Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-12 / 12. szám, vasárnap

Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozata (Folytatás az 1. oldalról). béri ülésén levont következtetések alapján, Bacllek elvtárs beszámolójából és a vitából kiindulva szükségesnek tartja a párt szlovákiai munkáját a következő fő feladatok teljesítésére irányítani: • 1. A propaganda és az agitáció minden eszközével, főként azonban a sajtóban, rádióban és televízióban magyarázzuk meg a nyilatkozatban és a Békekiáltványban foglalt gondolatokat és ezzel fokozzuk népünknek proletár nemzetköziségre nevelését. Tovább mélyítsük testvéri kapcsolatainkat a Szovjetunióval, mutassunk rá a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezető szerepére a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban. Neveljük népünket büszkeségre, hogy a szocialista táborhoz tartozik és neveljük gyűlöletre az imperialistákkal szemben. Mozgósítsuk népünket aktív békeharcra, felelősségérzetre hazánk szocialista építésének sikereiért, mozgósítsuk a párt és a nép egységének és a CSKP Központi Bizottsága köré való felzárkózottságának szilárdítására. 2. Fokozzuk a küzdelmet a revizionista irányzatok iránt tanúsított békülékenység megnyilvánulásai, a hamis objektivizmus, szkepticizmus és apolitizmus ellen, a marxizmus-leninizmus eszméinek tisztaságáért, a proletárdiktatúrának és a párt vezető szerepének megszilárdításáért, társadalmunkban a munkásosztály vezető szerepének, a párt és az állam építésében pedig a demokratikus centralizmus alapelveinek megszilárdításáért. 3. Használjunk ki minden lehetőséget és eszközt nemzeteink és összes nemzetiségeink testvéri barátságának szilárdítására és elmélyítésére azzal, hogy fokozzuk a dolgozóknak csehszlovák szocialista hazafiságra nevelését. Folytassunk céltudatos és hatékony küzdelmet életünk minden szakaszán a burzsoá-nacionalizmus és ludákság, mint a Szlovákiában jelenleg legveszélyesebb burzsoá ideológia csökevényeinek kiirtásáért. Ezért fontos, hogy: a) az állami és gazdasági apparátusban, az üzemekben és falvakon a dolgozókat az országos feladatok helyes értelmezésére és teljesítésére késztessük és háttérbe szorítsuk az egészségtelen lokálpatriotizmust, b) a propagandában és agitációban, a sajtóban, rádióban, televízióban és filmekben az eddiginél sokkal jobban tájékoztassuk dolgozóinkat a köztársaság életéről. Szlovákia sikereinek propagálásában mindenkor a cseh munkásosztály testvéri segítségéből és a szocialista tábor országainak kibontakozódó együttműködéséből induljunk ki. c) Az iskolaügy terén szenteljünk nagyobb figyelmet az ifjúság szocialista szellemű nevelésének. Az oktatásban és a nevelésben jobban világítsuk meg azt a tényt, hogy a Csehszlovák Köztársaság a csehek és szlovákok természetes államformája. Tegyük intenzívvé a cseh és szlovák iskolák között felvett baráti kapcsolatok szervezését, szervezzük meg a cseh és szlovák diákok és tanárok kölcsönös cseréjét és a kirándulásokat úgy szervezzük meg, hogy a tanulók egész hazájukat megismerjék. d) A tudomány terén szorosabban kapcsoljuk össze a szlovákiai tudományos kutatást az országos kutatással. Fokozzuk a szlovákiai társadalomtudományok segítését a burzsoá ideológia ellen, a burzsoá nacionalista csökevények leküzdéséért, a csehszlovák szocialista hazafiság szellemében történő nevelés fokozásáért folytatott küzdelemben. e) A művészi alkotás terén támasszunk nagyobb igényeket a müvek eszmei tartalmára és politikai hatására. Az irodalom terén és a kiadóvállalatok tevékenységében juttassuk érvényre a nemzeti örökségünkhöz való helyes viszonyt és ne engedjük meg, hogy az eszmei tartalom és a politikai hatás figyelembevétele nélkül adjanak ki műveket. Az eddiginél fokozottabban tegyük hozzáférhetővé a szlovák dolgozók számára a cseh klasszikus és modern irodalmat. 