Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-30 / 360. szám, hétfő

Tíz éves a Román Népköztársaság A Moldova textilüzem Néhány hónappal ezelőtt, augusztus 23-án ünnepelte a román nép hazája felszabadításának 13. évfordulóját. Az ünnepségek országszerte hatalmas méreteket öltöttek s ez érthető, hiszen ez a nap az ország fejlődése új távlatainak megnyitását jelentette. Augusztus 23-a azonban még sem volt utolsó állomás a Románia Kommunista Pártja által vezetett román nép felszabadító harcának. Ha megdöntötték is Antonescu fasiszta kormányát, aki helyébe került, Sanatescu burzsoá-demokrata miniszterelnök szintén nem sokat törődött a nép érdekeivel. Románia Kommunista Pártja mindjárt az ország felszabadulása után észre vette ezt és a nép körében hatalmas szervező munkát indított. Fellendültek a szakszervezetek, megalakult a Nemzeti Demokratikus Arcvonal és a munkásmilícia. Ezekre támaszkodva igyekezett megvalósítani Románia gazdasági és kulturális fellendülését. A népi mozgalom nyomására 1945 decemberében Sanatescut eltávolították a kormány éléről. Azonban Radescu tábornok, az új miniszterelnök személye nem sokat változtatott az eddigi helyzeten. Végül is az ország haladó erői a kommunisták vezetésével lemondatták a byírzsoá kormányt, Mihály királyt megfosztották trónjától és 1947. december 30-án kikiáltották a Román Népköztársaságot. Ezen a napon új korszak kezdődött a román nép történelmében. Az új szocialista rendszer nyújtotta lehetőségek kedvező teret adtak a nép kezdeményezésének és az országépítő munkája tíz éve nagyszerű eredményeket hozott. Az eddigi mezőgazdaságilag is lemaradt állam évi termelésének ma már 57,7 százalékát az ipari termelés teszi. Nap nap után új és új eredményeket könyvel el a baráti Román Népköztársaság mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés terén. A köztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából további sok sikert kívánunk a román dolgozóknak hazájuk szocialista építésében. f otosani városka sokáig csendes mas, világos csarnokok a megfiatalodott életet élt. A várost csak onnan város jelképeként hatnak, ismerték, hogy kiváló minőségű gyű- Ion Dumitru mester kíséretében hamölcs termett kertjeiben. ladunk át a gyár egyes műhelyein. 1949 nyarának egyik szép napján új fejezet kezdődött az öreg város történetében. Vajon mi történt? Hallatlan esemény — egy nagy textilüzem építését kezdték meg. Valaha régen volt itt egynéhány kis textil műhely, de semmi több. Arra azonban még álmában sem gondolt senki, hogy a városkát ipari központtá változtassák. De ami nem juthatott dűlőre a múltban, a felszabadítás utáni években egészen természetesnek bizonyult. Az emberek eleinte mégsem hitték, hogy e kis városban gyárat alapítanak. Az alapok, a beton tonnái és az emelkedő. Ja,- ., lak azonban rövidesen még a legmakacsabb kételkedőket is meggyőzték arról, hogy a hír igaz. Az ifjúság azonnal bekapcsolódott a munkába, az építkezésen a fiatalok százai dolgoztak. Ugyanazon év végén, a legutolsó decemberi napok egyikén az üzem kapuján kigördült az első teherautó, amelyet szovjet gyapotból készült fonallal raktak meg. Ez valóban dicséretre méltó teljesítmény, volt. Hogyha most, 1957-ben felkeressük a Moldova textilüzemet, akkor Románia legkorszerűbb és a maga nemében a legjobban felszerelt üzemeinek egyikét láthatjuk. Szovjet gépek a Moldova üzemben A mester úgy ismeri az üzemet és minden munkahelyet, mint a saját házát. A gyárat 1949 óta egy napra sem hagyta el. Minden osztályt korszerű gépekkel szereltek fel. Legtöbbje a Szovjetunióból jött. A korszerű berendezés lehetővé tette a fokozott termelési teljesítmények elérését és megkövetelte a legkorszerűbb technikai elvek alapján felállított termelési irányvonalak bevezetését. A gyapotszövőben vagyunk. Itt 12 fajta fonalat