Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-23 / 23. szám, csütörtök

Kardos Márta: A vállalatunkban folyó átszervezés­sel kapcsolatban előléptettek, maga­sabb funkciót kaptam. — Fbntosnak tartom, — mondotta főnököm — hogy állandó kapcsolatban legyen imunkahelyével és ezért beve­zettetem lakásába a szolgálati telefont! Szívem megdobbant a boldogságtól, de mert úgy illik, hogy leplezzem örö­mömet, szerényen szabadkoztam: — Nagyon köszönöm, de talán... hiszen nem vagyok oly fontos sze­mély ... — Csak töltse ki a jelentkezési ívet és adja át az illetékes osztályon! — hangzott a határozott utasítás, mely menten véget vetett minden vitának. A telefonnak nem várt sikere volt családom körében, de még ennél is na­gyobb a házban, szomszédaimnál. Még jóformán fel sem szerelték, annyi időm sem volt, hogy egy baráti beszélgetés keretében kipróbáljam, jól működik-e, máris megszólalt — az előszobában a csengő: — J* napot kívánok! Gratulálok a telefonhoz — fuvolázta jobboldali szomszédunk, Szemfülesné s egészen otthonosan begurult a szobámba. — Mégiscsak egészen más, ha az ember nincs elvágva a külvilágtól. Egy röpke pillanat és máris beszélhet az orvossal, a közbiztonsággal, felhívhatja a tűzol­tókat ... nem, isten ments, ne legyen rájuk szükség, de hát az ember soha­sem tudhatja... Megengedi kérem, hogy telefonáljak? Olyan kellemetlen az utcai automatából... — Tessék — mondtam kissé csalód­va, de mert elvem a jószotnszédsági viizony fenntartása, barátságosan mo­solyogtam. — Szervusz drágám, én vagyok. Tu­dod, telefont kaptunk a házba és oly kényelmes innen a hívás. Mit főzöl va­csorára? Igen? És hogy ízlett a szé­kelykáposzta? Ma este színházba me­gyünk és ezért vendéglőben eszünk! Majd holnap elmondom a darab tartal­mát, hiszen most már nincs akadálya, hogy naponta beszélgessünk. Hát per­sze, nyugodtan hívhatsz, a számunk 222—333. Könnyű megjegyezni, lehe­ZEDO tetten elfelejtened! — Majd hozzám fordult: — Ügye lesz oly szíves és be­kopog hozzám, ha hívnak. A falak amúgyis olyan vékonyak! Beleegyezően bólintottam és szombat dél lévén, hozzáláttam az ebéd feltá­lalásához. Alig nyeltük azonban be az első néhány kanál levest, ismét meg­szólalt az előszoba csengője: — Szemfülesnétől hallottam, hogy telefonjuk van — lelkendezett Rátarti­né. — Na persze, nem csoda, ha oly fontos állást tölt be ... Udvariasságból abbahagytam az evést és vártam, bár látogatóm rögtön figyelmezetett, hogy ne zavartassam magam. Közben belekukkantott a tálba, bele is szagolt, hogy megállapítsa, zsí­ron, vagy margarinon főzök-e, majd a világ legtermészetesebb hangján így vígasztalt: — Telefonálhatok? Rövid beszélgetés lesz, a számot sem kell kikeresnem. Ismét bólintottam, mert szégyen ide, szégyen oda, kissé félek Rátartiné nyelvétől. Komoly vetélytársa a plety­kában Szemfülesnének és hát régi elvem a jó szomszédságról,.. Rátartiné is bemondta a telefonszá­momat és biztosította ismerősét, hogy semmi kellemetlenséget sem okoz, ha felhívja, mert pontosan a mi lakásunk felett lakik és a portvissal remekül fel lehet hozzá kopogni. — A férjem annyira szereti a na­rancsot, az pedig csak néha és nem mindenütt/ kapható — magyarázta. — A barátnőm majd felhív, mikor lesz az utcájukban citrom is és esetleg majd magának is átadok egy fél küót. Végre folytathattam az időközben teljesen kihűlt leves kanalazását, de nem sokáig örülhettem. — Engedelmet kérek, nem