Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-14 / 346. szám, szombat

Antonín Novotný köztársasági elnök, a CSKP KB első titkára Szlovákiában A köztársasági elnök a szövetkezeti tagok körében Antonín Novotný, köztársasági elnök, a CSKP KB első titkára szlovákiai látogatása folyamán ellátogatott a szö­vetkezeti tagok közé is. A bratislavai kerület egyik leg­jobb szövetkezetének, a Pozsonypüspöki Egységes Föld­mű vessző vetkezetnek tagjai mérhetetlenül büszkék vol­tak arra, hogy december 13-án, pénteken, megjelent kö­rükben a köztársasági elnök, a párt és a kormány, va­lamint a szlovák nemzeti szervek képviselőivel. A köztársasági elnököt a helyi nemzeti bizottság épülete előtti téren lelkes örömmel üdvözölte a község több mint háromezer lakosa, szövetkezeti tagok, fiatalok, pionírok, a bratislavai kerület szövetkezeti tagjainak száztagú küldöttsége, valamint Szlovákia többi kerüle­tei szövetkezeteinek küldöttei. Röviddel 15 óra után megérkeztek a köztársasági elnök és kíséretének autói. A becses vendégeket a szö­vetkezeti tagok népviseletbe öltözött csoportja üdvözölte a következő szavakkal: „Legdrágább és legbecsesebb vendégeinket ószláv szokás szerint üdvözöljük. Tessék, megkínáljuk önöket munkánk gyümölcseivel — kenyér­rel és sóval." A köztársasági elnököt és kíséretét a község lakosai nevében Kiss József, a helyi nemzeti bizottság elnöke üdvözölte. A szövetkezet tagjai azután Antonín Novotný köz­társasági elnököt, a CSKP KB első titkárát elkísérték a szövetkezeti gazdaság megtekintésére. „Sz emberek bizalma aranyat ér"" A köztársasági elnök, a párt- és kor­mányküldöttség szlovákiai látogatásá­nak programja túlzás nélkül zsúfoltnak mondható. Aki közvetlen tanúja lehe­tett e két nap minden eseményének, részt vett a számtalan küldöttséggel folytatott beszélgetésen, otť volt a Kábel-gyárban és a püspöki szövetke­zetben, a Szlovák Nemzeti Tanács ülé­sén, a Megbízottak Testületén rende­zett fogadáson és a Nemzeti Színház ünnepi előadásán, — az csak nagy elismeréssel szólhat köztársasági elnö­künk, pártunk vezető dolgozói és a kormány tagjai fáradságot szinte nem ismerő teherbírásáról. A két nap majd minden percét kitöltötte komoly idegmunkát, összpontosulást, figyelmet igénylő tevékenység, amely kimentő voltát tekintve — sántító hasonlattal élve — olyan, mint a maratoni futás. Szerettem volna, ha erről saját tapasz­talatuk alapján meggyőződhettek volna a hitetlen tamások máig ki nem ve­szett fajtájának becses képviselői, akik úgy vélik: vezetőink élete csupa tej­fel, és lélekben „mi sem könnyebb an­nál" felkiáltással fitymálják ezt a felelősségteljes, hihetetlenül nehéz, acélból kovácsolt egész embert kívánó szellemi erőfeszítést. Annál nagyobb megbecsüléssel kell tekintenünk ' erre a munkára, mert nincs benne szemernyi öncélúság, min­den kimondott szónak, minden tettnek van értelme, célja. A kétnapos látoga­tás történéséből joggal következtet­hetiiik, hogy vezetőink Novotný elv­társsal az élen elsősorban nem bemu­tatkozni jöttek közénk, Szlovákiába, hanem még jobban megismerni új arculatú országrészünk dolgos népét. Novotný elvtárs az egyik alkalommal arról beszélt, hogy a pártnak látnia kell, hogyan él a nép, hallania kell szavát, mert ereje éppen ebből a szo­ros kapcsolatból ered, mely táplálja és edzi. Az őt jellemző szerénységgel, a kollektívában korlátlanul bízó ember szaván hangsúlyozta, A bármily fontos intézkedésről