4. Szervezzük, támogassuk és népszerűsítsük a cseh és szlovák dolgozók lehető legszorosabb kölcsönös, egyéni, turista, kulturális és egyéb kapcsolatait, a szlovákiai kerületek, járások, üzemek, EFSZ-ek, iskolák, színházak, az összes kulturális és közművelődési intézmények és létesítmények barátságát. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. H pár! legfontosabb ideológiai feladatai Szlovákiában Karol Bacílek elvtársnak, a CSKP KB politikai irodája tagjának, az SZLKP KB első titkárának beszámolója az SZLKP KB január 9—10-i ülésén Bacílek elvtárs beszámolójának első részében a kommunista és munkáspártok moszkvai tárgyalásainak lefolyásáról beszélt és hangsúlyozta ezen tárgyalások történelmi eredményeit. Rámutatott arra, hogy Szlovákiában a deklarációt és a Békekiáltványt széleskörű kerületi aktívákon vitatták meg, amelyeken részt vettek a Nemzeti Front pártjainak és minden szervezetének képviselői. Ezen aktívák vitáiban felléptek az üzemek és az egységes földművesszövetkezetek dolgozói, akik teljes mértékű egyetértésüket fejezték ki a moszkvai tárgyalások eredményeivel, új felajánlásokat tettek, hogy kifejezésre juttassák akaratukat, még jobban akarják teljesíteni szocialista országépítésünk feladatait. Sikeresek voltak a széleskörű járási aktívák is. A párt taggyűlései, az üzemi és a falüsi nyilvános gyűlések megmutatták, hogy dolgozóink nagyra becsülik a moszkvai tárgyalásokat. Erről tanúskodik az SZLKP KB-re érkezett számos határozat is. Ezek a rezolúciók egyetértésüket fejezik ki a deklaráció és a Békekiáltvány tartalmával, áthatja őket a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság nagy gondolata, s kifejezésre juttatják azt az egyöntetű elhatározást, hogy a dolgozók még jobban megszilárdítják a Szovjetunió vezette szocialista tábort. Ezek a határozatok — mondotta Bacílek elvtárs — újra bizonyítják a széles néptömegek pártunk politikájába vetett nagy bizalmát, népünk öntudata növekedésének és erkölcsi-politikai egysége megszilárdításának bizonyítékai. A moszkvai tárgyalások eredményei kedvezően megnyilvánultak a CSKP KB levelével kapcsolatos országos vitában, amely a CSKP XI. kongresszusa előkészületeinek fontos részét képezi. A kommunista és munkáspártok moszkvai tárgyalásai — hangsúlyozta a többi között Bacllek elvtárs — teljes mértékben igazolták azt a történelmi tényt, hogy korszakunk legfontosabb jeílemyonása a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődött. Részletesen elemezte, hogy az állandóan erősödő és szilárduló szocialista rendszer milyen fontos tényezője a békepolitikának s ezzel a nyugati imperialistáknak számolniok kell. A moszkvai tárgyalások a jelenlegi nemzetközi helyzetet elemezve valamennyi kommunista és munkáspárt alapvétő feladatául tűzték ki a békeharcot. A háború, avagy a békés együttélés kérdése a világpolitika elsőrendű problémája lett. Fő feladatunk továbbra is kezdeményezően támogatni a Szovjetunió békeDolitikáját, szorgosan népszerűsíteni a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini elvét, és a béke további híveit megnyerni e politikának. Külpolitikánk ezen alapvető elveivel összhangban áll a Široký elvtárs által vezetett csehszlovák delegáció jelenleg Indiában és Ázsia más országaiban tett látogatása. Az India miniszterelnöke és a mi miniszterelnökünk megbeszélései után aláírt közös nyilatkozatból láthatjuk, hogy küldöttségünk látogatása igen nagy jelentőségű a két ország közötti barátság és békés együttműködés megszilárdítása szempontjából, és a gyakorlatban valósítja meg a különböző társadalmi rendszerű államok békés eoyüttélésének elvét. A deklaráció és a Békekiáltvány megszabták a világ kommunista mozgalmának alapvető irányvonalát — mondotta Bacllek elvtárs beszámolója első fejezetének zárórészében. — Most biztosítanunk kell ezen irányvonal