Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-13 / 345. szám, péntek

ä kommunisták, teljes szivünkből védelmezzük a békés együttélés, valamennyi nemzet békés baráti együttműködésének programját és erre büszkék vagyunk N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének üzenete D. Eisenhowernek, az USA elnökének Mosrk\ a (TAS7SZ; — G. N. Zarubm, a Szovjetunió USA-beli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete december 10-én felkereste A. Murphyt, az USA államtitkárának helyettesét, és átadta neki D. Eisenhower, az Amerikai Egyesült Államok elnöke számára N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének üzenetét. Az üzenet így hangzik: Tisztelt Elnök O r í önhöz fordulok e levéllel, hogy közöljem a jelenlegi nemzetközi helyzetről nézeteimet. A szovjet kormány az utóbbi időben alaposan áttanulmányozta a nemzetközi helyzetet. Magátói értetődik, hogy nem mellőzhettük azt a fontos tényt, hogy jelenleg az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia kezdeményezésére olyan intézkedéseket készítenek elő, amelyek célja az Északatíanti Tömb (NATO) tagállamai katonai előkészületeinek intenzív fokozása. E tervek a NATO tanácsának e napokban kezdődő ülésszakával függenek össze. Már most teljesen világos, hogy ezen intézkedések lényege az Északatlanti Tömb tagállamai valamennyi erőforrásának mozgósítása a fegyvergyártás fokozására és a háború előkészítésére. A NATO vezető tényezői nyíltan kijelentik, hogy a jövő ülésen megtárgyalják a katonai stratégiai terveket, amelyekben az atomés hidrogénfegyverek széleskörű Elhasználására számítanak, v Szembeötlő az a témy, hogy ez a tevékenység a mesterségesen előidézett idegesség és féhlem légkörében folyik, amelyet a Szovjetunió részéről történő állítólagos veszedelem idézett elő. Ezen légkör élesztősére főképpen a Szovjetunió legújabb tudományos és technikai sikereit használják' fel. Nézetünk szerint fennáll az a komoly Veszedelem, hogy az ilyen akciók következtében a nemzetközi fejlődés nem halad majd abban az irányban, amelyet a béke megszilárdításának érdekei megkívánnak. Másrészt a világ valamennyi államában növekszik és terjed a lázas fegyverkezés beszüntetését, az új háború veszedelmének elhárítását követelő hatalmas mozgalom. A népek olyan politikát kl'vánňak, amelynek alapján az államok nem fenyegetnék egymást tőrrel, hanem békében élnének, kölcsönösen tiszteletben tar'tanák jogaikat, érdekeiket és felhasznál. nák az együttműködés előnyeit. Mindez arra a meggyőződésre vezet, hogy a nemzetközi helyzet fejlődésében felmérhetetlenül komoly pillanathoz érkeztünk. Azt a nézetet valljuk, hogy az adott > helyzetben minden állam kormányára az eddiginél sokkal nagyobb felelősség hárul további külpolitikájának kijelölésében. Főképpen a nagyhatalmak kormányaira hárul nagy felelősség. Szükségesnek tartom, elnök űr. önnek -nyíltan megmondani, hogy bizonyos körök reakciója — az ön országában és a NATO több más országában a Szovjetunió tudományos és technikai sikereire, főkép- pen a Föld mesterséges szovjet holdjainak kibocsátására a nemzetközi geofi' zikai év programja keretében — nézetünk szerint nagyon helytelen volt. Természetes, hogy a Föld mesterséges holdjainak kibocsátása a Szovjetuniónak a békés, • tudományos kutatások és a katonai tech. nika terén elért nagy sikereiről tanúskodik. Azonban jól ismert tény, hogy a Szovjetunió ragaszkodott és ragaszkodik ahhoz, hogy se a ballisztikus lövedékeket, se a hidrogén- és atombombákat sohase használják "fel pusztításra, hanem hogy az emberi lángelme ezen nagyszerű sikereit, mint amilyen az atomenergia találmánya, teljes mértékben a társadalom békés fejlesztésére használják. A Szovjetuniónak