Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-10 / 342. szám, kedd

f3üszkék gyártmányaikra A losonci Béke-üzemben gyártott bútorokat jó minőségükért ismerik és keresik a vevők. Nem túlzott büszkeségből jelentették tehát ki a losonci bútorgyár munkásnői, Baránek Zsuzsána és Gálik Erzsébet, hogy olyan jó minőségű bútort mint ők, sehol sem gyártanak Szlovákiában. Az ilyen megokolt büszkeség minden gyárban elterjedhetne, de úgy, hogy a gyártott áru minőségéért méltán nyerhessék el a vevők dicséretét, megelégedését. A losonci Béke-üzemben mással is dicsekedhetnek. A füleki testvérüzemmel folytatott munkaversenyben ugyanis a losonciak már 4 hónapja állandóan az élen vannak és az ő tulajdonukban van a vörös dicsérő könyv, Nem csoda, hogy ők kerültek az élre, mert az év elejétől a nyerstermelés tervét 104,3 százalékra, a minőség tervét 100 százalékra, a választék tervét 100 százalékra, a produktivitás tervét pedig 103,5 százalékra teljesítik. Az egyedüli szám, mely elcsúfítja az üzem gazdálkodásának menetét, a béralap túllépése, mely a munkatermelékenységhez viszonyítva 1,8 százalékkal nagyobb. Ezért volt szükség az egyes normák ellenőrzésére. „Addig nyújtózzál, amíg a takaród ér", ez a közmondás minden üzem gazdálkodására érvényes, tehát a losonci Béke-üzemre is. Az a tény, hogy az üzem vezetősége a munkatermelékenység növelését nagyobb fizikai munkával akarja elérni, szintén nem megoldás, mert ennek is van egy bizonyos optimális határa. Ezzel kapcsolatban helyes volt Kovács Istvánnak, az üzem egyik legjobb dolgozójának megjegyzése, aki úgy véli, hogy nagyobb munkatermelékenységet csakis a gépek jobb kihasználásával, kisgépesítéssel, újítási javaslatokkal és a nehéz fizikai munka gépesítésével lehet elérni. Szinte érthetetlen az a tény, hogy az üzem vezetősége már hosszabb ideje kevés figyelmet szentel a munkavédelmi berendezések karbantartására. A poros, egészségtelen környezet nagy hatással van a munkatermelékenységre is. Például a szerelőműhelyben több mint 3 évvel ezelőtt felszereltek egy porelszívó berendezést, amely két heti működés után csődöt mondott. Azóta nincs, aki kijavítsa. Ha belépsz ebbe a csarnokba, néhány perc alatt füledet, tüdődet, melledet belepi a por, mely úgy száll a levegőben, mint ősszel a sűrű köd. Talán száz embernél is több dolgozik itt, fűrészel, fúr, farag, gyalul, hajlít, és naponta 8 órán keresztül szívják magukba az egészségtelen és káros port. Jogos tehát a csarnokban dolgozók követelése, hogy azonnal hozzák rendbe a porszívóberendezést, hisz az ember a mi rendszerünkben a legdrágább kincs. Hasonló jogos követelésük van a festő, .fényező, pácoló részlegek dolgozóinak is, ahol az egészségre káros vegyi kipárolgások töltik meg a műhely levegőjét. Ilyen javaslatokkal járultak hozzá a losonci Béke-üzem dolgozói a párt levelének megvitatásához. Hogy igazán szívükön viselik kis üzemük sorsát, azokból a javaslatokból is kitűnik, amelyek az anyag és az energia jobb kihasználására irányulnak. Sisák Bertalan diszpécser azt javasolta, használják fel újra az elhasznált melegvizet, hogy ne kelljen a katlant újra hideggel tölteni. Értékes javaslatát az év végéig meg is valósítják. Ennek eredménye pedig sok fűtőanyag megtakarítása. Kovács István, az