van is szó, először a nép véleményét kell meghallgatni, hogy a megtett lépés összhanoban álljon az emberek döntő többségének érdekeivel. Novotný elvtárs és kíséretének többi tagja e rövid idő alatt is rengeteg emberrel beszélt, munkással és pa­raszttal. párt- és állami funkcionáriu­sokkal, tanítókkal, tudósokkal és kato­nákkal. Beszéltek régi mozgalmi har­cosokkal és a felnövekvő új nemzedék képviselőivel, a'CSISZ-inges fiatalok­kal. Figyelmesen hallgattak, kérdez­tek, válaszoltak és magyaráztak. Ta­pasztalatokat gyűjtöttek és tanácsokat adtak. Olyan emberek, akik nem zár­kóznak magukba, akik az élet kellős közepén élnek, s a kapcsolat sokezer­nyi szála fűzi őket embertársaikhoz. Ezzel a magatartásukkal, amely hűen kifejezi a párt és a nép közötti ren­díthetetlen viszonyt, magyarázható az, hogy Novotný elvtárs és kísérete Szlo­vákia földjén bárhol is járt, mindenütt szeretettel, megbecsüléssel, közvetlen­séggel találkozott. Tegnapelőtt délután a bratislavai Kábel-üzemben jött össze sok száz bratislavai munkás. Megható volt meg­figyelni, hogy a termelés szakaszán dolgozók mily spontán lelkesedéssel fogadták munkáselnökünket. Beszédét, amely mélyrehatóan és tárgyilagosan elemezte gazdasági és politikai hely­zetünket, számtalanszor megszakította a párt éltetése. Es éltették Novotný elvtársat is, hiába próbálta ezt magáról elhárítani. Ojabb tanújelét láthattuk annak, hogy a kétkézi dolgozók ugyan semmi esetre sem hívei a személyi kul­tusznak, de megadják a kijáró tiszte­letet annak, akit becsülnek, akit ma­gukénak tartanak. Örültünk annak is, hogy Csiba elvtárs, a komáromi Steiner Gábor Hajógyár dolgozói nevében mon­dott magyar nyelvű köszöntőjében be­jelenthette: a hajógyár szlovák, cseh és magyar dolgozói összefogásának, munkaigyekezetének eredményeképpen az üzem teljesítette évi tervét. Örül­tünk ennek, mert így a mi magyar dol­gozóink is méltóképpen fejezhették ki ragasz':idásukat csehszlovák hazánk­hoz, megmutathatták Csehszlovákia Kommunista Pártja iránti bizalmukat és törhetetlen akaratukat, hogy a más nemzetiségű dolgozókkal vállvetve ki­veszik részüket az előttünk álló nagy feladat teljesítéséből, a szocializmus építésének betetőzéséből. Tegnap délelőtt a hat szlovákiai ke­rület népes küldöttsége kereste fel köztársasági elnökünket. Majd kétórás fesztelen beszélgetés során sok szó esett arról, amit eddig tettünk és ami még megvalósítatlanul előttünk áll. Több kívánság, kérés is elhangzott, így például Tonhauser elvtárs, a besz­tercebányai kerületi párttitkár meg­hívta Novotný elvtársat ebbe a csodás szépségű közép-szlovákiai városba a Szlovák Nemzeti Felkelés 14. évfor­dulójának ünnepségeire. Novotný elv­társ nem késett a válasszal,-amely ön­magában is annyira sokatmondó, any­nyira jellemzi vezetési módszereinket. Rámutatott a párt politikai irodájának oldalán helyet foglalt tagjaira és ezt mondotta: „Ha a párt vezetősége így dönt, akkor elmegyek." Nos, reméljük, hogy ebből "'az alkalomból, ha előbb nem, újra találkozhatunk ezzel a sze­rény, egyszerű emberrel, köztársasá­gunk fejével. A nyitrai kerület szövetkezeti dolgo­zói nevében az udvardi szövetkezet el­nöke szólalt fel. Beszélt a szövetkezet fellendüléséről, az eredményekről, de megemlítette a nehézségeket is, hang­súlyozva elsősorban a talajjavítási munkálatok és a Zsitva szabályozása meggyorsításának szükségességét. Arról is szólt, hogy a kerület gépállo­másait