Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-19 / 19. szám, vasárnap

A szovjet tapasztalatok további értékes segítséget jelentenek számunkra Jozef Kríž elvtárs felszólalása az SZLKP KB január 9.-10-Í ülésének vitájában Központi Bizottságunk tárgyalásának súlypontja a testvér kommunista és munkáspártok, a szocialista tábor országai és a forradalmi nemzetközi munkásmozgalom képyiselői moszkvai tanácskozásainak jelentősége. Ez alkalommal újra tudatosítjuk és méltán büszkék vagyunk arra, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja és annak Központi Bizottsága gyakorlati, szervező-, ideológiai és nevelőmunkájában következetesen lenini szellemben, a marxizmus-leninizmus alapelveinek szellemében, az SZKP példáját híven követve haladt, minden fenntartás és kétkedés nélkül elismerte a nemzetközi forradalmi mozgalomban az SZKP-t méltán megillető vezető szerepét. Hazánk, pártunk ezen irányvonalának eredményeképpen, sikeresen megvalósítja a szocialista építést és a Szovjetunió szocialista építésének történelmi tapasztalataiból indul ki, melyek a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti időszakba lépő minden országra általánosan kötelezőek. Természetesen nem feledkezünk meg történelmi, kulturális és nemzeti sajátosságainkról sem, ezeket azonban az alapelvek után következő helyre állítjuk, tehát másodrendüeknek tartjuk. Ezzel kapcsolatban látjuk azt a tényt, hogy népünk nagyra becsüli a munka valamennyi szakaszán rendelkezésünkre álló gazdag szovjet tapasztalatokat, amelyek elősegítették a szocialista építés sok bonyolult kérdésének és a mindennapi gyakorlati problémáknak megoldását. Ez a felismerés, ez a megállapítás ma is teljes mértékben vonatkozik a népgazdaság területére, irányítására, az ipar általános megszervezésére, vagy kisebb mértékben az ipari vállalatok irányítására, megszervezésére és gazdálkodására. Mindez nagy hasznot jelentett számunkra. Jól emlékezünk még arra, milyen nagy megértélre találtak néhány évvel ezelőtt a szovjet dolgozóknak a szocialista munkaverseny terén szerzett tapasztalatai nálunk, hogyan vonzották munkásainkat és számos műszaki dolgozónkat a szovjet újítók és sztahanovisták példái. Nem volna eredménytelen, ha megfelelő módon visszatérnénk az első ötéves tervünk éveiben folytatott szocialista munkaverseny szép hagyományaihoz, jobban mondva, ha ezekre a hagyományokra építenénk. Főként a CSKP országos konferenciája idején tudatosítottuk, mennyivel értékesebbek számunkra az alkotó módon alkalmazott szovjet tapasztalatok a sablonszerűén alkalmazottaknál. Persze, szemtanúi voltunk annak is, hogyan intéztek kirohanásokat az SZKP XX. kongresszusa után különféle bölcs elmék revizionista szempontból a szovjet tapasztalatok és általában a szovjet példa ellen. Ha ma egy kicsit lehiggadtak, ez annak az eredménye, hogy szembeszálltunk velük, és ami még fontosabb, azért hallgattak el, mert a szovjet tudomány, technika és az egész szovjet rendszer kápráztató sikerei kiütötték kezükből a Szovjetunió elleni rágalmak fegyverét. Természetesen számunkra ismert dolgok ezek és csak azért említettem fel őket, hogy hagsúlyozzam azt a tényt, miszerint jelenleg különféle szakaszokon, főként azonban a népgazdaság megszervezésének és irányításának terén széleskörűen alkalmazzuk a szovjet tapasztalatokat. Mint ismeretes, a Szovjetunióban tavaly nagy jelentőségű intézkedéseket tettek a népgazdaság terén. Ezek az intézkedések az ipar és az építészet irányítása megszervezésének további tökéletesítését követték. Az SZKP KB februári ülése után és a néhányhetes országos népi vita után a Szovjetunió Legfelső Tanácsa 1957. július 1-i hatállyal törvénybe iktatta az új intézkedéseket. 