zavarok? — suttogta félénken a bibircsókos Ba­juszné, aki esküdt ellensége két előbbi látogatómnak, nyilvánvalóan azért, mert magukhoz ragadták előle a nyel­velés pálmáját. — Azt hiszik, hogy mindenből ki kell venniök a részüket, nélkülük semmi sem történhetik — dohogott. - Legjobb vo'.na, ha leg­közelebb se szó, se beszéd, kidobná Cseh művésznő szerepel Moszkvában A moszkvai Szatíra Színházban a Warenné mesterségében sikerrel szere­pelt Eva Klenová, a prágai Nemzeti Színház művésznője. Képünkön az előadás megkezdése előtt láthatjuk N. Szlonova nemzeti művész és V. Tyenyin társaságában. (TASZSZ felvétel). őket — tanácsolta előrelátóan. — Sose hagyja magát zavartatni. Most azonban egy sürgős beszélgetést kell lebonyo­lítanom ... Bajuszné után Heves elvtárs követ­kezett, majd a házmesterné, aki talál­kát beszélt meg másnap estére és így tovább és így tovább. * * * A szombat délután eredménye: há­rom kopogás a jobboldali, két kopogás a baloldali szomszédokhoz, négy kopo­gás a portvissal a felettünk lakókhoz és néhány önkéntes, „önzetlen" láto­gatás volt. Megszokott, belémidegző­dött munkám és főleg a szabad időm siratták a, telefon örömét. Addig-addig törtem a fejem, míg a reménytelenségből csupán egyetlen ki­út kínálkozott. Felkerestem főnökömet és így könyörögtem neki: — Nagy szívességre kérem! Helyez­zen vissza az előbbi munkakörömbe, melyhez nem jár szolgálati telefon! — Hát magával mi történt? — cso­dálkozott főnököm. — A munkájával meg vagyok elégedve, semmi okom sincs visszavonni felelősségteljes funk­ciójából. Nem maradt más hátra, kiöntöttem a szívemet. Mondanom sem kell, hogy kérésemnek minden további nélkül eleget tett. * * * Amikor legközelebb találkoztam a ház előtt Szemfülesnével, éppen Rátartiné­vei és Bajusznével tárgyalt valamit nagy komolyan. Kezében bevásárlóko­sár tejjel, kenyérrel s egyébb apró­ságokkal. „ ... biztos valamit elkövetett, talán ki is dobták az állásából, különben nem szereltették volna le... mindjárt gondoltam, hogy sokáig nem tarthatja magát. Hja, az én emberismeretem ..." Amikor meglátott, elhallgatott. Az asszonyok fogadták köszöntésemet és ahogy elmentem mellettük, ismét ösz­szedugták a fejüket. Bár tudtam, hogy engem szapulnak, mégis boldog voltam és egy cseppet sem haragudtam ezért rájuk! "IRODALOMRÓL-KÖNYVEKRŐL Újabb Hasek-köteteket várunk: J. HAŠEK: VIDÁM ÁLLATKERT A VILÁGIRODALOM egyik legis­mertebb figurájának, a Švejknek meg­teremtője, Jaroslav Hašek, a kitűnő cseh író szatírák és vidám elbeszé­lések százait írta a különféle lapokba, folyóiratokba. Sajnos, ezek az értékek mindeddig nem lettek • összegyűjtve és régi újságok poros évfolyamaiban várják a megérdemelt nyilvánosságot. Tóth Tibor Hašek állattörténeteiből gyűjtött egy kötetrevalőt és fordítot­ta le a tőle megszokott hozzáértéssel és alapossággal. A Vidám állatkert történetein jót mulat az olvasó és megcsodálja a nagy írót, mennyire otthon van ebben a szokatlan világban is. Hašek itt sem tagadja meg magát, társadalomkriti­kája mindig telibe talál. „Két légy, aki majdnem túlélte" című írásában az egyik légy így beszél: „Egy gaz­dának, akinél rövid látogatást tet­tem, csak egy gyermeke volt, de ugyanakkor nyolc kiskutyája". Ki ne ismerné fel a kapitalista társadalom­nak ezt a vonását. Egy bécsi tudósító nemrég arról írt keserűen, hogy az osztrák fővárosban egyre csökken az újszülöttek száma és egyre több ku­tya sétál az utcákon. Hašek