Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-15 / 15. szám, szerda

Ahová a szálak összefutnak Műszak után mindig nagy a forgalom a Kysucké Nové Mesto-i Gépgyár egészüzemi pártbizottságának szobájá­ban. Az emberek sokszor egymásnak adják a kilincset. Ki az üzemrészleg termelési eredményeiről hoz hírt, ki azt mondja el, hogy a dolgozók legjobbjaiból hányan kérik a pártba való félvételüket, vagy a nehézségekről beszél, amelyek akadályozzák a napi feladatok teljesítését. Filip Malik elvtárs, az egészüzemi pártbizottság elnöke felírja ezeket naptárába és a kővetkező napon intézkedik. Elhangzik ebben a szobában panasz meg bírálat is, kérés és javaslat is. De akármiről legyen is sző, nagy örömmel tölthet el mindenkit ez a nyüzsgés, s bár mindenki mást mond, egy valami azonban mindegyikük szavából kimondottan érezhető: a pártszervezet iránti bizalom. Idestova egy esztendeje, hogy a CSKP KB-nek a munka hatékonysá­gáról szóló februári határozata nagy feladatok elé állította az üzemet. A pártszervezet nem sokat tétová­zott. Mindjárt a határozat közzététele után hozzálátott valóra váltásához. — Megoldhatja-e ezt néhány veze­tő? Semmi esetre sem. De az üzem dolgozói együttesen igen, — mondot­ta Malik elvtárs azon a bizottsági ülésen, amelyen megtárgyalták ezt a nagy jelentőségű párthatározatot. S az üzemi pártbizottság hívó szóval fordult a dolgozókhoz. — Gondolkozzatok, elvtársak, miképpen lehet hatékonyabbá ten­ni a munkát. Tegyen mindenki ja­vaslatot! Megmozdult az egész üzem. Tag- és nyilvános taggyű­léseken szólásra emelkedtek a kommunisták és a pártonkívüliek, gyűlt a sok javaslat. ' A golyóscsapágy gyártásánál sok a hulladék, mert vastag késsel vágják a rudakat. Vékonyabb késsel a felére lehetne csökkenteni a hulladékot, és sok más, hasonló megjegyzés, ötlet hangzott el. Persze, ezek jelentős ré­szét már valóra is váltották. Imrich Blaho elvtárs, az első üzemrészleg egyik legjobb kommunista agitátora és szakmunkása például — a dolgo­zók kezdeményezésére — rövid időn belül olyan vasvágó kést készített, amelynek segítségével valóban több mint a felére csökkentették a hulla­dékot. A megtakarított anyagból 40 710 golyóscsapágyat és 2 500 000 go­lyót, továbbá 8292 más alkatrészt gyártottak az év végéig. Az üzem dolgozói felemelt fővel tekintenek vissza a múlt év eredmé­nyeire, mert a párt februári határo­zatának valóra váltásával — anyag­megtakarítással és jobb munkaszer­vezéssel — összesen 203 410 golyós­csapágyat, 1 089 300 golyót gyártottak terven felül és 6 679 000 korona ter­ven felüli hasznot értek el és adtak át az állami pénztárnak. Nem mindig volt ez így. — Az üzemben — emlékeznek rá — ment ugyan a munka, de gyakran kedvet­lenül, a terv teljesítése döcögött, rossz volt a munkafegyelem és sok a selejt. Nem csoda, hiszen az üzemi pártszervezet és az igazgató sehogy sem tudtak közös nevezőre jutni. Fő­leg ez fékezte a dolgozók meggyőzé­sét, a jobb, lelkiismeretesebb mun­kára való megnyerését. A párttagok (mint egyesek mondták) nagyon „passzívak" voltak. Ekkor Ján Končír személyében új igazgató került az üzembe. A bajokat nem volt nehéz észrevenni. De előd­jétől nem kapott segítséget. Sőt bú­csúzóul kb. ezt mondotta neki: „Nem mész ezekkel semmire" — már mint az Üzemi és a pártalap­szervezetek