Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-19 / 19. szám, vasárnap

Világ prole

tárjai, egyesüljetek 1 SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1958. január 19. vasárnap 30 fillér XI. évfolyam, 19. szám. * Értékes tanulság A CSKP KB leveléről szőlő országos vita befejezésével most mind a munkahelyeken, mind közéletünkben megkezdjük a javaslatok hatalmas tömegének értékelését, valóra váltását. Van azonban egy terület, ahol nemcsak a vita anyagának feldolgozása a fontos, hanem a vita lefolytatása, megszervezése során szerzett gyakorlati tapasztalatok érvényesítése is. A nemzeti bizottságokról van sző. Á nemzeti bizottságok ugyanis a vita folyamán szervezőképességüket, a néppel való kapcsolatukat tették próbára. A vita megszervezésében, lefolyásában mintegy nagyító alatt volt a nemzeti bizottságok munkája. A nemzeti bizottságok munkájáról szó volt nemcsak a választókkal megtartott gyűléseken, hanem az üzemekben, az egyes pártszervezetekben is. Életünknek ma már nincsen olyan területe, amely kisebb vagy nagyobb mértékben ne érintené a nemzeti bizottságok munkáját. A népi hatalom eme szervei munkájának hatását mindennapi életünkben a legközvetlenebbül érezzük. Ezért hangzott el oly sok javaslat, hozzászólás a nemzeti bizottságok munkájára vonatkozóan, ezért szükséges, hogy már most, közvetlenül a vita befejezése után levonjuk a tapasztalatokat, amelyekből oly sok gyülemlett fel az elmúlt két hónap alatt. Nemzeti bizottságaink nem panaszkodhatnak, hogy csekély lenne az érdeklődés a közügyek iránt, vagy kevés lenne a kezdeményezés, a bírálat. S ami még fontosabb, nagy azoknak a száma, akik a hibák kiküszöbölése érdekében azok eltávolítását célzó javaslatokkal álltak elő. Mindez azonban csak abban az esetben volt lehetséges, ha az embereknek megadták a módját, hogy hozzászólhassanak a közügyekhez, ha olyan légkört íeremtettek, amely kedvez az építő jellegű bírálatnak, ha az emberek figyelmét azokra a kérdésekre összpontosították, amelyek a legfontosabbak és amelyek a legközvetlenebbül érintik őket. A fellendült kezdeményezés, az építő bírálat, az értékes javaslatok — mindezeket a vita folyamán elérni a párt, a pártszervezetek érdeme volt. Az, amit a párt tett, hogy minden becsületes emberhez fordult, mondják meg nézetüket a megoldásra váró kérdésekre, ez kellene, hogy a nemzeti bizottságok munkamódszerévé váljon, amikor jelentős kérdésekben való döntésről van szó. Éppen úgy, mint azt pártunk tette, meg kell mondani az embereknek az igazságot, nyíltan elő kell állni a problémákkal, melyek megoldásra várnak, nem szabad félni megmutatni, hol szorít a cipő. Mindemellett a világos távlatokat is meg kell mutatni, ismertetni kell a célt, amely elérése módjáról tanácskozunk az emberekkel. Ez az egyedüli titka a helyes politikai vezetésnek, a dolgozók nevelésének. S ez egyike a nemzeti bizottságok legfontosabb feladatainak. A választók nevelését ugyanis sok helyütt nagyon eltérő módon értelmezik. Ha megkérdeznénk egyik-másik nemzeti bizottsági elnökünket: „Hogyan neveled az embereket?" — bizonyára így felelne: „Az ifjúságot az iskolákban, a felnőtteket előadásokkal, kulturális rendezvényekkel, ismeretterjesztő vitákkal stb!" A valóságban azonban a nemzeti bizottság a dolgozókat a szocialista öntudatra, kollektív felelősségérzetre, összetartásra éppen munkamódszerével neveli, azzal, hogyan bánik az emberekkel. Nemcsak az előadói teremben, a kultúrházban folyik a népnevelés, hanem éppen a mozgalmas élet mindennapi cselekvésébén, akkor, amikor különböző nézetek találkoznak, amikor a választópolgárok együttesen oldanak meg kérdéseket... Itt nevelődnek az emberek. Ez a munkamódszer természetesen a legnagyobb ellentétben áll az úgynevezett hivataloskodással, a parancsolgatással, a fontoskodó intézkedéssel. A felszólalások és javaslatok feldolgozása éppen ezért olyan fontos nemzeti