gyártanak. A berendezés lehetővé teszi a gyapot és a viszkóza feldolgozását. Itt nehéz szóba elegyedni valamelyik munkásasszonnyal, meg kell elégednünk a becsület táblájával. A pélA már messziről szembeötlő hatalA NAGY SEBBEL-LOBBAL összehívott, legmagasabb szintű NATO értekezlet, amelyet október közepén az első szputnyik hatására határoztak el — az amerikai imperialista politika megrendült helyzetét volt hivatva helyrebillenteni. Az Eisenhower —Dulles-féle „erő"külpolitika alapelvei, amelyek már évek óta meghatározták az imperialista körök magatartását, nagyjából a következők voltak: az idő nekik, mármint az imperialistáknak dolgozik — minél tovább tudják halogatni a hidegháború és a leszerelés kérdésének megoldását - annál nagyobb fölényre tesznek szert, annál inkább kikényszeríthetik feltételeik elfogadását, vagyis Németország feltétel nélküli egyesítését — értsd az egész ország bevonását a NATO-ba — a népi demokratikus országok „felszabadítását", szabad kezet a Közép-Keleten és Kína ellen. Ezt a tipikus „erőpolitika"-koncepciót alapjaiban rendítette meg a szovjet mesterséges hold kibocsátása. A szovjet interkontinentális ballisztikus lövedék megjelenéséig az amerikai stratégiai elképzelés — az úgynevezett „New Look" — a „tömeges támadáson" alapult. Ez lényegében azt jelentette, hogy a háborút összpontosított támadással indítanák meg — azonnal atom- és hidrogénbombákat vetve be a szocialista tábor legfontosabb stratégiai központjai ellen. Ez a stratégiai elképzelés elsősorban a légierőkre számított, arra, hogy a Szovjetunió körül elhelyezett légitámaszpontokról támadnak a Szovjetunióra, de emellett madás munkásnők sora rendkívül hosszú. Ezek között van Natália Codau, Aglaia Ira, Mária Ionica és sokan mások. Minden névnél fel van tüntetve a tervteljesítés. 259 kg, 298 kg, 374 kg fonal, ezek a szokásos mennyiségek, amelyekkel a példás munkásnők túlteljesítik a tervet. E

llyen tapasztalt munkásnők melI lett teljesen érthető, hogy a Moldova-üzemben készített fonalak minősége a fogyasztók teljes elismerését váltotta ki. A minőségi tervet rendszeresen túlteljesítik, és a fonaltermelés teljes mennyiségének 76 százalékát „A" (elsőrangú) minőségű fonal teszi. Hasonló intenzív munka fogadja a látogatót a szövőműhelyben is. Az emberi szót túlharsogja a 210 szövőgép moraja. Az első pillanatban láthatjuk, hogy a gépeket sokkal kisebb számú munkásnő kezeli. Ennek a titka az a szovjet módszer, amelyet itt bevezettek. A haladó munkamódszerek itt mind nagyobb számú munkásnő és munkás tulajdonává válnak. A szövőmunkásnők lljicsev és Vlaszov szovjet mérnökök módszereit alkalmazzák. Kovaljov módszerét itt sokan követik. A haladó munkamódszerek alkalmazása és a munkásnők szorgalma azt eredményezte, hogy ebben a szektorban nagy a példás dolgozók száma. Aurica Rotaru, Elena Barnea, Elena Lazareanu termelési feladataikat rendszeresen 500—600 méter szövettel teljesítik túl. Mielőtt eltávoztunk volna az üzemből, az újságíró kíváncsiságával megtekintettük a termelési osztály feljegyzéseit. Itt a számok megrögzítették a vállalat fejlődését. „A vállalat teljes termelésének értéke" számoszlop magában foglalja a kollektív erejének, képességének fejlődését. 1952-ben a teljes termelés értéke az 1951. évhez viszonyítva 68,9 százalékkal emelkedett. A további év emelkedése 105 százalékot, 1954-ben pedig 112 százalékot tett ki. Az első ötéves terv végén, vagyis 1955ben a teljes termelés értéke már 118,4 százalékkal emelkedett. A következő években a termelés fellendülése még nagyobb méreteket öltött. mikor elhagyjuk a Moldova-üzemet és visszagondolunk a dolgozókkal folytatott rövid beszélgetésekre, tudatára ébredünk annak, milyen nagy változás történt egynéhány év alatt azok között, akik az ipartól oly távol álló környezetből jöttek ide. Ezek új