcoltak ki a kör tagjai. Ezeken kívül még számos kerületi és járási bajnokság tanúskodik Abosi István testnevelőtanár jó munkájáról. , Fennállásának nyolc éve alatt minden te* kintetben sokat fejlődött az ipariskola. Természetesen most is akadnak hibák, de a tanári kar eddigi munkája biztosíték arra, hogy a jövőben ezeket is kiküszöbölik. KOVÄTS MIKLÓS ••••

MMMMM

M* M •«<• t M MM

MM

M « M MM M M MM HM H M M M M M M M M M H M < )t

Mll

tmtHt)U)MIH

Mt

M

ltt

tMHHHt

llll

lHlll

tl

H

HI

ItMHH>

»l

l)M« FRA1VTJŠ&K H&CKO : r1 r-7 B=í=n rZ&^PcžZi Elég az hozzá — a fürésztelepen nagy a nyugtalanság. Ülésezik a szakszervezeti csoport vezetősége, ülésezik az üzemi bizottság. A fürésztelep vezetői is egyre csak tanácskoznak. A munkások időnként kibontják az újságot és vitatkoznak. Magurcsák Janó Szikácsék Janójával és Hlisztony Ondróval dolgozik egy csoportban. Szaktnányban rakják vagonra a deszkákat. Újságolvasásra nincs idejük. Hlisztony azonfelül a betűt sem ismeri. — Micsoda válság van megint? — kérdi Magurcsák Szikácsék Janójától. Az a tenyerébe köp és egy pillanat'a sem hagyva abba a munkát, morogja: — Duval István azt beszéli... hogy valamiféle miniszterek megunták a bársonyszéket... A fene tudja, mi %incs az ínyükre... ' Magurcsák Janó felsóhajt. Örül, ;ogy a válság nem a magafajta emiereket sújtja, hanem — a minisztereket. Azokat nem sajnálja: próbálják rieg egyszer ők is a szegényember 'ceserű sorsát. > — Nekünk meg mi közünk hozzá? Szikácsék Janója feléje fordítja üres 'enyerét. Haragszik Magurcsákra, mert ébahagyta az adogatást. Hlisztony }ndró a deszkarakáson áll és nincs inek adogatnia. Magurcsák serényen 'olgozni kezd. Csak aztán közli vele cikácsék Janója azt a keveset, amit : miniszterek esetéről tud: , — Nekünk semmi. Mi elvégezzük a •iunkánkat, a miniszterek pedig bújynak a... Duval azt mondta, hogy jzenegyen lemondtak a hivatalukról, ztán megbánták... De Duval István emmit sem tud! Kérdezd meg Pavót, volt vömet... Az aztán ért a poli'kához... . Magurcsák Janó megnyugszik. Elhaírozza, hogy ebéd alatt beszédbe eleyedik Sehnárék Pavójával. De nem is kell megvárnia az ebédidőt, mert egy órával előbb elbődül a sziréna, a keretfűrészek leállnak. A sziréna nem egyszer szól, mint szokott, hanem kétszer, sőt háromszor is egymás után! A szakmányban dolgozó három ember is abbahagyja a munkát. Először megijednek, hogy tűz ütött ki a telepen. A többi munkással együtt futnak a fedett műhelycsarnok felé. Találkoznak Lasút Misóval, aki rohan, akár az eszeveszett. — Mi van, Miskó? — kérdi Magurcsák Janó. — Sztrájk van, bátyó! Sztrájkolunk! — Miért? Ámde Lasút Misónak már hűlt helye. Eltűnt a csarnok mögött. Magurcsák Janónak semmi kedve sincs sztrájkolni, hisz• akkordban dolgozik. Ugyanígy gondolkozik Szikácsék Janója is. Hlisztony Ondrónak pedig igazán nincs miért lázongania. A munkások összegyűlnek a csarnokban. Megjelenik a fűrésztelep igazgatója is, a fóraktárnok, a könyvelő meg a gépírónő társaságában. Magurcsák Janó csoportja sem tér vissza a deszkákhoz, őket is hatalmába keríti a kíváncsiság. Amikor Sehnárék Pavója megjelenik a