sikeres teljesítését. A kommunista és munkáspártok moszkvai tárgyalásai hangsúlyozták az SZKP XX. kongresszusa határozatainak nagy jelentőségét nemcsak az SZKP, hanem az egész nemzetközi munkásmozgalom számára. A személyi kultusz kiküszöbölése a kommunista mozgalomból, a pártmunka lenini elveinek felújítása, a dogmatizmus és a szektásság elleni harc még átütőbb erejűvé tette a marxizmus-leninizmus nagy gondolatait, elősegítette a nemzetközi munkásmozgalom további hatalmas méretű kibontakozását, aminek bizonyítéka a kommunista és munkáspártok deklarációja és a Békekiáltvány is. A kommunista mozgalom ereje éppen a marxizmus-leninizmus tanításának és ideológiájának tisztaságában keresendő. A kommunista pártokat mindig az szilárdította, hogy volt elég erejük leszámolni az opportunizmussal. Az elméletben éppúgy, mint a gyakorlatban, állandóan szem előtt kell tartanunk a marxista-leninista tanítás tisztaságát. Vannak elvi kérdések, amelyek általánosan érvényesek az egész világ kommunista mozgalmára, mivel érvényesítésük nélkül nem lehet felépíteni a szocializmust. Lenin elvtárs arra tanított minket, hogy az ilyen kérdésekben nem szabad meghátrálnunk, hanem ellenkezőleg, rendíthetetlenül küzdenünk kell a párt elveiért. Az SZKP XX.' kongresszusa után a kommunista mozgalom felbomlasztására, a kommunista pártok és az egyes szocialista országok közötti ellentétek kihívására, és különösen a szocialista országok Szovjetuniótól való elszigetelésére törekedve különféle teóriákat népszerűsítettek. így például a nemzeti kommunizmusról -szóló teóriát, a tervgazdálkodás, a proletár nemzetköziség eszméi, a Szovjetunió szocialista táborban betöltött vezető ereje a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalomban betöltött vezető ereje, a a proletárdiktatúrában betöltött vezető szerepe, a munkásosztálynak társadalmunkban betöltött vezető szerepe, a kommunista pártok demokratikus centralizmusának elvei stb. elleni teóriákat. Ez eszmei kártevésnek minősíthető, aminek célja a kommunista mozgalom egységének gyengítése. A kommunista pártok deklarációja világosan felsorolja azokat a fő törvényszerűségeket, amelyeket a szocializmus felépítése érdekében tiszteletben kell tartani. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok tapasztalatai igazolják a marxi-lenini elmélet helyességét, és lehetővé teszik minden országban meghatározni a szocializmus építésének útját, szem előtt tartva a nemzeti történelmi sajátosságokat és hagyományokat. A tapasztalat azt is megmutatta, hogy a sajátosságok szem elől tévesztése folytán szektás hibákra kerül sor, a párt elszakad a dolgozók széles tömegeitől, ezzel szemben e sajátosságok túlbecsülése nacionalista és opportunista elhajlást okoz. Különösen veszélyes meghátrálni a Szovjetunió iránti viszonyban megnyilvánuló nacionalista irányzatokkal szemben. Gottwald elvtárs arra tanított minket, hogy a Szovjetunió elleni negatív ál'áspont feltárja előttünk a fenyegető veszélyt, hangsúlyozta, hoav a Szovjetunió iránti viszony a proletár nemzetköziség próbaköve. A magyarországi események időszakában láttuk, hogy az ellenforradalmárok egyik fő jelszava az a követelmény volt, hogy el kell szakadni a Szovjetuniótól és a szocialista tábor többi országától. Felmerülhet a kérdés: — Hogyan ütheti fel a fejét a revizionizmus, illetve a burzsoá nacionalizmus és a burzsoá ideológia más megnyilvánulásai, ha nálunk népi demokrácia van és nincsen burzsoá politikai mozgalom, sem burzsoá sajtó stb. Tudatában kell lennünk annak, hogy a munkásosztály politikai hatalmának kivívása, a szocialista változások folyamata még nem küszöböli ki a kispolgárság és a kisajátított burzsoázia tagjainak befolyását, különösen ezért erősek még az emberek tudatában a burzsoá ideológia maradványai, az idealista és a nacionalista előítéletek és nézetek. A