Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)
1958-01-21 / 21. szám, kedd
ýa/uSc ' úifefelűú\A lÁj'aA -r^ Jpx. ...^JLWMJii ií bélai EFSZ életéből Egy család jövedelme: 45 000 korona Gép legyen a talpán, azaz a kerekén az a traktor, amelynek olyan meredek partra kell naponta többször is kapaszkodnia, mint a bélai szövetkezet felé. vezető út. De Važan Gusto 25-ös Zetorja állta a próbát egész esztendőn át s hordta rendületlenül a műtrágyát, takarmányt s más terményt és anyagot, hogy az 591 hektáros szövetkezet tagsága zavartalanul teljesíthesse azokat a merész feladatokat, amelyeket az 1957. évre kitűzött. S hogy sem a gépek, sem a tagság nem dolgozott rosszul, arról szólnak a számok. Ott kezdem, hofly a szövetkezet termelésében az összes bevételből az 1956. évben kimutatott 39 százalékos arány 43 százalékra javult az állattenyésztés javára, a növénytermelési arány 54 százalékról lecsökkent 47 százalékra. Ebben természetesen része volt az elemi csapásnak is, de a károsodás mégsem apasztotta a tagság jövedelmét, mert az állami biztosító megtérítette a kárt. Az is tény, hogy ha nincsen az elemi csapás, minden bizonnyal Boros József agrotechnikus csoportja nagyobb arányban járult volna hozzá a közös jövedelem kialakulásához. A két részleg közt most annál jobban kiéleződött a versengés az 1958. évre vonatkozólag. A növénytermelésnek máris van egy előnye: a 120 hektárnyi őszi vetés mind pillangósok után került a földbe, tehát jó termésnek kell lenni. A további tartalékok pedig ott vannak, hogy az idei 360 mázsás cukorrépatermés után 1958. évben bővíteni fogják ennek a „pénzelő" növénynek vetési területét, azonkívül az apró magvak jövedelmező termelésére is számítanak. Šavrtka Martin zootechnikus sem hagyja magát. Csoportja az 1957. évben 139 000 koronával lépte túl a tervezett bevételt s ezt úgy érték el, hogy az állattenyésztés valamennyi ágazatában nem a létszám, hanem inkább a hasznossági mutatók növelésére fordították a legnagyobb gondot. Tóth József feleségével együtt a baromfifarmon dolgozott. A farmon egy tyúktól a tojáshozam 139 volt. A fejési átlag állandóan 6 literen felül volt és a hízómarhák csoportja is egymást váltotta az istállóban. Végeredményben a két csoport 386 000 korona jövedelemtöbbletet hozott a közös kasszába. Ilyen gazdaságos termelés annyit jelent, hogy a szövetkezetben minden egy korona piaci értékesítésre 0,22 korona termelési költség esik, ami 0.40 korona öszszeggel kedvezőbb, mint az előző évi arány. Ha már a nyersjövedelemből ennyi esik a termelési költségre, akkor bőven jut a jövedelemből más célokra is. Kezdjük talán a szövetkezet megerősítésén, vegyük az egyes alapokat. Az oszthatatlan alapra 217 000 koronát helyeztek el, ami 8,83 százalékos aránynak felel meg a tavalyi hét százalékos juttatással szemben. Ebből a beruházási kölcsönök egyenes törlesztésére csak 50 000 korona kellett 117 000 koronát pedig beruházási tárgyak vételére, vagy kijavítására fordítanak. A szövetkezet vezetősége tehát a beruházási szükségleteket nagyrészt a saját erejéből szerzi be. 45 000 koronás összeggel a szövetkezet megkezdi a tagok által behozott holt és élő leltár értékének visszafizetését. Talán nem is kell hangsúlyozni, hogy a lehetőség adta ilyen intézkedés a szövetkezet további megerősödését hozza magával, mert végeredményben egy nevezőre hozza a tagságot a közösben. Nem feledkezett meg a szövetkezet tagsága arról sem, hogy kellő üzemi alapot létesítsen. Ennek is kettős hasznát látja a következő időszakban, mert