Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-17 / 17. szám, péntek

Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottság

a január 9-10-i ülésének vitájából A kölcsönös testvéri segítség a szocialista országok együttműködésének elválaszthatatlan része Ján Marko elvtárs felszólalása Pártunk Központi Bizottságának fórumán már nem egyszer megbizonyosodtunk arról, hogy a dolgozók létérdeke a szocialista államok egységének és testvéri együttműködésének szilárdítása a proletár nemzetköziség alapján, a Szovjetuniónak, mint a szocialista országok tábora vezető erejének elismerése. Amikor a kommunista- és munkáspártok képviselőinek nyilatkozata kiemeli a szocialista országok kölcsönös kapcsolatainak jelentőségét, megerősíti ezzel pártunk álláspontjának helyességét is s ugyanakkor e kapcsolatok elmélyítésére és bővítésére késztet bennünket. A párttagok és velük együtt a többi dolgozók mindig megelégedéssel fogadták azt a tényt, hogy pártunk elismerve a teljes egyenjogúság, a területi sérthetetlenség, az állami felségjog és a belügyekbe valő be nem avatkozás elveit mindenkor helyesen hangsúlyozta, hogy ezek az elvek bármilyen jogosak és helyesek, önmagukban még nem merítik ki a szocialista országok kölcsönös kapcsolatainak lényegét. A szocialista országok kapcsolataiban nem formális, deklaratív kapcsolatokról, hanem az akadályok közös leküzdéséről, a tetteket szülő, kölcsönös, testvéri segítségről van szó. örömmel és megelégedéssel fogadtuk ezért a nyilatkozatnak azt a részét is, amely hangsúlyozza, hogy a kölcsönös testvéri segítség a szocialista országok kölcsönös kapcsolatainak elválaszthatatlan része, hogy a kölcsönös előnyadás alapján a szocialista államok továbbra is bővíteni és tökéletesíteni fogják kölcsönös gazdasági és kulturális együttműködésüket. Alkalmam volt ismételten, több oldalról betekinteni az együttműködés problematikájába és mindig csodáltam azokat az óriási lehetőségeket, amelyeket a szocialista államok szolidaritása minden téren: gazdasági, kulturális, s természetesen politikai és más téren is a dolgozó népnek nyújt. Ismert tény, hogy ezeket a lehetőségeket csak részben használjuk ki, hogy a dolgozók tömegei általában keveset tudnak a szocialista országok munkamegosztásából eredő konkrét előnyökről. Pedig nagyon fontos, hogy minden szocialista országban a lehető legjobban meggyőződjenek a szocialista államok kölcsönös segítségének és együttműködésének szükségességéről és az ebből származó előnyökről, hogy a dolgozók minden nap egyre tisztábban lássák, milyen hazugságokat terjeszt az osztályellenség, a burzsoá propaganda. A tudományos-műszaki együttműködés keretében néhány évvel ezelőtt Magyarországon jártam. Megtárgyaltuk a tűzálló anyagok gyártásában követendő együttműködés kérdéseit és alaposan megismerkedtünk a magyar acélipari üzemek, de főként a diósgyőri, csepeli és sztálinvárosi acélüzemek problémáival. Magyarország dolgozó népe akkortájt önfeláldozó munkát végzett a sztálinvárosi kohóüzem építésén. Mindnyájan örültünk sikereinek. Gyönyörű és modern üzem épült. A Szovjetunió és egyes népi demokratikus államok is segítettek. Voltak nehézségeik, de az építés munkáját olyan lelkesedés kísérte, mely a helyes cél elérése érdekében minden nehézséget leküzd. Magyarország iparosítása nem volt helyteien cél, noha megvalósításában hibák fordultak elő. Ezek azonban nem voltak olyan hibák, hogy 2—3 év elteltével a magvar munkásnak kételyei támadjanak, vajon keményen és határozottan verje-e vissza a körmönfont támadót, aki kinyújtotta kezét a már első gyümölcsét termő fa után. Ilyen volt ez az acélgyár is és még sok más üzem, melyet Magyarországon a népi demokratikus országok szolidaritásával és a Szovjetunió önzetlen segítségével felépítettek. Mindenkinek kívánom, hogy lássa azt a csodálatos örömet, amelyet mi éreztünk Sztálinvárosban, amikor megérkezett a sztálinvárosi nagyolvasztó számára a Szovjetunióban gyártott tűzálló anyag. Milyen kiváló minőségű volt! Minden darab