105 gazdasági, közigazgatási terület és ugyanannyi népgazdasági tanács (Szovnarhoz) létesült, ebből 70 az OSZSZSZK-ban, 11 az Ukrán SZSZK-ban, 9 a Kazah SZSZK-ban, 4 az Üzbég SZSZK-ban, 1—1 pedig a többi 11 szövetségi köztársaságban. Megszüntettek tíz összszövetségi ipari minisztériumot, továbbá mind a115 köztársasági és további 4 össz-szövetségi minisztérium két minisztériumba olvadt be. Csak a legfontosabb szakosított minisztériumokat, mint pl. a repülőgépipari, a hajóipari, az energetikai, a honvédelmi ipari minisztériumot hagyták meg a már ismert okokból. Persze, ezeket a minisztériumokat alapjában átszervezték, jogkörükből kivonták az illetékes vállalatok közvetlen irányítását és lényegesen korlátozták központi apparátusukat. Az ipar új irányítási módszere a Szovjetunióban további intézkedések egész sorát tette indokolttá. Az új intézkedések a szovjet nép történelmi vívmányát jelenti, az SZKP és a szovjet állam bölcs és előrelátó politikáját fejezi ki. Az új irányítási módszer féléves eredményei, valamint a népgazdasági tanácsok rendszere érvényesítésének aránya kiválónak bizonyult. Pártunk 1957-ben fokozottabban törődött népgazdaságunkkal. Megkövetelték ezt a CSKP 1956. évi országos konferenciájának határozatai, megérett a helyzet gazdaságunkban is és égetően sürgőssé vált gazdaságunk irányítása hatékonyságának döntő mértékben való fokozása. E téren jelentős határkő volt a CSKP KB februári ülése és a Központi Bizottság további 1957. szeptember 30-i és október 1. és 2-i ülései. Pártunk tehát vállalta, hogy megoldja a népgazdaság irányítása további tökéletesítésének bonyolult problémáját. A CSKP Központi Bizottságának a párt összes szerveihez és szervezeteihez és az egész néphez intézett levele behatóan elemzi azt a módot, mellyel pártunk Központi Bizottsága a probléma megoldásához lát. A foganatosítandó intézkedések eredményeképpen széleskörűen decentralizáljuk az operatív tevékenységet, tehát a termelés közvetlen irányítását. Ennek következtében megszűnnek a főosztályok, a minisztériumok pedig (Szlovákiában a megbízotti hivatalok) munkájuk súlypontját a hosszú időre vonatkozó távlati tervezésre, az ipari ágak általános fejlesztéséről valő gondoskodásra, műszaki fejlődésük fokozására, az ipari ágaknak a tervezésből, pénzellátásból és anyagi érdekeltségből eredő ösztönzőerők következetes felhasználásával történő irányítására helyezik át. Ezzel kapcsolatban a központi szervek tevékenységében jelentős helyet foglal majd el az egyes vállalatok termelési és gazdasági tevékenységének mély elemzése. Az egyes vállalatok egy-egy ipari ág, mint gazdasági-termelési egység szerkezetének alapvető szervezeti láncszemét fogják képezni. Indokolt esetekben vállalatcsoportokat kell létesíteni, hogy jobban biztosíthassák a társult vállalatok néhány közös munkáját. A vállalatok és az ipari ágak vonalán szervezett vállalatcsoportok új hálózata az egybeolvasztás és társulás következtében egyszerűbb lesz. Az egyes ágakat igazgató minisztériumok aránylag kis apparátusból fognak állni, melyek úgy lesznek ellátva, hogy az eddiginél jobban teljesíthessék fontos központi funkciójukat. Nálunk is megvalósult a már két hónapja tartó országos vita, melynek eredményeit a napokban juttatják el a párt kerületi bizottságaihoz, az SZLKP Központi Bizottságához és a CSKP Központi Bizottságához. Felmerül a kérdés, milyen az összefüggés a CSKP KB által jóváhagyott „a csehszlovák népgazdaság irányítása hatékonyságának növelésére szolgáló alapelvek" és a Szovjetunióban már megvalósított intézkedések között. Természetesen vannak itt bizonyos különbségek, azonban sokkal fontosabbnak kell tartanunk azt, ami közös a szovjet és a csehszlovák intézkedésekben. ÉS itt egyenesen meg kell mondani: — közösek az alapelvek, a szocialista népgazdaság irányításának lenini alapelvei! Az irányításnál a szovjet, elvtársak és mi is elsősorban a demokratikus centralizmus alapelvéből indulunk ki. Ez náluk és nálunk is a népgazdaság állami irányítása központosításának megszilárdítását jelenti a dolgozó tömegek teremtő aktivitása maximális fejlesztése alapelveinek kialakításával egybekapcsolva. Ez nálunk és a Szovjetunióban is az egységes állami terv