egyrészt hitel nélkül biztosítja a termeléshez szükséges készletek felvásárlását, illetve csökkenti a vásárlás által beszerzendő készleteket, s így a kisebb költségek révén máris nagyobb értékben állíthatja be a munkaegységet. Szólni kell a jövedelemnek arról a részéről is, amely végeredményben a tagok között felosztásra kerül a jól végzett munka jutalmazásaképpen. Ha ezt a táblázatot nézzük, rá kell jönni, hogy érdemes a költségek gondos szabályozásával és a nagyobb termelés útján gazdaságosan elvégezni feladatainkat. 1956-ban az egész jövedelem 41 százaléka került a tagok közt elosztásra, az idén ez az arány 52 százalékra javult. De ebben a keretben még más két szám is mond valamit: 1956-ban csak 20 000 koronát osztottak ki pótjutalmazásra, most pedig ez az összeg 52 000 koronára ugrott. Ebből csak 14 ezer korona volt a pénzbeli pótjutalmazás az állattenyésztésben dolgozóknak, a többi a növénytermelés dolgozóira esett. S ne múljon el ez a gazdasági elemzés anélkül, hogy most már ne vessük papírra a szövetkezeti tagság jutalmazását számokban is. Az előlegre fizetett 11 koronán túl a zárszámadáskor még 13 korona jut minden munkaegységre. Ha ehhez hozzászámítjuk a természetbeni juttatások értékét is, amiben munkaegységenként 3 decivel szerepel a Hegyfarok tüzes leve is — bizony mindenhogyan 33,22 korona összegű érték esik egy ledolgozott munkaegységre. Sok szorgalmas tag munkája után lett meg ez a szép eredmény, de akadtak olyanok is, akik nemcsak a munka mennyiségével jeleskedtek, de minőségi munkájukkal nagyobb mértékben hozzájárultak a közös jövedelem kialakulásához. Közéjük tartozik a már említett Tóth József, a baromfifarm dolgozója, aki feleségével együtt 1194 munkaegységet szerzett 28 656 korona értékben. Ha ehhez hozzászámítjuk a 6025 korona pótjutalmat és a természetbeni járandóság értékét, a család összes bevétele 45 804 koronára rúg háztáji gazdálkodás nélkül. Igaz ugyan, hogy a derék munka révén a részleg pénzügyi tervét 82 250 koronáról 150 132 korona összegre növelte, ami különbség majdnem másfél koronát jelent egy munkaegységre, de ő is megkapta ezenfelül a jutalmát. Varga Mihály, akinek 16 éves lánya is segít a munkában, összesen 808 munkaegységet értek el 26 841 korona értékben. Ebből már egy takaros új házra is tellett, ahova majd az eladó lányért kétszeres buzgalommal kopogtatnak be a legények ... G. J. Párkány Egy és más Bodrogvecséről Igaz, nem nagy, de azért mégsem a legutolsó a bodrogvecsei szövetkezet. Nem bizony, mert járási viszonylatban úgy a nyolcadik-tizedik helyen áll, ami nem lebecsülendő akkor, amikor járásunkban nem kevesebb, mint 35 szövetkezet van. A járás minden falujában van már EFSZ. A bodrogvecsei szövetkezet tagsága elhatározta, hogy ez idén épít egy növendékmarhaistállót, juhaklot, tyúkfarmot, kovácsmühelyt és bekeríti a szövetkezet telepét. E munkálatok költségeire 351000 koronát irányoznak elő. Helyi forrásokból is akad egy kis segítség. Havrilla Géza, a szövetkezet könyvelője el mondta, hogy a szövetkezet határában annyi a fűzfa, hogy a téli hónapokban bizony nem ártana tető alá hozni egy kosárfonó üzemet. Mint mondja, szakemberekben nincs hiány, gépek is vannak, csak be kell állítani egyet-mást. Például egy szerelőműhelyt, ahol a kerítéshez szükséges vasanyagot házilag készíthetik él. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen helyi üzem beállításának nincs nagy akadálya. Elsősorban a saját, később pedig a a szomszéd szövetkezeteket is elláthatná oszlopokkal, kútgyűrű&kel stb. Ilyen módon a háromszázötvenegyezer korona előirányzatból ez idén az építési terveknél nem kevesebb, mint 110—120 000 koronás megtakarítást érhetnek el. ZELENÄK ISTVÁN, Perbenyik Mezőgazdaságunk fejlesztésének új állomása — a vágsellyei műtrágyagyár Megkezdik a vágsellyei műtrágyagyár építését • Több száz millió koronás költséggel épül az új gyár • Ostraván tanulnak az épülő gyár leendő szakemberei vül fontosak, így mielőbbi befejezésüket egyenesen a kormány irányítja. A legfontosabb létesítmények között a mezőgazdaság számára oly fontos műtrágyagyárak építéséről sem feledkeztek meg. Egymilliárd koronás befektetéssel három új vegyiüzemet kap dolgozó népünk, melyek nagyobbrészt műtrágyát gyártanak. , Segítségükkel majd elérhetjük pártunk és az egész nép célját: az egy főre eső mezőgazdasági termelést magasabb szintre emeljük, mint a legfejlettebb kapitalista országokban. A szlovákiai mezőgazdaságnak különösen nagy tartalékai vannak még, mert összehasonlítva az angol vagy nyugatnémet mezőgazdaságot a miénkkel, látjuk, hogy ott 4-6-szorosan több műtrágyát használnak, mint nálunk. Ez pedig a hektárhozamok rovására megy. Az említett három vegyiüzem közül a legnagyobbat Dél-Szlovákiában, Vágsellyén építik. Kettős célt szolgál majd az üzem: évente sok száz vagon műtrágyát ad mezőgazdaságunknak, Dél-Szlovákiában meg az emberek százainak teremt munkaalkalmat. A tervek szerint a gyárban az első időben 2700, később pedig 3200 munkás keresi meg kenyerét. A munkások nagy részét modern lakásokban helyezik el, mert az üzem részére egy 370 lakásos lakótelepet is építenek. Az ostravai nitrogén-művek az elvtársi segítség szép példáját tanúsították, mikor önként felajánlották, az üzem kezeléséhez szükséges középtechnikai személyzetet betanítják az egyes részlegek kezelésére, hogy minél hamarább zavartalanabbul megkezdhessék a termelést. Az épülő vágsellyei üzem dolgozói örömmel fogadták a testvéri cseh dolgozók kezdeményezését, remélik, hogy 1959-re, mikorra a tervek szerint a gyár egy részlege megkezdi a termelést, a műtrágyagyártás minden titkába beavatott szakemberek Jönnek haza Ostraváról. Ezzel a szép tettel is bizonyítják az ostravai elvtársak, hogy a proletár nemzetköziség szellemében nevelkedett cseh munkásosztály örömmel segít Szlovákia népének az építésben. Minden zsák műtrágya, amit az űj gyárban termelnek majd, egy lépést jelent Szlovákia dolgozó parasztságának jobb élete felé. K. T. M. Szinte naponta tárgyalják, elemzik ma nálunk a mezőgazdasági termelés növekedésének lehetőségeit. Évről évre többet akarnak termelni ugyanazon a területen. Nemcsak az egyszerű mezőgazdasági dolgozót foglalkoztatja ma a többtermelés problémájának megoldása, hanem a szakemberek, kutatók százai tudományosan kimutatják, milyen feltételek mellett lehet számítani a többtermelésre. Nem véletlen, hogy a mezőgazdaságban a legnagyobb hozamokat elérő országok kivétel nélkül iparilag is fejlettek. A dús terméshozamokat nem utolsó sorban éppen a mezőgazdaság gépesítése tette lehetővé. Szövetkezeteseinknek és általában az egész mezőgazdaságunknak a traktorok és más modern mezőgazdasági gépek tízezrei teszik lehetővé a legkorszerűbb talajművelést. Ebből a szempontból a világ leghaladottabb országai közé számíthatjuk magunkat. Tudnunk kell azonban azt is, hogy a nagyobb terméshozamok elérése feltétlenül magával hozza a talaj tápanyagokban való elszegényedését. Ezeket a növények által elvont tápanyagokat természetesen pótolnunk kell, ha elejét akarjuk venni a talaj fokozatos