Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-05 / 5. szám, vasárnap

IVAN OLBRACHT: EDUARD ŽÄK KARRIERJE SENKI SEM TUDTA megérteni, hogyan került ilyen rendes családba egy ilyen rossz gyerek. A tanító teljesen tanácstalan volt, ha Eda néha megjelent az iskolában, és mindig azt mondta, hogy már tok ilyen semmiházinak jövendölt akaszt ófahaiált, de jövendölése ennél az egynél egész biztosan beteljesedik. Marna állandóan sírt miatta, apa pedig ütötte, ahol érte. De ezt csak addig tette, amíg Eda a „Zsidó-kemencék"-nél egy facér akrobatától el nem tanulta a dzsiu-dzsicu művészetét. Mert ezután, mintegy három héttel a tizenötödik születésnapja előtt, jobb öklével úgy gyomron vágta, a ballal pedig úgy állon ütötte apját, hogy az öreg iáknak mindörökre elment a kedve az elavult pedagógiai módszerekkel való kísérletezéstől. E kettős harci mozdulat és az első sikerből születelt tudatalatti büszkeség vált később Eduard Žák híres kezesorrosänak alapjává. Eda, miután a különböző iparosmesterek egymás után kergették ki műhelyükből, beleszeretett az utcai életbe. Anyjával tartatta el magát, Sport-cigaretta- és sörkészletét pedig sarkászatból és madarászaiból eredő mellékkeresetéből fedezte. A sarkászat abból áll, hogy az ember kiáll valamelyik Sižkovi utcasarokra, hátát és egyik talpát a falnak támasztja, kezét zsebre teszi, és alsóajkára Sport-cigarettát ragaszt. Az ilyen cigarettatartás az elegancia miatt fontos, no, meg azért is, mert így az emberi száj határain belül minden különösebb erőlködés nélkül ide-oda lehet helyezni a cigarettát. Ezután már csak a járókelők megfigyelése van hátra. A sarkász az emberek járásából és arcából lélektani, bevásárlótáskájuk méreteiből pedig szociális következtetéseket von le. Igaz, időnként megzavarja valaki és megkéri, hogy vigye el poggyászát az állomásra (persze cj poggyásznak nem szabad nehéznek lennie), s néha egy-egy őrizetlenül álló kézikocsi is akad, amit e\ lehet lopni és eladni, de mindez mellékes, a fő a sarok, a Sport, és az emberek tunulmányozása. A madarászat is érdekes foglalkozás. Az ember ugyan gyakran kifog mellette egypár pofont s ezért jobb kettesben csinálni a dolgot, de Eda mégis inkább az önálló vállalkozást kedveli, hogy ne kelljen osztozkodnia. A madarász keresztiilbujik a parkok sürü sövényein, négykézláb folytatja útját a gyepen át és így lepi meg az óvatlan szerelmespárokat. Megáll fölöttük és elkiáltja magát: — Mit csinálnak itt? Az erkölcsrendészettöl vagyok. Mind a ketten velem jönnek! — Ezt ugyan kevesen hiszik el, de amikor Eda szájához emeli rendörsípját, a legtöbben mégis megszólalnak: — Ne fütyüljön! — és már nyúlnak is a pénztárcájuk után. A diákok állandó üzletfelek ugyan, de fizetési képességük igen csekély, a fiatal munkásoktól pedig legföljebb egykét pofont kaphat az ember, viszont időnként sikerül kifogni egy-egy ideges idősebb urat, aki aztán kárpótlást nyújt mindenért. Akkor még persze senki, maga Eda sem sejthette, hogy ezekben a kamaszkori kedvtelésekben éppúgy, mint Newtonnál, vagy Napoleonnál, rejtett zsenialitás nyilatkozik meg, amely később kultivált formát öltve, dicsőséget és boldogságot hoz hordozójára. TIZENNYOLCÉVES KORÄBAN Eda barátságot kötött egy idősebb utcalánnyal, lovagiasan