minőségének és feladatainak fokozását, másrészt a dolgozóknak a termelés irányításában való részvétele növelésének szükségét jelenti a szakszervezetek aktivitása útján. Ez Csehszlovákiában és a Szovjetunióban is annyit jelent, hogy megszabadítjuk a központi szerveket az operatív tevékenységtől, illetve a vállalatok közvetlen irányításától és ezzel összefüggésben sor kerülhet a meglevő minisztériumok alapvető átszervezésére. Ez itt és -ott is az irányítás közelebb kerülését jelenti a termeléshez és az irányítás bürokratizmustól való megszabadítása felé vezető komoly beavatkozást jelenti az anyagi termelés további gyors növelésének biztosítására, a műszaki haladás sikeres fejlesztésére, a népgazdaság tartalékainak tökéletesebb kihasználására, a munka társadalmi termelékenységének növelésére, az ország gazdasági erejének megszilárdítására és a nép jólétének növelésére. Az intézkedések közös vonásainak felsorolását azzal a fő következtetéssel folytathatnók tovább, hogy a két irányítási rendszer közös alapját az irányítás alapvető lenini elvei adják. Vegyük szemügyre az eltéréseket is. Mindenekelőtt minőségi és menynyiségi különbségek vannak a két ország gazdasági helyzetében — a fejlődés fokában, az országok fejlettségében és területi nagyságában, a gazdasági-termelési egységek számában. (A Szovjetunióban például kétszázezer ipari vállalat van, nálunk nem egészen 1500.) Különbségek vannak a népgazdaság összetételében, a külföldi piacokhoz való kapcsolatában és a termelőerők körzetek szerinti elosztásában is. Mindez elég okot szolgáltat arra, hogy ne járjunk el sablonosan, hogy egyszerűen ne kopírozzuk le részletesen a Szovjetunió ipari irányítása és szervezése kérdéseinek rendezési módszerét. Az alapelvekben kifejtett gondolatban — az alapelvekben egységesen, a részletekben államunk tényleges feltételei alapján - már kifejezésre jutott e fontos kérdéshez való közeledésünk különbözősége. A fő különbség ugyanis abban mutatkozik, hogy míg a Szovjetunióban a vállalaton belüli első irányító fokot területi alapon oldják meg (első feladatként), ahová áttolják az operatív tevékenység fő részét, mi saját feltételeinkből kiindulva a termelési-gazdasági egységek, tehát a vállalatok és a hozzájuk tartozó mellékvállalatok fokán kezdjük megoldani a kérdést, ahová az operatív tevékenységet is áttoljuk. Azonban ez a különbség - mely jelenleg a fő különbséget jelenti — nem tartós, miután mind a jelenlegi csehszlovák, mind pedig a szovjet intézkedések nem változtathatatlanok, és egyáltalán nem merítik ki az ipari és a népgazdaság irányítása szervezési formáinak összes változatait. Emellett döntő jelentőségű, hogy habár különféle szakaszokon kezdtük, végül az irányítás szervezésének módszereiben olyan mértékben közeledünk egymáshoz, amennyire azt a különféle másodrangú különbségek fennállása megengedi. Pártunk éppen úgy, mint most, a jövőben is gondosan figyelemmel fogja kísérni a szovjet emberek valóban gazdag tapasztalatait. Pártunk, az állam legmagasabb szervei és a dolgozók növekvő kezdeményezése arra is megtalálja a mődot,' hogyan érvényesítsék tovább életünkben mindazt, amit az egész emberi fejlődés élén haladó szovjet nép — eddig ismeretlen utakon előretörve '— a jövőben mindnyájunk javára kiharcol. Kríž elvtárs felszólalásának további részében a Megbízottak Testülete melletti, az ipar irányítása gazdasági hatékonysága növelésének alapelveit kidolgozó bizottság munkájában felmerülő helytelen nézetekkel és irányzatokkal foglalkozott. Az akció-programtervek teljesítése a nemzeti bizottságok és a lakosság szoros kapcsolatát követeli meg Bokán felül érő hótakaró lepte be a szepsi járás dombos hátú vidékét. A fehér hószőnyeg hosszú időre véget vetett a mezei munkának. Csak a könnyű szánok közlekednek itt-ott a határban, istállótrágyát szállítva a földekre. Ha a határ téli álmát alussza is, nem alszanak az emberek. Széleskörű nevelő-szervező munka folyik a falvakon. A