Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-13 / 13. szám, hétfő

Világ proletárjai, egyesüljetek ! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1958. január 13. hétfő 30 fillér XI. évfolyam, 13. szám A csehszlovák küldöttség visszaérkezett Romániából Vasárnap, január 12-én hazatért dr. Petru Grozának, a Román Nép­köztársaság Nagy Nemzetgyűlése El­nöksége elnökének temetésén részt vett csehszlovák kormányküldöttség. A küldöttséget Rudolf Barák bel­ügyminiszter, a CSKP Központi Bi­zottsága politikai irodájának tagja vezette, tagjai pedig Jozef Tesla mi­niszter éi Jozef Valn, a nemzetgyű­lés elnökének helyettese voltak. Ro­mániában a küldöttséghez csatlako­zott dr. Rohal Ilkiv, bukaresti cseh­szlovák nagykövet is. A ruzyni repülőtéren a küldöttség tagjait ing. Otakar Šimúnek minisz­ter. az Állami Tervhivatal elnöke, a CSKP KB politikai irodájának pót­tagja, dr. Antonin Gregor, a külügy­miniszter első helyettese, Jozef Rait­majer, nehézgépipari miniszter, va­lamint a Köztársasági Elnöki Iroda vezető dolgozói, a kormányelnöki hi­vatal, a Külügyminisztérium és ^a nemzetgyűlés vezetői üdvözölték. A fogadtatáson jelen volt Georgiu George Vidrascu, a Román Népköz­társaság csehszlovákiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, vala­mint a nagykövetség tagjai is. ZÁRSZÁMADÁS IDEJÉN A Turč. Teplice-i járási blažovcei szövetkezet tagjai a žilinai kerületben elsőként fejezték be a zárszámadást és január 7-én megkezdték a része­sedés kifizetését. Összesen 330 ezer koronát fizettek ki. Ebből a szt'vet­kezeti tagok ugyanezen napon negyedmillió koronát helyeztek el az Állami Takarékpénztárban. (Foto: František Kocián ČTK) Viliam Široký miniszterelnök indiai útja során Madraszba érkezett Madrasz (ČTK) — A Viliam Široký, csehszlovák miniszterelnököt és kísé­retét szállító különrepülőgép január 11-én a dél-indiai Madraszba, a hason­nevű állam fővárosába érkezett. A re­pülőtéren a csehszlovák vendégeket Bhakthavatsalam, az állam belügymi­nisztere, további miniszterek és a köz­élet vezető tényezői üdvözölték. A díszszázad megszemlélése után V. Široký miniszterelnök Peramburu, madraszi elővárosba ment, ahol meg­látogatta a vasúti személykocsikat gyár­tó üzemet. Az indiai kormány ezt az üzemet azért építette, hogy országa ne függ­jön a külföldi vasútikocsi-behozataltól. Az üzem építését rövid három év alatt fejezték be és két évvel ezelőtt he­lyezték üzembe. A város peremnegye­dein át vezető egész utat a madraszi lakosok ezrei szegélyezték, akik szí­vélyesen üdvözölték a csehszlovák ven­dégeket. A vagongyár korszerű admi­nisztrációs épülete előtt K. Szatako­pan, az üzem igazgatója és más vezető dolgozók üdvözölték V. Široký minisz­terelnököt. Szatakopan igazgató üdvözlő beszé­dében rámutatott azokra a sikerekre, amelyeket az üzem eddig elért és hangsúlyozta, hogy az üzem dolgozói két évvel a kitűzött határidő előtt el akarják érni az üzem teljes kapacitá­sát. Az itteni üzemben gyártott va­gonokat különleges módon szerkesztik, nincsen ugyanis önálló alvázuk. Szatakopan igazgató magyarázata után V. Široký miniszterelnök nyitott autóba ült és az üzem megtekintésére ment. Az üzem területe oly nagy, hogy gyalogosan a megtekintés több órát venne igénybe. V. Široký áthaladt egy­másután az üzem kilenc