szervezetileg, meg gépi felsze­reléssel erősíteni kell. Bacílek elvtárs nem késett közbevetett kérdésével: — „£s mit segített a szövetkezet a Zsitva szabályozási munkálatainál?" — igen találóan utalni arra, hogy a hasonló jellegű munkálatokban az eddigieknél sokkal jobban ki kell aknázni a helyi erő- és anyag f orrásokat. Különben Novotný elvtárs is kiemelte, most már eljött az ideje annak, hogy a jól gaz­dálkodó szövetkezetek ne várják min­denben az állam segítségét, építsenek a saját költségükön is, mivel az államra úgyis óriási beruházási feladatok vár­nak. Ebből az alkalomból újra tapasztal­hattuk, hogy hazánk magyar dolgozói hovatovább jobban bekapcsolódnak a közügyek intézésébe és erről számot is tudnak adni. Egy elvtársnő a bratisla­vai kerület magyar dolgozói nevében beszélve igen okosan megemlítette, hogy a falusi nőket még nagyobb számban kell megnyerni a szövetkezeti munkának. A besztercebányai kerület déli, többnyire magyar lakosú járásai nevében felszólaló küldött pedig hang­súlyozta, hogy a tavalyi magyarországi ellenforradalom idején itteni magyar dolgozóink egyértelmű állásfoglalása köztársaságunk mellett arról tanúsko­dott, hogy pártunk nemzetiségi politi­kája helyes. Nagy figyelmet szentelt a pártépítés kérdéseinek, mivel ezekben a járásokban rohamosan gyarapodik a párttagok száma és ezzel lépést kell tartania eszmei nevelésüknek is. A komáromi járás magyar és szlovák dolgozói nevében felszólaló elvtárs is melegen köszöntötte köztársasági el­nökünket. Tört szlovák nyelven kezdte szavait, de amikor Bacílek elvtárs közbeszólt, hogy beszéljen csak magya­rul, anyanyelvén, sokkal folyékonyab­ban tett tanúságot az Októberi For­radalom volt vörös katonája megbízói nevében arról, hogy egy emberként áll­nak pártunk, rendszerünk oldalán. Beszélt még bányász és CSlSZ-kül­dött, a múltban nyomorban tengődő és ma gyárkéményekkel jelzett kysu­cai völgy munkása és több más üzem dolgozója. Es beszélt a Hlohoveci Ál­lami Gazdaság egyik kiváló sertésete­tője is. A munkájáról, a sertések gon­dozásáról szólt egészen egyszerű sza­vakkal, de olyan lelkesedéssel, olyan szívtől szívig szóló örömmel, hogy ezek az akadozó szavak mindenkit megha­tottak, „Nagyon csodálkoztak nálunk az emberek, hogy Kliha elvtárs, — már mint én — megy üdvözölni az elnök elvtársat" — mondja abban a tudatban, hogy nálunk az ilyen találkozások, a különféle poszton álló, de egy célért munkálkodó emberek találkozásai nem lehetetlenek, hanem természetesek. Es amikor Novotný elvtárs lezárja a vitát, azt hangsúlyozva, hogy mi vala­mennyien büszkék lehetünk és vagyunk arra, amivé a múlt Szlovákiáját 12 év alatt változtattuk és arról szól, hogy az emberek párt iránti bizalma aranyat ér — akkor úgy érezzük, magyarázatot kaptak ezzel Kliha elvtárs csodálkozó munkatársai is. Mert más lett ez az egész. ország, mint azelőtt volt. S az emberek nálunk bíznak a pártban, a párt pedig bízik bennük. GÄLY IVÁN Karol Bacílek elvtársnak, az SZLKP KB első titkárának beszéde Elvtársak! Engedjék meg, hogy a Kablo-üzem dolgozóinak, a bratislavai és a kitün­tetett üzemek küldötteinek és Szlo­vákia egész dolgozó népének nevében elsősorban szívélyes köszönetemet fe­jezzem ki Novotný elvtársnak, a köz­társaság elnökének, a CSKP Központi Bizottsága első titkárának, őszinte, buzdító szavaiért. Hazánk első gazdá­jának, Csehszlovákia Kommunista Pártja képviselőjének e szavait Szlo­vákia dolgozó népe