helyi nemzeti bizottságok a téli hónapokat igen helyesen a járás gazdasági és kulturális életének fejlesztésére használják fel. A múlt évi választások során kihirdetett akció-programtervek teljesítése mind a járási, mind a helyi nemzeti bizottságokat arra kötelezi, hogy szoros kapcsolatot építsenek ki a választókörzetekben a lakosság tömegéivel. Ezf a legfontosabb küldetésüket a KNB tagjainak aktív közreműködésével dicséretesen teljesítik. A KNB tagjai közül Domin elvtársat, Szaniszló Teréziát választókörzetük valamennyi községében jól ismerik, hiszen nem egy nyilvános népgyűlésen vesznek részt, felszólalnak és lelkesítik választóikat a legfontosabb feladatok teljesítésére. A JNB tagjai viszont tevékenységüket az akció-programtervek teljesítésében eddig elért eredmények népszerűsítésére irányítják. Az ezen téren elért kiváló sikerek az ő áldozatos munkájuknak is köszönhetők. A mezőgazdaság szakaszán például az előirányzott 85 százalék helyett a járás földterületének több mint 90 százalékát szervezték be a szocialista szektorba. Ezzel az eredményei a szepsi járás a falvak szocialista átépítésében messze túlhaladta a királyhelmeciek eddig felmutatott sikereit. Elismerést érdemelnek a JNB tagjai, s a helyi nemzeti bizottságok azért is, hogy a tervezett 18,50 mázsás hektárhozammal szemben 20 mázsa termett egy-egy hektáron. Nem is kell hangsúlyozni, mily kedvező előfeltételeket teremtett ez a tény az állattenyésztés még nagyobb arányú fejlesztésére, az állomány gyarapítására. Nem véletlenek a szepsi járás e sikerei, hiszen a legcsekélyebb részleteredményért is nagy munkát kellett a nemzeti bizottságok tagjainak és végrehajtó szerveinek kifejteniök. Szorosan ide tartozik a népnevelő, a kulturális munka is, mely egyre szélesebb méreteket ölt. A könyvtárak látogatóinak száma az -.1956. évihez viszonyítva 1885 új érdeklődővel gyarapodott. A nemzeti bizottsági választások óta sok ezer könyvvel többet kölcsönöztek ki a népkönyvtárak, mint a múlt év ugyanezen időszakában. Mindezekből kitűnik, hogy az az 1200 dolgozó paraszt, aki a múlt évben 6500 hektár földdel lépett a járás EFSZ-eibe, elhatározását a közös gazdálkodás fölényének felismerése után valósította meg. Sokat segítettek a szakkönyvek, sőt a szépirodalom is abban, hogy a járás olyan hatalmas gazdasági átalakuláson ment keresztül. A múlt rendszer emlékei az iskolák hálózatában még mindig kísértenek, bár több iskolát kijavítottak és az utóbbi időben még több felépítését kezdték meg. A tanítás ennek ellenére sok helyen több váltásban folyik, ami kedvezőtlenül befolyásolja a diákok előrehaladását. Megnyugtató azonban, hogy-az épülőfélben levő szepsi 11 éves közép- és a debrői, valamint a szeieskei általános iskola a folyó évben kitárhatja kapuit a tanulóifjúság előtt. Ezek az iskolák ugyanCsak a JNB akció-programterve nyomán épülnek. Poprocson viszont azt látjuk, hogy a Magasépítkezési Vállalat kevés felelősséget tanúsít az iskola építésének befejezése iránt, mivel az anyagszállításokat még 60 százalékban sem teljesíti. Az iskolák gyarapodása mellett az akció-programterv a kultúrházak építésére is számít. Jánokon ez a közhasznú létesítmény már serény kulturmunka, kellemes szórakozás színhelye. Vendégiben és Udvarnokon pedig nemrég kezdték meg az új kultúrház építését, s csupán a lakosságtól függ, mily gyorsan lesz tető alatt és rendeltetésének átadva a kultúrház. Nemcsak a járási székhelyen, hanem a falvakon is egyik komoly kérdés a helyi gazdálkodás különböző ágazatainak fejlesztése. Ezek közül elsősorban a lakosságnak nyújtott szolgáltatások érdeklik legjobban az embereket. Bár Perényben, Csécsen, Tornán és Poprocson sikerült a' HNB-nek borbélyüzemet létesítenie, más szolgáltatások, mint mosodák, festő- és tisztító üzemek szervezésében igen sok javítani való akad a járásban, miután ezek kiszélesítése iránt igen nagy érdeklődés nyilvánul meg. Ha a járás nyersanyagforrásait említjük, szólnunk kell ezek