nagyméretű és korszerűen felszerelt szerelőcsarno­kán egészen az utolsó csarnokig, ahol már a kész vagonok állottak. A vagon minden egyes fülkéje szellőztető be­rendezéssel és a tropikus éghajlatnak megfelelő különleges hármas ablakok­kal van ellátva. Az üzeln megtekintése után Viliam Široký miniszterelnök a nagykiterjedé­sű tanoncközpontba ment, azután abba a negyedbe, ahol az üzem alkalmazot­tai laknak. A csehszlovák vendégekre mintegy 200 gyermek várt, akik zász­lólobogtatással üdvözölték őket. V. Ši­roký kiszállt az autóból és a gyerme­kek kardalt adtak elő. A körülálló szü­lők megmagyarázták, hogy ezt a dalt külön a csehszlovák miniszterelnök ér­kezésének tiszteletére szerezték. V. Široký néhány percig beszélgetett a gyermekekkel, majd pedig ..Namaszte" indiai üdvözlettel búcsúzott tőlük. V. Široký miniszterelnök kíséretével ezután visszatért az üzem adminiszt­rációs épületébe, ahol az igazgató a lá­togatás emlékéül az üzemben gyártott vagonok egy modelljét adta át. V. Ši­roký rövid beszédben válaszolt, amely­ben kifejezte elismerését az üzem munkájának eddigi eredményei felett és kijelentette, hogy az ajándékot örömmel fogadja, mint az indiai nép barátságának megnyilvánulását Cseh­szlovákia népe iránt. V. Široký miniszterelnök ugyanaznap délután megtekintette a madraszi kéz­müvesközpontot és azután a városhá­zára ment, ahol a polgárok üdvözölték őt. A csehszlovák vendégek este vacso­rán vettek részt, amelyet V. Široký miniszterelnök tiszteletére Madrasz ál­lam kormányzója adott. Viliam Široký miniszterelnök mad­raszi tartózkodásának második nap­ján, január 12-én meglátogatta a Kodambakkan madraszi elővárost. Madrasz, amely Bombay után az in­diai filmipar legnagyobb középpontja, kb. 15 önálló filmstúdióval rendelke­zik. E filmműtermek legnagyobbika a Vauhini, amelyet Široký miniszterel­nök meglátogatott. E műteremben tőbb mint 30 egész estét betöltő filmet készítenek. A műtermekben számos különféle ötletű filmet for­gatnak, mitologikus filmektől kezdve egészen társadalmi drámákig. Vala­mennyi film közös vonása, hogy mindegyikben vannak tánc- és zene­betétek. Viliam Široký a filmműtermek meg­látogatásakor tanúja volt egy falusi környezetben felvett táncjelenet for­gatásának. Megtekintett számos to­vábbi műtermet is, Naggi Reddynek, a műtermek tulajdonosának kíséreté­ben, aki részletesen megmagyarázta e vállalat munkarendszerét. Viliam Široký miniszterelnök, mi­után szívélyes búcsút vett a film-j színésziktől, kíséretével együtt meg­tekintette N. Sri Gopinatiia csoport­jának klasszikus és néptánc előadá­sát. Ez a csoport 1956-ban egy indiai kultúrküldöttség keretében Csehszlo­vákiában is járt. A program megte­kintése után Viliam Široký a színpadra lépett és személyesen megköszönte a művészeknek kiváló teljesítményü­ket. AZ ÜZEMEKBŐL JELENTIK: Többet, jobbat és olcsóbban fogunk gyártcsni a CSKP XI. kongresszusának tiszteletére Üzemeink munkahelyein ezekben a napokban élénken vitatják a CSKP KB levelét, megtárgyalják az idei feladatokat. Az összes megbeszélések eredménye: többet, jobban és olcsóbban termelni a dicső Február 10. év­fordulója és Csehszlovákia Kommunista Pártja XI. kongresszusának tisz­teletére. A PREŠOVI NÁLEPKA KAPITÁNY - RUHÁZATI ÜZEMBEN Cupera és Poncák elvtársak ifjúsági kollektívái