teljes egyetértés­sel fogadja és alkotó munkájával hozzájárul hazánk szocialista ország­építésének betetőzéséért és a világbé­ke megszilárdításáért vívott harc faladatainak még jobb teljesítéséhez. Valóban, Szlovákia dolgozó népe ma a hála érzéseivel tekinthet Csehszlo­vákia Kommunista Pártja, a kormány, a Nemzeti Front és Csehszlovákia va­lamennyi dolgozója jótékony tevé­kenységének óriási eredményeire. Mindnyájan jól emlékezünk még Szlo­vákia nyomorára, kulturális elmara­dottságára, amely a tőkések, bankárok és nagybirtokosok uralma alatt volt en­nek az országnak osztályrésze. A bocs­korosok és drótosok Szlovákiája volt akkor, ahonnan több mint félmillió embernek kellett megélhetés után ki­vándorolnia, mert otthon nem tudott munkát találni. Ilyen volt Szlovákia valaha. Ez a Szlovákia ma a soha vissza nem térő múlté. Ma minden dolgozónak biztosítva van kenyere és tisztességes megélhe­tése. A München előtti köztársaság­ban 1937-ben Szlovákiában mintegy 104 000 ember dolgozott az iparban, ma Szlovákia ipara több mint 330 000 embert foglalkoztat. 1937-ig Szlovákia fő népgazdasági ágazata az elmaradott mezőgazdaság volt. Ma Szlovákiában a népgazdaság döntő ágazata az ipar. Míg 1937-ben az ipari termelés 36 százalékot, a mezőgazdasági termelés pedig 64 százalékot tett ki, 1956 vé­gén az ipari termelés már 70 százalé­kot, a mezőgazdasági termelés pedig 30 százalékot képvisel. Az ipari ter­melés 1956-ban Szlovákiában 1937-hez viszonyítva hatszorosába növekedett. Az 1949—1956-os években 178 új iDari üzemet helyeztek üzembe, ebből 79-et a nehézipari ágazatban, 133 üzemet kibővítettünk és helyreállítot­tunk, továbbá hét új vízierőmű épült és hat további 519 000 kilowattóra teljesítményű vízierőmű van épülő­ben. 1945-től 1956 végéig Szlovákiában a nagyméretű újjáépítésen kívül több, mint 154 000 lakást adtak át a hasz­nálatnak, ebből hetvenezret az egyéni építkezés keretében építettek. Megváltozott falvaink arculata is. A mezőgazdaság szövetkezeti átépíté­sének győzelmes gondolata Szlovákiá­ban is feltartóztathatatlanul tör előre. A kis- és középparasztok egyre na­gyobb számban lépnek be az EFSZ-ek­b3 s az elmaradt mezőgazdasági kis­üzemi termelésről áttérnek a nagy termelékenységű szövetkezeti nagy­üzemi termelésre. Ez év december 3-^ig Elena liehová tanítónő átadja Antonín Novotný köztársasági elnöknek a bratislavai kerület CSISZ-tagjainak kötelezettség vállalását Szlovákiában 2065 EFSZ-ünk van és a szocialista szektor a mezőgazdasági földek 53,2 százalékán gazdálkodik. A szövetkezeti nagyüzemi termelés fö­lénye az egyénileg gazdálkodó parasz­tok termelése felett egyre kifejezőb­ben nyilvánul meg az elért termelési eredményekben. Ezt nemcsak a mun­kaegység értékének rendszeres nö­vekedése bizonyítja, hanem az is, hogy az EFSZ-ek egyre nagyobb mér­tékben vesznek részt a piaci termelés egész terjedelmében és a mezőgazda­sági nyerstermelés általános növelé­sében. Gyarapszik a gazdasági állat­állomány is, főleg a sertésállomány, emelkednek a fő mezőgazdasági ter­ményfajták hektárhozamai, az utóbbi két év alatt átlagosan 20 százalék­kal. Ez nem eleg, de mégis olyan ha­ladás, amely azt bizonyítja, hogy jó úton járunk. Szocialista rendszerünk előnyeit és Szlovákia fejlődését a Csehszlovák Köztársaságban nemcsak az anyagi termelés valamennyi ágazatának nö­vekedése bizonyítja, hanem lakossá­gunk anyagi és kulturális szükség­leteinek egyre jobb