adminisztratív erők csökkentését javasolja. A seprőgyártó üzemben ez évben 63 százalékkal, a bútorgyártó üzemben 33 százalékkal növekedett a termelés és ezzel a munkások száma is. Ezzel pár., huzamosan az adminisztratív erők számát aránytalanul emelték. Jövőre is 11,6 százalékkal nő a 'bútorgyár termelése. Egy kapu kinyitásával és a régi bezárásával két munkaerőt takarítanak meg. A nem produktív dolgozók számának csökkentése tehát állandó feladata az üzem vezetőségének. Šulek elvtárs, az üzem vezetője rámutatott a vitában, hogy mily nagy nemzetgazdasági károkat okoz az áruk ide-oda való szállítása. Feleslegesen vagonokat vesz igénybe, növeli az önköltséget és nagy kiadásokat jelent nemzetgazdaságunk számára. Mi értelme van például annak, hogy Losoncról egész hazánk területére szállítunk seprőket, viszont Pelhrimovból ugyanolyan seprőket szállítanak Losoncra. Vagy pedig a bútorokat Losoncról elszállítják Banská Bystricára a nagykereskedelemnek, ez pedig a losonci, füleki, rimaszombati üzletekbe küldi. Felesleges az ide-oda szállítás, rongálódik a bútor. Nem lenne egyszerűbb, ha a bútort a kereskedelem elosztása szerint egyenesen a gyárakból küldhetnék a közeli városok elárusító helyeire. Ebben Sulek elvtársnak teljesen igaza van. Nemcsak a bútorral van így, hanem más árucikkekkel is. így például Losoncra a žilinai kerületből szállítják a burgonyát, káposztát és más élelmiszereket, innen pedig az eperjesi kerületbe viszik a mezőgazdasági termékeket. Az állami és szövetkezeti kereskedelem között nincs meg az összhang, ami kiküszöbölné a felesleges ide-oda szállítást. Annyid van, amennyit termelsz Hat esztendeje, hogy a királyhelmeci szövetkezet megalakult. A gazdálkodásban azonban még mindig nehézségek mutatkoznak. Főleg a zárszámadáskor látjuk ezt, amikor a részesedésre nem fizetik ki a tervezett munkaegység értékét. Igaz, azóta már sokat épített a szövetkezet: három tehénistállót, három tyúkólat, lóistállót, és házat is a szövetkezeteseknek. Dehát elég-e mindez? Hisz a csaknem 900 hektáron gazdálkodó szövetkezetnek, amelyben 115 szövetkezetes dolgoiik, már jobban kellene állnia. Azonban a szocialista gazdálkodásban is érvényes az a mondás, hogy csak annyid van, amennyit termelsz. A könyvelésben nagy volt a rendetlenség és a szövetkezet mintaalapszabályzatát sem tartották be. Mindezt a szövetkezetesektől tudtam meg. Megmondták, ami a szivüket nyomta. Dákó Géza, az új elnök mosolygott, mint az olyan ember, aki már tudja, hogy a helyzet, a szövetkezet gazdálkodása már jó útra terelődött. — Elnök elvtárs, mit szólsz erre a szövetkezetünk betegségére — fordult hozzá az egyik szövetkezetes. — Már eleget beszéltünk erről, — mondotta az elnök, mintha csak erre a kérdésre várt volna. — Most arról van szó, hogy javítsunk a helyzeten. Kabátja zsebéből elővette a párt levelét, és megkezdődött a beszélgetés. Amikor a szövetkezetesek megbeszélték, mit tűzött ki pártunk a szövetkezeti termelés fejlesztésére, egyesek a fejüket csóválták. Hisz egy hektáron ötven kilogramm marhahúst, 660 liter tejet, 110 kg sertéshúst és 470 tojást termelni, az bizony nem csekélység. — Mit kezdjünk a tejhozammal, jobban mondva, ha lépést akarunk tartani, nem tarthatunk vén teheneket, hisz azok alig két