Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-19 / 19. szám, vasárnap

A SZOCIALISTA TÁ

BOR GAZD

ASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉSE Egy mindenkiért, mindenki egyért Már 1949 óta működik a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, amelynek fő feladata a szocialista államok gazdasági együttműködését és az egymás közötti kapcsolatokat irányítani. Eddig a KGST már nyolcszor ülésezett, hogy megvitassa a legfontosabb problémákat. Legutóbbi ülésszakán tanácskozást folytattak a 15 éves távlati ter> vek kidolgozásáról és egybehangolásáról. Az első távlati terv kiinduló éve 1960 és 1975-ben fejeződik be. A részvevő országok képviselőibői gazdasági kérdésekkel foglalkozó állandó munkabizottságot alakítottak, mely hivatva van a távlati tervek egyeztetésének gazdaság-tudományi megalapozását biztosítani. Sok olvasónk előtt bizonyára felvetődik az a kérdés, mire szükséges ez, amikor minden szocialista ország önállóan irányítja gazdaságát, külkereskedelmét. Fokozta a zavart néhány külfölddi gazdasági teoretikus állítása, akik kétségbevonták a szocialista világgazdaság létezését, fejlődését és realitását. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatták — habár akadtak bizonyos nehézségek —, hogy az elmúlt években már szép eredméy nyek mutatkoztak a szocialista országok gazdasági együttműködése terén. Mi a szocialista világrendszer? Mindenekelőtt tisztáznunk kell azt a kérdést, miből áll a szocialista világrendszer. Jelenleg — ahogy azt grafikonunk is érzékelteti — a szocialista országokra a szárazföld területének 27 %-a, azaz 35,3 millió négyzetkilométer terület esik, melyen több mint 900 millió ember, a föld 2 milliárd 700 millió lakosának pont egyharmada él. A szocialista országok területe négyszer nagyobb, mint az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Nyugat-Németország, és Japán együttvéve. Ugyanakkor a szocialista országok lakossága csaknem kétszer túlszárnyalja a fenti tőkés államok lakosságának számát. Mindez önmagában még nem jelenti a szocialista világrendszert. A lényeg az, milyenek a termelő viszonyok a szocialista országokban. Vegyük csak sorba őket. A Szovjetunió gazdasága már teljesen szocialista. Kínában a nagy iparvállalatokat szintén államosították, a többi ipari és kereskedelmi vállalat átalakulóban van vegyes állami és magánvállalatokra, a mezőgazdaság 92%-ka szövetkezetekben tömörült. Tehát Kínában is a szocialista termelési viszonyok az uralkodók, s már elegendők ahhoz, hogy a szocialista társadalmi rendszer itt is lerakja a jobb élet alapjait. Az európai népi demokratikus országokban az egész ipar és a mezőgazdaság nagy része szintén a szocialista szektorba tartozik. A szocialista tábor rendelkezik a világ vasérc-készleteinek 54 százalékával, a szénkészletek 30 százalékával, a kőolaj 20 százalékával, a kálisó 70 százalékával. A világ ipari termeléséből az acélgyártás 23 százaléka, a széntermelés 37 százaléka, a vilamosenergia 16,5 százaléka s az egész ipari termelés 30 százaléka esik a szocialista táborra. A talaj- és éghajlati viszonyok sokoldalúsága következtében a mezőgazdasági termelés széles irányú fejlődése is biztosítva van. Ez idő szerint a világ búzatermelésének 40 százaléka, a gyapottermelés 30 százaléka és az állatállomány 16 százaléka található a szocialista országokban. Grafikonunk bemutatja e téren az 1939. és 1957. évek között elért hatalmas fejlődést. Miben nyilvánul meg az együttműködés? A szocialista világrendszer keletkezése, az együttműködés és a kölcsönös segítség objektív történelmi folyamat, mely