keretfűrész szomszédságában összetákolt emelvényen és bejelenti, hogy a sztrájk egy óra hosszat tart, Magurcsák megnyugodva veszi tudomásul a bejelentést, mert még elég idejük marad behozni az elmulasztottakat, ha egy kissé igyekezni fognak. Janó oldalt áll és jól szemügyre veheti a telep alkalmazottait, akik betöltik a fürészcsarnok első felét, ahol a kész deszkák és gerendák kerülnek ki a keretfürészekből. Megnyugtatja az emberek borostás képe, báránykucsmás, melegsapkás feje. Sokan vannak, százötvennél többen, itt van az összes órabérben dolgozó munkás, de vannak olyanok is, akik a sztrájk kedvéért félben hagyták a szakfnányt. Aztán nem olyan sztrájk ez, mint az eddigiek: ebben még az urak is részt vesznek. Az egyik brodnói, aki kényelmesen ül a deszkán, még a helyét is átadja a telep igazgatójának. Példáját Múcsináék Pavója követi, hogy a fóraktárnok leülhessen, a többi munkás pedig összébb szorul, hogy elférjen mellettük a könyvelő is. Ha így bánnak a fölöttesekkel, akkor nem is lehet olyan veszélyes az egész sztrájk! Magurcsák Janónak még tetszik is a dolog. „Az ördög vigye a minisztereket", gondolja magában és hegyezi a fülét, hogy végre megtudja, mit is követtek el azok a nagy urak, hogy még a brodnói fürésztelepen is foglalkozni kell a gyalázatosságukkal. Magurcsákékhoz hasonlóan gondolkodik a munkásoknak legalább a fele: kíváncsiságból jöttek ide, hogy híreket halljanak. Sehnárék Pavója előbb egy hosszú újságcikket olvas föl, aztán saját szavaival részletesen megmagyarázza az egybegyűlt munkásoknak a helyzetet. Beszél a milliomosokról, a gyárosokról és a nagybirtokosokról és egy kalap alá veszi velük a lemondott minisztereket. Magurcsák Janónak nincs oka rá, hogy ne higgyen neki. Aztán Pavó elmagyarázza, miért nem kapni ruhát meg cipőt és miért akadozik az élelmiszerellátás: a ruha- és cipőkereskedők a pult alá meg egyebüvé rejtik az árut, a nagygazdák pedig, akiknek van mindenük bőségesen, hét lakatra zárták a magtáraikat meg a csűreiket, — vígan feketéznek a kereskedők a városokban, a gazdák a falvakban, a munkások pedig nyomorognak. — Itt az idő, hogy leszámoljunk nemcsák az áruló miniszterekkel, hanem a feketekereskedőkkel, a hivatalainkban és vállalatainkban megbújt államellenes elemekkel, tolvajokkal és lepénzelhető alakokkal, egyszóval az egész reakcióval, amely éppen ezeknek a minisztereknek a védelme alatt állt. Söpörjük félre őket! Olyan köztársaságot akarunk, amelyben a munkások és a kisparasztok lesznek az urak! A Magurcsák ' Janó-fajta emberek, akik többségben vannak a telepen, nem vonják kétségbe Pavó szavainak igazát. Ezzel különösen Janó van tisztában. Eszébe jut a pamutbársony ruha, megfeledkezik magáról és tapsolni kezd. Példáját természetesen Hisztónyi Ondró is követi, akinek akkora a keze, mint a szeneslapát. A fiatalok is összeverik a tenyerüket. A tapsban, amely különösen hangos a zárt csarnokban, elvész a telep igazgatójának és a föraktárnoknak a dühös szitkozódása. Mindketten egyszerre magasba nyújtják kezüket, mert a beszámolót nyilvános vita követi és meg akarják mondani a véleményüket, hogy — a munkásokat