litert adnak — szólaltak meg a fejők. Ezután a sertésetetök is követelték, hogy rendszeresen ellenőrizni kell az állományt. Legtöbbet azonban a növénytermelésről beszéltek. Ugyanis eddig kevés gondot fordítottak a trágyázásra, azért volt alacsony a terméshozam. Csak így történhetett meg, hogy 250 000 koronával több erőtakarmányt vásároltak, mint ahogy tervezték. Igaz az is, hogy a növénytermelésben a munkaerkölcsnek is meg kell javulnia. Az asszonyoknak is jobban kell dolgozniok. — Szövetkezetesek szóljatok hozzá, hogyan felelünk a párt levelére! — mondotta az elnök. Jó ideig csend lett. Gondolkoztak a gazdálkodásuk megjavításáról. Aztán több javaslat hangzott el. Még ez idén kiegészítik az állatállományt, ezenkívül gyorshizlaldája lesz a szövetkezetnek. A legközelebbi napokban kitisztítják és megtrágyázzák a réteket és a legelőket. A városban a szövetkezet elárusítóhelyet nyit. ahol a boron kívül hústermékeket is árusítanak majd. Felépül a kovácsműhely is és a gazdasági udvar meg a tyúkfarm körül 600 gyümölcsfát ültetnek ki. Irena Ondrisová, Kassa A losonci bútorgyár legfőbb problémája (és ez minden üzem problémája) a vagonhiány. Nem kapnak idejében elég vagont, a szűk raktárak tömve vannak, a kész jó minőségű bútor romlik, mert egymás hegyénhátán kell elraktározni. A ČSD-vel azonban csak keztyűs kézzel lehet beszélni. Csakis a szép szó, a hulladék faanyagok ajándékozása és hasonló akciók hozzák meg a kívánt eredményt, a várvavárt vagonokat, mely nélkül szinte elképzelhetetlen a bútorgyár létezése. Nincs elég vagon, mert hisz az ide-oda szállítás nagyon sok vagont vesz feleslegesen igénybe. Ilyen szemszögből néznek a bútorgyárban a problémákra és ezzel nemcsak saját szempontjukat védik, hanem az egész nemzetgazdaság szemszögéből akarják a problémákat megoldani. S ha végigmegyünk a gyár részlegein, azt tapasztaljuk, az üzem kollektívájában, a munkásokban megvan a jóakarat, a munkájukért való lelkesedés. Erről nem egy, hanem számos példa tanúskodik. Katyi Gizella teljesítménye a furnérragasztóban, a 64 éves öreg Marci Lajos bácsi kiváló munkája, vagy a szerelőműhely szíve Kovács István és Zsidai István teljesítménye, akik átlag 280—300 százalékra teljesítik normájukat. Mindez azt bizonyítja, hogy megvan itt a lendítő erő, a munkások elszántsága, mely képes a kis gyár sorsát előrevinni. Fekete Géza, Moravcsík Gyula, Farkas Zoltán, Gálik Erzsébet, Szabó Imre mind-mind olyan munkások, akik megérdemelnék, hogy külön-külön írjanak róluk. Ilyenekkel lehet is aztán túlteljesíteni a tervet. Jól tudják ők azt, minél jobban dolgoznak, annál gyorsabban fog emelkedni egész hazánk népének életszínvonala. S ahhoz, hogy ez a munkakedv, ez a minden akadályt elgördítő erő tovább is meglegyen, nagyon fontos, hogy a losonci Béke Bútorgyárban az üzem vezetősége, párt- és szakszervezet minden legkisebb és jogos panaszt igyekezzék orvosolni, mert csakis ilyen intézkedésekkel nyerhetik el még jobban a dolgozók bizalmát. Horváth Sándor Ä javaslatok nem maradnak papíron A galántai járási pártbizottságon számon tartunk minden hozzászólást a CSKP KB levelével kapcsolatban A hozzászólásokat több csoportba osztályozzuk * Sok hozzászólás helyi problémákkal foglalkozik * Ezek megoldása nagyobbrészt