megfelel a sok millió dolgozó életérdekének. Ezért nincs az az erő az imperializmus szolgálatában, amely megállíthatná ezt a folyamatot, vagy megfordíthatná a történelem kerekét és megbonthatná a szocialista országok egységét. A szocialista országok együttműködése és kölcsönös segítsége sokban hozzájárul ahhoz, hogy a nemzetközi tőke eddig nem tudta megvalósítani reakciós célkitűzéseit. Amikor az európai és ázsiai népi demokratikus országok keletkeztek, gazdaságilag és katonailag mép gyenge lábon álltak. Legtöbbjük iparilag elmaradt ország volt és a háború okozta romokon kezdték felépü ;u gazdaságukat. A Szovjetunió védte katonai erejével és szocialista külpolitikájával a népi demokratikus államokat az imperialista beavatkozás ellen. Ma már a Szovjetunió a szocializmusból a kommunizmusba vezető úton halad. A fejlődés ezen új szakaszán is úttörőnek bizonyult. A szerzett tapasztalatokat így átadhatja a többi szocializmust építő országnak és mindenben segítségre lehet az eddig mezőgazdasági jellegű államok iparosításában. A szocialista iparosítás által nemcsak a népi demokratikus államok külkereskedelmének összetétele, de egész gazdasági struktúrájának lényege is megváltozott. Mindinkább növekedik az iparcikkek gyártása és kivitele. A Szovjetunión kívül még az NDK és Csehszlovákia szállítanak élelmiszerekért és nyersanyagokért Kínának, Albániának, Romániának, Magyarországnak, Bulgáriának és más országoknak gyári berendezéseket, segíteViszont nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a Szovjetunió sok gyártási módszert és tapasztalatot vett át a szocialista tábor országaiból. A kőszénbányászatban, a szénfeldolgozásban, bányaberendezések gyártásában lengyel, a kovácsolóberendezések, vasbetontalpfák, textilgépek gyártásánál csehszlovák módszereket vettek át. Sokoldalú a népi demokratikus országok közötti kölcsönös segítség. Csehszlovákia Lengyelországnak az acélgyártásnál, Lengyelország pedig nekünk a bányászatban nyújt segítséget. Csehszlovákia az NDK-tól vette át a barnaszén-koksz, műkaucsuk, müfona1039 1957 Terflletí Lakosság Ipari termelés nek a szakemberek kiképzésében, átadják a gyártási módszerek leírásait, sőt sok esetben az iparosítás érdekében rendeléseket adnak oly gépekre és berendezésekre, melyeket maguk is gyártanak. Melyik tőkés állam lenne képes erre az önzetlen segítségre? Azt niSszük, egyik sem. Ugyanez áll a hosszúlejáratú kölcsönökre is, melyeket a Szovjetunió folyósított más országoknak az iparosítás céljaira 2 százalékos kamat, sőt sokszor még előnyösebb feltételek mellett. Különösen fontos az a segítség, melyet nagy üzemek létesítésével a Szovjetunió nyújt a szocialista tábor országainak, elsősorban Kínának. A tervezéstől kezdve az üzembehelyezésig szovjet szakemberek irányítják a munkálatokat és az egész berendezést a Szovjetunió szállítja. Körülbelül 480 ilyen nagy üzemről van szó, amelyek közül 212 Kínára, 72 Lengyelországra, 56 Romániára és 39 Bulgáriára esik. Ezenkívül természetesen a népi demokratikus országok egymást segítik, mégpedig úgy, hogy vagy ingyen segítséget nyújtanak, vagy pedig egymásnak kölcsönöket folyósítanak. A Kínai Népköztársaság és a többi szocialista állam sok ipari berendezést, mezőgazdasági gépeket és tömegcikket szállít Koreának és Vietnamnak. Együttműködés a beruházásokban Az iparosításban és a korszerű technika felhasználásában nagy szerepet játszik a tudományos-technikai együttműködés, mely a nemzetközi szocialista munkamegosztásnak egyik pillére. Azon alapszik, hogy a gyártmány ott készüljön, ahol erre a legjobb feltételek vannak. Ezen