tégláját gondosan, vízhatlan papírba csomagolták s az anyag megfelelt a legigényesebb követelményeknek is. Hogyan csengett, ha ráütöttek! Ez a kis epizód is segített az embereknek megtalálni a helyes utat. így néztünk annak idején a dolgokra és így gondolkoztak velünk ÍJ.I SZO 1 b 1958. január 17. együtt a magyar dolgozók is, akik sok kiváló üzemet és sok száz szövetkezetet tudtak alapítani, de sajnos, nem tudták ezeket és összes vívmányaikat megvédelmezni a hazug propaganda befolyásától és később az imperialisták közvetlen beavatkozásától. Nem tudták idejében megmagyarázni a dolgozóknak, hogy most nagyobb szükség traktorokra mint kardigánokra, trampcipőkre, és hogy előbb kell learatni a gabonát és csak aztán pihenni a Margitszigeten. Ezen a példán is rá akarok mutatni arra, milyen fontos a szocialista tábor országai számára az imperialista propaganda hazugságainak és rágalmainak fáradhatatlan leleplezése, milyen fontos országaink belsejében és országainkon kívül is az igazság terjésztése a szocializmusról. Milyen fontos megtanítani a becsületes embereket, hogy a szocialista építésben az előnyök és fogyatékosságok megítélésekor tekintetbe vegyék az arányokat. Ezzel kapcsolatban feltehetjük a kérdést, mit teszünk annak érdekében, hogy minden dolgozó ne csak érezze a szocialista országok kölcsönös munkamegosztásából eredő előnyöket, hanem többet is tudjon róluk, hogy ismeretei alapján maga is a szocialista államok, a kommunista- és munkáspártok egysége és együttműködése megszilárdításának aktív harcosává váljék. A kommunista- és munkáspártok képviselői és Központi Bizottságunk nagyon helyesen és körültekintően cselekedtek akkor, amikor minden kommunistának megmutatták, milyen új feladatok várnak ránk a nemzetközi kapcsolatok propagálásában és amikor nagy fontosságot tulajdonítottak e kapcsolatok gazdasági része elemzésének. Mit kell megismertetnünk a dolgozókkal Dolgozóink általában tudják, hogy a szocialista országok gazdasági együttműködése szükséges és hogy elősegíti a szocialista építést. Tudják, hogy a Szovjetunióból és egyes népi demokratikus államokból különféle nyersanyagot, félkészárut és különféle termékeket importálunk. Tudják, hogy a Szovjetunióból fedezzük vasszükségletünk háromnegyed részét, rézszükségletünk kétharmad részét és ugyanonnan nagy mennyiségű kőolajat, gabonát, Magyarországról bauxitot, Bulgáriából szőlőt, stb. hozunk be. Mindez általában ismert tény. A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetségnek ez irányban nagy része van a dolgozók tájékoztatásában. Ha azonban tovább megyünk, ha a kölcsönös árucsere gazdasági része felől kérdezősködnénk, többnyire azt látnánk, hogy a dolgozók közül soknak nincs erről kellő ismerete, sőt, sok becsületes ember körében különféle hírek keringenek. Meggyőződésem, hogy az imperialista propaganda különféle hazugságainak és rágalmainak leleplezése céljából fontos, hogy az üzemekben, falvakon, hivatalokban és iskolákban konkrétan tájékoztassuk a dolgozókat a szocialista országok közötti árucseréről és a munkamegosztásból eredő előnyeinkről. A Szovjetunióbői kb. négymillió tonna vasércet importálunk. E vasércből termelt egy tonna nyersvas 30 — 40 százalékkal olcsóbb, mint a saját vasércünkből kiterrhelt nyersvas, amelyből különben sincs elegünk. Évi kétmillió tonna termelést számítva ennek gazdasági eredménye kb. félmillió korona, nem beszélve azokról az előnyökről, melyek a devizamegtakarításbői, hitelfolyósításból, értékesítési lehetőségekből, stb. származnak számunkra. Ez iránybaiv az intézkedések komplexumát kell kidolgoznunk, hogy minden dolgozónk egyöntetűen és meggyőzően lássa a szocialista országok kapcsolatainak gazdasági részét. Propagandamunkánk hasznos és eredményes lehet ez irányban, mivel ugyanakkor épp olyan konkrétan rámutathat a tőkés országok kapcsolatainak egyoldalúságára, amelyben az erősebb törvénye érvényesül. Öriási előnyök származnak gazdaságunk számára a szocialista országok tudományos-műszaki