Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-19 / 50. szám, szerda

Közelebb az erők találkozásához 1 A munkás-paraszt szövetség szilárdulásának {folyamata az 1948. évi Februári Győzelem óta A kormány 1948. február 17-én randes ülésre jött össze. Aggodalom ült a reakciós miniszterek arcán a parasztbizottságok bejelentett kong­resszusa miatt. Érezték, hogy a né­pit nem lehet örökké kijátszani. j\ reakciós polgári lapok is mély líia41gatásba merültek ezen a napon. A kormány ülésén első napirendi pontként a jobboldal követelésére a nemzetbiztonsági testület ügyének letárgyalása szerepelt, de Nősek miniszter betegsége miatt el kellett ezt napolni. Mivel az egyes pártok miniszterei nem tudtak megegyezni a további napirendi pontokról, a gyűlést félbeszakították és Gottwald miniszterelnök kijelentette, hogy február 20-án Nősek elvtárs jelen­létében rendkívüli minisztertanácson folytatják a nemzetbiztonsági testü­let sokat vitatott kérdésének tár­gyalását. Még a kormány ülését megelőzően az erők bizonyos megoszlására ke­rült sor. Míg a Szociáldemokrata Párt jobboldali szárnyának képvise­lői (Majer, Laušman.) nyíltan le­páktáltak a nemzeti szocialistákkal, néppártiakkal és a szlovák demok­rata pártiakkal erős antikommunista tömb alakítására a szociáldemokrata párt vezetőségének áruló politikájá­val elégedetlen baloldali vezetők — Fierlinger és Tymeš — a kommunis­tákkal léptek egyezségre. Majer őr­jöngött, leitta magát és benyújtotta lemondását Benešnek, aki azonban megnyugtatta és lemondásának visszavonására bírta őt. A kormány félbeszakadt ülése után a CSKP KB elnöksége összeült, hogy megtárgyalja a helyzetet. Üléséről nyilatkozatot adott ki, melyben is­merteti a Gottwald-kormány kom­munista minisztereinek erőfeszíté­sét és leleplezi a jobboldali pártok képviselőinek cselszövéseit. Ugyanazon a napon ülésezett az SZLKP Központi Bizottsága is és harci kiállásra szólította fel a szlo­vák munkásokat, parasztokat, iparo­sokat és értelmiségieket, hogy megbonthatatlan testvéri szövet­ségben a cseh dolgozó nép hatalmas erőivel verje vissza a cseh és szlovák reakció vakmerő felforgató terveit. Február 18-án összeült a Nemzeti Front szűkebbkörű elnöksége, hogy letárgyalja a készülő alkotmány további cikkelyeit. A hangadó nem­zeti szocialisták (Stránský) azonban megtagadták az alkotmány tárgya­lását. A parlament szociáldemokrata klubja Laušman vezetésével nyom­ban összeült, de csak annyit hatá­rozott, hogy az új alkotmányt még a választások előtt meg kell tárgyal­ni. Ugyanakkor a reakció másik két agilis képviselője, Zenkl és Ripka felkereste Benešt és tájékoztatta öt a helyzetről. Beneš e szavakkal buz­dította őket: „Csak rajta! De vi­gyázzanak, nehogy meginogjanak!" A február végén bekövetkezett események előre vetették árnyéku­kat. A fontos ipari üzemekben nagygyűlések folytak, melyeken a dolgozók határozatokban szögezték le, hogy a CSKP és a Gottwald-kor­mány kommunista tagjainak politi­kája mellett állnak és készek a párt hívó szavára forradalmunk vívmá­nyainak védelmére kelni. Egyidejűleg Bratisíavában össze­jött az SZLKP funkcionáriusainak aktívája, melyen a párt tájékoztatta tagjait a reakció puccskísérleteiről és harcra mozgósította Szlovákia né­pét a reakció cselszövő tervei ellen. Zápotocký elvtárs, a szakszerve­zetek küszöbön álló kongresszusá­val kapcsolatban rádióbeszédben ele­mezte a sürgős megoldásra váró feladatokat. Tfe évevedménye Bányászatunk és kohászatunk fejlődése A bányászat rendszeres fejlesztésé­nek alapja az idejében végzett geo­lógiai kutatás. Tudjuk, e téren a ma­• gántőke súlyos mulasztásokat követett ' el és az ország rendszeres geológiai feltárása tényleg csak a Februári