bizottságaink további munkája számára. Nem szabad csak megnézni, mit lehet helyben elintézni és mit kell „feljebb" küldeni — és meghagyni a „régi jó" munkamódszert. A hozzászólásokat át kell tanulmányozni, meg kell nézni, mire panaszkodnak a legtöbben, mi a nemzeti bizottság munkájának leggyengébb pontja — s erre keH a legnagyobb gondot fordítani. Igaz, a felszólalások nagyon sokirányúak. Általában véve két részre oszthatjuk a hozzászólásokat. Az első csoportba azokat a kérdéseket oszthatjuk, amelyekkel a mindennapi életben találkozunk, legyen az faluhelyen a mezőgazdaság kérdése, városokban a közellátás, vagy a helyi gazdálkodás munkája stb. A másik csoportba oszthatjuk a nemzeti bizottságok jogkörének bővítését, a tömegpolitikai munka módszereit, a bizottságok, a nőbizottság munkáját stb., vitató felszólalásokat. S ez hiba. Hiba, hogy sok helyütt élesen elválasztották a vita folyamán a szervezési kérdéseket a politikai kérdésektől. Pedig ezek szorosan összefüggnek. Azért is írunk erről a kérdésről, mert sem most, sem soha máskor nem lehet egymástól elválasztani a szervezési kérdéseket a politikaiaktól. Nem követelhetjük csupán azt, hogy következetesen vigyék végbe a decentralizációt, a jogkör kibővítését, úgy, hogy emellett megfeledkezünk az emberekkel való kapcsolatról, e kapcsolat állandó javításáról, ami végérvényben a nemzeti bizottságok előtt álló nagy feladatok teljesítésének legfontosabb előfeltétele. A tavaszi mezőgazdasági munkák kérdése — s ezek lassan, de annál biztosabban közelednek már —, a lakosságnak nyújtott szolgálatok megjavításának kérdése, a helyi nyersanyagok kihasználása, az anyagtartalékok feltárása — mindezek olyan kérdések, amelyek most a legidőszerűbbek, s amelyek felett kell, hogy minden nemzeti bizottságon elgondolkozzanak. Hogyan? Erre adja meg a választ az országos vita lefolyása: naponta kell beszélni az emberekkel, meg kell hallgatni javaslataikat, panaszaikat és mindenekelőtt arra kell összpontosítani a figyelmet, amit a vitában a dolgozók bíráltak. Röviden: intenzív politikai munkára van szükség. Arra, hogy meglássuk, mi kell az embereknek, az államnak. Ki kell küszöbölni mindent, ami akadályozza a nemzeti bizottságok és a nép szoros kapcsolatát: a bürokratizmust, a parancsolgatást. E módszereket az emberekkel való mindennapi kapcsolattal kell helyettesíteni. Ez az egyik legértékesebb tanulság, amelyet az országos vita alapján a nemzeti bizottságok munkája számára levonhatunk. Ä. Novotný köztársasági efríök a prágai dolgozók között Hogy tovább is elégedetten és boldogan élhessünk Antonín Novotný köztársasági elnök beszéde közben a ČKD Stalingrad Üzemben rendezett gyűlésen. J. Rutolič (ČTK) felv. A ČKD Stalingrad —Prága-Vysočany-i üzemének nagy éttermében január 17-én nyilvános gyűlést rendeztek a dolgozók számára, melynek folyamán bemutatkozott a Nemzeti Front által választókörzetük részére javasolt új nemzetgyűlési képviselőjelölt. A gyűlésen cészt vett eddigi képviselőjük, Antonín Novotný köztársasági elnök, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, aki köztársasági elnökké való megválasztása óta a május 9-i alkotmány érteimében nem létta már el a nemzetgyűlési képviselő funkcióját, mert az előírt eskü letétele után megszűnt képviselői mandátuma. Választóihoz intézett beszédében meflemiített-e a hazánk építésében el(Tolvtatôs a 2. oldalon.) Široký: Népünket örömteli megelégedéssel tölti el a kambodzsai királyság és a Csehszlovák Köztársaság közötti őszinte barátság és együttműködés Široký elvtárs a kambodzsai minisztereinkkel tárgyal Norodom ' Szuramarit, Kambodzsa királya nejével január 16-án délután fogadta V. Široký csehszlovák miniszterelnököt és kíséretét, V. Dávid külügyminisztert, E. Sýkora iskola- és kulturális ügyi megbízottat, J. Kohoutot, a külkereskedelmi miniszter helyettesét, valamint Z. Hradecet, Csehszlovákia kambodzsai