alapelv alapján az a szocialista állam, amely egy bizonyos iparágban a legnagyobb tapasztalatokkal rendelkezik, a többi országnak az illető ipari üzemek építésekor átadja tapasztalatait. így a Szovjetunió a legnagyobb lengyel nagyolvasztó építésekor Nowa Hutában részletes technikai terveket, ugyancsak a Lengyelországban épült nagy alumíniumgyár tervét adta át és segített az építkezési, valamint gépkocsiipar fejlesztésénél. Szovjet segítséggel kezdték építeni a szegedi gyapotipari kombinátot, a sztálinvárosi nagyolvasztót vagy akár hazánkban az atomreaktort. Sok országnak adott át a Szovjetunió gyártási jogokat és technikai dokumentációt korszerű gépek gyártására. Az NDK-ban, Stalinstadtban a vaskohókombinát nagyolvasztói szovjet segítséggel épültek és Csehszlovákiában a turbina, golyóscsapágy, elektroncső, vagy szintétikus kaucsuk gyártását is szovjet segítséggel vezettük be. Bulgáriában és másutt szintén szovjet segítséggel tárták fel a természeti kincsek egy részét. lak és műanyagok előállításának korszerű módszereit, a mi tudósaink és technikusaink pedig a kohó- és vegyiipar részére adták át több berendezés tervét. A legnagyobb technikai segítség a Kínának nyújtott segítség keretén belül érezhető. Majdnem minden szocialista ország részesedik ebben a nagyarányú segítségben. Az utolsó években élénk a tudományos intézetek közötti együttműködés. 1956-ban alakult az Egyesült Atomkutató Intézet, mely a békés célokat szolgáló atomerő fejlesztését tűzte ki céljául. Több szakbizottság létesítése is értékes munkát eredményezett. A hengerműberendezések, szerszámgépek és Diesel-motorok gyártásával oly szerkesztési tervek egybehangolását érték el, melyekkel felesleges munkákat takarítanak meg. Csupán a hengermű-berendezések terveinek egyeztetésénél 1957-től 1960-ig évente 1000 konstruktőr munkája takarítható meg. A jövő feladatai És mely ágazatokban mutatkoznak hiányok? Elsősorban fűtőanyagokban; kőolajban, ércekben, gabona, főleg a kukorica, cukorrépa, olajmagvak termelésében pedig éppen Magyarországon, Romániában, Lengyelországban s másutt vannak a legjobb feltételek a vetésterületek bővítésére és a hektárhozamok fokozására. Ugyanitt léteznek gazdag lelőhelyek különféle ércekben, így pl. réz és ólom Bulgáriában, kőolaj Magyarországon, szén és magnezit Csehszlovákiában, kálisó az NDKban, szén és kén Lengyelországban, stb. A hosszúlejáratú távlati tervek egyeztetése, valamint a szakbizottságok működése a KGST keretén belül azok az eszközök, melyek segítségével irányíthatják, hogy minden szocialista országban optimális munkamegosztás legyen és a termelésbe minden ország adottságainak megfelelően beleilleszkedjék. Ugyancsak ezzel érik el a részvevő országok népgazdaságainak egyenletes, harmonikus fejlesztését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak egyoldalúlag a szocialista orázágok közti forgalmat kell fejleszteni. A békés együttélés jegyében törekedni kell a tőkés országokkal való lehető legnagyob áruforgalom elérésére is, melyet éppen az imperialista nagyhatalmak diszkriminációs hadjárata akadályozott. A szocialista tábor hatalmas gazdasági fejlődése mindjobban igazolja, hogy a szocialista országok kölcsönös együttműködése nagy erőt jelent közös erőfeszítésünkben: a legrövidebb időn belül utolérni az egy főre eső termelésben a legfejlettebb tőkés országokat. GREK IMRE A HANG UTÁN S