itt is a kapitalista társadalom elevenére ta­pintott anélkül, hogy nagy szavakkal próbálná ábrázolni azt. A „Tragédia a Hippodronban" pedig a kiöregedett műlovarnőről szól,, akit valaha taps, megbecsülés övezett, akin drága ékszer csillogott s aki öregségére magára hagyatva, filléres borravalókért nyújtja tenyerét. Ez a kép is milyen sokat mond a régi rendről. Hašek, ha nem is olyan szem­betűnően és gyilkos gúnnyal bírálja a társadalmat, mint pl. előző két ma­gyar kötetében (A Balaton partján és a Fekete-sárga panoptikum), de csaknem minden írásában felfedez­hető a leleplező bíráló hang, ha csak egy-egy odavetett mondatban, gondo­latban is. Allattörténeteinek többsé­gébe azonban helytelen, lenne bele­magyarázni a társadalom és az em­berek túlzott kritikáját. Ezek a vi­dám írások nem is hasonlíthatók ösz­sze a klasszikus állatmesékkel. Hašek állattörténeteinek szereplői túl mo­dernek, a kor emberének eszével gondolkoznak és nem saját állatlogi­kájuk szerint. Nem ártott volna, ha a szerkesztő a kötetben 2—3 alcím alatt csoportosította volna az íráso­kat és az ismétlődő motívumokat tar­talmazó műveket esetleg kihagyta volna. KAR VOLT a kötetben előforduló cseh neveket fonetikusan átírni, mert helytelen, másodszor pedig követke­zetlen, hiszen a címlapon Hašek nevét nem írták fonetikusan. A cseh és szlovák müvek fordításánál sokkal jobban megfelelne, ha esetleg jegy­zetekben ismertetnék a magyar olva­sóval a cseh és szlovák kettős hang­zók magyar kiejtését. örömmel olvastam a Vidám állat­kertet, jót mulattam a kedves törté­neteken. Reméljük, hogy ezt az utol­sót újabb Hasek-kötetek követik. Szűcs Béla MARKOWSKA-MILSKA: AZ OKOS PAPAGÁJ --5S 42 oldal, félvászonkötés, tizenegySzínü Illusztrációkkal, ára 20,— Kčs. A már több nyelven megjelent perzsa mesegyűjteményt, tizenegyszínü illusztrá­ciókkal a karácsonyi piacra adta ki a Szlo­vákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztősége. A nyolc gyönyörűen illusztrált mese műi­den bizonnyal mielőbb gyermekeink köz­kincsévé válik. A népi képzőművészet kiállítása A szakszervezeti mozgalom felhívá­sára megindult képzőművészeti ver­seny .. e.redméiMieit láthatjuk a Régi Városháza emeletén. A verseny önmagában is megkapóan szép és di­cséretes: az, hogy dolgozó felnőttek szabad idejükből a művészetnek is szentelnek jónéhány órát. Az érdem elsősorban kultúrpolitikánk ez irá­nyú intézkedéséé: a néhány évvel ez­előtt megszervezett önképzőkörökben szakszerű irányítás és vezetés mel­lett alkalmuk van a dolgozóknak kép­zőművészeti hajlamaik és képességeik kifejlesztésére. Igazi társadalomépítő munka ez, ami vonzóbbá teszi az éle­tet. Látni tanít, felfedi azokat az ap­ró és rejtett, vagy a felszínen levő, de elhanyagolt szépségeket, amiket a gyakorlatlan, iskolázatlán szem álta­lában észre sem vesz. összefüggése­ket világít meg, mélyebbé és tisztul­tabbá teszi a szellemi életet. A fenti verseny ösztönző jelentő­ségét igazolják a népi alkotók kiállí­tott munkái. A népi jelleg a festé­szetben alig, inkább néhány fafara­gásban: így Bavoljár Bányászaiban és néhány iparművészeti tárgyban nyil­vánult meg. A Lichnerová vezetése alatt álló trnavai hímzőkört 9—14 éves' gyerekek látogatják. A bámész kicsi lányok és az okoska idősebbek kezéből kerülnek ki a régmúlt eset­len, szomorú rongybábuinak utódai: az ötletes, vidám textilpólyásbabák és a tánraperdülő kendős asszonyok. A különböző foglalkozású