nem kielégítő kiaknázásáról. Ezeket a forrásokat a legtöbb községben a helyi szövetkezetek, mint egyik melléktermelési ágat használják. Eddig rendben lenne a dolog, hisz végeredményben mind az EFSZ, mint a HNB esetében a lakosság javát, szükségleteinek kielégítését szolgálják. Egyes helyeken azonban, mint például Somodiban egyik fél sem használja ki a kínálkozó lehetőségeket, holott cementoszlopokat előállító gazdagon jövedelmező kisüzemet létesíthetnének. A homok és kavics eladásaből ugyancsak jelentős bevételekre tehetnének szert. Nem ártana, ha a helyi funkcionáriusok példát vennének a tornai, szepsi, vendégi HNBtől. Szombath Ambrus Amiről a számok beszélnek — Nézd csak, mit mond a kimutatás! Érdekes adatok, — mutatom barátomnak az Állami Statisztikai Hivatal múlt év decemberében megjelent közlönyét. — Hagyj békén a számokkal, olyan szárazak, mint a szikkadt föld, — tiltakozott barátom. — Mi szépséget találsz bennük? — Jobban megismerhetnéd az életet ... — Ogy ismerem, mint a tenyeremet. Gyárakat, lakásokat építünk, szövetkezeteket alakítunk, emelkedik az életszínvonal... Éjfélig sorolhatnám ... — Ha külföldinek dicsekednél ezzel, ázt felelné erre: száraz, üres szavak, nem mondanak semmit. — A te „számaid" talán többet árulnak el? Hiábavalónak láttam a további vitatkozást. Belemélyedtem a számok tanulmányozásába. Az egész közlöny csupa számoszlopokkal van teli, és mégis úgy érzi az ember, mintha terebélyesedő életünk elvenednék meg bennük. Barátom közbeszólt: - — Mi újat tudsz belőlük kiolvasni? — Hát halld. Csak néhány adatot olvasok fel, — s elkezdtem a felsorolást. A Győzelmes Február évében, 1948ban 2 millió 527 ezer ember volt alkalmaztatási viszonyban (az EFSZ-ekben dolgozók és a tanoncok kivételével). Ez a szám 1957 harmadik negyedévében 4 millió 599 ezerre, s ez alatt az idő alatt a dolgozók átlagos havi keresete 819 koronáról 1251 koronára (a hűségpótlékok nélkül) emelkedett. — Vagy nézd az ipari termelés növekedését. 1948-tól 1956-ig a villanyáraiéi termelése 7515 millió kilowattóráról 16 591 millió kilowattórára a kőszén fejtése 17 millió 746 ezer tonnáról 23 millió 411 ezer tonnára, a nyers vasérc termelése 1 millió 428 ezer tonnáról 2 millió 542 ezer tonnára, az acéltermelés 2 millió 621 ezer tonnáról 4 millió 882 ezer tonnára emelkedett... Hosszúra nyúlna az egész felsorolás, Még néhány adatot említettem. Ugyancsak 1948—1956. közötti időszakról van szó. A teherautók termelése 7221 darabról 11 046 darabra, a személyautók gyártása 17 971 darabról 25 068 darabra, a motorkerékpároké 68 007 darabról 112 023 darabra, a háztartási jégszekrényeké 7599-ról 58 141 darabra, a mosógépek gyártása 2098-ról 253 521 darabra, a hús termelése 162,7 ezer tonnáról 385 ezer tonnára, a tejcsarnoki vaj termelése 22 856 tonnáról 49 122 tonnára emelkedett. — Magas számok ezek. Ha ennyit termeltek, el is kellett azt adni — mondja erre a barátom. — Bizony növekedett a kiskereskedelmi forgalom is. Csupán 1953-tól 1956-ig 67 074 millió koronáról 84 778 millió koronára emelkedett. De az emberek nemcsak vásároltak, hanem takarékoskodtak is. 1954-ben a takarékbetétek 1148 millió koronával, 1956ban viszont 2538 millió koronával növekedtek. S még két érdekes adatot „emeltem ki" a sűrű számoszlopok közül. Nézzük csak a természetes szaporodást. Hazánk lakosságának száma 1948-ban 12 265 431 volt, s a múlt év szeptemberében 13 375 097. Az elhalálozás egyéves korig 1948-ban: 24 123 s 1956-ban: 8238! Ez pedig az egészségvédelemre fordított nagy gondoskodásról tanúskodik. Éjfélig is sorolhattam volna a többi érdekes adatot. De láttam, barátomat ezek a számok is elgondolkoztatták. S újra megszólalt: — Nem is olyan szárazak ezek a számok. Válóban így van. S ha legközelebb újra a kezünkbe vesszük a statisztikusok kimutatásait, hisszük, hogy még szebb eredményeket olvashatunk ki belőlük. Ez törvényszerű folyamat nálunk. Másként nem is lehet... P —) ŰJ SZO 1 <f 1958. január lg.