burzsoá ideológia és a különféle előítéletek elleni harcban nagy türelemre, átnevelő és ideológiai munkára van szükség. Állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy köztünk vannak és tevékenykednek azok, akiktől elvettük a politikai hatalmat és a kizsákmányolás lehetőségét. Ezek a volt tőkések, gazdag iparosok, kereskedők, földbirtokosok és kulákok. Hozzájuk kell sorolnunk a volt köztársaság és a fasiszta szlovák állam állami és gazdasági apparátusának kiszolgálóit is. Sokan dolgoznak közülük a hivatalokban, üzemekben, állami gazdaságokban, bányákban és a vasúton. Többségük gyűlöl minket. Az ilyen elemek — gyakran munkásnak leplezve magukat — sorainkban zavart akarnak kelteni és bizalmatlanságot népi demokratikus rendszerünk, pártunk iránt. Egyesek közülük beférkőztek pártunkba is, és ott különféle helytelen, ellenséges nézeteket terjesztenek. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy közvetlenül határosak vagyunk a tőkés világgal, ahonnan az ellenség a rádió és más eszközök közvetítésével állandóan és gyakran igen rafináltan rendszerünk ellen irányuló ellenséges nézeteket terjeszt nálunk és minden erejével támogatni iqyekszik a reakciós elemeket, ösztönzi a maradi, reakciós nézeteket. Mindezért rendkívül fontos állandóan mélyíteni dolgozóink nevelését a szocializmus szellemében és küzdeni a burzsoá ideológia minden megnyilvánulásával szemben. A CSKP Központi Bizottsága a múltban már többször foglalkozott pártunk ideológiai munkájának kérdéseivel. Ezeket a kérdéseket igen mélyrehatóan megtárgyalta a tavalyi júniusi ülésen is, hangsúlyozta a párt ideológiai munkájának elsőrendű jelentőségét mind a jelenlegi feladatok, mind pedig a szocialista országépítés további távlatai, a nemzetközi politikai fejlődés és a nemzetközi munkásmozgalom feladatai és távlatai szempontjából. A CSKP KB júniusi ülése határozatainak feldolgozásában azonban komoly hiányosság volt az, hogy az SZLKP KB nem aplikálta megfelelőképpen ezeket az ideológiai kérdéseket Szlovákia viszonyaira, habár ezt Szlpv^kia sajátos történelmi, gazdasági és nemzetiségi problémái megkívánták. A csehszlovák szocialista hazafiság szellemében neveljük az embereket A moszkvai tárgyalások, valamint a CSKP KB 1957 júniusi és decemberi üléseinek és a párt szlovákiai munkájának tapasztalatai alapján ma a következő ideológiai kérdések állnak előtérben: A csehszlovák szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség szellemében való nevelés, köztársaságunk nemzetei egységének szilárdítása. Oj, szocialista embert kell nevelnünk, aki büszke hazájára és népének a köztársaság építése során elért eredményeire, tudatában van saját helyzetének és kötelességeinek a békéért és a szocializmusért folytatott küzdelemben. Ezzel kapcsolatban áll a burzsoá ideológia elleni harc, melyet — elsősorban a revizionizmus és a burzsoá nacionalizmus ellen — az eddiginél következetesebben és konkrétabban kell folytatnunk. A köztársaság belső erejének és biztonságának forrása, hazánkban a szocializmus építésének egyik alapvető kérdése a cseh és a szlovák nemzet, valamint a köztársaságban élő minden nemzetiség törhetetlen egysége és testvéri szövetsége. Szlovákia dolgozó népe történelme folyamán már sokszor bebizonyította, hogy csupán a Csehszlovák Köztársaságban látja a számára természetes és törvényszerű államalakulatot. A cseh és a szlovák dolgozó nép évszázados vágya volt a csehek és szlovákok közös államában élni. Erre törekedtek a cseh és a szlovák nemzet legjobbjai. Ezt az örököt hagyták ránk mindkét testvéri nemzet haladó hagyományai, a két nemzeté, amelyeket közös tradíciók kapcsolnak egybe és közös gyökerek táplálnak. Míg a München előtti köztársaság burzsoá pártjainak politikája a népek egymás elleni uszításán, a kölcsönös bizalmatlanság és gyűlölet szításán alapult, addig