védelmébe vette és amikor védencét kiutasították Prágából, elutazott vele Teplicére. Ezzel szülei és szomszédai örömére egyelőre befejezte prágai tevékenységét. Egyébként meglett férfi korában ehhez a kedvteléséhez is visszatért, csak persze tökéletesített formában. A tanító, aki kellemetlen véget jósolt neki, az ő esetében is tévedett, éppúgy, mint elődei esetében. Eda hat év múlva ismét megjelent Prágában és dicsőségesen jelent meg. Karriert csinált Innsbruckban, a katonaságnál. Az első csillagot azzal érdemelte ki, hogy feljelentett egy megbízhatatlan katonát, aki a lőtéren lázító beszédeket tartott bajtársainak. Mikor a katonaládáját átkutatták, szocialista brosúrát találtak bsnne, s a katonát nem sokkal ezután három évi várfogságra ítélték. A második csillagot Iák őrvezető egy dél-tit-ili selyemqyárban nyerte el, ahol szurqnyával keresztüldöfte a sztrájkoló rtwnkássfiq bizalmi emberét, s ezzel rr.egmentette a gyárigazgatót az esetUqes inzultustól. Feljebbvalói korlátlan bizalmát és tiszteletét azonban a szlovén szőlősgazdák lázadása alkalmával vívta ki. Erre akkor került sor, amikor a kormány elrendelte, hogy a filoxerától veszélyeztetett területen fel kell égetni minden szőlőt. Žák tizedes olyan energikusan lépett föl az engedetlen parasztok ellen, hogy a tett színhelyén nyolc halott és tizenegy sebesült maradt. Szolgálata utolsó évében az ezredes szakaszvezet övé léptette elő és így szólt hozzá. — Maga jó katona, az isten is állami szolgálatra teremtette. Hiányozni fog nekem, de mivel a prágai rendörségnél jelentkezett felvételre és véleményem szerint ott is kitűnően fogja szolgálhatni a császár őfelségét és a hazát, nem emelek kifogást távozása ellen, felvételi kérelmét támogatni fogom és egyúttal magánlevelet írok Krikava udvari tanácsos úrnak, aki bizalmas barátom. Gratulálni fogok neki, hogy ilyen megbízható embert kap. Ha még megtanul írni-olvasni — s ezt lelkére kötöm, ez nagyon, nagyon fontos — akkor ragyogó karriert fog befutni. A viszontlátásra, hős szakaszvezetőm! — És kezet fogott vele. ÍGY TÉRT VISSZA Prágába hat év múltán Eda Žák. De nevét akkor már Zaknak írta és Caknak ejtette. A tapasztalt ezredes nem tévedett: Eduard Zak emberismeretével, ravaszságával, határozottságával és kombinációs készségével valóban rátermett a közbiztonsági szolgálatra. A politikai osztályra tették, ahol nemsokára főnöke, Skfivanek főfelügyelő jobbkeze lett. Zak feladata az volt, hogy felforgató elemek után kutasson és megsemmisítse őket. Ezt a feladatot állandóan szimatoló orral és fogvicsoritva végezte, mert a „felforgató elem" fogalma azt jelentette számára, hogy: „Keresd!" és „Fogd meg!" Senki sem tudott a külvárosi kocsmákban olyan szemfülesen figyelni, mint Zak. Senki sem tudott az őrszobán olyan energikus kihallgatásokat lefolytatni, mint Zak. Senki sem volt az utcai tüntetések szétverésénél olyan dühödt, mint Zak. Eduard Zak közrendőr volt az, aki 1905-ben a Pfíkopy és a Havífska utca sarkán agyonlőtte Hubáé ipari tanulót, ó volt az, aki ugyanabban az évben a Múzeumnál karddal levágta egy négyéves gyerek kezét, Zak őrmester 1909-ben egy antimilitarista összeesküvést leplezett le, ő jött a nyomára egy anarchista szaharincsempészésnek, öt használták fel az osztravai