Győzelem után indult meg. Ezzel magyarázható, hogy a múltban Cseh­szlovákiát természeti kincsekben aránylag szegény országnak tartották. A rendszeres geológiai kutatások meghazudtolták ezt a nézetet. Elsősorban kő- és barnaszéntele­peink jelentősek és alkalmasak arra, —• a legújabb megállapítások szerint • —, hogy még hosszú ideig fő ener­giaforrásunkat képezzék. Az elmúlt esztendőben további jelentős kő- és bamaszéntelepeket fedeztünk fel mind Ostrava, Kladno, Plzeň vidékén (kő­szén), mind pedig az észak-csehor­szági barnaszén körzetben. Bár érckincsünk korántsem any­• nyira jelentős, mint a föld mélyében rejlő szénvagyonunk, mégis — hála az elmúlt évek rendszeres geológiai kutatásainak — további vasérc-, kao­, lin-, mészkő-telepeket tártunk fel a cseh országrészekben és jelentős magnezit-előfordulásokat Szlovákiá­•ban. Színes fém-ércekben a mai meg­alapítások szerint is szegények va­gyunk. BÁNYÁSZAT 1948 óta kőszéntermelésünket kö­Yfilbelül 45 százalékkal, míg barna­szén- és iignitjövesztésiinket több mint 150 százalékkal növeltük. Kő­Széntermelésünk emelkedése ily mő­flon messze lemaradt a szükséglet fokozódása mögött, s ezt a lemaradást felsősorban barnaszénbányászatunk ro­hamos fejlődése pótolta. A második világháború óta Európa kőszénterme­lése nemcsak nem emelkedett, hanem még csökkent is, amely körülmény nagy mértékben megmagyarázza kő­sZénbányászatunknak a többi ipar­ágakhoz mért aránylag lassú fejlődé­sét. . Ha valamennyi szénfajta jöveszté­sét — fűtőértékükre való tekintet nélkül — egybeszámítjuk, úgy Cseh­szlovákiában 1957-ben 75,4 millió tonna szenet fejtettek. Ebből kőszén 24,2 millió, barnaszén 49 millió, lig­íjit 2,2 millió tonna. Az egy főre eső szénfejtés tekintetében Csehszlová­kia világviszonylatban igen előkelő helyet, a Saar-vidék és a Német De­mokratikus Köztársaság után a har­madik helyet foglalja el. Kevésbé örvendetesek a szénjövesz­tés gépesítése terén elért eredmények, miután például 1956-ban a föld alatt bányászott szén egész mennyiségének mindössze 6,8 százalékát jövesztették gépekkel. A Szovjetunióban ugyanez a mutató 32 százalék volt. Ennek ellenére a bányákban foglal­koztatott egy munkásra eső jövesztett szénmennyiség tekintetében — hála barnaszéntermelésünk igen hatékony voltának — európai viszonylatban megfelelő helyet foglalunk el s egy szinten vagyunk Lengyelországgal, Franciaországgal, Angliával, s csak a Saar-vidék múl lényegesebben felül. KOHÁSZAT Vasércbányászatunk — amely egyre egyenletesebben támaszkodik a cseh­országi és szlovákiai érclelőhelyekre — az 1937. évi 1,8 millió tonnáról 1956. év végén 2,5 millió tonnára emelkedett. Tekintve a hazai vasércek aránylagos szegénységét, még hosszú ideig külföldi — elsősorban szovjet — vasérc behozatalára leszünk utalva. Az iparban általában kulcsjelentő­sége van a fekete fémkohászatnak, vagyis a vas- és acéltermelésnek. Csehszlovákia már a háború előtt is jelentős kohászattal rendelkezett. En­nek ellenére az elmúlt tíz esztendő alatt vas- és acéltermelésünket több mint megkétszereztük. Ily módon Eu­rópában a nyolcadik, a világon a ti­zedik helyen állunk. Még kedvezőbb a kép, ha az egy főre eső vas- és acéltermelést vesszük tekintetbe. Eu­rópában a hatodik, a világon pedig a nyolcadik helyet foglaljuk el és ma­gunk mögött hagyunk olyan iparilag fejlett államokat, mint Franciaország és Svédország. Az acéltermelés lényegében két nyersanyagra: vagy nyersvasra, ame­lyet nagyolvasztókban nyernek, vagy­pedig hulladékvasra (srőtra) támasz­kodik. Hazánk azon fejlett ipari or­szágok közé tartozik, amely — már csak vasércekben való viszonylagos szegénysége miatt is — jelentős mér­tékben használ fel hulladékvasat. A hulladékvas