kielégítése is. Az életszínvonal emelkedése lépten nyo­mon szemmel látható. A pénzreform óta Szlovákia dolgozóinak reális be­vételei több mint 30 százalékkal emelkedtek. Az utolsó négy év alatt a kiskereskedelmi áruforgalom az 1955. évi árakban kifejezve hatmil­liárd koronával, vagyis 44 százalék­kal növekedett. Bővült a kórházak, gyógyintézetek és orvosi rendelők hálózata, gyarapodott az orvosok és egyéb egészségügyi dolgozók száma. Évről évre emelkedik a tizenegyéves iskolák, a szakiskolák diákjainak szá­ma és a főiskolások száma majdnem elérte a 24 000-et. Elvtársak, ezek Szlovákiának a fel­szabadult népi demokratikus Cseh­szlovák Köztársaságban való fejlődését fanúsító fő adatok. Szüntelenül szem előtt kell azonban tartanunk azt, mi tette lehetővé ezen óriási eredmények elérését. Vajon népünk a múlt rend* szere alatt keveset dolgozott? Reggel tői-estig robotolt, de nem magára, az ő verejtékes munkájából mások éltek jól. Ezeket az eredményeket elsősor­ban azért értük el, mert pártunk he-i,. lyes marxista-leninista politikát foly­tat, azért értük el... mert Szlovákiával kapcsolatban a nemzetiségi politika le­nini elveit érvényesíti. Csehszlovákia dolgozó népének szilárd testvéri szö­vetsége, egysége nélkül, a cseh dol­gozó nép és a cseh munkásosztály önzetlen segítsége nélkül ezek az eredmények elképzelhetetlenek volná­nak. Érthető, hogy mindezek a felsorolt és a további sikerek is nem jöttek könnyen, saját maguktól létre. Mint minden új a világon, különféle nehéz­ségekkel, a múlt csökevényeivel foly­tatott szívós harcból születtek és szü­letnek. Pártunk és dolgozó népünk azonban e nehézségek és csökevények felett győzött és győzni fog. Ilyen rendkívül szívás — s ha nem harco­lunk ellene — veszélyes csökevény a ludákság és á nacionalista előítéletek maradványa. Ezért Szlovákia Kommu­nista Pártja mindig nagyon erélyesen harcolt a ludákság, a burzsoá nacio­nalizmus csökevényei ellen. Látni kell azonban, hogy jóllehet e téren már so­kat tettünk, a ludákság és a burzsoá nacionalista csökevények maradvá­nyainak gyökereit még nem irtottuk ki teljesen. E gyökerekből újból és újból mérges gaz hajt ki, s nekünk úqy kell dolgoznunk, mint a jó gaz­dának, aki a gazt kiirtja, hogy egészsé­ges gyümölcs teremjen, ami népünk boldoo élete elérésének alapjául szol­gál. Ezért még jobban szilárdítani fogjuk a cseh és a szlovák nép meg­bonthatatlan testvéri barátságát, egy­bekovácsoljuk a csehszlovák állami egységet, Szlovákia valamennyi dolgo­zóiának szeretetét a közös csehszlo­vák haza iránt, amely eíőtt kézzelfog­ható távolságban lebeg az a cél, ame­lyért nemzeteink leqjobb fiainak ezrei harcoltak és haltak meg — hazánk' szocialista országépítésének betetőzé­se. Ügy vélem elvtársak, hogy Szlová­kia egész dolgozó népének nevében biztosíthatom a köztársasági eínök elvtársat arról, hogy a CSKP KB le­velének értelmében még jobban feí­tárjufc a tartalékokat és' a lehetősége­ket áz üzemekben és valamennyi mun­kahelyen. még jobban megszervezzük a munkát, csökkentjük a termelési költségeket és bevezetjük az új tech­nikát. hogy többet, jobbat és olcsób­ban termeljünk. Biztosítjuk önt tisz­telt elnök elvtárs, hogy a szlovák munkásosztály minden erejét latba veti, hogy minél hamarabb felépítsük a szocializmust, hogy erősödjék és vi­ruljon drága hazánk és benne népünk, hogy győzzön a béke az egész világon. O.T SZÔ 3 $ 1957. december 1A.

Next

/
Thumbnails
Contents