bizottságaival. így lenne? Az új igazgató gondter­helten járta az üzemet Hol kezd­je, mihez fogjon először? Sok panaszos arccal, de nem egy bíz­tató pillantással is találkozott. Be­szélgetésbe elegyedett a kommunista és pártonkívüli munkásokkal, mun­kásnőkkel, értelmiségi dolgozókkal. Mire végigment az üzemrészlegek hatalmas csarnokain, tettvágya már a gondterheltség fölé kerekedett. Tudta, mit kell tennie. Az egészüzemi pártbizottság ha­marosan kommunista aktívaértekez­letet hívott egybe, amelyen részt vettek a legjobb pártonkívüli dolgo­zók is. Ezen az aktívaülésen először a pártbizottság elnöke beszélt. Aztán az igazgató, aki többek között a kö­vetkezőket mondta: „Rátok számítunk, elvtársak, kö­zös jó munkánkra pedig számít a párt. Nagy, de örömteljes felada­tok várnak ránk. Véleményetek szerint mit kell tenni?" Először csend lett, de aztán megindult a beszéd. Elmondták, mik a munka legfőbb ke­rékkötői az üzemben, döbben ígéretet tettek, hogy minden pártmegbízatást pontosan, határidőre végrehajtanak. A műszakiak vállalták a folyamatos anyagellátás biztosítását. így kezdődött az új élet az üzem pártszervezetében és az egész gyár­ban. Ennek az új életnek valósággal szárnyakat ad a CSKP KB februári határozata. Saját tapasztalataik, az első sike­rek tanították meg az igazgatót arra, hogy az egyedüli helyes módszer a pártszervezetre tá­maszkodni, a dolgozókkal együtt megoldani a feladatokat, hogy a jó vezetés csakis a pártszervezet, az igazgató és a dolgozók szoros, eleven kapcsolatára épülhet. Ez a tanulság útravalóul szolgált a pártszervezet bizottságának, az üzem vezetőségének további munkájához. Eszerint dolgoznak azóta is és — eredményesen. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kormány vörös zászla­ja, amely már negyedszer a birtokuk­ba került. Az üzemi pártbizottság tagjai, az igazgató és a többi munka­társak bizony sok időt töltenek a műhelyekben. Hol itt, hol ott hosz­szabb ideig elbeszélgetnek a munká­sokkal. Ez az érdeklődés, ez az őszin­te figyelmesség jól esik mindenki­nek, s megy a munka. S éppen azért, mert a kommunis­táknak mindig van idejük arra, hogy meghallgassák a hozzájuk fordulókat Nem szenved csorbát a hírnév T yenkor zár szám­•*• adás idején kü­lönösen értékes ember a szövetkezeti köny­velő. Ő a megmondha­tója, hány ember kilin­csel nála azonkívül is, hogy a szövetkezeti tagság reményteljes pillantásokat vet rá. Kosúton is ez a helyzett. Itt ugyanis ta­valy gazdálkodtak elő­ször igazi gazda mód­jára. Meg is van a lát­szatja. Jól hangzik a Mihálik Gyula könyvelő szájá­ból: — Sikerült, amire tö­rekedtünk. Megvan a tizenegy korona a ré­szesedésre — először. Nagy szó ez a szö­vetkezetben. Hitet önt azokba is, akik az év elején rendszerint kéz­legyintéssel intézik a részesedést, mondván, úgy sem lesz belőle semmi. Nem árt, ha az évzáró közgyűlésen fi­gyelmesen meghallgat­ják a beszámolót, ta­nulnak belőle. Egyébként a kosúti szövetkezetben a ha­gyományos növényter­melés, s különösen a cukorrépa hozott sokat a „házhoz". A negyed­millió koronás bevétel­többlet teljesen a nö­vénytermelésből van. A zöldségtermelők is ki­tettek magukért, hek­táronkint 34 ezer koro­na jövedelmet értek el. Az ipari növények, kenyérgabona, cukorré­pa, mind-mind jól fi­zettek. A