Csehszlovákia Kommunista Pártjának nemzetiségi politikája a múltban és ma is azon elv teljes elismerésén és következetes érvényesítésén alapszik, hogy mindkét nemzetünknek és valamennyi nemzetiségünknek biztosítanunk kell nemcsak a formális, de a tényleges egyenjogúságot is. Ez a politika, amelynek lényeges része lett Szlovákia szocialista iparosítása, Szlovákia dolgozó népének a szovjet hadsereg által való felszabadítása óta és különösen 1948 februárjától hatalmas eredményeket hozott. Szlovákia a felismerhetetlenségig megváltozott. Ma már nem elmaradt mezőgazdasági országrész, amely fiai tízezreinek nem tudott kenyeret adni és idegenbe kényszerítette őket a munkáért és a kenyérért. Ma Szlovákiában döntő ágazat a legkorszerűbb technikával ellátott ipar. Az azelőtt elmaradt mezőgazdaság is megváltoztatta arculatát, lényegesen megnőtt a nép életszínvonala, virágzik a formáját tekintve nemzeti, tartalmát tekintve pedig szocialista kultúra, fejlődik a szlovákiai közép- és főiskolák hálózata. Szlovákiában virágzik a nemzeti élet. Szlovákia dolgozó népe büszke ezekre a sikerekre és tudatában van annak, hogy ezek nem lettek volna megvalósíthatók a testvéri cseh dolgozó nép, a cseh munkásosztály önzetlen segítsége, a CSKP bölcs politikája nélkül. A csehek és szlovákok történelmi egymásra utaltsága A szlovák dolgozó nép különösen 1918-ban, az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása idején nyilvánította ki erélyesen azt az akaratát, hogy a cseh nemzettel együtt akar élni. Elég, ha megemlítjük a Liptovský Mikuláš-i 1918. május í-i hatalmas manifesztációi. Csehszlovákia Kommunista Pártjának alakuló kongresszusát 1918. májusában Oroszországban és a népi tömegek széleskörű mozgalmát ebben az időszakban. A cseh és a szlovák dolgozó nép széles tömegeinek mozgalma döntő szerepet játszott a Csehszlovák Köztársaság megteremtésében. A Csehszlovák Köztársaság létrejövetele megmentette a szlovákokat, mint nemzetet. Nagyra kell becsülnünk a cseh nemzet haladó erőinek segítségét, amelyet a szlovák nemzeti élet fejlesztésében nyújtottak. A cseh nemzet számos tagjának áldozatkész, hazafias tevékenysége nélkül nem bontakozhatott volna ki a szlovák iskolaügy, különösen a főiskolák fejlődése, a színjátszás és általában a kultúra fellendülése. Sohasem feledjük el, hogy a cseh nemzet ilyen tagjaiból nőttek ki a szlovák nép érdekeinek és szocialista jövőjének olyan kiváló harcosai, mint amilyen Reter Jilemnický, Ivan Hálek, Anton Neďvéd és mások voltak. Az uralmon levő burzsoázia népellenes politikája ellenére így szilárdult a csehek és szlovákok szövetsége. A cseh és a szlovák nép a Csehszlovák Köztársaság megteremtésének és Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakításának első napjaitól kezdve közösen szállt szembe a közös ellenséggel nemcsak a cseh, hanem a szlovák, német és a magyar burzsoáziával is. A cseh munkásság viharosan tüntetett a szlovákiai ipar leépítése ellen, az ellen, hogy Krompachyban, Rumanován, Kosútyban, Čertižnén, Polomkán és számos más helyen belelőttek a szlovákiai dolgozókba, míg a szlovák munkásság sztrájkkal tiltakozott a csehországi terror és munkásgyilkolás ellen. A párt és a forradalmi szakszervezetek cseh dolgozói vezették a mezőgazdasági munkások, erdőmunkások, építkezési dolgozók számos sztrájkiát, míg a szlovákiai dolgozók részt vettek a prágai munkanélküliek sok tüntetésén. Szlovákia dolgozó népe 1938-ban nemcsak Tornócon, Kassán és a további városokban rendezett számos manifesztáción állt ki elszántan a köztársaság védelmére, hanem a mozgósítás idején is. Annál inkább súlyosabb a Hlinka Szlovák Néppártja vezetőinek bűne, akik a köztársaság szétverésével a legnagyobb árulást követték el a szlovák nemzet érdekein. Csehszlovákia dolgozó népe a fasisz(Folvtetás a 3. oldalon.) tJJ SZO 2 6 1958. január 15,