kezdeményezték a februári Öröm és tanulság Q Ez a történet nem mai, sem nem tegnapi, még decemberben hoztam magammal Fülekről. Azóta egyre tel­tek-múltak az új eseményeket szövő rppok, de ezek sem tudták bennem elhomályosítani az üzemben szerzett élményeket. S okan úgy vélik, hogy a mun­kaverseny csak hangzatos beszédtárgy, az üzemekben formálisan bánnak vele és csak a statisztikusok száraz kimutatásai, a munkateljesít­mények alapján „jelölik ki" a legjobb dolgozókat. Lehet, hogy néhol így cselekszenek és részben így van ez a füleki gyárban is. De gyorsan hozzá kell tennem, nehogy ^sérelem érje a munkásokat, ebben nagyrészt nem ők a „ludasok". Ha az ember felületes, és megelégszik csupán az üzem- és » termelésvezetők magyarázatával, so­hasem tud rátapintani az igazságra és sohasem ismerheti fel azt az örö­k* met keltő valóságot, hogy az utóbbi ^ évek alatt milyen mély gyökeret vert % a dolgozók körében a versenymozga­lom. Aki ezt'imeg akarja ismerni, menjen csak a munkások közé — ott megtudja a teljes igazságot, s még azt is, amiről esetleg az üzemvezetők, vagy más üzemi funkcionáriusok — hogy a vállalat jó hírnevén csorba ne essék — bizony nem szívesen beszél­nek. a a tájra boruló mélyen kéklő, sötéten szürkülő, a tekintet elé gátat emelő homály szerint szá­molnánk az órákat, késő éjszakát is mondhatnánk. De a sötétségben sok ablakot nyitó fények arról vallanak, hogy nem pörgetik olyan gyorsan az óra mutatóit. Még csak hat óra van. Fel is búg a gyári sziréna. Itt az uzsonna ideje. A délután kettőtől este hétig dol­gozó munkások most falatoznak. „Zsíros" a kosztjuk; szalonna, kol­bász, tej, vaj a kezükben, — ki ffnit szeret, azt eszik. De nézz csak jobban körül, más is történik itt, a lemez­osztályon! A gépek között összegyűl­nek a munkások. A kistermetű Baksa ""^tfános tervező, a szakszervezeti részleg­H bizottság alelnöke feláll az egyik jiagy gép alapzatára, és olvassa a kezében tartott papirosra gépelt szöveget. A XI. kongresszus tiszteletére in­duló' munkaverseny szervezéséről van szó. A termelés-vezető dolgozta ki — egyformán minden üzemrészleg részé­re — a versenv alapjául szolgáló pon­tokat. Hogy is hangzanak? Az ope­ratív tervet 101 százalékra teljesítik, egy százalékkal csökkentik az önkölt­séget, a dolgozó által okozott selej­tet elő kell írni megtérítésre, emelni kell a műszaki ellenőrzés színvonalát, a nehézségek leküzdése céljából ala­kítsanak komplexbrigádokat, csökkent­sék az adminisztratív dolgozók lét­számát, a munkaverseny kérdéseiről tárgyaljanak az osztályon a tömeg­szervezetek részlegszervezetei stb ... — Alapnak jó ez is — gondoltam a „kinti" ecmber szemével. De nem így a munkások. A vasle­mez csínját-bínját ismerő bádogosból mesterré lett Szikora Józsefben nem váltott ki nagy lelkesedést az unifor­mizá't „szöveg". — Százegy százalék? — kérdezte. — A múlt hónapban 108-ra teljesí­tettük a tervet — folytatta komo­lyan. — Komplexbrigád? A fikciós gépünk kiesett, áll. A termelési érte­kezleten ezt a kérdést is megoldjuk. Ott „fent" nem tudják, hogy többre vagyunk képesek! Mi ismerjük a problémáinkat. De van egy kényes pontunk, a baleset elleni védekezés. Ez nálunk a leggyakoribb. A lemez éles ... Erről kellene... — Szeretnék én is szólni egy pár szót! — szakítja félbe váratlan tü­relmetlenséggel