emberek. Teljesen más életszemléletet, más életet látunk azoknál az embereknél, akik nem dolgoznak közvetlenül az üzemben. A botosaniak ma már furcsának .találnák, ha nem hallanák naponta a sziréna hangját, ha nem éreznék város, kájuk gyára szívének lüktetését. Botosam városka már nem él patriarchális életet. Románia más eldugott városkához hasonlóan Botosani a népi hatalom éveiben új színvonalra emelkedett, és fontos helyet tölt be az ország gazdasági életéten. A Moldova-üzem cégjelzésével ellátott készítményekkel együtt terjed e kis város ezen új létezésének az a valósága, hogy az a nagy ipari üzem ipari központtá változott. H. Saicu — N. Rodua A világrészek új felfedezése Montevideo, La-Plata, Rio de Janeiro — milyen jól hangzanak e szavak! Szinte jól esik kiej'eni. Az ember önkéntelenül is ismételgeti magában és élvezi különös, idegen ritmusukat. De mit jelentenek? Tudjuk ugyan, hogy folyót, várost, de vajon milyen nép él e városokban? És milyen körülmények között? Ez a szó zenei hatása mögött számunkra titok marad. S ha régi olvasmányaink alapján felidéztek is bennünk buja trópusi növényzetet, őserdők, indián tanyák, bővizű folyók vadregényes világát, ez csak hiányos, de ezenfelül hamis kép a dél-amerikai népek életéről és világáról. Az utóbbi év folyamán örömmel tapasztalhattuk, hogy egyre több alkalom adódott, amelyek révén közelebbről megismerkedhettünk Dél-Amerika valóságával. Már Hanzelka és Žigmund útleírásai (A folyón túl van Argentína) közelebb hozzák számunkra ezt az érdekes földrészt és szétoszlatták a May Károly-alkotta valószínűtlen ködképet. Azonban kölcsönös közeledésünkhöz és megismerkedésünkhöz a dél-amerikai államokkal főképp egyre élénkebb kulturális kapcsolataink járultak hozzá. Ez év elején Csehszlovákia is részt vett Sao Paoloban a világhírű és minden évben megrendezett kiállításon-, bemutattuk a brazil közönségnek modern képzőművészetünk fejlődését. Ugyancsak ebben az évben Jlio de Janeiroban 41 állam között mi is kiállítottuk gyermekek számára írt könyveinket. Ez a kiállítás világviszonylatban jó hírnevet szerzett a csehszlovák könyvgyártásnak. Čestmir Loukotka csehszlovák egyetemi tanárt érte az a megtiszteiés, hogy meghívták, tartson egy évig előadásokat Brazília egyetemein a tupi indián törzs nyelvéről. A híres tudós ebből az alkalomból jelentős néprajzi kutatásokat is végez majd és remélhetőleg, hogy ennek gyümölcsével hazánk olvasóközönsége is megismerked hetik. Vajon ez nem hozza-e közelebb számunkra a „vadregényes" Dél-Amerikát? Brazíliával való kapcsolataink azonban nem egyoldalúak. Hiszen az igaz táncművészet kedvelői még jól emlékeznek a Braziliána együttes bratislavai szereplésére: mily csodálatos, ámúlatbaejtő szépséggel tolmácsolták hazánkban Brazília népművészetét. Ezenkívül sok filmet veszünk át Brazíliától, melyek mély realizmusukkal megnyerték filmlátogató közönségünk tetszését. Sőt tavaly Brazília már a Karlovy Vary-i filmfesztiválon is részt vett. Ez pedig a kölcsönös közeledésnek már egy komolyabb fokát jelenti. De nemcsak Brazíliával, a földrész legnagyobb államával, hanem a többi kisebb országokkal is élénk kulturális kapcsolatokat tartunk fenn. Ez év februárjában a mexikói fővárosban bemutattuk a város lakosságának a cseh és a szlovák népművészet jellegzetes termékeit. A mexikóiak cserébe elhozták és bemutatták hazánk három legnagyobb városában a mexikói népi grafika magas művészi értékű gyűjteméPÁRIZSTÓL — KAIRÓIG ga az Egyesült Államok területe kívül marad a háborús akciókon. Az interkontinentális ballisztikus lövedék feltalálása és a rakétatechnika fejlődése a Szovjetunióban halomra döntötte ezeket a spekulációkat. Mindenekelőtt az Egyesült Államok területe s vele együtt a föld minden pontja elérhetővé vált a ballisztikus lövedékek számára, amelyek ellen — a nyugati