együttműködéséből. Dolgozóink közül sokan tudják, hogy az olyan üzemeket, mint amilyen a Žiar nad Hronom-i és az istebnei kohóművek, a Kapronüzem, stb. a / szovjet technológia alapján a szovjet és más tervezők segítségével építettük 'vagy építjük fel. Az azonban már kevésbé ismeretes, hogy mi mindent takarítottunk meg, ezzel mind tervezési kapacitásokban, mind az építés gyorsaságában vagy a káderek nevelésében. Ismeretesek minisztériumaink fogyatékosságai, melyek azt mutatják, hogy valamennyi minisztériumban aránylag kevés figyelmet szentelnek a külföldi utak során szerzett ismeretek felhasználásánál. Szlovákiából tavaly kb. 2390-en voltak külföldön. Ezeknek az utaknak hasznosítása azonban korántsem felel meg a szerzett ismeretek felhasználása lehetőségeinek. A dolgozók csak ritkán értesülnek érdekes és megfelelő formában arról, mit tettek az illetékes dolgozók a termelés fokozásának, olcsóbbá tételének és minőségi javításának érdekében, mit, milyen határidőn belül hajtanak végre. Hasonlóképpen a népi demokratikus és a többi országok polgárai százával érkeznek hozzánk Csehszlcivákiába és Szlovákiába. Legtöbben Lengyelországból és Magyarországból. Mivel Magyar- és Lengyelország szomszédai vagyunk, sokat tehetünk a közös ügyért — amely a népi demokratikus országok népei egységének megszilárdítása —, ha helyesen kihasználjuk ezeket a látogatásokat és ha kellő figyelmet szentelünk szervezésüknek és biztosítjuk a látogatókra gyakorolt helyes politikai hatást. A szocialista és a többi országokkal fenntartott kapcsolatok szervezését, akár az alkalomszerű látogatásokat, akár a tudományos-műszaki együttműködés keretében történő szakembercserét, turista kirándulásokat, stb. a legtehetségesebb embereknek kell kezükbe venniök és különösen nagy gondot kell fordítani az ezért felelős minisztériumok és vállalatok illetékes osztályainak és alosztályainak munkájára. Népünk jobb életéért A szocialista országok munkamegosztásából származó előnyöket egyrészt az illetékes termelési csoportókban és vállalatokban népszerűsíthetjük célszerűen, másrészt az egyes járásokban, az ügy jellege szerint megismertetjük velük az egész lakosságot vagy a vidék szakembereit. A Szovjetunióban egyszerű berendezést, szellőztetőt láttam, amelyet arra a célra használtak, hogy a munkás puszta kézzel ne a meleg anyagot osztályozza. A szellőztető meggyorsítja a levegőcserét, a munkás pedig nem égeti meg a kezét. Nálunk dolgozóink évtizedek óta osztályozzák kézzel a forró anyagot, hely és megfelelő gépek hiánya miatt mást nem is tudnak csinálni. Mentesítsük a munkást e nehézségtől és örökké emlékezni fog a Szovjetunióval folytatott kölcsönös együttműködésünk előnyeire. Másik példa: a munkások harminc, nyáron sokszor 40 — 50 fokos melegben dolgoznak fárasztó és nehéz érctörmelékekkel a kohók mellett. A Szovjetunióból behozott korszerű olvasztó 10 —12-szerte többet termel és kezeléséhez csak ellenőrző munkára van szükség. Körülbelül 200 ember végez ilyen nehéz munkát olvasztóinkban. öt-hat év alatt többségüket mentesíthetnénk a fárasztó munkától. Tegyük meg ezt és mondjuk meg a munkásoknak, hogy ezt tanultuk a Szovjetunióban és akkor majd nemcsak ők, de ivadékaik is hálásak lesznek a szovjet embereknek. Meggyőződésem, hogy a tőkés nyugatról jött bármelyik „propagandistának" még ha akármilyen erős rádióleadóval is rendelkezik, soha sem lesz szerencséje népünknél. Beszéljünk az egész járásban, minden környező faluban arról, mit tettüsk a szovjet tapasztalatok alapján a dolgozók javára. Az az örömet keltő tudat hatja át az embereket, hogy ismét erősebbek vagyunk, hogy megvédjük a békét, hogy jobb lesz életünk. Szervezzük meg tanulóinkat és tudományos dolgozóinkat, mondják el a falvakban, üzemekben, 6s minden egyes faluban, hogyan haladunk előre, milyen biztos lehet a dolgában dolgozó népünk. Meg kell ezt tennünk, mert a reakció erői önként nem adják fel pozícióikat. Ügy vélem, nemzeteink, a csehek és szlovákok kapcsolatában is naCéltudatosan és