a falusi vagy üzemi pártszervezetektől, vagy a helyi nemzeti bizottságoktól függ * Külön tartjuk számon azt a vitaanyagot, amelyet járási méretben kell megoldanunk. Járásunk dolgozói nagyobbrészt mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak, ezért a legtöbb hozzászólás a földművelés és az állattenyésztés problémáiról szól. Nemrégen járásunk 21 EFSZének, állami gazdaságának, gépállomásának és nemzeti bizottságainak képviselői a gazdasági konferencián megbeszélték, hogyan fogják teljesíteni a CSKP KB levelében feltüntetett feladatokat. Többek között azt taglalták, hogy a szövetkezetek milyen módon teljesíthetnék négy év alatt az ötéves terv feladatait. Az országos vita keretében az állami gazdaságok dolgozói járásunkban több ésszerű javaslatot terjesztettek elő. Tallóson például olyan intézkedéseket javasolnak, melyekkel 1958-ban elérhetnék tehenenként a 3 ezer literes átlagos tejhozamot. Ebben az évben 77 borjút választanak el 100 tehéntől és 130 tojást érnek el tojóstyúkonként. 1959-ben 12 malacot választanak el átlagosan egy kocától. Jegenyésen például bangmentes szarvasmarha-állományuk lesz. A farm közelében ideiglenes legelőt létesítenek, hogy az állatok többet tartózkodjanak a szabadban. A sertéseknél — a Diószegi Cukorgyár gazdaságának példájára — bevezetik a száraz etetést. Ezzel sok takarmányt és munkaerőt takarítanak meg. Az állami gazdaság dolgozói javaslatot tettek raktár építésére is, mivel a rossz raktározás következtében műtrágyakészletük rendszeresen veszít értékéből. Azt is elhatározták, hogy évenként 50 hektár földet zöldműtrágyázással tesznek termékennyé. Tomašíkovon és Kosúton nagyobb mértékben akarják alkalmazni az öntöző-berendezéseket és jobban kihasználják a KisDuna és a Feketevíz vizét. A Galántai Kerületi Gépjavító Üzem dolgozói is részletesen foglalkoztak a CSKP KB levelével. A kerületi gépjavító-üzem munkáját a pótalkatrészek hiánya nehezíti. Megrendeléseiket az illetékesek csigalassúsággal intézik. A munka ezért nem mehet a kívánt ütemben. Mikor az elkésett pótalkatrészek megérkeznek, a dolgozók hajrával igyekeznek behozni a hátrányt. Suchopa elvtárs, a kerületi gépjavító-üzem pártbizottságának elnöke és még több elvtárs kifogásolta, hogy a pótalkatrészeket több helyről kell beszerezniük. összpontosítani kellene a pótalkatrészek gyártását és egy elosztót kellene létesíteni. Jelenleg a pótalkatrészek több elosztószervQn mennek át. Ez okozza a pótalkatrészek hosszadalmas szállítását és ugyanakkor mintegy 30 százalékkal meg is drágulnak. így a javítások is költségesebbek. Lehotský elvtárs megemlítette, hogy nemrégen húsz csapágyra volt szüksége az üzemnek. Ezt csak a minisztériumon keresztül tudták beszerezni a gyártól. Szerinte ilyesmivel a minisztériumot felesleges zaklatni. A Bratislavai Élelmiszer Nagykereskedés galántai fiókjában tartott nyilvános gyűlésén többek között a vasút munkáját bírálták. Nagyon sok túlórái jelent, hogy a vagonokat rendszerint 15 óra után állítja a vasút kiürítésre akkor is, ha ezt délelőtti órára jelölti ki. A vasút megnehezíti az üres ládák visszaszállítását is, mivel a vagonokai nem adja a kért időben. Csak néhány hozzászólást említettem meg a sok közül, de ezek is igazolják hogy járásunk dolgozói