szakértők véleménye szerint is — nincs még hatásos védelem. Annál inkább elérhetők az USA előretolt légitámaszpontjai Európában és Ázsiában, amelyeket a rakétatechnika segítségével rövid idő alatt meg lehet semmisíteni. Végül pedig a taktikai légierők hatástalanná válnak, s a stratégiai repülőgépek hatékonyságát megtöri támaszpontjaik megsemmisítése. Megszűnik a „motorok fölénye", az Egyesült Államok eddigi elképzelt fő erőssége. A rakéták következtében elavulttá vált többek között számtalan milliárd dollár költséggel kiépített háromszoros radargyűrű is, amely az Egyesült Államok területét volt hivatva védelmezni az esetleges légitámadás ellen. A KÉT TÖMB KATONAI EREJÉNEK, az erők stratégiai megoszlásának ez az új helyzete radikálisan megváltoztatta az imperialista hatalmak, főleg az Egyesült Államok pozícióját és sürgős . lépéseket tett szerintük szükségessé. Miben áll ez a „megoldás"? Mivel az amerikaiak nem rendelkeznek messzehordó interkontinentális rakétával, tehát saját területükről rakétákkal nem tudják elérni a Szovjetuniót — minden reményüket a középtávolságú rakétafegyverekbe helyezik. Ezeknek a fegyvereknek azonban kilövő állomásokat kell létesíteni megfelelő távolságban, tehát Európa területén. E tény következtében óriási mértékben növekedett az európai szövetségesek szerepe. Ha például ezek az országok csak semlegesek lennének és nem tűrnék, hogy területükön rakétatámaszpontok létesüljenek, az Egyesült Államok világuralomra törő stratégiai elképzelése összeomlana — egyedül állana az óceán másik oldalán, szinte tehetetlenül, de sebezhetően. Ezért volt oly fontos a NATO csúcsértekezlet mielőbbi megtartása, s ezért sietett a betegségéből alig felépült amerikai elnök is Párizsba, hogy személyének súlyával is egyengesse az ellentéteket, a szó szoros értelmében udvaroljon az oly nélkülözhetetlenné vált szövetségeseknek, elsősorban a tuniszi fegyverszállítások miatt még mindig orroló és észak-afrikai pozíciójukat féltő franciáknak. Megrettent azonban a nyugati országok uralkodó burzsoáziája is. Két ellentétes érdek között vergődik, amelyek felhasítják az egész Atlanti Tömböt. Ennek a burzsoáziának egyrészt érdeke, hogy fő támasza, az Egyesült Államok ne veszítse el katonai erejét. Másrészt azonban fél attól, hogy saját országa az amerikai rakétatámaszpontok jelenléte következtében ne legyen kitéve fokozott háborús veszélynek, esetleg teljes megsemmisülésnek. Erre figyelmezteti őket országuk közvéleményének egyre növekvő nyomása, amely élesen tiltakozik a rakétatámaszpontok elhelyezése ellen. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a NATOértekezlet három részvevője, — Dánia, Norvégia, és Belgium — határozottan elutasították az amerikai rakéták elhelyezését országukban. Más államok — elsősorban Anglia és Törökország uralkodó körei — elfogadták az amerikai javaslatot, míg a harmadik csoport halogató taktikát választott. „Nem lelkesedünk a gondolatért, hogy irányított lövedékek lesznek hazánk területén - jelentette ki például Drees holland külügyminiszter. A Le Monde az amerikai javaslatot elfogadó nyugat-európai körök állásfoglalásáról azt írja, hogy „nem voltak képesek ellenállni az Egyesült Államok barátságos, de szilárd nyomásának" — értsd zsarolásának. NEM CSODA EZÉRT, hogy ilyen körülmények között a nyugat-európai országok közvéleményük megnyugtatására további leszerelési tárgyalásokban keresnek kiutat. Az értekezlet részvevői — azok az államok is, amelyek beleegyeztek az amerikai rakétajavaslatba — egyaránt követelték a tárgyalások megkezdését a Szovjetunióval. A NATOnyét. E jól sikerült csere után áprili ban megalakult a mexikói fővárosba egy kulturális kapcsolatokkal foglalko intézmény, amely jeles szakértői szí gálják országaink kölcsönös megisme kedését. Érdekes még megemlítenür, hogy az