rendszeresen kell előrehaladnunk az ideológiai-nevelő munkában Augustín Michalička elvtárs felszólalása saság életétől való elszigetelődése minden jelenségének megszüntetését. Ez a kérdés, ha elég széleskörűen és minden összefüggésében értelmezzük, valóban egyik alapvető kérdés nálunk és ha nemzetközi szempontból nézzük, úgy a proletár nemzetköziség kérdése — amint arra a* CSKP KB plenáris ülésének vitájában rámutattak — napjaink legerősebb és legvonzóbb eszméje. Csehszlovákia népei egységének és testvériségének megerősítéséért mindenekelőtt a dolgozók nevelésének és átnevelésének pozitív útján kell harcolni. Társadalmunk konkrét helyzetéből, jelenlegi szükségleteiből, de főleg abból kell kiindulnunk, hogy ha a felszabadulás után népeink kapcsolatai igen kedvezően fejlődtek, úgy ma, a szocialista építés betetőzésének fokozott feladatai mellett ezt a törekvést még meg kell sokszoroznunk. E munkában a fő és vezető gondolat legyen minden szakaszon a Gottwald elvtárs által kitűzött tézis: Az a tény, hogy a Csehszlovák Köztársaság népeinknek valóban természetes és egyetlen lehetséges államformája, hassa át mélyrehatóan és visszavonhatatlanul népünk tudatát. Engedjék meg, hogy még egy kérdéssel foglalkozzam, amelynek — úgy vélem — főleg a kommunista és munkáspártok nyilatkozatával kapcsolatban kell figyelmet szentelni. Ez a Szovjetunió vezette szocialista tábor békeharca magyarázásának kérdése. A nyilatkozat többhelyütt hangsúlyozza, hogy ez a legfőbb kérdés, amely köré az emberiség hatalmas többségét csoportosíthatjuk. Ez nemcsak, nemzetközi méretekben, hanem itthon, belpolitikai munkákra is érvényes. Ügy vélem, hogy éppen a belpolitikai munkában még nem értékeljük kellőképpen a nép aktív megnyerésének feladatát az építés és a szocialista eszmék számára. Ogy látom, hogy főként sajtónkban és a propagandában néha nem tudjuk eléggé érdekesen, érthetően, lelkesen és vonzóan ismertetni és elemezni a dolgozók előtt azt a tézist, hegy a béke szocializmust jelent és a szocializmus egyenlő a békével. Sokkal alaposabban és meggyőzőbben kell megmutatni a dolgozóknak, hogy míg a kapitalisták számára a fegyverkezés feltétlenül szükséges és hasznos maximális nyereségeik elnyerésére, addig a dolgozók és a szocializmus számára ez hatalmas terhet és nehézséget jelent. Az imperialisták a hidegháború politikáját többek köžôtt azért is folytatják, hogy e nagy teher viselésére kényszerítsék a szocialista tábort, miután tudják, hogy enélkül gazdaságunk, a nép kulturális és életszínvonala még nagyobb ütemben fejlődnék, még kifejezőbben és gyorsabban jutna kifejezésre a szocializmus hatalmas fölénye a kapitalizmus felett. Nőnek a feladatok. Az ideológiai munka az ökonómia fejlődésével és lakosságunk élet- és kulturális színvonalának emelkedésével az elkövetkező években még jobban előtérbe kerül. Az eszmei-nevelő munkát hovatovább még rendszeresebben és céltudatosabban kell végeznünk, erre kell előkészítenünk és felfegyvereznünk egész pártunkat. Mind újabb és újabb, e munkára kellőképpen előkészített funkcionáriust és párttagot fo. gunk bekapcsolni és kiemelni e munkába. A CSKP KB júniusi és decemberi ülése, valamint Központi Bizottságunk mai ülése világosan mutatja az utat, amelyen haladnunk kell. W//////////////////////OT Az utóbbi években — főleo az SZKP XX. kongresszusa után — a CSKP KB és az SZLKP KB ülésein már sokszor hangsúlyozták, hogy a szocializmus előrehaladó építésében mindinkább előtérbe lépnek az ideológiai problémák, hogy az egész párt, az összes párttagok és funkcionáriusok 'deológiai munkájának kel! az első helyen állania. Különösen alaposan foglalkozott a kérdésekkel a CSKP múlt évi júniusi központi bizottsági ülése. Az SZLKP kongresszusa, mely röviddel a CSKP KB júniusi ülése előtt zajlott le, tárgyalásának nagy részét (a beszámolóban, a vitában és a határozatban) ideológiai problémáknak szent»lte, hogy előzőleg az SZLKP KB plenáris ülése megtárgyalta és jóváhagyta az SZLKP KB már hosszabb ideje előkészített