nem szándéka megtámadni sem az USÁ-t, sem pedig más államot. A Szovjetunió megértésre, békés egymás mellett élésre szólít fel. Hasonló álláspontra helyezkednek más államok is, közöttük a Kínai Népköztársaság és a többi szocialista ország. A nyugati nagyhatalmak kormányai azonban az adott helyzetben még intenzivebb lázas fegyverkezéshez folyamodnak éa elmélyítik „a hidegháborút". Mélyen meg vagyunk győződve róla, hogy a vllágbékére ennél semmi sem lehet veszedelmesebb. Elsősorban, ha továbbra Is fejleszteni fogják a versengést, az új fegyverfajták gyártásában, ki biztosíthatja azt, hogy e versenyben éppen az Északatlanti Tömb tagjai győznek? Nem is beszélve arról, hogy a lázas fegyverkezés magában is műid súlyosabban nehezedik a nemzetek vállára, és egyre fokozza a háború kirobbantásának veszedelmét. Tegyük fel még azt is, hogy a katonai előkészületek további kibővítésére felszólító katonai tényezők — miközben külön súlyt fektetnek a' tömegpusztító fegyverek új fajtáinak feltalálására — bizonyos sikerek elérésében bíznak- Semmi sem változtathat azonban azon a tényen, hogy a haditechnika mostani állapotában a történelem folyamán első ízben olyan helyzet állott elő, hogy háború esetén a nagyhatalmak egyikének területe sem lesz biztonságban, a tekintetben, hogy a konfliktus idején nem válik-e a hadműveletek színterévé. Ez irányban semmit sem váltoitat az a tény sem, hogy az USA maasae oW re tol t katonai támaszpontokkal rendelkezik, sem pedig az, hogy az USA felhasználja nyugateurópai szővetsögesíinek területét és haderejét. Az Amerikai Egyesült Államokban már most kihirdették az Északatlanti Tömb j tagállamai „kölcsönös függésének" tézisét. Ezen országoktól e tömb katonai előkészii- | le leihez újabb és fokozott hozzájárulást várnak. Nem csekély nyomást gyakorolnak i ezen országokra, hogy egyet értsenek az | atom- és rakétafegyverek elhelyezésével területükön. A nyugati katonai körök bizonyára azon törekvésükben, hogy enyhítsék a teljesen érthető aggodalmakat, amelyeket az atomfegyverek elhelyezése vált ki — megkísérlik azon nézet elfogadtatását, hogy az úgynevezett taktikai atomfegyverek alig különböznek a közönséges fegyverfajtáktó! és azok alkalmazása nem jár olyan káros következményekkel, mint az atomés hidrogénfegyverek használata. Lehetetlen nem észre venni, hogy a közvéleményt megtéveszteni szándékozó hasonló nézetek veszedelmes kísérletet jelentenek az atomháború előkészítésének és fejlesztésének igazoláséra. Mire vezethet mindez? Az USA katonai helyzete nézetünk szerint ezzel semmiképpen sem javul, az USA nem válik sebezhetetlenebbé — de a háború veszedelme még fokozódik. Az ilyen politika aligha vezethetne az USA és európai szövetségeset kapcsolatainak megszilárdításához. Ennek inkább az ellenkezője valószínű, mert elvégre is egy ország sem lehet elégedett az olyan helyzettel, amelyben a sztratégial tervek érdekében kénytelen feláldozni függetlenségét. amelyek távol állnak nemzeti érdekeitől és megkockáztassa, hogy csapásnak legyen kitéve, csak azért, mert földjén idegen katonai támaszpontokat létesítettek. Ami pedig az USA európai szövetségeseinek történő atomfegyverszállítások terveit illeti, ezek még csak jobban kiélezhetik a már amúgyis bonyolult helyzetet e kontinensen és okot adnak az európai államoknak a lázas atomfegyverkezésre. Lehetetlen nem számolni azzal, hogy például az atomfelszerelés átadása a Német Szövetségi Köztársaságnak olyan erőket hozhat mozgásba Európában és olyan következményeket idézhet elő, amilyeneket még a NATO részvevői sem várnak. A katonai előkészületek fokozására vonatkozó követelések indokolásánál a nyugati katonai körök egyik argumentuma az úgynevezett „helyi