megnyerjék maguknak. Ügy képzelik, hogy az üzemi bizottság elnöke, aki a dolgok egyoldalú és túlságosan egyszerű magyarázatával félrevezette a munkásokat, nyomoridtan kudarcot váll, ha ketten is rátámadnak. Mielőtt azonban az elnök észrevenné kettejük jelentkezését, az emelvényen Oncsó Ondró jelenik meg. Lasút Misó meg a többi fiatal sztodolisteyi és brodnói munkás lelkesen tapsol neki. Mindnyájan az ifjúsági szövetség tagjai, mert időközben megalakult a bordnói helyi csoport is. — Elsőnek én jelentkeztem, — állt fel helyéről a 'fűrésztelep igazgatója. — Micsoda bölcsességeket is mondana nekünk maga? — kérdi gúnyosan Ondró. — Talán meg akarja cáfolni, amit az imént mondott az üzemi bizottság elnöke? Azt nem cáfolhatja meg, drága igazgató úr! A fiatal munkások nevében kijelentem, hogy beszéde igenis helyénvaló volt. Csak azt vetem a szemére, hogy nagyon mérsékelten beszélt... — Mérsékelten? — pattan fél a fóraktárnok. — Micsoda mérsékeltség van abban, hogy állítólagos tolvajokat és megvesztegethető atakokat emleget, akik üzemeinkben megbújnak? Köpök az olyan emberre, aki ennyire alávalóan megsért engem, vagy az igazgató urat. Ilyesmire csak veszett kommunista képes! Pfuji — Maga sem fog sokáig köpdösni, — vörösödik el Oncsó Ondró, — hamarosan kitöri a. nyakát! A maguk miniszterei soha többé nem térnek viszsza a bársonyszékbe. És utánuk mennek maguk is. Itt a munkás lesz az úr! Az nem köp senkire, legföljebb' a markába. De maga a munkásokra köp ... Sehnárék Pavója félrevonja Oncsót és Duval Istvánnal együtt valamit magyaráz neki. Oncsó hívei ütemesen kiáltják: — Oncsót akarjuk! Halljuk Oncsót! Duval csendre inti a hangoskodókat és felszólítja az igazgatót, hogy beszéljen. Oncsó Ondró is mintha egyszerre megváltozott volna; epésen mosolyog. — Engem, — mondja az igazgató meggondoltan, — ez az egész sztrájkkomédia nem érdekel. Eljöttem ide, a telep többi alkalmazottjával együtt. A kormányválság megoldása nem a mi dolgunk. A sztrájkot ostobaságnak tartom! Tudom: a kommunistáknak hegyes a foguk, ki akarják használni a helyzetet. De maguk nyugodtak lehetnek. Bizalmas híreket kaptam Pozsonyból, hogy hiába acsarkodnak a vörösök ... Köztünk is akad néhány elégedetlen. Maguk tudják, kikre gondolok .. . Elvégezték a polgárit, olvassák a Pravdájukat, befaltak néhány kommunista brosúrát és most azt képzedilf, hogy kanállal ették a bölcsetséget. A becsületes embereket tolvüjoknak, lepénzelhető alakoknak mondják ... Ezt azonnal vonja vissza, kedves Pavó „elvtárs'. Az igazgató visszaül a helyére,-Sehnárék Pavója az ajkába narap. Arra számított ugyan, hogy a fűrésztelep vezetői nem hagyják annyiban a dolgot, de nem képzelte volna, hogy éppen az általános jellegű szavakon sértődnek meg. Látja, a munkások reá szögezik szemeiket és nagyokat nyelnek közben. A jelenlevők közül csak kevesen hiszik, hogy az elnök visszavonja a kijelentését, Duval István talán megtenné, de Pavó, akit a munkások jól ismernek, mert már gyakran összetűzött az igazgatóval, aligha alázkodik meg. Szinte elviselhetetlen a csend. — De hisz az elnök, — siet Ďuval UJ SZÖ Ti * 1958. február a.