romlásának. A legfontosabb növényi tápanyagok egyike alapjában véve a ncvény zöldanyagának az alapanyaga, a nitrogén. A növénynek nitrogén-szükségletét régebben istállótrágyával pótolták. Ma azonban talán egy paraszt előtt sem ismeretlen fogalom az ostravai salétrom vagy a mész-salétrom. Ezeket eddig, mint már a nevük is mutatja, nálunk úgyszólván kizárólag csak Ostraván az ottani nitrogénművekben gyártották, s volt egy műtrágyagyár még Lovosicén is. Ezek az üzemek az első köztársaság idején ki tudták elégíteni a hazai kereslete^, mert jobbára csak a nagybirtokosok tudtak akkor műtrágyát venni. A kisparasztnak nem volt arra pénze, hogy gazdálkodását korszerűbbé tegye. Köztársaságunkban a többi építkezések között jelenleg 63 olyan üzemet építenek, amelyek a nemzetgazdaság szempontjából rendkíA nagy termés elérése érdekében Sólyom László losonci levelezőnk arról ad hírt, hogy a poltári járásban levő krnai szövetkezetesek is nagyobb eredményekkel zárják a múlt évet, mint ahogyan az 1956-osat zárták. A munkaegységek értéke náluk is két koronával emelkedett, pedig a múlt év során ők ís nagymértékben gyarapították a közös alapot, bővítették a termelési eszközöket. így biztosítják, hogy termelési feladatuknak minél nagyobb mértékben eleget tehessenek. *, UAA AAA AAAAAAAAAAA*AAAArtM 'i i'i fi f i i* ** ************************************** ************* **** ** *** * ** * ** ***** N em régi hadvezérről, vagy Jókai híres huszárjához hasonló egyénről lesz most szó, hanem Pecsená Györgyről, a zselízi szövetkezet egyszerű, de nagyszerű anyasertésgondozójáról. Arról az emberről, aki az építőmunka, a jobb élet megteremtéséért folytatott küzdelemben tanúsított áldozatkészségével, fáradhatatlan szorgalmának eredményével tett szert hírnévre, megbecsülésre. Nevéhez nem fűződnek véres csaták emlékei, nem rontott egyedül karddal az ellenség közé. Nem, ő mást tett. A munka frontján vívott csatát, a szövetkezet, sőt egész társadalmunk egyre növelni kívánó életszínvonalának érdekében. Nqvét nem emlegetik országszerte, talán még Zselíz határán sem jutott túl, de a szövetkezetiek tudják, hogy Pecsená Gyuri hős. A munka hőse. A szövetkezet fiatal elnöke így nyilatkozott Gyuriról: — Hiszen ha mindenki olyan volna, mint 5 ... Ezen a be nem fejezett mondaton azt értette, azt akarta mondani, hogyha mindenki úgy dolgozna, mint Gyuri, hegyen-völgyön lakodalom volna a szövetkezetben. így sem rossz a szövetkezetük, de még jobb lehetne. Nem került volna sor a munkaegységek túllépésére, teljes egészében teljesítették volna tervezett bevételi tervüket A NÉVTELEI HDS s most nem szenvedne csorbát a munkaegységek értéke. No, de maradjunk az írás eredeti céljánál, Pecsená Gyurinál, á szövetkezet névtelen, helyesebben mondva csak a legszűkebb körben ismert hősénél. TTa most életrajzot akarnánk írni róla, azzal kéne kezdeni, hogy született ekkor és ekkor, itt és itt, de mivel nem életrajzról van szó, elég ha megemlítjük, élete delelőjén tart, 3 szép egészséges gyereknek az apja. Az állatokkal már gyerekkora óta foglalkozik. A hír, hogy Zselízen is szövetkeztek a földművesek, az Oroszkai Cukorgyár hizlaldájában érte. Alapos meggondolás után elhatározta, hogy hazamegy Zselizre, ha ugyan szükség lesz rá is a szövetkezetben. A nagy családnak Gyurira is szüksége volt. Ismerték szorgalmát, becsületességét s ez mindennél jobb ajánlólevél volt számára. Két évig a növénytermelő-csoportban dolgozott, s az idén lesz harmadik éve, hogy a szövetkezet anyasertéseit gondozza. Az 1956-os