komolyan veszik az országos vitát és arra törekszenek, hogy eredményes legyen. Am pedig a hozzászólásokat illeti, a járási pártbizottság mindegyikkel behatóar foglalkozik. Egyetlen javaslat sem marad papíron. Dolgozóink bölcsessége ék formát ölt. Hirk Mária, a galántai járási pártbizottság dolgozója. A sikerek alapja — a jó munka Ha a mezőgazdasági termelés távlatait elemezzük, rájövünk arra, hogy a termelés növelése lehetetlen a mezőgazdaság szocialista átépítése nélkül. A központi kérdés tehát — a termelés növelése — csak a közös gazdálkodásra való áttéréssel oldható meg, mely magában rejti a termelés fokozásának lehetőségeit. Ezen lehetőségek valóra váltására azonban szükséges a jó munkaszervezés és a munkához való jó viszony. Búcson, amikor a szövetkezetiben megvitatták a párt levelét, aprólékosan foglalkoztak a -közös gazdálkodás eredményeivel és azokkal a hibákkal, melyek még hátráltatják a termelés növekedését. S bár a búcsi szövetkezet a párkányi járás legjobb szövetkezetei közé tartozik — vannak még hibák. Itt csupán csak egy kérdésre szorítkozunk. Sooky Lajos, a szövetkezet elnöke többek között bírálta a szövetkezeti tagok munkához való viszonyát — munkaerkölcsét. A fejőgulyások munkájával kapcsolatban elmondta, hogy míg az I. számú istálló fejőgulyásai az össztejtermelés majdnem felét érik el — s ebből a III. számú istálló gulyásai is egyre jobban kiveszik részüket —, addig a II. számú istállóban az év elejétől naponta száz liter tejjel kevesebbet fejnek, holott a takarmányozás egyforma. Hogy a kérdést tisztábban lássuk, említsük meg, hogy a közelmúltban a tüdőbajra hajlamos teheneket a II. számú istállóban csoportosították át. S mi a helyzet? — Az idekerült tehenek csak a fele tejet adják annak, amit pl. az I. istállóban adtak — viszont azok a tehenek, melyek a „kettesből" kerültek az „egyesbe", egyszer annyi tejet adnak. Mi ennek az oka? — Az, hogy a II. számú istálló fejőgulyásai felületes munkát végeznek. A szövetkezet vezetősége már többször bírálta munkájukat, de vagy nem tudják, vagy nem akarják megérteni, hogy az ilyen munkával ség csökkentésének kérdése. Hogyan lehet ezt elérni? — A szövetkezet elnöke így válaszolt: — Elsősorban úgy, ha magunkénak tekintjük azt, amivel dolgozunk és a munkahelyet is, ahol dolgozunk. És bizony ez még nincs egésszen így. A szövetkezeti tagok tudatában nagyon nehezen talál otthonra a „miénk" fogalom. S ez nemcsak a kifejezésben, hanem a tettekben is megnyilvánul. A fejőgulyás például a tehenek elé egyszerre önti a takarmányt, csupán azért, hogy ne kelljen neki kétszer vagy háromszor végigmennie a jászol előtt. Odahaza viszont négyszer is vet a tehén elé, hogy jobb ízűen fogyassza. S ha a tehén a jászolból kiszórja a takarmányt, kézzel rakja vissza, a szövetkezetben pedig kiviszi a trágyával. Nem, itt nehezen lehet jó munkaerkölcsről, jó munkához való viszonyról beszélni. Ugyanakkor legtöbbet ezek kiabálnak: Kevés a tej, mert kevés takarmányt hoznak a készítők — de nem látják saját magukat, a szövetkezetet s csak akkor tisztítják az állatokat, amikor „akaródzik". Ebből kitűnik: Ha arról van szó, hogy a szövetkezeti tagok jő munkaerkölccsel, a munkához való jó viszonnyal szilárdítsák a szövetkezetet — akkor ennél fontosabbnak