nagyobb mérvű felhasz­nálása lehetővé teszi a különböző ne­mesacél-fajtáknak elektromos olvasz­tókemencékben való nagyobb mérvű előállítását, mint például a ferrochró­mét, ferromangánét, ferrowolframét, ferrosziliciumét és hasonlókét, ame­lyek aztán szerszámacél stb. gyártá­sára szolgálnak. Sz. L. A párt mindenkor nagy jelentősé­' J get tulajdonított a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége szilárdításának. A munkásosztály az 1945 —48-as években a reakció ellen ; l folytatott küzdelmében rendszeresen szövetségesére - a középparasztra és falusi pillérére, a kisparasztra támaszkodott. A földreformért foly­tatott harc küzdőterén a dolgozó pa­raszt felismerte, hogy a végső győ­•jzelmet egyedül a munkásosztály se­gítségével tudja kivívni. Ez a felismerés egyre jobban a munkásosztálynak a dolgozó paraszt­ság részére nyújtott aktív segítség­ben nyilvánult meg. A februári ese­^mények után a dolgozó paraszt érez­ni kezdte a munkásosztálynak az életszínvonala emelésére kifejtett mindennapi gondoskodását. A februári események után a mun­• I kásósztály az osztályharc betetőzésé­Jnek feladata előtt állott. Az osztály­ai harc súlypontja az ipari burzsoázia 'felszámolása után áttolódott a fal­vakba, ahol számbelileg hatalmas ki­zsákmányoló osztály — a kulákság élt. A munkásosztály és a dolgozó (parasztság politikai szövetsége nélkül nem tudtuk volna megvívni ezt a harcot. A politikai szövetséggel dialektikus egységet alkot a gazdasági szövetség. • t Gazdasági szövetség nélkül a poli­tikai szövetség légüres térben lebeg­•čne. A politikai szövetség a szebb jövő ; J felépítéséért vívott közös küzdelem jelentőségének megértését és ennek alapján a párt és a népi kormány politikájának megvalósítását jelenti. Ez a harc az adott fejlődési szaka­dj szon főként gazdasági téren folyik. Innen ered a gazdasági szövetség szükséqe és mérhetetlenül nagy je­• t lentősége. A gazdasági szövetség a munkás­•< osztály és a parasztság között a mindennapi gyakorlatban egyrészt a termelésben, másrészt az árucsere­forgalomban nyilvánul meg. Ezért beszélünk termelő és piaci szövet­ségről. A termelőszövetség a munkásosz­• č tály részéről a mezőgazdaságnak pia­ci közvetítés nélkül nyújtott terme­•«lói segítségében nyilvánul meg. Ez a szövetség az állami vállalatok — gép­és traktorállorriások által a mező­gazdaságnak -nyújtott termelési szól­ejálatokon keresztül - valósul meg. Ezenkívül a termelővállalatoknak az ; J EFSZ-ek .fölött gyakorolt védnöki t tevékenysége is a termelőszövetség ; j tartalmát képezi. Közvetve a gép­iparnak a mezőgazdasági gépek, vegy­szerek termelése terén végzett tevé­kenysége, az építkezési szervezetek­nek a gazdasági épületek építésében végzett munkája, az iparnak mező­• í gazdasági káderekkel, s viszont meg­fordítva, a mezőgazdaságnak ipari káderekkel való ellátása is ide tarto­zik. Piaci szövetségen lényegében bizo­nyos mezőgazdasági termelőmunka elvégzéséhez szükséges tárgyak be­szerzésének lehetőségét, .továbbá ap­jrő-cseprő mezőgazdasági leltári tár­gyak, különféle munkaeszközök, épí­£tőfa, tégla, vasgyártmányok, stb. vá­*sárlási lehetőségét értjük. Ide tar­toznak még a személyes szükségleti cikkek: konyhaedények, rádiók, le­mezjátszók, zongorák, stb. Olyan tár­;<gyak ezek, amelyek az EFSZ-ek tag­jainak mind személyi tulajdonát, mind közös tulajdonát képezhetik. Fordítva a piaci szövetség a pa­+ rasztok és az ipari munkások, a fal­ľ vak és városok között az állami begyűjtés és a mezőgazdasági termé­kek felvásárlása formájában, a szer­eződésben megállapított beadások for­májában érvényesül. A szövetkezeti . i földművespiac is jelentős tényezője - J a falu és a város közötti árucseré­• nek. A