háborúk" elmélete. Teljes határozottsággal kell azonban hangsúlyozni, hogy ez az elmélet teljesen tarthatatlan nemcsak katonai szempontból, hanem rendkívül veszedelmes politikai értelemben is. Amint ismeretes, a múltban a világháborúk mindig „helyi" jellegű háborúkkal kezdődtek. Lehet-e komolyan számolni a háború „lokalizálásának" lehetőségével most, amikor a világon katonai csoportosulások állanak egymással szemben, amelyek a világ különböző tájain sok államot ölelnek fel. és amikor a korszerű fegyverek hatékonysága nem ismer földrajzi határokat? Figyelembe kell venni a nyugati hatalmak által a Föld különböző tájain létesített katonai tömbök — a NATO, SEATO, Bagdadi Paktum egyesítésének ezen vagy azon formájára irányuló tervekről szóló jelentéseket. Közölnöm kell önnel, elnök úr, hogy ezeket a terveket olyan szándékként értékeljük, amely egyenesen ellenkezik a nemzetközi béke és biztonság közös megszilárdításának eszméivel, amely béke és biztonság érdekében országaink aktív részvételével létesült az Egyesült Nemzetek Szervezete. Ha az említett katonai tömbök létezése már most káros befolyást gyakorol a nemzetközi helyzetre, a valóságban teljesen nyilvánvaló, hogy az egyes kontinensek államainak olyan platformon történő egyesítésére irányuló kísérlet, amely platformnak lényege az új háború közös előkészítésére Irányul, az ENSZ aláaknázását jelentené és helyrehozhatatlan károkat okozna. Természetesen Ismeretes előttünk, hogy a háborús előkészületek további fokozására irányuló terveket olyan terveknek minősíti, amelyeknek a nyugati hatalmak biztonságát és a békét kellene bižtosítaniok. Az olyan országok — mint amilyen az USA éa a Szovjetunió — vezető tényezőinek nagyobb a felelőssége, mintsem hogy meg ne kísérelnék ezen vagy amaz külpolitikai Irányvonal értékelését tárgyilagosan a reális gyakorlatra és a történelmi tapasztalatok figyelembe vételével. Vajon a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséből eredő tapasztalatok a legutolsó tíz év folyamán nem tanúskodnak-e arról, hogy az olyan nézet, amely szerint az intenzív fegyverkezés, a hidegháború, a háború peremén járó politika biztosíthatná a békét és a nemzetek biztonságát, helytelen? A legutolsó tíz év az erőpolitika és a hidegháború politikájának jegyében múlott el, amelyet a Nyugat egyes körei hirdettek. Ezekben az években a Nyugaton az emberek tudatát intenzív propagandával mérgesítették, amellyel nap nap után azt a gondolatot akarták fejükbe verni, hogy az új háború elkerülhetetlen, hogy fokozni kell a háború§ előkészületeket. Ez a háborús propaganda jelentős mértékben hozzájárult a nemzetközi feszültség kiélezéséhez és a bizalom aláásásához az államok közötti kapcsolatokban. Ez a propaganda az erőpolitika egyik főeleme. Ma az egész világ tanúja annak, hogy ez a politika nem hozott pozitív eredményeket az ezt a politikát makacsul és kitartóan megvalósító hatalmaknak sem és az emberiséget az új háború veszedelmébe sodorta, amelynek szörnyű következményei túlszárnyalnának mindent, amit csak az emberi fantázia elképzelhet. Nem véletlen, hogy a világon mind erösebben hangzanak olyan hangok, amelyek követelik a háborús propaganda, a hidegháború, valamint a féktelen, lázas fegyverkezés beszüntetését és valamennyi állam békés egymás mellett élését. A békés együttélés eszméje mind határozottabb követelése annak a történelmi kornak, amelyben élünk. Ismeretes, hogy a hidegháború legkérlelhetetlenebh hivei ezt a követelést kommunista propagandaképpen igyekeznek beállítani. Mi. kommunisták, természetesen nem tagadjuk, hogy teljes szívünkből védelmezzük a békés együttélés, valamennyi nemzet békés baráti együttműködésének programját és erre büszkék vagyunk. Azonban ez