idei Komenský-ünnepségekt mint a dél-amerikai államok egyedi képviselője részt vett Raul Corde Amader kitűnő mexikói komeniológi Argentínáról is többet tudunk mi mint egy évtizeddel ezelőtt. Népmüv szetét, különösen népdalait a nemr hazánkban szerepelt Ariol Ramirez ho ta közelebb. De sokat tanultunk Arge tína valóságáról, népe életéről az ű gentín filmekből is; ezek oly népsz rűék lettek nálunk, hogy szinte es ményszámba megy, ha egy-egyet pro ramra tűznek. A többi dél-amerikai államokkal tartunk fenn kulturális kapcsolatok s habár még nem kielégítöek, igye szünk minél jobban elmélyíteni ők Bolíviában csehszlovák-bolíviai kult rális intézmény létesült. Uruguayb nagy sikerrel mutatták be az Eladi menyasszonyt. Általában a dél-ameril népek nagyon érdeklődnek Csehszlov kia iránt. Ez az érdeklődés nagyrét abból táplálkozik, hogy a Lúčnica évi dél-amerikai körútján már ízelít adott népművészetünkből. Meglátog tott csaknem minden nagyobb várost mindenütt nagy sikerrel szerepelt. Már az eddig megvalósult kulturó kapcsolataink is hozzájárultak ahh hogy Montevideo, La Plat a, Rio de J neiro nem csupán mint dallamos i hat ránk kellemesen, hanem a szav mögött vér-hús embereket, valóság tájakat tudunk elképzelni. íme í\ ily módon fedezünk fel új világrészek a nevek és szavak mögött felfedezz az embert, és eloszlatjuk a múltb közkedvelt vadregényes leírások alc ján kialakult téves elképzeléseink Ezzel egyben erősödik a barátság hazánk és a dél-amerikai népek közö Ez a barátság igaz barátság, tekin; nélkül arra, hogy más rendszerű át mokról van szó. Mi megbecsüljük be nük az embert, aki saját életkörülrr, nyei között küzd, dolgozik és tapaszt lataink azt mutatják, hogy ezek emberek hasonlóképpen viseltein irántunk. PETRIK JÖZS1 DAKARBAN a Francia Nyugat-Afri kormányhivatalainak alkalmazottai, akik Afrikai Általános Szakszervezeti Szövets tagjai, december 26-án 24-órás bérsztri kot tartottak. A sztrájkban az alkalmazc tak mintegy 95 százaléka vett részt. (ČT A FRANCIA Általános Szakszervez Szövetség e héten Franciaország egj üzemeiben megtartott üzemi bizottsági v lasztásokon jelentős sikereket ért el. Epinay-sur- Seine-i Eclair filmforgal gép- üzemben az Általános Szakszervez Szövetség a műhelyekben a szavazatok százalékát, a műszaki dolgozók szavazat: nak 38 százalékát kapta. (ČTK) ATHÉNBEN a karácsonyi ünnepek el' már 300-szor adták elő Jaroslav Haš „Švejk, a jő*' katona" című regényén színpadi változatát. (ČTK) értekezlet határozatában külügyn niszteri színvonalon ajánlja e tá gyalások lefolytatását. A Szovjetur álláspontját ezzel kapcsolatban Gr miko külügyminiszter fejtette ki Legfelső Tanács ülésén: „E kérd rendkívüli fontossága megköveti hogy azt a legmagasabb szinten, í lamfői értekezlet keretében vagy p dig az ENSZ rendkívüli ülésszak tárgyalják meg" — mondotta Gr miko. A világ erőviszonyaiban beköve kezett hatalmas változást, az imp rializmus erejének megrendülését szocializmus, a béke erőinek erős dését a Chillot-palota zárt ajt mögött tartott tanácskozásánál ékesszólóbban bizonyítja az az é tekezlet, amely 42 ország képvis lőinek részvételével e napokban ke dődött meg Kairóban. Az ázsiai afrikai országok szolidaritásának az értekezlete nyíltan és kifejezette imperialista-ellenes és a leszerel fontosságát hangoztatja, megmutatj mily hatalmas erőt képviselnek a gya mati igából felszabadult, szabads gukért szívósan küzdő népek, arn lyeknek nevében Singh indiai küldő kijelentette: „Nem tűrjük a gya matosítás semmilyen formáját, véj sőkig harcolunk és megvédjük szi badságunkat és együttműködni aki runk a világ összes békeszerető nen zeteivel." Ez az impozáns egység, a bék' akaró népeknek ez a hatalmas ös; szefogása olyan újabb csapás az in perializmusra, amelyből egyhamí nehezen eszmél fel. ŰJ SZO 30 ir 1957. december 22.