munkás-paraszt szövetség fő formáinak körvonalozása után érté­kelhetjük mindazt, amit 10 év folya­mán e szövetség megszilárdítása ér­dekében elértünk. Az a tény, hogy Szlovákiában a kulákok a mezőgazdasági földek­nek már csupán másfél százalé­kán gazdálkodnak, a kulákság visz­szaszorítására és korlátozására irá­nyuló politika sikereiről tanúskodik. Ez a politika egyes esetekben oda­vezetett, hogy a kulákok (az elag­gott földművelők) önként átadták birtokukat az államnak, vagy pedig bizonyos körülmények között felszá­molódtak a kulákbirtokok. Legörven­detesebb az a tény, hogy az* esetek többségében osztálypolitikánk ked­vező visszhangot, váltott ki a dolgozó parasztság soraiban. A kulákok szabotálása az 1951­53-as években a dolgozó parasztság ellenállásába ütközött. A dolgozó parasztok egyre jobban tudatosítják, hogy a kulák osztályellenségük. Az EFSZ-ek tagjai megmutatták, hogy elbánnak a szövetkezetbe kártevés céljából befurakodott kulákokkal. E lényegesen megjavult politikai helyzet eredményeképpen a többségi, jól jövedelmező EFSZ-ekkel rendel­kező községekben, természetesen alapos egyéni felülvizsgálás alapján, kulákokat is fel lehet venni az EFSZ-be. Ez a körülmény a mun­kás-paraszt szövetség eredménye­képpen a falvakban elért sikereink átütő erejű bizonyítékát nyújtja. A falvakban folytatott poliiikánk sikereit bizonyícja még az EFSZ­ek megalakulásának fokozódása. Ezt a gyarapodást bizonyítja a szlovákiai III. és IV. típusú EFSZ-ek gazdasá­gi helyzetét szemléltető alábbi táb­lázat; ÉV: EFSZ-ek száma Üzemek száma 0 £ -C0 N cn Ji o O) CO H Mezőgazdasági földek hek­tárokban Ebből háztáji gazdálkodás Szántóföldek hektárokban Ebből háztáji gazdaság 1950 484 — — 227 284 — 160 416 — 1953 1464 109 185 — 810 977 49 741 571152 44 964 1954 1423 93 292 109 374 725 591 45 573 517 820 40 285 1955 1485 87 505 111 821 744 088 97 073 518 930 40 281 1956 1642 94 145 122 393 782 345 97 579 547 015 40 014 1957 2086 147 000 180 000 1000 000 56 000 692 000 47 000 A mezőgazdaság szocializálása 1957 végéig az egyes szlovákiai ke­rületekben a következő fokot érte el: A szektorok részaránya a mezőgazdasági belterületek összmennyiségé­ben (százalékban) Kerület: Szlovákia Bratislava Nitra Ban. Bystrica Žilina Kassa Prešov Szocialista szektor 53.5 83.6 66,0 58,6 24,0 61,3 18,5 Állami gazdaságok 11,7 14,7 14,9 13,4 7,8 14,4 4,0 Magán­szektor 46,5 16,4 34,0 41.4 76,0 38,7 81.5 1958 januárjában és februárjában ez az arány az EFSZ-ek javára to­vább változott és napról napra válto­zik. A szocialista szektor részarányá­nak növekedése a mezőgazdasági termelés gépesítésének fokozódásával párhuzamosan halad. A gép- és trak­torállomásokon egyedül a legutóbbi 4 év alatt a III. és IV. típusú EFSZ-ek földterületének minden ezer hektárára eső gépállománya a következőképpen növekedett: A 15 lóerőre átszámított traktoroké 8,8­ról 12,7-re, a gabonakombájnoké, a réparitkítóké, a burgonyamegművelő­gépeké, a burgonyaszántó-gépeké, a répakombájnoké pedig néhányszo­rosan. A munkás-paraszt szövetség meg­szilárdításának kérdésével összefügg még a mezőgazdaság helyének helyes kijelölése a népgazdaság rendszeré­ben. Pártunk ez irányban mindig küz­dött e probléma egyoldalú értelme­zése ellen. Az SZLKP KB 1953. évi teljes ülé­sén pártunk rámutatott a mezőgazda­sági termelés lebecsüléséből kifolyólag a munkás-paraszt szövetségben mu­tatkozó néhány zavaró jelenségre. A CSKP 1954 júniusában tartott X. kongresszusa megállapította, hogy mivel kevés gondot fordítottunk a mezőgazdaság gépesítésére, a terve­zett kiadások beruházási és anyagi biztosítására, aránytalanság merül fel az ipari és a mezőgazdasági termelés között. Komoly hibákat követtünk