csak a mi programunk? Vajon kommunisták-e India, Indonézia, Anglia, Franciaország és más országok államférfiai és közéleti tényezői, akik sürgősen felszólítanak a békés együttélésre és az erőpolltikáról való lemondásra? Szavuk nem fejezi-e ki sok millió nép gondolatát és akaratát? Ügy tűnik, a jelenlegi nemzetközi helyzet ma olyan, hogy azoktól az akcióktól, amelyeket az államok, elsősorban a nagyhatalmak a közeljövőben kifejtenek, jelentős mértékben függ majd azon fő kérdésre adott válasz, amely mélyen nyugtalanltja az egész emberiséget. Továbbra is egyre gyorsabban a háborús katasztrófa felé sodródunk-e, vagy pedig azok, akik felelősek az államok politikájáért, valamennyi ország békés egymás mellett élésének és együttműködésének egyedüli lehetséges ésszerű útjára lépnek-e? Ennek érdekében szükséges nemcsak józanul tekinteni az előállott helyzetre és tudatéra ébredni annak, hogy minden országnak joga van megválasztani kormányának formáját és saját gazdasági rendszerét, és joga van lemondani a nemzetközi kérdéseknek erőszakos megoldására irányuló kísérletekről, elvetni a háborút, mint a nemzetközi viták megoldásának eszközét, kapcsolatokat építeni az államok között minden állam egyenjogúságának és függetlensége tiszteletbentartásának, a belügyekbe való be nem avatkozásnak és a kölcsönös előnyök alapján. Ha az általános béke biztosításának érdekeiből indulunk ki, nézetünk szerint teljesen világosan el kell ismernünk a világban uralkodó helyzetet, ahol kapitalista és szocialista államok léteznek. Tekintettel kell lennünk arra, hogy minden olyan kísérlet, amely ezen helyzet külső beavatkozással történő megváltoztatására törekedne, „a status quo" megdöntésére, a területi változások kikényszerítésére Irányuld törekvés katasztrofális következményekkel járna. JÓI tudtom, elnök úr. hogy beszédeiben nemegyszer fejezte ki azt a nézetét, hogy a tartós béke nem alapulhat a lázas fegyverkezésben, hogy rámutatott a békére' és a más országokkal, a többi között a Szovjetunióval való együttműködésre irányuló törekvésére. Sző esett erről az önnel N. Sz. Hruscsovval és velem a négy nagyhatalom kormányfői 1955. évi qerifi értekezletén folytatott beszélgetéseinkben. Mégis sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a szovjet kormány lépései az USÁval való kapcsolatok javítására a gyakorlatban nem találtak kedvező visszhangra az USA kormányánál. A szovjet-amerikai kapcsolatok jelenlegi helyzete azonban nem elégítheti k{ sem a szovjet — és úgy vélem, — az amerikai népet sem. Ezeknek a kapocsolatoknak feszült és csaknem ellenséges jellegét nem lehet igazolni sem politikai, sem gazdasági és erkölcsi szempontból. Már maga az a helyzet is teljesen lehetetlen, hogy két hatalmas ország, amelynek gazdasági fejlődésére minden esrköz rendelkezésére áll, amelyek a múltban nem egyszer sikeresen együttműködtek és amelyeknek meggyőződésünk szerint most sincsenek kiküszöbölhetetlen érdekellentétei, nem hozhatják rendbe kölcsönös kapcsolataikat. Ennek a kérdésnek annál nagyobb a jelentősége, mert országaink kölcsönös kapcsolatainak helyzetétől a jelenlegi körülmények között nagy és valószínűleg döntően függ a világbéke sorsa is. És éppen ezért rendkívül fontos, ha a két ország kezdeményerőként lépne fel és megtenné azt, amit már régen várnak a nemzeteik, megtörnék a hidegháború jegét. Meg van erre minden szükséges előfeltétel. Nem vonom kétségbe, hogy az amerikai nép éppen úgy nem akar új háborút, mint a szovjet nép. Országaink szorosan együttműködve győzedelmeskedtek a hitleri agreszszió elleni harcban. És most, amikor az új háború világkatasztrófájának elhárítása oly óriási mértékben függ országainktól, nem lesz-e annyi bátorságunk, hogy