mesterét a nyurga termetű, kurta bajszos Palcsó István esztergályos. Az uzsonnaszüne'. ,tíz perc, rövid idő, s ha Szikora hosszúra nyújtja beszédét, ő szóhoz sem jut­hat. A körben álló falatozó munkások tekintete Palcsóra szegeződött. Néhá­nyan el is mosolyodtak. Tudták, hogy hirtelen természetű ember és mindig felpattan, amikor látja, hogy egyes munkások nem bánnak úgy a szer­számmal, mint mondjuk a saját zseb­késükkel. Dobálják, mint az ócskava­sat, utána meg viszik hozzá piszko­san. olajosan, hogy javítsa ki. Ügy gondolják talán, Palcsó esztergályos dolga, hogy „tisztára tmossa" a szer­számot. Ezért mérgelődik annvit. Pal­csó hangja pattog most is: — A múltkor is vállaltunk kötele­zettséget, egy sem tett annak ele­get... — Megint csak hazabeszél... — hallatszik hátulról a halk megjegyzés, de az esztergályos, — talán szeren­csére is — nem hallja, mert más­különben alaposan visszavágna. — Nem íqy kell gondolkodni, elv­társak! — folytatja Palcsó. - A kö­telezettséget nemcsak papíron kell vállalni. Aláírtuk, hogy a szerszámot tisztán fogjuk tartani. Tessék is azt rendesen kezelni, hogy a hanyag ke­zelés miatt ne kelljen feleslegesen háromszor is javíta«i... Palcsó még ki sem fújta magát, amikor belépett a munkások gyűrűjé­be a zömök Dániel János préselő. — Én a védőberendezésről akarok beszélni — emeli fel hangját. — Itt az ideje, hogy (módosítsák a gépeken levő primitív védőberendezést. Sokan emiatt nem is használják. Nem lehet­ne ezen segíteni?! A hulladékkihordó is hallatja sza­vát! ökrös . Ernőnek hívják, idősebb munkás. A préselő-, a nyomógépek mellett ládákat helyeztek fl s a gép­munkások abba dobálják a megma­radt, hulladék-lemezdarabokat. És ökrös Ernő jó gazda akar lenni a maga, az egész présházra kiterjedő munkahelyén. Néha rászól t. „hanyag" dolgozóra, máskor meg csak a fejét ingatva emeli ki a ládából a nem hulladékba váló lemezdarabot. Most is e „vesszőparipájáról" beszél. — Nem illik eldobni az ép lemezt — mondja. — Nemhogy eltennétek, vagy mondanátok: viďd a nyíróba, hadd használják fel valamire ... Be sem' fejezhette szavait, már új­ra búgott a sziréna. Vége az uzsonna­szünetnek, végeszakadt a beszédnek, újra folytatódik a munka. De az utol­só szót még nem mondották ki. Majd legközelebb. Amikor majd alusznak rá néhányat, hogy jobban elgondol­kozhassanak arról, hogyan formálhat­nák át a saját lehetőségük szerint az újabb versenymozgalom alapjául szol­gáló, az uniformizált, a „fentről" — (Folytatás a 2. oldalon.) eaemértyek 10. évfordulójának tiszte­letére való kötelezettségek vállalását. A prešovi ruházati üzem dolgozói tíz­ezer koronát akarnak megtakarítani az első negyedévben az apróbb hozzáva­lóknál, hétezer koronát a műhely-re­zsi-költségeknél és 21 ezer korbnát az alap-nyersanyagoknál, valamint az em­lékezetes februári események évfordu­lójáig példás együttműködéssel és a technológiai előírások betartásával műhelyeikben 40 ezer arany jelzésű gyártmányt készítenek. A BRATISLAVAI SLOVNAFT dolgozói üzemi gyűlésükön szocialista kötelezettségvállalást tettek a Győzel­mes Február 10. évfordulója és a CSKP XI. kongresszusa tiszteletére és egyúttal azzal a felhívással fordultak a köztársaság összes vegyiipari üze­meihez, hogy kövessék őket a kötele­zettségek vállalásában és ily módon segítsék