és mű­veltségű festők érdekes együttesében vannak kifejezetten tehetségesek. Gürtler akvarelljei könnyedék, leve­gősek, színei finoman olvadnak egy­másba. A nedvdús zöldek, a lenge fűzek, a patak csobbanó hullámai, a mosónők foltszerűen felvázolt figu­rái modern életérzésről, tényleges művészi hajlandóságról tanúskodnak. Gürtler a fehér-fekete technikában is kitűnik. Realisztikus felfogású Öreg­embere s a beteges kifejezésű fiata­labb Féfiportréja technikailag is jók, s beható élet- és lélekismeretét árul­ják el. Sipka akvarelljeinek színes mezői, könnyű vonásokkal odavetett alakjai naiv, friss, mesélőkedvű áb­rázolások. Gombárik Nyitra várában, a világító meleg színekben, a kissé dekoratív felépítésbén van népies elem. Meg kell említenem a 60 éves falusi parasztembert: Vojáčeket, a Benka-kör tagját. Megható igyekezet­tel fogja képbe a természetet, a föl­deket, melyeken ekéje évtizedeken át szántotta a barázdákat. Wittner be­tüfestői jól iskolázott ecsetvonások­kal életszerűen rögzíti _ vászonra Öregemberét. A prešovi Škatulár a sárosi táj szelíd, változatos báját, a kitöréstől rég elszokott kis vulkani­kus hegykúpokat, a Város sziluettjét mesterkéletlen egyszerűséggel szólal­tatja meg. Magasabb színvonalat je­leznek a kassai Hák tanító képei. Kül­városi cirkuszának forgásra perdülő körhintája, színes légköre, Vásárának eleven nyüzsgése, a környező falvak határa, a szélesen, merészen hullám­zó táj kifejező érzékeltetése sokat ígérő megnyilvánulások. Salamon G. alakos kompozíciója, a Mezőn pihenő család kiforrott, kulturált alkotás. Szerkezete, firtom, tompa tónusai, ki­fejező mondanivalója komoly képző­művészeti értéket jelent. A mái; tipikusan jelentkező kataló­gushiányt eleven katalógus pótolja — a nyájas és jól tájékozott elvtársnő —, ki készséggel ad az érdeklődőknek felvilágosítást. Bárkány Jenöné |GYUR CSÖ ISTVÁN: Találkoztam a téllel ************** ******** ** ****** ********* **ft *** *** ****** ** * *** ** ****AA**A* *********i^**********^^ ^ Ezüst csillagok hulltak a földre, ^ ^ összeütődve, csilingelve. ^ Az út mellett, a fák hegyén ^ fények cikáznak, csupa fény, ^ ^ hidegvillanású a határ. & Ž ^ A Garam hátán apró tutajok jégdeszkáját törik a habok. Szétesik, újra összeáll: opál tükrében lent a táj, fehérvirágos, mint a tavasz. ## Szeressük hűen fészkünk melegét ^ ajtón, ablakon ne üssön zajt. ^ békét bontó, gyilkos indulat. — égy osztrák városban — Bécs­ben, Grazban, Salzburgban és Innsbruckban — szovjet filmfesztivá­lokat tartottak, amelyeken két Cse­hov-novella után készült filmet: A szeretet nélküli szív és A tücsök c. filmeket, továbbá a Rumjancev eset, A vágy és az állatszelídítő című filmeket mutatták be, számos rövid­filmen kívül. A filmfesztiválokat az Osztrák Filmipari Szövetség rendezte a Kereskedelmi Minisztérium támoga­tásával. Viszonzásul osztrák filmfesz­tiválokat tartanak Moszkvában, Le­ningrádban, Kijevberr és Sztálingrád­ban. A filmfesztiválok alkalmából a Szovjetunióból a filmdolgozók kül­döttsége érkezett Ausztriába. A kül­döttség tagjai között voitak Ľudmila Celikovszkaja és Pavel Kadocsnyikov filmszínművészek, valamint Vlagyimir Majackij hangmérnök, aki jelenleg Moszkvában a Szovexportfilm egyik osztályát vezeti. A küldöttség meglá­togatta az osztrák filmstúdiókát és viszontlátogatásra a Szovjetunióba meghívta az osztrák filmszakembere­ket. A filmfesztiváljnegnyitásán a bécsi Urániában