az> igazsággal szembenézzünk és nem egyesíthetjük erőfeszítésünket a béke érdekében? Mivel tudatában vagyunk a jelenlegi helyzet komolyságának és törődünk a béke megőrzésével, önhöz fordulunk Elnök úr és felhívjuk, hogy közös erővel vessünk véget a hidegháborúnak, szüntessük be a lázas fegyverkezést és térjünk határozottan a békés egymás mellett élés útjára. Engedje meg, hogy kifejtsem önnek, mit lehetne nézetünk szerint ez irányban tenni. Sajnáljuk, hogy a leszerelési tárgyalások a nyugati hatalmak álláspontja miatt nem vezettek kedvező eredményre. A Szovjetunió továbbra is kész megállapodni a leszerelésre hatalmakból függ, hogy a leszerelési vezető intézkedésekben. A nyugati tanácskozásokat, helyes irányban vezeti-e, vagy pedig ez> a kérdés zsákutcába jut. Be kell ismerni, a leszerelési egyezmény elérését az a tény gátolja, hogy a tárgyalásokon részt vevő felek nem viseltetnek egymás iránt kölcsönös bizalommal. Lehet-e valamit tenni ezen bizalom helyreállítására? Természetesen. A KŐVETKEZŐKET JAVASOLJUK: Nagy-Britannia kormányával együtt kötelezettséget vállalunk arra, hogy nem használunk atomfegyvert, és 1958 január elsejétől kihirdetjük ezen fegyverek valamennyi fajtájával való kísérletek beszüntetését, kezdetben legalább 2—3 évre. Megállapodunk Nagy-Britannia kormányával együtt abban, hogy semmiféle atomfegyvert nem helyezünk el sem Nyugat-, sem Kelet-Németország területén. Hogyha ezt a megállapodást kiegészítjük a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti egyezménnyel, miszerint az atomfegyverek gyártását és elhelyezését Németországban betiltják, úgy ahogy azt Lengyelország és Csehszlovákia kormányai hivatalosan kijelentették, ezek az államok szintén nem fognak atomfegyvereket gyártani és területükön elhelyezni. Közép-Európában ezáltal egy övezet keletkezik több mint százmillió főnyi lakossággal, amelyet kivonnak az atomfegyverkezés szférájából, olyan övezet, ahol az atomháború veszedelme elenyésző lesz. Az Északattanti Tömb és Varsói Szerződés tagállamainak készítsük elő és adjunk át tanulmányozásra közös javaslatot, az államok ezen két csoportosulása közötti meg nem támadás ilyen vagy olyan formájára vonatkozó egyezmény megkötésére. A közel- és közép-keleti helyzet normalizálása érdekében állapodjunk meg, hogy nem teszünk olyan lépést, amely sértené ezen terület országainak függetlenségét, és mondjunk le az erőszak alkalmazásáról a Közel- és Közép-Kelettel összefüggő kérdések megoldásában. Kössünk szerződést, amelyben kifejeznénk államaink azon szilárd elhatározását, hogy fejleszteni fogjuk a barátság és békés együttműködés kölcsönös kapcsolatait. > Elérkezett az ideje annak, hogy lépéseket tegyünk a kölcsönös bizalmatlanságot, gyanúsítást és gyűlöletet szülő sajtó- és rádióprop.iganda meg* szüntetésére. Fel kell újítani az országaink közötti kereskedelmi kapcsolatok normális fejlesztésének feltételeit, mert a kölcsönösen előnyös kereskedelem képezi az államok közötti kapcsolatok fejlesztésének és a bizalom helyreállításának legjobb alapját. Sokoldalúan fogjuk fejleszteni tudományos, kulturális és sportkapcsolatainkat. Elképzelhető, milyen gyümölcsöző eredményeket hozna például a szovjet és amerikai tudósok közötti együttműködés a természeti elemi erők leküzdése terén az emberiség javára. Nem férhet semmi kétség ahhoz, hogy az itt említett intézkedések megvalósítása, amelyek semmiképpen sem veszélyeztetnék egyetlen állam biztonságát és érdekeit, felmérhetetlen jelentőségűek lennének az egész nemzetközi helyzet megjavításában, az államok közötti bizalom légkörének megteremtésében, azért, mert másképp szó sem lehet a nemzetek közötti tartós béke biztosításáról. Az államok közötti kapcsolatokhoz