tartják az egyéni érdekek utáni hajszát. Ami természetesen helytelen, mert a munkához való jó viszonynak, a jó munkának mondhatnánk döntő szerepe van a termelés fokozásában, a javak előállításában. Nem mondhatnemcsak maguknak, hanem a szö- j juk azonban azokra sem, akik a korai burgonyát nem válogatták ki rendesen, hogy munkájukkal a köz javát szolgálták. Állíthatjuk azonban, hogy becsapták a szövetkezetet, a többi tagot, mert két és fél munkaegységet szereztek érdemtelenül. A begyűjtési vetkezetnek is ártanak. Nincsen az rendjén, ha ugyanazon állomány és takarmányozás mellett az egyik istállóban pótjutalmazást kapnak a fejőgulyások, a másikban viszont még a tervet sem teljesítik. Ezért a szövetkezet vezetősége elha- ; szervek ugyanis nem vették át a burtározta, hogyha a legrövidebb időn belül nem áll be javulás, leváltja a II. számú istálló fejőgulyásait. Különben, ha lelkiismerétről beszélünk, kellene, hogy bennük is megszólaljon. Ezzel szorosan összefügg az önköltgonyát. Ezek gátló körülmények s ezeket haladéktalanul ki kell küszöbölni. Ki, mert miből adjon a szövetkezet, hogyan teremtsen jobb létet a tagok számára, ha a tagok — több esetben — nem végeznek jó munkát, s ha csak akkor mennek munkába, amikor nekik tetszik. S hogy milyen a különbség a? „enyém" és a „miénk" értelmezési között, mutatja a következő eset ami, sajnos, különböző változatokbar elég gyakori. — A hagyma ültetéséné! a munkások megrakják szatyrukat hagymával, csak azért, mert „minder a miénk". S nagyon kevés az olyar tag, aki szót emelne ez ellen. Meg kell még említenünk, hogy aj állattenyésztés terén miben látjuk t szövetkezet alapvető feladatát. Mlndenekelőtt legfontosabb az állattenyésztés fejlesztése és a takarmánytermelés növelése, ami nélkül az előbbiro nem is beszélhetünk. Ha figyelembe vesszük azokat a számokat, melyet a mezőgazdasági termelés növeléséi mutatják, akkor azt látjuk, hogy i búcsi szövetkezetnek van tennivalója. A párt levele alapján 1960-bar egy hektárra 110 kiló sertéshúst, 51 kiló marhahúst, 660 liter tejet és 47( tojást kell termelni. Ezzel szember ma csak 83 kiló sertéshúst, 30 kiír marhahúst, 190 liter tejet és 160 tojást termelnek egy hektáron. A kérdés az: megvan-e a lehetőség a párlevélében kitűzött feladatok teljesítésére? — Ha figyelembe vesszük i múlt évi eredményeket és összehasonlítjuk az ideiekkel, kedvező választ kapunk. Míg a múlt évben egi hektárról 2600 korona jövedelmet értek el, addig erre az évre 3600 korona jövedelmet terveztek, és ennel teljesítése, mint ahogy már mutatkozik — nem okoz különösebb gondot. Ez is bizonyítja, hogyha a tagol megjavítják munkaerkölcsüket, odaadóbb munkát végeznek a szövetkezetben, az eredmény is nagyobi lesz. És bár a szövetkezet elérte a tervezett hat és félmillió korona bevételt, ha növelik a termelést, a jövőben nyolc-, tízmillió korona bevételről beszélhetnek s ezáltal a munkaegység értéke elérheti a 30—35 koronát. A szövetkezet célul tűzte ki, hogj többet termel, többet törődik az állattenyésztéssel. Lehet, hogy töbt lesz a munka, de ugyanakkor nagyobi: lesz a hozam, több lesz a jövedélen is, amin osztozkodhatnak. Ezért igazán érdemes becsületesebb és lelkiismeretesebb munkát végezni!! (ks; tJJ SZO i & 1957. december 10.