zó, ami szó, Jia megvan az értelme, értéke, ha biztatón csalogatja a füle, a riporter elindul, hogy ahonnan a hangot hallja, ott törjön pálcát: melyik szó értelmes, melyik értékes és melyik nem. A hangok ezúttal Lévára csalogattak. Hogyan törjünk pálcát Nem véletlen, hogy a traktorállomások részlegagronómusainak sorsa fölé is pálca került. A párt levele serkentette szólásra az embereket, mondják meg, ami a szívükön fekszik, mi jót és rosszat látnak, mondják meg, hol és mi gátolja a haladást. S az emberek megmondták. A járás több szövetkezetében beszéltek róla, hogy a traktorállomás részlegagronómusainak munkája nem felel meg sem minőségileg, sem menynyiségileg. Malé Krškanyban például Štefan Tunák konkrét példákkal bizonyította be, hogy a részlegagronómusuk feladatukat csak formálisan végzik; nem ellenőrzik a munkát és az a segítség, amit a szövetkezeteknek nyújtanak - csekély. Komoly, megfontolandó vád ez, s hogy javulás állhasson be, pendítsük meg azt a húrt, amely ennek okáról szól. František Kurobka részlegagronómus az okok közül megemlítette: a részlegagronómusok papírmunkával vannak „eltemetve". Bővebb kommentár ehhez nem szükséges. Meg kell azonban jegyeznünk: a pálcát majd úgy kell eltörni, hogy a csorba ne a haladás kárára essen. A szövetkezeti és a részlegagronómus funkcióját úgy kell egybekapcsolni, hogy a gyakorlatban javulásra vezessen. Rendet az építkezések körül Amerre jártam, mindenütt hallottam: az építkezésekhez kevés az anyag. S ebben Léva sem kivétel. A podlužanyi nyilvános gyűlésen ezzel kapcsolatban elhangzott az a ja-, vaslat, hogy a járási nemzeti bizottság építkezési osztálya csak annyi engedélyt adjon a magánépítkezésekre, amennyit az építkezési üzemek el tudnak látni építőanyaggal. Az elhangzott vélemények szerint ha a járási nemzeti bizottság pálcát tör az építkezési osztály régi gyakorlata fölött, akkor ezzel változtatnak a mai áldatlan helyzeten. Az emberek ugyanis a járás falvaiból hónapokon keresztül járnak ide Lévára, hogy építőanyagot szerezzenek. Ennek nemcsak az a hátránya, hogy a feketézést támogatják, hanem az is, hogy a szövetkezetekben rontják a munkaerkölcsöt. Az építőanyag hajszolása következtében sokat hiányoznak a munkából. Ezel kapcsolatban bárki megjegyezhetné: „De hiszen akkor a dolgozók kevesebbet építhetnének." Lehet, de csak látszólag. A valóságban azonban éppen annyit építhetnek, mint ezelőtt, illetve amennyi anyagot az üzemek készítenek. Csak éppen rendszeresen, szépen sorjában építkeznének, szóval az építkezések körül nagyobb lenne a rend. A másik dolog, ami kedvezőtlenül hat az építkezésekre az, hogy a cement- és cserépelosztó-üzem Zlaté Moravcén van. Hogy mit jelent ez? Azt, hogy a szállítás többe kerül, mint maga az anyag. Ezért lenne szükséges ilyen elosztóüeemre Léván is. Fiatalokat a szövetkezetbe „Szövetkezetünkben olyan kevés a munkaerő, hogyha egy-két ember megbetegszik, mint a múltban a fejőgulyás, nekem kell a teheneket is fejni" — mondta a Nové Tekov-i szövetkezet elnöke. S hasonló hangok a járás minden szövetkezetében elhangzottak. Sőt elhangzott az is, hogy a szövetkezeti tagok életkora igen magas. Ebből az tűnik ki, hogy a fiatalok kérdése igen időszerű_ és fontos kérdés. Nézzük, mit mond Štefan Kuropka: — Helyesen hangsúlyozzuk, hogy a falun a népművelés és a kultúra olyan feltételét kell megteremteni, amely vonzza a fiatalokat. Ha ennek következtében a fiatalok nem hagyják el a falut, megvan a feltétele annak, hogy megnyerjük őket a szövetkezet számára. Hogyan egyeztethető össze azonban ez az elv azzal a valósággal, hogy nálunk, Malé Krškanyban a kultúrház építése már évek óta tart. A helyi nemzeti bizottság erre a célra ugyan kapott 50 ezer koronát, de ez kevés. Ez mind helyes, addig az 50 ezer koronáig, mert: sokszor — s ebben az esetben