részt vett Dr. Bruno Kreis­ky, az Osztrák Külügyminisztérium államtitkára. Megnyitó beszédében ki­fejezte azt a reményét, hogy a film­fesztivál elősegíti Ausztria és a Szov­Bécsi tudósítónktól: Szovjet filmfesztivál Ausztriában Jelentős lépés a kulturális együttműködés terén jetunió együttműködését a filmmű­vészet terén. A két ország között megkötött filmszerződés óta két év alatt már kilenc osztrák filmet öt­millió silling értékben vásárolt a Szovjetunió. Ez az árucsereforgalom — hangsúlyozta Dr. Kreisky államtit­kár — különleges gazdasági tranzak­ció, mivel a film az emberek milliói­nak szórakozására és tanulságára szolgál. Kell, hogy ez a tény a film­gyártókat arra/emlékeztesse, hogy ők más áruval kereskednek, mint a por­szívó és mosóporgyárosok. Aligha van hatásosabb eszköz a felnőttek neve­lésére, mint a film. Ezáltal a film­gyártók kezébe olyan hatalom került, amely sokszor nagyobb, mint a fegy­vergyárosoké. Az államok közötti filmcserének arra kell szolgálnia, — mondotta to­vábbá az államtitkár — hogy a népek jobban megismerjék egymást, mert ez a világbékének egyik lényeges elő­feltétele. Lapin, ausztriai szovjet követ vá­laszában kijelentette, hogy Kreisky kívánságait teljesen támogatja. A szovjet filmek nem tartalmaznak semmi olyat, ami a közönségre káros befolyást gyakorolna. E filmek embe­riességre, becsületességre, köteles­ségtudásra és hazaszeretetre nevel­nek. Sem a szovjet, sem az osztrák filmekben nyoma sincs a faji előíté­letnek vagy militarizmusnak. Hogy az osztrák filmek mily tetszést aratnak a Szovjetunióban, arra példaként La­pin követ rámutatott, hogy az „Én és a feleségem" c. osztrák filmet a Szov­jetunióban több mint 20 millió néző tekintette meg. A szovjet követ Paula Wessely, a nézőtéren jelenlevő szí­nésznő felé, aki e filmben a főszere­pet játszotta, meghajolva hozzátette, hogy az ő filmjeit a Szovjetunióban különösen nagyra becsülik. A filmfesztivál előadásait termé­szetesen telt házak nézték végig. Valamennyi osztrák lap behatóan foglalkozott a bemutatott filmekkel és sok közülük kifejezte azt a re­ményt, hogy az osztrák közönségnek a filmfesztiválokon kívül, tehát ren­des moziműsorok keretében is több szovjet film megnézésére lesz alkal­ma. A múlt évben a rendes osztrák moziműsor keretében csak két szov­jet film, az Othello és a Romeo és Jú­lia c. filmek kerültek bemutatásra, z Ausztria és a Szovjetunió kö­zötti fokozott filmcsere kö­vetelése — mint a kulturális kapcso­latok fontos része — Ausztriában a legszélesebb támogatásnak örvend. Ennek a ténynek köszönhető, hogy a filmfesztivált a reakciós erők ellen­állása dacára megtartották. Elsősor­ban a filmdolgozók maguk követelték e filmfesztiválok megtartását. Ebben lehetőséget látnak arra, hogy a nyu­gatnémet filmek uralkodó befolyását ellensúlyozzák. Jelenleg még az a helyzet, hogy az osztrák filmgyártás bevételeinek közel 80 százalékát Nyugat-Németországból kapja és csu­pán kb. 10 százalékát kapja saját ha­zájából. A nyugatnémet vevők ezeket a kürülményeket felhasználják arra, hogy előírják az osztrák filmek for­gatókönyveit és szereposztását. Ha az osztrák filmgyártásnak sikerül na­gyobb mértékben új piacokat hódíta­nia, elsősorban meghódítani a Szov­jetunió hatalmas piacát, erősebb helyzete volna Nyugat-Németország­gal szemben és megszüntethetné a jelenlegi állapotot. KURT STIMMER ŰJ SZO 1 <f 1958. január lg.

Next

/
Thumbnails
Contents