el a munkaerőknek mezőgazdaságbői iparba való toborzásában. EFSZ-ek a háztáji gaz­daságokkal együtt 41.8 68.9 51.1 45.2 16,2 46,9 14,4 A CSKP országos konferenciájának határozata megerősíti azt a tényt, hogy a szocializmus építésének alapja a nehézgépipar, de a gépiparral pár­huzamosan a népgazdaság többi sza­kaszainak és ágainak, köztük a me­zőgazdaságnak is egyidejűleg fejlőd­niök kell. A népgazdaság irányításának új módszereivel kapcsolatban a mezőgaz­dasági termelés tervezésében és irá­nyításában is megnövekedett a be­gyűjtés szerepe. Korlátoztuk a terme­lési terv mutatószámainak mennyisé­gét és a mezőgazdasági termelés tervezése a begyűjtési feladatokon keresztül valósul meg. A közszükségleti cikkek kiskeres­kedelmi árának 6 ízben történt le­szállítása és -a mezőgazdasági termé­nyek árának emelése (1956-ban 28,26 százalékkal, s 1957-ben kisebb mó­dosítások után a mezőgazdasági ter­mények ára lényegesen magasabb, mint Február előtt) mellett a mező­gazdasági termékek árát az is befo­lyásolja, hogy a beadási normákat úgy szabtuk meg, hogy az üzemek nagy­ságával arányosan csökkenjenek. Az ipari termékek árát illetően mindenekelőtt a mezőgazdaság szá­mára szükséges termelőeszközök árát kell vizsgálnunk. A párt és a kormány fokozott erőfeszítést tesz a termelő­eszközök árának csökkentését szol­gáló összes lehetőségek felhasználá­sára. Érdekes képet kapunk, ha összehasonlítjuk a műtrágyafélék 1957. évi és 1937. évi árét, s meg­értjük, hogyan kedvez a párt és a kormány e téren is a parasztoknak. Műtrágya Mészkőoldat Ammőniumszulfét Mésznitrát Thomas-salak Káliumsó Szuperfoszfát Ara 1937-ben koronában 132,64 144,60 141,27 55,39 89,64 66,­Ara1957-ben a III. és IV. típusú EFSZ-ek számára koronában 43,20 66,40 72,60 27,20 36,60 40,20 Ara 1957-ben az egyénileg gazdálkodók számára korongban 61,80 80,60 103,60 38,90 52,40 57,40 A takarmányfélék és a világításra használt villanyáram díja is lényege­sen olcsóbb. Valaki azt az ellenvetést tehetné, hogy a parasztháztartások által vá­sárolt fogyasztási cikkek indexe 1937-hez viszonyítva 33,4 százalékkal magasabb. Ez igaz, de arról sem sza­bad megfeledkeznünk, hogy a mező­gazdasági dolgozók tiszta jövedelme 338 százalékkal növekedett. Ezenkí­vül szociális, egészségügyi és kultu­rális gondoskodásban részesül a fa­1953 Állami kiskereskedelmi hálózat 52 371 Szövetkezeti kereskedelmi hálózat: 14141 (Az 1957. évi adatokat becslés alapján tüntettük fel.) Tíz év rövid idő a nemzetek és az államok történetében. De az 1948 óta eltelt 10 év alatt dolgozó népünk életszínvonala a kapitalizmusban el­képzelhetetlen módon emelkedett. A munkások és parasztok életszínvo­nalának állandó emelkedését a ter­melés lényeges növekedése tette le­lusi lakosság, s az ez irányban ki­fejtett gondoskodás az első Cseh­szlovák Köztársaság viszonyaihoz mérten sokkeX nagyobb, illetve olyan, amilyenről a lelusi emberek azelőtt még csak nem is álmodtak. Az említett tények arra mutatnak, hogy főként a pénzreform óta a Cseh­szlovák Köztársaságban rendkívül fo­kozódott a falvakat ellátó kiskeres­kedelem áruforgalma, főként a szö­vetkezeti kereskedelem hálózatának áruforgalma. (millió koronákban) 1954 1955 1956 56 336 59 220 62 774 1957 63 000 17 662 20 027 21833 23 894 hetővé. Életszínvonaluk emelkedése egyre jobban elmélyíti a munkás-pa­raszt szövetséget. Dolgozóinknak ha­zánk szocialista építésére irányuló közös igyekezete erősíti népünk er­kölcsi-politikai egységét. Ez a szö­vetség és erkölcsi-politikai egység győzelmünk záloga a kommunista társadalom első szakasza építésének gyors betetőzésére irányuló törekvé­sünkben. Zsolnay Istvárt / ®J SZÖ 5 $ 1958. február 5,

Next

/
Thumbnails
Contents