álláspontját az ideológiai szakaszokon felmerülő egyes helytelen nézetekkel és jelenségekkel kapcsolatban. Ma már elmondhatjuk, hogy ez az álláspont bizony pozitív szerepet játszott éppen azok soraiban, akiket érintett, abban a körzetben, ahol sok bonyolult feladat állott előttünk. Ma látnunk kell, hogy az SZLKP KB álláspontja mégis a kérdéseknek aránylag szűk körével foglalkozott, hogy többé-kevésbé csak az irodaim.' fronton dolgozókat érintette, és ezért annál inkább szükségesnek mutatkozott a CSKP KB júniusi ülése után alaposabban, mélyrehatóbban feldolgozni a szlovákiai ideológiai problémákat, főleg azonban a burzsoá nacionalizmus és a ludákizmus problémáját megtárgyalni a párt szerveiben — így terveztük, de nem valósítottuk meg — és nemcsak jobban tájékoztatni, hanem ténylegesen felfegyverezni pártunkat Szlovákiában a hajtékony ideológiai harcra. Nem változtat a tényeken az sem, hogy az SZLKP KB propaganda- és agitációs osztálya rendkívüli figyelmet szentelt a szlovákiai kerületi bizottságok ülései előkészítésének. Bár a kerületi bizottságok ideológiai problémákkal foglalkozó üléseit kedvezően értékeljük, tudatosítjuk, mennyivel sikeresebbek lettek volna az elemzések és végkövetkeztetések, ha ezeket az üléseket az SZLKP KB tárgyalása előzte volna meg, amely mai ülésünkhöz hasonlóan elemezte volna e kérdéseket. Ezért az SZLKP KB mai ülése annál jelentőségteljesebb, mert ismét alaposan felfegyverzi pártunkat Szlovákiában az előttünk álló sürgős feladatok teljesítéséért folytatott harcra. A párt kitűzte hazánk szocialista építése betetőzésének jelszavát. A szocialista építés betetőzésével kapcsolatos feladatok teljesítése azt jelenti, hogv az új szocialista ember, a sokoldalúan képzett dolgozó, a szocialista építés irányításának aktív tényezője nevelésével összefüggő feladatokat is szem előtt kell tartani. A beszámoló részletesen elemezte, hogy jelenleg mindenekelőtt mely ideológiai problémákra kell összpontosítanunk pártunk figyelmét. Nagyok e feladatok és nem teljesíthetnők őket, ha csupán saját erőinkre támaszkodnánk (a párt apparátusára gondolok). Kötelességünk és főleg az ezen szakaszon dolgozók kötelessége lesz úgy vezetni a munkát, hogy az egyes problémák feldolgozásába bekapcsoljuk a legjobb kommunisták — ideológusok, művészek, propagandisták stb. széleskörű aktíváját. Bacílek elvtárs beszámolójában elmondta, hogy programunkban feladatunkul tűzzük ki életünknek a köztárgyobb súlyt kell fektetnünk kapcsolataink gazdasági súlyának elemzésére. Nem véletlen, hogy a burzsoá propaganda ebből nagy tőkét igyekszik kovácsolni a maga számára. A köztársaság gazdaságának szerves egységét nem egy esetben helytelenül értelmezik s ez várt ürügy rosszakaróink szemében. Tavaly a tőkés államokból is sok látogató járt Szlovákiában. Társasá* gukban meggyőződhettünk, milyen irányban és milyen körmönfontul működik a külföldi burzsoá propaganda. Miből indul ki? Elsősorban abból, hogy figyelmen kívül hagyja államunk gazdaságának szerves egységét, hogy a dolgokat úgy igyekszik beállítani, mintha a szlovákok nemzeti élete érdekében előnyösebb lenne Szlovákia különálló gazdasági élete s nem pedig a köztársaság területe természeti és gazdasági feltételeinek közös kihasználása. A köztársaság gazdasági egységének követelményéből kiindulva ügyelnünk kell az irányítás helyes megszervezésére és formáira. A köztársaság gazdaságának egysége ge rendkívül nagy előnypket jelent nemzeteinknek. Ugy vélem, hasznos lesz jobban megismertetni az üzemek, falvak, de a hivatalok dolgozóit is építésünk fejlődésének egyes alapvető és döntő feltételeivel, ami főként gazdasági propagandánk és mindnyájunk feladata. Elég érvünk van arra, hogy még csirájában visszaverjük a "burzsoá uszítás aljas támadásait. A szocializmus közös útja, a közös osztálylényeg, a közös érdekek és célok az imperializmus elleni harcban a közös marxi-lenini ideológia - ez adja azt a biztonságérzetet, hogy jó úton haladunk előre a dolgozók további győzelmei felé.