búza 31, a cu­korrépa 377 mázsát adott hektáronkint. Ter­ven felül is beadott a szövetkezet 109 vagon cukorrépát. Érdekes megjegyezni, hogy a szövetkezetben — pillanatnyilag — ép­pen a sertéstenyésztés volt a kerékkötő. Az állattenyésztés egész­ben véve nem teljesí­tette bevételi tervét. Azzal indokolják a hiányt, hogy döglött a malac. Egyébként az ál­latállomány féltöltésre vár. Ilyen helyzetben nem is tudnának mit csinálni azzal a há­romszáz hektár földdel, amit olyan nagyon sze­retnének az állami gaz­daságtól visszakapni. Igaz, kevés a föld, há­rom hektár jut egy-egy szövetkezetesre. Amivel különösen di­csekedhet a szövetke­zet, az a kacsatenyész­tés. Gyorshizlalással 130 mázsa kacsahúst kaptak tőlük a fogyasz­tók, ők viszont 200 ezer koronát. Erre nagyon büszkék , a szövetkeze­tesek. A könyvelő csak úgy mellékesen megje­gyezte, hogy Oravec Gyuláról írjam meg, kitüntetésre javasolják a kacsabenyésztésben végzett jó munkáért. — Fiatál még, de so­kat ér, — így véleke­dik róla Mihalík Gyula. Hogy öregbítsük Kosút hírnevét, megírom, hogy a szövetkezetesek mindent teljesítettek. Beadáson felül is adtak bőven: 370 mázsa bú­zát, 86 mázsa sertés­húst, 82 mázsa marha­húst, 114 mázsa barom­fit, több mint 60 ezer liter tejet, 32 250 to­jást, 183 kg gyapjút. A részesedés jól mu­tatkozik, Zsab­ka József, Jancsula Vince, Scsury Tamás, s a többiek is — ahogy mondani szokták — ne­héz ezreseket visznek haza. Megérdemlik, meg­dolgoztak érte. (-d) és igyekeznek orvosolni a jogos sé­relmet, támogatni a jó kezdeménye­zést, termékeny talajra hull a szavuk, ha nagy feladatok megoldására kell mozgósítani az üzem dolgozóit. Hav­ranková elvtársnő, Štefan Dadaj, Pa­vol Pauk, Podmanicky és Chovániak elvtársak jó példája a munkában elő­re viszi a többi dolgozót is. Persze sokkal többet ér, ha a pártszervezet arra neveli tagjait, hogy ne csak jó példát mutassa­nak, hanem azt is mutassák meg, hogyan érték el eredményeiket. Az egészüzemi pártbizottság így cselekszik. A pártalapszervezetek és a pártcsoportok segítségével figyelemmel kíséri a kommunisták munkáját. Tapasztalataik átadására ösztönzik őket. Az igazgató az üzemi pártszer­vezet nélkül aligha ért volna el ilyen kimagasló eredményeket. Természetes, hogy csak akkor le­het erős a pártszervezet, ha él­vezi a dolgozók bizalmát. Ezt az igazságot tartja szem előtt az üzemi pártbizottság a CSKP KB levelével kapcsolatos vitafelszó­lalások értékelésekor is. Őrködni fog afelett, hogy minden jó javaslat, amely előre viszi a szocia­lizmus betetőzését hazánkban, valóra váljon. Hiszen sokrétűek azok a fel­. adatok, amelyek 1958-ban az üzem dolgozói előtt állnak a múlt évhez viszonyítva a termelés 21 százalékkal való növelésében. Az üzemi pártbizottság minden te­vékenysége odairányul, hogy az év­záró taggyűlések az üzemi pártalap­szervezetek munkájának javulását szolgálják. Előfordult bizony, mint pl. az ötödik pártalapszervezetben, hogy sok határozat született ugyan, de csak keveset valósítottak meg be­lőlük. Márpedig minden határozat annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Az évzáró taggyűlések alapos elő­készítése újabb lendületet ad az üzem kommunistáinak nemcsak a pártalapszervezetek bizottságainak új tagokkal való megerősítésében, ha­nem újabb kötelezettségvállalások