is — a szövetkezetek, a helyi nemzeti bizottságok különféle felsőbb segítségben — de ez aztán százszázalékos legyen — látják a javulás lehetőségét. Holott világos, hogy maga a segítség még nem jelent változást. Szükséges, hogy helyben végezzenek jó munkát. Nem elég csak a „fentről" jövő segítség, valamit „lent" is tenni kell. Az említett esetben az ötvenezbr koronát keveslik, ahelyett, hogy azt mondták volna: — Ezt az összeget megsokszorozzuk, a kultúrházat felépítjük. Egy példa a sok közül, mely azt is mutatja, hogy a kérdésre helyben kell a választ megkeresni. (k-s.) Vajaskcnyér és kukoricaszár Ügy gondolom, a mai igények mellett sem akad olyan ember, aki „tejben-vajban" szeretne fürödni. És mégis a tej sem, meg a vaj sem megvetendő. S még mindig több vaj és tej kellene, mert... igen, mert a tehenek keveset adnak. Hogy többet fejni?! Láttam egyszer egy plakátot ez volt rajta csomagolt vaj, jó pár csomag, s közülök kiemelkedve egy kukoricaszár zöldéit. Gondolkodóba ejtett ez a kép, talán azért, hogy vajbarát vagyok. Érdeklődve eoytől mástól, hozzáértőktől, megtudtam, hogy egy hektár zölden etetett kukoricából 15 000 liter tejet, vagy 400— 450 kg vajat kaphatunk. Persze a tehenek segítségével. És hogy a csalamádéból 8 literen felül szoktak fejni Aztán azt is olvastam, hogy két hektár silókukoricából 120 tehenet tartottak ki egy hónapig. Ehhez még azt is tudnunk kell, hogy három év alatt 10 millió hektoliter tejjel kell többet termelnünk. E tejes-vajas gondolatok ingereltek, hogy megkérdezzem Jozef Búdač járási agronómust Párkányban, vajon hogy is mutatkozik a a tej-vaj, kukorica, siló, csalamádé termelés. Már mint a múltban, és ez idén — még csak papíron. Míg összeszedi a dolgokat, áruljuk el, hogy a párkányi járásban a tehenek bizony nem valami adakozók. A tejhozam járási viszonylatban nem nagyon veszélyezteti a csúcseredményeket, mindössze 1676 liter, a múlt év december 1hez számítva. Megkerülnek az adatok is. A járásban tavaly 700 hektár volt a silókukorica. Ebből 280 hektárról tejesérésü került az állatoknak. Nem ártott volna, ha több lett volna. Ez idén a járásban 600 hektáron termelnek silókukoricát. S ha a sövetkezetekben szaporodni fog a föld, még több lesz. A kukoricatermelés jelentős a párkányi járásban, a szántóterületnek majd húsz százaléka. Az arány a keverék és tejesérésű termelésre jobb is lehetne, s a tejhozam is másként alakulna. Kukoricatermő vidék a párkányi járás, hallani az emberektől. Azt is mondják, az időjárás nem mindig kedvező, az aszály gyakori Ezen is segíteni akarnak. Karván öntözni fogják a kukoricát, egyharmadával több termésre számítanak. Szerény véleményem, ha a többi szövetkezet csak egy tizedével termel több kukoricát, többen lesznek a tej és vajkedvelők. (-d) Az oszthatatlan alap állandó bővítése egyik alapfeltétele annak, hogy a szövetkezetek évről évre nagyobb eredményeket érjenek el, s beadási kötelezettségüket határidőre teljesíthessék. Ezt igazolja Krajcsovics Ferdinánd galántai levelezőnk írása is, aki többek között a pálóci szövetkezetet említi példának. A oálóci szövetkezetesek igen jó állatállománnyal rendelkezne' — írja levelezőnk. így a múlt évben terven felül 113 mázsa sertéshúst adtak be, sőt mi több, a folyó év első negyedére máris teljesítették sertéshúsbeadási kötelezettségüket A termelés színvonalával párhuzamosan bevételük is növekedett. Az dei zárszámadás Pálócon is gazdagabb lesz, mint amilyen a múlt évi volt. Több jut a tagoknak, de a termelés színvonalának érdekében tovább bővítik az oszthatatlan alapot is, ÜJ SZO 5 tfr 1958. január 20.