bányászok és az északcsehországi textilmunkások provokálósára. Rettegett tőle minden szocialista, anarchista, realista, pacifista, szabadgondolkodó, haladó és egyéb efajta elem, s marcona termete és állát ól felfelé futó hatalmas bajusza mindenkiben respektust keltett. Kezesorrosa híres volt, olyannyira, hogy egy idő múlva a budapesti rendőrség is utánozta. A kezesorros technikája abban állott, hogy a letartóztatott egyént az órszobán csuklón ragadták és kificamították n kezét, ugyanekkor úgy vágták orron, hogy menten összerogyott. — És most beszélj! — Ha vonakodott beszélni, Zak őrmester fölemelte és ráordított: — Te rohadék, te még vért mersz ereszteni az orrodból? — és még egyszer odavágott. A delikvens azután vagy vallott, vagy elvitték. IGAZ, AZ EMBERT felemeli saját értékének tudata, s a sok siker miatt féltékeny kollégák bosszúsága kellemessé teszi az életet, de akiben van egy kis becsvágy, az a megbecsülés külső jeleire is vágyik. Zaknak nemsokára ez is megadatott. Az ő tanácsára, az ö segítségével, s az ö régi tapasztalatai alapján újjászervezték az egész politikai osztályt, és amikor az apparátus kissé ellustult vérét Zak fiatalkori barátainak és barátnőinek tömeges felvételével felfrissítették, a prágai rendőrség olyan sikereket ért el, hogy még Bécsben is felfigyeltek rá. Zak híres lett: főnökével, Skfivánek főfelügyelő úrral egyetemben érdemrenddel tüntették ki. (Részlet, fordító: Zádor András) Kulturális Wek\ A rimaszombati Csemadok-csoport színjátszói decemberben öt előadáson mutatták be Tabi-Erdődi-Vincze három felvonásos operettjét, A párizsi vendéget. E'^ben a hónapban több más várost keresnek fel ezzel a darabbal. (s. L) Több, mint ötven jelentfis ausztráliai kulturális dolgozó felhívást intézett Menzies miniszterelnökhöz, amelyben a nukleáris kísérletek azonnali beszüntetését követelik. .(ČTK) Fekete Gyula, a komáromi Magyar Területi Színház tagja, 51 éves korában hirtelen elhunyt, (d. f.) Az utolsó állomást, Erich Maria Remarque fasizmus ellenes színmüvét műsorra tűzte a moszkvai Szovjet Hadsereg Színház. ( —) Hazánkban jelenleg összesen 14 500 közművelődési könyvtár van, mintegy 16 millió 750 ezer kötettel. A könyvtárak olvasóinak száma több, mint 1 millió 600 ezer volt, a könyvforgalom 30 milió 700 ezer kötetet tett ki (K) Szergej Konyenkov szovjet szobrászt a Szovjetunió nemzeti művészévé nevezték ki érdemeiért. A művész jelenleg Lenin emlékművét készít a moszkvai Lenin-hegyre. (ČTK) A kalondai Csemadok-csoport e hó 26 -án irodalmi vitaestet rendez Egei Viktor Márton elindul és Tűrj üllő című regényeiről, amelyen megjelenik a szerző is. (s. 1.) Halldor Kiljan Laxness, a Nobeldíjas izlandi író felesége társaságába. a népi Kínába és Indiába utazott. (Tv) V. Szoszjura: ukimjuz* boiqozík Micsoda boldogság e szabad földön át ballagni, dolgozni, hogy a vak éjjelek, amelyek elfedték az öröm kapuját — gyönyörű földünkre vissza ne térjenek. Aranyló sugárral iramlik tavaszunk, erdőnek-mezőnek cseréli köntöség. Döng már a kalapács, az üllő szava zúg, testvéri összhang ez, győzelem, dicsőség. Falvak és városok a kormos romokon épülnek s dúsabbak lesznek, mint azelőtt. Műhelyek fénylenek. Felharsan robogón Ukrajna teremtő munkája mindenütt. Hullámzó tengeren hajók iramodnak, végtelen réteken piroslik a hajnal: milyen boldog öröm így dolgozni annak, kit a Kreml szór be örök sugarakkal. Ukrajna népszerű költőja születésének 60. évfordulója Volodimír Szoszjura Volodimir Szoszjura, neves ukrán költő 1958. január 6-án tölti be 60. életévét. 