kezdeményezésében is. A kommunis­ta és példás pártonkívüli dolgozók kezdeményezésére az üzem dolgozói elhatározták, hogy a februári események 10. évfordulója, és a CSKP XI. kong­resszusa tiszteletére az év első negyedében 25 062 golyóscsa­págyat készítenek terven felül és a takarékosság további elmélyíté­sével 117 tonna vasat takarítanak meg. Kétségtelen, hogy mint tavaly, most is tettek követik majd elhatározá­sukat és szavaik valóra váltásával fogják üdvözölni pártunk XI. kong­resszusát. Erdősi Ede A párt levele nyomán a kassai kerületben Az utolsó hetekben vaskos levélkül­deményeket kézbesített a posta a Kassai Kerületi Nemzeti Bizottságra. A kövér borítékok a kerület dolgo­zóinak javaslatait, észrevételeit, bírá­latát és megjegyzéseit foglalják ma­qukba, melyek a gyűléseken a párt levele feletti vitában hangzottak el. Gondosan kezelik a beérkezett le­veleket s azokat sorrendben az illetékes bizottság alaposan áttanulmá­nyozza. Nem is kell külön hangsú­lyozni, hogy a javaslatok döntő több­sége az ipar irányítása új rendezésé­nek érvényesítését, a nemzeti bizott­ságok és az irányításuk alá tartozó többi gazdasági szervek munkájának megjavítását, leegyszerűsítését és gazdaságosabbá tételét indítványoz­zák. A dolgozók széles tömegei helyes szemszögből tekintenek nép­gazdaságunk fejlődésére. A rozsnyói járásban több megjegy­zés hangzott el, különösképpen a me­zőgazdasági termelés tervezésének eddigi rendszeréhez. Szerintük az ér­vényben 'levő rendelkezések akadá­lyozzák a növények tájegység szerinti speciális termesztésének figyelem­bevételét. Javasolják, hogy jusson ér­vényre a körzeti (rajonizációs) terve­zés, amely kellőképpen figyelembe veszi az éghajlati és talajviszonyokat. Hasonló vélemények alakultak ki a többi járásokban is. Azonban Cejko­von, a trebišovi járás egyik községé­ben ezen túlmenően rájöttek, hogy az új intézkedések csak akkor jár­hatnak sikerrel, ha megalakítják a szövetkezetet. Elgondolásukban jelen­tős mértékben segítette őket a párt levele, mely feletti vita után a kis­és középparasztok egészközségi szö­vetkezetet alakítottak. Levoča járási székhelyről és a vi­dékről ugyancsak hasznos javaslato­kat terjesztettek elő, melyek a nem­zeti bizottság irányító tevékenységé­nek operatívabbá tételére irányulnak. Ugyanis több osztály ügyvitelének összpontosítását indítványozzák. Sze­rintük helyes lenne, ha a közlekedés és az utakat karbantartó igazgatóság irányításával a nemzeti bizottság helyi gazdálkodási, míg az élelmiszeriparié­val a kereskedelmi osztályt ruház­nák fel. Ezt a javaslatot a gölnicbá­nyai, iglói és a rőcei járás dolgozói is támogatják, ahol a begyűjtés sza­kaszán dolgozók számának csökkenté­sével az állandó instruktorok számá­nak növelésére tettek javaslatokat. Ezzel a lépéssel fokozódna az instruk­tor felelőssége a begyűjtési felada­tó! teljesítéséért és közvetlenebb segítséget nyújthatna a HNB-nek. „Nem kell a Dunába vizet hordani"! kissé tréfásan hangzik ez így, de Kelet-Szlovákiában, ha átvitt érte­lemben is, nem egy hasonló eset fordul elő. Komáromból pl. tavaly egészen Lubeníkre, Čaňáról viszont Svitre szállították a kavicsot, holott Sviten olyan nagy mennyiségben for­dul elő, hogy mindkét helység szük­ségletét kielégítené. Vagy vegyünk egy más