követét. A fogadáson jelen voltak a magas királyi tanács tagjai, Penn Nouth, a kambodzsai kormány miniszterelnöke a kormány tagjaival és a királyi palota funkcionáriusaival. V. Široký miniszterelnök és kísérete este részt vett a királyi palotában rendezett díszvacsorán, melyen ott volt Kambodzsa királya, a királynő, á hercegnők, a királyi udvar és a magas királyi tanács tagjai, valamint a diplomáciai testUlet tagjai. A va(Polytatáe a 2. oldalon) Szovjet öntöde-berendezés Vítkovicén KÉT KÉT ALATT 30 EFSZ ALAKÚIT Az új EFSZ-ek fejlődése az idén is gyorsan halad előre A rendkívül sikeres múlt év után — mikor összesen 3249 egységes földmű vessző vetkezet alakult, amelyekben 136 ezer tag csaknem 665 ezer hektárral növelte a szövetkezetek földjeit — 19S8 első napjaiban is gyors ütemben halad előre az új szövetkezetek megalakítása. A cseh és szlovák kerületek kis- és középparasztjai január 1—15 között 30 újabb EFSZ-t alakítottak 1606 taggal és 10 010 hektár földterülettel. A már meglevő szövetkezetekbe is sok új tag jelentkezett. Ahhoz a 126 734 földműveshez, akikkel a már eddig gazdálkodó EFSZ-ek taglétszáma gyarapodott, január eleje óta további 1410 csatlakozott. Az új tagok több mint nyolcezer hektár földet hoztak a szövetkezetekbe. A múlt év végén fejezték be a vítkovicei Klement Gottwald Vasmüvek dolgozói a szovjet gyártmányú olvasztóberendezés szerelését. Azóta az öntödében sokat javult a munka. Az üzem fennállásának 130 éve alatt most történt meg először, hogy a kohászoknak nem kellett kézzel végezniük a próbaöntéseket. Az új berendezés kb. tízmillió korona beruházást igényelt, de ez az összeg — mivel a berendezéssel való munka sokkal gazdaságosabb — öt év alatt megtérül. Megjavult a munka minősége is. A képünkön látható kohászok már a tiszta, homokmentes egyforma súlyú öntvényeket ellenőrzik. y. Švorčík (ČTK) felv A brnói vasutasok felhívása a csehszlovák vasúthálózat összes dolgozóihoz A brnói vasúti osztály alkalmazottai eddigi munkájuk alapos elemzése után elhatározták, hogy a legrövidebb időn belül eltökélten leszámolnak a vasúti szállításban mutatkozó eddigi hibákkal. Szerdán, január 15-én a CSKP összüzemi évzáró taggyűlésén kötelezettségvállalást tettek a rendszeresebb személyszállításra, a vasúti kocsik forgási idejének lerövidítésére és a mozdonyok gazdaságosabb kihasználására. Egyúttal felhívással fordultak vasúti hálózatuk többi szakaszán dolgozókhoz, főleg a tolatókhoz, a vonat- és mozdony-munkacsoportokhoz, vonatrendezőkhöz és diszpécserekhez, hogy kövessék példájukat Befejeződött a cukorgyár i kampány Szlovákiában A szlovákiai cukorgyári kampányt a Pohronské Ruskov-i cukorgyár tetőzte be, amely pénteken, január 17-én feldolgozta az utolsó métermázsa „fehér aranyat". Az 1957-58. évi kampány 110 napig tartott és a legutóbbi 30 év alatt a leghosszabb volt. A cukorgyári dolgozók a gazdag cukorrépatermésből 6582 vagonnal több cukrot gyártottak, mint a múlt évi kampányban. A kampány helyes előkészítésének és a karbantartók Jó munkájának köszönhetően a gyárak jól teljesítették a kapacitási normát és kevés üzemzavar volt. A zvolení Bncina-üzembeo már a febroári feladatokat telj esítik A zivoleni Bučina fafeldolgozó kombinát új „fural" gyártó részlege pénteken, január 17én már megkezdte a februári feladatok teljesítését. A siker fölötti öröm annál nagyobb, miivel a bükkfaforgácsból egyelőre még próbaké'pren gyártott fural ma már felveszi a versenyt a legjob svéd fural-anyaggal. Jó minősége főleg abban van, hogy nem tartalmaz kénes anyagot, vizet, klóros anyagokat, úoyhogy a legjobb minőségű nylont, műkaucsukot és más félkész gyártmányt készíthetnek belőle. A „fural" igen keresett cikk külföldön. A jelenlegi gyártás mel^ lett, ami a jövő gyártásának kb. egyharmadát képezi, egyelőre azonban csak a romániai érdeklődőket elégíthetjük ki. A Bučina tavaly 80 tonna furáit szállított Romániába.