1898-ban született Debaíjcevben, a Donbaszban. A donyeci bányász fia sorsát hazájának a szocialista {orradalom győzelméért vívott harcával kötötte össze. A vörös hadsereg soraiban harcolt. V. Szoszjura éppúgy, mint P. licsina. M. Rilszkij, M. Bazsan és L. Pervomajszkij az Októberi Forradalom lángjaiban született ukrán költészet kimagasló művelői közé tartozik. Szoszjura első verse 1917ben jelent meg nyomtatásban. Első jelentős művét, „A vörös tél'" című forradalmi époszt 1921-ben írta. Ebben az eposzban teljes mértékben megnyilvánult V. Szoszjura sajátos, erőteljes lírai tehetsége. A költő mesteri módon rajzolta meg benne a polgárháború és az Októberi Forradalom eseményeit Ukrajnában. Az nkrán költészet egyetlen antalóglájából sem marad kl Szoszjura „A vörös tél" című éposza, amelynek egyebek között önéletrajz jellege is van. De a mű lírai hőse nemcsak maga a szerző — Ukrajna szociális és nemzeti felszabadítáKoreai képzőművészeti kiállítás Prágában mmsm Sonu Tam: A folyóra ráborul az estihomály, olaj (Zd. Feyfar felvétele.) Prágában megnyitották a koreai képzőművészet első kiállítását, amely több mint 240 régi és új müvet tartalmaz. A látogatók először a VI. évszázadból származó falfestményeket, valamint a hagyományos koreai stílusban nagy vászonra festett képeket láthatják. Ez utóbbiak legnagyobb része újabb keletű, főképp 1955 óta festették őket. Olajfestményeket, plasztikát, grafikai, kerámiai müveket, hímzéseket, csontból készült, továbbá gyöngyökkel díszített tárgyakat találunk itt. Arról, hogy milyen gazdag kulturális hagyományokkal rendelkezik ez a kis ország, amelyet „a kora reggeli üdeség országának" neveznek, a kiállítás látogatói maguk is meggyőződhetnek. A koreai képzőművészet bátran versenyezhet a többi népi demokratikus ország képzőművészeivel. Emellett tekintetbe kell venni, hogy a múzeumok és kiállítási helyiségek nagy része a háborúban elpusztult, vagy megrongálódott. A koreai képzőművészet a japán imperializmus uralma alatt nem fejlődhetett szabadon. Csakis a felszabadulás után kezdett felvirágozni a képzőművészet és növekedett a képzőművészek száma. Azelőtt mindössze talán ötvenen voltak a népi demokratikus Koreában, számuk ma már túlhaladta az 550-et. A művészet itt a népi hagyományokból merít és a szocialista realizmus módszereire támaszkodva új tartalommal bővül. Ma a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban él az ország megszállott területéről elmenekült művészek nagy többsége is. A szobrászok és festőművészek bátran fordulnak a szocialista építés témaköréhez. így az erőteljes, időszerű gondolat a müvekben gyakran jut kifejezésre. A természet szépségét, a pompázó növényvilágot, a népszokásokat ábrázoló .művek sajátos költői kifejezéssel ragadják magukkal a szemlélőt. Ez a kifejezésmód a kínai képzőművészet kedvelői előtt ismert. E művek kifinomult színárnyalataikkal megnyerik a látogatók csodálatát. A témakör gazdagsága e tőlünk oly messzefekvő, de