esetet. Bardejovról nagy mennyiségű burgonyát szállítottak Kežmarokra, melynek környékéri annyi burgonya terem, hogy a többi kerület szükségletét is biztosíthatná. Természetes, hogy ezek után nem lehet gazdaságos a termelés, sőt a szállítás feleslegesen sok száz vagont vont ki a forgalomból. A párt levele nyomán kifejlődött vitában ez a rend- , ellensség sem kerülte el az illeté­kes üzentekben dolgozó munkások figyelmét. Kassán az áruellátás, a lakosságnak • nyújtott szolgáltatások és a gyermek- , nevelés kérdéseivel foglalkoztak rész­letesen. Az iskolai és az iskolán kí- < vüli nevelés színvonalának megjaví­tását javasolják. A lakosságnak nyújtott szolgáltatások ágazatában' sokam a fusermunka egyre szélesebb, elterjedésére mutattak rá. Ez- a kő­műveseknek az építkezési vállalatok-, tói való elvonását vonja maga után., Kassán a vita során bírálták a ke-, reskedelem és az áruelosztás szaka- , szán mutatkozó fogyatékosságokat is., Több járási székhelyen foglalkoztak, a nemzeti bizottságok jogkörének ki-^ szélesítésével. Javaslatok hangzottak' el arra vonatkozólag, hogy a pótkölt-' ség vetés jóváhagyását ruházzák a, KNB-rőI a járási, vagy a városi nem­zeti bizottságokra. Sok helyütt a ,,Z*' akcióban számos fogyatékosságra mu-« tattak rá. A JNB-k ugyanis késedel-, mesen, márciusban értesítik a HNB­kat, mennyi pénzösszeget utaltak ki' számukra. Ez nehezíti a HNB szervező* tevékenységét az akció sikeres végre­hajtása érdekében. így folytathatnánk tovább a párt. levele nyomán született javaslatokai, és észrevételeket, melyeket a kassai kerület dolgozói több mint 400 nyil­vános népgyűlésen kinyilvánítottak. * Szombath Ambrus Nagy előnnyel jár a méhészet A Stará Lubovňa-i já­rásban a szövetkezetek fejlődésével párhuzamosan fejlődnek a méhészetek is. A melléktermelési ágak bevezetésével előtérbe ke­rült a méhészet, mert ez közvetlen kapcsolatban van a termeléssel. Ma a mé­hészetet nemcsak a méz és viasztermelés miatt bő­vítik. Céltudatos és jól szervezett porzással — amelyet a méhek végez­nek — egyre jobb hek­tárhozamokat érnek el s ezáltal a méhészet egy­re fontosabb agrotechnikai tényezővé válik. A járás szövetkezetei közül legnagyobb méhé­szete a jarabinainak van. Ebben az évben 60 méh­család 15 q mézet ter­melt, melyből 53 ezer 750 koronát bevételeztek. A szövetkezeti méhészetek mézeladásból összesen 76 ezer 500 koronával gaz­dagították a közös pénz­tárt. Egy másik szép eredmény: az eddigi Í43 méhcsaládot 207-re szapo­rították. A Stará Ľubovňai járás­ban nagy jövője van a méhészetnek. Szem előtt tartják a párt országos konferenciája határozatát s a második ötéves terv­ben 30 százalékkal növelik a méhészetet. A járás szövetkezetei e fontos és kettős hasznot hajtó fel­adatra igen nagy súlyt he­lyeznek. (Tudósítónktól) **** ** ***************** **************** ******* * * , Tízezer kiscsibe kelt ki mii az űj évben A'Nyugat-Szlovákiai Baromfitenyésztő Üzem dolgozó Cíferen és a trnavai baromfifarmon csaknem 10 ezer kiscsibét keltettek ki a folyó évben. Egyébként Cíferen még ebben az esztendőben több mint 300 ezer kiscsibe kikeltetésére kerül sor, arm, 75 ezerrel túlszárnyalja a múlt évi eredményeket. Foto: ČTK - Cích Ľ J SZO 4 6 1958. január 15.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents