Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-23 / 23. szám, csütörtök

MESÉBE ILLŐ Nemesi becsület (Zemianska česť) Jón Kalinčiak, a Stúrt követő szlovák irodalmi nemzedék egyik tekintélyes képviselője Restauráció c. regényének alakjai kelnek életre Vlado Bahna államdíjas rendező Nemesi becsület című filmjében. A mü hű korkép a múlt századbeli feudális Magyarország életéből. Cselekményének tárgya a restauráció, azaz a megyei tisztújítás. Főszereplői az elszegényedett kurtanemesek, akiknek ugyan felkopik az álluk, de nagyra vannak a nemesi rendhez tartozásukkal, nemesi becsületükkel, mely azért — mint a történetből kitűnik — a legelső adandó alkalomkor megvásárolható. Kalinčiak szatírájának éle a rendszer és a nemesi rend korruptságát veszi célba. Két nemes: Bešeftovský és Potocký vetekedik az alispáni tisztségért és korteseik a választók toborzására a vesztegetéstől kezdve a nyers, tettleges bántalmazásig minden eszközt megragadnak. A végén csellel Potocký nyeri el az alispáni széket, amiben a tekintélyes Levickýcsalád fejének van oroszlánrésze, de Bešeňovský sem bukik el, sőt magasabb hivatalt kap Budán, s a történet szerelmes párja is egymásé lesz. Az utóbbi időben annyira kritizált szlovák filmgyártásnak sikerült vállalkozása volt Kalinčiak restaurációjának megfilmesítése, mely hiteles képet ad a nemesi rend bomlásáról, a régi választások fonákságáról és a romlott légköréről, melyben a film története lejátszódik. Florenc 13'30 Jozef Mach államdíjas rendező általában sikeresnek mondható vígjátékában pellengérezi ki az emberi gyarlóságokat: az önzést, tolakodást, gőgöt, összeférhetetlenséget stb. Történetének színhelyéül a Prága Karlovy Vary között közlekedő gyors autóbuszjáratot választja. Ahány utas, annyi típus, és valamennyien rabjai az emberi hibáknak. Egyes ízléstelennek minősíthető jelenetektől eltekintve a film általában megfelel eredeti céljának és bíráló-oktató hangja mellett kellemes szórakozásban részesíti a nézőt. (D) II VTALMAS feketefoltos kutya mor. g .', ugatással fogad a nagylúcsi isko'a bejáratánál. Ez a morgás, ugatás jjludulatú, úgy tetszik, mintha udvariasan távozásra szólítana fel, hogy ne zavarjam a tanítást. Mozgásán, viselkedésén látni, hogy amíg a tanóra tart, úgy vigyáz mindenre, mint egy hűséges, bennfentes pedellus, aki nemcsak a tananyagba, de a tanítványok és a tanítók legbensőbb ügyeibe is be van avatva. Persze ó nem árulkodik: ez akkor •derül ki, amikor néhány percmúlva a szünetben a gyermeksereg kirohan az udvarra és a kutya kitartóan végigcsinálja a gyerekekkel mindazokat a huncutságokat, amiket a fegyelmezett tanóra után illik végigcsinálni annak, aki az iskolába eljár. Ám egyetlen figyelmeztető szó — gazdája részéről — újra helyreállítja a rendet. A gazda Kafinger Béla igazgatótanító. A gyerekek, kisfiúk, kislányok bevonulnak a tanterembe, a kutya pedig kényelmesen leheveredik a két tanterem közti kis előszobában és figyel, résen van. Nem vagyont, de a tanítványok zavartalan nyugalmát őrzi. Bent a két tanteremben 64 egészséges, pirospozsgás vidám gyermek ül és hallgatja a tanítók előadását. Öt évfolyam diákjai figyelnek itt a tanítók hangjára, mondanivalójára. Az egyik teremben az igazgató dolgozatot irat a negyedik és ötödik évfolyam hallgatóival Petőfi Sándorról, a nagy magyar forradalmi költőről, aki 135 esztendővel ezelőtt, január 1-én látta meg a napvilágot. Az igazgató hangja — noha élete folyamán számtalanszor beszélt már a szeretett költőröl — élénk és lelkes, kis hallgatói tágra nyílt szemmel, kíváncsian és izgalommal lesik minden szavát annak a költőnek az életéről, akinek minden szava egyre elevenebb, és az idő, amely mindent eltemet és elfelejtet, ezúttal csodálatos módon arra jó, hogy egyre fényesebbre, egyre ragyogóbbá csiszolja a költőnek, a páratlan csodának minden lélegzetvételét. Petőfi, e varázsos, dédelgetett név fogva tartja a másodikosok figyelmét is, noha nem az ő tananyaguk. A második tanteremben az első és harmadik osztály tanulói ülnek fegyelmezetten. Az utóbbiak nagy gonddal írásbeli feladataikat végzik. Az előbbiek a tanítónő előadására figyelnek, aki az elsősöknek magyarázza éppen a betűkben rejlő hangok titkát. MINDKÉT TANTEREMBEN a látogatónak az első benyomásra szembetűnik az iskola vadonatúj berendezése, a korszerű csőpadok a mozgatható ülőkékkel, ezenkívül azt is észreveszi, hogy minden tanuló mellett ott az aktatáska, a tintatartók helyén pedig csinos töltőtollak. Az utóbbival már az elsősök is rendelkeznek, noha még nem írnak tintával. — Közönséges tollal ma már egyik sem hajlandó írni — mondja mosolyogva a tanítónő. És valóban, az elsősök már készenlétben vannak és türelmetlenül várják azt a napot, hogy ők is töltőtollal írhassanak. Nos, korszerű berendezés és a töltőtoll között kétségtelenül összhang van. Összhang jellemzi egyébként a két tanerő működését is, noha Kapfinger Béla már 63. esztendejét tapossa, míg Földes Ilona, aki 1955 óta tanít, alig lépte túl a 20. esztendőt. Miután a tanítást nem akarom zavarni, megvárom a következő órát. Földes Ilona ekkor a szlovák nyelvet veszi át a tanulókkal. Ez idő alatt Kapfinger igazgatóval beszélgetek, aki már több mint négy évtizede tanít Nagylúcson. Húsz esztendős volt, mikor idejött, azóta megszakítás nélkül tanítja a nagylúcsiakat. Mai tanítványainak nemcsak a szüleit, hanem többeknek a nagyszüleit is ó tanította a betűvetésre. Amikor átmegyünk az igazgató lakásába, kikeres néhány régebbi, sárgára fakult képet, egy-egy mosolygó gyerekarcra mutat, aki ma hét gyerekes apa, vagy egy kislány, aki ma már nagymama. Nézem a képet és nézem az ősz hajú igazgatót. Amit mond, majdnem meseszerűnek tűnik és úgy figyelek rá, mint kis tanítványai, amikor Petőfiről beszélt. Valóban mesébe illő, amit Kapfinger igazgató elmond. Amikor Nagylúcsra jött, négy földbirtokos uralkodott a községben és környékén, egy tanteremben nyolc évfolyamot tanított és gyakran volt úgy, hogy a konyhájából ki kellett hordania az összes székeket, ha azt akarta, hogy tanítványai az óra alatt ülhessenek és figyelhessenek. Mindennap gondja volt a hiányzó könyvekkel és tanszerekkel is. Nagylúcs lakosságának a zöme egykor cseléd és zsellér volt és bizony a szűkös keresetből alig jutott arra pénz, hogy a gyerrríekeknek tanszereket vagy könyveket vásároljanak. A téli hónapokban sok tanuló azért nem jöhetett iskolába, mert nem volt cipője, télikabátja, tavasszal, nyáron pedig többen azért maradtak ki az iskolából, mert mihelyt a mezei munkák megkezdődtek, a szülök a 8—10 éves gyerekeket már munkába fogták, mert hiszen minden fillérre szükségük volt. AZÖTA GYÖKERES változás állt be Nagylúcs lakosainak az életében. Ma az egész falu szövetkezetbe tömörülve dolgozik az egykori nagybirtokosok földjein és szorgalmas munkájuk eredményeit közösen élvezik. Az egykori cselédek és zsellérek kitűnően gazdálkodnak. Egy ledolgozott munkaegységért 32 koronát keresnek, hozzá a természetbenieket. Az évvégi elszámoláskor egyes családok tisztán készpénzben közel 20 ezer koronát kapnak elvégzett munkájukért. Van olyan család is, amely a répagondozásért például egy métermázsa cukrot kap prémiumként igen jutányos áron. A cukrot el is fogyasztja. Olyan család tehát, amely egykor, a felszabadulás előtt évente mindössze 10 kiló cukrot fogyasztott, ma egy métermázsa cukrot fogyaszt el anélkül, hogy ez anyagi nehézségekbe ütközne. Ilyen körülmények között érthető, hogy a szülőknek nem okoz többé gondot az, hogy miből vásárolják meg gyermekeiknek a tankönyveket vagy a tanszereket. Érthető az is, hogy a gyermekeknek töltőtoll kell és nem meglepő az sem, ha minden gyermek már az első elemitol könyvei között büszkén őrizgeti kis, elmaradhatatlan takarékkönyvecskéjét. Valamennyi nagylúcsi gyermek így tanulja meg egy ebr* között a takarékoskodást. Van miből'. A szülök bizony beszélhetnének arról az időről, amikor a falat kenyérrel is takarékoskodni kellett. Az igazgató több korszakról beszél. Az első háború, az államfordulat, majd a Horthy-megszállás, végül a felszabadulás utáni korszakról. Igen érdekes dolgokat mond el a Horthy-megszállás éveiről, amikor közvetlenül a megszállás után igen keserő lett a lakosság szaja íze. Már az első hetekben a vászon ára például — amelynek matere azelőtt 3—4 korona volt — hirtelen 10 pengőre emelkedett. Hasonló volt a helyzet a ruházat körül is. Ekkor vált szállóigévé ez a jelszó: ,Minden drága, vissza Prága." DE NEMCSAK a parasztság helyzete rosszabbodott, hanem a tanítóság helyzete is. Fizetésüket 1:5 arányban számították át, ezért alig tudtak valamit vásárolni. Emellett a hivatalok, a felsőbb szervek gyanúval fogadták őket. Beneš -kommunistáknak gúnyolták őket. És volt ok a gúnyolódásra, mert bizony Horthyék cifranyomorúsága sok buktatóval iárt. Így például mindig sok baj származott az olyan ügyekből, amelyek a hosszú évek folyamán feledésbe merüllek, de most, mint kísértetek újra megjelentek. Ha valakit a hivatalban tekintetes úrnak szólítottak, kiderült, hogy méltóságos, ha viszont méltóságosnak szólították, akkor őméltósága volt. E finom árnyalatú rangok között gyakran eltévedtek és bizony voltak olyan kínos helyzetek, hogy az itteni tanítóság a pokolba kívánta ezeket a magyar urakat, akik komoly gondot fordítottak a kiagyalt rangra, a méltóságra, de viszont a főispán annyi fáradságot sem vett magának, hogy egyszer is meglátogassa a nagylúcsi iskolát. — Hát így volt az — sóhajt egy nagyot Kapfinger igazgatótanító, amikor Földes Ilona, a fiatal, fegyelmezett, értelmes kis tanítónő, tanítás után bejön közénk egy kis beszélgetésre. Kiderül, hogy Földes Hona édesanyja az igazgató tanítványa volt. Földesék ma Királyfiakarcsán laknak, apja a szövetkezetben csoportvezető. Egyébként öten vannak testvérek, ö a legidősebb, és családjukban az első, aki letette az érettségit. Amikor megkérjük, mondja el egy szép élményét a tanítványaival kapcsolatban, a következő történetet mondja el: Tavaly történt. Egy napon, amikor éppen átvette a gyerekektől a megtakarított filléreket, hogy azokat a takarékkönyvecskékbe bevezesse, a begyűjtött pénzt a szünetben véletlenül szabadon hagyta az asztalon. Amikor visszajött, az a gyanú támadt benne, hogy néhány fillér hiányzik. Átszámolta a pénzt és kiderült, hogy aggodalma indokolt volt. Erre felszólította a gyerekeket, mondják meg, ki vitte el a pár fillért. Mély hallgatás volt a válasz. De mint minden kitűnő szemű tanító, aki olvas a gyermek lelkében, ő is észrevette, hogy az egyik másodikos gyermek gyanúsan pislog. Így hát egyenesen hozzáfordult... A kisfiú eleinte tagadott, de türelmes, jóindulatú s kitartó rábeszélés után mégis bevalotta tettét, hogy ő vitte el a pár fillért, mert nyalókát akart venni. A megrendítő vallomás arra bírta Földes Ilonát, hogy a gyereket megajándékozza az eltulajdonított pár fillérrel és a szünetben azt mondta neki, hogy elmehet, és vehet a pénzért nyalókát. Valahogy úgy érezte, hogy ezt kell tennie, mert látta, hogy a gyerek nagyon szégyelli tettét. Abban a hiszemben, hogy az ügyet közmegelégedésre elintézte, meg volt győződve, hogy a gyermek első dolga lesz, hogy rohan majd a nyalókáért. EKKOR TÖRTÉNT a nagy meglepetés. A gyerek egy kis bizalmasa — ugyancsak másodikos — azzal jött vissza hozzá, hogy barátja visszaküldi a pénzt, nem akar nyalókát venni és üzeni, hogy többé nem tesz hasonlót. Földes Ilona, a fiatal tanítónő szeme könnybe lábadt, amikor ezt a kis történetet befejezte. Amikor a gyermek neve iránt érdeklődöm, mosolyogva nemet intett. — Nem, nem szabad a gyermek nevét megmondanom, Bizalmával nem szabad visszaélnem. Elbúcsúzom a tanítónőtől és az igazgat ótanít ót ól, hadd folytassák munkájujukat. Előre mennek. Utánuk iramodik a kutya is. Amikor a nagy, tágas iskolaudvarban terem, hatalmas ugrásokkal egyik gyerektől a másikig rohan, nagyokat vakkantva, mintha valami örömhírt közölne velük a maga módján, a maga nyelvén. Es amint a gyerekek simogatják a kutya nagy fejét, kiderül, hogy értik és megbecsülik a hűség nyelvét. SZABÖ BÉLA A bratislavai Hviezdoslav Színházban hétfőn este a Magyar Területi Színház együttese bemutatta Rahmanov: Viharos alkonyat című drámáját. (9) Veszprémben kiállítás nyílt, amelyen Csehszlovákia építészetét mutatják be. (b. o.) Mira Pokorná fiatal prágai zongoraművésznő ezekben a napokban sikeresen szerepelt a jugoszláviai városokban. (ČTK) A Bratislavai Rádió Szimfonikus Zenekarának legutóbbi hangversenyét nagy sikerrel vezényelte Alois Klíma, a Prágai Szimfonikus Rádiózenekar karnagya. (ČTK) Varsóban kijevi énekesek és táncosok csoportja lép fel, akik később más lengyelországi városokban is bemutatkoznak. (ČTK) Dolný Kubínban az idén is megrendezik a középiskolai diákok Hviezdoslavról, a legnagyobb szlovák költőről elnevezett művészi versenyét, amelynek tavaly negyvenezer résztvevője volt. (ČTK) < "^^^^^WWWWWWVWWWVWVWS^V

N Szt. K. Neumann; ÉS BÜSZKE LÉGY | És büszke légy, ; hogy volt erőd, ; hogy nem mocskolta be hamis ;! beszéd; : szádat s kebledet. : A nép szilárd maradt • mint sarló s kalapács. Hogy jő a virradat, ; Abban hitt, arra várt. ; Az új termést övéivel |: maga aratja le. Félre hát. Szentélyt emel testvériség korának. ; Fordította: Szántó György Az Orbis könyvkiadó cseh nyelven megjelentette Hanzelka és Zikmund újabb művét, amelynek címe a Kordillerrákon át és amely folytatása A folyón túl Argentína című kötetnek. Még ebben az évben megjelenik az útleírás harmadik kötete is. A bytomi lengyel opera bemutatja Eugen Suchoň szlovák szerző Örvény című operáját. (ČTK) A Csemadok losonci csoportja mellett működő irodalmi kör február első felében rendezi meg első^ nyilvános irodalmi estjét, (s. 1.) Bratislavában 1957-ben 30 képzőművészeti kiállítást rendeztek. Ebben az évben 41 kiállítás lesz. Tavaly Jean Effel francia karikaturista kiállítását tekintette meg a legtöbb ember L—. 20 000. (ČTK) A szlovák csepkő- és jégbarlangokat az elmúlt évben több mint 460 000 látogató kereste fel. (ČTK) Tavaly Szlovákiában több mint 20 000 tanulót befogadó új, korszerű iskolák épültek. (ČTK) Füleken megalakult Szlovákia első cigány színjátszó csoportja, amely Szigligeti Cigány című művét mutatta be több alkalommal nagy sikerrel. (s.l.) Wales Swansea városában csehszlovák népművészeti kiállítás nyílott. (ČTK) A leningrádi Kirov Állami Színház balettegyüttese Romániába, Csehszlovákiába és Magyarországra készül. A szovjet művészek március 17-én érkeznek hozzánk. Prágában, Brnóban és Bratislavában bemutatják a Hatytyúk tavát, a Gizellát és a Kővirágot. (ČTK) A Csemadok füleki színjátszó csoportja nagy sikerrel játssza Kozsár Tibor és Hanzlik Lajos rendezésében Fridrich Schiller Ármány és szerelem című darabját, (s. 1.) A csehszlovák gramofonlemezek nagy közkedveltségnek örvendenek Nagy-Britanniában. A szaklapok igen kedvező véleményt mondanak minőségükről. (ČTK) ÜJ SZÖ 6 # 1958. január 23.