szívünkhöz közelálló művészet fejlettségéről tanúskodik. M. Imrich sónak áldozatkész harcosa — hanem * Nagy Forradalom hozzá hasonló aktív részvevőjének milliói. A forradalom katonája jellegzetes, általánosított képének megrajzolására a szerzőnek nemcsak forradalmi ifjúsága szolgált kútíorrásul, hanem a polgárháború és a forradalom ukrajnai frontján szerzett gazdag tapasztalatai Is. Szoszjura szocializmust dicsőítő költészetének — mint minden kiváló miinek — jellegzetes nemzeti vonásai Is vannak. A vörös hadsereg katonái a vonaton a Csumakot, a csumakokról, a történelmi Ukrajna hal- és sókereskedőiről szóló közkedvelt népdalt éneklik, a lányok a harctérre Induló Ifjakat piros szalagokkal ajándékozzák meg, ősrégi szokás ez a kozák Ukrajnában stb. Szoszjura „A vörös tél" című époszában a torradalomban újjáéledt Ukrajnában valóban lezajlott eseményeket tárja elénk. A költő e műben nemcsak az 1917 évi forradalom ütemét és vérkeringését, hanem a szabadságért küzdő ukrán nép hangulatának és érzéseinek gazdag skáláját Is érzékelteti. „A vörös tél"-ben erőteljesen nyilvánul meg a Szoszjura költészetére jellemző emocionális erő és patetikus hangulat. A lelkes szónoki felhívás. „A frontra, a frontra!", az örömteli és tragikus események egybekapcsolása az „ó, nem felejtem el azt a vörös telet" kiáltás hangulatában, a vörös és arany szín osztá'.ymegkülönböztető jelzők válogatása, az első személyben folyó egyszerű, közvetlen beszéd, amely az „én' helyett gyakran a „mi" többesszámű személynévmásba megy át, még jobban kiemeli Szoszjura hazája Igazi történelmi helyzetét Ismertető nagy művének forradalmi romantikus hangulatit. Szoszjura mélyen Ural, de egyszerű szavakkal hangzó versére, mely feltárja az em'i«r gazdag belső világát, a legmegfelelőbb a goethei „Worterguss" meggyőző erejű kifejezése, amely főleg a lírái költészetre o!y jellemző. Ezzel a tipikus „szoszjural" verseléssel (ez a kifejezés általánosan használt a jelenlegi ukrán Irodalom kritikusai között (a szerzi később megénekli a Párizsi Kommün hőseit, a Dryetrosztroj építőit, a Nagy Honvédd Háború frontjain küzdő szovjet katonák példátlan bátorságát és áldozatkészségét, szülőföldje természeti szépségeit, a kékszemű ukrán lányok hű szerelmét. Ily sokoldalú Szoszjura életművének t*:rayköre, aki munkássága 40 éviben 25 kötettel gazdagította az irodalmat. Szoszjurának sok költeményét, románcát megzenésítették. Mély líraiságuk gazdagítja, szépíti az ukrán ifjúság életét, további küzdelemre serkenti hazája felvirágoztatásáért, a boldog és szabad életért a kommunista társadalomban. V. Szoszlura e gondolataival hozzánk is közelálló. Etapokban a neves ukrín költőt őszinte, szerető szívvel köszöntjük. M. NEVRLÝ A moszkvai Iszkussztvo kiadó megjelentette a csehszlovák film-szövegkönyvek gyűjteményes kiadását. (Tv) Ilja Erenburg, Konsztaním Szimonóv és X Csugov szovjet írók Uruguayban tartózkodnak hivatalos látogatáson. (Tv) Ez év őszére befejeződili a bátorkeszi t'zonegyéves iskola új, korszerű épületének építése, (b. r!) Magyarországon Nohéz kesztyűk címmel mutatták be azt a filmet, amelynek főszereplő-e Papp László, a világhírű magyar ökölvívó. A kritika egybehanqzóan gyengének tartja ezt az alkotást, (g) 0.J S70 5 ír 1958. január X.