szükséges bizalom megteremtése lehetővé tenné olyan radikális intézkedések megvalósítását, mint amilyen a fegyveres erők és fegyverzet lényeges korlátozása, az atomfegyverek teljes betiltása, gyártásuk beszüntetése, e teljes fegyverkészletek elpusztítása, a külföldi fegyveres erők eltávozása valamennyi állam területéről — beleértve a NATO és Varsói Szerződés tagállamainak területét — és az államok eddigi katonai csoportosulásának a kollektív biztonsági rendszerrel való pótlása. A nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében az a komoly pillanat, amelyet most átélünk, eddig még sohasem tapasztalt mértékben megköveteli, hogy a nemzetek létérdekeinek és akaratának megfelelő reális döntések történjenek. A múlt idők tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a nemzetek javára sokat tehetnek azok az államférfiak, akik helyesen látják a történelmi pillanat követelményeit és ezekkel a követelésekkel összhangban cselekszenek. Elnök úr, önt úgy ismerem, mint aki széles látókörű és békeszerető elveket vall, és ezért hiszem, helyesen fogja értelmezni ezt az üzenetet, és azon felelősség tudatában, amely az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetőire hárul, a jelenlegi helyzetben, készségét nyilvánítja országaink nemes célra irányuló erőfeszítésének egyesítésére. Ez a cél az, hogy az események fejlődését a nemzetek közötti tartós béke és a baráti együttműködés felé vezessük. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az államok közötti személyes kapcsolatoknak, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a komoly nemzetközi kérdésekben közös álláspontot találjunk. Ezért hajlandók volnánk megállapodni a hatalmak vezető tényezőinek külön öszszejövetelére vonatkozólag, amelyen megtárgyalnánk az ezen levélben említett kérdéseket és más problémákat, amelyeket az ülés résztvevői szükségesnek tartanának. őszinte tisztelettel: N. A. BULGANYIN Moszkva, 1957, december 10. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke hasonló üzenetet intézett Adenauer nyugatnémet kancellárhoz is. Az Üzenet szövegét holnapi számunkban közöljük. Nehru örömmel fogadta N. A. Bulganyinnak az atomfegyverkísérletek beszüntetésére tett javaslatát Delhi (ČTK) — a Reuter hírügynökség tudósítójának híre szerint Nehru indiai miniszterelnök az indiai államok tanácsában a külpolitikai vitát megnyitó beszédében örömmel fogadta N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének az atomkísérletek beszüntetésére tett javaslatát. India miniszterelnöke főképpen azt értékelte, milyen alaposan foglalkozott N. A. Bu'ganyin az indiai miniszterelnök üzenetére adott válaszában az atomfegyverkísérletek beszüntetésének kérdésével, és köszönetet mondott neki a kísérletek beszüntetésére tett javaslatáért. A NATO a Közép-Kelettel is foglalkozik . Ankara (ČTK) — Ankarában december 10-én kezdődött a Bagdadi Paktum muzulmán államai — Törökország, Irak. Irán és Pakisztán — külügyminisztereinek értekezlete. Az ülést a NATO közeledő ülésszaka előtt hívták össze, hogy megtárgyalják e két katonai tömb közötti „'együttműködés" kérdését. Az ankarai értekezleten Menderesz török miniszterelnök megnyitó beszédében tudomásul adta, hogy a NATO ülésszakán a Közép-Kelet politikai, katonai és gazdasági problémáival fognak foglalkozni. Az ankarai értekezlet első napján a többi között megvitatták az úgynevezett Szíriai kérdést, vagyis a további beavatkozás ügyét Szíria belügyeibe. Szó volt a Bagdadi Paktum katonai erőinek fokozásáról és a további gazdasági „támogatás" szükségességéről. Ezzel kapcsolatban az értekezlet résztvevői kifejezték a NATO országai közötti egyetértésbe vetett reményüket. ÜJ SZÔ 7 & 1957. december 13