elő az idei termelési feladatok sikeres teljesítését. Kötelezettséget vállalnak arra, hogy az év első negyedévében túlteljesítik a terv összes fő mutatóit. A negyedévi A bardejovi cipőgyárban az idén már 18 ezer pár cipői készítettek A fiatal bardejovi Augusztus 29. üzem dolgozói január első dekádjában sikeresen dolgoz­tak. A tervfeladatukat száz százalékra teljesítették és 18 ezer pár téli gyermekcipőt gyártottak. A készítmények fe­le export-célokra szolgál és már a jövő hét elején elküldik a szállítmányt. A második dekádban már a második futószalagon is ex­port-készítményeket fognak gyártani. terven felül többek között 268 ezer ko­rona értékű árut gyártanak, 92 600 ko­ronával csökkentik a költségeket 8,7 százalékkal növelik a munkater­melékenységet. A kötelezettségvállalá­sok teljesítésében segítenek nekik a bratislavai műszaki főiskola kőolajipari tanszékének dolgozói. A bratislavai új farkastoroki üzem építői többek között kötelezettséget vállalnak a tervek ellenőrzésénél vég­zett munka szervezésének megjavítá­sára és 14 millió koronával csökken­tik a beruházási költségeket. Emellett a tervvel szemben három hónappal előbb akarják üzembe helyezni az ol­dott parafint gyártó üzemrészleget. AZ ERVČNICEI SOCHOR VEZÉRŐRNAGY VILLANYERÖMÜ technikusai, munkásai és funkcioná­riusai az idei tervfeladatokról beszél­tek. A beszélgetés eredménye az üiem idei első negyedévi kötelezett­ségvállalása: tízmillió kilowattórá­val több • villanyáramot juttatnak a gyáraknaK és a háztartásoknak és ezenkívül gazdaságosabban fognak dolgozni - 200 ezer kilowattórát ta­karítanak meg saját szükségletükben. Az üzemi kötelezettségvállalást alá­támasztó egyik legfontosabb felaján­lást a kazán és a gépberendezés kar­bantartói tették: három nappal lerövi­dítik a kazán rendes javításának ide­jét, a turbinák generál-javítását és szokványos javítását négy nappal ha­marább végzik el. AZ OLOMOUCI FARMAKON ÜZEM* gyártmányai iránt mind nagyobb az érdeklődés hazánkban és külföldön. Ezért az üzem terve egyes részlegei­bein 25 %-kal magasabb a múlt évi tervnél. A dolgozók e felemelt köve­telmények teljesítésére kötelezettség­vállalást tettek, mely szerint túltel­jesítik a félévi kiviteli tervet. A kö­telezettségvállalás teljesítése legin­kább a vegyiipari cég kollektívájától függ, amely már december 20-ig tel­jesítette évi feladatait. A B-l vitamin gyártásán dolgozók a termelés szak­mai színvonaláról való fokozott gon­doskodással végzik munkájukat. Államellenes kémcsoport a nyitrai kerületi bíróság szenátusa előtt Ez év január 7.-ll-e között tar­tották a nyitrai kerületi bíróság sze­nátusa előtt a fő bírósági tárgyalást azon államellenes kémcsoport 32 tagja felett, amelyet Jaroslav Vodič­ka, az amerikai CIC kémszolgálat ügynöke szervezett meg. A bírósági főtárgyalás a vádlot­takra teljesen rábizonyította az ál­lamellenes kémtevékenységet, ötna­pos tárgyalás után a kerületi bíróság szenátusa dr. Vladimír Burda vezeté­se alatt szigorú, de igazságos bün­tetést szabott ki. A CIC legtevéke­nyebb munkatársait, mégpedig Vladi­mír Fiala ügynököt 12 évi szabadság­vesztésre, Dezider Gregušt 10 évi szabadságvesztésre ítélte. A többi vádlottat a kerületi bíróság szenátusa egytől hét évig terjedő szabadság­vesztésre ítélte.

Next

/
Thumbnails
Contents