évben már jelentős eredményeket ért el munkakörében. Amikor pontot tettek az 1956-os év után, kiderült, hogy Pecsená Gyuri átlagban 13 malacot nevelt fel minden anyasertéstől. Dicsérték a szép eredményért. Ö csak mosolygott, a fejét csóválta, aztán csak annyit mondott: — Lehetne több is ... A múlt évben még nagyobb szorgalommal végezte munkáját. Eltökélt szándéka volt, hogy az elválasztási évi átlagot még magasabb szintre emeli. Sarkallta a tudat, hogyha nagyobb eredmények elérésével erősíti, gazdagítja a szövetkezetet, ennek ő maga is hasznát látja, mert a szövetkezet tagsága kimondta a szót: — Aki terven felül termel, pótjutalomban részesül. Hogyan dolgozott Pecsená György a múlt évben? Az elnök így jellemezte: — Volt eset, hogy az istállóban aludt... 7\7 em kell azt hinni, hogy nem lett •L ' volna neki is alkalma otthon, puha ágyban kipihenni fáradalmait. Nem, egészen másról volt itt szó, a kötelességtudat, a közösséggel szembeni felelősségérzet húzta ki éjszakának évadján az ágyból. Ha malacozott valamelyik koca, Gyuri az istállóban töltötte az éjszakát. A szorgalom nem volt hiábavaló. Most, hogy a szövetkezet számot vet a múlt évi gazdálkodás eredményeivel, az elnök örömmel újságolja: — Majdnem 18 a kocánkénti átlaga... A kurtára fogott mondat egy kis bővítéssel így hangzik: „Pecsená Gyuri az 1957-es évben — pár híjával — 18 malacot nevelt föl egy-egy kocától. Már fentebb említettük, hogy a pótjutalmazás bevezetése serkentően hatott Gyurira. S most, hogy lezárták az évet, el is mondhatjuk, hogy nem csalódott. A ledolgozott munkaegységei után 16 000 korona készpénz és majdnem 50 mázsa szemestakarmány volt az évi jövedelme. Ezen felül jött a pót jutalmazás. A szövetkezetből egész kis konda malacot kapott, összesen 31 tizenötkilós jószágot terelt haza. Persze, hogy nem tartotta meg mind, hanem a fölöslegeset kilónkénti 16 koronás áron eladta. Az eladott malacok ára is szépen növelte bevételét. pecsená György sokat tett a közösség érdekében, sokat fáradt, sok álmatlan éjszakája volt, de megérte. A szép teljesítményéért őszintén mindenki tiszteli, becsüli s úgy tekintenek rá, mint a jólét növeléséért vívott küzdelem hősére. Syirka István A szénporos tégla előnyei Porubsky József elvtárs múlt hónapi gyűlésünkön felhívta a figyelmet, hogy népgazdasági szempontból milyen nagy jelentősége van a szénporos téglák gyártásának. Ezzel kapcsolatban én a következőket ajánlom. Minden községben, ahol nincs nagyobb kavics vagy mészkő, még a falu közepén is lehet szénporos téglát égetni. Nyersanyagnak jó a fűtőházakból kikerülő szemét is. Vagy a pincékből kikerült, összetakarított Hm-lom. Gyakorlati téren is megszívlelhetjük a szénporos téglaégetés jelentőségét. Például a štúrovái szövetkezet építésénél egy K-98-as tehénistállóhoz 150 000 tégla kellett. Ennek az odaszállítása az ekeli állomásról, 12 kilométerről 350 forduló. Pénzben számítva 6650 korona, az állatok meg a traktor vagy tízezer korona, összesen 16 650 korona. A 150 000 téglához kell 470 mázsa szén, ennek az állomásról a beszállítása 25 forduló, pénzben 475 korona. Az állatok vagy a traktor 500 korona. Tehát az istállóhoz 150 ezer téglát kell szállítani. A fuvar 16 650 korona. Ha szénport szállítanak 150 ezer téglához, az 975 korona. A szállítási költségnél megmarad 15 675 korona. Ugyanakkor a téglaszállításhoz (150 000-hez) 30 vasúti vagon szükséges, a 150 000 téglához szükséges szénpor szállításához viszont elég 6 vasúti vagon. Molnár Lajos, Komárom ÜJ SZO 4 ír 1958. január 21.
